Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-12 / 60. (3612.) szám

4 rPRAGAI-A\\C.^AR-HlRI>M> 1935 március 12, kedd. MŰSORON KÍVÜL írjatMÁRAI SÁNDOR víz és föld ÜTITARSAK Nagyon nehéz az emberek között. Kardjuk van. Bridzselnek, az Athos-begy tövében is. Az Akropo- Hs előtt a vezető Így nyilatkozik: „Több istenük volt a görögöknek, köztük rangra az első Zeus“. Senki nem jajdult fel, senki nem verte véresre a vezetőt; én sem. A tájak előtt megállanak az uti- társak és hasonlóságokat keresnek. Girgentl tu­lajdonképen olyan, mint Eger. Nem, inkább mint Miskolc. Humoruk állandóan működik, tréfás, színes buborékot eregetnek a levegőbe, pazar bő­séggel, a kritikai készség csodálatos gazdaságá­val. Az egyik „nem érti, mit falnak végeredmény­ben Velencén*4. De elismerésük sem jobb. „Azért Palermo, hiába*4 — mondják, bólongatnak és cset- tintenek a nyelvükkel. Mint a kiskutyák, minden fa, oszlop, uccasarok előtt felemelik a Kodakot. Emma álljon a Byron szobra alá... Véleményü­ket ellentmondást nem tűrő hangon cserélik ki. Lepsis Magnában tréfásan jegyzik meg, „hogy ennyi pénzért már töretlen oszlopokat is mutathat­nának**. Éles megfigyelőképességük állandóan működik, s embertársaikat, lehetőleg az egész emberiséget ernyedetlenül figyelmeztetik a váro­sok szemmelláthatólag egészséges és praktikus elhelyezésére, az ókori művészet magas szintjére, az ivóvíz minőségére, s a benszülöítek sajnálato­san hanyag erkölcseire és primitív életmódjára. Meg kell adni, szigorúak, ök nem olyanok, ők nem „dűlnek be“ csak úgy minden további nélkül Afrikának. sebb. Uj, szikrázó csillagképet látsz, káprázatos fényalakulatokat. Kicsit színes az afrikai égbolt; olyan, mint egy vakító velencei éj. De az ég bősége és ragyogása figyelmeztet, hogy tájak felé köze­ledsz, ahol a természet ismert sablonjait nem haj­landó alkalmazni többé. Minden fényesebb, ma­gasabb, melegebb, gazdagabb, végtelenebb, remény­telenebb és dusabb, mint az elkopott, elhasznált kontinensen. Az éjszakai levegő is melegebb, sza­gosabb, izgalmasabb. Valami felé mégy, ami egy­szerre bölcső és dajka. S ahol még nem takarékos a természet. Állsz a forró szélben, a felső fedélze­ten, s szimatolva lesed Afrikát. Valahol itt lesz, a sötét mögött. Miért ez a különös érzés, hogy egy kissé hazamégy most? Reggelre feltűnik Afrika. Csak a pereme, csak egy centiméter. Sokkal tovább nem is jutunk eL Cipőnket éppen csak belepi az afrikai por, s már evezünk is hazafelé. A szegénység olyan különös állapot, hogy Afrikából is csak egy centiméter jut ki a szegénynek. A szánalomból is egy slukk csak. Mint boldogságból, mint mindenből. Csak a halál egészen, maradék nélkül a szegényeké. De ezt már megírtam egy könyvben. Az utasok trópusi kalapot keresnek elő. Tripo- liszban ez úgy hat, mintha valaki mentőövvel szállana be egy fürdőkádba. A benszülöítek és be-1 vándoroltak például nem viselnek trópusi kalapo j kát. Egyszerű nenrezkalapokat viselnek, vagy j szürkét, nyúlszőrből készült kalapokat hordanak! és egysoros zakót sárga cipővel. Ez az első centi­méter. Afrika még tele van Európa előítéleteivel. Ilyen előítélet, hogy krakói fogtechnikusoknak illik trópusi kalapot viselni Afrikában. Ide hatszáz kilométer még a lybiai sivatag. Aztán, valahol messze a lybiai sivatag mögött, kezdődik a Szaha­ra. Egyelőre autón