Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-17 / 41. (3593.) szám

1935 február 17, vasárnap. 33 19 IÍ64Xtlcu/as<zi UafafióU —■ Vasárnapi divattevéi — A divat az évszakok előtt jár: a nagy nyári kánikulák idején téli divatot csinál, té len pedig a me-sezi meleg idény fürdőtrikó- és etrandpizsama-viselet megváltoztatásán mun kálkodik. Türelmetlenül, lázasan ujit. Tekintet nélkül időjárásra és logikára — hozza forga lomba újdonságait. Az elmúlt években szoká­sává vált, hogy február elején bocsátotta út­jára a tavaszi divat első hirnökét a — tavaszi kalapokat... Az idei kemény, szeles és havas február sem hátráltatta megszokott program­jának keresztülvitelében. A kalapüzletek jég virágos kirakatai mögött pontosan február első hetében tűntek fel a távoli tavasz első fecskéi: a tavaszi kalapok. A koratavaszi kalapdivatnak az a jellegze­tessége, hogy nem egységes irányt képvisel. Többféle, egymástól teljesen elütő formát hoz forgalomba és amely ezek közül a legnagyobb népszerűségre tesz szert, az lesz a hivatalos tavasz hivatalos kalapviselete. A most meg­jelent koratavaszi kalapok is egymástól elütő anyagból é6 különböző formák szerint készül­nek. Közös vonásuk, hogy fényes anyagból vannak vagy legalább is fényes a díszítésük és feltűnően kicsinyek. Kalapnak nevezni őket szinte merész állítás. Akár karimanélküliek, akár karimásak, mind parányiak. Egyesek a fej baloldali részét hagyják szabadon és hátul látni engedik a szépen felloknizott fürtöket. Mások a homlokot hagyják fedetlenül. Oly kicsinyek, hogy szinte észre sem vesszük, hogy hordjuk. Ha a jótékony gummipánt nem lenne, bizony bajosan maradnának meg a fejtetőn vagy a merészen, jobbszemre húzott helyzetben. így azonban bátran dacolnak a februári széllel. A frizura megvédéséről a félhosszu vagy egészen állig érő fátylak gondoskodnak. Első látásra furcsán hatnak, de ujszerüek és jól állanak. A miniatűr karimák és ötletes drapirozások bájos keretet adnak az arcnak. Ennél többet — a koratavaszi kalapoktól sem kívánhatunk. A homlokból kicsapva viselt formák a leg­szokatlanabbak. Lapos a tetejük és körbe fel­hajtott a karimájuk. Hirtelenében a kisleá­nyok körben felhajtott „baby“-kalapkáira em­lékeztetnek. Természetesen csak hirtelenében! \ karimanélküli tokk-kalapokat és a keskeny, lehajtott karimás formákat továbbra is meré­szen a jobbszemre húzva, egészen rézsutosan teszik fel. Hogy a két változatnak közül me­lyiknek 'esz nagyobb sikere, pillanatnyilag még bizonytalan. A masamódberkekben a hom­lokot szabadonhagyó formáknak jósolnak na­gyobb népszerűséget. A masamódnők ugyanis erősen Cáfolják, hogy a kalapot vásárló höl­gyek a választásnál a megszokott forma­vagy feltevési mód iránt különösebb elősze­retettel viseltetnének. A homlokból kicsapott kalapok újdonságuk mellett — még fiatalíta­nak is, a realizáló napsugarak ellen ped'g ott van a kis fátyol, amely nélkül a felhajtott karimás modellek elképzelhetetlenek. A koratavaszi kalapok legtöbbje — szalmá­ból készül. Természetesen nem oiyan anyagból, amelyet esetleg még nyáron Í6 viselhetnénk. A fényes, lakkozott szalma a koratavasz szalma­anyaga. Az eddig ismert változatok újabbak­kal gyarapodtak. Ilyen a fényes és fénytelen szalmából, a „halszálka-mintás", angol szöve­tekhez hasonlóan szövött „Montelupo“. A „Ce- lophan“ nevű, szintén uj szalmaváltozatot, se­lyemfényű celophanszalmából és bolyhos angó- raszállakkal keverten készítik. Az ismert vál­tozatok közül favoritok a balilugue-, buntal-, 6 Íeol-, bengal- és panamaezalraák, d« nem a