Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-17 / 65. (3617.) szám

^ ________ 'PRÁGÁI*./ v 1AGYAR-H1 UIjAR

A francia hadsereg problémái

(TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.)

tént. Itt vadonatúj, lentről jövő középosztály alakul ki, A három kultúra, — magyar, szláv, német — ütközőpontján lévő s váratlan arányú fejlődésnek indult város energiája egymásután vetette föl a többre, nagyobbra törő ambiciózus fiukat. A parasztság évszázadokig pihent e helyen s most őserős lendülettel emelkedik ki a sima síkról. Érsekújvár az egyetlen magyar parasztváros Szlovenszkón. Ha az érsekujvári parasztgyerek vagy iparosfiu tanul, őt nem nyomja a régi standard hiánya, ő nem kapkod a régi jólét felé mindenáron. Jólétet nem ismert, s ha most belelendül a középosztályba, nem gátolja, hogy a mai kisebbségi magyar középosztály szegény s legfeljebb szellemileg lehet középosztály, de nem anyagilag. így elénk tárul a kifejlődésben lévő kisebbségi magyar középréteg teljes panorámája. Kizárólag uj, lentről jövő, s magyarban ritka eredetű polgárság alakulhat ki, olyan, amelynek felülkerekedését előmozdítják az uj körülmények, olyan, amelyet a szellemi és a szabad pályáktól nem riaszt el a jólét hiánya. Az érsekujvári fiatalokat ilyesmi nem riasztja el, mert soha nem ismertek puha jólétet s igy szellemi rangjukat többre tudják becsülni, mint akinek nosztalgiája van a régi fényűzés felé.

Éppen a napokban fejtette ki az uj kisebbségi magyar középosztály kifejlődésének eféle alapelveit egy kassai fiatal publicista. Érsekújvár pompásan igazolja tételét. Ott kialakul a lentről jövő szerény, talajos és józan, uj magyar középréteg, amely hamarosan vezető szerepet fog betölteni a kisebbségi életben. S a józan energiák megkönnyítik azt is, hogy a kezdet nélkülözéseit legyőzve, e reális nemzedék mégis elérje a jólétet, amelyet más fiatalok conditio sine qua non-nak tekintenek.

Befejeződött a lengyelországi

éhségsztrájk

Kattowitz, március 16. Mint jelentettük, a közeli Luisenglück nevű tárna munkásai a tárna mélyén éhségsztrájkot kezdtek, hogy ilyrnó- don kényszerítsék ki hátralékos bérük kifizetését. Huszonkét napig tartott a sztrájk és a munkások már annyira elgyöngültek, hogy mozdulni is alig tudtak. A tárgyalások tegnap végre eredményre vezettek. A hátralékos bérek egy részét kifizették, mire a munkások beleegyeztek abba, hogy felszállitsák őket a tárnából.

(sp) A kör bezárult A versenyfegyverkezés első etappja, amely talán Németország egyenrangúsági követeléseivel indult meg, folytatódott Japán váratlan flottaépitkezéseivel, amelyek nyíltan a washingtoni megállapodással való szakítást jelentették. Folytatódott az orosz népbiztosok büszke bejelentéseivel a hetedik tanácskongresszuson, ahol tájékoztatták a világot az orosz hadsereg páratlan erejéről és messzemenő terveiről. Folytatódott Amerika bejelentésével, hogy felemeli hadseregének létszámát és uj flottát épit, Folytatódott az olasz próbamozgositással, az abesszíniái csapatkiküldésekkel és a nagy olasz haditanács ama szenzációs bejelentésével, amely az olasz hadsereg kiépítése munkájának nagy eredményéről számol be. Folytatódott az angol „Fehér Könyvi-vei és a londoni alsóház hozzájárulásával az angol hadsereg tökéletesítéséhez. Folytatódott Göring bejelentésével, amely a német légi flotta hivatalos inaugurálását jelentette, Most befejeződött Flandin beszédével és a francia kamara meglepően könnyű elhatározásával, hogy a francia katonai szolgálatot egy évről két évre fölemelik. Az öregebb nemzedék emlékezhet még arra, mily ádáz politikai harcokat okozott a háboruelőtti Franciaországban, amikor Briand kierőszakolta a hadsereg szolgálati idejének felemelését s mily sokáig háborgott a francia nép e militarista intézkedés ellen. De bebizonyosodott, hogy Briand helyesen cselekedett, mert a világháborúban Franciaország nagy hasznát vette tökéletesen kiépített hadseregének. Ma eggyőző erő nélkül és csak pártpolitikai szempontokból tiltakozott a párisi kamara egy része a kormány drákói szigorusógu militarista javaslata ellen s a népnek eszébe nem jut, hogy szabadságjogainak megsértését lássa benne. —- Szükség van rá és pont. Ennyi az egész, amit vállvonogatva felel az uj intézkedésre a francia nép.

