Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-07 / 32. (3584.) szám
Az ifjúság problémája Prága, február 6. Az ifjúság problémáját a magyarországi reformnemzedék markáns jelentkezése megint napirendre tűzte. Ami persze nem jelenti, hogy a kérdés nem volt napirenden szakadatlanul tizenöt esztendő óta. Amióta megindult az erők eltolódásának az a szinte sorsfordító folyamata, mely egymásra lökte két, három nemzedék hazatóduló tömegeit és összekeverte a harmincasokat a negyvenesekkel és különösen a polgári pályák irányát oly végzetesen billentette ki. Voltak esztendők Európában, amikor az ifjúság kérdése valóban forradalmi kérdés volt. És súlyosságát növelte, hogy az ifjúság majdnem csak ürügy volt, amolyan szemérmes és gyöngéd lepel, amely más sajgó sebeket takart el. Az ifjúság rianó folyója annyira kiöntött medréből, hogy elmosta a nemzedékek határait és sokszor hatvanéves ifjakat is sodort magával, hatvanéves kezdőket, akiket uj életnek, uj pályának, uj világnak lódított neki az áradat. S tragikus volt ez az áradás, mert a pusztulás és nem a megtermékenyü- lés hullámverése fodrozta felszínét. Tragikus volt azért is, mert az egzisztenciát, és — hogy úgy mondjuk — fix pontot keresők óceánjában csak itt-ott tünedeztek fel szigetek, honnan az igazi érték lengette segélytkérő fehér keszkenőjét a távoli partok és távoli egzisztencia-álmok felé. Ez a rianás elmúlt s nagyjában megtalálta medreit az ifjúság. De csak nagyjában, — mert sokan maradtak szerte a világban olyanok, akik nagyszerű álmaikat és nagyszerű értékeiket hiába hordozták házról- házra, vállalatról-vállalatra. sokszor or- szágról-országra, nemcsak hogy íróasztalt nem kaptak, hanem alig találtak meghallgatásra. Be kell vallanunk, hogy soha annyi érték nem ment veszendőbe., mint e lázas beteg konjunktúrával és mély. dermedt dekonjunktúrával határolt tizenöt esztendőben, és hogy soha annyi szép álom és nemes gondolat nem tört derékba, mint ebben a korszakban, amelynek két vezéreszméje volt : a siker és pénz. Az ifjúság problémája elsősorban és lényegesen polgári probléma, amelynek van egy mély történelmi oka, amely a probléma természetét az utóbbi évek alatt lényegesen megváltoztatta. A világháborút követő korr szak szabálytalanságokat hozott a termelésbe és az elosztásba, vakmerő vállalkozások és nagyvonalú kisérletezések kezdődtek, amelyeket rendre megtört vagy meg- csorbított az idő. S az ilyen félbemaradt nagy épületek túlméretezett állványzatának lebontása mindig kínos, sőt néha tragikus művelet. A tulszaporitott polgári egzisztenciák lefaragása nem ment simán, nem ment zajtalanul. Voltak korszakok, amikor Pá- ristól Budapestig kétségbeesett segélykiáltások verték fel az éjszakát. A polgári vágányról leszédült apró egzisztenciák milliói kerestek irányitó fényt a hirtelen támadt, mély és komor éjszakában. S valljuk be : csak kevesen akadtak, akikben volt erő elfogadni az első segélyt nyújtó kezet. És megindultak egy olyan utón, amely küzdelmes volt és nem is vezetett vissza azonnal a kényelmes fedezékbe, fixfizetéses íróasztal mögé, hanem futkosással, naponként megújuló küzdelemmel kellett fogat csikorgatva harcolni, tiz körömmel és éles könyökkel kellett lökdösődni az áradatban és mindennap újra és újra szemébe nézni anFebruár hatodikának megünneplése Kritikus nap Párisban Elzárták a Piacé de la Concorde környékét ■ Tüntetés virágokkal ■ Csapatösszevonások ■ ■ Vörösre mázolt szobrok és becsmérlő plakátok ■ ■ Flandin az istentiszteleten Francia ünnep német mintára Paris, február 6. Ma volt egy esztendeje | annak a veszedelmes napnak, amikor a Sta- visky-ügy fejleményei következtében felizgatott jobboldali frontharcosok meg akarták ostromolni a francia parlamentet s a francia főváros egyik legszebb terén, a Plaee de la Conoorde-on összeütköztek a meggondolatlan sietséggel dolgozó rendőrséggel és katonasággal. Az összeütközésnek számos halálos áldozata volt. Február 6. máris bekerült a francia történelembe s valamennyi párt agitációs eszköznek használja ki. Mint ismeretes, az összeütközést több napi zavargások követték Párásban s a jobboldal akciójával párhuzamosan á* baloddal is működésbe lépett, általános sztrájkot hirdetett és többször összeütközött a rendőrséggel. A veszedelmes kilengéseknek csak az vetett véget, amikor Doumergue páratlan tekintélye megalakította a nemzeti koncentráció mindenkit kielégítő kormányát. Doumergue azóta régen lemondott, s a francia belpolitika helyzete ma ismét hasonlít az egy év előtti állapotokhoz. Nem csoda tehát, hogy a múltban óriási vitákat kiváltó nap megünneplését a nyughatatlan elemek ismét tüntetésekre óhajtották kihasználni. A kormány erélyes intézkedéseket tett a kilengések meg- gátlására. A lapok természetesen hatalmas cikkekben méltatják február 6-nak jelentőségét és ismét fölidézik az akkori véres eseményeket. A legtöbb orgánum természetesen annak a kivánságának ad kifejezést, hogy a pártok megbékiilésének politikája a jövőben is folytatódjék. Flandin 'Öntető e’hatérosása A Piacé de la Concorde-ot erős rendőri különítmények őrzik. A térhez vezető uccá- kat elzárták és a kordonon csak egyes személyek juthatnak át, nem pedig csoportok. Egyes személyek virágot is szórhatnak francia módszer szerint a tér kövezetére, ott ahol nak a kínnak, amit még tegnap is megaláztatásnak, lealacsonyitásnak érzett a kabátos ember. De közben megtanulta, hogy ebbe a harcba gerince nem tört belé, sőt megkeményedett. Az az ifjúság, amelynek problémájáról ma beszélnünk kell, nem az, amelyről tegnap szólottunk s amelyről valóban aligha lehetett egyebet elmondani, mint azt, hogy „olyan bajban szenved, mely napról-napra javul*', mert csak éveinek és tapasztalatainak száma teszi ifjúvá. A mai ifjúság nagyobbik része megharcolta harcát s átverekedte magát az életnek nagy küzdelmein, elszabaditotta kis ladikját a múlt zátonyairól és bátran evezett veszélyes örvények felett, s most nemcsak azzal ostromolja a partokat, hogy elég volt a küzdelemből. pihenni és vegetálni akar. han~m azzal, hogy az élet uj tempóját hozza, uj vér folyt. A tegnap esti órák óta a teret valóságos virágszőnyeg borítja, a középen lévő szökőkuton s a környékező szobrokon rengeteg koszorú vau. Páris valamennyi templomában istentiszteleteket tartottak a február 6-i áldozatok emlékére. Flandin miniszterelnök részt vett a Notre Dame katedrálisban tartott istentiszteleten. A radikális klub, amely jelenleg a kormányt támogatja, nem volt megelégedve Flandin elhatározásával. Küldöttséget menesztettek hozzá s arra kérték, hogy változtassa meg elhatározását és küldje maga helyett a kormány egy másik tagját a templomba, esetleg a nyugdíjügy! minisztert. Flandin azonban kitartott elh?v ^ "c ása mellett s maga ment az istentiszteletre. Nem lehetetlen, hogy emiatt nehézségei támadnak a parlamentben, mert a baloldali radikális párt, amely ellen rendezték a frontharcosok tavaly a tüntetést, nem nézheti szívesen, hogy az általuk támogatott miniszterelnök nyíltan a jobboldali felfogás mellett tüntet. S üne’elnek sz e’őadások A közoktatásügyi miniszter rendeletére az egyetemen ma nem voltak előadások, hogy a diákok résztvehessenek az istentiszteleteken. Egyáltalán február 6. emlékének megünneplése sokban hasonlít azokhoz az ünnepekhez, amelyeket a nemzeti szocialista Németország szokott rendezni emléknapjai megülésekor. A szocialista és a radikális diákok hevesen tüntettek az ünnepi szünet ellen s a baloldali sajtó is rosszalja a közoktatásügyi miniszter különös elhatározását. Szerda estére Franciaország csaknem valamennyi politikai szervezete, a jobboldaliak is, a baloldaliak is, gyűlést hirdetett. Este Páris valamennyi termében politikai összejövetelek