Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-29 / 75. (3627.) szám
1935 mérd tus 29, péntek* 'pkagaiASag^ar-hiulap 3Vétvén gyermek veszedelmes vakációja a kínai kalózok Hatalmában Három napig a tengeri rablók kezében • A készpénzt elrabolták, — a narancsot szétosztották a gyermekek között >■ Veszélyes segítség ■ Egy utas érdekes beszámolója a tengeri rablótámadásról London, március 28. Annakidején beszámoltunk arról, hogy a kinai tengeri kalózok hatalmukba kerítettek egy hajót, amelyen hetven európai iskolásgyermek utazott. A hajó utasai szerencsés módon megmenekültek a tengeri rablók kezei közül, miután azok az utasok minden pénzét elszedték. A veszélyes kaland lefolyásáról mo6t az alábbi érdekes képet festi a gyermekek egyik kísérője: Veszélyes hazatérés a vakációról Január 29-én hetven iskolásfiut és leánykát kisértem, akik a karácsonyi vakáció után visz- szatérőben voltak a nrssziós iskolába. Sanghajban hajóra szálltán) velük. Hajónk, a „Csun- csau“ alig haladt kilenc órát a tengeren és még a legnagyobb parti világítótorony látókörében voltunk, mikor tengeri rablók szállták meg a hajót. Esteledett, a gyermekek nagyrészt még a fedélzeten voltak. Mikor a tumultus megkezdődött, kabinjaikba küldtem őket anélkül, hogy magam is tisztában lettem volna a helyzet komolyságával. Miközben rendelkezéseimet kiadtam a gyermekeknek, hirtelen két rabló támadt rám. Az egyik revolvert 6zegzett a mellemnek, a másik ped'g a revolver agyával súrolta végig testemet, hogy nincs-e nálam fegyver. Elővettem minden pénzemet, feléjük nyújtottam, de izgatottságukban ügyet sem vetettek rá. Végül is valamennyi utast a szalonba terelték össze. Óriási volt az izgalom, nemcsak az utasok, hanem a kalózok között is. Néhány gyermek jajveszékelni kezdett, de a legnagyobb része nyugodtan és félelem nél- nül viselkedett. Pedig nagy volt a veszedelem, mert a rablók állandóan revolvereikkel hadonásztak, amelyek könnyen elsülhettek volna. Két óra hosszat tartott a tárgyalás, a gyermekek végül annyira megszokták a helyzetet, hogy néhányan el is aludtak. Idővel a rablók , izgalma is lecsillapodott’ és vezetőjük egy huszonhét éves vakmerő fickó, végül is beleegyezett abba, hogy a gyermekek- megkapják ' vacsorájukat és lefeküdhessenek. Később tudtam meg, hogy a kalózvezér gyermekkora óta ezt a foglalkozást űzi. A kalózok hatalmában Tisztjeink azt a parancsot kapták, hogy a lehető leggyorsabban oly helyre vezessék a hajót, ahol a kalózok elhagyhatják a fedélzetet. A „Csungcsau“ a viharos időjárás ellenére gyorsan haladt és hamarosan a partvidék közelébe értünk anélkül, hogy a parti őrség hajóival találkoztunk volna. Ez veszélyes lett volna számunkra is, mert a rablók valószínűleg védekeztek volna és bizonyára néhány utas halálával bosszulták volna meg magukat. Négy ven gyermek négy hölgy felügyelete mellett a szalon közelében levő kabi-. nokban volt elhelyezve és éjjel-nappal négy fegyvres kalóz vigyázott rájuk. Én harm’nc fiúval az úgynevezett első osztályban tartózkodtam és csak akkor láttam a kalózokat, ha í; '-endeltek a szalonba. A harmadik nap délutánján észrevétlenül haladtunk a part közelében, azon a vonalon, amelyen a partmenti hajók szoktak járni. A rablók parancsára a part bizonyos pontja felé haladt a hajó, ahol a rablók partra akartak szállni. Két kisebb bárkával találkoztunk, amelyek nem voltak hajlandók partra szállítani a kalózokat. Kisebb bárkákat hívtak fel, amelyek a part felé tartottak az áramlattal. Végre az egyik bárka hajlandó