Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-23 / 46. (3598.) szám

2

ra&<SUAWkflRHIRL3B

1935 február 23> szombat.

Országszerte lelkes hangulatban folynak a keresztényszocialiita párt

gyűlései

Nagyszabású munkatervvel Indul a választási küzdelembe a pozsonyi pártszervezet

Pozsony, február 22. Szlovenszkó-szerte mindenütt élénk politikai élet észlelhető. Az országos keresztényszocialista párt is sűrűn rendezi a falvakban tisztújító gyűléseit, amelyeken igen lelkes hangulat nyilatkozik meg a párt iránt. Nemcsak magyarok, de szlovákok és németek is résztvesznek ezeken a gyűléseken és az országos pártközpontba érkező jelentésekből megállapítható, hogy a párt tábora uj tagok belépésével állandóan gyarapodik.

A közelmúlt napokban emlékezetes tisztújító gyűléseket rendeztek a párt helyi szervezetei Vizkeleten, Feketenyéken és Hidaskürtön. Mindhárom községben megjelent Galambos Béla hidaskürti plébános, a galántai járási pártszervezet ügyvezető elnöke, továbbá Mihalik János országos pártvezetőségi tag és Kardoss Győző körzeti titkár, akiknek buzdító beszédét mindenütt a párthivek nagy tömege hallgatta.

A tisztújító gyűlések egyhangú határozattal törhetetlen ragaszkodásukról és bizalmukról biztosították a pártot és Esterházy János országos elnököt.

Vizkeleten a helyi szervezet diszelnöké- nek választották meg Galambos Béla plébánost, elnöknek Dudás Kiss Józsefet, alelnök- nek Vigh Pétert, titkárnak Uhrovcsik Józsefet, pénztárosnak Szöllősy Ágostont, ellenőröknek Nagy Rezsőt és Rozsár Józsefet. A járási pártvezetőségbe kiküldték Né- methy Zoltánt, Halász Gáspárt, Uhrovcsik Józsefet, Kiss Ignácot és Jeskó Istvánt.

A hidaskürti szervezet diszelnöke lett Galambos Béla, korelnöke Lukovics János, elnöke Huszár István, alelnökei Lukovics Lajos és Hegedűs Ferenc, titkára ifj. Benkó József, pénztárosa Hadúr Jenő, ellenőrei Dudás Gáspár és Marsay István. Járási pártvezetőségi tagok: Szolgay Ferenc,

Hadúr Ferenc, Mázsár Imre és Majláth Ferenc.

Feketenyéken diszelnök lett Galambos

Béla, elnök Kása Imre, alelnök Juhász Dániel, titkár Kilacskó Gyula, pénztáros Haver János, ellenőrök Polacsek Ferenc és Kilacskó Lajos. A járási pártvezetőségbe jelölték Polacsek Jánost, Fodor Józsefet, Le- vánszky Mihályt és Renczés Ágostont.

A negyedi tisztújító gyűlés Kardoss Győző körzeti titkár résztvételével folyt le és a nagyszámú hallgatóság lelkesen tüntetett gerinces keresztényszocialista meggyőződése mellett. Itt diszelnöknek választották meg Petrovics Jánost, elnöknek Gágó Istvánt, alelnöknek Hanzélik Albertét, titkárnak Ficza Ferencet, pénztárosnak Atkáry Vilmost, ellenőröknek Makács Bélát és Pelikán Lajost.

A szenei gyűlésen Vizi Károly titkár képviselte a pártközpontot. Ürge István helyi elnök és Vízi Károly beszéde után megejtették a tisztujitást, amelynek során diszelnök lett Csizmazia Dénes, társelnökök Ürge István, Morvay József és id. Csizmazia László, pénztáros Simonics Gyula, ellenőrök Csizmazia László (gazda) és ifj. Nesz- méry János. A gyűlésen elhatározták, hogy márciusban nagyszabású népgyülést rendeznek Szencen.

Nagy sikere volt a párt zselizi tisztújító gyűlésének is, ahol a pártközpont részéről Hámornyik János körzeti titkár jelent meg. Elnök lett Komzsik József, alelnökök Muzs- lay István és ifj. Gregor János, titkár Dúsa Béla, pénztáros Földy Endre, ellenőrök Vá- rady Lajos és Nagy Béla. A járási választmányba Bojsza József bankigazgatót, Mészáros István plébánost és Modrovics Jánost küldötték ki.

Ipolykiskeszin Bratkovics István körzeti titkár részvételével folyt le a tisztújító közgyűlés. Elnök lett Borsos János, alelnökök Fekete József és Pikler József, pénztáros Jobbágy Ferenc, titkár Váczi Gyula, jegyző Pikler Kálmán, ellenőrök Czibula Endre és I Závodszky János.

Szenese szlovák községben ugyancsak Hámornyik János képviselte a pártközpontot. Elnök lett Suchal Lajos, alelnök Sulán János, titkár Gajdos István, pénztáros Szol- csányi Ernő, ellenőrök Valáchy István és Gajdos István.

A nováki szervezet tiszteletbeli elnöke lett Csikkel Albert, elnöke Baluch Antal, alelnökei Rusz Gusztáv és Kalvaster Ágoston, titkára Visnovszky János, pénztárosa Briatka Tamás, ellenőrei Mecsiár Ferenc és Géczy János.

Ui pártszervezet a kapusi járásban

Kassa, február 22. A nagykaposi járásban is egymásután alakulnak meg a párt uj szervezetei. A minap Bajánháza község lakosainak jelentős része csatlakozott a keresztényszocialista párthoz. Az alakuló gyűlésen a kassai kerületi központot Székely Ferenc körzeti titkár képviselte, akinek előterjesztése után a nagyszámban jelenvolt gazdák lelkesedéssel alakították meg a helyi csoportot s a következő tisztikart választották meg : diszelnök Berzeviczy István nyug. polgármester, földbirtokos, elnök Bubán János, alelnök Borkesz János, titkár Lencsés Mihály, jegyző Szabó István, pénztáros Bilcsik István, ellenőrök K. Kovács György és Maczik János. A választmánynak ló tagja van.

fi pozsonyi

helyi pártvazefeság ü'ése

Pozsony, február 22. Az országos keresztényszocialista párt pozsonyi helyi szervezetének pártvezetősége dr. Jabloniczky János képviselő elnöklése mellett népes ülést tartott, amelyen főleg a tavaszra várható választások előkészítését tárgyalták meg. Az elnöklő Jabloniczky képviselő széleskörű beszámolóban vázolta a politikai helyzetet, amely nem zárja ki a tavaszi parlamenti, járási és országos választások lehetőségét. E végből

már most szükséges az előkészületeket megtenni, nehogy a pártot a választások hirtelen

kiírása meglepetésszerűen érje.

Dr. Aixinger László pártigazgató azután ismertette a már folyamatba tett intézkedéseket.

Az ülés résztvevői köréből rámutattak arra az újra észlelhető törekvésre, hogy kis pártok megteremtésével az őslakosságot szétforgácsolják és érdekeivel ellentétes célzatú politikai táborokba csábítsák.

(30)

így is történt. A támadás kitünően sikerült. Munckendorf pillanat alatt végzett emberével, megkötözte és szájálba kendőt dugott. Aztán a testet vállára kapta és felvitte szobájába, ahol ágyára dobta. Az őr gyűlölködve nézte támadóit, de teljesen tehetetlen volt. Juanita ezalatt vizespoharat készített elő. négy csöppet öntött bele.

— Feszítse fel a száját, — mondotta.

Az őr makacsul összeszoritotta állkapcsait, miire Munckendorf öklével rásujtott az áliára, úgyhogy a szegény ember fájdalmában szélesre tátotta a száját. Juanita ezt a pillanatot használta fel és betöltötte a folyadékot a szájába. Prüszkölt és köhögött, de a viz lecsúszott a torkán és másodpercek alatt magatehetetlen feküdt az ágyon.

A harmadik őrrel is egyszerűen végeztek. Kopogtatás nélkül nyitott be Juanita a szobájába. Az őr ágyán feküdt és aludt, ő teljesített éjfél után szolgálatot és most pihenője volt délig. Juanita beszéli tóttá társát, aki másodpercek alatt gúzsba kötötte a magával téhel~'1en embert. Juanita őt is elkábitotta. Roibinhoodhoz egymagában ment be. Nyugodtan elbeszélgetett vele. Amikor az öreg pohara után nyúlt, Juanita kézbe kapta a poharat.

— Nem friss már ez a viz, — mondotta. — Majd töltök bele frisset.

A folyosóra ment, megnyitotta a vízvezetéki csapot, teleeresztette a poharat és a méregből négy csöppet öntött bele.

Akkor tört ki Juanitán az izgalom, amikor munkájukat sikeresen bevégezték.

— Most már magunkban vagyunk és nem

kell tartanunk meglepetéstől. Ezek csaknem ebédidőig eszméletlen állapotban lesznek. Semmiféle szerrel nem lehet őket magukhoz téríteni. Féllóra múlva jönnek a majorosok. Tehát van időnk, hogy megbeszéljük a szökés részleteit.

Robinhood szobájában ültek, ahonnan az egész udvart beláthatták. Juanita elmondta a tervét. Amikor a majoroskocsi az udvarra gördül, Munckendorf kezébe veszi a két tejes kannát és kiviszi a kocsihoz. Lerántja a majorost és ártalmatlanná teszi, aztán az asz- szonnyal végeznek. Mindkettőjüket elkáibitják, felveszik öltözetűiket és a kocsival elhagyják a villát. A többit majd útközben meglátják.

Jó háromnegyed óra múlva nyiltott meg a kapu és gördült be a majoroskocsija az udvarra. Munckendorf lassú, nyugodt léptekkel haladt a két tejeskannával a kocsi felé. Juanita a villa bejáratában állt és lélegzetét visszafojtva figyelte az eseményeket.

A majoros rászólt Munckendorfra:

— Uj ember, hé, mi?

Munckendorf nem értette, hogy mit szólnak hozzá és igy nem is válaszolhatott, csak fel- nyujtotta a kannákat. A majoros Ihiátranyuit és kiemelt egy nagy kannát, úgy nyújtotta a porosz felé. Felső teste félig kihajolt a kocsiból. Munckendorf ahelyett, hogy a kannáért nyúlt volna, hosszú jobbkarjával átölelte a majorost és egyetlen hatalmas rántással a földre húzta.

— Hé, mi az? — ordított a majoros és talpra igyekezett ugrani de Mm ch' ndorf máj- raj ta térdelt és olyan horogütést miért rá, hogy az ember teljesen elsaédült és elkábulva

nyúlt el a földön. Az asszonyt annyira meglepte a váratlan támadás, hogy eddig csak hápogott. Amikor azonban férje veszedelmét látta, felsikoltott.

— Jaj, megöli. Meggyilkolja. Segítség!

Munckendorf a kocsihoz ugrott és az aszszonyt két kezével megragadva lehúzta a földre, az kétségbeesetten védekezett, ordított, ahogy csak kifért a torkán, de Munckendorf hatalmas tenyerével betapasztotta a száját.

— Dommerwetter. Egy szót még és magába fojtom a párát!

Ekkor máir Juanita is künn volt. A majoros párt megkötözték és beeipe'lték az ebédlőbe. A férfi rn'éig nem magához, annak könnyű volt a száljába vizet önteni, az asszonynak azonban erőszakkal kellett felnyitni a száját. Köpködött, ellenkezet, de végre őt is lebúrták és a két tehetetlen embert hosszában elfektették az ebédlő asztalán. Juanita ezalatt az egyik földszinti szobában megtalálta a hatalmas batyut, amelyben a szennyest kötözték össze.

— Most menjen a szobájába, gyorsan csomagoljon össze, lehetőleg kis poggyászt hozzon ...

— Nincs semimi összepakolni valóm, csak a toalett szereim.

— Annál jobb. Az én szobáimból is hozza le a kis feketetáskáimat. Majd elrejtjük a batyuban. Mindjárt indulunk, egy pillanatot sem szabad elveszít erűi nik.

Tíz perc múlva a kocsin ültek. Juanita megtalálta a majoros zsebében a kapn kulcsát. A tehetetlen emberpár felső ruháit lehúzták, magukra kapták, a sajált ruhájukat a batyuba gyömöszölték. Munckendorf kinyitotta a kaput, ezalatt Juanita kantárom vezette a lovat a villa elé. A porosz most bezárta a kaput és a kulcsot messzire elhajította. Két karját mint a csóphadarókat dobta szélt és boldogan, jóízűen felnevetett.

— Wir werden sohon sehn! Most aztán: vorwárts!

A lovak közé csendített. A majoros kalapját mélyen bomiliokába húzta és halkan fütyö- részett. Alig kocogott a két ló egy félkilométer, az ut elhajlott és a hajtásban egy silba- koiló katona állott. Kissé gyorsabb futásra ösztönözte Munckendorf a lovaikat. Az őr egyErben titkár egy kérdésre adott válaszában az „őslakos németek egységes frontjának" megteremtésére irányuló mozgalmat ismertette,! amely Szlovenszkó és Ruszinszkó német lakosságát eddigi pártállására való tekintet nélkül igyekszik egy táborba gyűjteni és amely mozgalmat mindenütt örömmel üdvözölték. A helyi szervezet elégtétellel vette tudomásul az egységes front megalakulását és a leghatásosabb támogatást igéite. Élénk tetszéssel fogadták az összegyűltek a német nyelvszigeteken az uj alakulat érdekében megindított toborzó munkát. Az ülés megtárgyalta a pártból eltávolitott elemek által megindított különböző akciót is, amelyek egyes néprétegek gazdasági felsegitésének beigé- résével igyekeznek érvényre jutni és megállapította, hogy

