Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-17 / 65. (3617.) szám

^ ________ 'PRÁGÁI*./ v 1AGYAR-H1 UIjAR A francia hadsereg problémái (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.) tént. Itt vadonatúj, lentről jövő középosztály alakul ki, A három kultúra, — magyar, szláv, német — ütközőpontján lévő s várat­lan arányú fejlődésnek indult város ener­giája egymásután vetette föl a többre, na­gyobbra törő ambiciózus fiukat. A paraszt­ság évszázadokig pihent e helyen s most őserős lendülettel emelkedik ki a sima sík­ról. Érsekújvár az egyetlen magyar pa­rasztváros Szlovenszkón. Ha az érsekujvári parasztgyerek vagy iparosfiu tanul, őt nem nyomja a régi standard hiánya, ő nem kap­kod a régi jólét felé mindenáron. Jólétet nem ismert, s ha most belelendül a középosz­tályba, nem gátolja, hogy a mai kisebbségi magyar középosztály szegény s legfeljebb szellemileg lehet középosztály, de nem anyagilag. így elénk tárul a kifejlődésben lévő kisebbségi magyar középréteg teljes panorámája. Kizárólag uj, lentről jövő, s magyarban ritka eredetű polgárság alakul­hat ki, olyan, amelynek felülkerekedését előmozdítják az uj körülmények, olyan, amelyet a szellemi és a szabad pályáktól nem riaszt el a jólét hiánya. Az érsekujvári fiatalokat ilyesmi nem riasztja el, mert soha nem ismertek puha jólétet s igy szellemi rangjukat többre tudják becsülni, mint aki­nek nosztalgiája van a régi fényűzés felé. Éppen a napokban fejtette ki az uj kisebb­ségi magyar középosztály kifejlődésének eféle alapelveit egy kassai fiatal publicista. Érsekújvár pompásan igazolja tételét. Ott kialakul a lentről jövő szerény, talajos és józan, uj magyar középréteg, amely hama­rosan vezető szerepet fog betölteni a kisebb­ségi életben. S a józan energiák megkönnyí­tik azt is, hogy a kezdet nélkülözéseit le­győzve, e reális nemzedék mégis elérje a jó­létet, amelyet más fiatalok conditio sine qua non-nak tekintenek. Befejeződött a lengyelországi éhségsztrájk Kattowitz, március 16. Mint jelentettük, a közeli Luisenglück nevű tárna munkásai a tár­na mélyén éhségsztrájkot kezdtek, hogy ilyrnó- don kényszerítsék ki hátralékos bérük kifizeté­sét. Huszonkét napig tartott a sztrájk és a mun­kások már annyira elgyöngültek, hogy mozdulni is alig tudtak. A tárgyalások tegnap végre ered­ményre vezettek. A hátralékos bérek egy részét kifizették, mire a munkások beleegyeztek abba, hogy felszállitsák őket a tárnából. (sp) A kör bezárult A versenyfegyverkezés első etappja, amely talán Németország egyenran­gúsági követeléseivel indult meg, folytatódott Ja­pán váratlan flottaépitkezéseivel, amelyek nyíl­tan a washingtoni megállapodással való szakí­tást jelentették. Folytatódott az orosz népbizto­sok büszke bejelentéseivel a hetedik tanácskon­gresszuson, ahol tájékoztatták a világot az orosz hadsereg páratlan erejéről és messzemenő tervei­ről. Folytatódott Amerika bejelentésével, hogy felemeli hadseregének létszámát és uj flottát épit, Folytatódott az olasz próbamozgositással, az abesszíniái csapatkiküldésekkel és a nagy olasz haditanács ama szenzációs bejelentésével, amely az olasz hadsereg kiépítése munkájának nagy eredményéről számol be. Folytatódott az angol „Fehér Könyvi-vei és a londoni alsóház hozzájárulásával az angol hadsereg tökéletesíté­séhez. Folytatódott Göring bejelentésével, amely a német légi flotta hivatalos inaugurálását jelen­tette, Most befejeződött Flandin beszédével és a francia kamara meglepően könnyű elhatáro­zásával, hogy a francia katonai szolgálatot egy évről két évre fölemelik. Az öregebb nemzedék emlékezhet még arra, mily ádáz politikai harco­kat okozott a háboruelőtti Franciaországban, amikor Briand kierőszakolta a hadsereg szolgá­lati idejének felemelését s mily sokáig háborgott a francia nép e militarista intézkedés ellen. De bebizonyosodott, hogy Briand helyesen cseleke­dett, mert a világháborúban Franciaország nagy hasznát vette tökéletesen kiépített hadseregének. Ma eggyőző erő nélkül és csak pártpolitikai szempontokból tiltakozott a párisi kamara egy része a kormány drákói szigorusógu militarista javaslata ellen s a népnek eszébe nem jut, hogy szabadságjogainak megsértését lássa benne. —- Szükség van rá és pont. Ennyi az egész, amit vállvonogatva felel az uj intézkedésre a francia nép. Mig más országokban a hadsereg problémája főleg a technikai fölszerelés és az ipari kiépítés, addig Franciaországban a friss emberanyag kér­désében okoz komoly fejtörést. Most kerülnek sor alá a háborús születési évfolyamok. A fran­cia nép különösen sem szaporodik erősen, de a háborúban a férfinem szaporodása egyenesen megdöbbentően kevés volt, A sorozásolaiál al?~ jelentkezik annyi egészséges fiatalember, amennyi a rendes káderek kitöltésére elégséges. Egyéves szolgálat mellett szinte lehetetlen a had­sereg mai standardját fenntartani s ezért muta­tott rá Pétain marsall kéthét előtti cikkében a kétéves szolgálati idő fontosságára. A marsall cikke meggyőzte Famciaorszégot. 1939-ig, amíg a roMZ-születésarányu háborús évfolyamok után újra jobb békeévfolyamok kerülnek sor alá# csak a kétéves katonai szolgálattal biztosítható a francia hadsereg átütő ereje. A gyarmatokból kiegészíthetné ugyan az anyaország katonaállo­mányát, de a háború megmutatta, hogy ez ve­szedelmes dolog s a gyarmati katonák bevoná­sa kellemetlen következményekkel jár a gyar­matot -n. A fonák helyzetből egyedül a ma el­fogadott rendszabály vezetheti ki Franciaorszá­got. Nem hiába mutatnak rá a franciák mindun­talan arra, mennyivel kevezőbb helyzetben van Németország, ahol az ipari felkészültség is tö­kéletesebb, mint Franciaországban s az ember­anyag beszervezésénél nem mutatkozik hiány vagy akadály. Hadügyi szempontból minden­esetre a birodalom rendelkezik a legkedvezőbb előfeltételekkel, mert Oroszországnál is kedve­zőbb helyzetben van. Oroszországban az em­beranyag nem okoz gondot, de az ipari felké­szültség tökéletlen. A berlini lapok ezek után joggal írják, hogy a lefegyverzés néhány évre ismét illúziónak bi­zonyult. A legtöbb nagyhatalom az elmúlt félév alatt lázas gyorsasággal kiegészítette és tökéle­tesítette hadseregét. Európa, Amerika és Ázsia soha nem állt annyira fegyverben, mint a jelen pillanatban, soha nem gondoskodtak oly tág és mindent megengedő törvények a miliíarizmus szabad kifutásáról, mint ma. Ezt a tényt szomo­rúan le kell szögeznünk s csak abban bizhatunk, hogy a latin közmondásnak mégis igaza van: ha valaki békét akar, készüljön a háborúra. Berlin: rossz előjel Berlin, március 16. A német reggeli lapok nagy feltálalásban közük Flandin francia mi­niszterelnök tegnapi beszédét, amely a katonai szolgálati idő meghosszabbítására vonatkozott A lapok kimerítő kommentárokat fűznek Flan­din szavaihoz. Állásfoglalásuk teljesen egységes s bizonyossá teszi, hogy valamennyi újságot felső helyről utasították az állásfoglalásra. Már a cikkek címei elárulják a tendenciát. A követ­kező cimeket találjuk: „Franciaország halálos döfést mért a lefegyverzés politikájára", „Flan­din a lefegyverzés sírásója", A lapok egyönte­tűen megállapítják, hogy a francia miniszterel­nök beszéde az angol-német berlini megbeszé­lések kedvezőtlen előjátékának tekinthető. (48) , Pár pillanat múlva nyílik az ajtó és Par­piras ezredes lép be. — Indulhatunk öreg ur. Tizenkettő már elmúlt és mire a katonai repülőtérre érünk, egy óra lesz. A gépet egy óra húsz percre várjuk... A repülőtéren nagy előkészületek voltak, az egyik hangár legénységét kivezényelték, hogy fogadja és a hangárba terelje az érkező gépet. Egy óra tiz perckor kigyulladtak a telep összes lámpái. A repülőtér irodájában tele­fon berregett. — A gépet Vadais jelenti, — adta az inspekciós tiszt Parpiras tudomására a