volt a rablókat fel venni, akik meg is kezdték a zsákmány átrakását. Repülőgép érkezik: újabb veszedelem Ekkor hirtelen repülőgép jelent meg a levegőben és az addig nyugodtan viselkedő kalózokon páni félelem vett erőt. A bárom vezető elvágta a kötélhágcsót és beugrott a bárkába. Hat bandita a fedélzeten maradt. Mi valameny- nyien fegyvertelenek voltunk, a helyzet tehát kritikussá vált. A kalózok azonban megőrizték nyugalmukat, megvárták, amíg egy mentőcsónakot leeresztettek és a csónakkal elmenekültek. Mikor már minden veszély elmúlt, a gyermekeket felhoztuk a fedélzetre, hogy örüljenek visszanyert szabadságuknak. Röviddel későbben megjelent egy második repülőgép, körül- repülte a hajót és a part felé indult, hogy jelentést tegyen. A mentőcsónakban menekülő kinai rablók egy hajótisztet és egy kinai rádiótisztet túszként magukkal vittek Mikor a mentőcsónak partra ért, a rablók a szárazföld belseje felé menekültek, a két túszt pedig a mentőcsónak legénységével együtt hátrahagyták. A gyermek szerető kalózok A hajó teljes gőzzel útnak indult Honkong felé és csakhamar találkoztunk egy torpedó- zúzó hajóval, amelyet védelmünkre küldtek elibénk és amely a kikötőig kisért bennünket Páris, március 28. (Alkalmi tudósítónk jelentése.) Az egyetemes magyar szellemi életnek nevezetes eseményeit jelenti Páris- bán március 23., 26. és 29. A művészet, a tudomány és a fény városa mint beérkezett szellemi vezért fogadta és ünnepli falai között az uj magyar költőgeneráció kimagasló alakját, Mécs Lászlót. Mécs először jelent meg most Páris színe előtt és a Sorbonne, meg a katolikus egyetem, az Institut Cato- lique nyitotta meg előtte kapuit Szerzői estjének védnökségét ott maga Páris érseke, Verdier bíboros, itt a francia Akadémia egyik Halhatatlanja, Baudrillate érsek vállalta magára, a Sorbonneön Paul Hazard professzor, az Instituton Mgr. René de la Serre elnökölt, francia és magyar professzorok méltatták költészetét és francia előadóművészek interpretálták franciára lefordított költeményeit. A magyar irodalom történetében még nem fordult elő, hogy élő magyar költőt ilyen nagy ünnepséggel fogadtak volna a francia fővárosban. Mécs László párisi első bemutatkozását az ott élő magyaroknak tartotta fenn. A Párisi Magyar KaKassa, március 28. (Kassai szerkesztősé- 1 günk jelentése.) A Kazinczy Társaság legutób bi nívós és érdekes vitaestélyét Kelembéri ] Sándor magas színvonalú előadása vezette be. Kelembéri előadásában azt az aktuális kérdést boncolta, hogy „miért marad távol a közönség a kisebbségi kuliturélettől? Kelembéri különösen fájdalmasnak tartja, hogy amig a falu magyarsága kiapadhatatlan érdeklődéssel csüng a magyar kultúrán, addig a város — speciálisan a kassai — magyarság egyre közömbösebbé válik minden kul- turakció iránt. Az előadó főleg a fiatalság szempontjából mond bírálatot a városi magyarságnak a kulturslettel szembeni magatartása felett Érdekes visszapil- tást adott az előadó az önnálló kisebbségi kulturélet kibontakozásának első, időszakára, a még esetlen, de nemes próbálkozásokra és igen határozottan vonta le ezekből a jelenségekből a azt a konzekvenciát, hogy a kisebbségi sorsba jutott magyarságnak nem is annyira a nivókérdés a fontos, hanem az, hogy mindenáron fenntudja tartani kultu- ráját. Ez persze nem annyit jelentene, hogy a m- vótlanságot helyezzük pledesztálra, A rablók viselkedése nagyon ellentétes és különös volt. A felnőttekkel szemben gorombán és durván viselkedtek, do a gyermekekkel a legnagyobb gyengédséggel bántak. Az éléstárból naranccsal teli kosarakat hozattak fel és a narancsokat szétosztották a gyerekek között. Ismételten kijelentették, hogy az utasok pod- gyászát nem bántják, de mégis átkutatták a hölgyek kabmjait és a gyermekektől is elszedték a zsebpénzüket. Az étkezés szabályos és kiadós volt, de közben még a hölgyeket is felfegyverzett rablók ellenőrizték. A banditák azt remélték, hogy legalább kétszázötvenezer dollár értékű zsákmányra tesznek szert, de be kellett érniök néhány száz dollár készpénzzel. Csalódásuk ellenére nem voltak bosszúállók, noha a raboLt összeg alig fedezte vállalkozásuk költségeit. tolikus Misszió és a Párisi Magyar Egyesületek Szövetsége fényesen sikerült magyar estet rendeztek a Magyar-házban Mécs László tiszteletére. Az est előkészítő munkáját dr. Kozma Ferenc, a fáradhatatlan párisi magyar lelkész és dr. Molnos- Müller Lipót, a párisi magyar tanulmányi központ igazgatója, a francia—magyar szellemi kapcsolatok kimélyitője irányította. Bótay-Székely Endre, a Párisi Magyar Egyesületek Szövetségének elnöke meleghangú beszédben üdvözölte a költőt, majd Molnos-Müller Lipót, a Párisi Magyar Tanulmányi Központ igazgatója ismertette mélyreható előadásban Mécs László költészetét. Utána Mécs László a közönség viharos tetszésnyilvánítása között elszavalta néhány költeményét Ezután Sauvageot Aurél, az Élő Keleti Nyelvek Főiskolájának (École des Langues Orientales Vivantes) tanára tartott francianyelvü előadást a magyar költészetről. A művészi esten közreműködött Gál Jancsi magyar hegedűművész is. A Magyar Ház nagytermét zsúfolásig megtöltötte a közönség, amely lelkes ünneplésben részesítette Mécs Lászlót. hanem csak rá kell mutatni azokra, akik minden ürügyet megragadnak, hogy kivonják magukat a kisebbségi magyar kulturmunkából, s amint ismeretes, egyike a legsűrűbben hangoztatott ürügyeknek: az . úgynevezett nivó. Éppen ezért két irányba kell felállítani a té telt: az itteni magyar kulturmunkásoknak kötelességük, hogy lehetőségeikhez mérten tudásuk legjavát adják, viszont a közönségnek kötelessége, hogy teljes erejével támogassa a kultúra munkásait. Természetesen sok esetben igaza volt a közönségnek, amikor elfordult a nivótlan kultur- próbálkozásoktól, amelyeknek céljuk különben sem volt egyéb, csak az, hogy elvegyék a közönség pénzét. Deihát hiba lenne néhány kellemetlen esetet általánosítani. Ebből a helyzetből aztán sok baj számazott: a közönség sokszor odáig ment el a közömbösségben, hogy már az ingyenes előadásokat sem látogatta, pedig ezeknek nagy része sokkal nivósabb volt, mint azok, amelyekért még a közelmúltban pénzt áldozott. Különösed érezte ezt a közönyt a Kazinczy Társaság. Erre persze ba mentséget ném is, de okokat lehet találni. Az első ok az, hogy a városi polgárság még tiüfyen idá vackaié A hűvös légáramlat, amely északról nyomult Középeurópába, mindenütt az időjárás rosz- szabbodására vezetett. — Időjóslat: Változékony, a hegyekben éjjeli fagy, helyenként havazásra hajló. Anyagilag akarják felelőssé tenni a többletkiadásokért a beregszászi volt kormánybiztosi rezsimet Beregszász, március 28. (Saját tudósítónktól.) A városi tanács tegnap tartott ülésén a város 1928. évi zárszámadásával foglalkozott. A tanács nem vette tudomásul a zárszámadás két tételét, melyek közül az egyik a vágóhidi építkezésre, a másik pedig a régi törvényszék helyén építendő bérpalota tervezési költségeire vonatkozik, A vágóhíd építkezése másfél millió koronával lépte túl a költségvetésben előirányzott