járunk, makadámutakon. De a föld, amelyre makadámot húztak, már Afrika földje. Az utasok trópusi kalapot keresnek tehát elő, s lázasan Írják a képeslapokat. „Itt Afrikában** — Írják. Ez emberi és kedves. Csak szomorú és olyan szegényes. TRIPOLISZ A kérdésre, hogy mit láttam TripoÜszban, rész­letesen és tájékozottan tudok felelni, mint ahogy ez gyakorlott afrikai utazóhoz illik is. Tripolisz- ban láttam tehát mecsetet, vásárt, kormányzót, kávéházat Balbo miniszter jói sikerült arcképét, félholdat, muezzint, zsidókat, arabokat, olaszokat és magyarokat, autókat és tevéket, különös virá­gokat és drezdai virágvázákat, egy olasz színdara­bot, melyet szicíliai staggione adott elő, sok újság­írót, francia regényeket a kirakatban, magyar leányokat a korzón, hallottam a „J’aideux amours** és a „Lőve fór Sale** cimü zenelemezeket a rádió­ból; ittam teát, sorbethet, bort, pálinkát, limoná­dét és ásványvizet, voltam a múzeumban, a keresz­tény, a mohamedán, a protestáns és a zsidó tem­plomban, vásároltam afrikai cipőzsinórt, fogpasz­tát és levélpapírt, utaztam autón, konflison és csónakon, a kormányzóval franciául beszéltem, a pincérrel németül és a magyar leányokkal magya­rul. Azt hiszem, nem hagytam el semmit Megtud­tam még, hogy Bradagl'o marsall, a nemes és tehetséges kormányzó, felfelé bukott és magas állást kapott Rómában, s helyébe a népszerű Balbo I miniszter kerül kormányzónak Tripoliszba. Ez igy j í volt már Cézár idejében is, népszerű miniszterek- j ! kel. Megtudtam, hogy az olaszok tiz esztendő alatt,' 1 mióta elszedték a törököktől Tripolitaniát, épitet-j tek a sivatagban háromezer kilométer makadám utat, befásitották az országot másfélmillió olajfa­palántával, leverték a lázadó törzseket, építettek mozit, áruházat, kórházat, postát, vasutat, múzeu­mot és közfürdőket. Ennek dacára, Tripolisz mégis Afrika. Mit láttam még? A tengert Egy oázist Száz­húsz kilométerrel beljebb Trlpollsztól a sivatagot, a homokot, amelyen át hatvanfokos hőségben halad az autó, a mótor hibásan gyújt a táj sárgán lán­gol, ötvenkilométeres körzetben nincs egyetlen cserje, s úgy érzed, mintha repülnél: ha a motor kihagy, lezuhansz és elégsz itt a sivatagban. S mégis úgy érzed, ez az őshaza, ez a sivárság min­den élet őshazája, Afrika. Mert a homokból hirtelen és ötletszerűen oázis válik elő, mint a délibáb, hűvös forrással, beláthatatlan pálmaerdőkkel, édes datolyával, kényes állatokkal és gőgös, kövér emberekkel, akik élnek itt, mint a mesebeli szige­ten, valamilyen nyers bőségben, közönyösen és boldogan. S körös-körül a homok is hatvan fok. De az oázis sötétzöld a nedvességtől. S egyszerre észreveszed, hogy a természet itt még kifogyhatat­lan készletekből pazarol. Az életet nem mérik de­kára. A tenger, a nap, a föld, minden önti az éle­tet, eredeti bőségben, pancsolva és dúskálva. Ebben a sivárságban vastagabban, zsírosabban, véresebben buggyan az élet, mint a mi temperált jólétünkben. Itt a növényben több a klorofil, az állat fantasztikusabb, s párszáz, vagy párezer kilométerrel arrébb — mit számit ez itt? — orosz­lán és elefánt halad a hajnali csapáson a forrás felé. Körülötted lélegzik és húz valami, rikácsoló bőséggel. A nagy haza, a régi, a kifogyhatatlan. A tenger itt sötétkék, s az ég árnyalattal halvá­nyabb csak, a homok krémsárga: minden sz'n hangos, fortissimo. Biztos, a