Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-28 / 74. (3626.) szám

1935 március 28, csütörtök. n^rrrÉMMMWfflwnwmwiMMmnMMmiM T>TMCffSlM AcAAU -HTRI.SP Simon és Edén elutazása után Bizonytalan eredménnyel végződött a berlini konferencia Az „orosz veszedelem0 vitája - Hitler nem engedett - „Anyag Stresa számára0 - Alakulóban van a németellenes katonai biok idén útban Nosikva felé Berlin, március 27. A berlini konferencia be­fejeződött. Sir John Simon külügyminiszter szerdán délelőtt elhagyta a német fővárost. Reggel háromnegyed tízkor az angol külügy­miniszter az Adlon-szállodából gyalog az angol nagykövetség épületébe ment és elbúcsúzott a követség tagjaitól. Ezután Sir Eric Phipps an­gol nagykövet társaságában a tempelhofi re­pülőtérre autózott, amely tiszteletére zászló- diszbe öltözött. Hitler testőrségének egy sza­kasza tisztelgett az angol vendégek előtt. A bucsuzásnál megjelent Neurath külügyminisz­ter, Meisner államtitkár Hitler képviseletében, Bülow államtitkár, aki a kancellári hivatal ne­vében búcsúzott el Simontól, továbbá gróf Bas- sewitz főceremóniamester. Rövid üdvözlősza­vak után Sir John Simon és kísérete beszállt az Imperial Airways „Delia“ nevű kiilön-repülő- gépébe, amely a miniszter Berlinbe is hozta Néhány perccel később a repülőgép eltűnt a láthatáron. Edén főpecsétőr már kedden este 23 óra 35 perckor elhagyta Berlint és a Fridrich- strassei állomásról a menetrendszerű D-vonat- tal Varsón át Moszkvába utazott. Német részről Bülow, gróf Bassewitz, Dieckhoff és Ritter mi­nisztériumi igazgatók búcsúztak el tőle. Szer­dán reggel kilenc órakor Edén átutazott Var­són, ahol a lengyel külügyminisztérium kép­viselői fogadták. Edén társaságában utazik Mayszki londoni orosz nagykövet, továbbá az angol újságírók egy csoportja. Aü utolsó tárgyalások Sir John Simon kedden este a bucsuvacsora után az angol nagykövetség épületében fogad­ta a francia és az olasz nagykövetet, valamint a a belga követet. A tanácskozások tartalmáról nem szivárgott ki semmi. A párisi lapok berlini munkatársai megegyez­nek abban, hogy Hitler követelései a fegyver­kezés terén, továbbá ellenállása a keleti és a dunai paktummal szemben, összeegyeztethetet­lenek a február 3-i angol-francia programmal. Hitler a Petit Párisién szerint a tárgyalások folyamán kijelentette, hogy az általános véd- köteiezettség elvén nem hajlandó változtatni. Legfeljebb a szolgálati idő tartamáról és az effektiv állomány leszállításáról hajlandó tár­gyalni. A fegyverkezések korlátozását Hitler a következő feltételekhez kötötte: 1. Németország paritást követel a légi és szárazföldi fegyverkezés terén a legerősebb eu­rópai hatalommal, Oroszországgal. 2. Németország csak akkor szerel le, ha Franciaország katonailag nem működik együtt a többi európai nagyhatalommal, névszerint Oroszországgal és Olaszországgal. A Petit Párisién a következőkben foglalja össze ítéletét: Hitler katonai fölényt követel a nyugateurópai államok fölött. A Matin meg­erősíti, hogy Sir John Simon írásos feltételeket kért Hitlertől, hogy a memorandumot a strézai konferencián előterjessze. A franciák úgy vélik, hogy az angol miniszterek berlini utazása nem járt túl nagy haszonnal, de azt mindenesetre elérte, hogy a hatalmak legalább tájékozód­hattak a birodalom követeléseiről. Az Oeuvre szerint Németország követelései csalódást kel­tettek a briteknél. A kommüniké A berlini konferenciáról kiadott hivatalos kommüniké rövid és jelentéktelen. A kom­müniké megállapítja, hogy a tárgyalásokat kedden este befejezték. A letárgyalt kérdé­sek azonosak voltak a február B-i londoni kommüniké felvetett kérdéseivel. Az esz­mecsere nyílt és barátságos formákban folyt le és a felfogások teljes tisztázásához veze­tett. A tárgyalók megállapították, hogy mind­két kormány politikája az európai békét akarja megszilárdítani a nemzetközi együtt- miniszterek át vannak hatva a közvetlen működés elősegítésével. Az angol és a német tárgyalások hasznosságától. „Nem lesz hamarosan pozitív eredmény0 London, március 27. A Times berlini munkatársa szerint Simon és Edén azon a véleményen vannak, hogy az elmúlt két nap eszmecseréje megerősítette a közvetlen és személyes tárgyalások értékébe vetett hitüket. Berlinben természetesen nem történt kísérlet abban az irányban, hogy a hatalmak meg­állapodjanak. A népszövetségbe való vissza­térés megvitatásánál Németország tisztázta azt, hogy mit ért egyenjogúság alatt. Arra természetesen nincs remény, hogy a biroda­lom visszavonja az általános védkötelezettség törvényét. A tárgyalók részletesen beszéltek „az orosz veszedelemről0. Edén visszaérke­zése után London összegyűjti csaknem vala­mennyi érdekelt európai állam álláspontját. Általában azt remélik, hogy a strezai össze­jövetel után egy nagyobbarányu és általáno­sabb összejövetelre kerül a sor a helyzet vég­leges tisztázására. A Morningpost diplomáciai munkatársa szerint Londonban tegnap pesszimista han­gulat uralkodott különösen a keleti paktum kérdésében, amely pedig az angol-francia terv leglényegesebb pillére. Franciaország, Anglia és Olaszország megegyezett abban, hogy Oroszország kiszolgáltatása a német kíván­ságoknak veszedelmes és rövidlátó politika volna. Ilyen körülmények között a Hitlerrel való együttműködés rendkívül nehéz. A ber­lini eredmény után London nem reméli, hogy a tárgyalások hamarosan pozitiv ered­ményhez vezetnek. Németország izolálása és az erős antirevizionista blokk megalakítása Franciaország és Oroszország vezetése alatt a közeljövőben valószínűleg praktikusan megvalósul. Sir Simon Hannoverben Hannover, március 27. Sir John Simon Berlinből jövet repülőgépével leszállt Hannover­be::, majd 11 óra 30 perckor folytatta útját Lon­donba, miután a repülőgép benzint tankolt. Han­noverben a főpolgármester, a rendőrelnök és a brit alkonzul üdvözölték a minisztert. A második Saav-vidék ? MemeMüiitetések & német birodalomban Tiltakozás a koraói ítélet ellen - A „balti különítmény0 újra aktivitásba lépett Az Ítéletek hallatára Hitler rövid időre megszakította az angol-német konferenciát Berlin, március 27. A német birodalom köz­véleménye nagy felháborodással vette tudomá­sul a memeli hazaárulást pörben hozott szigorú ítéletet* A külföldi németek népi szövetsége fel­hívást intéz a közönséghez, hogy tiltakozzék a kovnoi kegyetlen ítélet ellen. Mindenütt megnyil­vánul az az óhaj, hogy a Memel-földi németek­nek megmutassák, hogy a német nép mögöttük áll. A külföldi németek népi szövetsége meg­kezdte a keleti németek szövetségével együtt az országos tiltakozó gyűlések megszervezését. Ber­linben ma este óriási arányú felvonulások lesz­nek s mindenütt tiltakozni fognak a litvánok szi­gorú ítélete ellen. Kedden este Königsbergben nagyarányú tünte­tés folyt le Litvánia ellen. A város uccáin hatal­mas tömegek vonultak föl és izgatott hangon helytelenítették a súlyos ítéletet. Bischoff őrnagy, az 1920-as balti szabadcsa­patok és az úgynevezett vas-hadosztály vezetője, aki annak idején saját szakállára harcolt a Bal­tikumban és Németország kénytelen volt elhagy­ni, a napokban visszatért a birodalomba és újra átvette a „Baltikumi harcosok" 1920-ban alakí­tott birodalmi szövetségének vezetését. (sp) Amikor a négy kovnoi halálos ítélet és a izü többi elítélés hire kedden délben a német fővárosba érkezett, Hitler, Neurath és Ribben- trop javában tárgyalt az angol diplomatákkal. Az ec rnény hírére Hitler váratlanul felkelt székéről és kérte, hogy az ülést pár percre megszakítsák. Az angol miniszterek csodálkozva figyelték a kancellár elborult arcát s alig tudták, hogy miről van szó. Phipps angol nagykövet a konferencia megszakítása nélkül részletesen megmagyarázta Sir John Simonnak és lord Edennek a memeli kérdést s egyúttal hozzáfűzte diplomáciai kom­mentárjait az eseményekhez. Bizonyára utalt ar­ra, hogy a német birodalom érdeklődése az utób­bi hetekben, különösen a kaunaszi nemzeti szo­cialista monstrepör idején kelet felé fordult, s szinte ugyanolyan temperamentumos beállított­sággal figyeli az ottani eseményeket, mint figyel­te néhány hónappal ezelőtt a Saar-vidéket. „Eb­ből még nagy bajok lehetnek" — mondotta a szemtanuk szerint állítólag Phipps londoni főnö­keinek. — A tanácskozás rövid megszakítása után Hitler ismét bejött a terembe, bocsánatot kért a kényszerű szünet miatt az angoloktól s komor hangon kijelentette, hogy a német biroda­lom becsületét az elmúlt órákban ismét meghur­colták a határokon. A német nép fájdalomtól el­telve fordul a Memd-vidéki mártírok felé, akik hazafiui szeretetük áldozatai lettek. Ezután foly­tatódott a konferencia. Voltak külföldi lapok, amelyek kijelentették, hogy a memeli Ítélet a lehető legrosszabb idő­ben jött, s nagymértékben befolyásolta a berlini angol-német eszmecserét. Hitler keményebbé és engesztelhetetlenebbé vált a hir hallatára, mint ahogy „a kancellár mindig kemény és határo­zott lesz, amint véleménye szerint a német né­pet valahol igazságtalanság éri". E külföldi kommentárok talán túloznak, s a Memel-kérdés aktualitása még nem ennyire nyilvánvaló. Bizo­nyos azonban, hogy egy különös véletlen foly­tán a német nép tekintete a birodalom délnyu­gati csücskén lejátszódó események merev fi­gyelése után hirtelen az északkeleti csücsök felé fordult, ahol szinte diametrális földrajzi ellen­tétben a Saar-vidékkel ugyanolyan helyzetet lát, mint látott a januári népszavazás területén. A Memel-földet a versaillesi békeszerződés nem csatolta más országhoz. Danzighoz hasonló kü­lön területté akarták tenni talán azzal a szán­dékkal, hogy néhányéves vagy évtizedes nép- szövetségi kormányzás után népszavazás dönt­sön hovátartozásáról. E terv végrehajtását meg­akadályozta az 1923-as litván puccs, amelynek fait accompliját a nagyhatalmak elismerték. A birodalom illetékesei szemmelláthatóan most azon a véleményen vannak, hogy miként 1923- ban fait accomplit teremtett a litván puccs és a Memel-vidék Litvániához került, ugyanigy fait accomplit jelenthetne az autonóm jogokkal rendelkező és az autonóman kormányzott Me- mel-vidéken, ha egy német puccs kimondaná a terület visszacsatolását a birodalomhoz. A né­met felfogás mindenesetre veszedelmes, de Hit­ler szeret a tűzzel játszani. Mindenesetre tény, hogy a birodalomban éppen a kovnoi Ítélettel kapcsolatban megkezdődött a nagy agitáció a Memel-vidék értelmében, s hogy hová vezet­hetnek ezek az agitációk, azt látjuk a közelmúlt politikai eseményeiben. Nem lehetetlen, hogy a Memel-föld kérdése hamarosan az európai poli­tika középpontjába kerül s ugyanolyan bomba­robbanást okoz, mint okozott két héttel ezelőtt a német védkötelezettség ujrabevezctése és a versaillesi békeszerződés katonai klauzuláinak egyoldalú hatálytalanítása. „Európa lesexponáifaitb pontján élünk” Osusky nézetei a csehszlovák állam biztonságának Kitételedül Prága, március 27. Osiusky követ Leitomischl városában előadást tartott a csehszlovák állam biztonságának kérdéséről. Cteusky azt fejtegette, hogy a szlovákokat és cseheket olyasvalami ka­pocs fűzi egybe, amit sem látná, sem megállapí­tani, hanem csupán érezni lehet. — A szlovákok — úgymond — ezereszteudős elnyomatásiukban egységes életet éltek a három­száz év óta Letiport csehekkel és közös, egységes kultúrát teremtettek. A csehekkel és szlovákok­kal egyformán áll vagy bukik az állam. Ezért a szlovák kérdés mindkét félnek közös, szerves életkérdése és miint ilyen, előfeltétele a csehszlo­vák állam biztonságának. A másik előifeltétel a,z erkölcsi alapelvek megőrzése és a személyi fele- ósségfeudat következetes keresztülvezetése. Egész Európának legexponáltabb pontján élünk. A történelem kezdete óta mindig Htjában álltunk valakinek. Ezért érthető az, ha nálunk kezdet­től fogva az erkölcsöt és ebbő! kifolyólag a I — lelősséget tekintették minden cselekedet alap­jának. Csak ezekkel az értékekkel tudjuk megáll­ná helyünket. A népszövetség erényei és gyengéi szükségessé teszik szerinte a légj locarnót, a ke­leti kaptumot, a dunai egyezményt. Ha a csehek és szlovákok át lesznek hatva az erkölcs iség és felelősség alapelveátől, akkor nem engedik magu­kat dezorganizálni, a belpolitikai és külpolitikai hangulatoktól és úgy ténykednek majd, hogy az eszmei alapokban való hit fogja kormányozni minden tettüket, úgyhogy többet senki sem tö­rölheti a csehszlovák nemzetet Európa tér­képéről 3 A „memeli bomba*1

Next

/
Oldalképek
Tartalom