Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-22 / 45. (3597.) szám

A londoni konferencia utóhuüámai Sir John Simon európai körutazást tervez Berlinnel egyidejűleg Moszkvát és Versét is meglátogatja - A szovjet hivatalos jegyzékében elfogadta a londoni megáiiapodásokat A hatalmak nem tárgyalnak külön a légvédelmi szerződésről pontjára. Csak ha a német válasz megérkezik az angolok részletes kérdőívére, akkor kerülhet sor a közvetlen tárgyalások megszervezésére. Az angolok máris értesítették a berlini kor­mányt, hogy a légvédelmi szerződésről nem hajlandók külön tárgyalni A kérdőív kidolgo­zása javában folyik Londonban s mielőtt elkül­denéd azt, az angol kormány a francia kor­mánnyá] is megegyezik. A párisi és londoni diplomaták egyébként állandó telefonösszeköt­tetést tartanak fönn egymással. Az angol-fran­cia tárgyalásokat Sir John Simon angol kül­ügyminiszter jövő csütörtöki párisi tartózko­dása tetemesen meggyorsíthatja. 365 millió békebarát Az angol lapok egyöntetűen hangsúlyozzák a tegnapi szovjet jegyzéknek jelentőségét es Sir Simon tervei A „Time$“ parlamenti munkatársa szerint az angol kormány tudomásul vette a német kor­mánynak azt a kívánságát, hogy az angol mi­niszterek látogassanak el Berlinbe a problémák megbeszélésére. A jelen pillanatban erre a ta­lálkozásra nem lehet gondolni, de valószínű, hogy később Simon csakugyan a német fővá rosba utazik. Diplomáciaiig megfelelően előre elő kell készíteni Hitler és az angol külügy­miniszter találkozását. Berlin egyébként nem az egyetlen főváros, amely az angol miniszterek látogatását kívánja. Az utóbbi napokban érte­sítés jött Moszkvától, hogy a szovjetkormány szívesen látná a britt kormány képviselőit az orosz fővárosban. Az angol kabineti máris fog­lalkozik az oroszországi utazás problémájával. A „Daily Telegraph“ diplomáciai munka­megállapitják, hogy Franciaország, Nagybrl- tánia, Olaszország, Oroszország és a kisantant egységes föllépése után „egy jelentéktelen tö­redék" nem gátolhatja meg a béke megszer­vezését. A párisi Journal ugyancsak azon az állásponton van, hogy a békebarát hatalmak 365 millió lakosával szemben a német ellenállás nagyon kis körre szorítkozik és jelentéktelen. A „Morning Post“ diplomáciai munkatársa szerint a döntés előtt Anglia és Franciaország újból részletesen fog tárgyalni. Nem lehetetlen, hogy a tárgyalásokba Olaszországot is bevon­ják. Grandi londoni olasz nagykövet szerdán érkezett vissza Rómából Londonba és részletes utasításokat hozott magával Mussolinitól \ Duce is azt ajánlja, hogy a hatalmak készítsék elő alaposan a munkát, mielőtt az újabb nem­zetközi találkozásra sor kerülne. társa ugyancsak lehetőnek tartja, hogy Simon a berlini utazással kapcsolatban ellátogat Moszkvába is. A londoni javaslatok elfogadása ugyanis kizárólag általános európai alapokon történhet meg s ezért szükséges, hogy vala­mennyi nagyhatalommal tisztázzák a problé­mákat. Londonban kedvező benyomást keltett az angol-német tárgyalások vágyának és a lég­védelmi szerződés azonnali megkötésének né­met javaslata, de azokban a problémákban, ahol még a zavar uralkodik, tisztázásra van szűk ség. A „Daily Telegraph“ szerint nem lehetet­len, hogy a Berlint meglátogató angol minisz­ter a német fővárosból tovább utazik Moszkvá­ba és Varsóba. Ezzel a körutazással sikerülni eloszlatni a németek és az oroszok aggályait is. Királykeresők? (sp) Prága, február 21. Amikor Schuschnigg és külügyminisztere csü­törtökön elindult párisi és londoni útjára, látszó­lag a legnagyobb rend és nyugalom uralkodott Ausztriában. A silling szilárd, a gazdasági hely­zet nem fenyeget veszedelemmel, a nép önfe­ledt boldogsággal ünnepli a velszi herceget, s mintha az ország fővárosa néhány napra nem is Bécs, hanem