hirt. — Akkor tiz perc alatt itt lesz. Sohmidt hadnagy pompás pilóta, — jegyezte meg Parpiras. És odaszólt a mellette álló két hallgatag embernek; — Készítsétek a bilincseket. Egy óra húsz perekor méltóságteljes nyu­galommal szállt alá a fehér gépmadár a ma­gasból. A várakozók a géphez szaladtak, amelyből a katonák segítségével egyenként szálltak le az utasok. Elől Wikenas, aki vidá­man szalutált Parpirasnak. De az ezredes izgalma tetőponton volt és csak természetes, hogy ez volt az első kérdése: — Azzal vagy anélkül? — Természetesen azzal, ezredes ut, — szalutált feszesen Wikenas. > Parpirasnak nyomban hivatalosra fordult a hangja. — El is vártam öntől Wikenas kapitány, hogy ezt a csekély kis feladatot sikerrel old­ja meg. Nem szerettem volna magáiban csa­lódni. De azért addig nem nyugodott, mig az irat nem az ő zsebében volt. Most Juanita ugrott ki a gépből és szaladt az ezredes felé: — És érvényes-e a salvus konduktusz mindkettőnk részére? — rámutatott a mö­götte bandukoló bánatos poroszra. — Természetesen, kis lány. Nagyon ügyes volt, nagyon derék volt, igen meg vagyok elégedve. De az a rabság, ami magára vár, sokkal súlyosabb lesz, mint a mivel én sújt­hatnám. Parpiras aztán Munckendorffal fogott kezet. — Köszönöm, ön gavallér volt, snájdig volt, egy hölgyért mindent kockáztatott és végigcsinált egy Jgyet, amelyhez semmi köze nem volt és amelyből semmit nem értett. — Nem értek belőle most sem semmit, ezredes ur, — mélázott el bánatosan Munckendorf. — Még nem telt el a huszonnégy óra, amit kikötöttem, — nevetett vidáman Juanita. A gépből most egy összekötözött embert cipeltek ki a katonák. Parpiras intett két emberének, amire azok a közeledők felé siettek. A következő pillanatban már bilincs volt Paltais kapitány kezén. Most az egész társaság körben állt a gép körül. Parpiras kezdte a beszédet: — Úgy értesültem, hogy Wikenas kapitány még főhadnagy korábban, néhány órával ezelőtt hivatalos volt egy vacsorára, amely igen jóizünek ígérkezett, s amelyet kény­szerűségből ott kellett hagynia. Mi többiek jól bevacsoráztunk, mig ő úgy menetközben néhány könnyű és jelentéktelen dolgot inté­zett el, viszont azonban vacsora nélkül ma­radt. Azt hiszem, a társaság egyetemes helyeslésével találkozik indítványom, hogy úgy ahogy vagyunk, kerekedjünk fel és üljük meg Wikenas kapitány legszebb vacsoráját a döntő éjszaka. Ezt az éjszakát igazán áldo­zatul hozhatjuk. Mindnyájan általános lelkesedéssel fogad­ták a tervet. — És találhatnánk-e alkalmasabb helyet ennek az ünnepi vacsorának lebonyolítására, mint Robinhood mester szanatóriumát, hol minden dolog kezdetét vette és igy illik, hogy ott is fejeződjék be. Ezt is helyesléssel fogadták. — Nekem azonban egy kis hivatalos jelen­teni valóm van. Tehát szíveskedjenek a váró­csarnokban helyet foglalni, amig ezt az ügyet elintézem. Az irodába sietett és a miniszterelnöksé­get hívta fel. Tiz percig tartott a beszélgetés. És tiz perc múlva re*/ Itek az elektronók szárnyán a híradások Európa fővárosaiba, a különböző külügyminisztériumokhoz és tiz perc múlva a miniszterelnökség sajtófőnöke n elé citálta a nagy reggeli lapok szer­kesztőit, hogy második kiadásban hozzák ki a nagy szenzációt. XXXVI. Pazar lakoma volt. amivel Robinhood kony­hája a társaságnak „kedveskedett. A máisodik fogás után Parpiras ezredes felemelkedett helyéről, poharat ragadott a kezébe és fel­köszöntőt mondott: — Ennek a kalandnak több hőse és több névtelen közkatonája volt. Egy döntő éjszaka, amelyen milliók és milliók sorsa fordult meg. Szerencsére a hátunk mögött van már és nyugodtan beszélhetünk róla. Sokan ké­szítették elő a sikert és minden az óramű precizitásával dolgozott együtt. Voltak, akik a háttérben mozogtak, még a résztvevők leg­jelentősebbjei sem ismerték őket, voltak olyanok is, akik kiálltak a frontra, az első 1 fJJ UUtiCiUi itt UJ munkáspárti kormány Norvégiában Oszló, március 16. A mai minisztertanács meg- erősítette a kormány lemondásának hírét. A ki­rály elfogadta s lemondást és Nygaardvoldra, a a norvég Storting elnökére, s munkáspárt veze­tőjére bízta az uj kormány megalakítását. Ny- gaardvold elfogadta a megbízatást. Dollfussról nevezték el a legnagyobb osztrák utasszállító gépet Bées, március 16. Az Osztrák Légiforgalmi R. T. Amerikában utasrepülőgépet rendelt, amely egyike a legnagyobb ilyenfajta repülő­gépeknek. A gép két motoros Douglas-Komet készülék, bevonható futókerekekkel. Tizen- négy utas, a pilóta és távirótiszt számára van benne hely. Az uj gép ugyanaz a típus, mint amely az Európa—Ausztrália repülésen má­sodik helyen végzett. A gépet már Bécsbe szállították és tavasszal beállítják a rend­szeres utasforgalomba. Az uj óriásgépet „Dollfuss" névre keresztelték. — Jehlieska-röpiratot küldtek Dicsből Buday szenátor címére. Nyitrai munkatársunk jelenti: Dr. Buday József nyitrai kanonok, a szlovák nép­párt szenátora részére a posta egy Béesböl érkezett röpiratot kézbesített ki. A kéziratból kiderült, hogy azt Jeihlioska adta ki. A röplrat izgató közleménye­ket tartalmazott, miért is Buday azt a caendőrség- nek szolgáltatta ki. — Újabb segélyt kér Nagyszöllös hegy­községe a múlt évi jégverés miatt Tudósí­tónk jélen ti: A julius 22-4 katasztrofális fel­hőszakadás és jégverés után az országos hi* vatal a tönkrement szol lök tulajdonosainak a járási és községi bizottságok utján 120.000 korona segélyt folyósított. A segély nagyon csekélynek bizonyult a kárral szemben, ezért a hegyközség vezetősége ismét sürgős kére­lemmel fordult az országos hivatalhoz, amely­ben 220—2150.000 korona késupéczsegély, 50.000 darab gyökeres oltvány és 100.000 darab karó kiutalását kéri. A kérvényt a vezetőség személyesen juttatja el az országos hivatalhoz. Ha a segélyt nem kapják meg, úgy a nagyseöllősi Feketehegy értékes saöllő- termő területének nagy része anegmupkAlat- lanul marad. ttizvonalba és ott mindent kockára vetettek. Mi most ezt a két embert ünnepeljük: Wike­nas kapitányt és Ibanez Juanitát, a döntő éjszaka két főhősét. És hogy őrökre emléke­zetessé tegyük számukra ezt az éjszakát, hadd jutalmazzuk meg őket valami kis tárgy- gyai, aminek bizonyára a legjobban fognak örülni. A zsebébe nyúlt és két ékszertokot vont elő. Felnyitotta őket. Remektüzü drágakővel díszített karikagyűrűk voltak. Rajtuk a döntő éjszakának örökké emlékezetes dátuma. — Hadd húzzam az ujjatokra gyermekek. A ilyen bátor lelkeket egymás számára teremtette az Isten. Juanita elpirult, de még pirosabbra vá'lt az arca, amikor Wikenas ott az egész társa­ság előtt felkapta székéről és összevissza csókolta. Amikor újból elhelyezkedtek, Wikenas szólalt meg. — Én sok mindent nií^ £6 Csak egyet nem tudok sehogyan sem felfogni. Hogyan került Munckendorf és Juanita a repülőgép­hez? Honnan tudta meg Munckendorf, hogy kiszabadítása után hová kell vinnie Juanitát? — Sok ember előtt vannak itt érthetetlen dolgok ebben a társaságban, — jegyezte meg Parpiras. — Adjuk át tehát az asszonynak a szót. Nem először és nem utoljára. És Juanita beszélni kezdett: — Bocsáss meg drágám, Revaisban nem voltam egészen őszinte hozzád, nem lehettem az, mert szigorú parancsom volt. Nem volt szabad teljesen felkavarni a leki nyugalma­dat. Mert ha tudtad volna, hogy én reám is súlyos feladat hárul, nem végezted volna el te a munkádat és igy minden fáradozásunk meghiúsult volna. Kedves mosollyal fordult Munckendorf hoz. — És magának is meg kell bocsátania, kedves Munkikám! Ha kezdettől beavá’om mindenbe, akkor nem vállalja a szökés kockázatát, nem szegődik hűséges lovagom­nak és nem száll érteim harcba kétszer is, hogy kipróbálja izmait. (Folytatása következik.) % JL mwm MSMK WILL1AM CROO KE KÉM REGÉNYE VVU111U DüAliAnA

Next

/
Oldalképek
Tartalom