voltak. A volt frontharcosok szövetsége felhívást adott ki, amelyben követeli a kormánytól, hogy teljesítse végre tavalyi kívánságait és büntesse módszereket és uj tapasztalatokat. Az úgynevezett pozícióharc tehát nem merül ki abban, hogy az öregektől a fiatalok ki akarják verekedni az őket megillető helyet és jusst a nemzeti munkában, hanem lényege főleg az, hogy uj hangon akarnak szólni a régi vitában és uj módszereket akarnak alkalmazni régi gondok eltakarítására. Az ifjúság problémájának ezen a jelentkezési alakján rajta van a történelem markáns védjegye. Amiről ebben a küzdelemben szó van, sokkal inkább az uj módszerek, mint uj emberek jelentkezése. És sokszor éppen nem a fiatalok azok. akik az uj és szükséges módszereket megtalálják, és főleg, akik alkalmazni tudják. Lloyd George, aki forradalmi irányt akar beiktatni most az angol politikába és gazdasági életbe, éppen nem meg a pénzügyi és a parlamenti botrányok bűnöseit. Ezenkívül államreformot és a parlamentarizmus szellemének megváltoztatását követeli az organizáció. A kormány Párisban és a vidéken csapatokat vont össze, hogy minden eshetőségre fölkészülhessen. A „nemzeti front" fölszólította híveit, hogy a Piacé de la Concorde kövezetét szórják tele virággal. Kedden este nyolc órakor száz rojalista leány koszorút helyezett el a hires tér szobraira. A rendőrség ellentállás nélkül szétkergette a tüntetőket. Vörösre mázolt szobrok Páris, február 6. A Piacé de la Concorde-on lévő nyolc szobrot, amelyek Franciaország legnagyobb városait ábrázolják, ma reggelre ismeretlen tettesek vörösre mázolták. A rendőrség meglepett négy férfit, amikor az utolsó szobrot mázolták. A tettesek elfutottak, de az egyiket sikerült letartóztatni, Páris sok házán, különösen olyan épületekben, ahol képviselők laknak, ma reggelre plakátok és cédulák jelentek meg, amelyek becsmérlőleg nyilatkoznak a parlamentről, annak tagjairól és egyes személyek nevét is kiírták. A lakosságot a hatóságok figyelmeztették, hogy a Concorde-tér mellett fekvő Tuileriák kertje a kritikus napon egész nap zárva marad. ümeütközéfet Lilié vidékén Lilié, február 6. Ennevelinben, Lilié mellett negyven munkanélküli behatolt a városházára és átadta a polgármesternek követelései listáját. A munkanélküliek megszállták a városház épületét, csak a csendőrök tudták kiűzni őket onnan. Este ismét összeütközésre került a sor a rendőrök és a munkanélküliek között, miután az utóbbiak erősítéseket kaptak a szomszédos községekből. A munkanélküliek megkísérelték, hogy rohammal bevegyék a városházát, de a csendőrök visszaverték és szétkergették őket. tartozik az ifjak sorába, de fiatalságát kétségbevonni már csak azért sem igen lehet, ■mert Angliának egyik sorskérdését, a parasztság szociális problémáinak sürgős és gyors megoldását elsőnek ő ismert? fel. S ezzel olyan uj csapást vágott, vagy legalább is jelölt ki a jövő angol nemzedék számára, amelyen talán nem lesz egészen könnyű járni, de amelyre rálépni nemzeti kötelesség. Az ifjúság önmagában tehát nem jogcím arra, hogy valaki szót kérjen a- vitában és még kevésbé jogcím arra. hogy meg is hallgassák. Külön érdemeket is kell szerezni az ifjúság mellé, bizonyítani kell ma rátermettséget annak, aki egy betöltött pozíciót el akar foglalni és egy bevált, s talán csak félig bevált módszer helyett uj és talán jobb módszert akar alkalmazni. Az ifjúságnak majdnem minden európai Ma: Képes melléklet Mim . CaHMM • Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 450, J\ pc rz/CTinmncfllflTCn(1 sí Ica 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • ** SZlOVenSZKO USZITISZKOI magyarSílg prága II.. Panská ulice 12, HL emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DolititCCli TlCipiLcipjci • • TELEFON: 303-11. • <» Cgyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- KE. r 8ŰRGÖNYCIM HIRLRP PRftHR.
