Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-17 / 65. (3617.) szám

8

^mgm-A^a<&xr-hirm9

1935 március 17* vBs&maffc*

Akik {ól étnek

a mások fogadásából

Itta: Heu&aue

Amerikában ma nagyon nehéz az élet. A szesztilalmat megszüntették és csak a tilalmas árun lehet keresni. Legalább is igy írja Moley professzor, a Roosevelt-féle agytröszt illusztris elnöke egy érdekes cikkében. Moley megírja, hogy vannak még élelmes emberek, akik játszva —* * valóban játszva a szó legszorosabb értelmében — százmilliókat • keresnek, ha találnak olyan árucikket, amelyre tilalom van, vagy amelyet nehéz behozni a2 országba. A rendes cikkekkel nem nagyon érdemes foglalkozni.

A tudós agytröszt-elnök cikke ugyan érdekes, de ennél sokkal érdekesebb egy kis napihir. amely azt tartalmazza, hogy néhány ember hogyan keresett meg játszva háromszázmillió dollárt. Ez a néhány emberből álló csoport azokból tevődött össze, akik a szesztilalom korában szesszel látták el Amerikát, de amikor az a hallatlan csapás érte őket, hogy megszűnt a szesztilalom, kenyér nélkül maradtak. Már pedig kenyér nélkül senki sem akar maradni, ha annak- előtte pezsgőre tellett és ezért egyszerű logikává! kitalálták, hogy egy másik tiltott gyümölcshöz folyamodnak : a játékhoz. „Fogadjunk. hogy igy is meg fogunk élni !“ — mondták és megnyerték a fogadást, azt a fogadást. amelyet mások kötöttek rajtuk keresztül. Tiltott gyümölcs a fogadás, mert a legújabb divatu szerencsejáték és a milliomosoktól a legszegényebb emberig mindenki fogad.: hol arra. hogy hogyan sikerül Moley tanár gazdasági kísérlete, hol arra. hány foga van Chaplinnek. Fogadnak mindenre és ez volt a kiérdemült gangszterek fogadásának — hogy szesztilalom nélkül is jól fognak élni — a nagyon bölcs alapja. Titkos fogadó-irodákat létesítettek és ezek az irodák az elmúlt évben háromszázmillió dollárt kerestek meg tisztán.

Szóval csak az ötleten múlik és talán észszerű lett volna, az agytröszt tagjai közé azokat felvenni, akik megfogadták, hogy az ő kenyerüket az agytröszt nem fogja elvenni. Roosevelt és társai, ugylátszik. kemény koponyák, vagy mondjuk agyak, mert ők fogadtak, hogy letörik a gangsztereket és elveszik tőlük a mindennapi pezsgőt. — ennek ellenére azonban a gangszterek megnyerték azt a fogadásukat, hogy túljárnak az agytröszt agyán és ha már nincs szesz- tilalom. amelyből kényelmesen meg lehet ék.:', van egy más tilalom, amely van olyan tilalmas és ennek következtében gyümöl- csöztethető, mint a csempészett szesz.

Ez a kis mulatságos eset bizonyítja, amit már eddig is sejtett az. aki ismeri az amerikai mentalitást, hogy ott minden fogadás, illetve a fogadás valamilyen ötletes válfaja. Például fogadnak, hogy a2 agytröszt egy szemernyivel sem lesz okosabb, mint a többi hasonló szerv, amely szerényebb volt és nem csillogtatta az agyát. Ford fogadott, hogy ő erősebb a kormánynál és a gazdasági kisérleteknél és megnyerte a fogadást, csak azért, mert a megoldást gazdag élet- tapasztalatánál fogva előre ismerte. Tisztességtelen és meg nem engedett fogadás ? Mondjuk, hogy ügyes, vagy mondjuk, hogy trösztre való rezignálással a maga agya szerint járt el és megmutattta. hogy mit ér ez az agy : az agy halála a tröszt, azaz a több-agyuság.