ter­mészetes, nyers színükben, hanem sötétre lak­kozott változatban. A szalma után a fényes 6elyem következik, mert itt is a fényes változatok vezetnek. Szal­mával kombinálva alkalmazzák. Fejhez simuló tokk formákon kivtil gömbölyű dobozhoz ha­sonló, úgynevezett „orvosságos doboz kalap- kákat" készítenek belőlük. Ezt a különös, lapos dobozra emlékeztető formát Marina kenti hercegné viseli előszeretettel. Kelengyéje szá­mára kerek 24 különböző szinti dobozkalapkát csináltatott. A népszerű hercegnő divatot csi­nált, mert a koratavaszi kalapdivat formái kö­zött igen sok „orvosságáéhoz kalapot'* látni, Hajtókával vagy fénytelen szalmával összedol­gozva készülnek. Jellegzetességük a lapos tető közepére tűzött csatt, virág, vagy szalagcso­kor. Ezeket a formákat is félhosszu, harang- szabású fátyollal szegélyezve viselik. A sima sa­tinon kívül a pettyes és schottis taft a kora­tavaszi kalapok selyemanyaga. Filcből a sport-komplékhoz és az angol kabá­tokhoz illő, mély bevaealáeokkal díszített tete­jű, keskeny karimáju angolkalapokat készítik. Filcben a barna, a drapp, az ezüstezürke és a sötétkék árnyalatokon kívül a „Marinazöld" ezin divatos. Mert Marina hercegné népszerűsége a kalapdivat szineire is kihatással van: a sötét mandulazöld szint, amely a hercegné kedvenc szine, a tavaszi divat divatszinként alkalmazza. A szalmából készült kalapoknál ugyanezek a formák divatosak. Természetesen a díszíté­sük más. Itt a hajtókák helyett érdekesen beva­salt ráncokkal, majd plisszérozott szalagokkal és virággal díszítenek. Mert az ellentét fokozá­sául a koratavaszi kalapok díszítésében az or- gandiból vagy viaszkozott selyemből készült ka­mélia és szegfütüzék vezet. Fehér, halvány- rózsaszín, halványsárga és pasztellkék virágo­kat látni. Tekintettel a kalapok kicsi voltára, a virágokat csak egész mérsékelten alkalmazzák. A két-három lapos virágból összeállitott csok­rocskákat vagy hátul a kalapok felhajtott kari­májához, vagy a tető hátrészéhez erősítik. Szalmákban a fekete, a sötétbarna, a sötétkék és a „Marinazöld" szinek vezetnek. A tollat — apró tüzékek formájában — csak az angolos filckalapok díszítéséhez alkalmazzák. Angol kosztümökhöz nyakkendőselyemből, pettyes szatinból vagy skótkockás taftból ösz- szeállitott, felhajtott karimás kalapokat készí­tenek. A kalap mintás anyagából készítik a sált, kézitáskát és a kesztyű manzsettáját Í6. Rose Valois ezeket a garnitúrákkal ellátott sima, fiatalos formákat „Coie d’ Azur“-nak nevezi és nagy népszerűséget jósol nekik. Radványi Magda. „SAIE“ Nagy árzuhanás Londonban „Sale" (szél), olyan angol szó, amit nehéz lenne egészen pontosan magyarra fordítani. „Sale"-t nem igen rendeznek a pesti kereske­dők, viszont a londoni sem igen tudná meg­érteni, mi is voltaképen az „okkázió". De ha talán anyámat kérdezném, — mert ő időnkint nagyon találékony, — azt felelné: „nahát vég­eladás, a szezón végén — szolid boltban". Ez a „végeladás" Londonban annyira „be­vett szokás", mint a tél és a nyár érkezése. De még. azt is merem állítani, hogy az idősza­kok nem mindig követik pontosan a kalendá­riumot. Sokszor van úgy, hogy a tél nem pon­tosan december 21-én kezdődik s a tavasz váj­jon hányszor vétette el, hogy március vége- felé kell eljönnie. Ezzel szemben Londonban még nem volt példa arra, hogy „végeladást" ne tartsanak a kereskedők január és julius első hetében. .... , ■ , — , . A végeladás heteiben a londoni kereske­dők összegyűjtik a raktárukban felhalmozott árukat és jóval olcsóbban adják el a szokottnál. Ezekben a végeladási hetekben