Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-24 / 47. (3599.) szám
1935 február 24, vasárnap. TJRA'CTT • AőACiteft-HTKLSP 19 Február második fele — a farsang mozgalmassága mellet — is „holt szezón“-nak számit. Természetesen csakis a divatszakmákhoz tartozók szemével nézve ilyen reménytelen a helyzet. A hölgyközönségnek legfeljebb csak az tűnik fel, hogy a legtöbb divatárucég „occaeeziót“ hirdet és a kirakataiba fehérneműket tesz. így van ez minden évben. A koratavaezi kalapok feltűnése és a kitavaszodás közötti időszakban ngy a nagy, mint a kis cégek az uj fehérnemű- változatokat igyekeznek népszerüsiteni. így akarják behozni az év mulasztásait, miután az egymást követő ezezónok egyéb újdonságai között a fehórnemüekről legtöbbször mostohán megfeledkeznek. Nagymamáink valóezintileg felháborodott fejcsóválással néznék a kirakatok lenge és tarka fehórnemüdarabjait. Az ő fiatalságuk idejében nem vásároltak maguknak minden fő- idónyben uj fehórnemüdarabokat a nők! Az ő korukban a fehérnemű olyan fogalmat képviselt, amelyre kivételes alkalmakkor terelődött a figyelem. Rendszerint csak a stafirung készítésekor foglalkoztak vele. Ilyenkor is — idősebb nőrokonok és öreg házivarrónök szakavatott a66zisztálásával — a készülő fehérnemű kelengyénél nem az egyes darabok csinosságára. de a tartósságára helyezték a súlyt. Valóban a levendulaillatos szekrények szolid, 6lingelt vászon és meleg barchett darabjai egy negyed századon át is hiven kitartottak. Más pedig nem volt fontos, mert nagymamáink korában a divat csak a felsőruhák terén vá'tozott... A mai nők helyzete — még a fehérnemű- viselet terén is komplikálódott. A komplikáció először is ott kezdődik, hogy a fent leirt boldog korral ellentétben, ha a mai nők fórjhez- mennek, nem öt-hat tucatnyit kapnak minden fehérneműből, de örülnek, ha atyjuknak egyre telik! A férjhez nem mentekről nem Is szólva... A komplikációt fokozza még az a körülmény, hogy a mai ruhák nem leplezik, hanem — őszintén kiemelik az alak körvonalait, amelynél továbbra is a karcsúság és megint a karcsúság a jelszó. Némely ruhatipus, — köztük a délutáni- ruhák és a testhezállóan dolgozott estélyiruhák, — trikkóhoz hasonlóan tapadnak az alakhoz. Ezért van az, hogy a felsőruha-viselet átalakulásával egyidejűleg a fehérnemüek szabása Í6 megváltozik. Az uj nappali fehérnemümodelleknél kétféle irányzat vezet. A sima délelőtti ruhák alá simán megvarrt és egybedolgozott nadrágkombi- nókat készítenek olyan szabással, amely teljesen alkalmazkodik a ruhák derékban beszűkített és egyenes vonalú szabásához. A komplikáltabb szabású délutáni- és estélyiruhák alá díszesebb kiállítású fehérnemükombinációkat viselnek. A simákat — a szabásukhoz illően — mérsékelten díszítik. Kevés azsurozás, diszkrét mintájú aplikáció vagy tüli rádolgozás a díszük. Csipkét csak a délutáni ruhák alá viselt, franciás fehérnemüdarabokon látni. Itt aztán kettőzötten hozzák be a mulasztottakat. Némely kombinénál alig látszik valami a tulajdonképeni febérnemüanyagból, úgy elborítják a csipkeszegélyek és bedolgozások! Természetesen az anyagokból is a mutatósabbakat alkalmazzák a franciás fehérnemű céljaira. A matt alapon fényessel mintázott fehérnemüanyagok, az apró virágmintás selymek, a crépo satin, a geor- gette és — a sűrű mintás tiillszövetek a favoritok. Az egyszerűen megvarrt, angolos fehérneműk jól mosódó nyersselyemből, nehezebb minőségű müselyemböl, vagy vékony trikkó- selyemből vannak. Ezek oldalt egyetlen mély berakással bővülnek. A franciás fehérnemüek viszont harang vagy plissé bedolgozásinak. Némely model — a felsőruhák szabását követve — princessz szabás szerint készül. Ezeknél az egyes részeket azsurezerü öltésekkel vagy keskeny csipkebetóttel dolgozzák össze. Gyakoriak az olyan princeesz-szabásu kombiuék is, melyeknél az egyik rész fényes, a másik fénytelen anyagból van, vagy apró mintás és egyszínű összeállítású. A di6zité6sel bőkezűen bánnak. A