Van olyan fogadás is, amely azt mondja, hogy meg lehet fordítani az erkölcsi alaptételt : élek, mint gangszter. de befejezem az életet, mint az etika megszemélyesítője. Ezeket a fogadásokat, amelyek már elkanyarodnak a gazdasági élettől és beletorkolnak a szellemi létbe, éppen az amerikai milliárdosok nyerik meg. Úgy látszik, nem is oly nehéz, mint azt a szerény és kissé elmaradt európai képzeli. Rockefeller, a majd százéves múmia igen nagy aktivitást fejt ki egy idő óta. különösen, amióta nem-igen tud már az élet üzleti részével foglalkozni. Mit kezdjen Amerikában egy amerikai üzlet nélkül ? Elvégre nem az üzlet van az élet kedvéért, hanem az élet az üzlet kedvéért. Fogad, hogy milliók átkát, kizsákmányolt tömegek dühét 6 le fogja vezetni és az oktalanoknak megmutatja, milyen gyerekesen gondolkoznak : Rockefeller nekivág a jótékonyság virányainak, alapit, ami kezeügyébe esik, egyetemet és kórházat, mindent, amire a szegényeknek szükségük van. Az oktalan européer erre azt mondja, hogy ez farizeiz- mus. De nem gondolja meg, hogy ő maga semmit sem tesz az élet szegényeiért azzal, hogy kritizálja az enyheszivü Rockefellert, aki, ime, az élet végén nem feledkezik meg aról, amiről hosszú élete során megfeledkezett, de csak azért, hogy az élet végén módja legyen ezekre a jótéteményekre. Andrew Mellon csak nyolcvan éves, de már vagy egy esztendő óta gyakorolja a jótékonyságot. Ő is fogadott, mondván : ..Rám akarjátok bizonyítani, hogy erkölcstelen voltam és harácsoltam ? Fogadok, hogy másként fogtok rólam gondolkozni !“ így szól és a sajtópropaganda révén játszi köny- nyedséggel megnyeri a fogadást. Pierpont Morgan még bébi. Nincs még egészen hetven. Azt mindenki tudja, hogy ez a diabóli- kus pénzfejedelem kerek kétmilliárd dollár ura. A legújabb gazdasági kísérlet és a vele

összekötött tisztogatási akció felbosszantotta. Holmi néhány csekély millió adóhátralék miatt meg kellett jelennie a bíróság előtt. Most ő is fogad : megfogadta, hogy azért se! Legújabb hirek szerint mozgósítja vagyonát, képtárát eladta és kivonul egy terrénumról, amelyen az agytröszt megszüntette a fogadás helyes értékelésére vonatkozó gondolkozást. Meg fogja nyerni a fogadást, majd meglátja az agytröszt 1

Csak az agytröszt nem fogad, hanem fo gadkozik és álmában sem sejti, hol van a különbség a kettő közt. Fogadkozik, hogy megnyeri a világ leglehetetlenebb fogadását, azt, hogy letöri az egyes agyakat, a Rockefellerét, a Mellonét a Morganét. Ilyen fogadásból nem telik sem kenyérre, sem pezsgőre és még azt sem fogják mondani, ha egyszer az agytröszt jobblétre szen- derült és újra az agyak foglalják el helyét, hogy az agytröszt etikai intézmény volt. A titkos fogadási irodák tiszta évi nyeresége Moley tanár cikke szerint háromszázmillió dollár. Vájjon mennyi az agytröszt eddigi tiszta nyeresége ? Statisztikai kimutatást várunk Moley tanártól, az agytröszt elnökétől. mert itt csak a statisztika győzhet meg. Kérjük az agytröszt mérlegét, hogy végre adatok legyenek , a kezünkben arról, amit eddig bebizonyítani nem sikerült: hogy a fogadás, amelyet annak megnyerésére kötöttek, hogy az erkölcstelen fogadások megnyerésére alakult társaságokat fogadásuk elvesztésére lehet kényszeríteni, valóban megnyerhető. Ha már létezik egy agytröszt, kötelessége ennek a mérlegnek a felmutatása. amely több, sokkal több, mint a gangszterek háromszázmilliós tiszta nyeresége, amelyet az agytröszt érdemes elnöke, Moley professzor mutat ki.

Erdei találkozás

Irta: Hungaricus Viatop

— 1934, julius.

Uj vezetőt, uj szamarat kaptam. Karyásből a legközelebbi kolostorig hegyen-völgyön, erdei ösvényeken át két és fél óra hosszat tart a fáradságos, itt-ott eléggé veszedelmes ut.

Sziklák tetején, vad meredélyek szélén óvatos léptekkel halad a bölcs szamár, s a teremtés koronája, -az ember élete a szamár kezei, akarom mondani patái között van.

Előttünk egy borzalmas szakadék, peremén csak lábnyi széles ut:

— Ezen akarunk végigmenni? — mondom megrökönyödve.

— Ne törődjék vele, — nyugtat vezetőm, — bizza csak a szamárra magát, cipelt ő már súlyosabb, drágább terhet is, Áthoszban elvégre minden ut kolostorba vezet.

Kötéltáncos csupasz kötélen lejt esténként táncot, s megszokja idővel ezt is, — az áthoszi szamaragolás is szokottá válik, s szinte el se tudjuk majd képzelni, hogy utazni máskép. — Flyng, Scotch, Train Bleu, Orient-expressek bársony párnáin is lehet.

S mentünk, mendegéltünk, s beszélgettünk útközben erről és arról is. Kísérőm hasznos tanácsokkal látott el:

— Ne szálljon meg minden kolostorban, ön finom urnák látszik, igényeinek némely ház talán nem is felelne meg. Töltsön inkább több napot Vatopadiben, ott legtöbb kényelemre lel. Még villanyvilágítása is van a kolostornak, amit rossznéven is vesznek a többiek, őshagyományok, aszkétaszokásoktól való elhajlásnak tekintik, hogy a régi. megszokott világítási eszközökkel nem elégszenek meg.-— A Vatopádiek között sok már az iskolát végzett, jó családból származó, idegen nyelveket beszélő szerzetes, öröm lesz velük társalognia. Ha eredményesen akarja tanulmányozni Áthost, Vatopadiben jut rá a legtöbb alkalom.

Elgondolkodom, — nemsokára komor kolostorfalak lakója leszek, — hogyan bánnak majd velem, hogyan viseljem magamat közöttük, tanulmányaimmal, kérdéseimmel meddig mehetek? Meg fog-e előttem nyílni lelkűk rejtett zárja, szent gondolataik mélyébe beleláthatok? Mert. hogy csak sablonszerint járjam be Athost, végignézzem a sok képet és templomot, megcsodáljam kincseiket, s a legértékesebbet, lelkűk kincses tárházát megismerni elmulasszam, a legérdekesebbet elszalasszam ezalatt? — Akkor ká.r is volt a fáradságos utért, — angol vagy francia partvidéken kényelmesebben élhetnék, komor , ciprusok sorfala helyett a Promenade des Angi ais mondain szinpompája között ímbolyoghat- nék. — sziklás ösvények helyett Biaritz. Cannes, Juan-les-Pins ezüstös plágeán sütkérezhetnék, a szerzetesekkel az élet és halál gondolatáról folytatott filozofálgatásaim helyett, — de minek is folytassam? — holnap más szemmel látok mindent, többet tudok, többet mesélhetek.

★

Eddiginél szélesebb, nagy, goromba kövekkel ágyazott, járhatóbb útra értünk.

Patkócsattogás, vidám beszélgetés hangja tépi meg az erdei csendet. Emberlakta hely, talán már kolostor közelében vagyunk.

Megállunk, bevárjuk a mögöttünk ügetőket, — kísérőm kurta parasztpipára gyújt.

Nyeregkápára kötött nagy színes virágcsokrokkal két fiatal szerzetes érkezik, állítja meg szamarát szamaram előtt.

Görögül mondják a Dicsértesséket. —

— In aeternum, — mondom más hiányában én.

— Idegen? — fordulnak kísérőm felé.

— Igen! — feleli ő.

— Franciául beszél? — kérdik francia nyelven.

— Igen, — válaszolom most már én.

— Vatopádibe igyekeznek? — kérdik

— Oda, — felelem, — s Önök?

— Mi is, — hisz odatartozunk.

— Miféle különös virágjuk van?

— Vad azaleabokorrók téptük a Hegy tövén, itt Mária-örömének hívják, lelki apánk kedvenc virága, örülni fog neki.

— Azt hittem, szerzetesruhájuk nem túr színes virágfoltot, — jegyzem meg óvatos éllel.

— Virágot? Mit a természet, Isten adott? — Miért? S különben is, méltó helyre jut, — Paná- gia képét diszitjük vele.

— Karyasből jönnek?

— Igen. Most zárult a tanév, végeztük a szerzetesakadémiát, szünidőre haza, Vatopádibe megyünk. Karyásben megengedték, hogy előbb Iwiront is meglátogassuk, szemtől-szembe lássuk az uj csodát,

— Csoda? '— manapság is keletkeznek csodák?

— Ha Isten szükségesnek tartja, mindenkor teremthet csodát. — ő már tudja, miért. Nem hallotta? — beszélnek róla rég.

— Tegnap érkeztem messze idegenből, még nem ismerek Athosban semmit, szokásaikat sem tudom. Tudom, hogy legendákkal, csodákkal van tele Athos. részleteket azonban nem tudok, s főleg nem tudom, mit szabad beszélnem róluk.

Tiszta arcbőr

14 nap alatt a valódi COEALL CRÉMTŐL

(száraz vagy zsíros). Már harmadik nap után javul az artíbőr észrevétlenül és az összes hiba, u. m. szeplő, pattanás, mitesszer, májfolt, nagy pórus, ráncos bőr, öreges kmézés teljesen megszűnik. Biztos eredmény. Ára Ke 11.—

VÖRÖSRÁK GYÓGYSZERTÁR

_^_Braüslavaj_JVÍ!hályMicca2ü>______

meddig terjed a csoda, meddig a titok?

— A csoda Isten titka, születésünk, életünk, halálunk is titok és csoda, s ha Isten kifürkészhetetlen akaratából előttünk is megnyilatkozik,

— róla tudomást venni szent kötelesség, felvilágosítást a csodáról bárkinek adhatunk.

Figyeltem, de vigyáztam is, hogy el ne áruljam, mennyire érdekel minden szó, — ezek a becsületes, egyszerű, naiv szavak. Éreztem: Áthos lelke, — harmatcseppben égbolt kékje, — ártatlan szivek tisztasága sugárzik felém.

S elmesélik az iwironi kolostorban megtapasztalt uj csodát:

— Számlálatlan évek óta gyönyörű, ezüst- müvü ámpolna függ az iwironi kolostortemplom oltárfala, az ikonostas előtt Soha feltűnőt nem észleltek rajta. Nemrég, — néhány éve csak annak, — Szent Dimitrios, a kolostor védszent- jének ünnepén, a templomboltozat tetejéről hosz- szu láncon lelógó ámpolna minden különösebb ok nélkül inogni kezdett, s bár minden kapu, ablak zárva volt, a teljes egy óra hosszat tartó liturgiák éneklése közben a széles boltivek alatt szünet nélkül fel-alá szálldosott.

— Voltak, akik rögtön csodát emlegettek, egyesek távoli földrengéssel hozták összefüggésbe, próbálták megmagyarázni a különös tüneményt, ám, — horribile dictu, — a szerzetesek között kétkedő is akadt Mivelhogy azonban hónapokig nem ismétlődött meg a dolog, —- megnyugodtak, s talán el is felejtették volna az esetet azonban a rákövetkező karácsony első ünnepén, a liturgia alatt ismét megmozdult a lámpa, s úgy mint elsőizben, most is egy óra hosszat repült fel s alá.

A zsúfolásig megtelt templomban mindnyájan megfigyelhették, s most már rögvest Karyasbe, a Szent Szinódusnak jelentették a csodát

Felváltva őrködtek, figyelték a templomot idegenekkel is megvizsgáltatták az ámpolnát amelyen függött, a láncot, az ablakokat, a kaput, s minden bejáratot Miután azonban hónapokig ismét nem vettek semmit észre, ezúttal is lecsendesedtek a kedélyek, s a szerzetesek látszólag napirendre tértek a tünemény felett

Rákövetkező husvét első napján, majd megint Szent Demeter és Karácsony ünnepén, s azóta is mindig e három szent napon pontosan a liturgiák alatt meg-megismétlődik a most már hivatalosan is megállapított, megerősitett csoda. Kételkedni többé soha senki sem mer.

— Tegnap volt Szent Demeter napja, ott voltunk, — mindketten láttuk a csodát, — s lehajtva fejét, háromszor keresztet vetett, áhítattal mormolt a szerzetes valami imát.

így mondták el nekem ők, mesélem én is tovább.

Meg voltam hatva, meg kellett, hogy hasson ekkora hit. Hit és csoda élettársak, egyazon forrásból. krisztusi szeretetből merítenek erőt, — s mert a szeretet is csoda, hit és szeretet együtt, a legbevehetetlenebb erőd.

Francia abbék nem viselkedhetnének kedves finomabban, mint e két szerzetes e ridegnek hi- resztelt aszkétahelyen.

Meglepetésekben lesz méö*z öí ^.zik, részem,

— mindnagyobb érdeklődéssel várom a folytatást.

Később persze egyebekről is tisztultabb képet nyertem, amiről addig téves, vagy csak homályos fogalmam volt. Amióta ismét Görögországhoz tartozik Áthos, egyes előkelőbb kolostorokban (teljes egyenlőség még Athosban sincs) jobban megválogatják ma már a jelentkezőket, s a felvételnél nemcsak a szerzetesi rátermettség, a műveltség és jómodor, — a származás is döntő tényező lett. Erről a két szerzetesről például utólag tudtam meg. hogy régi görög hercegi családból származik, főiskolai képzettségük van, s minden különösebb tragikai ok és előzmény nélkül, önszántukból, hivatásérzetből léptek szerzetbe.

Erdei beszélgetésünk előtanulmánynak mindenesetre tanulságos, a továbbiakhoz stilszerü bevezetés volt.

— Előresietünk, érkezéséről értesíteni fogjuk a kolostort, — addig is Panágia oltalmába ajánljuk Önt, — búcsúztak, tűntek el a sziklás messzeségben.

Állataik patkócsattogása hangzott csak darab ideig az ismét némává lett erdei csendben.

%