Mig más országokban a hadsereg problémája főleg a technikai fölszerelés és az ipari kiépítés, addig Franciaországban a friss emberanyag kérdésében okoz komoly fejtörést. Most kerülnek sor alá a háborús születési évfolyamok. A francia nép különösen sem szaporodik erősen, de a háborúban a férfinem szaporodása egyenesen megdöbbentően kevés volt, A sorozásolaiál al?~ jelentkezik annyi egészséges fiatalember, amennyi a rendes káderek kitöltésére elégséges. Egyéves szolgálat mellett szinte lehetetlen a hadsereg mai standardját fenntartani s ezért mutatott rá Pétain marsall kéthét előtti cikkében a kétéves szolgálati idő fontosságára. A marsall cikke meggyőzte Famciaorszégot. 1939-ig, amíg a roMZ-születésarányu háborús évfolyamok után újra jobb békeévfolyamok kerülnek sor alá# csak a kétéves katonai szolgálattal biztosítható a francia hadsereg átütő ereje. A gyarmatokból kiegészíthetné ugyan az anyaország katonaállományát, de a háború megmutatta, hogy ez veszedelmes dolog s a gyarmati katonák bevonása kellemetlen következményekkel jár a gyarmatot -n. A fonák helyzetből egyedül a ma elfogadott rendszabály vezetheti ki Franciaországot. Nem hiába mutatnak rá a franciák minduntalan arra, mennyivel kevezőbb helyzetben van Németország, ahol az ipari felkészültség is tökéletesebb, mint Franciaországban s az emberanyag beszervezésénél nem mutatkozik hiány vagy akadály. Hadügyi szempontból mindenesetre a birodalom rendelkezik a legkedvezőbb előfeltételekkel, mert Oroszországnál is kedvezőbb helyzetben van. Oroszországban az emberanyag nem okoz gondot, de az ipari felkészültség tökéletlen.

A berlini lapok ezek után joggal írják, hogy a lefegyverzés néhány évre ismét illúziónak bizonyult. A legtöbb nagyhatalom az elmúlt félév alatt lázas gyorsasággal kiegészítette és tökéletesítette hadseregét. Európa, Amerika és Ázsia soha nem állt annyira fegyverben, mint a jelen pillanatban, soha nem gondoskodtak oly tág és mindent megengedő törvények a miliíarizmus szabad kifutásáról, mint ma. Ezt a tényt szomorúan le kell szögeznünk s csak abban bizhatunk, hogy a latin közmondásnak mégis igaza van: ha valaki békét akar, készüljön a háborúra.

Berlin: rossz előjel

Berlin, március 16. A német reggeli lapok nagy feltálalásban közük Flandin francia miniszterelnök tegnapi beszédét, amely a katonai szolgálati idő meghosszabbítására vonatkozott A lapok kimerítő kommentárokat fűznek Flandin szavaihoz. Állásfoglalásuk teljesen egységes s bizonyossá teszi, hogy valamennyi újságot felső helyről utasították az állásfoglalásra. Már a cikkek címei elárulják a tendenciát. A következő cimeket találjuk: „Franciaország halálos döfést mért a lefegyverzés politikájára", „Flandin a lefegyverzés sírásója", A lapok egyöntetűen megállapítják, hogy a francia miniszterelnök beszéde az angol-német berlini megbeszélések kedvezőtlen előjátékának tekinthető.

(48) ,

Pár pillanat múlva nyílik az ajtó és Parpiras ezredes lép be.

— Indulhatunk öreg ur. Tizenkettő már elmúlt és mire a katonai repülőtérre érünk, egy óra lesz. A gépet egy óra húsz percre várjuk...

A repülőtéren nagy előkészületek voltak, az egyik hangár legénységét kivezényelték, hogy fogadja és a hangárba terelje az érkező gépet.

Egy óra tiz perckor kigyulladtak a telep összes lámpái. A repülőtér irodájában telefon berregett.

— A gépet Vadais jelenti, — adta az inspekciós tiszt Parpiras tudomására a hirt.

— Akkor tiz perc alatt itt lesz. Sohmidt hadnagy pompás pilóta, — jegyezte meg Parpiras. És odaszólt a mellette álló két hallgatag embernek;

— Készítsétek a bilincseket.

