Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-20 / 43. (3595.) szám
1935 február 20, szerda. Gömbös nyilatkozata Eckhardt szentesi beszédéről Budapest, február 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Eckhardt Tibor vasárnapi szentesi beszédével kapcsolatban ma a „Függetlenség" cimü lapban röviden nyilatkozott Gömbös Gyula miniszterelnök is* A magyar miniszterelnök a következőket jelentette ki: — Reformpolitikát akarunk valamennyien befelé csinálni, céltudatos külpolitikát kíván a nemzet érdeke kifelé. Mindkettőnek előfeltétele a nyugalom* A szentesi beszéd megzavarta ezt a nyugalmat, tehát nem helyeselhetem és nem is helyeslem* A nemzeti egység pártjának megtámadása minden tárgyi okot nélkülöz, a személyeskedést pedig, mint mindig, most is sajnálatosnak tartom. Elslmn'nak a szentesi beszéddel felkavart hullámok Eckhardt szentesi beszéde óriási izgalmat és meglepetést keltett a magyar közvéleményben és pillanatnyilag ismét erős mozgalmasságot hozott a már-már lecsillapodott magyarországi belpolitikai helyzetbe. Általános azonban az a meggyőződés, hogy néhány napon belül, főleg a nemzeti egység pártjának csütörtöki ülése után tisztázódik a helyzet és lecsillapodik a szentesi beszéddel kapcsolatban támadt izgalom. A budapesti sajtó szerint egyrészt Gömbös Gyula ma reggeli nyilatkozata, másrészt a félhivatalos sajtó több cikke világosan mutatja a kialakulást. A magyar belpolitika azon az utón halad tovább, amelyet Gömbös Gyula miniszterelnök rádióbeszédében bejelentett. Vagyis egyrészt Szabadlábra helyezték a kassai jegyzői hivatal két letartóztatott tisztviselőjét Kassa, február 19. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése.) Megírtuk, hogy a kassai városi jegyzői hivatalban kipattant megvesztegetési afférral kapcsolatban a rendőrség őrizetbe vette Hevesi Ernőt és Csányi Mártont a jegyzői hivatal tisztviselőit, valamint Cseh József autóvállalkozót A vizsgálat a három őrizetbevett ügyében befejezést nyert és ma mindhármukat szabadlábra helyezték. teljesül az egységes párt úgynevezett Bethlen- csoportjának kívánsága s a kormánypártot jobban bevonják a politikába, másrészt megvalósul Gömbös terve: az erőteljes reformpolitika. Eckhardtnak természetesen joga van és lesz bármilyen éles kritikát gyakorolnia, de az egységes párt feltétlenül ragaszkodni fog ahhoz, hogy a harc személyes térre ne terelődjék, át Az Eckhardthoz közelálló „Uj Magyarság" mai cikkében azt fejtegeti, hogy Eckhardt tulajdonképpen védekezett szentesi beszédével, mert hetek óta áldatlan akció folyt ellene. Ebből a cikkből is, — különösen a cikknek mérsékelt hangjából, — a magyar politikai körök arra következtetnek, hogy nincs elzárva a békés kibontakozás útja. A magyar közvélemény széles rétegeinek nézetét a „Pesti Hírlap" mai vezércikke fejezi ki, amely kívánatosnak mondja, hogy eloszlattassék minden ellentét a magyar politika vezető egyéniségei között, hogy ilymódon a magyar érdekek a külföldön folytatandó diplomáciai tárgyalásokon csorbát ne szenvedjenek. (Folytatjuk.) Szlovenszhő-szerte sikeres snüléseket tart a keresztényszocialista párt Pozsony* február 19* Az országos kérész- tényszocailista párt helyi szervezetei az elmúlt napokban Szlovenszkó minden részében lelkes sikerű tisztújító gyűléseket tartottak. A pártgyü- lések mindenütt a párt erősödésének jegyében zajlottak le s biztató kifejezői voltak a párthivek lelkes öntudatának és a vezetők iránti odaadó ragaszkodásának. Barsberzencén, Alsógyőrödőn, Csiffáron, Gyékényesen, Kiskoszmályon és Peszéren a