Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-24 / 71. (3623.) szám

^P^GAI-yVVAOÍiAR.-H I RliAB

Magyarország hercegprímása

az egyéni felelősség visszaállításáért

Serédi bíboros feltünéstkeítő beszédet mondott a Szent István Társulat közgyűlésén

$ csehek és németek viszonya

Prága, március 23.

Alig néhány napja csak annak, hogy Ripka Habért szerkesztő a Lidové Noviny hasábjain boncolgatta a csehszlovákiai német, kérdést és leszögezte, hogy az illetékes körök elszalasztották azt a kedvező lélektani pillanatot, amikor a cseh-német probléma megoldása lehetséges lett volna. Ma a Pritomnost nevű, előkelő cseh politikai revü rendezett ankétot erről s hasábjain több politikust, történészt és publicistát szólaltatott meg.

A lap szerkesztősége körlevélben főkép két kérdésre kivánt választ: .

1. Hogyan alakult a cseh-német kérdés a csehszlovák állam prosperitásának szemszögéből és

2. Lehetséges-e a csehek és németek békés együttélése, — ha igen. milyen feltételek mellett?

Elsőnek Pékár József cseh történész fejti ki álláspontját. A csehek és németek erőviszonyának megítélésénél — Írja Pékár — nekem, mint cseh nacionalistának elsősorban is az lebeg szemeim előtt, hogy

ez a viszony a mi javunkra javuljon meg.

És itt nem gondolok a feliratokra, bankjegyszövegekre, szoborrombolásokra, vagy a kényszeritett hivatalos nyelhasználatra, hanem az erkölcsi erőre, amely mindkét nemzet társadalmának életében megnyilvánul. A német kisebbség kétszáz év óta lakja velünk közösen ezt a földet, helyenkint teljesen összenőttünk,

a közös állami élet állandóan közös problémák elé állít a megegyezés, a kölcsönös jóviszony tehát feltétlen szükségszerűség.

Vérünk, tulajdonságaink, képességeink az összes nemzetek között a legközösebbek. Voltak idők amikor kölcsönös jóviszonyunkat szimpátia és bizalom kisérte, a jövőben pedig minden attól függ, lesz-e felelős tényezőinkben elegendő politikai é - zék és bátorság arra. kegy rátérjünk a megoldások útjára, hogy

a megokolt panaszoknak és váciaknak érvényesülési lehetőséget nyújtsunk

s hogy a német kisebbség minden ön meg tagad ás nélkül szabadon és jószántából vallihason szmt államunk és annak jövője mellett.

Elsősorban is szükség lenne a nacionalista sajló írásmód órának megváltoztatására, amely feleslegesen kiélezi a helyzeteket, nevetségessé teszi s bagatelizálja a német panaszokat. Szükség volna a jövőben a két nemzet őszintébb viszonyára.

Ma mint idegenek élünk egymás mellet*, mondja Pékár dr. A német kisebbség és a szomszédos német birodalomhoz való jóviszonyunk kiépítése a csehszlovák politika jövő feladatainak kardinális pontja.

Kétségtelen — fejezi be nyilatkozatát Pékár dr. — hogy Hitler uralma óta a korrekt viszony kilátásai jelentékenyen csökkentek, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ebben mi is bűnrészesek vagyunk. Jószomszédi viszonyunk érdekében mérsékeltebb állásfoglalásra lenne szükség szocialistáink részéről és a német emigráció kérdésének rende- zsénél is mindjárt egy óriási akadály tűnne el a megértés útjáról. Saját, jólfelfogott államérdekünkben nézetem szerint szükség van ilyen intézkedésekre.

