Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-26 / 48. (3600.) szám
f r Népszavazások (sp) Prága, február 25. Két népszavazás eredményéről hoznak hirt ma reggel az újságok. Az egyik Svájcban folyt le, ahol a lakosság arról döntött, vájjon beleegyezik-e a katonai szolgálati idő meghosszabbításába, vagy sem, a másik Izlandban, ahol arról volt szó, vájjon a nép kitart-e az alkoholtilalom meglévő törvénye mellett, vagy megszüntetését kivánja. Svájcban a lakosság többsége a szolgálati idő meghosszabbítása mellett szavazott, Izlandban az alkoholtilalom ellen. — Az utóbbi években rengeteg népszavazás volt mindenfelé. Az elmúlt plebiszcitumoknál, mint a mai két legujabbnál, valami furcsi törvényszerűség kezd kibontakozni, amelynek lényege talán abban foglalható össze, hogy a demokráciát és szabadságot kapott tömeg állásfoglalása gyakran elkanyarodik attól a vonaltól, amit a demokrácia, a haladás, a szabadság és a fejlődés standard vonalának tekint a világ. Például diktatúrákat szavaz meg. Katonai szolgálatot. Alkoholt. Valahogy mindig az ellenkezőjét annak, amit a haladó pártok várnak, az ellenkezőjét, mint amit azok óhajtanak, akik az emberi jogok nevében kezébe adták a tömegeknek a választás és döntő erejű véleménynyilvánítás fegyverét. A pszichológus mély reflexiókkal egybekötött tanulmányokat folytathatna az alkoholtilalom kérdésének történetéről. Micsoda változás az embertömegek felfogásában, mekkora reakció a haladás és erkölcsi ésszerűség háború előtti fogalmaival szemben! Az ,,emberiság jótevői**, a puritánok és a földi egészséges, de unalmas falanxter-rendszerek utópistái a fejlődés legnagyobb vivmánvának tekintették amikor a háború előtt, majd közvetlenül a háború után az északi államok és a mentalitásukkal rokon puritán Amerika, egymásután szavazták meg a pro- hibidót. Island, Norvégia, Finnország, Svédország, Dánia, Amerika száműzték az ölő és butító alkoholt, s úgy vélték, ezzel nagy lépést tettek az egészséges haladás felé. Elvitathatatlan, hogy igazuk volt, s méltán nézhettek az igazak szent megbotránkozásával a szkeptikus déli népekre, amelyek könnyelmű elvakultságuk- ban és bűnös elmaradottságukban továbbra ott fetrengtek a bűnös részegeskedés mocsarában, sőt annyira mentek, hogy kinevették a tiszteletet érdemlő északiak buzgó harcát a ,,méreg” ellen. I eltek-multak az évek. Az alkohol ellenségei boldogan számlálták ujjaikon: már négy, öt állam van, ahol prohibició uralkodik, hat. hét, nyolc ... S ma mennyi van? Egy sem. Izlanddal megszűnt az utolsó kis földi terület, ahonnét száműzve volt az alkohol. Elsőnek Svédországban rendült meg a prohibició uralma, s 1922- ben a tilalom ellenzői már huszonötezer szavazattal győzhettek. Finnországban 1919-ben fölényesen győzött a tilalom, 1932-ben rutul megbukott. Norvégia lakossága 1919-ben 62 százalékban a tilalom mellett volt, 1926-ban már csak 44 százalék, Izlandban — ahol elsőnek vezették be a prohibiciót és utolsónak törülték el — 1908-tól 1935-ig 68 százalékról 42 százalékra csökkent hivdnek száma. Az amerikai prohibició összeomlása ismeretes, s köztudomású, hogy fokozatosan a szovjet is megengedte népeinek az alkohol élvezését. Egy ideál megdőlt, a haladás és az egészség, egy naiv álma szétfoszlott. Az északi népek hangulatának megváltozása az alkohollal szemben talán csak lélektanilag érdekes, mélyebben az emberiség sorsába vágó a változás, ami sokhelyütt a tömegek politikai mentalitásában következett be. Nem akarunk most a német vagy az olasz népszavazások eredményeire hivatkozni, Szenzációs fordulat az osztrák belpolitikában Ónként megadták magukat az illegális ausztriai nemzeti szocialista szervezetek Bes Öntettek minden politikai tevékenységet • A felsfiautztriai hatóságoknak ónként rengeteg lőszert és fegyvert adnak át a nemzeti szocialisták Hitler parancsára történt a kapituláció I Schuschnigg eredményes londoni tárgyalásai Becs, február 25* A felsőausztriai illegális nemzeti szocialista szervezetek, így a politikai és katonai (SA, SS), valamint az ifjúsági szervezetek (Hiti érjugend) elhatározták, hogy beszüntetik politikai tevékenységűket és önmaguktól feloszlatlak. Az illegális szervezetek vezetői megjelentek Felsőausztria biztonsági igazgatójánál és becsületszavukkal kötelezték magukat, hogy minden erejűkkel meg fogják akadályozni az illegális szervezetek további működését. Egyetlen feltételük az volt, hogy a hatóságok büntetlenséget biztosítsanak. Sok helyen, különösen Linz London, február 25. Schuschnigg osztrák kancellár és Berger-Waldenegg külügyminiszter vasárnap délután a londoni Viktoria-pályaudvar- ra érkeztek. A pályaudvaron Sir John Simon fogadta őket. Negyed órával a vonat megérkezése után megérkeztek a szocialista, kommunista tüntetők a pályaudvar elé, de az osztrák államférfiakat nem találták már ott, A háromszáz tüntető jz internacionálé eléneklése elvonult. Schuschnigg és Berger-Waldenegg párisi tanácskozásairól hivatalos kommünikét adtak ki, amely alapján úgy látszik, hogy Ausztria közelebb jutott a francia, angol, olasz, orosz, ldsan- tant és balkán-antant blokkjához. A Habsburg- kérdésről a kommüniké egyetlen szót sem említ, környékén számos nemzeti szocialista pártfunk- donárua önként jelentkezett a politikai hatóságoknál* A linzi rendőrségre és a község kerületi főnökségeire a nemzeti szocialisták rengeteg fegyvert, lőszert szállítottak le, ezenkívül az SA- különitmények két titkos rádióját. Ausztriában általános feltűnést keltett a felsőausztriai nemzeti szocialista vezérkar önkéntes meghódolása és az akciót általában Hitler parancsára vezetik vissza. Szemmelláthatóan Hitler átmenetileg nem akar beavatkozni az osztrák belpolitikába, hogy igy lehetővé tegye a nyugati hatalmakkal való kibékülését. ámbár bizonyos, hogy a párisi tárgyalások alatt az is szóba került. A Temps szerint Bécsben arra gondolnak, hogy a Habsburgoknak visszaadják családi vagyonuk nagy részét és Zita és Ott- kivételével megengedik a Habsburg-család tagjainak, hogy visszatérjenek Ausztriába. A Labour Party-képviselők Schuschnigg kancellárnak petíciót nyújtottak át, amelyben a bebörtönzött osztrák szociáldemokraták azonnali szabadlábrahelyezését kívánták. A Daily Express munkatársa kérdést intézett az osztrák kancellárhoz londoni utazásának céljairól. Schuschnigg kijelentette, hogy nem pénzért jön Nagybrittánniába, Ausztria nem koldul többé és nem kér kölcsönöket. Ausztria pénzügyi helyzete kielégítő és saját erejéből meg tud élni. Az első tárgyalások London, február 25. Hétfőn délelőtt az osztrák miniszterek a Downing-streeten tárgyaltak, ahol MacDonald bemutatta őket a brit kormány tagjainak. A ma délelőtti első tárgyalás inkább udvariassági jellegű volt, mig a politikai kérdések vitájára csak délután került sor MacDonald válaszlátogatása után. Amikor MacDonald délelőtt tizenegy órakor vissza érkezett az osztrák miniszterek szállodájából, a brit kabineti minisztertanácsot tartott, de a Reuter-iroda szerint ezen az értekezésen kizárólag belpolitikai kérdések voltak napirenden. Délben az osztrák államférfiak tiszteletére a Downing-streeten lunch volt. Az osztrák miniszterek a kora délutáni