bámulatosan nagy és lázas nyüzsgés van az üzletekben. Ugyanis a világválságban is biztosra dolgoz­nak az angol kereskedők. Karácsonyra és a nyári báli szezonra rengeteg árut rendelnek 8 ami „karácsony kéthetében" vagy a nyári nyolchetes nagyszezónban nem kél el, azt kö­nyörtelenül „végeladják". El sem mondom, hogy ilyenkor az Oxford Street és a Regent’s Street (a nők ikerparadicsoma), a Picadilly és kis mellékutcái (a férfiak paradicsoma) és a Knightsbridge, meg a Kensington High Street (a háziasszonyok paradicsoma) tele van ilyen kis plakátokkal, hogy „végeladás" és „szen­zációs árzuhanás". A kirakatokban csupa el­sőrangú áru van, rajtuk kis cédulán a régi és a leszállított ár. Jámbor lelkek igazán azt hi­hetnék, hogy a londoni kereskedő irgalmas szamaritánus, akinek azonfelül még szép ma­gánvagyona is van. Végeladás idején vajmi nehéz a közlekedés másszándéku halandónak az üzleti negyedek­ben. Ez a sok vásárlókedvü ember, — főkép­pen nők — azt az impressziót kelti az ember­ben, hogy egy hatalmas folyam igyekszik lassan a tengerbe jutni. De ez a szerencsétlen ember, — a „másszándéku" — ha véletlenül bele­sodródik egy ilyen „folyamba", menthetetlenül elveszett, akárcsak a légy a pók hálójában. Ez kimondottan londoni tünet. Ismétlem: nem nyu­gati, mint ahogyan a magyar ember gondolná, hanem kimondottan londoni. „Nyugat", az né­ha mást jelent. Példának okáért, ugyanezt a férfiakból és nőkből álló nyugodt, udvarias, nem tolakodó tömeget nem igen találhatnék meg Párisban, vagy Madridban, annak ellenére, hogy ezek a városok nyugatra vannak tőlünk. Londont csakis önönmagával lehet összemérni. * Az angol a végeladást nőknek találta ki, mert jól tudja, hogy a vásárlási láz női szen­vedély és szórakozás. A férfinak mindig azon jár az esze, hogyan teremtse elő a pénzt, a nőé azon, hogyan költhetné el. A nő szinte mámo­rosán nézi azt a remek sorozatot, mi selymek bői, kalapokból, parfőmökből, retikülökből, aranycipÖkből, bundákból, boákból, tüllfüg- gönyből és a jóég tudja még mikből áll és olyan görcsösen kapaszkodik beléjük, mint a vízben fuldokló az utolsó szalmaszálba. A végeladás végén a londoni asszony belátja, hogy bank­betétjéből sok hiányzik, azt úgy hozza egye­nesbe, hogy egy-két hónapig nagyon takaré­koskodik. De mikor elérkezik a juüus elseje és az ezzel járó júliusi végeladás, már régen elfe­lejtette, mit csinált januárban és rohamban kezdi élűiről az egészet. Rendszerint azzal megy el otthonról, hogy „veszek egy pár kesz­tyűi és egy pár harisnyát" s mikor hazajött megrakodva apró csomagokkal, az embernek az ismert karcolat jut eszébe, aholis a feleség vett egy néhány kis skatulya gyantát, azután négy üvegalátétet a zongora három lába alá (persze zongorája nem volt), továbbá néhány kiló porzót, nagymennyiségű itatóspapírt s vé­gezetül egy kiváló minőségű pipaszurkálót (az urának 6oha pipa a szájában nem volt). Miss Pearl Adam, a brilliánseszü é6 humoru angol újságíró három orvosságot javall a „vá­sárlási áfium" ellen. Először: Menj falura, má­sodszor: légy beteg két hétig, harmadszor: légy kátói jellem és semmi körülmények kö­zött ne vágy semmit!! Menj végig az üzletek előtt, fordulj vissza, de ne nézz se jobbra, se balra! Hogy könnyitsünk egy ilyen „szegény" nő helyzetén, talán szemellenzőt kellene rá­rakni, úgy, hogy oldalvást ne lássanak, csak előre. Intelligens nőknek nincs szükségük ilyen bölcs tanácsokra (a női intelligencia ott kez­dődik, amikor a nő okosan költi el a férj pénzét). Ezek tudják, mit akarnak. Ismerek ón Londonban jó egy néhány