pártközpont képviseletében Hámornyik János körzeti titkár vett részt a tisztújító gyűléseken. Barsberzencén a helyi szervezet elnöke lett Skvarka János, alelnök Gazsi János, titkár Sim- kovics Pál, pénztáros Valentier János, ellenőrök Skvarka Pál és Valentier István. Alsógyőrödön elnök lett Ürmincsek András, alelnökök Bárány Viktor és Lévák István, titkár Jancsek László, jegyzó ifj. Ferencz István, pénztáros Juhász Lajos, ellenőrök Juhász Kálmán és Hadvin Lajos. Csiffáron elnök lett Füle Lajos, alelnök Kiss János, titkár Imre Vilmos, jegyző Petrás József, pénztáros Bednarik Balázs, ellenőrök Füle János és Bényi István. Gyékényesen elnök lett Szentkereszty Lajos, alelnökök ifj. Gazsó Lajos és Hornyák Viktor, titkár Kmcsan András, jegyző Kolocsányi Mihály, pénztáros Valásik István, ellenőrök Obert István és Gápel János. Kiskoszmályon elnök lett Mészáros Mátyás, alelnökök Juhász Mátyás és ifj: Orovnicky Károly, titkát Mészáros József, jegyző Simon Alajos, pénztáros Csúcs Lajos, ellenőrök Mészáros Mátyás és Juhász János. Peszéren elnök lett Rachela Márton, alelnökök Rachela Viktor és Köntös András, titkár Duska József, pénztáros Suba Pál, ellenőrök Rachela László és Bandzi István. A közelmúlt napokban két helyen a pártnak uj szervezete is alakult. A csallóközi Keszegfalván Derfinyák Gusztáv körzeti titkár mélyhatásu programismertetése után egyhangú lelkesedéssel mondották ki a helyi szervezet megalakítását s a következő tisztikart választották meg: elnök Forgács Miklós, alelnök Hozmán István és ifj. Nagy Gyula, titkár Szlávik József, jegyző Petőcz József, pénztáros Nagy József s ellenőrök Szlávik István és M!átyus Károly. — Füs községben az uj helyi szervezet elnöke ifj. Görög István lett, alelnöki Turza József, titkára Rajne József, pénztáros Mali János s ellenőrök Dobrocsny Vince ég Trstyánszky István. A Privigye-környéki Divékujfalu és Divék- banka szlovák községekben a párt helyi szervezetei Herczeg Péter körzeti titkár részvételével tartották meg tlsztujitásukat. Divékujfalun helyi elnök lett Éliás Pál, alelnök Ciger József, titkár ifj. Beseda Péter, pénztáros Kracsmer Rezső, i ellenőrök Sikula János és Tkács Gregor. Divék- bankán elnök Simko Mihály, alelnök Dodok Pál, titkár Dodok István, pénztáros Ilias József s ellenőrök Lomnicky Gáspár és id. Ilias István. Kassa vidékén a szepsi járásban Csécs és Makranc községek helyi pártszervezetei tartottak lelkes lefolyású tisztújító értekezletet. Itt a kassai kerületi pártközpontot Sinály Béla körzeti titkár képviselte. Csécs községben helyi szervezeti elnök lett Sza- bó-Bartkó János, alelnökök Orosz János és Szekeres János, titkár ifj. Pellegrin Elek, pénztáros Sváb József, jegyző Vavrek Pál, ellenőrök Vav- rek András és Hranay György. Makrancon helyi elnök Miklós István, alelnökök Lőrinc Pál és Bodnár József, titkár Lőrincz László, pénztáros Vilinzky János, jegyző Palencsár István, ellenőrök Takács Pál és Sirakovszky Dezső. LEmJJAEB^SPORT A svéd Engíund nyerte a FIS 50 kilométeres ótátrafiired, február 10. (Lapzártakor telefonálják.) A FIS-versenyek legutolsó s egyben legnehezebb szájmát az 50 kilométeres futást ma reggel 9 órai kezdettel rendeznék meg a Magas Tátrában. A vásár napi és tegnapi vihar után gyönyörű, napsütéses idő kedvezett a versenynek. Az eddig beérkezett jelentések szerint az 50 kilométeres verseny első 4 helyére az ebben a számban verhetetlen északiak futottak be, a többi 59 induló helyezési sorrendjét csak később állapitják meg. Az 50 kilométeres FIS-bajnokságot 1935 évre a svéd. Englund szerezte meg, aki H; 14:23 p. alatt tette meg a távot. 2. Karpinen (finn) 4 6. 26:42 p. 3. Brodhal (norvég) 4 6. 30:24 p. 4. Husu (finn). Részletes eredményeiket holnapi számunkban közlünk. )( Magyar kupamérkőzések Budapesten. —< Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A vasárnapi rossz időjárás miatt elmaradt kupamérkőzéseket ma bonyolították le, a következő eredménnyel: Ferencváros—Áltála 9:2 (7:1). — Hungária—Budai XI. 4:2 (3:1). (27) — ügy hát délután négy órakor kikocsi- zuink. Magáért jövök az autóimmal. Magam sofirozok. A Kramis-tér szögletén várjon, ott felveszem. A viszontlátásra. — A viszontlátásra, drága, — suttogta a kagylóba Wikenas. XX. Juanita az első nap mozdulatlanul feküdt szobájában és semmire se akart gondolni, amiket az utóbbi napokban átélt. Csak pihenni, pihenni, elfeledni a borzalmakat, amelyek annyira felkavarták, megrázták lelkét. Milyen jó idekünn, a város szélén, a villában, amelynek kertjében már fakad a tavasz és uj életet ígér. Lehet-e hinni ebben az uj életben? El lehet szakadni a múlttól, amely véres árnyaival folyton üldözi? Az első nap senkii sem háborgatta. De a második nap reggel, mikor már reggelijét elfogyasztotta, kopogtattak szobaija ajtaján és egy kicsiny, görnyedt hátú ember lépett be. Amint meglátta őt, a szeme ijedten rebbent meg, mintha kisérte tét látna és kezével szeméhez kapott. — Lehetséges volna ez? Istenem! — sóba jött fel. A különös látogató érthetetlen viselkedése meglepte Juandtát. Ki lehet ez az ember és miiért döbbent meg annyira a látásán? Az öreg ember leült kínálás nélkül az íróasztal mellett álló karosszékbe, két hosszú karját térdei felett átkuksolta és újból merően nézte Juaniitát, mint ha neim győzne betelni látásával. Jó idő telt el ebben a különös helyzetben, miig végre halk, reszkető névén megszólalt az öreg. — Az én nevem ... Robinhood. Bizonyára hallott már rólam. Juanita bólintott. Ez tehát a szanatórium ura, az a csodálatos művész, aki minden embert, ki a keze alá kerül, mássá alakit! Igénytelen emberkének látszik, senki sem gondolná róla, hogy milyen tehetség rejtőzik benne. De amint ideges, hosszú müvészujjai- ra esik pillantása, elhihetővé válik, hogy ezek az ujjak csodálatosan bánnak az ecsettel, pamaccsal, csiptetőkkel. — Bizonyára csodálkozott rajta, szép szenyorita, hogy annyira meglepődtem, amikor magát megpillantottam. Nemcsak, hogy meglepődtem, hanem egész bensőm megrendült. Juanita feszülten figyelte Robinhood szavait. Vájjon mire fog kilyukadni az öreg? — Annak az érzésnek, ami most bennem támadt, hosszú és különös története van. Én egyetlen embert szerettem az életben és ezt az én kincsemet tizenöt évvel ezelőtt elvesztettem. Ez a kincsem a lányom volt, szenyorita. Fiatal és széip, mint maga. És hogy menynyire hasonlított magára. Ezt elhiheti nekem, hiszen azt mondják rólam, hogy nincs a világon senki, aki jobban ismerné az emberi arc rejtelmeit. — Szegény, szegény ember, — sóhajtott fel Juanita és az igazi részvét csengett hangjában. — Az ő halála tett művésszé, mert amikor a halottas ágyon feküdt, viaszkon mintáztam ki az arcát és ezt az élettelen arcot igyekeztem élővé varázsolni, hogy mindig emlékeztessen rá. Azóta is ezerszer és ezerszer formáltam ki ezt az arcot, most pedig a sors szinte eredetiben hozza elém. Nem untatja, hogy most a lányomról beszélek? De higyje el, olyan jól esik. Eddig nem beszélhettem ki magam senkivel s évek óta rágódik a fájdalom a szivemen. Szegény Saiweleben, Saiweleben. Hogy mennyit kellett neki gyötrődnie ... És az öreg könnyezve, reszkető hangon mondotta el, hogyan vesztette el leányát, akit akkor ért egy puskagolyó, amikor az uccán szaladt át. Szivébe fúródott az ostoba acéldarab és egy pillanat alatt megölte. Magával vitte Juaniitát szobájába, felnyitott egy nagy ládát és sorba kivette a leányáról maradt ereklyéket. Először is a viaszimaszkot és Juanita szinte megdöbbenve vette észre, hogy ez az arc tényleg mennyire hasonlít az övére! Aztán rendre kiszedegette a ruhadarabokat, egy piros szattyánkor cipellőt, a szép leány ünnepi öltözetét, egy gyönyörű thimes kendőt, egy selyemsálat, sorjába kirakosgatta a ruhadarabokat, emléktárgyakat íróasztalára, a szoba közepém álló asztalra, a székekre és amikor mindent megmutogatott, sorjában helyére rakott mindent. És minden egyes darabot gondosan miegsimoigatott reszkető ujjaival, letörölhetett, a bimes kendőre lopva egy csókot nyomott. Köziben lassan szivárgott a könny hunyorgó szeiméből, — De hót van szivem, hogy az én bánatommal terhelem magát, akinek pihenésire, üdülésre van szüksége? Szeretném, ha nagyon jól erezné magát nálam. Bármit kíván, őszintén mondja meg. Nem lesz olyan kívánsága, amit ne teljesítenék! — Oh, köszönöm, de egyelőre nincs semmi kívánságom. Csak pihenni szeretnék. És azt itt lehet. Olyan csöndes, nyugodt hely. — Pihenni lehet és magával szemben nem alkalmazom olyan szigorúan a házszabályokat, mint a többiekkel. Felügyelet és külön engedetem nélkül járhat, kellhet a házban, kímélhet a kertbe. Csak arra kérem, hogy a kapubejáratok felé ne közeledjen. Egyébként itt teljes nyugalomban és biztonságban lesz része. Ha pedig unalmasnak találja az egyedüllétet^ keresse fel öreg barátját. Most úgy sincs dolgom, egy pár üres napom van és nagyon örülnék, iha elbeszélgethetnék magával. Ktelítheti előttem a szivét, elmondhatja, hogy mi bántja és tanácsot is kérhet. Az öreg Salwe sokat megélt és ismeri az embereket, higyje el, hasznára válik, ha megfogadja, amit Saiweleben tanácsol... Az ebédet már együtt költötték el. És ebéd után az öreg Salwe beült karosszékébe, pipára gyújtott, kezébe vett egy újságot és olvasgatni kezdett, Juanita pedig csöndesen elpihent a kereveten. Az öregen észrevehető volt a nagy boldogság, szegény, az elvesztett családi élet illúziójában ringatta miagát és talán most komolyan hitte, hogy visszakerült hozzája rég elveszített leánya. Kis idő múlva jóizü hortyo- gása hallatszott. Az újság kiesett a kezéből és a pipa úgy csüngött baljában, hogy parazsa a szőnyegre hullhatott volna. Juanita csöndesen felállt, nesztelen léptekkel az öreghez lépett s kivette a pipát kezéből, nehogy kihulljon parazsa. Majd az ujságlapért hajolt le és összehajtogatva a kis asztalkára tette. Az ujságlap hátlapján a hirdetések között széles keretben kép volt és ezt a képet az öreg még piros ceruzával külön is bekeretezte. Juanita megnézte a képet. Egy revaisi lap hirdetési oldalán volt, az Alhambra mulató hirdette áprilisi műsorát. Az együk főattrakció egy híres német táncos, az ő képe ékeskedett a lapon. Juanita nyomban ráismert ausztriai partnerére, akiről azóta sem hallott, mióta neki olyan kényelmetlen módon kellett távoznia az osztrák köztársaság területéről. Az öreg íróasztalán vastag album feküdt és Juanita csöndesen lapozgatni kezdett benne. Csupa fénykép, csupa ismeretlen arc, mindegyik fénykép alatt egy dátum és egy szám. Az utolsó féuykép azonban... újból csak Munekendorf volt. Ejnye, mi dolga vöt az öreg Robinhoodnak ezzel a Munckendonflfal? (Folytatása következik.) 2 j nÁuvA éwwiwi V LLIAM CROOKE. KÉM REGÉNYE A MUHIU blOMBA
