Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-03 / 29. (3581.) szám
1935 február 3, vasárnap. Prága, február 2. Tiz év előtt halt meg Petrogalli Oszkár ! . . . Mi, akik közvetlen közelében éltünk s éveken keresztül közvetlen szemtanúi voltunk közéleti munkájának és akiket abban a szerencsében részesített a sors, hogy tanítványai és munkatársai lehettünk, mély megindultsággal emlékezünk vissza a tiz év előtti tragikus február negyedikére. Az akkor érzett gyászt és fájdalmat újból átéljük, s mélységes kegyelettel lapozzuk a Prágai Magyar Hírlapnak az 1925 február 4-ét követő számait. Hogyan számolt be Petrogalli Oszkár haláláról és temetéséről az akkor negyedik évfolyamát élő Prágai Magyar Hírlap ? A váratlan halálhír „Egy percnyi csönd döbbent a lélekbe, a megrázotfság, a lesujtottság borzongató csöndje, mikor kezünkben reszketett a távirat, mely azt jelentette: dr. Petrogalli Oszkár ma délben szivszélhüdésben Besztercebányán meghalt. A csendet a szívnek egy nagy megdobbanása szakította félbe, mely hosszú kilométerek szivszálain át oda dobbant, ahol most hidegre, mozdulatlanra parancsolt egy nagy magyar szivet a kérlelhetetlen sorsnak sziveket repesztő szolgája : a Halál/' így kezdődik a február 5-ik: szám gyászkeretes első oldalán a négyhasábosan szedett cikk, amely bejelenti a Prágai Magyar Hirlap vezérének villámcsapásként bekövetkezett halálát. A tragikus veszteséget találóan jellemző bevezetés után következett a nagy Halott közéleti pályájának tömör méltatása. Szent-ívány: Elveszítettük,.. Következő napon, a február 6-iki számban Szent-ívány József képviselő gyászkeretes vezércikkben emlékezik meg a nagy Halottról. — Megreszket a toll a kezemben, — kezdi a cikket a pártvezér, — amikor Róla, az Ö elmúlásáról kell írnom. Nem tudom elhinni, hogy a szlovenszkói magyarság egéről letűnt a legnagyobb fény, a legnagyobb és legfényesebb útmutató. Petrogalli Oszkárban hinni, bízni lehetett, — úgy mint senki másban I Petrogalli j Oszkárban testei öltött a magyar jellem1 minden kiválósága és kimaradt belőle minden hibája. Makacs, kemény magyar volt, de tudott a helyzetekhez alkalmazkodni. Puritán egyszerűség yoít az élete, végtelen magas régiókban járt a szelleme. Sohasem kereste az elismerést. Mindig messze tekintett . . . Robusztus, nagy igazságokat mondott, mindig egyenes és határozott\ vonalakat húzott. Dolgozott, nem tudott elfáradni a munkában és nag}’’ szelleme minden magyart átfogó erői jelentett . . . Mindnyájunknak mestere lehetett volna... Nem lesz, aki a helyét betöltse küzdelmes politikai életünkben . . . Elvesztette Benne a magyarság egy óriását! - Elveszhette a mi politikai életünk hányódó hajója iránytűjét ! Elveszítettük a hűséges jóbaráíot! A vezércikk után a lap beszámol a temetés előkészületeiről, a nagy Halott hirtelen bekövetkezett halálának körülményeiről s az országos részvétről, amely már az első órákban kibontakozott a Szlovenszkó és Ruszinszkó minden részéből a Megboldogult családjához és a prágai szerkesztőséghez érkezett táviratok tömegéből. A február 7-iki számban Forgách Antal, a Szlovenszkói Magyar Szinpártoló-Egye- sület néhány év előtt elhunyt országos elnöke. ir meghatott hangú vezércikket ,,Búcsú Petrogalli Oszkártól"' címmel. Az utolsó órák A lap harmadik oldalán „Petrogalli Oszkár a ravatalon. Egész Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarsága gyászolja Petrogalli Oszkárt címek alatt az Ellenzéki Sajtóosztály hosszabb ; jelentése látott napvilágot. Ebben megelevenedik a tragikus haláleset minden momentuma. A tragédia február 4-én pont déli egy órakor következett be. Délelőtt zavartalanul végezte Petrogalli Oszkár ügyvédi teendőit. A városban több hivatalban eljárt, bement a postahivatalba és ott maga föladta legutolsó, két politikai természetű levelét, amelyeket Szüllő Gézához és a Prágai Magyar Hirlap szerkesztőségéhez előző nap este irt. Az uccán ismerőseivel barátságosan elbeszélgetett. Félegy órakor a város főterén két barátjával sétált. Félegy után fölment a dolgozószobájába, ahol háromnegyed egyig egyik ügyfelével tárgyalt. Háromnegyed egykor átment az ebédlőbe és rosszullétről panaszkodván, lefeküdt a díványra. Édesanyja a levest mérte ki az asztalnál és háttal volt Ka felé. Egyszerre csak hörgést hall, riadtan hátrafordul és fiát habzó szájjal, mozdulatlanul látja feküdni. Megrémültén kérte, hogy törülje meg a száját és jöjjön ebédelni Leírhatatlan kétségbeesésére a legjobb fiú már élettelen volt. Oly hirtelen érte a szivszélhü- dés, hogy egy jajszó sem hagyta el ajkait. Néhány percen belül mellette voltak dr. Kos- tielik Ferenc és dr. Kollár Kamill orvosok, majd ügyvédtársa és szivéhez nőtt leghűségesebb barátja, dr. Bothár Sándor. Petrogalli Oszkárnak még meleg volt a teste, de az orvosi tudomány már csak a bekövetkezett halált konstatálhatta. Halála előtt másfél órával beszélt a Megboldogulttal Flache Gyula festőművész, aki beleegyezését kérte ahhoz, hogy néhány nap múlva hozzákezdhessen arcképének megfestéséhez. Portréfestés helyett Flache és Horn Károly Petrogalli Oszkár halotti maszkját készítették el ugyanaznap este. Petrogalli pályafutása Az ESO-jelentés ezután hosszasabban ismerteti Petrogalli Oszkár életrajzát. Ebből itt csak a fontosabb dátumokat soroljuk fel: 1874 október 4-én Aradon született. Atyja Petrogalli Artúr főgimnáziumi tanár volt Elemi iskoláit Aradon, a gimnáziumot Trencsén- ben végezte. Jelesen érettségizett. A jogot kitüntetésekkel Budapesten végezte el, 1897-98-ban tüzérönkéntes volt Pozsonyban és Kassán. 1902-ben Budapesten letette az ügyvédi vizsgát. Mint ügyvédjelölt Besztercebányán, majd Poló- nyi Gézánál Budapesten működött. 1902-ben megnyitotta ügyvédi irodáját Besztercebányán. Már mint jogász résztvett a függetlenségi és negyvennyolcas párt mozgalmaiban. 1906-ban ő alapította meg Besztercebányán a pártot s ugyanezen évben egyhangúlag, ellenjelölt nélkül, nagy lelkesedéssel választották meg Besztercebánya országgyűlési képviselőjének. Mint fiatal képviselő azonnal feltűnt okos felszólalásaival, úgyhogy rövidesen minden fontosabb parlamenti bizottságba bekerült. Egy-kettőre tekintélyes, nagy befolyású politikus lett. Befolyását azonban soha semmi néven nevezendő egyéni előny szerzésére nem használta föl. Választópolgárainak mindig valóságos ingyenes fiskálisa volt. Besztercebányáért rendkívül sokat tett s a város polgársága — nemzeti különbség nélkül — rajongott érte. 1910-ben Serényi Béla gróf földművelésügyi minisztert léptették fel vele szemben és Serényi érdekében maga Tisza István is lejött Besztercebányára. A kormánypártnak mindazonáltal csak hihetetlen erőfeszítésekkel sikerült 13 szavazatkülönbséggel megbuktatni Petrogallit. A háború kitörésekor mint hadnagy nyomban bevonult Komáromba a lovastüzérekhez. Rövidesen főhadnagy lett és kitüntetést kapott. Egy év múlva súlyos betegen került haza, súlyos bronchitisz- szel, tüdőtágul ássál és kezdődő szívbajjal. 1917-ben egészségi állapotára való tekintettel a katonai szolgálat alól felmentették. Ugyanezen évben Eszterházy Móric gróf, az uj miniszter- elnök fölajánlotta Petrogallinak Zólyom-megye fő- ispáni méltóságát, amit ő nem fogadott el. A Károlyi-forradalom kitörésekor a polgárság egyhangú kívánságára elvállalta a besztercebá- nyiai nemzeti tanács elnökségét. Elsősorban az ő érdeme, hogy a városban rendzavarások és fosztogatások nem voltak. Az államfordulat után egyideig minden politikai tevékenységtől visszavonult. 1920 elején azonban az első választáskor a magyarság pártjai érdekében a leglelkesebb odaadással agitált. Előzőleg résztvett abban a mozgalomban, amely az egységes magyar párt megalakítására irányult. Miután ez nem sikerült, a keresztényszo- dalista pártot és a magyar kisgazda, földműves és kisiparos pártot támogatta, községről községre járt és a gyűléseken szónokolt. 1920 április 15-től szeptember 24-ig internálva volt. így nem vehetett részt személyesen a szövetkezett ellenzéki pártok közös bizottságának ótát- rafüredi alakuló gyűlésén, ahol felolvasták nagyszabású memorandumát, amely első rendszeres feldolgozása a magyar kisebbség jogköveteléseinek. 1922 februárban a közös bizottság egyhangú bizalmával meghívta Petrogallit a losonci székhellyel létesített Központi Iroda vezetésére. Azóta a szövetkezett pártoknak összes egységes akcióit vezette és irányitotta. 1922 október 1-én vette ót a Prágai Magyar Hirlap főszerkesztését. Úgy a PMH-ban, mint a szlovenszkói magyar napilapokban gyakran megjelent vezércikkel a kisebbségi magyar újságírásnak és politikának mindig komoly eseményei voltak. A gömöri harangok A P. M. H. e számában az országos gyász jellemzéséül többek között fölemlíti, hogy a rimaszombatiak kezdeményezésére a temetés napján délután 3 órakor, amikor a gyászszertartás megkezdődik, az összes gömöri községekben — ahol magyarok laknak — egy félóráig zúgni fognak a harangok, hogy a gömöri magyarság evvel is kivegye a maga részét a kisebbségi magyarság gyászából. A nagy temetés A Prágai Magyar Hirlap február 8-iki számában kétoldalas telefontudósitást közöl a nagy besztercebányai temetésről. Az uccák zsúfolva vannak, — kezdi a tudósítás, — gyászruhás emberek rójják a kövezetei. Itt vannak mindenfelől a kisebbségi magyarok. A messze Ruszinszkóból éppen úgy, mint az ezüstpitykés dolmánya komáromi szekeres- gazdák és a Tátra aljáról a szepesi németek és magyarok... Gyászol Besztercebánya. A házakon a gyenge szellő gyászlobogókat lenget, a legtöbb magánházon ott van a fekete zászló, az egyesületek és kaszinók házain is ottvan a gyász jele, sőt még a városháza ormán is a gyász szimbóluma lobog. A gyászház kapualjában van felállítva a ka- tafalk, amelyen a komor, feketeszinü hatalmas érckoporsó nyugszik. A hatalmas kapu alját teljesen betöltik a koszorúk. Több mint harminc koszorú öleli körül a koporsót. A koporsó mellett áll a nagy halott sziven- sujtotí édesanyja, akit a fájdalmak annyira megviselnek, hogy nem is tudott kimenni a temetőbe. Egész délelőtt egymásután járultak a küldöttségek a gyászolókhoz és őszinte részvétüket fe- j jezték ki azért a csapásért, amely a szerető j anyát és a magyarságot