Krsfta miaii52?sr az drs& versengésben látja a cseh-német viszony lényedét

Az ankét második jelentős részvevője Krofta Kamii dr. meghatalmazott miniszter, aki mindjárt- kezdetben kijelenti, hogy a két nemzet csöndes együttélésében nem hisz, mert két nemzet, amelyben az életerő és a nemzeti öntudat olyan elementáris formában nyilvánul meg lépten-nyomon, nem élhet csöndesen egymás mellett,

az együttélés lényéből természetszerűleg adódik a folytonos versengés, amely érthetően elkeseredett és hangos szokott lenni. Emiatt azonban nem érdemes krokodilus könnyeket hullatni, mert a helyzet természetes és bizonyos előnyöket is rejt magában. A folytonos versengésnek tudható be a két nemzet kifejlett kulturális, gazdasági és szociális színvonala. A jövőben csak azt kellene kivánni, hogy

ez a versengés mindenkor nemes keretek között maradjon. „

Nem szünök meg sohasem hirdetni — Írja Krofta miniszter, — hogy a nemzeteknek épugy, mint az egyéneknek egymáshoz való viszonyát nem divatos jelszavak szerint, hanem emberi szempontok alapján kell kormányozni, a versengésben lelki és testi tökéletesedésre kell törekedni, nem pedig egymás szellemi vagy anyagi letörésére. Ha ezek a szempontok lesznek irányadók mindkét félnél, akkor az elkerülhetetlen súrlódások átka elvész teljesen a versengés eredményei között.

a németek államalkotó szere* e

Kalista Zdenek publicista és történész a következőket mondja:

— A németek államalkotó szerepe ma kétségkívül szükségszerűség. A német kisebbség, mint negatív elem katasztrófát jelenthetne a köztársaságra. Pia tehát a cseh-német viszonyt pozitiv értelemben akarja valaki megoldani az állam javára, úgy utat kell nyitni a német kisebbségnek arra, hogy mélyebbreható munkával is vehessen részt az állam kiépítésében.

A németek részvétele a kormányban első lépést jelent ezen a téren Kalista szerint, de ez. a viszony túl alkalmi jellegű, amely nem nemzetet, hanoin csak személyeket, esetleg generációt kötelez. A mélyebb kapcsolatoknál Kalista konkrétebben bizonyos régi históriai formák visszaállítására, a régi volt nemesi rend bekapcsolódására gondol.

Budapest, március 23. Dr. Serédi Jusztinján bíboros herceg-prímás nagyjelentőségű megnyitóbeszédet mondott a Szent István Társulat ezévi közgyűlésén.

— Az egyházi cenzúrát sokan a szabad sajtó gúzsbakötésének minő-sitik — mondotta többek között a magyar egyházfejedelem — és én nem csodálom, hogy ajkadnak ilyenek, mert hiszen annak idején Krisztus Urunknak is szemére vetették, hogy gyógyít. Az egyház tanítóhivatala azonban nem tágított és nem tagit soha elvein, mert elsőrendű kötelessége őrködni az erkölcsök felett. Az egyház ezért tiltja a veszedelmes sajtótermékek olvasását, ha ad is bizonyos esetekben kivételesen engedélyt egyeseknek ilyenek elolvasására. Hogy az emberek ma elfordulnak a jó sajtótermékektől is, annak oka abban van, hogy az emberek szinte minden vonatkozásban elvesztették komoly életfelfogásukat.

— El lehet mondani, hogy

minél komolyabb iett az élet a válságok folytán, annál kevésbé veszik komolyan azt az emberek.

A kultúra minden ágában, társadalomban és közéletben, mintha az ókori szabadgoridolko- dók káros felfogása ma „carpe diem“ hódított volna teret.

Kiveszett az emberekből az egyéni felelősség.

Ennek helyébe a kollektív felelősség lépett, amely az élet.' minden vonatkozásában megnyilvánul, főként azonban a parlamentekben. Sok ember között oszlik meg a. felelősség és

Ez a beszélgetés az 5.400 tonnás „Aspasia“ gőzös dohányzójában folyt le, Livorno és Civita közt. Buberti Ettori kapitány mesélte:

— Az elmúlt tavasszal ugyanilyen társas- utazást tettünk. Algir, Tanger, — visszafelé Barcelona, Genau, Nápoly. Azzal a különbséggel, hogy akkor Mallorcát Í

6 érintettük és egy hónappal korábban indultunk útnak. Korainak bizonyult, — az első osztályban alig harminc ágyat foglaltak le: az angolok, németek, olaszok. Volt köztük egy ember, bátran megmondhatom a nevét, úgyis hamis név volt. Tetrakis- nak nevezte magát.

Ne vegye rossz néven, ha őszintén megmondom, nem szeretem a társasutazásokat; kellemesebb a rendes, normális utasforgalom. Tarif- j bán az utasok menetrend szerint, beszállnak és az ut végeztével ismét kiszállnak, — nem eo- kat törődnek egymással, nem igyekeznek megismerkedni a kapitánnyal és nem állanak elő mindenféle kívánsággal. Társasutazásoknál az utasok túlsókat vannak együtt; különböző kívánságok merülnek fel; irigylik egymás kabinját, helyét az asztalnál, féltékenyek az udvarlóikra. veszekednek; a kapitány szolgáltasson igazságot, békitsen.

Egy évvel ezelőtt csodaszép volt az idő. Három napig időztünk Pálma kikötőjében; a hölgyek és az urak kirándultak a Huertába és Sollérbe. Aztán felszedtük a horgonyt; a Lyoni öböl kegyes volt hozzánk, a tenger tükörsima, az est idillikusán szép, a Riviéra di ponente úgy vonult el szemünk előtt, mintha dalosszövetségek fáklyásmenetet rendeztek volna.

Mind a harminc utas a fedélzeten, — csevegtek és nézegettek.

Vigyázat, gondoltam magamban, ennek nem lesz jó vége. Harminc éve vagyok tengerész, ismerem az embereket. Az éjszaka csendesnek Ígérkezik, — ilyen hangulatban senkisem akar lefeküdni.

Igazam volt, egy óra felé — friss szellő kerekedett, kissé hűvösebb lett — az én hölgyeim és uraim ahelyett, hogy visszavonultak volna kabinjaikba, besétálnak az étterembe és táncolni akarnak és pont a londoni Savoy Hotel jazz muzsikájára x hullámhosszon. Ehhez máT késő volt. Elő a gramofonnal.

Egy ideig táncolnak és — a sejtelmem nem csalt.

Egy balti uriasszony, Baden bárónő, gyönyörű tulaláncot. viselt a nyakán. Különlegesség. Egy-egy láncszem akkora, mint egy babszem, masszív; a csatt helyén csodaszép me1 mert igy van valódi értéke, ezért majdnem a semmivel egyenlő. Egyes testületek tagjai egyénenként jók, de az összeverődött testületek kollektív elhatározásai rosszak és károsak. A mai időkben az egyéni felelősség visszaállítására az egyháznak alig lehet reménye. Mégis erre kell törekednie.

Beszélt ezután Serédi Jusztinján arról, hogy ma esztendők sora óta a fölülről teremtett közvélemény utján akarják az elveket az emberiségre erőszakolni.

— Emlékezzünk a mai napon, — mondotta, — hogy nálunk is volt egy idő, amikor polgári lapok meg sem jelenhettek. Es ha emlékezünk, gondoljunk arra, hogy

Oroszországban, Mexikóban és egy sereg más országban a sajtó és általában az emberi szabadság ma is annyira gúzsba van kötve, hogy senki még csak meg sem mozdulhat.

Az irányított sajtó és az irányított szabadság ped:g oly veszedelmeket indíthat útba, amely elsöpörheti a legnagyobb értékeket., Viszont ha ez bekövetkezik, azért éppen a kollektív felfogás alapján majd senki sem vállalja a felelősséget. A katolicizmusnak csüggedni nem szabad, továbbra is útmutatónak kell lennie a tudomány, az irodalom, az egyéni és a közélet terén egyaránt. A magyar katolicizmus meg tette kötelességét, az élen halad, az egyház és a nemzet védelmében. Hangsúlyozom, hogy az egyéni, társadalmi és közéletben megnyilvánuló kollektív felelősségre támaszkodó léha életfelfogást meg kell változtatni é* vész a kell hozni a komoly, egyéni felelősség idejét.

daillon és a végén — hosszan lógott alá egy valódi György-t'allér. Éppen azért, mert a lánc ilyen hosszú és súlyos volt, tette le táncköz- •ben a bárónő egy székre, aztán a tánc hevében az első tangó után teljesen megfeledkezett a láncról. S mikor eszébe jutott: keresik, kérdezősködnek egyre izgatottakban, — a lánc eltűnt.