Kitzbühel vagy valamelyik más téli sporthely lett volna. S mégis, a helyzet is­merői az orrukat fintorgatják, ha Ausztriáról beszélnek. Csend van és nyugalom, mondják, de kizárólag Hitler jóvoltából, aki nemzetközi tárgyalásai érdekében egyszerűen megtiltotta ausztriai párthiveinek, hogy a bécsi kormányt háborgassák. A másik oldal, a letört baloldali front, nem alkalmazkodik ilyennemü parancsok­hoz s nincs is, aki hasonlókat parancsolna neki. A februári szociáldemokrata forradalom évfor­dulóján bebizonyosodott, hogy hiába kaparták le a felületről a piros-fehér-plros köztársasági színeket, hogy Ismét előtűnjék az ősi, a patinás, ámbár kissé megrongált, fekete-sárga, — a vö­rös szín itt is, ott is kiüt a vakolat alól, s Flo- ridsdorf vagy Ottakring népe nem felejti el, hogy a mai rezsim tavaly még ágyukat szegzett otthonainak s szétkartácsolta felvonuló tömegeit. Schuschnigg és külügyminisztere érzik, hogy mai kötéltáncos produkcióikat nem folytathatják a végletekig. Ausztria mai helyzetében olyan alakulat, amelyet csupán a nyugati kigyóbüvö- lők, a franciák, az olaszok, az angolok tarta­nak meg merev, egyenes helyzetében. Ha az igé­ző nagyhatalmi szemek egyszer elfordulnak ró­la, menthetetlenül összeomlik az egész, s ki tud­ja, mi következik. Bévülről a rezsimet semmi sem tartja. Schuschnigg és külügyminisztere sze­retné, ha a tervezett osztrák paktumot, amely kívülről garantálja Ausztria függetlenségét, s nem engedi, hogy bárki hozzányúljon a semle­gesített országhoz, belső óvintézkedésekkel ki­egészítenék. Ha sikerülne stabil belső állapoto­kat teremteni, s beültetni a Burgba valami sta­bil pontot, amely körül megindulhatna az uj osz­trák nacionalizmus és öntudat kristályosodása. Az osztrák kormány szerint ez a folyamat ese­dékes és minden elő van készítve hozzá. Csak a tengely hiányzik, a nyugtalan masszába bedobott valami, amely nyomban örökre megmerevítené a helyzetet, s ami körül nemes kristályformák­ban csoportosulna az egyelőre felhevitett, nyug­talan, folyékony kövület. A nyugati hatalmak érzik, hogy Schuschnig- géknak igazuk van. Nehéz egy népet olyan for­mákba kényszeríteni, ami nem tetszik neki. Ne­héz egy egész országtól megtagadni az önren­delkezési jogot, amelyről pedig azt hangoztat­ják, hogy az „uj Európa" alaptörvénye. Nehéz egy kőnek megparancsolni, hogy állva marad­jon a levegőben, amikor vonzza a gravitáció. Ha azt akarjuk, hogy a kő fenmaradjon. alá kell építeni valamivel. Párisban, Londonban most arról fognak tárgyalni, hogy mi legyen a „vala­mi", amire a nemzetközi külső paktumon kívül belülről ráépítik Ausztria függetlenségét. Ezzel kapcsolatban ismét felmerült a Habs- burg-kérdés. Jól értesült körök szerint az oszt­rák államférfiak kész memorandummal utaztak nyugatra, hogy bemutassák a probléma rende­zésének lehetőségeit A szó szoros értelmében királyt mentek keresni. De ennél a szónál: ..ki­rály", máris felmerül a megoldási tervek fonák­sága s az a rengeteg, áthidalhatatlan akadály, ami a Habsburgok ausztriai resturálásának útjá­ba tornyosul. Nem beszélve a más nehézségek­ről, az is csaknem eldönthetetlen, minek nevez­London, február 21. Az európai diplomáciai tárgyalások tegnapi gzezációja az a jegyzék volt, amelyet Potemkin párisi szovjetnagykövet nyújtott át L&val francia külügyminiszternek s amelyben a szovjetunió fenntartás nélkül el­fogadja a február 3-i londoni francia-angol nyilatkozatot, különösen annak azt a szakaszát, amely a béke és a biztonság problémája fel- oszthatatlaoságáról és egységes megvalósításá­ról szól. Az orosz jegyzék végetvet a találgatá­soknak és bizonyossá teszi, hogy Olaszország után a moszkvai kormány is hozzájárul a lon­doni francia-angol megegyezéshez, azaz nem gördít nehézségeket a további tárgyaláosk út­jába mindaddig, amig a londoni javaslatokat a hatalmak egységesen és felosztás nélkül tár­gyalják. Campbell párisi angol ügyvivő tegnap este Lavállal tanácskozott és tájékoztatta a francia külügyminisztert a helyzetről. Egyre valószí­nűbbé válik, hogy a fejlődés iránya és az eljö­vendő tárgyalások hosszadalmasak és nehézke­sek lesznek. Ugyanakkor azonban az is bizo­nyos, hogy Anglia nem tér le a francia-angol együttműködés útjáról és nem hajlandó két részre osztani a Londonban fölvetett problémá­kat, azaz orosz és francia kívánság szerint csak egységesen és oszthatatlanul tárgyal az euró­pai békéről. Közvetlen angol-német tárgyalások Ma már bizonyosnak látszik, hogy a közvet­len angol-német tárgyalások valóra válnak. Az angol kormány a közeljövőben kérdőívet küld Berlinbe és precíz válaszokat kér a német kor­mánytól a francia-angol javaslat minden egyes zék el az uralkodót, ha Habsburg volna és visszatérne Ausztriába? Ottó csak „császár" le­het. Hatmillió ember császára, egy törpe biro­dalom imperátora? Hiszen az osztrák viszonyok­hoz arányitva még Ethiópia császárja is sok­kal hatalmasabb császár lenne, mint a bécsi! „Királynak" nevezzék el? Ottó ebbe a megol­dásba sohasem egyezik bele. Nagyherceg, fő­herceg, vezér, vajda, nyégus legyen a neve? Fé­lő, hogy a legkisebb ügyetlenség ezen a téren hangos gunykacajt vált ki a tiroli hegyek, a bé­csi külvárosok, a karintiai náci-központok la­kosságában s éppen az ellenkező célt éri el, mint amit óhajt. Az osztrák miniszterek óvatosak s mindaz, amit kívánnak, legfeljebb egy kormányzó, aki Habsburg legyen. Nem lehetetlen, hogy a nagy­hatalmak c megoldási terv elől nem zárkóznak el. Úgy is sokat suttognak már Európában a velszi herceg ausztria utjával kapcsolatban, s nem hiányoznak a vélemények, amelyek sze­rint a herceg a Habsburg-kérdést ment tanulmá­nyozni Bécsbe. Egy autentikus jelentés szerint „bécsi tartózkodását felhasználta arra, hogy a Habsburgok történelmét tanulmányozza és szá­mos értékes adatot gyűjtsön erre a célra". Az ominózus szó, a Habsburg-név, máris elhangzott a herceg utazásával kapcsolatban, s ha meggon­doljuk, hogy a fiatal Ed várd csupa főhercegnek a vendége volt mindenfelé, szinte elképzelhetet­len, hogy az égető és Bécs valamennyi ucca- sarkán kisértő problémáról nem beszélgetett az érdekeltekkel. Éppen tegnap foglalkozott egy érdekes cikk e helyen a velszi herceg tradicio­nális szokásával, amely abból áll, hogy a látszó­lagos kéjutazások alkalmával a kulisszák mö­gött meglepő és fontos dolgokat intéznek el. A feltevés tehát kézenfekvő. Viszont a restauráció gondolata a mai körül­mények között mindenkép csak jámbor óhaj ma­rad. Egyrészt nem biztos, hogy a Habsburgok visszatérése tényleg visszaadná az osztrákoknak az önálló nemzeti gondolatot, másrészt a nem­zetközi helyzet semmiesetre sem teszi lehetővé a visszatérést. A királykeresők legfeljebb az osztrák függetlenséget nemzetközileg biztositó paktummal, némi pénzzel s némi éltető idegen­forgalmi ígérettel jöhetnek haza, s megkísérel­hetik, hogy az uj segítséggel folytassák otthon sziszifuszi munkájukat, de a Habsburgokkal semmi sem történik. Az osztrák kérdés tovább fog kisérteni: Ausztria továbbra is gyógyulni nem akaró nyílt seb marad Európa testén. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- ^ Szerkesztőség: Prága il„Panská évre 76, havonta 26 K<L külföldre: évente 450, A SziOV€TlSzkÓÍ és rUSZU\Szk.ÓÍ mCLgUQTSáQ sltcel2, 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • - . . ° Prága ll„ Panská ullce 12, HL emelet A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON; 303-11 •• ■gyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.-KC. SÜRGÖNYÖM HIRLA P. PRAH A. Ma^^ehniénéldet

Next

/
Oldalképek
Tartalom