cakkozás- sal szegélyezett darabok egynémelyiké+ az egész elejét áttört toledó himzés dieziti. Szépek a tüll-rátéttel díszített modellek is. A hímzést — amennyiben áttört madeiráról, toledóról, angolmadeiráról vagy magasnimzésről van szó — mindig a fehérnemű-darab színével megegyező árnyalatú fonállal készítik. Csak az elszórt virágcsokrocskás mintájú tipoéneket készítik színesen. Az egyes rózsa, ibolya, vadvirág vagy árvácska csokrokat gondosan színezve dolgozzák ki. A tipoén-minták különösen a sötét színű 6 főleg a fekete fehérneműkön érvényesülnek. Csinosak a húzott tüllfodrok- kal szegett darabok is. Fődisz azonban továbbra is a csipke maradt. Méghozzá nem a kevés, de a nagyon sok csipke. Jellegzetes, hogy az ellentétes ezinhatáera a csipkedisznél milyen súlyt helyeznek. Világos színű fehémemüdarabokat sötét sárgáé vagy fekete, esetleg fekete alapon világossal mintázott csipkékkel díszítik. Ezáltal a széles csip- keszególy, a betétbedolgozások és elszórt csip- keaplikációk még szembeötlőbbek. A világos öárgás, halványrózsaszin, világoskék és fehér csipkéket viszont rózsabarna, buzakék és fekete fehérneműbe dolgozzák. A sötét selymekbe bedolgozott világos csipkediszek nagyon jól érvényesülnek. Természetesen nemcsak a nappali ruhák alatt viselt fehérnemüek szabása és díszítése változik. A hálóingek, hálópizsamák, fésülököpe- nyek is állandóan alakulnak. Pillanatnyilag olyan diszes és precíz szabású bálóingeket készítenek, hogy inkább a jól megvarrt, hosszú ruha, mint hálóing benyomását keltik. A felsőruhákhoz hasonlóan a hálóingeket is bluzos felsőrésszel, beszűkített derékkal és méréskelten kiszélesedő aljjal készítik. A különbség csak annyi, hogy főidig érő a hosszuk és lenge selyem, apró virágos müselyem vagy batiszt az anyaguk. A báliasan kivágott és 6zallagváll- pántos modelleken kívül komoly, magasan zárt, kis galléros és ujjas hálóingeket. készítenek. A tavaly annyira kedvelt puffos ujjak rövid változatát a hálóingekre előszeretettel alkalmazzák. Úgyszintén a kényelmes és főleg jól vasalható kimonó ujjakat, sőt a raglánujjakat is. Tehát az az állításom, hogy egészen a felÚj szereltm • tiszta szerencse! Éveken át íierenciétlen voltam. Senki ?em törődött velem tisztátalan arcbőröm miatt, amikor végre dr. Duboise párisi A L M A-krémjét ajánlották nekem. ALMA csodát müveit. Bőröm ismét szép és fénylik a tisztaságtól. Mintha i ij ével megfiatalodtam volna • ALMA minden szépséghibát eltávolít, ráncokat, orrvörösséget, pattanásokat, barna foltokat, szeplőt, nagy pórust stb. iooo Ké jótállás mellett visszaadjuk önnek az egész vételárat, ha az „ALMA"- val nem lesz megelégedve és a csomag tartalma felének elhasználása után visz- szaadja nekünk a maradékot. Kis (feles) caomagolásban Ké 8--, kettős gyógycsomagolás Ké i »•-. Kedvezményes ajánlat: Ha ezt a hirdetést megrendelésével 3 napon belül beküldi nekünk, a kis csomagolásra 20% és a kettős csomagolásra 3O°/0 kedvezményt nyújtunk Önnek. Dr. Kemény Miklós, Kollce I, Poetfach 300/E. Sxlwensxká. Bonillákra emlékeztetnek — nem túlzás! Díszítés tekintetében pedig messze túlszárnyalják ... Mert a due kézihimzés, tüllrádolgozás, csipke- aplikáció, áttört hímzés és azsurozás alkalmazásával itt sem takarékoskodnak. Újabban még két díszítéssel bővült az amúgy is nagy lehetőségek listája. Ez a hajtókázás ég a tarka pamut himzés! A diszkrét árnyalatú pamuttal hímzett, pasztellszínű fényes hálóingek — nagyon szépek. Kevésbé uj, de igen mutatós a matt anyagú hálóingnek fényes satinnal való szegélyezése. Minden bálóinghez — annak anyagából — rövid kabátkát vagy körpelerint készítenek. Ezeknek az apró, lenge ruhadaraboknak az a rendeltetésük, hogy az ágyban olvasó vagy reggeliző viselőnőjüket a meghűlés veszedelmétől megóvják. A hálópizsamák szabása nagyjából olyan maradt., mint eddig volt, csak a díszítésük lett nőiesebb. A csipkebedolgozások, húzott fodrok és szép himzések itt is egyre többet szerepelnek. Az általános viselettel ellentétben a fehérnemű divat nem lett egyszerűbb. Ellenkezőleg! Diszesebb, mint pár ezezónnal ezelőtt volt. Egyelőre azonban még nem érte el a háború előtti idők fehérnemüviseletének túldíszítettségét, így megvan a lehetőség ahhoz, hogy az ízléses és praktikus hölgyek továbbra is megtalálják az arany középutat! Radványi Magda. isúdátiyi Y/lázib: A kttmfditeves — Add az ételt, Mari, mert még két fordulásom van a krumplival Mari néni árkos, fonnyadt arcába fiatal pi- rosságot varázsolt a tűzhely melege. Az ura szavára menyecskéd fürgeséggel hozta a gőzölgő tálat és elébetette az öregnek. Baka István a munkáiban megéhezett ember mohóságával nyúlt a tál után és belementette a kanalat, de ahogy ráesett a tekintete az ételre, hirtelen mozdulattal csapa vissza a tálba és úgy rúgta ki maga alól a széket, hogy az ijedtében a tiszta szoba küszöbén állt meg. — Krumplileves 1 Krumplileves tegnap, krumpli leves ma, krumplileves egész héten! Az öregasszony nyelve fiatal maradt és éles szóval pergett az ura felé. — Krumplilevest, azt nem, de pénzt asse. Honnan a nyavalyából készítsek mást, ha csak e‘ van itthol? A boltos nem ád hitelbe többet. A jószágnak is kéne az eleség. Pénz meg nincs. A krumplileves meg nem kell. Patak okiban gördült a könny az árkos rán- ookban, dőlt a szó az öregasszony száján, mint szakadt zsákból a búzás zem. — Hogyazénistenem minek is teremtett erre a világra? Csak könyörülne mán rajtam és hónék meg. Az ember küszködik, mint az állat, hajnaltól napszámáig és ... és.., neon kell neki krumplileves. Az őre /István oda se figyelt a mondott szókra, a bőven gördülő könnyekre. Megszokta már azokat, öles lépéssel mérte a simára tapasztott konyhát. Az asszony szóáradata csak nem akart csendesedni. Toppanással állt meg az öreg az asztal mellett és kemény öklét úgy vágta az asztal lapjára, hogy táncba kezdett a karnál, a tál és az ott nyugvó pipa is. — Ebből ©lég legyen! Hangod se halljam! Káraiul, azt tudsz! Hát én merni dógcaoim? Tán a napot lopom? Vén ember létemre hajnaltól ott görnyedek a földön. Te, te, elrugaszkodott Isten boszorkánya, nem mondanád meg, k,it öljek meg, hogy elibéd önthessem a pénzt... ? Az asszony hirtelen enyhült arccal bámészkodott az urára és csendülő szóval mondta: — A krumplit kén‘ eladni... Hónap vá* i sár lesz... Bevilletné kend. Baka István nem szóit többet, az asszonyához, hanem étel nélkül fordult ki az udvarra. Csak a sötétedő estében tért meg a megrakott szekérrel. Mari néni fürgeséggel tipegett eléje, de az öreg, mint a kutya az idegenre, úgy mordult rá: — Zsákot hozz!... Az öregasszony elibe terítette a zsákokat és félő pislogással tekimtgetett fel rá. A 6zava durzsoló volt, akár a kályha melege. — Túrós laskát készítettem... Rozsdaszinü folt szőtte át a sötétséget, amikor másnap az öreg István a krumplival megrakott, szekérrel elindult a város felé. Mély csend borult még a falura, csak a lovak álmos kocogására riadtak a kutyák és néhol kakas kukorékolása harsaut a hajnaliba. A város vásártere már erősen népesedett, amikorra megérkezett. Búzával .gabonával, krumplival rakott szekerek álltak éis lovasrendőr pálcája intésével igazgatta őket a sorokba. A céduláé ember, mint fürge kopó, már ott is volt, még el sem helyezkedett. Hirtelen elevenedett a piac, kinálgatás, alku zaja zsibongott a levegőiben. István egybe adta el a szekér krumplit. Egy kereskedő vette meg és három uj százast nyomott amarkába, aztán beleparolázott. az István tenyerébe. — Használja egészséggel! Az alig szisszentette a foga közül. — Helye van mám annak. Kora délután volt, amikorra készen lett a Vásárral és akkorára erősen meg is éhezett. Szekerét a falujukból való fiatal légényre, Filep Bertire bízta, hogy álljon ki a sorból és a Fehérlónál várjon rá. ö még körülnéz a városiban. Tempós lépéssel indult meg és a váróé lüktető lármája körülzárta. Nézte a mellette elhaladó embereket, a fényes tarkasággal kínálkozó kirakatokat. A cégtáblákat tekintette, a vendéglők, kávéházak nagy tükör- ablakait, hogy melyik lenne neki való, de egyiket sem találta alkalmasnak. Visszaindult a Fehérló felé, szutykos pipája, mintha be lett volna nőve fonnyadt szájába, vékonyan füstölgőtt. Ha a pipa elhagyta a könnyű bodro- zást, csak úgy jártában elővette a kénesgyufát és durvaszövésü nadrágján végighuzta. Hirtelen megállt egy keskeny üvegablak mellett. Az üvegre az volt festve: Sörszanatórium. Ilyet keresett. Az üveg mögül zaj szűrődött az uceára. Gondolkozás nélkül lépett be. Sűrű szürke füst felhőzte a hosszú szobát, ótelek párája gomolygott benne. Jóleső melegség futotta át Istvánt erre a go- molygásra, kimért lépéssel indult a sarokban egyedül élló asztal felé. Nagy darab lompos lány indult a pult mögül az asztalához. Barna, árkos szemében átvirrasztott éjszakák fénylettek. Vékony orra hegyesen vigyázott az arcában, mintha keresett volna valamit. Széles csípőjét lustán riszálta az asztal felé. Unott üzleti volt a hangja, de urasan szólt. — Mit parancsol? És az öreg István parancsolt. Ételt, italt és még több italt. A lány mindinkább nagyobb érdeklődéssel kacsintgatott az asztal felé. Aztán ott is maradt és hallgatta az öreg bortól megeredt beszédét. De jobban érdekelte minden szónál az a háromszáz korona, ami egészben feküdt az István zsebében. De ezt nem tudta István, ö csak azt tudta, azt látta, hogy a lány tekintete mélyen esik a szemébe, tüzek gyulnak benne, látta a lány nagy kerekségét, érezte a lánykéz cirógató melegségét és ő benne is fiatalosan pezsdült a régen szuny- nyadó vér. A lány tele szájjal kacagott rá. — Mennem kell, későn van már, de elkísérhetne, nem laikom messze. Kielányoean tette hozzá, selypítve — Késő van és én félek, nagyon félek a sötétben. Az öregben telt az önbizalom, szeme homályos fénnyel tüzesedéit és hirtelen elébe tolakodott Mari néni képe, de István neon ijedt meg tőle, hanem szinte hivta: jöjjön, lásson, nem vén ember ő még, pedig hányszor a szemére veti, dehát milyen is lehetne más, a vén csoroszlya mellett. Lám, hogy elő tudta varázsolni ez a lány az eltemetett fiatalságot. És ment a lánnyal sötét stkátoroK girbegurba sokaságán. Az utón a lány erősen tapasztotta hozzá a formáit és amikor elérték a lakást, az öreg be is kísérte, hogy ne féljen. Újból rozsdaszinü lett a hajnal, antikot István botorkáló lépéssel, hosszú ut után elérkezett a Fehérlóhoz. Ott állt a szekér, álmosan libegett az abrakos tarisznya a lovak nyakában és Berti gyerek mélyen szusszant a zsákok között. Csendes poroszkálássa*! indultak meg a lovak és jó darabot meghaladtak már, amikor rémület éledt az öreg szemében. A százasokat kereste, a jó ropogós százasokat, de azok nem voltak sehol- Sem a lajbliban, sem a kabátzsebben, de még a nadrágzsebben sem. Az öreg homlokát gyűrűsre barázdálta a gond felhője és újból elébe lépett a Mari néni képe. Szörnyű káromkodásba érett a keserűsége és hosszat sercentett a város felé, mintha ebbe a sercenlésbe akarta volna minden megvetését belevinni. Újból vén ember lett, még vénebb, mint volt, amikor elindult az asszonya mellől. Fonnyadt szájában nem bodrozott a pipa, de nem is vette észre a nagy gondtól. Bűnbánó jósággal gondolt a falura, Mari nénire és újból leköpött a szekér mellett a földre. Mari néni a tornácra állt ki, ahogy a szekér befordult az udvarra. — Jól odamaradt kend! Legalább jól kőtt el a krumpli? István a ló hátára vetette a gyepiü szárát mialatt lelépett a szekérről. Csendes volt a hangja, most már igen csendes. — Nem falusinak való a város... Mari néni meghökkent, de ahogy észbekapta a szót, szinte örült is rajta. Arra gondolt, hogy tegnap már egy pillanatra szinte ur lett az ember a háznál. De most már jól van megint minden, most már szitkozó se kell. Befordult a konyha ajtaján és hámom kezdte a krumplit, ebédre. Levesnek valót. Csakazértis krumplilevest Az ujszeru fehérnemű Vasárnapi divatlevél