lélek is más. S ha el- | engeded magad a tengerben, amely sehol sem | olyan jó, izgalmasan hüs és tiszta, mint ezen a I parton, egy pillanatra az az érzésed, hogy sok té- i velygés után hazaértél. lászt felvett és a szárazföldre szállította ökot. A mentőakció erélyesen folyik tovább. Ezen a télen ez már a harmadik hasonló katasz­trófa a Ka6pi tengeren. SzMvenszkón hiányos a te!e!onszo!gálat Prága, március 11. A Lidové Novárny szóvá teszi a szüovemszkói telefonszolgálat hiányossár gait s azokat a következőkben foglalja össze: A pozsonyi postaigazgatóság területén mindössze 409, a kassai igazgatóság területén csak 279 ön­álló telefonközpont működik. Ezt a hálózatot még mintegy 200, a már említett központokra kapcsolt állomás egészíti ki. Mindez teljesem elégtelem s gondoskodni kell apró, hogy Legalább valamennyi oly községnek legyen telefonössze­köttetése, amelyben jegyzői hivatal van. A másik fájdalmas kérdés a telefonszolgálat ideje a meglevő központokban. Csak Pozsony, Kassa, Zólyom, Nyltra, Érsek­újvár és Zsolna városokban van megszakítás nélkül éjjel-nappal telefonszolgálat, néhány további városban este 22 óráig, vagy éj­félig s a hivatalok túlnyomó többsége 18 vagy 21 órakor zár. Vasárnap és ünnepnap 12, illetve 19 órakor csuknak, emellett mindem nap kiadós ebédszünetet tartanak. E hiányok nemcsak a ke­reskedőket, a gazdasági életet, hanem a közegész­ségügyi és közbiztonsági hivatalokat is erősem sújtják. A 95 éves Rockefel'er súlyosan megbetegedett Páris, március 11. A „Maiin** jelentése szerint J. D. Rockefeller, aki a Floridában levő Onnondban él, súlyosan megbetege­dett. A 95 éves milliár4os állapota komoly aggodalomra ad okot. Csalás miatt letartóztattak, egy volt bécsi baok’gazga ót Bécs, március 11. Az egyik hétfői lap bu­dapesti tudósítójának jelentése szerint a bu­dapesti rendőrség letartóztattta dr. Lackó Ármint, a Wiener Kommerzialbank egy­kori igazgatóját, különféle csalások miatt. Dr. Lackó a vizsgálat adatai szerint a bécsi Grödel Dorottya bárónőnek is tizenötezer silling kárt okozott. A bárónő, aki elvált fe­lesége báró Taxis nyugalmazott lovassági kapitánynak, kölcsönt akart felvenni egy budapesti házára. Dr. Lackó mint közve­títő szerepelt az ügyletnél és egy 15.000 sil- lingről szóló váltót íratott alá a bárónővel. A volt bankigazgató felvette a pénzt egy budapesti bankban és a követelést betáb- láztatta a bárónő házára, akinek azonban egy fillért sem adott a felvett összegből. — Tőrrel a zsebében akart a pápa elé jutni egy mexikói. Párisból Írják: A ,,Le Jour" római tudósítójának jelentése szerint a Vatikánban le­tartóztattak egy mexikóit, aki kihallgatáson akart megjelenni a pápánál. A férfi zsebében egy tőrt találtak „ROPPANT SZERETEM POZSONYT" Darvas Lili németül játssza Pozsonyban „Az ismeretlen !ány"-t ■ A művésznő érdekes nyilatkozata a PMH számára ■ • És vásárolnak, célszerűen, felülmúlhatatlan gyakorlati érzékkel. Máltában kanárit vesznek és selyem kimonót, cigarettát és plörözt, mert olcsóbb, mint a Krímben. Athénben görögdinnyét vesznek, aranykötőt, molyport. Tripoliszban nagyobb tétel­ben vásárolnak hajcsattot, s megkérik barátaikat, rejtsék el a dugárut a használt fehérnemű között, mert sehol nem olyan olcsó a hajcsat, mint Tripo­liszban. Állandóan számolnak, pénznemeket vonnak ki egymásból, adnak össze Taorminában nyak­kendőt vesznek és Korfuban teknősbékát, féláron, potom pénzért. Mint a cserkészek, állandóan résen vannak. Mindez fölötte tiszteletreméltó. Ez az, amire egészen bölcs emberek megjegyzik, szelid és megbocsátó mosollyal: emberi. A magyarázatot elfogadom. Csak fáradt és kedvetlen vagyok a megértéséhez. Az emberekkel valahogy már csak tragédiájukban vagyok szívesen szolidáris; idill- jük közönyösen hagy, s legszívesebben kitérek előle. DILETTÁNS Utazik a hajón egy nagyon sovány, sportsapkás ur, aki állandóan hosszú szipkából szívja cigaret­táit, senki utashoz nem beszél, a pincéreket fran­ciául szólítja meg, spanyol regényeket olvas, s ha kikötőbe érünk, nem száll soha partra, elfekszik a legfelső fedélzet egyik fekvőszékében, vázlat­könyvet fektet térdeire, vizfestékes dobozt állít kezeiigyébe, s nagyon gyakorlott kézzel, szelid színekben fölvázolja azt, amit lát. Haványzöld, halványkék, halványsárga oldalak munkásságának eredményei; látható lesz a tenger, egy-egy kikötő, házak és hajók, naplemente és déli verőfény. Mind ez netten, kellemes arányokban és színekben, s rövid magyarázó sorokat is ir az akvarellek alá, valószínűleg tréfás, vagy komoly, de mindig tanító- célzatú sorokat, esetleg idézeteket Goethéből, vagy La Fontaine bői. Ez az ur, úgy, ahogy van, sportsapkásan és vlzfestékdobozban ölében, szá­momra a testet öltött dilettáns, a hús és viV valóságával jelentkező, megelevenedett fogatom. Lefesti azt, csinosan és akvarellel, amit Iát — nem száll partra, nem hatol bele abba az édes, forró, illatos és bűzös, ragadós és részegitő valamibe, ami a valóság: beéri az ecsettel, s amit gyakorlott szeme a láthatárból észrevesz... Munkája takaros; mégis fejcsóválva járok körülötte, mert tudom, hogy amit igy lát és megragad, az kevés. Két héten át dolgozik, nap mint nap, szakmány­bán és ernyedetlenül. Végül megtelik a vázlat­könyv, melyet bőrbe köttet majd. s kedveseinek ajándékoz, a családnak, a szőkébb értelmű utókor­nak. Ahogy nézem őt, rossz lelkiismerettel, mert én magam nem csinálok semmit, jegyzetet sem, a második hét vége felé megkönnyebbülten állapí­tom meg, hogy módszere hamis. Már nem elégít ki többé, megörökíteni azt, netten és kellemes színekben, amit látok. Nem birok beletörődni, hogy mesterségem nem egyéb, mint néhány gondosan retusált, ügyesen beállított 6x9-es felvétel a világ­ról. Máskép kell azt, barátom, a sportsapkával és a hosszú szipkával — a részleteket meg kell für­detni az emlékezés rögzítő vizében, aztán eldobni az egészet, s később, sokkal később, formát adni a sok töredéknek, tekintet nélkül a valóság barbár adataira. Van egy másik valóság — a tükörkép, amit a világ mutat benned, ha művész vagy. S egy idő múlva, ha sejted mesterségedet, már csak ez a másik valóság érdekel. EGY CENTIMÉTER AFRIKA Afrika a csillagokkal kezdődik, két nappal elébb, mintsem a hajó partjaihoz ér. Éjjel észreveszed, ahogy botorkálsz a sötét hajófedéízetén haza ka­binod felé, hogy fejed felett több a csillag, mint amennyit megszoktál. Több, idegenebb és fénye­Pozsony, március 11. (Pozsonyi szerkesztőségünk teleíomjelentése.) Darvas Li'.i, az illusztris magyar művésznő ma délben autón Bócsből Pozsonyba ér­kezett 8 itt ma este ..Az ismeretlen leány“ címsze­repét játeza a német színházban. Munkatársunk a délutáni órákban fölkereste a