érte. A keresztényszocialista párt részvétét dr. Kör- mendy-Ékes L. képviselő tolmácsolta, a magyar kisgazda párt nevében dr. Törköly József j nyújtotta át a fegyvertársak búcsúzó kézszo- ritását a családnak, a ruszinszkói pártszövetség részvétét dr. Bakó Gábor tolmácsolta s a zipserek nevében Stróbl János mondott vigasztaló szavakat... Pontban három órakor kezdődött meg a gyászszertartás. Ekkor már feketéi lett az ucca az emberektől. Három-négyezer ember volt ott, hogy utolsó útjára elkísérje azt az embert, aki, amíg élt, az élükön járt Szem nem maradt szárazon, amikor Gürtler József nagyprépost megjelent fényes papi segédlettel és amikor a papi ajkakon felcsendült a Circum dederunt me... A holttest beszentelése és a gyászénekek után megindult a szomorú menet a temető felé. Hatlovas gyászhintó vitte a koporsót, amelynek jobboldalán a komáromi szekeresgazdák és a magyar képviselők küldöttségei haladtak. Egyre többen és többen csatlakoztak a gyászmenethez és végeláthatatlan embersokaság haladt a koporsó után nagy és őszinte fájdalommal Amerre a menet elhaladt, mindenütt emberek állották végig az uccákat s az üzletek zárva voltak. Közben a harangok a város valamennyi templomában szóltak. A gyászbeszédek A temetőben a nyitott sírnál elsőnek dr. Kör- mendy-Ékes Lajos képviselő, a közös vezérlő- bizottság politikai elnöke mondott beszédet. A mély hatású, klasszikusan szép gyász- beszédnek az utolsó szavait idézzük: — Vidd magaddal a szlovenszkói és ru- szinszkói ellenzéki pártokba tömörült lakosságnak soha el nem múló háláját és köszönetét és a hideg koporsón keresztül fogadd el tőlünk a legmelegebb kézszoritást, főleg pedig vidd magaddal magyar testvéreidnek azt az óhaját, hogy mintaszerű munkás, nemes életed fáradalmait pihendd ki békés nyugovásban. Az Ur színe előtt pedig könyörögj érettünk. A második szónok Szent-ívány .József képviselő volt, aki pártja nevében könnyekig megható, megindult szavakkal búcsúzott el Petrogalli Oszkártól, aki „nem halt meg és soha sem fog meghalni". A országos keresztényszocialista párt nevében Tost Barna elnöki tanácstag, kassai prépost-kanonok, a ruszinszkói pártszövetség nevébeny dr. Bakó Gábor s a szepesi németek nevében Stróbl János mondott szívhez szóló gyászbeszédet. A magyar munkásság szónoka után végül a Prágai Magyar Hirlap felelős szerkesztője és a Központi Iroda helyettes igazgatója adtak kifejezést annak a pótolhatatlan nagy veszteségnek, amit mindkét intézmény életében Petrogalli halála jelentett. A mi gyászunk A temetési beszámoló a következő sorokkal fejeződik be: Délután három óra. Fel búg a gyászének Petrogalli Oszkár ravatalánál. A Prágai Magyar Hirlap szerkesztőségében és kiadóhivatalában megáll a toll. nyomdájában elpihennek az ólomkatonák. Valamennyien némán állunk tiz percig és lékeink odaröppennek - a vezér ravatalához. Tiz évvet ezelőtt ... Visszaemlékezés Petrogalli Oszkár halálára és temetésére Mit irt a Prágai Magyar Hírlap 1925-ben a tragikus eseményről ? 5 | fi, W rgp w Lesántult malacai, hízói meg,ILP.fi.2y H JLl gyógyulnak, erősen fejlődnek, , í rfTilha a napi takarmányhoz néhány gramm | biztosan meggyógyítja mételybetee PEKK d-vitamint g szarvasmarháit, juhai! MMBHBiMaTO'iWfflBkiiilBlliiilfc 11 'MM1 1 KEBAL elhajtja a malacok gilisztáit Csak néhány fillér a napi kiadás I | Kapható minden patikában 1 Folerakcit: „MEDIMR" BfCltislGOCI. j