Táncról már szó sincs. A gramofon üresen szaladgál, majd megnémul. Mindenki dermed- ten áll, bámul.

Keresgélnek a padlón, nyolcvanszor átkutatnak minden rést: talán leesett a lánc s táncközben valaki a lábával valami sarokba, rúgta. Nem találják.

Higyje el nekem, ha női utas lopást jelent be, csak két eset lehetséges: Vagy az eltűnt tárgy békésen pihen valahol, el sem hozta magával az útra. Vagy — és ez a második lehetőség — a dolog sohasem fog kiderülni.

Ebben az esetben az első lehetőség ki volt zárva, magam láttam a láncot a bárónő nyakán. így csak a második eset maradt hátra: nem találjuk meg a tolvajt. Nekem, a kapitánynak roppant kellemetlen.

Az utasok angol csoportja, a többség, egyszerűen vissza akart vonulni a kabinjába. Mit tartozott ez a dolog rájuk? Természetesnek találták: hozzájuk a gyanú legkisebb árnyéka sem férhet.

Az én honfitársaim, nyolcan-tizen, megbeszélték a dolgot egymás között — és az egyik így szólt:

— Padrone, nem engedhetjük meg, hogy bárki bármilyen ürügy alatt is, elhagyja a termet, amig ez az ügy tisztázva nincs. Senkisem kételkedik a jelenlévő hölgyek és urak becsületében. De az ékszer csalafinta portéka. Lehet, hogy a lánc beleakadt valamilyen ruhadarabba és az illetőnek sejtelme einc6 róla. Legjobb lesz, ha mindenki megvizsgálja önmagát. S ha valaki megtalálja a láncot, a legkisebb bizalmatlanságnak 6em kell kilőnie magát. Padrone, ön majd leoltja a lámpákat egy percre, s mire ismét világosság lesz, a láncot r>tt fogjuk találni az asztalon.

Mosolyogtam magamban, tudtam, az indítvány semmire sem vezethet. Amint már említettem: két lehetőség... De Isten nevében, megtettem a barátaim kedvéért.

S mire ismét felgyűlt a villany, az asztal — üres volt.

Ekkor megszólaltak a németek:

— Szigorúbb rendszabályokat követelünk,

Teljes világosságnál kutassuk át egymást.

Ebbe meg én nem egyeztem bele. Nem engedhettem meg, hogy harminc ember szerte- széjjel szóródjon a világban és kürtölje:

— Engem, X parlamentnek a tagját, engem Y grófnőt, lopás gyanúja miatt a gőzösön megmotoztak.

A társaságot, habár nem volt ínyükre, aludni ■küldtem.

Ami engem illet... — amint már mondtam — meggyőződésem szerint, ez az eset sohasem fog kiderülni... Pár szót váltottam az éjjeli szolgálatra beosztott matrózzal. És aztán... és aztán bekopogtam Tetrakis ajtaján. Miért? Nem tudnám megmondani. Az idők folyamán bizonyos emberismeretre teszünk szert. .Megfigyeléseket teszünk, pillantásokat fogunk fel. Ma este, az ügy lefolyása alatt szemügyre vettem az embereket és ennek a Tetrakisnak a viselkedése nem tetszett nekem. Nem tartottam hivatásos betörőnek, — ó dehogy: azok minden hájjal megkentek, nem árulják el magukat. Inkább gyenge jellem benyomását tette rám, aki nem tud ellentállni a kísértésnek.

— Musu — szólítottam meg. Halotthalvány lett, mikor beléptem hozzá, s reszketett mint a nyárfalevél, — Musu, Monsieur, az utasok névjegyzékéből látom, hogy foglalkozása szerint, hivatalnok. Én is hivatalnok vagyok, igy önben van a legtöbb bizalmam; a segítségére van szükségem.

Rámbámult, mintha megmerevedett volna.

— Musu, kihallgattam egypár úriember beszélgetését. Azt mondják, a Scotland Yard egy híres detektivje itt van az utasok közt, persze álruhában. Ön. mint semleges utas könnyebben elvegyül a társaságba. Nem mondhatná meg nekem, melyik a detektív? — Nem tudja? Akkor bocsánat a zaklatásért. Jó éjszakát Musu Tetrakis! Aludjon jól!

öt perccel később átnyújtottam Baden bárónőnek a tulaláncot.

' Hogyan? Egészen egyszerűen. Biztosan látott már lepkefogó gyermekeket. Meghagytam a szolgálattévő matróznak, hogy egy ilyen lepkefogóhálót, csak valamivel nagyobbat, sokkal nagyobbat tartson türelmesen a 29. számú kabin ablaka alá, ott ahol Tetrakis ur lakott. Nem volt betörő, csak alkalmi tolvaj, dilettáns. Mikor meghallotta, hogy egy híres detektív van a hajón, alig tettem ki a lábam a 29. szám ajtaján, rögtön kidobta a láncot az ablakon a tengerbe. Csakhogy a lánc hálóba esett, lepkehálóba. Baden bárónőnek azt mondtam, hogy a lánc beleszorult a-z asztal egyik repedésébe.

A tulalánccal együtt Musu Tetrakis szép aranyórát is dobott a hálómba. Biztosan tudta, hogy miért. Egyik utasnak sem hiányzott az órája- Másnap reggel átadtam a génuai kikötő parancsnokságnak mint talált tárgyat.

Tegnap, több mint egy év eltelt azóta, érdeklődtem a kikötőhatóságnál. Amint gondoltam, senkisem jelentkezett az óráért. Én voltam n megtaláló, engem illetett. Nézze csak, itt van, csinos óra. — ugye?

Ismét megsemmisítették az eperjesi Fekete Sas bérbeadását

Eperjes, március 23. (Saját tudósiónktól.) A Fekete Sas nagyszálló bérbeadásának ügyében, amely- lyel már többizben foglalkoztunk, ismét különös fordulat történt. Mint ismeretes, az épültet a város költségén 400.000 koronával renoválták. Az építkezés decemberben nyert befejezést és ekkor pályázatot írtak ki a bérletre. Először a Berger-Zbo- ray eperjsi végne kadták a bérletet, a másik pá'yá- zó, a rozsnyói Stieglitz vendéglős felebbezésére azonban a járási hivatal megsemmisítette a háláio- zatot. A második tárgyaláson Stieglitz kapta meg a bérletet, e határozat ellen viszont a Berger-ZIboray cég felebbezett.

E felebbezésuek is helyt adott a járási hivatal és a bérbeadási határozatot most ismét megsemmisítette.

Az épület igy — ahelyett, hogy megfelelő jövedelemmel amortizálná a befektetéseket, — egyelőre újabb kiadásokat okoz a városnak, mert csak a fűtés és a felügyelet 10.000 koronába került a tél folyamán.

A tengerikigyóvá nőtt ügy végleges elintézése elé nagy érdeklődéssel tekint az eperjesi közönség.

— Civilizálódnak a pápuák. A pápuák szívesen mutatják be táncaikat az érdeklődő turistáknak. Eddig eszükbe som jutott, hogy pénzt kérjenek a mutatványért. Most azonban, ugylátezik, kezdenek beleszokni az európai civilizációba. Mint Mel- bo nméből jelentik, egy pápua törzs csak abban a,z esetben volt hajlandó haditáncot lejteni egy turistacsoport előtt, ha készpénzben és előre 50 dollárt kajp minden résztvevő. Fényképezni sem hagyják magáikat ingyen, csak két sdllingórt állnak a gép elé. Ami az ötvendolláros táncajánlatót illeti, ekörül hosszú alkudozások folytak a pápuák és az amerikai turisták között- Végül is sikerült megegyezniük, de hogy mennyiben, arról már nem szól a iánaidás. — - - >’

%

8

1935 március 24, vasárnap.

m ■■■! —ii ............... i ii —ír in -rmr' i|-nrnn i n Ilin iin

T| || ÁF-71 KT hta: Roda Roda |

1 Lm £ \ fLw JLrar 1 llllllllllllilllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllH