Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-22 / 69. (3621.) szám

Bonyolódik a német fegyverkezés ügye Neurath visszautasította a francia és az oíasz jegyzéket Mindenfelé lázas sietséggel indul meg a fegyverkezés - Franciaország váratlanul uj'bb 1*6 miiíiérd frankot fordít légi flottájára - 800.000 főből ált a mai német hadsereg Rendkívül éles a francia jegyzékek szövege Berlin, március 21. Ma délben a német birodalmi külügyminisztériumban egymás* után megjelent a francia és az olasz nagy* követ s átnyújtotta a francia, illetve az olasz tiltakozó jegyzéket a versaillesi szerződés katonai klauzuláinak Németország részéről történt egyoldalú megváltoztatása miatt. Neurath külügyminiszter mind a két tiltako* zást elutasította és kijelentette, hogy a ver* saillesi szerződés katonai határozatait nem Németország sértette meg, hanem ezek az* által váltak érvénytelenekké, mert az aláíró hatalmak nem tartották be a lefegyverzésre vonatkozó rendelkezéseket. A francia tiltakozó jegyzéket már szer-' dán este át kellett volna nyújtani, de az ak­tust ma délelőttre halasztották el, hogy Francois Poncet francia nagykövet Cerutti A francia légi flotta kiépítése Páris, március 21. A kamara légügyi bi­zottsága figyelmeztette a légügyi minisztert a léghajózási anyagok és főleg a nehéz vé­delmi anyagok gyártása meggyorsításának szükségességére. A miniszter ezzel kapcso­latban bejelentette, hogy haladéktalanul uj törvényjavaslatot nyújt be, amelyben a megfelelő hitelek folyósítását kéri. A bizott­ság egyik tagja szerint a kormány 1600 mil­lió frankot kér a francia légi flotta kiépíté­sére és főleg uj bombavető repülőgépek gyártására. Jólinformált londoni körök megcáfolják azt a hirt, amely szerint Anglia beleegyezett a német flotta tonnatartalmának 400.000 olasz nagykövettel egyidejűleg jelenhessen meg a berlini külügyminisztériumban. Fiandin visszhangja Mint tegnap röviden jelentettük, Fiandin francia miniszterelnök a szenátusban rend­kívül éleshangu beszédet mondott a német fegyverkezés ellen és kifejtette, hogy a fait accomplit Franciaország nem fogadja el. Fiandin beszédére ma Berlinben a hivatalos jellegű Völkischer Beobachter nagy cikk­ben válaszol és Franciaországot teszi fele­lőssé a lefegyverzési konferencia kudar­cáért. A lap sajnálja, hogy a francia minisz­terelnök olyan politikát jelent be, amely a béke megszilárdítására irányuló törekvések végét jelenti. Fiandin bízik az igazságosság győzelmében, de amit Franciaország a na­pokban tett, homlokegyenest ellentétben áll az igazságossággal. tonnára való fölemelésébe. Ilyen kérdések­ről Anglia és Németország egyáltalán nem tárgyalt. A német követelést ugyan várják Londonban, de semmiesetre sem hajlandók abba beleegyezni, hogy a német flotta tonna­száma 200.000 fölé emelkedjék. A francia radikális párt végrehajtó bizott­ságában Herriot részletesen beszámolt a né­met fegyverkezésről. Utalt arra, hogy a né­met hadsereg hamarosan 600.000 katonával rendelkezik, mig a francia hadsereg létszáma legfeljebb 280.000 ember s ebben bennfog­laltatnak már a tengerentúli csapatok. A német erődítési munkálatok is megindulnak, a birodalom a határ mentén betonfedezéke­Hadseregek (sp) Prága, március 21. Tapasztalataim az európai hadseregekről a saarvidéki népszavazásra nyúlnak vissza, amikor a Saarföldön, Németországban és Franciaországban rövid két hét alatt hat európai hadsereget volt alkalmam látni és megfigyelni, csupa elitcsapatot, amit a had­vezetőségek mintegy mintának állítottak oda az általános érdeklődés panorámájába. Amikor odafelé utaztam, Nürnbergben hat fiatal Reichswehroffizier szállt a vonatba. Königsbergből és Drezdából jöttek, Karls- ruheba utaztak valami katonai megbeszé­lésre. Együtt boroztak az étkezőben, ví­gan, valóságos Landsknecht-módra beszél­gettek, nevetgéltek, nem is mutatkoztak túl titkolódzóknak vagy fontoskodónak. Már januárban annyira nyilvánvaló volt a biro­dalom fegyverkezése, annyira feltűnő a ka­tonák mindenütt-jelenléte és az SA-k, az SS-ek teljes hiánya, hogy a dugdosás cél­talan lett volna. A hat tiszt jellegzetes ger­mán katona volt, ahogy a háborúból ismer­tük őket: ápolt, vadonatúj szürke egyen­ruhában erős, egyenes test, szögletes fej, olyan kötelességtudó, éles szem, amihez ha­sonlót csak vadászkutyáknál talál az ember, s a tar koponyán a jellegzetesen fegyelme­zett hajbóbita, a német fodrászok e különös remekműve, amit soha nem szokik meg ide­gen s amig a német férfiak ezzel a frizurával járnak, mindig félelmeteseknek és veszedel­meseknek fogja őket látni Európa. Egyszerre mozdultak, egyszerre ugrottak, hat testben egyetlen lélek, arcukon életkedv és megelégedés, mintha hosszú bolyongás után visszatértek volna igazi énjükhöz, a hadsereghez. A németeknek az egyenruha valami olyan lehet, mint a békés polgárnak á házikabát: boldogan nyújtózik egyet, amikor végre belekerül. — Kehinél azután láttam a legénységet is. A tisztektől alig megkülönböztethetők: vadonatújak, kiva­saltak, ápoltak, mint a csecsebecse amivel csínján kell bánni. Puskáktól eltekintve, más fegyvert nem láttam náluk, szinte az volt az érzésem : ezeknél nem is a felszerelés a lé­nyegesen katonai, mint másutt, hanem a láthatatlan belső mentalitás, amely kifelé a csodálatos drillben, úgynevezett testi-lelki katonás fegyelmezettségben jelentkezik s ólomkatonai egyformaságra kárhoztatja az egylelkü sokmillió német fiatalembert. Ezek fegyver nélkül is katonák, — pont az ellenkezőjét láttam Forbachban, a Saar- határon fekvő francia erődvárosban, ahová egyszer kirándultunk, mert hallottuk, hogy csapatokat vonnak ott össze a franciák. A gigantikus földalatti erődökből, amik állító­lag itt vannak, nem láttunk semmit, de lát­tuk a derék kékkabátos kis poilou-kat, amint feltürt köpenyükből kikandikáló rövid lá- baikal, naiv komolysággal fekete cipőgomb- szemeikben, pufók vörös arccal a félrecsa­pott féllapos páncélkalap alatt fürgén me­neteltek — egy khakiruhás néger tiszt ve­zetésével. Mintha orgonasip tipegett volna el előttünk : elől hórihorgas legények, há­tul pöttöm emberkék, középen olyan barna arcok, amelyek bátran Athos, Porthos, Ara­mis vagy D'Artagnan mintaképei lehettek volna. Ó, ezek civilek voltak, minden láb, minden arc külön mozgott, minden fej külön hősi gondolatot hánytorgatott. De a fegyve­reik ! Néha nem is tudtam, mire valók a csodák, amit a hátukon cipeltek, hogyan osztogatják a halált e gépek. Ha a németek fegyvernélküli egyenruhájukban is kato­nák, kétszeresen azok a franciák különleges hadigépeikkel, amelyek körül úgy ugráltak ott Forbach piacán, mint Swift törpéi a te­hetetlen Gulliver körül. Azután láttam Saarbrückenben a válogatott angolokat és a válogatott olaszokat. Az északi, szőke férfiszépség remekeit, s a déli görög-ró­mai férfiideál sötét csodáit. A holland és a svéd hadsereg nem számitott a hadseregremekmüvek e mintakollekciói mellett. Valahogy az volt az érzésem, hogy a katona ma más, mint talán még húsz évvel ezelőtt volt. Nem baka, bugris, tö­meg, „ágyutöltelék", — hanem finom műszer, hallatlan érték, amit ápolni, pucolni, jókarban­tartani kell, hogy alkalomadtán kijátszhassa ma­gas formáját. A renaissance-katona típusa ju­tott eszembe, amig e daliás piermontiakat néz­tem, Cook vagy a Mayflower hősei, amikor el­vonultak előttem az angol férfi-remekművek. Minden, ami jó és drága, rajta volt e legénye­ken: szarvasbőrkabátok, térdig érő karcsú fü­zőscipők, rövid, kecses karabélyok, művészi alakú, drága páncélsisakok. Öt katonára egy- egy csillogó gépfegyver, tízre egy-egy könnyű, rugózott ballon-teherautó esett, azután rádió- autók, páncélkocsik, kis tankok, motorkerékpá­rok, kézi műszerek, gépek, gépek és gépek. A motorizált osztagok e tökéletessége szinte elkáp­ráztatta a szemet, — miféle más kép ez, mint amikor még a büszke huszárok, vagy a hosszú gyalogos kolonnák elvonulásában gyönyörköd­tünk. Mindez eszembe jut a mai komor napokban, amikor a hadseregekről annyi szó esik, mint ta­lán még soha a világháború óta. Riadtan ol­vassuk a lapokban az egymást űző jelentéseket, amelyek az újabb és újabb légi flottákról, újabb hitelekről, újabb és újabb effektiv létszámról. Tizenöt évig beszéltek az „effektivek" leszállí­tásáról, semmi sem történt. Alig egy hete, hogy Németország bejelentette az általános yédköte­ket épit, messzehordó ágyukat állít föl és tankokat, valamint erődöket, amelyeket ma­gasfeszültségű villamos áram fog körül­venni. Az arzenálok építése is megkezdő­dött s a birodalom gigantikus ipara minden­felé lázasan dolgozik a fegyverek és a mu­níció előállításán. Hir szerint a francia kormány nem köve­teli azonnal a népszövetségi tanács egybe- hivását, mert a békét nem fenyegeti közvet­len veszély, de utalni fog a népszövetségi tanács előtt arra, hogy Németország maga­tartása aláássa a nemzetközi együttműködés bizalmon alapuló atmoszféráját. Németor­szág ugyan kilépett a népszövetségből, de jogilag még mindig annak tagja, mert a ki­lépés csak a bejelentés után két esztendővel lép érvénybe. Három német „serédhadtett" Páris, március 21. Az Echo de Paris sze­rint az uj német hadsereg effektiv erőssé­gét az általános védkötelezettségről szóló törvényből lehetetlen kiolvasni, mert nem tudni, hogy a harminchat hadosztály össze­tétele miféle lesz. A lap a német hadsereg létszámát 800.000-re becsüli. A 36 hadosz­tály mellett ugyanis három úgynevezett „segédhadtestet" létesítenek, amelyben az SS- és az SA-formációk lesznek. Az északi segédhadtest központja Berlinben lesz, a kö­zépső segédhadtesté Frankfurtban és a délié Münchenben. A három hadtest mindegyike 90—100.000 emberből fog állni, amelyeket hat hadosztályra osztanak. Minden egyes hadosztály mellé repülő és vasúti ezredet állítanak. Az úgynevezett osztrák légió neve április 1-től a következő lesz: „A déli se­I | (FOLYTATÁS a 2. OLDAL ü. HASÁBJÁN.) lezettséget, s ördögi tánc indult meg a fel felé­licitálás terén, titkok kerülnek napirendre, költ­ségvetések kétszereződnek meg, minden bámu- latraméltó könnyedséggel megy. Valóságos in­fláció az, ami a hadseregek terén történik, — mi lesz belőle? Azt hisszük, semmi. Hadseregeket nem lehet máról-holnapra teremteni, s amit a rémlátó la­pok írnak a gigantikus német készülődésekről, túlzás és meggondolatlanság. Hitler sem vará­zsolhatja el Montecuculi alapigazságát, amely szerint a hadsereghez pénz és pénz és pénz kell. Honnan veszi Németország? Ugyanazok, akik két héttel ezelőtt a birodalom gazdasági össze­omlásáról írtak, ma hangoztatják, hogy Hitler két év alatt ’ tökéletesebben felszerelt hadsereget épit ki, mint Féleurópa. Miből? A birodalom azt a pénzügyi bravúrt sem ismételheti meg, amit például ma jelentett be a francia légügyi miniszter 1.6 milliárd frankot folyósít csak úgy Ma^GyermelnnelIéb^ 16 olda1’ára Ké 1-20 évf • Péntek • ......... m\ mm iwmmBBmmmm Előfize tési ár: évente 300, félévre 150, negyed- . Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 450, SzlovenSzkÓÍ és rUSZÍnSzkÓi ITlClPlJCirsáp allcal2, 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • .. .. ö Prága II., Panská ultce 12, HL emelet. A képes melléklettel havonként 2.50 KC-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 30311 « « ■gyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- KE. 8ŰRGÖNYCIM HiRlRP PRflHA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom