Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-26 / 72. (3624.) szám

4 TOUWIM-MagÍAR-HTKMI* 1935 március 26, kedd Sóéi a iés: .Mnuúhdok idők vádiatok!** ||?^ylryrirlrfr»^ iWlr*? v IflfrVVMiV * 7cía; Heu&auec Hál A jóst, aki imigyen szóla, a kis Zarathustrát, aki a nyugtalan időket megjósolja, Nerony-nak hívják és rendes, a prágai rendőrségen bejelen­tett, polgári foglalkozású egyén, sőt tanár, mint az a lap írja, aki leadja Nerony jóslatát az elkö­vetkezendő esztendőre. Eddig sikere volt: egy év előtt állítólag előre bemondta, hogy nagyon könnyen történhet az év folyamán politikai me­rénylet. Hol és mikor, kit érint és miért fog tör­ténni, nem mondta és amikor jósolt, úgy látszik, a nyilvánosság kizárásával tette, mint okos, de egyben a tradíciót tisztelő jós. Aki tudja, hogy az ismeretlen hatalmakkal nem jó kikezdeni és ha már valaki, akin e hatalmak keze nyugszik, bölcsességből nyújt valami kis morzsát az embe­riségnek, tegye úgy, hogy meg ne cáfolhassák, — már mint a démont. Ezért hátulról előre jósol, rendszerint az esemény bekövetkezése után, mondván, hogy ő már jóval az esemény előtt bemondta, mi fog történni. Komplikált dolgok ezek, amelyekhez nem lehet durva kézzel hozzá­nyúlni, mert démoni voltukon kívül igen kompli­kálja őket az üzleti rész és ebben sem a jós, sem pedig a démon nem ismeri a tréfát. Megjósolta a marseillesi merényletet és a görög forradal­mat, — írja róla egy prágai német lap és most újra jósol. Sajnos, sem Barthou, sem Venizelos nem tudott róla és vesztükbe rohantak. Most újra jósol és ezúttal előre lát, a jövőt látja, nem a múltat. Kénytelen kiugratni a nyulat a berekből, mert interjút csináltak vele és senki sem kiváncsi arra, hogy Nerony mit mond ma­gáról és a démonokról, hanem arra, hogy mit tud azokról, akik ma Európa sorsát intézik. Azt mondta tehát, hogy a választások nem fognak nagyobb eltolódásokat hozni, továbbá, hogy Hit­ler katonai államá fogja fejleszteni Németorszá­got, azután, hogy vörös vonal halad végig Euró­pa térképén, mely Görögországot, Magyarorszá­got, Németországot, Lengyelországot és Fran­ciaországot érinti. Ezekben az országokban vál­tozások várhatók, nem lehet tudni, milyen irányban, de változások. Olaszország sokat fog nyerni és a világválság csak 1942-ben ér véget. Lesznek, akiknek ez nem elég és akik egy kéz­zelfogható komoly jóstól többet vártak. A jós azonban tudja, hogy egy mondattal több leron­taná az egész hatását és jelentékenyen keve­sebb volna ennél, amit igy összefoglalt. Csak be nem avatottak tudják, milyen lelki erőlködésbe és idegveszteségbe kerül egy ilyen jóslat és akik soha sem álltak jó viszonyban a démonnal, azt gondolják, hogy a jóslás olyan, mint a tenisz: szervirozom a labdát, a partner *beg visszaküldi. Ezekben a rendkívüli esetekben a partner egy földöntúli szellem, akinek esze-ágában sincs te­niszezni és néha nagyon felbőszül rajta, hogy könnyű játékos labda helyett vaskos kérdéseket vágnak a fejéhez, amikor ma a helyzet olyan, hogy nincs az a démon, aki meg tudná mondani, mi lesz. A prágai jós-tanár nem volt irigylésre- méltó helyzetben, de derekasan megállta a sarat. Bátran mondható, hogy amit bejósolt, be fog következni. A választások Csehszlovákiában nem fognak nagyobb eltolódásokat hozni, akkor sem, ha a jóssal ellentétben kávéházi politikusok kiszámították, hogy másfél nemzeti szocialista képviselő kibukik és harmadfél agrárpárti befut. Ami pedig Hitler katonai Németországát illeti, csodálni kell, milyen gyorsan következett be a jóslat: Goebbels szombat délután hirdette ki az általános védkötelezettségről szóló törvényt és a jóslat a prágai hétfői lapban már meg is jelent. Kis szépséghiba, hogy nem a multheti számban, de ez nem játszhat szerepet. Lehet az is, hogy ezek után Németország fegyverkezni fog és nem tartja be a versaillesi békeszerződés katonai klauzuláját, amit a jós szavaiból következtetni talán nem egészen jogtalan eszmefuttatás. Vö­rös árny halad végig Európa egyes országain és bizonyos változások fognak bekövetkezni. Ez szinte egészen biztosra vehető. Görögországban a további forradalmi kísérletek meg fognak hiú­sulni, legalább is 1935 januártól márciusig ter­jedő időben, Magyarországon választások lesz­nek és ezek során programbeszédek keretében sürgetni fogják a belpolitikai változásokat. Könnyen lehetséges, hogy Gömbös miniszterel­nök marad és Bethlent Nagykanizsán képviselő­nek választják meg. Lengyelország Németor­szággal szerződést fog kötni, annál is inkább, mert már megkötötte és ez fordulatot jelent az európai politikában. Olaszország sokat fog nyerni azon, hogy egyszer Hitlerrel szeretkezik, de Franciaországgal bekül, Jugoszláviával paro- láz és egyébként Szíriában területi engedménye­ket forszírozott ki, amit most Abesszíniában ké­szül megcselekedni, ez pedig határozottan nye­reséget jelent az 1935—36-os politikai szezon­ban, mert már 1934-ben történt. Mindebből látható, hogy a jósnak feltétlenül igaza van és nem téved. Sajnálatos, hogy most, PEREG A DOB... Irta: Sebesi Ernő (2) Vitelko valami rossz előérzettel kisomfordált a házból. Mindig is érezte, hogy ez a Dubov- szki-ügy nem maradhat örökké titokban. Ki fog pattanni ez a csúnya kelevény s akkor minden­nek vége. A Kálvária-uton jött előre. A friss hajnali levegő élesen megcsapta, de hirtelen úgy érezte, hogy elszorul a lélegzete. Köhögni kez­dett, de csak elvetélt, rekedt prüsszögés lett be­lőle. Ha nem kapaszkodik bele egy utszéli fá­ba, elszédült volna. Tovább cammogott s leült egy padra, amit nemrég helyezett el itt a Tu­rista-egylet. Elgondolkozott. Az asszony volt mindennek az oka. Legalább is Vitelko úgy látta a dolgot. Ha zúgolódott volna, megállt volna a lejtőn. De ő csak sóhajtozott... Az a Dubovszki-lány ár­tatlan esetnek indult... S hirtelen követte ön­magát a nagy szenvedélye összes fordulóin. — Megmondok neki mindent, úgy, ahogy van. — Biztatta magát hangosan. Körülnézett, nem lesi-e valaki a magábaszállását... Szájában felgyűlt az elkeseredés ize. De azért bízott valami megváltó fordulatban. Ha szeret az asszony, ezt is megbocsátja, ezt az utolsó be- tyárságot, — próbálta magát a jóhiszeműség vi­zeibe ringatni. Fáradtan tért a városházára. Átvette a listát, nyakába akasztotta a dobot s végigment a Fő- uccán. Eddig egykedvűen olvasta a neveket, a végrehajtást szenvedők nehéz sorsával szemben eddig nem került lőtávolra ... A legtöbb áldozatot személyesen is ismerte, de a részvétét lefojtotta a hivatalos külsője. Ed­dig kivül marad ez a sok nyomorúság a szive palánkján .., Pergett a dob fürge ujjai alatt s közben aka­ratlanul is arra gondolt, hogy ugyanilyen őszi napon egyszer ki volt rendelve dobosnak a fronton egy haditörvényszékhez. Ott is dobolni kellett a kivégzés pillanatában. Nagyon élénken dolgozott benne ez az emlékezés ... Hirtelen felvillant saját nyomorúsága. Roham­lépésben közeledett hozzá a végzete. Hogy ön­maga is ilyen szerencsétlen adós. A boltosok a Dubovszki-lány selymes rongyait tőle kérik számon. S az asszony semmit sem tud! A vér a fejébe szaladt. És egyszerre csak megtorpant az olvasás menetében. A lista ott reszketett a kezében, a szeme az ugrált, egy név vibrált a szeme előtt s képtelen volt hangosan kimondani. Pedig tisztán kibetüzte, de mintha egy hatalmas cövek állna a nyelve útjába. Erőlködve hápo­gott az ajka... A körülötte állók észrevették, hogy valami baj van Vitelkoval s csak az utolsó pillanatban kapta el valaki a vállát s a zuhanás éles ive va­lahogy megbicsaklott. Vitelko feje mégis oda- koppant a földhöz. Fölébe hajoltak, megoldot­ták a zubbonya gallérját. így hagyták egyelőre s a kék szederjés szine lassanként engedett. Há­rom perc múlva a mentők vitték el. De már a kocsiban magához tért s igy a lakására vitték Vitelkot. — Már nem fog sokáig dobolni Karcsi, — állapította meg valaki a városi urak közül, mi­kor megtudták az esetet. — Rosszul lett, mert sajnálja azt a sok sze­gény adóst... — kockáztatta meg egy jóisme­amikor a nyilvánosság előtt jósol, nem mond be olyan eseményeket, amelyek még nem történtek meg és hogy ezekre csak akkor fog sor kerülni, ha már megtörténtek. Viszont nem szabad túl­zott követelésekkel előállni, mert a démon meg­haragudhat és egyszerűen befogja a fülét, ha legközelebb kérdéseket intézünk hozzá. A prá­gai démon-tanár, amint az újság kiemeli és fel­tehető, pedáns démon. Nem szabad túllépni azokat a határokat, amelyeket megrajzol és ezt akkor sem, ha a jelenre szorítkoznak vagy plá­ne a múltra. Meg kell gondolni azt is, hogy a nagy nyilvánosság előtt nem mehet el messzire és legfeljebb egy esztendőre jósol. Elég tudni, hogy változások lesznek, főleg olyanok, ame­lyek már megtörténtek. Ha komolyan meggon­doljuk, hogy erre nem jutottunk volna a jós se­gítsége nélkül, nem sajnálhatjuk tőle azt a kis honoráriumot, amelyből csak tengődhet, de nem élhet jól, olyan jól, ahogyan megérdemelné, úgy­is mint „vátesz". Okos és kedves ember ez a Nerony tanár, aki jóban van a démonokkal, mert amikor a jövő szemüvegén át vizsgálja az emberiséget, tudja, mit kívánnak tőle. Tudja, hogy ma mindenki csak egy dologra vágyik és ez a nyugalom és a béke. Ezért mondja hang­zatosán: „Nyugtalan idők várhatók" — és rög­tön megrajzolja a nyugtalanság várható grafi­konját az elmúlt tények alapján. Mintha azt mondaná: ,,A múltban történtek fognak a jövő évben történni, legyetek nyugodtak, nagyobb nyugtalanságra az eddiginél nem lesz ok." Ed­dig pedig nyugtalanságra csak azok találtak okot, akik nem akarták elhinni, hogy abban az esetben, ha valóban harmadfél agrárképviselő­vel több, vagy két és féllel kevesebb lesz a par­lamentben, ez nem fog nagyobb eltolódást okoz­ni a politikában. — Ami pedig a nagy európai politikát illeti, — pislog Nerony tanár, — itt is nagyjából ilyen változások várhatók ... Persze, nem mondhatja hangosan, mert akkor mi lenne a honoráriumból? Ruiz mexikói érsek megrendítő nyiit levele a vi'ág katolikus papságához Newyork, március 25. Leopoldo Ruiz mexikói érsek, apostoli delegátus megrázó hangú és drámai erejű nyiit levéllel fordult az egész világ katolikus papságához. Sorai­ból a pusztuló mexikói egyház fájdalma szó­lal meg. „Verd meg a nyájad és elszéled a nyáj." — ez a jelszava a mexikói egyház­üldözők vezéreinek — írja Ruiz érsek s ez a jelszó végzetes következményekkel járt: sokszázra rúg a vértanuk száma. Ugyanakkor még mindig vannak áldozatos és halálra szánt lelkek, akik hasonlatosan az őskereszténység mártírjaihoz, helyükön ma­radtak s készek kilépni, ha a kötelesség hívja őket. Az apácák százai és ezrei tanít­ják még most is a hittant, mint századokkal ezelőtt Írországban. Egymillió kommunista és ateista arra tö­rekszik, hogy 40 millió hithü katolikust megfélemlítsen. Nagyon jól tudják, hogyha sikerült a gyer­mekek vallásos nevelését lehetetlenné tenni, övék a győzelem. A külföldi katolikus pap­ság és hívek szivszorongva figyelik ennek az élet-halál küzdelemnek egyes mozzana­tait. Nem igaz, hogy a mexikói katolikus ellen­állást külföldről szítják, de a világ katolikusainak imái, nemeslelkü adományai nagy segítséget jelenthetnek az üldözött papok és apácák számára, akiket bajonettel kergettek ki az országból az Egyesült Államokba, ahol támasz és segít­ség nélkül nagy nyomorban élnek. Ezek a kiüldözöttek a világ katolikus papságától várnak segítséget. Felhívással fordul az egész világ papságához, hogy adományai^ kai tegyék lehetővé a mexikói katolikus egy­ház üldözött lelkészeinek és apácáinak tá­mogatását. Bármily csekély adományt a következő címre lehet küldeni: Mexican Priest's and Sisters Aid, Box 151, Brocons- ville, Texas U. S. A. (Father P. Enrique secretaar, exiled from Mexico). rőse, aki annak idején beprozsetálta a rendőr­séghez. — Van benne valami, — replikázott egy har­madik. És Vitelko beszéd tárgya lett aznap. — Minden dobolás után leitta magát Vitel­ko... Csupa részvétből... Olyan jó szive van neki... Nem tudja nézni a sok nyomorúsá­got... Ilyeneket lehetett hallani. Vitelkoról nagyon jó véleménnyel voltak az urak. — Más beosztás után kéne néznie. — Túl puha szive van ahhoz, hogy rendőr le­gyen — — Ha Vitelko hallotta volna ezeket, boldogan és büszkén vert volna az a túl puha szive... IV. Az ájulás után ötnapi pihenést engedélyezett neki az orvos. Az asszony gyöngéden gondozta. Pontosan betartotta az utasításokat. Hisz talpra kellett állítani ezt az embert, hogy el tudja vi­selni, ha majd felelősségre vonja. A Dubovszki- lányért, a számlákért s az elherdált örökségért. A rum most háttérbe szorult. Erős vörösbort itatott vele saját költségén, mindezt csak azért, hogy megmaradjon neki épnek, egészségesnek. Hisz a leszámolás egész embert kíván ... A negyedik napon már visszanyerte régi szí­nét Vitelko. Most a szemébe nézett az asszony. Jó mélyen a szemébe* nézett, keresett ott vala­mit, talán férfias megbánást és bocsánatkérést. De megijedt az ura szemétől. — Mi van veled, Jézusom?! — jajgatott az asszony és gondolatban bocsánatért könyör- gött, amiért felelősségre merte vonni. Vitelko nem szólt. Száját megint valami gémberitő tehe­tetlenség peckelte föl, nyitva volt, de nem jött ki rajta szó. Az asszonyt kiverte a hideglelés. Lefektette az urát s az orvosért rohant. Vitelkot elnyomta az álom. S ez kínzó és könyörtelen büntetés volt. Hordók gurultak a mellkasán s elviselhetetlen terhűktől csak úgy tudott szabadulni, hogy fogaival csapra verte a hordót... Nagy, mély slukkokban nyelte a ru­mot s mikor kábult zavarral felébredt, szörnyű szárazság rágta a torkát... Az orvos érthetetlenül bámulta Vitelkot. Erő­sítőt irt neki. Az éccakát nagy kinnal átver­gődtök. Másnap az orvos tilalma ellenére bement a hivatalba. Mikor kijött a házból, elnézett a ce- métei dombok felé. A dombok gerincén már ott táborozott a hajnal és ébredést sürgetve az égen, ködlovasok nyargaltak vadul iramodva, de lenn a völgyben már friss és szorgalmas haj­nali szellők tisztára seperték a Napra várakozó utakat. Elnézte az asszony földjét. Hirtelen a Dubovszki-lányt látta maga előtt, félelmetesen megnőtt az alakja, ahogy elterült a földön és eltakarta az utolsó barázdát is ... A hídhoz érve fellélegzett. Kidörzsölte a szeméből a víziót és torkát köszörülve kiköpte az undorát... így ért be a városházára. Az ügyeletestől elkérte a listát. — Már átvette a Puzder ... — A Puzder? — kérdezte méltatlankodva Vi­telko. — Igen, ez a rendelkezés. Az ügyeletes altiszt csupa szánalomból elke­rülte a Vitelko tekintetét. Vitelkoval forgott a világ. Most már csakugyan kiszaladt a talaj a lába alól... Nem tudta miért, de meg volt róla győződve* hogy talán ő is rajta van a mai listán... Behunyta a szemeit s megint csak a szerető­jét látta maga előtt, a meztelen testét, amit ő takart be a cifra rongyokkal s most talán őt is ellicitálják ... Eddig elszipkázta az összes hiva­talos végzéseket; meghosszabbításokat, elha­lasztásokat eszközölt ki, hogy az asszony előtt rejtve legyen minden gazsága... Még most se tud semmit. De egyszer csak felpattan a titok s akkor felrobban az egész gennyes-piszkos élete.,. (Folytatása következik.) Tiszta arcbőr t l4 nap alatt a valódi COBALL CSŐMTŐL (ezárai vagy zsiroe). Már barmod ik najp után javul az arcbőr észrevét­lenül és az összes hiba, u. m. szeplő, pattanás, mitesszer, májfolt, nagy pórus, ráncos bőr, öreges kinézée teljesen megszű­nik, Biztos eredmény. VÖRÖSRÁK GYÓGYSZERTÁR Bratislava, Mihály-ucca 20. __________

Next

/
Oldalképek
Tartalom