művésznőt egy belvá­rosi cukrászdában, ahol német szinészek társasagá­ban fogyasztotta uzsonnáját. A magyar szó hallatá­ra készséggel állott munkatársunk rendelkezésére. — Tessék kérdezni, — mondotta — a Prágai Ma­gyar Hírlapnak mindig szívesen nyilatkozom. Munkatársunk kérdéseire a művésznő közölte, hogy legutóbb Bécsiben játszotta „Az ismeretlen leány“-t s ezt megelőzően Pesten. A hónap végén ismét Bu­dapestre tér vissza, aiho] újból ezt a szerepet fogja játszani. Ezután Heltai Jenő uj darabjának, a ,,Jó üzletinek próbái következnek, ugyancsak Buda- J pesten, | London, március 11. A fagyhullám, amely március első napjaiban uj telet idézett fel egész Európában, Angliában különösen erős mérték­ben lépett fel. A hétvégi futball mérkőzéseken négy néző a szó szoros értelmében megfagyott a tribü­nökön. Mire az eszméletlen embereket kór­házba szállították, már nem volt bennük élet. Anglia számos helyén erősen havazik. A La Manche - csatornán erős viharok dúlnak, amelyek nagyban akadályozzák a hajóközle­kedést. Dover kikötőjében a heves viharban két bajó összeütközött és mindkettő jelentékenyen megrongálódott. Beszakadt a jég — öt gyermek a viíbe Sült Dömitz (Mecklenburg-Schwerin), március 11. A régi erődítési árok jegén tegnap hat gyer­mek korcsolyázott. A vékony jégréteg hirtelen beszakadt alattuk és mind a hatan a vízbe zu­hantak. Egysgyermeket sikerült kimenteni, a többi a vízben lelte halálát. Ismét gyilkol a lavina Salzburg, március 11. Szombaton délután a — Filmen fellépett már a művésznő? — Eddig még nem, — mondotta Darvas Lili mo­solyogva. — Most készül egy film számomra. Joaohimstahl „Szerelem naplójáéban én játszom majd a női főszerepet. — Mondjon valamit művésznő Pozsonyről. — Nagyon kedvesen és szívesen emlékezem min­dig Pozsonybra és közönségére. Roppant szeretem Pozsonyt s kollégáim szinte irigykedtek, mikor közöltem velük, hogy Po- zonyban lépek föl, mert ők is mindig szívesen jönnek ide. Legutóbb kilenc év előtt játszottam Pozsonyban ma­gyar darabban és pedig a „Búzavirágéban és a „Délibábéban, a harmadik darab címére már nem is emlékszem. Fényképezőgép kattan, fotoriporter működik. A beszélgetés véget ér. Grossvenedígeren lévő Tuersing-menedékház uj vendéglőse, Pius Emsmann, egy teherhordó és egy vadász társaságában útnak indult a menadékház felé. A menedékházat, amelyet az osztrák és német Alpesi Egyesület létesített, vasárnap akarták felavatni. Az úgynevezett török sátortábor közelében hirtelen lavina zudult alá, amely mindhárom embert elragadta és maga alá temette. Mind­hárman meghaltak. Százharminc halász sodródik egy elszakadt jégtáblán a Kaspi-tengeren Moszkva, március 11. A Kaspi t'in a meg­induló olvadás következtében cisodródntt egy jégtábla, amelyen körülbelül 200 halász tartóz­kodott. Hetven halásznak sikerült a partra me­nekülnie, a többit azonban egyre beljebb so­dorja az áradat. Repülőgépek indultak a ve­szedelmes helyzetben lévő halászok segítségé­re és élelmiszert, valamint me'eg ruhát dobtak le számukra a jégtáblára. Az egyik repülőgép­nek sikerült leszállnia a jégtáblán, néhány há­Embereket pusziit a márcsass viszontagságos időjárás Négy néző megfagyott az angliai futballmérkőzéseken « 01 gyermek halála a beszakadt jég alatt Németországban ■ Három embert ölt meg a lavina Ausztriában ■ %

Next

/
Oldalképek
Tartalom