csinos és divatos asszonyt, aki még végeladáskor sem veszti el a fejét s azt. vesz, amire szüksége van. Ezek, ilyenkor, féláron vesznek szép ruhát és igazán jó cipőt. Néha vesznek anyagot is, ilyenkor a házivarrónő lekopiroz egy tavalyi Chanel, vagy Lanvin modellt. Sok elegáns londoni és párisi nő nem törődik azzal, hogy a fazon tavalyi. Szereti, neki jól áll és pont: mit bánja, hogy ez meg az, két évvel ezelőtt volt divat. Bölcsen elhallgatom, hogy a magyar nők sokkal diva­tosabbak és kevésbé konzervativek, mint a londoniak vagy a párisiak. * Ugyanilyen az intelligens férfi is. őt a .Pica­dilly környéke érdekli, Burberry és Harrod üz­letei. Nagyáruházakban leginkább esőköpenyt, vagy felöltőt vesznek. Inganyagot a Jermyn Streeten, itt az atmoszféra a XIX. századból való. Nyakkendőt a Burlington Arcadon, ahol tizenkét órakor harangjáték van az Atkinson illatszer üzletében. Az angol férfinek sohasem jut eszébe azon bánkódni, hogy az inge, vagy a nyakkendője mintája öt óv előtti. Egy igazán szép férfiing ezen a környéken néha két fontba kerül, de vógeladáson ugyanezt meg lehet kapni a fe­léért is. A legszebb férficipők a St. James Streeten, vagy a Dover Streeten készülnek, innen látják el cipővel az angol királyt és a velszi herce­get. Ezek a cipők éppen olyan szépek és jók. mintha Pesten készültek volna. Csak az árban van valamelyes különbség. Ugyanis itt egy ci­pő hat font, vagy még több. „így vásárolnak a szegény emberek London­ban", szokta mondani egy barátom. Amint el­néztem ezt a „szegénységet", szemrebbenés nélkül kész vagyok arra, hogy a folyószámlá­jukat elcseréljem az enyémmel. j ,, ÜCT.nETElC . Irodalmi szerkesztőnk üzenetei VERSEK: Uj esztendő: Sfcép gondolatai vannak, de a versformával küszködik még, ez egyrészt rímeinek kezdetlegességében, másrészt a kifejezések erőlte­tő ttaégében mutatkozik meg. — A meg nem szült gyermek vádja: Érdekes vers és keserűen aktuális. Sajnos, a versforma kezdetlegessége, a ver 8 iro­dalmi szempontból való hibái, nyersessége s emel­lett erőtlensége akadályai annak, hogy közölhes­sük. — Csendes: Szlovák versfordításait közlésre ajánlottam. — Imába foglalom neved: Azt- írja le­velében, hogy „egész fiatal költők táborához tar­tozom", versében mégis azt Írja „gondterhes ősz fejem". Vagy az egyik nem őszinte, vagy a másik. Verset pedig csak őszintén lehet Írni. Azt i6 Írja a levelében, hogy „irányzatom nem radikális, hanem magyar célzatú". A kettő nem ellentétes foga’om az „egész fiatal" magyar poétának illenék radiká­lis magyarnak lenni. A verse különben éppen olyan ellentmondásokkal van teli, mint az egész beállítottsága. Vagy legyen kötött a vers formá­ja, vagy szabad, de a kettő együtt olyan, mintha valaki fekete ünneplőhöz sárga cipőt húz. Küzd a formával, de az nem engedelmeskedik. És e for- mátlansághan is csak el'koptatott gondolatokkal ve­sződik. — Merengés: Lehet, hogy vidéki lapnak megfelel a verse, nekünk még nem. Ezért kár vol­na abbahagynia a verseiéit, ha magának örömet szerez, ez legyen a fő szempontja, ne az, hogy köz- lik-e, vagy sem. Gyakorlás nélkül senki sem fej­lődhetik. Egy szempontot ajánlhatunk irányelvül: Nyilvánosság elé csak az való, amiből másnak is haszna és öröme lehet A beküldött verse, — ép- penugy, mint kieérő levele is, — zavaros, maga szá­mára is igyekezzék egyszerűen és logikusan irni. — Halál és Élet, Láttam az embert, stb.: Akar vlamit, van érzéamagja, vannak gondolatai, de bjm versformája, sem kifejező ereje nem olyan kicsi­szolt még, hogy érzés- és gondolatvilága megfelelő köntösben állhasson az olvasó elé. Kár, hogy az életválságban osak a hitetlenségig, fásultságig ju- ; tott el s meg sem próbálja megkeresni a kivezető utat. — L. K. Presov: Névtelenül beküldött írásra ugyan nem lenne kötelező a válaszunk, kivételesen mégis eleget teszünk kívánságának. Versei olyan múlt század végén divatos, bizonytalan, farkasimrés gondolat-kerülgetések, melyek nótaszövegekn^k megfelelőek volnának, ha nem hiányoznék beiő'ük a szabályos ritmus és a pontosan összecsengő rim. Röviden: versei sem gondolatukban, sem formá­ban nem ütik meg a mértéket. — Üres zsebbel az uccán, Siri hangok, Látom a csillagot, stb.: Nagy részvéttel vagyunk sorsa iránt, de az, hogy keserű­ségét rossz versekben eirja el, még nem költészet, sem nem életfelfogás, sem nem világnézet. A vers önmagáért kell, hogy beszéljen, ha mindegyikhez prózai magyarázat .kell, — mint ahogy maga is szükségét látja ennek, — megette a fene az egész poézist! — Mondd csak Zsófikám! Szép, szép, — de a végin se érti az ember, mit akart a versében mondani. Az nem elég, hogy a „költő" tudja, miről beszél, mert ismeri a „helyzetet", melyből verse fogant, az a fő, hogy az olvasó is megértse s hogy éppenugy öröme teljék benne, mint az, aki megélte és megírta. Versteohnikája, rímei tökéletlenek. — Csikorgó hóban: Névtelenül beküldött írást, — mint fentebb Írtam, — nem kritizálunk. Verse kü­| 7 [önben oly rossz, hogy nem érdemel kivétel-te­vést. — Üstökös jár: Gondolata érdekes, érdemes volna feldolgozni, de jobban, mint ahogy próbálko­zása sikerült. PRÓZA: Az egyke: A téma annyira belevág a kisebbségi életünkbe, annyira — véresen — aktuális, hogy ezt ilyen ,,hangulat"-cikkel, — bármilyen ügyesen és poetikusan van megírva — megoldani nem lehet. Szívesen vennők, — ha volna rá módja, — ha a té­mát kevesebb poéziesei, de több valóság-élmény, esetleg adatok alapján dolgozná föl. — Egy fiatal kezdő: Mindenekelőtt! A nyomdába szánt kéziratot csak a papir egyik oldalára szabad irni. Csak teljes névvel aláirt kéziratot bírálunk meg a jövőben. Kél novellája nem üti meg a mi mértékünket. Mindket­tőben lehetetlen helyzetet agyait ki, melynek az élethez semmi köze. Az első nyálasán szentimentá­lis, annyira, hogy az ember csak kacögni tud rajta, a másik humoros szeretne lenni, de inkább elszo- moritóan száraz és vértelen. Tanuljon meg minde­nekelőtt helyesen irni. — Zúzmara: Hangulat-cik­kében annyi a tiszta érzés, meglepő gondolat, hogy szívesen foglalkozunk írásaival a jövőben is. Be­küldött hangulatcikke egyelőre amolyan „jeles" is­kolai, vagy dicséretre méltatott önképzőköri dolgo­zat, mely egy „kötött témáról" szól, stílusgyakorlat, mely kiválóan sikerült, de mint ilyen, egyelőre csak Ígéret a számunkra. Az lenne a tanácsunk, hogy igyekezzék nem „örök aktualitásokon", min­dég visszatérő jelenségeken rágódni, mert az ilyes­mit ezerszer feldolgozták már s a legszebb uj gon­dolat sem érvényesül bennük, ha nincs valami élet­hez, a mai élethez simuló aktualitása. Figyelje a mai életet s felkészültségével, irói készségével fog találni benne bizonnyal megírni valót. — A zseni: Ügyesen, könnyed stílussal megirt elbeszélés, csak az a baja, hogy nem novella. Témája tulnagy, ezért feldolgozása elnagyolt, vázlatszerü és felületes. Igyekezzék írását jobban koncentrálni egy re­ményre, ha rövid elbeszélést akar irni. vagy szé­lesebben megfogni a témát, — (u. n. kis regényre gondolok) — s elmélyíteni a gondolatait, ha na­gyobb életszakaszról érzi, hogy meg kell írnia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom