Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-29 / 75. (3627.) szám

tBJTreXnqqpAoi neS|A gog fBddBjBq c u^Ajaq 39133 s *|r •jjojojazssp 39133 JfiXSa íSojqz im huj ‘íjjia aprny 7 •dB^BnqBzs sazsip bjíbj ‘pBiBzs U9jns ijjii [jaj *j !BfpuB|B>i !jjn j;0d IBjjb^Sboi b 00301 AjaiCu BÁBUI b £3oq ‘íib^hi? Jzb jj^b ‘30s9pnj jjbu -uB/\ *s; jb^ojbjjio] imojdiXSa zb 3aui 39jjal -faj ueojuoseh *J?3HJ 30jBijipj-BiCBin b luaj -faj 3pf3oj Sara jíainuizspreÁ j?ui Jsom u$f -dBjB íjauug qsuqaj^ S9 jasajfapj 9ZS bAbui uaAA3au ASajuira ajzaASafjoj aq^AAuosi 59 jjsf jzojj jj^Abui b u^jaSizs^j UBjBJjnf usq -pBZBze 31-91 b ‘zauioo ‘afozjazs jjauAiauiB JQSQJI 3JQÁQUI *$aS9s)aqai sí jaj? ‘uea sí ?sa uBqA^s Haj^s^in b uaqqg ’JJB} Sij9q )9n Bquzsf9 3AJ3[[{ ‘öeu \ *BqBzsf9 zb 59 jBddBU B q;zoqeji9A uanaazsAj^qBzs uOAB'jjBjBq b uaqajzaqjaAoq EspSzom o3iac! qauoAiaSnaj pSAjoq y qBUOAiBjBq piiqizs sauiu síuBAgn JZ03 BjEpjo iiaffa S9 íjBddBu oSAioq y *ja]9 jaqaj naAjauiB ‘ai?s Aga uba Éj nojnqjajv « ASoq ‘BiJojjdBiisSam zs?3 luojnqjaffl ‘juBqjpiq aJAAuoq loAuBds {391 Aga jjtn -ej iBquauiB qAan jbh J8°W Iosbajo 9q -qoj Bjpnj más rquas js^ji-bAbui b 59 Ijnjzsnd -ja Bf^jnjjnq b S9 d9u b za upjn asazapaj qoj Bquaiov ’qanajjaq jojBipposa sí Bm ibAu -?ApBJBin qiBjqozs ‘qiBiuoidinaj ‘qjBsojpA ‘uBqJoq9 zb'jb qapa j?inj[n3 sb3bui ubsoj -Bi9poS3 ‘3pjqoA 193BISO nfujupipuj Bquamy -d9zoyj q^Asui y ‘3J3U9JJOJ (I9U bAbeu b aA^jfaa qqoASBuSai qiAga spitjai^jiqj y e jjaqajlajBapi-BiQsa loguB A3a jsojq -uba 3apjq sbtujbt -joq 89 f9 soqqio Sara U9jaj qjspui B ‘qjpoq [Bin 39s§q HSJ9 W! 8 H0S 1?1®PI<> qjA3a zb qBsa Sipuiui jupazsa dB^[ y qnjoq aAjaSuaj jBfss b Sara pipjoj jazsASa azssopuim jjbjb Bfjn íjnjoqdEU sodsu 88 S9 i9jd-»M b uba uBqgpsiOA?; J8J9inonq 9HI!111 8S 5I®80 9* -Ajoq sjq « zg gai9 jaqai mán uo3bihso jn^ -jaj\i b ASoq íz® Sjppa qosypn* y d jaja ud/\ — m — •ajojaq jBqBAuaq a3saS9*pq ‘Bqmoq -miq Buizsjoqjq jjifijaq usSopioq isopq ip9g •aq9saaqaq jgqAupapq jzsajaq ‘cflozsBSnpaq *Bq9SoqAjnq 9q jpjoq íjnoajag 'Bqpfjjoq isapq Bujug d9jag *jJ9Joq qBuisopq 3op9g lBApj9g jBApfipjBq (oqnpuBq HBSopioq ipUBg 9Jig :af9«atn pScKpup sp;aqi-g Eupjy qajBZEg vHoa isoya vNava asatu o$opo(j- qpqAayAiZBfmtBgo'f -9B8LT9J b tjji íprapis jfaggsiKiflawa sogysjBf .mm jqApfpfiiaa 9 q^sfiBAfOföj ^iMpgoApzs v jojj.qjg -zaa-f rmon apai Jotuib ‘aqjQ3 J'pí gipipB soaráBd y TBfm fzzoq ji ASm 9 ja bíjeujbeájo quoa 9Sfoqn zb ^bso t^uaprara 9 jfi^ippAg'UQg -«q 'jBOJtdBid b f^najaso pza^aAG^ y -ptos ASa xtyzzoiq s j,agaÁQZ9 b pz^aSaxa zy -^Biti -yfp9zsiiaozs b BfpB qqtpAoj 99 jjoig ££o uoa -iidBd b jt i^xiapiEPj^ qB^ajftso.ndBd Auaqsa^ ‘ázstsoq ?zoqi iBÍgné^ gipsBSJBq b j^zs qumizs^Q syaisvsayx *iqj0iqT!A. BJ30S “ptn jtojpfB ‘^fqjiaqpa Bp&i -09901’b za ASoqjE ‘io[oz[bi pnq Agti sí jpjap -ama puseyAqrazfBJ 903 b B|j "B5fnn(ni óujyjig; •rafaj-3AJB«B^[ A^a ip^zfBJBZTuao’ q -o «3fno(]5 ifpdaiisiQ ^^^pjpjfaq pnxqBpvra qwuyC -dBq qoaBiAgBjv b ítojbAJobui 913 tobijo zy qjazapaoa ^'jii.'qyi^izfBJ OBqqodBia b b[ -0391 jaiofa pAjaAnraB^ jbÁSbui iBifOSOBiu y sbh||bi>jz[bj ie|o>js| 'O *m ’^l9! ^ *sofBg Azpqzaja ^ÍPTB^^S •mopmoai ^afpza^uapa zb ^buűb Sipmui 09 ‘^Bmícpapq v ipqospC pun ap AJooq ‘moqBq -gaoi J0<%uiy qpaoa qqtaAuaoq inas — Agp 99 pzioad b appaApa 99f psmqnsj y ■p'SpjBCpp'i zb jupspr^aoi OBSoptood Ap ptoipnp ueA^öq ‘p?3ííi b pópuB -p Bq ’pzu^cl b pza mopB paqao ‘pza^ — :pzzoq P19Z9 ASt 89 zoqispf -9j)a, TsnpBj b puauipa ‘pzuad 93SOBZ A£a j^q ppaA zoq^áBj^ -ps^iorpp] zb Bfjoíwfííani obs -oiuod üppui'Ui 13,b ‘loqxna AJSa 3P3Bf uBqtqBj ASa azssaoi toau ASoq ‘ppojní aq^ppj b 3B9D jaZaASg ‘pspl' b appaltJ093310 eoASbu oaAS -9Z9 y •pjogpi piuiB ‘3BOUB Í09PJQJ afpza30.ai -p zb OB9puBfp pp® eq 3BpjpA iuao iBs'pnaqf b BAfiOiUi ppi Aga ap ‘uib uaőj •BpiZB'ui|Bpn:i' -.ov>iu oog'EpzBg pjsza Appj]3 b '1300 sí pjn.i -031S iraqpa'P'Zia3 zg •psEjqíg'pi zb gaui bCjos -9f dBU oapuroi A^oq ‘Apjpq b BpfOSonBJBd -iteoi qoosoiöq y -sapq gaaq ASe pp uBqyji •«Apn m qaoiqB ‘Appirq Aga xaz6Aga p[o^ loasproai ovazvo v asaw •p -o *A1 qa ‘(aodBqAgiBjq) emsziug 39JIS •Eipn pinpuyjjg aqopia zb qunjBqj^RM 'BJfn qapjaqpaaAJQ ‘sí J9J Sapiq b qíinmig qazs9uaz qutjAizS ‘393J9PBIU b 3aui uypnzy •iag^puaA zsbabj ‘qojapuqp b 3auzaqa9Saw •bjSbjia zs93a zb BJ^qosuisu [ujoq 89 39^ •Ejpqostnaa zsaj ppi ‘zsbabj b uof ‘zsbabj b ugf ZSVAVX V NQf •p -o ‘ai *p ‘lAg Suijiadg ’iuajaA uiau Saul JJ939JIA B ‘oiajajazs A3n sigaui jJ9zy ■sopdBsa joASeu jbajbAuj^zs ‘soSBJBq Ajo 91JO3 U9A y *j9j más i3uas aq9jazo3 ‘393jisa spi B 33013313 bh •io3j3jinS3ni ‘3]iJ03gani Bq ‘OI3ZS3J 3JI9J J936?fOJ V naASa qifoj jaSSaj oapunn ‘jazíjSaoi I9f Ji9J9Aoa3 y •jaASa 3901 J93 s joASbo A3a disa ‘J3J3AU33 A3?i 139a 3opy *3ipo3zspnoj ‘jiuiui3S 19Z8 oian ^JZSSBJBq JJ9IUI ‘UJ3pJ9333lO bh •soSBJBq Ajo pSSaJ oapuiin ‘soSBQuapoaq ‘nioqnAj A3a óba WOMAAX M3 ZV 000 •(EíipqiBJBf) aquaq BjjBg •qBOj^jgn qBqAupjpq o3J3p;p upzaoi y ‘lUBZSj^f 3Bupnj ui3Q ‘qBuzpj qaqauuaAS y * "3EUJBA BAZ0J|-Bq9 BjpEJBSns Sajajv J13J19J b fpaqajaÁ JZsbabj ‘ssais ‘ssais •Eqjsq b jaSajui oaqaznj 9ioioq y ‘jiBfqBq ijsSjqso ‘jpaJqfjoj psidog y ‘BqjBj ’i9J9q H?* »o »! ® J?8 ‘jqzs93 Jfui zsbabj b jjbjb BIJ91 b aa qoqraoj JBjBAjzpq S9 SsjsSjoj n?X JZ03 3pqj3j soSBJBq uBfdEO Bq9U-Bq9jq "1919q ® qíl-ipqaj bjjbx zs93a zb §9^1 •3IS93 39UI lOqEIBA ZSBABJ B 3901 UBA [OH ÁZSVAVX V 03W NVA 10H [esejj 5jOJBÁ6eui sj^j — 58 — PULIVIRTUS Fickó naplójából lemásolta: ANNA NÉNI Bű/succfie bolond világot éliink. Kutya sem okosodik ki belőle. Jómagam Fickó terelő puli eem, pedig'hát nem estem a fejem lá­gyára. Mioa.p is eldicsekedett velem a gazda: — Olyan okos ez a kutya. — mondotta — akár egy embeir. Mindent megért, csak éppen beszélni nem tud. — Nem-e? — vágtam el a szavát kutya- nyelven s hirtelen óben olyan cifra mondó­kat kanyarintottam, hogy a oigándi bÍTÓ is megirigyelhette volna, már pedig az ugyancsak értette a módját, kivált ha jó bor kotyogott kulacsában. De elmondom azt is, miért bolond e vi­lág. Egy szép napon csöndesen kuporgok vackomban, a cserépkályba tőszomszédsá­gában. ügy tettem, mintha szunyókálnék, inért vendéget látott házánál a gazda b olyankor — ő tudja miért — nem szereti, ha részt veszek a társalgásban. — Helyedre Fickó, — szokott inteni — ha olykor belekotttyantok mondókájába. Hát ahogy figyelem az emberek szavát, egyszer csak olyat hallok, ami szöget ütött buksi koponyámba. — Barátom — mondotta a gazda — be­csületes ember maga keresi meg minden­napi kenyerét. Teningettét, majd elvakkamtottam magam, utolsó percben kaptam össze számat jó csat­tanósan. Nyilván azt hitték, dongóra va­dászom. Hanem azt már senkifia meg nem tilthatta, hogy magamba ne morfondíroz­zak. — Mi a szösz — okoskodtam — akkor hát én nem volnék becsületes kutya. Mert — mi tűrés-tagadás, — én bizony nem mar gam keresem meg a mindennapi koncot. Eli- bóm rakják: nesze Fickó, egyél. No — szű­külök egészen csöndesen, hogy senki meg ne hallja — ezután másképp lesz. Nem hiába szabtak fürtös magyar gu.bát a tes­temre, igen kényes vagyok a becsületemre. Estenden, ahogy elibém rakják a mázas szűkét, elfordulok. Hej _ pedig be jó illata volt annak a fránya csdbelevesnek! Éhnyá- lám is kicsordult rá. Uramfia — csapja össze kezét Borosa né- ne, a sza.káosné — beteg ez a kutya, akármi legyek. Délben még kettő helyett lefetyelt. Lefetyelnék én most — gondolom magam­ban — osakhát nem engedi a becsület. Éhkoppon maradtam, ám bogá.rezemen) büszkén villant meg, ahogy elfordultam a teli táltól. Mert akárki mit mond, hőstett bizony fittyeit hányná a csibecaontnak, ki­vált ha püspökfalatja. Sebaj — mondok —> igy kívánja a pulivlrtus. Ekkor következett a nehezebbjei. Ször­nyen korgott a gyomirocskám, amint hajrá, nekivágtam a nagyvilágnak, koncot keres­ni. Jó félnapot lihegek, loholok, mégsem akadt körmöm közé csupán egy hitvány mezei egér. — Sebaj — biztatom magam ujfent — sovány konc is becses, ha magad zsákmá­nya. Másnap jobban jártam. Ropogós, írass zsemlyét csentem a sarki fűszerestől. És mert igen ráéheztem, egy pár jó paprikás debreceni kolbászt is kerítettem mellé. Tyü, be dagadozott a keblem, ahogy emelt fővel inaltam a portékával. — Derék legény vagy, Fickó, — pislog­tam sűrűn szimatolva, — megkerested * mindennapi kolbászt. Odahaza csak ámultak, bámulták hirte­len megcsappant étvágyamat. Haába raktak elibém izes falatot garmadával, ón csaik meglóbáltam kurta farbincámat, körülmyal- tam szájam szélét, ami azt jelenti: köszö­nöm a szives fáradozást, már én jóllaktam. A baj ott kezdődött, hogy csirkepecse­nyére fájdult meg a fogam. — Upre Fickó, — biztatom magam, — csípjed nyakon azt a csipogó tollas jó­szágot. A tollas jószág békésen csipegetett lenn a kertvégi egresbokrok tövében. Meg sem rebben, ahogy uccu neki. harsány ceafcakiál- tássa-l ott termettem. Nyekkenni sem ért rá* oly hirtelen kiszorítottam belőle a szuszt Igen büszke voltam újabb hőstettemre. — Lám, lám — mondok, — igen becsüle­tes kutya vagyok én, nemhogy a minden­napi kenyeret, de még a mindennapi csirkét is megkeresem. Hanem — okoskodtam — fityInget mm ér a dicsőség, ha véka alá rejtik. Egyet, gon­doltam, kettő lett belőle, fogom a kókadfc- fejű tollas jószágot, viszem a gazdához. Le­teszem elébe s lihegő nyelvvel, illegő-billegő farkincával várom a jói megérdemelt dicsé­retet. Hogy mi történt azután, arról kukkot sem szólok, annyit mondok csak, igen sajog a véknyam, ha rágondoilok. Elhegedülték a nótámat alaposam. Most, amialatt Cicfalvi Mióka Íródeákom szorgosam körmöli mondókámat. elmélázom e világ furcsa, csavaros bölcsességén- Jóra- való magyar puli ki nem okosodik Mőfat annyi bizonyos! Rémnagy szöcskék voltak ott, szelíd, kedves állatok, ők ráülnek hátukra, lovagolnak száguldva, mintha százan üldöznék, úgy székelitek a szöcskék. Hegyen-völgyön szöknek így. egy fekete tömegig, hát a tömeg nem egyéb : mint undok, kis törpe nép, majomképü kis törpék, nyüzsög tőlük a környék. Mint tengernyi sáska-had, a fiúkra rontanak, itt a puska sem használ, törpék kezén van az már, bőszen küzd a két jó hős, de a sok