ösz- szeget, a bérpalota tervezési költségei pedig 57.000 korona többletet mutattak. A tanács azt javasolja a képviselőtestületnek, hogy állapítsa meg az anyagi felelősséget a volt kormánybiztosi rezsim tényezőivel szemben, mert a többletkiadások a kormánybiztosság működésének idejére esnek, mindig nem emelkedett fel a nemzeti öntudatnak arra a fokára, amelyen önként jelentkezik a kultúrával szemben a köteles- ségteljesités érzése. A második ok a fegyelem hiánya. Ennek a két oknak kell elsősorban megszűnni ahhoz, hogy itt eredményes kulturmunka fejlődhessen. Előadása végén Kelembéri Sándor a falusi magyarságot állította oda mintaképül a városi polgárság elé. Az előadást vita követte, amelyben elsőnek dr. Ungár Jób szólalt fel és azt fejtegette, hogy a kisebbségi kulturélet még nem emelkedett olyan színvonalra, hogy széles tömegeket tudna megmozgatni. Az eredendő ok szerinte az, hogy az illető magyarság nem kapott kisebbségi nevelést. Többségi helyzetben talán indokolt a politikai és világnézeti tagozódottság, a kisebbségi helyzetben azonban csak egy szempont lelhet irányadó: a sorsközösség. Dr. Rády Elemér, a következő felszólaló azt fejtegeti, hogy szükséges elsősorban az egységes magyar társadalom kialakulása, amely Szlovenszkón még mindig nem történt meg. Életünk gyökerét a falu jelenti, ez fogja adni kellő irányítás mellett az egészséges talajt, Utána dr. Eíkán Miksa®szólalt fel, szerinte ninc6 komolyabb baj kulturéletünk körül, mert jó sajtónk van és a városainkban néha értékes művészi események játszódnak le. Egyedül a nép-kultura ügye áll rosszul. Majd Bálint Aladár, Gömöry Jáno6 és Vincze Ferenc szólották a felvetett problémákhoz. A Kazinczy Társaság legközelebbi vitaestje április 1-ón lesz, amikor is dr. Elkán Miksa tart előadást „A liberalizmus válságáról." (* *) A pozsonyi Toldy-Kör kétnapos Rákóczi-ünnepe. A pozsonyi Toldy-Kör március 30-án és 31-én nagyszabású Rá- kóczi-ünnepélyt rendez. Március 30-án, szombaton este 7 órakor dr. Sziklay Ferenc kulturreferens vetitettképes előadása a kereskedelmi testület nagytermében (Goethe- ucca 15.) „Kassa szerepe Rákóczi életében" címen. Belépés ingyenes. Március 31-én, vasárnap d. e. 11 órakor nagyszabású Rá- kóczi-matiné gazdag és változatos programmal a Vigadó kistermében. Jegyek- a matinéra 1—10 koronás árban elővételben kaphatók a Stampfel-könyvkereskedésben (Mihálykapu-ucca). (*) Bulla Elma filmszerződése. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Bulla Bírna, a pozsonyi származású kitűnő színésznő, miét ismeretes, nemrégiben az Att-ilia-filmtársa&ággal szerződést kötött. Miután azonban a művésznő jobb ajánlatot kapott az Uniiversal filmgyártól, most az Attila társasággal kötött opciós szerződését felbontotta és az Universallal kötött három évre szóló uj szerzői lést. Az uj szerződés értelmében a művésznő Joe Pás tornak vezetésé vei már májusban megkezdj az első nagyobb fiLm felvételeit. Az U.níversal a magyar művésznőt Elrsabeth Bergner szerepkörében akarja foglalkoztatni. (*) A „Pacsirta" megismétlése Pozsonyban. Pozsonyból jelentik: A pozsonyi „Kiskárpátok" cserkészek (IV. m. S-), akik az elmúlt hónap végén oly nagy sikerrel adták elő Lehár Ferenc bájos operettjét, a „Pacsirták", április 14-én, vasárnap a közönség általános kívánságára megismétlik ezt a nagyszerű daljátékot a pozsonyi városi színházban. SzmHÁz-Kön^v Koltcira Hflús ZámziáUáciséan A kisebbségi kuli urélet sorskérdéseiről tartott előadást Kelembéri Sándor a Kazinczy Társaságban 7