Egy óra húsz perekor méltóságteljes nyugalommal szállt alá a fehér gépmadár a magasból. A várakozók a géphez szaladtak, amelyből a katonák segítségével egyenként szálltak le az utasok. Elől Wikenas, aki vidáman szalutált Parpirasnak. De az ezredes izgalma tetőponton volt és csak természetes, hogy ez volt az első kérdése:

— Azzal vagy anélkül?

— Természetesen azzal, ezredes ut, —

szalutált feszesen Wikenas. >

Parpirasnak nyomban hivatalosra fordult a hangja.

— El is vártam öntől Wikenas kapitány, hogy ezt a csekély kis feladatot sikerrel oldja meg. Nem szerettem volna magáiban csalódni.

De azért addig nem nyugodott, mig az

irat nem az ő zsebében volt.

Most Juanita ugrott ki a gépből és szaladt az ezredes felé:

— És érvényes-e a salvus konduktusz mindkettőnk részére? — rámutatott a mögötte bandukoló bánatos poroszra.

— Természetesen, kis lány. Nagyon ügyes volt, nagyon derék volt, igen meg vagyok elégedve. De az a rabság, ami magára vár, sokkal súlyosabb lesz, mint a mivel én sújthatnám.

Parpiras aztán Munckendorffal fogott kezet.

— Köszönöm, ön gavallér volt, snájdig volt, egy hölgyért mindent kockáztatott és végigcsinált egy Jgyet, amelyhez semmi köze nem volt és amelyből semmit nem értett.

— Nem értek belőle most sem semmit, ezredes ur, — mélázott el bánatosan Munckendorf.

— Még nem telt el a huszonnégy óra, amit kikötöttem, — nevetett vidáman Juanita.

A gépből most egy összekötözött embert cipeltek ki a katonák. Parpiras intett két emberének, amire azok a közeledők felé siettek. A következő pillanatban már bilincs volt Paltais kapitány kezén.

Most az egész társaság körben állt a gép körül.

Parpiras kezdte a beszédet:

— Úgy értesültem, hogy Wikenas kapitány még főhadnagy korábban, néhány órával ezelőtt hivatalos volt egy vacsorára, amely igen jóizünek ígérkezett, s amelyet kényszerűségből ott kellett hagynia. Mi többiek jól bevacsoráztunk, mig ő úgy menetközben néhány könnyű és jelentéktelen dolgot intézett el, viszont azonban vacsora nélkül maradt. Azt hiszem, a társaság egyetemes helyeslésével találkozik indítványom, hogy úgy ahogy vagyunk, kerekedjünk fel és üljük meg Wikenas kapitány legszebb vacsoráját a döntő éjszaka. Ezt az éjszakát igazán áldozatul hozhatjuk.

Mindnyájan általános lelkesedéssel fogadták a tervet.

— És találhatnánk-e alkalmasabb helyet ennek az ünnepi vacsorának lebonyolítására, mint Robinhood mester szanatóriumát, hol minden dolog kezdetét vette és igy illik, hogy ott is fejeződjék be.

Ezt is helyesléssel fogadták.

— Nekem azonban egy kis hivatalos jelenteni valóm van. Tehát szíveskedjenek a várócsarnokban helyet foglalni, amig ezt az ügyet elintézem.

Az irodába sietett és a miniszterelnökséget hívta fel. Tiz percig tartott a beszélgetés. És tiz perc múlva re*/ Itek az elektronók szárnyán a híradások Európa fővárosaiba, a különböző külügyminisztériumokhoz és tiz perc múlva a miniszterelnökség sajtófőnöke n elé citálta a nagy reggeli lapok szerkesztőit, hogy második kiadásban hozzák ki a nagy szenzációt.

XXXVI.

Pazar lakoma volt. amivel Robinhood konyhája a társaságnak „kedveskedett. A máisodik fogás után Parpiras ezredes felemelkedett helyéről, poharat ragadott a kezébe és felköszöntőt mondott:

— Ennek a kalandnak több hőse és több névtelen közkatonája volt. Egy döntő éjszaka, amelyen milliók és milliók sorsa fordult meg. Szerencsére a hátunk mögött van már és nyugodtan beszélhetünk róla. Sokan készítették elő a sikert és minden az óramű precizitásával dolgozott együtt. Voltak, akik a háttérben mozogtak, még a résztvevők legjelentősebbjei sem ismerték őket, voltak olyanok is, akik kiálltak a frontra, az első

1 fJJ UUtiCiUi itt

UJ munkáspárti kormány Norvégiában

Oszló, március 16. A mai minisztertanács meg- erősítette a kormány lemondásának hírét. A király elfogadta s lemondást és Nygaardvoldra, a a norvég Storting elnökére, s munkáspárt vezetőjére bízta az uj kormány megalakítását. Ny- gaardvold elfogadta a megbízatást.

