Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-06 / 31. (3583.) szám
Megenyhült a lég ECésattl as ui locarno Berlini konferencia követi a londoni megállapodást? Paris és London örömmel üdvözli a Rémetek tárgyalási készségének hírét - - Sdnisdinigg Londonba utazik ifémettorsiág feltételei (sp) Prága, február 5. A londoni konferencia után valóban Tompa Mihállyal mondhatnék az európai politikáról : Megenyhült a lég, vidul a ha- tár. — A jó gólyamadár pedig, amely ebben az atmoszférában újra eljött s megigazgatja ócska fészkét: Locarnó szelleme. Az ember csodálkozva áll meg az események gyors váltakozása előtt s alig érti, hogy félesztendővel ezelőtt még mindenki, az államférfiak is, kizárólag súlyos helyzetről és há- borulehetőségekről beszéltek, ma pedig, ahová az ember néz, csupa derűs arc fogadja. Derűs Hitler arca a saarvidéki népszavazás után, derűs Mussolini és Laval arca a római megegyezés után, derűs Litvi- nov arca, mert készül a keleti paktum, derűs Flandin és MacDonald arca, mert kész a londoni megállapodás, derűs Roosevelt és valamennyi közgazdász arca, mert feltűnő gyorsasággal futunk kifelé a krízisből (csak csalódás ne érjen), derűs a kinaiak és a japánok arca, mert az obiigát csatározás ellenére szintén megegyezésre készülnék, — sőt mintha az örökké komor Duna-tájak fölött is a megegyezést előkészítő jó hangulat gyenge szivárványa jelent volna meg a láthatáron. Hisztérikusan csapong az egyik végletből a másikba az európai politika : ma Marseille, holnap Locarno, de ez egyszer megvan minden okunk, hogy ne bánjuk a hisztériát, mert most mintha a tartós javulás oldalára sodorta volna a kontinenst. A vasárnap befejezett londoni konferencia visszhangja feltűnően kedvező volt egész Európában. Nem hallunk hangot, amely disszonánsán vegyülne az általános helyeslésbe. London. Páris, Róma tapsol, de tapsol Berlin is, Moszkva és a kisantant. Egy angol lap találóan jegyezte meg : a világ hirtelen uj locarnói napokra virradt. Pontosan tiz évet fordított vissza az események kereke. S ma ugyanolyan hangulat van, mint akkor volt. amikor a súlyos inflációk, a Ruhr- megszállások. a hosszú tárgyalási szünetelések után megszületett a londoni gazdasági konferencia. Majd több előzetes részletmegállapodás után Stresemann. ’Briand és Chamberlain 1925 őszén a svájci Locarnó- ban megkötötte a nagy szerződést, amely váratlanul véget vetett a kölcsönös animó- zitásnak s alig másfél évvel a legelkesere- dettebb német—francia feszültség után any- nyira közelhozta a két nemzetet, hogy a rajzolók az illetékes államférfiakat, Strese- mannt és Briand-t már csak mint együtt turbékoló, csókolózó galambpárt tudták elképzelni. 1935 őszén, a tízéves évfordulókor megszületik az uj Locarnó ? A helyzet kétségtelenül sokban hasonlít. Az inflációk helyét a gazdasági krízis foglalta el, a Ruhr-meg- szállásét a lefegyverzési konferencia csődje s Németország önkéntes izoláltsága. Az enyhülés folyamatában ugyancsak sok a párhuzamosság, az előkészítés menetében is. Anglia ugyanúgy a közvetítő szerepét játsza, mint akkoriban, a jég megtörése most is Londonban következett be. Bármiféle felfogást vallunk is a locarnói megállapodásokról, annyi bizonyos, hogy az első Locarnó ötéves relatív nyugalmat és fellendülést adott a világnak 1925-től 1930-ig. Ha a tervezett második Locarnó az elmúlt öt sötét esztendő után ugyanennyit hoz, nagyon meg lehetünk vele elégedve. Az első pillanatban Hitler Alakja furcsának tűnik Stresemann pózában. Pedig nem marad más hátra, akarva, nem akarva kénytelen lesz nagynevű elődjének útjára lépni. A francia és az angol államférfiak Londonban páratlan ügyességgel szövegezték meg szigorú meghívójukat Németország számára : a meghívást nem lehet nem elfogadni, mert a szakítás ódiuma Hitlert terhelné. A német kormány legfeljebb annyit tehet, hogy a megindulandó tárgyalásokat a végletekig elhúzza, de a tárgyalások megkezdése elől nem térhet ki. Mit kínál és mit követel London Németországtól ? Megadja a fegyverkezési egyenjogúságot és szelepezik-e, amint Németország megkezdi a nagyhatalmakkal való tárgyalást. Az Excelsior szerint Németország elfogadja az úgynevezett légügyi Locarnót, de kifogásokat emel a keleti paktum és a középeurópai paktum ellen. Az Echo de Paris szerint a birodalom; a demilitarizált zóna mc^Lü^tetését követeli. Henry Berenguer, a szenátus külügyi bizottságának elnöke kijelentette, hogyha Németország nem fogadja el a felkínált kibékülést, akkor háboruutáni politikájának legügyetlenebb cselekedetét követné eL Chamberlain volt angol külügyminiszter az angol-lengyel egyesületben beszédet mondott és ugyancsak sürgős felhívást intézett a birodalomhoz a londoni javaslatok elfogadására. Szerinte a francia-angol megegyezés Locarno szelleméből született. Anglia hajlandó részt venni a közös biztonsági szerződésben s mindenkivel mint egyenrangú féllel tárgyal. Szó sincsen Németország bekerítéséről s ha Németországot tényleg a béke és a barátkozás szelleme hatja át, akkor nem utasíthatja vissza a felkínált békejobbot. Viszont ha most elutasítja a közeledést, akkor soha többé nem panaszkodhat izolálása miatt. * Simon leguiabb párisi u»ia Páris, február 5. A Journal értesülése szerint Sir John Simon pénteken Parisba érkezik két igér a német közgazdaságnak. A feltétel ismét a régi: a status quo elismerése, minden szabálytalan aspirációról való lemondás, a szerződések tiszteletbentartása, a mai európai biztonság garantálásának munkájában való résztvétel, politikai együttműködés a többi hatalommal, azaz visszatérés Genfbe, a lefegyverzési konvenció aláírása, azaz a megindult fegyverkezés újabb korlátozása és az előre elkészített mederbe terelése. Valahogy az az érzésünk, hogy mindez Brüning idejében már útban volt s csak lépések választották el a birodalmat a stresemanni politika sikeres befejezésétől. és részt vesz a párisi kereskedelmi kamara rendes évi közgyűlésén. Osztrák bekapcsolódás Becs, február 5. A londoni tanácskozások eredményét bécsi politikai körökben nagy örömmel vették tudomásul. Az osztrák kérdést illetően Bécsben sejtették, hogy Anglia csatlakozik a Rómában kötött megállapodáshoz. Ezzel Nagybritánnia azoknak az államoknak a sorába állt, amelyek Ausztria függetlenségének megtámadása esetén érintkezésbe lépnek egymással, hogy a teendő lépéseket megbeszéljék. A tervezett középeurópai támadást kizáró szerződéshez is hajlandó Anglia csatlakozni. Schuschnigg kancellár és Berger Waldenegg külügyminiszter a közeljövőben Párisba és Londonba utazik, hogy az illetékes államférfiakkal megbeszélje az uj helyzetet. Az uta-. zásra valószínűleg február utolsó hetében kerül sor. Az olasz politikusok két napig a francia kormány vendégei lesznek, majd folytatják útjukat London felé. A bukaresti francia követ Titulusainál Bukarest, február 5. D’Ormesson francia követ ma kihallgatáson jelent meg Titulescu külügyminiszternél, akit részletesen informált a londoni francia-angol tárgyalások eredmé- j nyéről. akció előkészítésére, nem felelnek meg a valóságnak. A félhivatalos Reuter iroda kijelenti, hogy a brit kormány bizalmi férfiénak Berlinbe küldése egyáltalában nem jöhet tekintetbe. Ekkor robbant be a német életbe Hitler s megakasztotta a munkát. Két évig tartott, amig a németek visszaérkeztek arra a keresztutra, ahol két év előtt a rossz elágazást választották. Ez a helyzet s e meggondolás után az első pillanatban marasztaló ítéletet mondhatnánk Hitlerről. De két év előtt Brüning mögött forrongó birodalom állt, mely a kommunizmus és a fasizmus szélsőségei közt fetsengett s mindent elsöprő óriási polgárháborúval fenyegette Európát. A német miniszterek, bármit tettek, vagy óhajtottak, légüres térben cselekedtek, s tárgyalási partnereik jól tudták. Londonban cáfolják az angol államférfiak berlini utazásának hírét Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- r Szerkesztőség: Prága 11* Panská évre 76, havonta 26 Kó., külföldre: évente 450, SzloVenSzkÓÍ ÓS TUSZinSzkÓi magyarság ‘ cc ^ cm*,®i * K1 a*0**v.‘“***! félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • , Prága 11., Panská ultce 12, 111. emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DOLltlKai napilapja • • TELEFON*. 303-11 • W Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SÜRGŐNYCIM HÍRLAP, PRflHR. Páris, február 5. A londoni konferencia sajtója egész Európában kedvező. Különösen fontos kiemelni a hivatalos és félhivatalos kommentárok közül, amelyek a londoni megállapodás kommünikéjét követték, a német hozzászólásokat, melyek többnyire barátságosak. Nem lehetetlen, hogy a Londonban megindult tárgyalások csakhamar folytatódni fognak Berlinben. Mint tegnap jelentettük, az angol államférfiak személyesen óhajtják fölkeresni a német fővárost, hogy megmagyarázzák a londoni megállapodást. Edén mellett Simon külügyminiszter is utazni óhajt, s ha a berlini konferencia megvalósul, akkor csakugyan létrejöhet a végérvényes európai megállapodás. A francia lapok berlini munkatársai szerint Németország meg van elégedve a londoni eredménnyel, de az a terve, hogy a helyzetet kihasználja és különböző felvilágosításokat kér az angol és a francia kormánytól. A lapok örömmel kommentálják a német birodalmi kormány egyik tagjának nyilatkozatát, amelyet a Reuter-iroda munkatársa előtt tett s amelyben kifejezi, hogy Németország hajlandó a londoni konferenciát a tárgyalások alapjának tekinteni. A Journal szerint Németország főleg a következő ügyekben fog felvilágosítást kérni: 1. Anglia szerepéről a római szerződésben. 2. A tervezett általános biztonsági és garanciaszerződésről, 3. Az általános lefegyverzési szerződés feltételeiről. 4. Arról, vájjon a fegyverkezési egyenrangúság elismerése automatikusan bekövetkeLondon, február 5. A Reuter iroda úgy értesül, hogy azok a híreik, amelyek szerint a brit kormány külön meghatalmazottat akar a német fővárosba küldeni a birodalmi kormány informálására és az uj diplomáciai
