Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-12 / 60. (3612.) szám

2 trx<m-Magíarhirlar 1935 márdtu 12, kedd Az angol alsóház a Febér Könyvről vitatkozik A hadügyi költségvetés felemelésének kérdése Döntő stádiumba jutott a berlini utazás ügye ezt kifejezetten nem is kívánja. Százalékban nem lehet magas a bukásra állók száma, a munka nem túl nagy. semmi esetre sem ak­kora, mint volt annakidején a rendszeres évvégi vizsgák lebonyolítása. A felelősség mindenesetre nagy, hogy az egyre nehezebb és egyre nagyobb tudást igénylő időkben az év elvesztésére Ítéljék, vagy jószívűségből tovább bocsássák a diá­kot, ha nem érdemli meg. Egy embernek, aki nemcsak pedagógiával, hanem szak- tudománnyal is foglalkozik, tulnagy ez a felelősség. A bukásra álló diákot valóban a tanárok kollégiumának kell levizsgáztat­nia, de kicsinyes presztizskeresésre ve­zetne így a szülők, mint a diákok körében az a lehetőség, hogy az úgynevezett közép­osztályzatok kijavítására is módot adjanak. Minden iskolai reformtervezetet öröm­mel kell üdvözölni, mert a legnehezebb feladata az iskolának, hogy kövesse a szé­dületes tempóban változó életet és az azzal számolni tudó, életképes nemzedéket nevel­jen az ifjúságból. Másrészt élesen el kell különíteni a múló és egészségtelen jelensé­geket, amelyek mindent elöntő mértékben lépnek fel az életben, de mégsem alkalma­sak arra, hogy az ifjúság lelkét hozzáido- mitsuk az ilyen jelenségekből származó eszmeiséghez. Minden iskolai reformtervet a legalaposabban meg kell fontolni, hogy egyrészt érintetlenül nyújthassuk át az ifjú­ságnak az igazságba vetett hitet, másrészt, hogy megbízhassák vezetői és tanítói tekin­télyében, akikről feltétlenül tudnia kell, hogy javát és boldogulását akarják. A szü­lőkkel való egyetértést ápolni kell a taná­roknak, de nem olyan módon, hogy a szü­lőkön keresztül a gyermek is beleszólhasson az eredmény megállapításába. Inkább ellen­kezőleg t azt kellene megértetni a serdülő tanulóval, hogy az élet osztályozása a való­ság, erre az osztályozásra kell elkészülnie, tehát hiába akarja megtéveszteni vagy be­folyásolni tanárát, ezáltal csak saját érvé­nyesülését befolyásolja az életben. Az isko­lában csak az a fontos feladata van a ta­nulónak, hogy dolgozzék és megbízzék ve­zetőiben. E bizalom megszerzése nem könnyű feladat manapság, ezért kell min­den tervet, amely a tanítás rendszerének megváltoztatására vonatkozik, a legszéle- sebben és a legalaposabban megtárgyalni, minden komoly szakértő bevonásával. London, március 11. Az angol alsóház ma kezdi meg a hadügyi költségvetés föl­emelésének nagy vitáját, amelyre egész Anglia, sőt a külföld is izgatottan vár. Mint ismeretes, a kormány a hadügyi költségve­tés fölemelésének megindokolására adta ld az úgynevezett Fehér Könyvet, amely Né­metországot agresszív katonai szándékok­kal vádolta és elmérgesitette a német— angol viszonyt. A Labour Party ellenzi a hadügyi költségvetés fölemelését, mig a többi párt elfogadja azt. Bizonyosra vehető, hogy a vita folyamán a legtöbb miniszter Prága, március 11. A Prager Abendzei- tung jelenti: A Pilzen-vidéki miesjárásbeli Tuschkau községben a német gazdapárt tegnap szépen látogatott népgyülést tartott, amelyen a miesi járási elnök azt az indít­ványt terjesztette elő, hogy a Bund dér Landwirte a Henlein féle honifronttal haladéktalanul kezdje meg az együttműködést E javaslat szerint a Cseherdő vidékén a jövőben a két párt nem létesítene külön- külön helyi szervezeteket, hanem egységes, közös pártszervezeteket alapitana. E mun­kában a két párt kölcsönösen segíti és tá­mogatja egymást s már a legközelebbi vá­lasztásokban is közös listával indul. Hosszú és meddő tárgyalások után ez legyen az első lépés — mondja a határozat — a köl­csönös bizalom megnyilvánitására, amelyen a két párt együttműködése és a szudetané- met nemzetközösség megalapozható. fölszólal és nyilatkozni fog a nemzetközi helyzetről is. Egyes lapok azt jelentették, hogy Ribbentrop német megbízott Lon­donba repült a német—angol ellentét tisz­tázására, hogy igy az alsóházi vita folya­mán ne mérgesedjék el még jobban a helyzet. A Times nagy vezércikket ir az alsóház mai vitájáról és elemzi a nemzetközi hely­zetet. Megállapítja, hogy az angol hadügyi költségvetés fölemelését a külföld nem fo­gadta idegeskedve, mert természetesnek tartja azt. Még Németország sem tiltakozik az angol katonai kiadások fölemelése ellen, hanem azt követeli, hogy szintén fegyver­A választások után az együttműködést a két párt teljes egybeolvadásának kell követnie. A járási szervezet e határozat végrehaj­tásaképpen nyomban nyolctagú elöljárósá­got választott és pedig négy-négy tagot a Bund dér Landwirte s a honifront soraiból. A miesi járási szervezet egyben felhívta a Bund dér Landwirte központi pártvezetősé­gét, hogy hasonló módon s hasonló szellem­ben valósítsa meg a két párt együttműkö­dését az egész vonalon. Mindezeket a ha­tározatokat a miesi járási pártszervezet egy­hangúlag hozta meg. Ezek az elhatározások prágai politikai körökben is igen nagy feltűnést keltettek. Tudni kell ugyanis, hogy Pilzen Zierhut német agrárpárt! képvise­lőnek, képviselőházi alelnöknek a válasz­tókerülete s jelenleg Zierhut vezeti a tárgyalásokat Henleinnal, kezhessen. A Times megállapítja, hogy az európai helyzet stabilitásának döntő és köz­vetlen követelménye Németország egyen- rangusitása. Sir Simon külügyminiszter ber­lini utazásának az a célja, hogy előkészítse Németország bevonását a nemzetközi tár­gyalásokba. Angliában biztosra veszik, hogy az utazás két hét múlva, Hitler fel- gyógyulása után megtörténhetik. Páris, március 11. A francia lapok rend­kívül nagy figyelmet szentelnek a ma kez­dődő angol alsóházi vitának és fölvetik a kérdést, hogy milyen következményekkel jár a vita eredménye Anglia felfegyverzése és külpolitikája szempontjából. Beavatottak szerint Zierhut és Henlein ve­zetésével a két párt tárgyaló-bizottságai holnap, kedden újabb értekezletet tartanak. Értesüléseink szerint a Bund dér Landwirte központi pártveze­tősége a miesi járási szervezetnek a két párt fúziójára vonatkozó határozatait nem fogja jóváhagyni. A modus vivendi {(örül Prága, március 11. A Venkov „A modus vi­vendi egyre elodázódik" dmen a következőket Írja: Ma már biztos, hogy a modus vivendi--tár­gyalásokat a katolikus kongresszus előtt nem fejezik be. A legnagyobb nehézségeket a szlo- venszkói egyházi birtokok elosztása okozza. Serédy bíboros, esztergomi hercegprímásnak vannak bizonyos igényei e birtokok egyrészére. Kormányunk bizonyos összeget ajánlott fel kár­térítésképpen s azzal az egyházi birtokok gaz­dálkodását felszámoló bizottság is egyetértett. Most azonban magyar részről újabb igényeket támasztanak s igy az elintézés ismét eltolódott A német agrárpárt Pilsen-vidéki kerülete fuzionálni akar Henleinnel (43) — Hogy a maga maszkjában járkál? Nem­csak járkál, hanem táncol is. Munckendorfnak hosszaira nyúlt az arca a csodá Ikozástól. — Táncol? — Igen. Ez az Ur két hét óta minden este fellép az Alham'bra műsorán, mint Muncken­dorf, a hires német táncos ... — De hát ez ... ez több ... mint, amit az ember elviselhet. Azonnal szaladok az Al- hambrába, a rendőrségre. Itt valami titok­zatos machináció folyt a hátam mögött. Az én művészi reputációmat nem engedhetem meg kontárok által... —• Ahelyett, hogy hálás lenne, kedves Munckendorf, ennek a fiatal embernek, aki beugrott maga helyett az A Ih arabra műsorá­ba és igy megmentette a maga szavahihető­ségét :.. — Megyek a rendőrségre ... Juanita parancsolólag szólt rá. — Ne kiabáljon! Nem megy a rendőrségre. Emlékszik, mit ígért, amikor elváltunk a majoros hajlékában? — De ... — Semimi de... Azt ígérte, hogy nem lesz olyan parancsom, amit ne teljesítene. És akkor én azt mondtam, vigyázzon, ne tegyen könnyelmű ígéreteket, mert lehet, hogy ha­marosan szaván fogom. így volt-e? — így volt, — felelte meghunyászkodva a férfi. — A maga parancsa szent előttem. De magyarázatot mégis követelhetek ettől az űrtől. — A magyarázatot én adom meg. Ez az ur a kötelességét teljesíti. Nehéz, nagy munkát végez, s minden pillanatban a szabadságával, az életével játszik. Volna lelke, Munckendorf, hogy gáncsot vessen eléje? — Nem teszek semmit, ügy lesz, amint parancsolja, — mondotta a porosz most már egészen meghunyászkodva. — Még huszonnégy órai türelmet kérek magától, s akkor megszűnik ez a titokzatos játék, amelybe maga akaratán kívül került. Erre a huszonnégy órára azonban magának el kell tűnnie a színről. Eltűnni a színről? Azt má.r nem! — Parancs, — szólt rá Juanita. — Megteszem ezt is, — mormogott elkese­redetten a porosz. A következő pillanatban azonban njíból felpattant. — De a kutyafáját, ha ez az ur szégyent ; hozott művészi reputációmra, akkor semmi kímélettel nem leszek. — Ne féljen attól, — szólott Juanita és az íróasztalhoz lépett. Kinyitotta a fiókot és egy összehajtogatott lapot vett ki. — Itt a kritika. Meggyőződhetik róla, hogy ez az ur a mi szakmánkban is megállja a helyét. Munckendorf izgatottan szaladta végiig a kritikát és megenyhült arccal tette le kezéből. Odalépett Wikenashoz és a vállára veregetett. — Szervusz Brúder! — mondotta. — j Köszönöm, hogy derekasan helyt álltái értem a parketten. — Az egész vonalon, — tette hozzá titok­zatos mosollyal Wikenas, de ezeknek a sza­vaknak értelmét Juanita sem fogta fel. . — így hát megbékéltek, — állapította meg vidáman a leány. — Most pedig kedves ál ■ Munckendorf, lesz szives arról gondoskodni, ;ihogy Munckendorf ur valami olyan kellemes j helyre kerüljön, ahol szívesen látják és nem kell unatkoznia arra a pár órára, mig a kény­szerű vendégszeretetet igénybe veszi 1 — Hogyne, megteszem, — ugrott fed helyé­ről Wikenas és azonnal a telefonhoz lépett. Autót rendelt. Juanita kezét nyújtotta Munckendorfnak. — Tehát kedves Muuki, jó mulatóst és a közeli viszontlátásra. Ne feledje, hogy helyét nem szabad elhagynia, amig vagy én, vagy ez az ur magáért nem jön. Semmiféle telefon- hívásra nem reagál, csupán szóbeli pa­rancsunknak engedelmeskedik. Megértette? — Úgy lesz! — mondta nagy komolyan a porosz, miközben tiszteletteljesen kezet csókolt. Most Wikenas szólalt meg. — Nem lesz megfelelő, ha egyszerre me­gyünk le. Maga induljon előre, Munckendorf, szálljon be az autóba. Én majd a hátsó le- játraton megyek ki. A sofőrnek annyit mond­jon, hogy a,, öccsére várakoznak még... így szállította Munickendorfot Wikenas a Prailer villába, XXXI. Ebéd után, két óra volt már, Juanita fel­ment a szobaijába. Valamit várt. Valamit, amiről tudta, hogy be kell következnie. Matematikai pontossággal építette fel azt a pazar logikai épületet, amelynek ma, a döntő éjszaka kell tető alá kerülnie. Nyugimat eről­tetett magra, de azért valami elfojtott Indulat mozgott benne. Hiába, a legpompásabb em­beri alkotásiba, a legcsodálatosabb logikai ■komplexumba is hiba csúszhat, csak egy kis számítási hiba, egy hajszálnyit jelentő elté­rés és akkor a remekbe iveit hid kártyavár­ként omlik össze. De nem, úgy látszik, nem történt hiba. Alig múlt el valamivel két óra, amikor a teleíoucsengő berregni kezdett. Juanita az asztalhoz lépett. A keze kissé reszketett, ami­kor a kagylót a kezébe vette. — Halló? Ki keres? — Bizonyára nem fog megörülni, ha meg­tudja, hogy ki keresi, — hangzott egy férPi­, hang. Selyipitő, affektáit beszéd. Juanita 'nyomban ráismert a hangra. A Főnök volt. Remegés volt a hangjában. Ki tudja, tette­tett remegés volt-e ez, vagy valóban félelem szorította össze a szivét, amikor a nagy ellen­ség itt létéről értesül. —- Mit... mit akar tőlem ... Miért üldöz? — Emlékezzék vissza Juanita az egyik be­szélgetésünkre, amikor arra kért, hogy bocsássam el szolgálatomból. Akkor azt vá­laszoltam, hogy a mi szervezetünk szentimen­tális érzelmeket, irgalmat, meg más ilyen humánus szempontokat nem ismer. Itt nincs megváltás, csak a halál. Maga akkor meg­értett és beleegyezett abba, hogy tovább dol­gozik velem. Parancsot kapott és a parancs egyik részét teljesítette. Kitűnő munkát vég­zett, bámulatomat érdemelte ki. Hidegvérrel áldozta fel volt cinkostársait... — Az Isten szerelmére könyörgöm, ne be­széljen erről, — suttogta irtózva a kagylóiba Juanita. — Jó, hát megkímélem drága idegeit, . felelte gúnyosan a selypítő hang. — Most azonban látnia kell, hogy hiába igyekszik menekülni, nincs kibúvó. Teljesítenie kell a parancsaimat, különben borzalmas sors vár magára is ... — Mit akar? — rebegte halkan Juanita. — Most már megállapítottam, hogy kinek a maszkjában bujkál Wikenas idekinn. Munckendorf táncos szerepét játsza és mond­hatom, hogy kitünően alakítja. Maga pedig ma délelőtt fogadta ezt a Munckendorfot, bizonyára azért, hogy figyelmeztesse a vesze­delemre, arai fenyegeti. Láthatja, hogy az embereim megbizihatóbbak, mint maga, pon­tos értesítésekkel szolgálnak. A másik Munckendorf, a valódi, akit egy kis baleset ért a határon, most ártalmatlan és seblázban fekszik. Ezt is tudom, amint látja és ismerem az ő rejtekhelyét is. De ezt az embert kihagy­hatjuk a játékból, hiszen teljesen önszáutám kívül került bele. Maga biztatta fel a szökés­re, holott erre nem kapott tőlem utasítást. Látja, engem nem vezet az orromnál fogva, mint azt a Paltaist, meg a többieket, akik kezei közé kerültek ... (Folytatása következik.^ ; J Klílimn li 10711111 V LLIAM CROOKE KÉMREGÉNYE A HUH IIP MAMII A

Next

/
Oldalképek
Tartalom