Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-27 / 49. (3601.) szám
'piwgaiMao^arhtrtíAP' 1935 február 27, ráérda* inas Bagger-gép talaját is alámocta a vfe, minek következtében a gépóriás félrebillent és belezuhant a folyó régi medrébe. A gép mellett több munkás foglalatoskodott, akik közül ketten szintén belezuhantak a vízbe. Azonnal segítségükre siettek és sikerült is mindkettőjüket kimenteni. 4 rvizveszedelem Rozsnyón és a Felső-Sajó völgy ben Rozsnyó, február 26. (Saját tudósítónktól.) Csak tegnap volt teljesen áttekinthető, micsoda ítéletidő viharzott át a város és a felső Sajó-völgy fölött szombat éjjel. Szombaton este kezdett ömleni a bőséges, langyos eső. Ijesztően felduzzadt a Rozsnyón keresztül folyó Drázue patak is. A Pozeálló hatalmas hegyeiéből félelmetes mennyiségű víz ömlött le, a fagyos tetejű föld semmit nem szívott be, a hó is rohamosan olvadt a langyos esőben s a máskor csendes Drázus most harsogva zudult keresztül a városon, s csakhamar a Városmajort fenyegette elöntéssel. Mire az őrtoronyban a tűzjelző kürttel veszedelmet jelezve a tűzoltóságot mozgósították, a major istállóiban a jószág már vízben állott. Egyidejűleg jött a vészhir a Jólészi-nccából is, ahol a lerohanó áradat veszedelmes alámosá- sokat vájt ki, ndvarokat elöntött és egész uc- carészeket elzárt a közlekedéstől. A felduzzadt Sajó lerepesztette hatalmas jégpáncélját, magával sodorta a nehéz táblákat és több- helyütt feltorlaszolva fokozta a víztömeg pusztító erejét. Betlérben a Ritnamnrányi vlllanymü gátját át- szakitotta az ár és Sajóházánál eltépte az alsó hidat. Sajóháza alatt újabb jégtorlaszok képződtek, s ezek olyan vízmennyiségeket gyűjtöttek fel, melyek aztán az éjszakai órákban elborították az egész völgyet: a rozsnyói Sajóvölgy egyetlen tengerré változott. A veszélyeztetett családokat az egész környéken a büzoltósg helyezte biztonságba. A lerohanó áradat azután Berzéte fölött újabb rohamot intézett a falu hídja ellen. Újabb jégtorlasz duzzasztotta fel a víztömegeket s ide már katonaságot kellett kivezényelni, mely egész éjjel munkában volt, hogy nagyobb veszedelemnek elejét vegyék. A sokkal magasabb fekvésű berzétei RákossyI likőrgyár pincehelyiségeit is elöntötte az ár. A gyár kiküldött alkalmazottalt, akik jégtorlaszok robbantására mentek ki a gyári töltéshez, a rohamosan duzzadó víz — munkájuk végezet- len — menekülésre kényszerltette • csak egymásba kapaszkodva, derékig érő vízben tudtak kigázolni a szárazra. Még a kisebb terjedelmű hegyoldalak is, mint pL a Kálvária-hegy szántóföldekkel borított lejtől, — sokat szenvedtek az Ítéletidőben, kis árkokból mély szakadékok lettek, melyeken soha nem látott vízmennyiségek zuhogtak alá s a termőföldet magukkal hordva, szétdulták a megmunkált területeket. Apad a Vág Pöstyén, február 26. (Tudósítónktól.) A Vág emelkedése Pöstyénben is éreztette hatását. A város lakossága nyugtalanul figyelte a Vág emelkedését és különösen idegessé vált a hangulat, amikor a környékről vészhirek érkeztek az áradásról Szombaton érte el a Vág legnagyobb magasságát Pöstyénben, ekkor már 2.40 méterrel volt magasabb a vizszintje a normális magasságnál A legújabb jelentések szerint azonban lényegesen esett ez a magasság, az egész környéken megkezdődött az ár lefolyása és a Vág Pöstyén- nél is jelentékenyen apad. Amikor még Fedák Sári beregszászi bakfis volf... Zsazsa régi szakácsnője mesél a beregszászi Fedák-portáról, ahonnan a nagy magyar színésznő fényes pályája elindult Kálna, február közepén. (A P. M. H. kiküldött munkatársától) „Senki sem nagy komornyikja előtt!" — ez a jól bevált igazság vitt engem a Léva-vidéki Kálnára, ahol Fedák Sári szüleinek volt szakácsnője lakik. Leányneve: Kiszner Heléna. Ma Bedus Mihály cipészmesternek feleleége. Öreg emberek már. A mai nehéz gazdasági köriii- mények az ő gondjaikat ie szaporították. Küzköd- nek a mindennapiért. A férfi éppen a templomból jött. Az asszony influenzás. A papírral bevont díványon fekszik teljesen felöltözködve. Innét fel-fel ugrik ebédet főzni. A tiszta konyhát megtölti a lassan fövő vasárnapi ételnek jóillatu ingere. Lekötelező szívességgel és barátsággal fogadnak. Amikor megtudják jövetelem célját, sziwel-lélek- kel rendelkezésemre állanak. Mind a ketten. Mert a férj szavaiba belevág az asszony és fordítva. Ki- érzik minden szavukból, hogy azt, amit nekem elmondottak, már sokszor és sokaknak elmondották. Fedák Sárinak ebben a hajlékban felállították a szeretet oltárát. Már előre érzem, előre tudom, hogy itt semmi olyan intimitáshoz nem tudok jutni, mely legcsekélyebb árnyékot is vetné Sárira és szüleire. Most is televonnak aggodalommal. Mi történt Zsazeával Amerikában? Kapott-e barátaitól pénzt? Elfogják-e ítélni? — Nem lehet, hogy Zsazsa hamisan vallott volna mondja' meggyőződéssel a fürge asszonyka. — Zsazsa sohasem hazudott! Nem olyan családból származott, mely a hazudó zást, a hamisságot ismerte volna! — és beszéd közben olyan rosszalólag csóválja a fejét, mintha mindazokat egyszerre ki akarná sodorni a világból, akik fel merik tételezni Fedák Sáriról, hogy ő hamisan esküdött. — Ha Zsazsa azt állítja, hogy az a férfi házasságot ígért Aknay Vilmának, akkor ez igy van. Nála a szó szentség, különösen ha esküt tesz reá! Aztán tőlem érdeklődnek mindketten, hogyan van Zsazsa édesanyja. Közben Bedus bácsi előkeriti Fedák Sári fényképét. Bizony egy kicsit elviselt állapotban marad az utókorra. Nincsen berámázva. A legyek gyakran tartottak ott országgyűlést és a hozott törvényeket azonnal írásba foglalták. A sok pont legalább ezt igazolja. Nehezen betűzöm ki: — He lén szakácenénak szives emlékül 1904. augusztus 1. Csodálkozva adom vissza a fényképet. Az asz- szony elérti csodálkozó tekintetemet és magyurá- zólag mondja; — Tetszik tudni, dacból nem rámáztam be! Én minden áron a rózsás fényképet akartam. Amikor a János vitéz megkapja a halott Juliskája rózsáját. Ei remek kép volt. Kértem. Nem adta. Hanem ezt Ezért megharagudtam reá. így történt, hogy a kép rámása lanul maradt . . . Akiiül Fedák Sári a kacagást örökölte Azután lassanként sor kerül a meg; épült, a még mindig ragyogóan élő emlékekre. Előbb a Zsazsa édesapjának kemény magyar alakja elevenedik meg az asszony emlékképsin. — Azt tetszik tudni, hogy Zsazsa édesapját Istvánnak hívták és megyei főorvos volt. Mindenki szerette, tisztelte ée becsülte őt. Csupa szivember volt mindenkivel szemben. A tréfából és kacagásból ki nem fogyott. Ha paraszt, ha cigány, ha ur jött hozzá, mindegyiket valami mókával megnevet- tette. Emlékezem, hogy egyszer a gyepmester kereste fel őt valami betegség miatt. A nagyságos ur mély hajlongással fogadta és tisztelettelje.- en agyonurazta. Végre is a gyepmesterből kikivánko- zott a kérdés, hogy miért érdemelte ki ezt a különleges bánásmódot. — Mert roppant nagy ur vagy te— adódott meg a választ. — Miért volnék én nagy ur? —- kérdezte kíváncsian a gyepmester. — Mert minden foglalkozásból több van ebben a városban. Cgak kettőből van egy: a polgármesterből és a gyepmesterből. És tréfáját leghangosabban Fedák István kisérte harsogó, jóizü nevetéssel. Kinevette azd a parasztot ie, aki egyszer nagycsiz- másan beállított hozzá és keserves nekilendüléssel ós sókajtózásokkal átugrálta a szőnyegeket. — Hé, mit ugrálsz itt? — kiáltott Fedák a nagy megerőltetésben vörösre izzadt parasztra. — Nem akarom a szőnyegeket bepiszkolni. — Hallod-e te, éppen azért vannak a szőnyegek felteritve, hogy arra lépj ég ne a padlót piez- kited be. Különben mi a bajod? — Köhögök, nagyságos uram, — Addig jó, mig köhögsz. Ládd, én is köhögök, mégsem megyek orvoshoz — de azért gondosan megvizsgálta betegét és orvosságot rendelt neki. Egyébként mint orvosnak ie jó hire volt. Egyszer egy ur Debrecenből vendégségbe érkezett Beregszászra. Valahogy úgy adódott, hogy «z az ur az ucoán Fedák előtt ment. Fedák egyszerre igy szólt feleségéhez és barátaihoz, akikkel nyomon — No, ez az ember sem fog már sokáig élni. — Miért? — kérdezték a vele együtt sétálók. — Hamarosan megüti a guta. Nyakán már remegnek az erek. Ez rossz jel. Barátai ezt a kijelentést tréfának vették, mert az illető ur makkegészségnek örvendett. Annál nagyobb volt a meglepetésük, amikor pár nap múlva valójában örökre eltávozott az élők sorából a halállal eljegyzett ur. Tényleg agy guta ölte meg. Fedák Istvánnak ezőllője is volt. Vincellér gondozta. Neki bizony kevés ideje maradt arra, hogy gazdaságának utánanézzen. Azaz mégis utánanézett. A szőllő éppen villájával szemben feküdt. Fedák elővette nagy tábori látcsövét és a verandáról figyelte, mit csinálnak munkásai. Bizony azokat legtöbbször élénk tárgyalásban s nem munkában látta. Ilyenkor odaadta a látcsövet a szakácsnőnek Is és megállapittatta vele, hogy a szőllőben a munkások a ,,kapufélfát támogatják Este pedig, amikor a vincellér beszámolt a munka eredményéről, Fedák csendesen megjegyezte: — Láttam: nem nagyon öltétek a hám fát munkával A vincellér sokáig törte a fejét azon, miféle boszorkánysággal tud meg, lát meg mindent a nagyságos ur, holott ki sem megy közéjük . . . Fedák Sári első kérője És a volt hűséges szakácsnő még több ilyen apró-cseprő kedves esetet csomagol ki emlékeinek tárházából, melyek mind azt igazolják, hogy Fedák István milyen édes, aranyos, vigkedélyü, jószívű, okos, becsületes ur volt, akinek jellemében éppen ,,ur“ volta játszotta a legnagyobb szerepet. Ezért ellenezte Zsazsa tervét, hogy „közönséges" színésznőnek álljon. Minek? Hiszen minden megvolt otthon. Kenyere és a kenyérre vaj is. Semmije sem hiányzott a kisasszonynak. Még derék vőlegényjelölt is járt a házhoz. Nem kisebb ember, mint maga 3® alispán, Guláegy István. Szép szál ember. Harmincöt év körül. Komoly, csendes, nagyon okos beszédű. Csak gyomorbajos volt. Külön, diétikuean kellett neki főzni. Fedák igen szerette volna, ha Zsazsa hozzá megy feleségül.De Zsazsa ha.lani sern akart róla. Nagy perpatvarok támadtak emiatt. Zsazsa állandóan csak azt hajtogatta, hogy ő színésznőnek megy. Hagyják őt kitanulni. Fedák a leány akaratával szembehelyezte apai tekintélyét, ő sem engedett. Erre Sári kijelentette. — Jól van. Látom már, hogy veletek nem birok. Függetlenítem magamat tőletek. Feleségül megyek az öreg ezredeshez, aki tegnap megkérte a kezemet. Ezzel nagykorú leszek. Azt tehetek, amit akarok. Az ezredestől hamarosan elválok és rae gyek Pestre a színi iskolába. Ettől a fenyegetéstől Sári szülei megijedtek. Mert képesnek tartották őt arra, hogy szavát beváltja és szégyenszemre a törődött, öreg ezredeshez megy nőül. Inkább hát felengedték Pestre, Rákosi Szidi