lúd disznót győz. Rakétástól elvitték őket messze el innét a Holdkirály elébe, pecsenyének, ebédre, mert bizony a Holdkirály emberevő kannibál. Lángol a tűz, száll a füst, már javában forr az üst, táncol a sok törpe nép, lesz pecsenye, lesz ebéd, van mért ugrándozniuk : megfőzik a két fiút. De most már a két gyerek igazában pityereg, viszik őket a törpék, hogy az üstbe belökjék, ha a jó sors nem kegyes, mindkettőnek vége lesz. ^Folytatjuk.) MÓKA Misi: Itt a tavasz, ébred a természet! Jancsi: Persze, hogy fölébred, ha úgy kiabálsz. MI KELL HOZZA? — Mindenhez türelem kell, gyerekek, — magyarázza a nagymama a kicsinyeknek. Aztán megkérdi Pistit: — No, Pista, hát felelj, mi kell például a horgászáshoz? — Giliszta — vágja ki Pista. A KIS CSACSI Megkérdik egy kisgyerektől: — Hol lakói? Bölcsen felel a kis oktondi: — Otthon. Eltalálta A tanár igy szól Misi mamájához: — Tudja, nagyságos asszonyom, milyen kifejezést használ a fia a leggyakrabban az iskolában? — Nem tudom, — feleli Misi mamája. — Úgy van, asszonyom, eltalálta — álla­pítja meg a tanár. Az iskolában A tanfelügyelő bácsi felszólítja Erzsikét: — Mondd csők. kislányom^ hány nap van egy esztendőbenV Erzsiké felel: — Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap... a többit, kérem szé­pen, még nem tanultuk. KIS LEVELEK Minden kis magyarnak. Aki verset, mesét, vagy akármilyen alkotást küld közlésre, az mindig írja a neve alá, hány éves és há­nyadik osztályba jár. — Bledermann István. Büvrímeid már régiek. Száminejtvényedeb közlöm. Verset írni tudsz, de a. mostani he- lyett küldj mást. — Riedl Annus. Örömmel irtalak be a munkatársak közé és azt hi­szem, a többi munkatársaik is örömmel ve­szik tudomásul, hogy már te is közéjük tar­tozol. — Izsák Géza. Ha rejtvényt csinálsz, küldd csak be! És ha ügyes lesz, bizonyára le is fogjuk közölni. — Rohács Gyula. A sarokrejtvénynek vízszintesen és függőlege­sen ugyanaz az értelme. — Werner Dönci. Kész-e már a húsvéti nyuszi rajza? — Hla- vaty Feri. Számrejtvényekkel is el vagyunk látva bizony bőségesen. Azért hát ne légy türelmetlen, ha még eddig nem láttad vi­szont a beküldött szá.mrejtvényedet.. — Jankovich Imre és Médi. A múltkori rejtvé­nyeteket a közölhető rejtvények közé tet­tem. Ha újabb, ötletes rejtvényetek van, csak küldjétek be ismét. —r Novák Katd. Hány éves vagy? % ‘BfdBiBq uba ‘sotnu 333133 :bjIbj jiSss jjju [J3d *£ — » — — 68 — MUKI és MATYI KALANDOS UTAZÁSA A HOLDRAKÉTÁBAN. — Irta: Vas János bácsi. — (7)

Next

/
Oldalképek
Tartalom