a párt évek óta önzetlenül dolgozik, védi minden társadalmi réteg érdekét,

nincsen tehát oka arra, hogy egyes személyek, vagy kis csoportok érdekhajhászását túlságosan komolyan vegye. Mindamellett szükséges rámutatni arra, különösen a párt tagjai körében, hogy ezek. a kizárt elemek nélkülöznek minden politikai súlyt és kívánatos, hogy a közönség ne üljön fel nekik. A jól látogatott ülés egyhangúan magáévá tette a Pozsony város területére felállított nagyszabású munkatervet.

— Komárom végre elhatározta, hogy állam- segélyt kér. Komáromi tudósítónk jelentk Most tartotta a városi képviselőtestület közgyűlését, nagy érdeklődés mellett. A közgyűlésen arról volt szó, felemelje-e a város a pótadót 180 százalékról, avagy ne. A város 6ulyos anyagi kötelezettségeire való tekintettel a járási hivatal a költségvetést nem fogadta el s azzal küldte vissza a város elöljáróságának, hogy uj költségvetést állítson be felemelt pótadóval. Rend- kivüli közgyűlés, tanácsülés, majd újból közgyűlés következett ezután, mig végre a legutóbbi közgyűlés elfogadta a törvény által előirt legmagasabb pótadó kivetését. így remél a város a szanálási alapból segélyhez jutni. A házadó után 200%, az egyéb adók után 300% a kivetett pótadó. Nagy zajjal, vitával fogadták el a városatyák ezt a pótadót. Az ülés folyamán szó került a városi magyar könyvtárról, amely kitünően látja el kötelességét, noha a város nem tartotta érdemesnek a könyvtárt a törvényes dotációban részesíteni. 1933-tól tartozik a város a könyvtárnak a könyvek árával s igy az uj könyvek bevásárlását akadályozza. Ami a kulturális segélyeket illeti, azt sem fizeti a város, amely költséges építkezések után teljesen benneragadt az adósság hinárjában.

kedvűén állott a helyién, mig a kocsi elvághatott mellette. A második őrön is szerencsésen túljutottak.

— Hány őr van még ezen az utón? — kérdezte súgva Munckendorf.

— Sejtelmem sincs róla. Talán egész a majorig őrzik az utat.

— Akkor el kell mennünk egész a majorig, — vakarta meg fejét a porosz.

Úgyis volt. A bükkös egyre sűrűsödni kezdett. Már vagy nyolc kilométernyi utat megtettek, amikor az erdő hatalmas tisztássá szélesedett. A tisztás szélén még őr állott, de ez is gyanúi alánul engedte tovább a kocsit. A major a túlsó szélen volt s háta megett ritká- sabb facsoport húzódott. Amint a kocsi a major elé ért, a kutyák ugatva rohantak végig az udvaron és szűkülve táncoltak a kapu előtt.

— Amint látom, az ut megkerüld a majort és továbbvezet a facsoportba. Gyerünk azon.

Vadul a lovak közé csapott, mire azok vágtató iramban rohantak el hosszaiban a major mellett.

Ebben a pillanatban lövés dördült *é« golyó süvített el Munckendor' füle mellett.

XXII.

— Valami bolondságot csinálhattunk, — dohogott a német. .— Úgy látszik, gyanút keltettünk, hogy nem tértünk be a major udvarára. De csak nem tépetjük szét magunkat azokkal a bestiáikkal.

Mikor a második lövés eldördült, mér megkerülték a majort és a kocsi a ritkás facsoportban vágtatott. Az irt itt erősen lejtősödött és széles völgybe vezetett. Munckendorf úgy verte lovait, hogy azok s árkán yokkéip száguldoztak. Jó tiz perce érhettek ki az utolsó őr tüzkörébőh de már hatalmas utat nyertek.

— Az bizonyos, hogy az üldözésünkre indulnak. Bár jóvérű paripák ragadnak magukkal mégsem versenyezhetünk az autóval, repülővel, meg a rádióval.

— Rádión nem fognak körözni — mondta Juanita. — Hiszen a kémelháritó foglyai voltunik.

(Folytatjuk.}

%

i nlttmu tova íri

WILLíAM CROOKK KEMREGÉNYE

A VUIHU hlMiHM