Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-10 / 59. (3611.) szám

1935 márdu* 10, vasárnap.

Egy polgár vallomásai

!Egy kassai é$ egy erdélyi lapnak küldtem cikkeket,’apró, lírikus Írásokat, s abból a pár hank- jegyből .éltünk, melyeket ez Írásokért fizettek. Lója. felfétel.' nélkül hitt bennem, hogy értek az élethez, s rendkívül ügyes és gyakorlati vagyok az . élet mindennapos bonyadalmainak megoldá- sában. Hamarosan megtudta, hogy nem értek a valósághoz semmit. Riadtan éltünk ebben a szélviharban, mely fejünk körül süvített, — csakugyan, mit is lehetett itt „kezdeni", miféle terveket kovácsolhattam, mit tehetett itt még az egyes ember, mi várt reánk, merre volt az „otthon"? .. • Hazulról is olyan különös, szomorú híreket hallottunk. Hol vártak még egy költőre? Sehol. A németekkel megszakadt ebben az idő- hen minden kapcsolatom. Kézirataimmal nem kerestem fel a német lapokat, szégyeltem magam a, német szerkesztő előtt, s aztán nem is volt célja, a honorárium, melyet fizettek, kezeim között olvadt el, mielőtt a pénztártól az uccára értem vele,., Lola otthon ült s én naphosszat a várost jártam és üzleteken törtem fejemet. De legtöbbször csak vásároltam valamit, cukrot, vagy könyvet,, s csüggedten, eredménytelenül tértem;; haza.

Ez az „otthon", első otthonunk, a berlini bútorozott lakás; szemre csaknem urias' volt. Mint a legtöbb berlini lakást, ezt ís: megtömtek a háziak nehéz;bútorokkal, rendkívüli méretű karosszékekkel. gipsz-szobrokkal. Wagner-fejekkel, hazafias és - misztikus metszetekkel, melyek a német W.alhalla tetszetősebb házi jeleneteit tárták-?) . szemlélő elé, bronz-Vilmoscsászá'rokkal és márvány-dax.Uku tyákka!. A háziak reakciós érzelmű ..áriák" voltak.— reakciós érzelmeikét fennen 'hangoztatták, de áriá-voltukról akkor még mit sem tudtak. A zsidókat mindenesetre gyűlölték,de „Zsidók" alatt kissé a franciákat: és^angaíokat is értették, mindent és mindenkik aki; ftetíj német, A férfi. Stange ur. századosi rangra' vitte »: háborúban, s 3 béke egyáltalán nem ízlett. • neki. Volt valami vagyonuk, nem nélkülözték' 'a pénzromlás idején sem, de nem leKét^vparancsolni senkinek, s- ami még rósz- szabb, -a weimari szabadságban engedelmeskedni sem lehetett ,;.v Valósággal buskoraorra '-sa~ váhyédottyebbeb az állapotban. Tétíemit lézengett.- — békében, úgy emlékszem, ingatlan-ügynök volt — 5 más alattvalók hijján gyermekeit és feleségét egzeciroztatta. A németek mániákus munka-dühében - egyre kevésbé hittem. Kétség- béesett; szorgalmuk inkább valamilyen belső tanácstalanságot leplezett, félelmet a magánytól, a semmittevéstől, attól, hogy egy pillanatra egyedül maradhatnak önmagukkal. Elvégre az angolok s. 3 franciák is rendben tartják otthon há- zuktáját,. áz olaszoknál is percre járnak a vonatok, mindenütt.' építenek hidakat, Írnak kőnyve- két,"'-jrz-'de á' németek, szorgalma menekülés volt, keSŐbb-; meggyőződtem ' róla, ’ hogy neurotikus menekülés a belső. felelősség elől, „Wir arbeiten, um zii arbeiten, und wenn wir zu Ende sind, clanvi arbeiten wir nochmals" — ismételgette Stange ur elégedettén. De a valóságban nem csinált ..'semmit! ,

Teiyiisz-pályát bérelt a közelben, s egy napon büszkén - mesélte, hogy barátai közé tartoztak a R.aihenau-.gyilkosok is,. akik égy órával a gyilkosság előtt négyest játszottak még Stange úrral,. Ez a • snájdigság, harsogó, kacajra késztette. Népi kételkedtem benne, ha felleérik, ,»ő is szives; örömmel vesz részt a gyilkosságban. Amellett Stange ur. egyáltalán nem volt. .„rossz ember" — inkább lágy volt és puha, s amellett mindig olyan gyanúsan harsány, dörgő hangon beszélt. Életmódunk kissé megriasztotta a német családot.; Későn 'keltünk, későn feküdtünk, mindennap.' fürödtünk,—1 különösen a sok fürdést nem szívlel hették-. - Berlinben épültek a légszebb fürdőszobák, s itt- fürüdtek 3 legritkábban. Nyílt lázadásban Csak később tört ki a Stange- család. hetek múltán, mikor Lola tortát sütött. Akkor már hosszabb ideje sütőporon és margarinon éltünk. Lola éppen olyan kevéssé tudott tortát sütni, mint én, de megsajnált, — talált valahol egy hazai receptet, valutáért szerzett öt tojást, lisztét, cukrot és csokoládét. 5 nekiállt gyűrűi és- sütni Stangeék konyhájában. Az asz-- szőny" féltékeny gyanakvással szemlélte. S mikor meggyőződött róla, hogy Lola mind az öt tojást belesüti a tortába, érthetetlen lázadásban tört ki. hisztérikusan sikoltozott, végigrohant a lakásön, mozgósította Stange urat, a személyzetet ;és gyermekeit, zavaros beszédéből annyit lehetett csak érteni, hogy „gyalázat" érte a német nemzetét, Lola meggyalázta a németeket —: „Schande. Schandé!" üvöltötte. Értelem nélkül beszéltek, kiabáltak, sikoltoztak, Stange ur követelte, hogy mielőbb.hagyjuk el a házát. Csakugyan, a kínos jelenetet követő elsejére ki is költöztünk, A „botrány"-* soha nem értettük meg egészen. Talán félreértették Lola szándékát* s úgy képzelték, kigunyolja az ő inflációs nyomorúságukat, mikor öt tojást pazarol egy tortára — Stangeék egész hónapban nem fogyasztottak öt tojást s a háborúban rejtélyes recepteket tanultak, szárított répából sütöttek beaf- steaket, s mindenképen sokat szenvedtek! — s ha igy fogták fel a tragikus kísérletet, értem felháborodásukat. De Lola egyszerűen a hazai receptek egyikét vette elő, melyek igy kezdődnek: „végy öt tojást..." — s nem gondolt semmi rosszra. S amellett Stangeék,. az inflációban is. hasonlíthatatlanul gazdagabbak maradtak, mint mi voltunk, a cipőszekrényünkkel valaha is. Nem, valószínűbb, hogy valamilyen törzsi titkot sértettünk meg a hazai recepttel. Népek 1 ilyen konyha-titkokban különböznek legpenet- ránsabban. A négyéves kis Au, a szőke Hcll- muth is úgy érezte, hogy „meggyaláztuk" őket.

9.

Rettenetesen szenvedtem attól, hogy fiatal vagyok, mindenfelé ármányt és megaláztatást szimatoltam. s legszívesebben bajuszt és szakáik növesztettem volna, mert senki nem tartott „komoly férj‘‘-nek. Különben sem éreztem jól magam a házasságban. Külön élt bennem az, amit Lola iránt éreztem, s külön fejlődött feszengésem és ellenkezésem egy állapottal szemben, amely - oly idegen volt., mintha máról holnapra sarkövi éghajlat alatt kényszerülnék élni. Egyszerűen hiányzott felszerelésein e veszélyes expedícióhoz, a házassághoz. Megszoktam, hogy' szeretek valakit, s aztán elfelejtem. Lolát persze nem lehetett elfelejteni. Első naptól zavarban voltam. Nem tudom, mit hittem, mire vágytam, — hevesen vágyakoztam arra, hogy Lola, családjaink: és ismerőseink ..komoly férj“-nek tartsanak, de ugaynakkor éltein a gyanúperrel, hogy ennek a mesterséges állapotnak egy napon vége szakad, mint eddig, minden. emberi és szerelmi kapcsolatnak, egy éjszaka nem jövök haza, majd telefonálunk egyideig, Lolának ajándékozom a dpőszekrényt. aztán elutazom valahová külföldre. Fogalmam sem volt róla, mint kell viselkedni egy férjnek, — társaságban legtöbbször ideges feszengéssel viselkedtem, közgazdasági és politikai kérdésekről vitatkoztam, ahogy családfenntartóhoz illik, s kis hijja volt, hogy szivarra nem gyújtottam... Nem tudom, Lola látta-e ezt a kétségbeesett erőlködést, látott-e akkor igazán? Azt hiszem, igen. Emberi dolgokban, emberek megítélésében természetesen sokkal biztosabb és tapasztaltabb volt, mint én. Biaonyos, hogy nem voltunk mindennapi pár. Költőnek öltözködtem, telviz idején is félcipőben és nyári ruháimban jártam, mint aki megveti a természet zord törvényeit, — egyetlen meleg ruhadarabom az a kötött mellény volt. amelyet apám vett a Wert- hern áruházban, mikor Berlinben járt s nem bírta : 1: i életveszélyesen különc öltözködésemet. Ez v--.it az egyetlen meleg holmi, amit gyermekko- vi múltával, az „életben" vett nekem valaki, ’iöqy meg ne hüljek , , . Akkor sértette önérzetemet ez a gondoskodás, s azt hiszem, meg sem köszöntem a mellényt.

Lola rögtön az első hetekben sokat sirt; érezte, hogy valami nincsen, rendben, és — sokkal finomabb ösztöneivel —... érezte azt is, hogy nehéz, majdnem lehetetlen itt már rendbehozni valamit. Összeszoritott fogakkal, dacosan maradtunk együtt. Olyan „Majd mi megmutatjuk!" — magatartás volt ez kifelé,, családjaink és barátaink előtt. Mindaketten szerepre vállalkoztunk: de az élet nem szerep, .s minden mesterséges magatartás előbb-utóbb széthull alkatrészeire. Mint valami öreg- férj, azzal kezdtem házastársi karrieremet . hogy ötletszerűen jártam haza, gyakran megsértődtem, lármáztam. Lala-csillaVégzetes, tévedés éiéozata tett

~ a meggyilkolt ' mákkosjánosi

kereskedő ?

Beregszász, március 9, (Saját tudósítónktól.) Beszámoltunk arról, hogy a múlt héten gyilkos merényletet követtek el Weisz Árpád mákkosjánosi kereskedő ellen. A kereskedőt be- szakított koponyával, eszméletlenül találták meg az uccán, beszállították a beregszászi kórházba, ahol öt napi szenvedés után meghalt. A csend- őrség letartóztatta Kosztyu Cirill. Kosztyu Tivadar és Babják József nevű legényeket, akik alaposan gyanúsíthatok voltak a merénylettel. Kosztyu. Tivadar ugyanis ugyanannak a lánynak udvarolt, mint Weisz Árpád és több ízben megfenyegette vetélytársát. hogy végez vele.

Kosztyu ^Tivadar kihallgatása során azzal védekezett, hogy a kritikus időben egy faíujabeli gazda házánál volt -és ott kártyázott, később pedig közös leányismerősüknél tartózkodott.

A faluban elterjedt mende-mondák szerint Weisz Árpád egy végzetes tévedés áldozata lett. Azt suttogják, hogy

nemz Kesztyű-fivérek ölték meg, hanem Papp Gyula, aki a kritikus éjszakán akart leszámolni szerelmi vetély társával, Balázs Endrével. A koromsötét éjszakában Weisz Árpádot összetévesztette. gyűlölt ellenfelével, akinek alakja hasonló volt a kereskedő alakjához.

Ezt a feltevést, megerősíti az a körülmény is, hogy ' ■ , ' , . -' .

Papp Gyula a merénylet óta eltűnt a községből,

Az ügyészség körözőievelet adott- ki a megszökött legény kézrekeritésére. .

A német államvasutak első áramvonalas gőz mozdony a., amely a napok bán ' ógsett sikeres próbautakat Az uj mozdony hossza 26 méter, maximális gyorsasága 175 kan. óránként

pitott, mint egy gyermeket. Ő csak annyit érezhetett, kétségbeesetten, hogy valami nagy baj történt velem, nem is most és közöttünk, hanem sokkal régebben, — valami eltört, elszakadt bennem, nem tudom magam teljesen átadni egy érzésnek, egy kapcsolatnak, haragszom valamiért, már nagyon régtől haragszom. — s persze, fogalmunk se volt, miért és kire haragszom? — Magam se tudtam. Annyit értettem csak az egészből, hogy vállalkoztam valamire, s ezzel a vállalkozással minden áron szolidárisnak kell maradnom, — honnan tudhattam volna, milyen áron? Első pillanattól kiütközött valamilyen szándék magatartásunkból; de mi nem tudtunk erről semmit Valamilyen primitiv, teljesen fölösleges és hazug lovagiasság és hősiesség egymás irányában, kölcsönös nagylelkűség, s ezenfelül romantikus tetszelgés szerepünkben, ez adta össze magatartásunk külső ismertetőjeleit. Hogy belül mi volt, azt nem tudta senki; mi sem*, ez a belső magatartás, függetlenül az elhatározásoktól, inkább csak megtörténik az emberrel.

Mindenestől kétségbeesett, ijedt papa-mama játszás volt. amit Berlinben míveltünk, házasságunk első idejében. Fogalmam Sem volt arról, ml egy ember, s micsoda felelősséget jelent, vállalni egy idegen embert? — s még kevésbé tudtam, mi az, ami egy* emberben megközelíthetetlen, megváltozhatatlan, mi a Jellem?; Ebben ac időben szünétlénül sok emberre volt szükségem-' Kortársaim javarésze hanyatthomlok menekült ilyen gyermekházasságokba. Mindenáron valamilyen fedezéket akartunk kaparni magunk fölé. „otthont", a gyermekkorban elmulasztott ofthon-idillnek valamilyen torz, kezdetleges mását illesztgettük össze ügyetlen kezekkel. Ez a nemzedék mindent megkapott „élmény"-ben; csak az otthon élményét nélkülözte. Külföldi, albérleti szobákban játszottunk otthont, cipő- szekrénnyel és „kilátások" nélkül. Ugyan miféle „kilátásaim" lehettek akkor az életre? A berlini egyetemen még mindig nyilvántartották a matrikulában nevemer, „férj" és „családfenntartó" voltam már, de szemeszter végén titokban elmentem az Unter den Linden végére, s beiratkoztam, igazoltattam félévemet,.. csak nem volt ember, aki tanácsot tudott volna adni, mit kezdek majd egy diplomával? Amerre néztem, sötétség gomolygott. Mögöttünk a háború és a forradalom, előttünk a politikai és gazdasági felfordulás, az „értékek átértékelésének" gyanús időszaka, a jelszavak divatja. Ilyen lehetőségek között „alapítottunk otthont". Éveket át soha nem tudtam biztosan, honnan szerzek majd pénzt két hét múlva lakásra, lesz-e ebédre pénzünk? Ez a szegénység másfajta volt, mint odahaza. A családon belül az ember el- látottabban szegény: nincs pénze, rosszul megy a sora. de a kuckóban végül is helyet szorítanak neki, s akad egy falat kenyér is. ha még oly száraz, vagy Ízetlen, amelyet elmajszolhat. Idc- künn ismeretlen óriások fojtogattak Szorongó, ijedt, tanácstalan világban éltünk. Minden okom megvolt reá, hogy az „otthon", e mesterséges és gyermekes otthon felelőssége elől négykézláb meneküljek.

Lola mindenesetre „takarékos" volt. Márka* kát tett félre, öreg szivardobozokba, márkákat, melyek másnapra Ü2edrészét sem érték névértékűknek. Mikor 3 német középosztály és a munkásság, hatvanmillió ember, egyik napról a másikra elvesztette mindenét, ő rendületlenül megfontolta, hogy földalattira üljünk-e, vagy villamosra, s kiszámította, melyik közlekedési mód az olcsóbb? Hiába magyaráztam, hogy* c nagyvonalú pusztulásban keveset változtat sorsunkon ez az óvatosság, —■ tudott milliárdok- ban alkudni, százmilliókban kicsinyesnek lenni. Megértettem ezt a kicsinyességet és e!szégyeltem magam.

(Jövő vasárnap folytatjuk.)

írja; Mára! Sándor

7