Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-15 / 63. (3615.) szám

2

TO^GAlMA<3&A&-HI RLAI>

1935 m&rdtis 15, péntek.

Agrárok balsikerei a magyar falvakban

Az érem egyik oldalán a magyar ellenzék nagy sikerei vannak, mi van az érem másik oldalán?

az a keret, amely a saint-germaini szerződésben a 2.-8. §-ban alaptörvényként adva van, belső jogszabály-alkotás által a belső közjog erejével kitöltessék, hogy a jogok minimuma a maximális határig törvényhozási utón kifejlesztessék. Evégből alkot- tassék a nemzeti kisebbségi jogok teljes részletes elismerése végett egy nemzetiségi alkotmánytörvény, amelynek fő-alapelve a saint-germaini kisebbségi szerződéssel egyezően a teljes jogegyenlőség legyen s tartalmazza mindazon kisebbségi jogokat, amelyek nélkül hiányzik a jogegyenlőség s tartalmazza mindazon jogszabályokat, amelyek a nemzeti kisebbség javára a jogilag is tényleg ugyanazon bánásmódot biztosítják, mint amilyenben részesülnek a többségi állampolgárok. Tartalmazni kell ezen törvénynek mindazon hatékony biztosítékokat, amelyeket egy jogállam szokott biztositani avégből, hogy a polgári és politikai jogoknak egyenlősége minden állampolgárra egyaránt meg legyen s a közigazgatási joggal (amely a kisebbségi polgároknak az államhoz való viszonyát szabályozza) való visszaélés ellen megvédje a nemzeti kisebbség tagjait s a jól kiépített közigazgatási jogvédelemben megadja a kisebbségi jogok érvényesitésének az eszközét

A magyar nemzeti kisebbség azt óhajtja, hogy a csehszlovák köztársaság hivatalos kormánya utján iniciálja a népszövetség oly irányú reformját, hogy a népszövetség tagjaként bizonyos meghatározott lélek- számmal bíró nemzeti kisebbségek is felvétessenek, mint ilyenek képviseletet, jogalanyiságot és perképességet nyerjenek és a nemzeti kisebbségek részéről beadandó petíciók tekintetében előállható jogvita eldöntése végett — ha a peticionáló nemzeti kisebbség ezt kifejezetten kéri és a népszövetség tagjai közé tartozó államok bármelyike ezen kérelmet kifejezetten magáévá teszi — kötelező legyen a petíció áttétele a hágai Nemzetközi Bírósághoz. — Mindaddig pedig, míg a nemzeti kisebbségi jogok valódi és teljes nemzetközi védelme a fennálló jogi akadályok miatt ki nem épülhet, erre a türelmi időre vonatkozólag hasson oda a csehszlovák köztársaság, hogy a népszövetség utján a konkrét indítványok alapján a nemzeti kisebbségi nemzetközi védelem hatályosabbá tétessék, különösen a nemzetközi védelem alaki eljárásának megreformálása által és a nemzetközi bíróság működésének biztosítása által. A magyarság azt kívánja, hogy a magyar nemKassa, március 14. Pártjaink nagy lelkesedést kiváltó vidéki párt gyűlései vei párhuzamosan más pártok is kísérleteket tesznek a magyar falvakban arra, hogy a magyar lakosokat az agrár internacionalizmus köpönyege alatt csehszlovák pártérdekek szolgálatába állítsák. Mulasztást követnénk el, ha a nagysikerű magyar megmozdulásokról szóló beszámolóink mellett legalább egy-két legjellemzőbb csehszlovák agrárpárti pártgyülésről is meg ne emlékeznénk.

Ilyen jellemző agrárpárti gyűlések voltak vasárnap a szepsi járásban, ahol Stunda, a magyarul tudó agrárpárti képviselő akart tartani beszámolót, helyesebben kortesbeszédet. Zsar- nón napokkal előbb dobszóval hirdették a beszámolót, de mikorra a képviselő megérkezett hatalmas pártautóján,

összesen három párihive gyűlt össze a községből. Természetesen Stunda rögtön látta, hogy itt számára nem terem babér és minden beszéd nélkül továbbhajtatott a községből.

Frenetikus éljenzés helyeit — frenetikus csend

Vasárnap délelőtt Tomagörgőn tartottak nép- gyülést, de

az agrárpárti szónokot állandóan közbeszólásokkal zavarták.

zeti kisebbséggel való bánásmód és eljárás úgy a belső állami életben, mint nemzetközi téren tisztittassék meg a politikumtól. Vagyis, hogy amint Clemenceau, a béke- konferencia elnöke Paderevszkyhez Írott levelében mondotta: az egész nemzeti kisebbségi védelem a politikai szférából a jogi szférába jusson.

A mai tényleges állapot nélkülözi a nemzeti kisebbségi jogok részletes kodifikálását, nélkülözi a saint-germaini szerződés' alaptörvényének deklarált paragrafusai tökéletes megvalósulását és nélkülözi a biztosítékokat, nem is beszélvén arról, hogy már az

A pártkorifeusok előzetesen kiadták m jelszót, hogy

amikor Stunda kiejti Hodfa nevét, akkor a hallgatóságnak frenetikus éljenzésben kell kitörnie.

Azonban korifeus tervez, a tömeg végez s mind- össze egyetlenegy ember, bizonyos Lovász ur, aki egy személyben elnöke, alelnöke, titkára, pénztárosa és ellenőre Tomagörgőn az agrárpártnak,

ez kiáltott el egy „egyhangú" éljent.

Stundát meglepte a „frenetikus csend", megállt szónoklatában s megjegyezte: „Fognak maguk még másképen is gondolkozni és beszélni."

„Még rosszabb hely..

Ugyanaznap Somodiban is megjelentek az agrárpárt szónokai. Stunda itt a beszédét zavaró közbeszólókat a rendtörvényre való utalásokkal volt kénytelen csendesíteni. Utána Bogdányi görögkatolikus lelkész a következő szavakkal kezdte beszédét:

„Úgy látom, ide, Somodiba még rosszabb helyre kerültünk, mint amilyen Tomagörgő."

A harmadik szónokjelölt, Benőik Sándor tornaeredményes nemzetközi védelem lehetősége úgyszólván teljesen ki van zárva.

Arról, hogy mi volt a saint-germaini kisebbségi szerződés célja, hogy a kisebbségi szerződéseknek a fő-alapelve a jogegyenlőség és az ebből folyó egyenlő elbánás menynyiben érvényesül, hogy melyek a speciálisan kiemelt kisebbségi jogok, mint a jog- egyenlőség részletei és hogy ezek mennyiben vannak kiszolgáltatva és mik a fontos részletek, ezekkel folytatólag fogunk foglalkozni. Végezetül most csak annyit szögezünk le, hogy a probléma megoldása további halogatást nem tűr.

ujfaluai római katolikus plébános már meg sem kísérelte a szónoklást.

Gyermekek ugrasztanak szét egy kommunista gyűlést

Kassaujfalun a kommunistákkal történt hasonló eset. Vasárnap délutánra a község legtágasabb terén hirdettek népgyülést, mely a futballozó és pigéző gyermekek rendes játszóhelye. A népgyülés színhelyére ennek megfelelően csak gyermekek mentek el — játék céljából, mig a felnőttek csak házuk kapujából, megfelelő tisztes távolból szemlélték a gyermekek játékát. Hosszas várakozás után Pólyák György, helybeli kommunista megnyitotta a gyűlést, de a gyermekek pigéje éppen a kommunista párthivek közé esett. A szónok erre a közellevő sövényhez ugrott, karót rántott ki belőle s a gyermekek után szaladt, hogy elriassza őket a közelbőL Az egyik gyermek anyja heves szócsatát bonyolított le nagyhirtelenében vele s a szócsatában voltak pillanatok, hogy Pólyáknak a szeme világa veszedelemben forgott.

Ezalatt egy más irányban játszadozó gyermekcsoport közeledett megint a népgyülés színhelyéhez. Egy elvtársnő a gyermekekhez lépett és pénzajándékokkal igyekezett lekenyerezni őket, hogy csendesen vonuljanak odébb. Egyik-másik gyermek azonban bátran kijelentette, hogy istentagadóktól nem fogad el pénzt. Az egyik is- kolásfiu azzal a kérdéssel ostromolta meg a kommunista hölgyet: hiszi-e, hogy van Isten? A hölgy gúnyosan tagadó választ adott. A gyermekek igen megbotránkoztak ezen s nagy lármát csaptak. Közben Pólyák a nagy lármában folytatta megnyitó beszédét és sértő hangon támadta a papságot. A legények egyike a papok védelmére kelt s ez a példa olyan hatással volt a mintegy százra fölszaporodott gyermekekre, hogy

nagy kiáltozással és fütyüléssel lehetetlenné tették a gyűlés folytatását. Erre a csendőrség közbelépett és a hatósági kiküldött föloszlatta a népgyülést.

Hogy a tapasztaltak után a kommunisták mikor kísérelnek meg újabb gyűlést Kassaujfalun, ez egyelőre titok.

— Eltűnt egy pilóta a sarkvidéken. Moszkvából jelentik: Farick repülő a sarki zónában fekvő Maresale-ból beteg rádiótisztjével útnak indult Chabarov telep felé. A telep lakói már hallották a közeledő gép motorzugását, mikor a zugás hirtelen megszűnt és ebből azt következtették, hogy a repülő kényszerleszállást hajtott végre. Hat kutyaszánnal indultak a pilóta keresésére, de két napi kutatás után sem tudtak még „Lráakadni.

(46)

Amikor Munckendorf berontott, a leány egy pillanatig felemelkedett fekvőhelyéről és fürkésző, kiváncsi tekintettel mérte végig a belépő arcát, aztán elfásultan, összeroskadva hullott vissza a helyére.

— Micsoda farsangi játék ez? — üvöltött Munckendorf. — Miért ölt ön álarcot és honnan veszi a bátorságot, hogy akarata ellenére itt fogva tartja ezt a nőt?

A kámzsás férfi kezében megcsillogott a revolver csöve. Nyugodt, szenvtelen hangon mondotta.

— Csak nyugodtan Munckendorf ur. Akarom mondani Wikenas főhadnagy.

Különös hangsúlyt adott ezeknek a szavaknak, mintha rendkívüli hatást várna tőlük. De ez a hatás elmaradt. Munckendorf eléje toppant és az asztal lapjára ütött.

— Tegye el a fegyvert, annyit mondok, ha jót akar!

Olyan fenyegetőleg közeledett a kámzsás alak felé, hogy az jónak látta a védekezést. Felemelte fegyverét és a következő pillanatban eldördült a lövés. De Munckendorf egy szempillantással megelőzte és mielőtt a lövés eldördült volna, olyat ütött a kámzsásnak feléje tartott karján, hogy az a tető felé repült és a golyó a plafonba fúródott. A következő pillanatban már egymásban gomolygott a két ember.

— Donnerwetter, — hörögte a porosz óriás. — Hát nekem mindennap emberhúst kell falatoznom errefelé?

Rengett, recsegett a padló a küzdők lába alatt. A kámzsást akadályozta a kényelmetlen öltözet és aiz asztal felé hátrált, hogy fedezéket keressen. Jobbjával tapogatva nyúlt az asztallapra, de megtalálta, amit keresett. Kezében volt az injekciós tü. Amikor ellenfelének karja újból torkához kapott, akkor az alsó karba beleszurta a tüt.

— Ambrosztatin, kutya, — nevetett fel. — A következő pillanatban hulla vagy és csak a börtönben térsz magadhoz.

Ám a poroszt a méreg sem vette le lábáról, amire a kámzsás lémülten akart menekülni előle. De megbotlott és végigvágódott a padlón. Ekkor már Juanita is ott állott mellette és az ő kezében volt az injekciós tü, másik kezében pedig a kis üveg, amelyből néhány csöppet szivattyúzott fel. Az elterült ember kétségbeesetten kapálózott, de Munckendorf a mellén térdelt és igy már alig tudott mozdulni. Lélekzete már kifogyóban volt. Juanita most nyakánál kinyitotta a kámzsát, széles, vörös folt éktelenkedett a nyakon.

— Hiszen, ez az ember, akivel csak a minap volt beszélni valónk, — röhögött Munckendorf. — Mégis horogra kerültél, cimbora.

— Paltais a főnök, — kiáltott fel Juanita. — Mégis való tehát a sejtésünk?

A leálcázottről már lekerült a csuklya és két gyűlölködő szem fúródott Juanita szemébe.

— Mit akar tenni?

— Azt, amit ön készült tenni Wikenasszal.

Elcsendesitjük egy kis amibrosztatinnal. De ez most valódi lesz.

— Hallgasson rám. Százezer levaist kapnak, ha szabadon bocsátanak. Azonkívül szabad elvonulást biztositok.

Juanita válasz helyett a csupasz nyakra illesztette az injekciós tüt. A főnök a következő pillanatban már magatehetetlen nyúlt el a padión.

— Fektesse a pamlagra Munckendorf. — rendelkezett Juanita. — Most egy kis időt itt töltünk még, ezalatt átkutatom a szobát.

Gyorsan felforgatott mindent, írásokat kutatott, de semmit sem talált. Jó egy óra telt el igy. Mikor karkötő órája kilencet mutatott, Juanita kiadta a rendelkezést.

— Lenn vár az autó. Ezt az embert elszállítjuk.

Munckendorf engedelmeskedett. Pár pillanat múlva az autó három utasával vágtató tempóban indult útnak. A várost rég maga mögött hagyta, amikor egy elhagyatott helyen megállt.

— Kapja a vállára, Munki és hozza utánunk.

A sofőr vezetésével megindultak. Széles réten bandukoltak, mig valami iromba nagy test körvonalai bontakoztak ki előttük.

— Célnál vagyunk — mondotta Juanita.

XXXIII.

Wikenas alig néhány percet késett. Alig tudta palástolni izgalmát, kétségbeesett hangulatát, amikor az asszony karjai közé repült. Szinte fásultan, hidegen viszonozta az asz- szony forró csókjait, úgyhogy Editnek is észre kellett vennie ezt a kedvetlenséget.

— Mi bajod, drágám. Mi történt veled? — kérdezte gügyögő, kedveskedő hangon.

— Oh, semmi, semmi, — igyekezett Wikenas megnyugtatni. — Csali az a tudat okoz borzasztó fájdalmat, hogy ez a gyönyörű pár nap olyan gyorsan telt el és a férjed már holnap itthon lesz. Hiszen csak most éreztem magam boldognak, hosszú évek óta először boldognak és milyen hamar véget ért ez a mi boldogságunk.

— Nem, nem ért véget, aranyom, — tiltakozott az asszony. — Nem akarom, hogy igy beszélj. Hiszen te itt maradsz. Megígérted, hogy nem mégy el, itt maradsz nálam és majd módot találunk arra, hogy ha nem is annyiszor, mintj eddig, találkozhassunk. Te nem

| hagyhatod el a kis Edit asszonyt, az arany- virágot, ahogy mondtad.

— Nem, nem hagylak el édesem, — nyugtatta meg Wikenas a nőt, de folyton az a remegő hang csengett a fülében, amellyel Juanita segítségért. rímánkodott. Az Istenért, mi történik vele, annak a szörnyetegnek kezei között?

Az utolsó estére az asszony egész személyzetét szabadságolta, hogy zavartalanul lehessen együtt szerelmesével. Maga szolgálta fel a vacsorát is. Amíg a konyhára ment, Wikenas egy kis üvegecskéből néhány csöppet csöpögtetett az asszony poharába.

Az első fogás után szinültig töltötte mindkét poharat és koccintásra nyújtotta.

— Igyunk a boldogságunkra, drágám!

— Igyunk életem! De mert egy a szivünk, egy a boldogságunk, egy pohárbbi-.^^ ^

És ingerkedve nyújtotta a férfi felé a poharát.

Wikenas az ölébe kapta az asszonyt.

— Jó, igyunk egy pohárból.

,— így egymás szerelmét isszuk ki. A te szerelmed fog bennem lakni és a tied ón bennem. Mindörökre.

Wikenas kézbekapta az asszony poharát és Edit szájához illesztette.

— Nos, igyál drágám!

Az asszony eltolta a poharat és é vöd ve szólt:

— Előbb te iszol. Hátha valami bűbájos port csempésztél belé, hogy még jobban megbabonázz. Ha ennél jobban elvarázsolni egyáltalán lehet asszonyt!

Wikenas gyöngéd erőszakoskodással nyújtotta újból ajkához a poharat.

— Te iszol drágám! A te ajkad mézét akarom ízlelni erről a pohárról. Elég is az nekem. Édesebb minden nektárnál.

Az asszony néhány kortyot lenyelt és a. poharat két kezébe fogta, hogy Wikenasnak nyújtsa. De szeme egyszerre révült pillantást öltött, a pohár leesett összezsugorodó ujjal közül s feje a következő pillanatban a fiai vállára hanyatlott. Wikenas átkarolta az összecsukló testet és gyöngéden a kerevetre fektette.

(Folytatása következik.)

%

A niUfun v 107 mi i

WILLIAM CROOKE KÉMREGÉNYE

II UUlfiU fiilOMM