órákban a Ritz-szállodában fogadták Mon- tague Normant, az Angol Bank kormányzóját, akivel hosszan tart óan tárgyaltak pénzügyi kérdésekről. London és a Habsburgok London, február 25. Az osztrák miniszterek külügyminisztériumi látogatása után a kormány nem adott ki hivatalos jelentést, mert az eddigi tanácskozásokon még nem volt szó az európai problémákról. Az osztrák miniszterek azt óhajtották, hogy a Habsburgok restaurálásáról is tárgyalhassanak, de nem valószínű, hogy a mai kritikus időkben, amikor az európai kérdések általános megoldásáról van szó, Londonban felvetik ezt a kérdést. Az osztrák miniszterek Londonban s távol áll tőlünk az is, hogy általánosítsunk. Csak szimptómának mutatjuk be például Európa legbékésebb népének, a svájciaknak legújabb plebiszcitumát. A kormány a korral kívánt haladni, s a szomszédos népekhez hasonlóan a hadsereg megerősítésére gondolt. Első teendőnek a katonai szolgálati idő meghosszabbítása kínálkozott. A kommunisták és a szocialisták tradíciójukhoz híven — s avval érvelve, hogy a nagyhatalmak közé ékelt kis Svájc hadserege minden körülmények között egyeformán jelentéktelen, akár kétszázezer, akár háromszázezer katonát mozgósít háború esetén, — ádáz harcot kezdtek a kormány militarista tervei ellen. A kommunisták kierőszakolták a népszavazást, s bíztak a sikerben, mert tudták, hogy a terv az elkényeztetett kispolgári osztályokban is népszerűtlen. Igazuk volt: a polgári osztályok a terv ellen fordultak, igy Wallis és Freiburg konzervatív katolikusai. De nem szavaztak ellene a munkások, a proletárok, a balpártok tradicionális hivei, Bázel, Genf, Zürich szocialistái. A kommunista indítványt éppen azok verték meg, akikre az indítványozók szinte magátólértető- dően számítottak. Ismételjük, nem általánosítható a tétel, hogy a nép politikai megnyilatkozásaiban manapság mindenütt föllelhető a reakció bizonyos eleme a haladás és fejlődés háboruelőtti elképzeléseivel szemben, — s bizonyára vannak helyek, igy főleg Angliában, ahol ég a háboruelőtti nemes idealizmus tüze — de elvitathatatlan, hogy a plebiszdtumok eredményei egyre több helyen térnek el a tömeg haladó ösztöneiben bízók sablonjától. Mi lehet e pálfordulás oka? Talán az, hogy az ideálok háború előtti elképzelései elavultak, vagy tévesek voltak. Talán az, hogy a tömeg megunta az uj eszmékkel való kísérletezés hosszú eredménytelenségét. Talán az, hogy a reakció átvette, sőt tökéletesítette a rábeszélés és a propaganda fegyverét, amelyet a régi világban a balpártok kizárólagos privilégiumának látszott s a saját fegyverével verte meg ellenfelét. Talán a nép szeszélyének egyszerű hangulatváltoztatásáról van szó, uj divatról. Talán a fordulat a világ növekvő idegességének a jele, annak a pánikhangulatnak, amelyben mindenki hajlani kezd a harcias eszközök felé, annak az elzárkózásnak, amelyben mindenki védi kis vagyonát s automatikusan konzervatívvá válik. A választ megadni nem a feladatunk, mi csak a tényt állapítjuk meg. S hozzáfűzzük, hogy a nép leszavaztatásának fegyvere sok esetben szemmelláthatóan már eredményeket hoz, mint azok az ideológusok elképzelték, akik e fegyvert annakidején kitervezték és elsőnek követelték. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké.. külföldre: évente 450, ^ SzloVCJlSzlcÓÍ ÓS fUSZÍ7lSzkÓÍ TTlCtPlJCirsáG alléé 12, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • _ . 0,7 6 Prága II., Panská ullce 12, ÜL emelek H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. • • Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. 8ŰRGÖNYCIM HÍRLAP. PRflHft.