szlniiskolájába. így győzött Sári. Ami nagy szó volt, mert makacsságát nem édesapjától, hanem anyjától örökölte, aki — a szakácsnő előadásában — úgy áll előttünk, mint igen gondos, a rendre és tisztaságra ügyelő, minden után néző, pedáns, de kicsit bizony házsár- tos gazdasszony, aki néha alaposam megkontyolta a cselédeket, ha valamit nem a kedvére tettek. És akitől a „kurázsit* örökölte Zsazsa... — Tetszik tudni, — adja meg Helén a felvilágosítást — amolyan „kapitányom" asszony volt a. nacosága, aki még a pletykát sem tűrte. Féltek ie tőle, mert éles szeme még « legkisebb proezemet is felfedezte, amit azután 6zároon kért a cselédségtől Ez a számonkérés kisebbfajta nyári zivatarhoz hasonlított. Még a konyhába is bemerészkedett. De ezt én ne<m tudtam elvieelm. Egyszer azután igy szóltam a naccs ág ámhoz: — Már ne teeaen haragudni, de én nem tudok akkor főzni, ha valaki nekem mindig belekavargát a lábosbaI Fedáknó elpanaszolta ebéd alatt ezt az incidenst a férjének. Éppen derelye volt, ami annyira ízlett Fedáknak, hogy kimondotta a szentenciát: — Hát, asszony, ne menj ki többet a konyhába! Hadd főzzön egyedül ez a boszorkány. Ezentúl mindent ráhagytak Heléure. De nemcsak Fedák szerette Helén főztjét, hanem Zsazsa Is. Valahányszor Budapestről hazaiment Beregszászra, mindig a legfinomabb sütemények érkeztek meg Budapestről Dégenfeld Imre gróf küldte őket. De mig 3 pesti sütemények érintetlenek maradtak, addig a Helén házitortája elfogyott. Zsazsa nem egyszer maga ment ki a konyhába, ahol Így dicsérte meg Helén szakács művészetét: — Te, Helén, Sacher-tortád után mind az őt ujjamat megnyaltam! Ez a dicséret még ma is a legszebb élmény az öreg Helén pislogó életében. Egyébként Zsazsa ritkán tw-zbedbe mmg a konyhát látogatásával Még legfiatalabb korában som tartozott az úgynevezett „házias" lányok közé, aikák éiktezüksúgletnek tartják a* izleteí főzés megtanulását. Legfedjeibb csak átment a konyhán. Néha érdeklődött, hogy ml lesz ebédre, vagy vacsorára, de fi maga sohasem ffizött. Zsazsa és a beregszásziak Sáriit házamépe sohasem tartotta szépnek. Csak vigkedélyünek, kedven jelenségnek, akit mindenkinek „muszáj volt“ szeretni. Beszéde, mosolygása, édes ceiiubala/nBájgia, amamyoB pajkoseága mindönkit Lekapott a lábáról Kedvence volt a őseié de égnek éppen úgy, mint a városbelieknek. Bár annak a hírére, hogy színésznőinek ment, sokaknak elfSnboTodott aa ónra. Emiatt Zeazea kéeőbb, amikor már híres színésznő lett, megszüntetett minden baráti érintkezést a városbeliekkel Csak a Paksy és Tar leányokat fogadta. A többinek nem volt otthon. Különben is pihenni járt haza. Nem szerette, hogy ebben a pihenésében valaki zavarja ót. Azután meg sok mondanivaló ja volt édes szüleinek. Sok minden történt vele a színházban, a/míit őszintén csak hozzátartozódnak akart elmondani. Tudta, hogy a látogatókat éppen ezek a színházi intimitások érdeklik a legjobban, ő meg ezekkel az intimitásokkal nem kívánta a kis város plety- kas-zomjas közönségét kielégíteni. Feküdt, pihent, olvasott és lovagolt. Naponként többször ia lóra ült Pista öccse szegődött melléje kísérőül Lovát nagyon szerette. Lapogatta, oiirógatta ée cukorral kinálgaitta. A kutyát ia kedvelte. DegenMd Lnne gróf, aki mint vőlegény gyakran fordult meg aa atyai házban, egyszer egy remek oroszagárral lepte meg Zsa.zeát. Trükknek hívták. Zsazsa ezt az állatot becézte. Egyszer csak a nagyságos ur megmérgeizte. Úgy volt, hogy az állat igen szolid kutya volt Senkit sem bántott, csak a hetest éa a poetáofiut. A hetest azért, mert ő tartotta tisztán. Megfürdette és megféeülte. Ezt a kutya nem szerette Különösen a fésülést. Bizonyára a fin ilyenkor meghal® jta a kutya szőrét. A kutya gyakran megharapta a hetest Egyszer leharapta az orrát és belevájt fogaival az arcába. A postásfiu meg félelmében mindig szaladt a kutya elől. Tríkk utána vetette magát és ahol csak lehetett, ott marta meg a fiúcskát A sok panaszt megunta a nagyságos ur, meg attól tartott hogy sokat kell fizetni kártérítésül, hát halálra ítélte fit, Leheü azonban, hogy ebben a mérgezésben nagy ... szerepet játszott aiz a körülmény is, hogy Degenfeld Imre családja nem adta beleegyezését a házassághoz. így a Fedák-család minden emléket, mély Degenfeld grófihoz fűzte, meg akart eemimisiteni így került a sor a szegény kutyára ie. Helén még ma is meghatottam, könnyezve beszél róla, a „csuporba nőtt fejű állatról", amint az egész város elnevezte ezt a gyönyörű szép példányt. Sári egész kis udvartartással jött mindig haza. Vele ment komornyikja, szobalánya, sofőrje ée-' francia kisasszonya, aki a tán&alkodórvöi risztet töltetbe be a házban. Ez a francia kisasszony érdekes jelenség volt, akin szívesen mulatott a cselédség. Bizony, már önegeoske volt az Istenadta. Vénkisasszony, hosszú, bokáig érő hajjal, hetyke bajiuszkával és dne szak állal, A kisasszony mindéin reggel gondosan megborotválközott, nehogy valami férfinéppel összetévesszék. Magyarul nem tudott, de minden igyekezettel arra törekedett, hogy gondolatait magyarul is ki tudja fejezni. A hozzá való ismereteket a konyhában igyekezett magáévá tenni, a nép egyszerű, romlatlan gyermekeitől. És itt valójában megtanították olyan versikékre és mondásokra, melyeket ide inni és idézni, tiltja a jóizíés, A francia kisasszony boldog és büszke volt a magyar nyelvben elért haladására és egy alkalommal beszámolt tudásáról az asztalnál melyet vendégek ültek körül. A hatás vajéban rendkívüli volt. Általános kacagás kisérte a kisasszony szavait, Zsazsa azonban komolyan és szigorúan megdorgálta és megtiltotta, hogy szókincsét a jövőben népies kifejezésekkel és szavakkal gyarapítsa. Azután elmondta Helén, miként akart a beregszászi fiatalság Zsazsa közelébe jutni De Zsazsa a sz éptevőik tői könyörtelenül visszahúzódott, Még éjjeli zenéjüket sem fogadta el Ée amint nőtt Zsazea hírneve, akként gazdagodtak a szolon falán Zsazsa győzelmeinek látható jelei. Fényképek, rajzok, berá. mázott kritikák, baroistyánkoszo- ruk, babérkoszorúk, ©ziúsbkoszoruk, szalagok és más egyebek kerültek a falna és az értékesebb emlék tárgyak a vitrinbe. Különösen nagy becsben tartott Zsazsa egy aranyrózsát, melyet a János Vitézben elért diadalai emlékére kapott. Hogyan leli Zsazsa a Sáriból? És Helén valahányszor kiejtette ezt a nevet Zsazsa, mindannyiszor olyan áhítat telepedett le arcára, mintha imádkoznék. És én megkérdeztem tőle: — Ugyan, mondja csak meg, kénem, miért kapta Fedák Sári a Zsazsa becéző nevet? — Nem tn-i adtuk neki ezt a nevet, hanem ő keresztelte el magát Zsazsának. Kiskorában a Sári nevet nem tudta kimondani és valahogyan szájacskája Zsazsa névre csu- csorosodott össze. így nevezte el magát. És ez a név rajtamaradt. Lassan mindenki igy hívta. És az ellen nem lehetett semmit tenni. Pedig a Zszasa név a Zsuzsanna rövidítése volna ét nem Sáriié, Sok okait meg' ie tévesztett ée azt hitték, hogy Fedák nagyságos umak két leánya van: Sári és Zsuzsi. De mii fel- világosiiitoittuk őket, hogy Zeaztna csak egy van u világon... Ée Heléumek igaza van! ,it —r. % 4