Dollfussról nevezték el a legnagyobb osztrák utasszállító gépet

Bées, március 16. Az Osztrák Légiforgalmi R. T. Amerikában utasrepülőgépet rendelt, amely egyike a legnagyobb ilyenfajta repülőgépeknek. A gép két motoros Douglas-Komet készülék, bevonható futókerekekkel. Tizen- négy utas, a pilóta és távirótiszt számára van benne hely. Az uj gép ugyanaz a típus, mint amely az Európa—Ausztrália repülésen második helyen végzett. A gépet már Bécsbe szállították és tavasszal beállítják a rendszeres utasforgalomba. Az uj óriásgépet „Dollfuss" névre keresztelték.

— Jehlieska-röpiratot küldtek Dicsből Buday szenátor címére. Nyitrai munkatársunk jelenti: Dr. Buday József nyitrai kanonok, a szlovák néppárt szenátora részére a posta egy Béesböl érkezett röpiratot kézbesített ki. A kéziratból kiderült, hogy azt Jeihlioska adta ki. A röplrat izgató közleményeket tartalmazott, miért is Buday azt a caendőrség- nek szolgáltatta ki.

— Újabb segélyt kér Nagyszöllös hegyközsége a múlt évi jégverés miatt Tudósítónk jélen ti: A julius 22-4 katasztrofális felhőszakadás és jégverés után az országos hi* vatal a tönkrement szol lök tulajdonosainak a járási és községi bizottságok utján 120.000 korona segélyt folyósított. A segély nagyon csekélynek bizonyult a kárral szemben, ezért a hegyközség vezetősége ismét sürgős kérelemmel fordult az országos hivatalhoz, amelyben 220—2150.000 korona késupéczsegély, 50.000 darab gyökeres oltvány és 100.000 darab karó kiutalását kéri. A kérvényt a vezetőség személyesen juttatja el az országos hivatalhoz. Ha a segélyt nem kapják meg, úgy a nagyseöllősi Feketehegy értékes saöllő- termő területének nagy része anegmupkAlat- lanul marad.

ttizvonalba és ott mindent kockára vetettek. Mi most ezt a két embert ünnepeljük: Wikenas kapitányt és Ibanez Juanitát, a döntő éjszaka két főhősét. És hogy őrökre emlékezetessé tegyük számukra ezt az éjszakát, hadd jutalmazzuk meg őket valami kis tárgy- gyai, aminek bizonyára a legjobban fognak örülni.

A zsebébe nyúlt és két ékszertokot vont elő. Felnyitotta őket. Remektüzü drágakővel díszített karikagyűrűk voltak. Rajtuk a döntő éjszakának örökké emlékezetes dátuma.

— Hadd húzzam az ujjatokra gyermekek. A ilyen bátor lelkeket egymás számára teremtette az Isten.

Juanita elpirult, de még pirosabbra vá'lt az arca, amikor Wikenas ott az egész társaság előtt felkapta székéről és összevissza csókolta.

Amikor újból elhelyezkedtek, Wikenas szólalt meg.

— Én sok mindent nií^ £6 Csak egyet nem tudok sehogyan sem felfogni. Hogyan került Munckendorf és Juanita a repülőgéphez? Honnan tudta meg Munckendorf, hogy kiszabadítása után hová kell vinnie Juanitát?

— Sok ember előtt vannak itt érthetetlen dolgok ebben a társaságban, — jegyezte meg Parpiras. — Adjuk át tehát az asszonynak a szót. Nem először és nem utoljára.

És Juanita beszélni kezdett:

— Bocsáss meg drágám, Revaisban nem voltam egészen őszinte hozzád, nem lehettem az, mert szigorú parancsom volt. Nem volt szabad teljesen felkavarni a leki nyugalmadat. Mert ha tudtad volna, hogy én reám is súlyos feladat hárul, nem végezted volna el te a munkádat és igy minden fáradozásunk meghiúsult volna.

Kedves mosollyal fordult Munckendorf hoz.

— És magának is meg kell bocsátania, kedves Munkikám! Ha kezdettől beavá’om mindenbe, akkor nem vállalja a szökés kockázatát, nem szegődik hűséges lovagomnak és nem száll érteim harcba kétszer is, hogy kipróbálja izmait.

(Folytatása következik.)

%

JL mwm MSMK

WILL1AM CROO KE KÉM REGÉNYE

VVU111U DüAliAnA