Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-17 / 41. (3593.) szám
1935 február 17, vasárnap. 33 19 IÍ64Xtlcu/as<zi UafafióU —■ Vasárnapi divattevéi — A divat az évszakok előtt jár: a nagy nyári kánikulák idején téli divatot csinál, té len pedig a me-sezi meleg idény fürdőtrikó- és etrandpizsama-viselet megváltoztatásán mun kálkodik. Türelmetlenül, lázasan ujit. Tekintet nélkül időjárásra és logikára — hozza forga lomba újdonságait. Az elmúlt években szokásává vált, hogy február elején bocsátotta útjára a tavaszi divat első hirnökét a — tavaszi kalapokat... Az idei kemény, szeles és havas február sem hátráltatta megszokott programjának keresztülvitelében. A kalapüzletek jég virágos kirakatai mögött pontosan február első hetében tűntek fel a távoli tavasz első fecskéi: a tavaszi kalapok. A koratavaszi kalapdivatnak az a jellegzetessége, hogy nem egységes irányt képvisel. Többféle, egymástól teljesen elütő formát hoz forgalomba és amely ezek közül a legnagyobb népszerűségre tesz szert, az lesz a hivatalos tavasz hivatalos kalapviselete. A most megjelent koratavaszi kalapok is egymástól elütő anyagból é6 különböző formák szerint készülnek. Közös vonásuk, hogy fényes anyagból vannak vagy legalább is fényes a díszítésük és feltűnően kicsinyek. Kalapnak nevezni őket szinte merész állítás. Akár karimanélküliek, akár karimásak, mind parányiak. Egyesek a fej baloldali részét hagyják szabadon és hátul látni engedik a szépen felloknizott fürtöket. Mások a homlokot hagyják fedetlenül. Oly kicsinyek, hogy szinte észre sem vesszük, hogy hordjuk. Ha a jótékony gummipánt nem lenne, bizony bajosan maradnának meg a fejtetőn vagy a merészen, jobbszemre húzott helyzetben. így azonban bátran dacolnak a februári széllel. A frizura megvédéséről a félhosszu vagy egészen állig érő fátylak gondoskodnak. Első látásra furcsán hatnak, de ujszerüek és jól állanak. A miniatűr karimák és ötletes drapirozások bájos keretet adnak az arcnak. Ennél többet — a koratavaszi kalapoktól sem kívánhatunk. A homlokból kicsapva viselt formák a legszokatlanabbak. Lapos a tetejük és körbe felhajtott a karimájuk. Hirtelenében a kisleányok körben felhajtott „baby“-kalapkáira emlékeztetnek. Természetesen csak hirtelenében! \ karimanélküli tokk-kalapokat és a keskeny, lehajtott karimás formákat továbbra is merészen a jobbszemre húzva, egészen rézsutosan teszik fel. Hogy a két változatnak közül melyiknek 'esz nagyobb sikere, pillanatnyilag még bizonytalan. A masamódberkekben a homlokot szabadonhagyó formáknak jósolnak nagyobb népszerűséget. A masamódnők ugyanis erősen Cáfolják, hogy a kalapot vásárló hölgyek a választásnál a megszokott formavagy feltevési mód iránt különösebb előszeretettel viseltetnének. A homlokból kicsapott kalapok újdonságuk mellett — még fiatalítanak is, a realizáló napsugarak ellen ped'g ott van a kis fátyol, amely nélkül a felhajtott karimás modellek elképzelhetetlenek. A koratavaszi kalapok legtöbbje — szalmából készül. Természetesen nem oiyan anyagból, amelyet esetleg még nyáron Í6 viselhetnénk. A fényes, lakkozott szalma a koratavasz szalmaanyaga. Az eddig ismert változatok újabbakkal gyarapodtak. Ilyen a fényes és fénytelen szalmából, a „halszálka-mintás", angol szövetekhez hasonlóan szövött „Montelupo“. A „Ce- lophan“ nevű, szintén uj szalmaváltozatot, selyemfényű celophanszalmából és bolyhos angó- raszállakkal keverten készítik. Az ismert változatok közül favoritok a balilugue-, buntal-, 6 Íeol-, bengal- és panamaezalraák, d« nem a természetes, nyers színükben, hanem sötétre lakkozott változatban. A szalma után a fényes 6elyem következik, mert itt is a fényes változatok vezetnek. Szalmával kombinálva alkalmazzák. Fejhez simuló tokk formákon kivtil gömbölyű dobozhoz hasonló, úgynevezett „orvosságos doboz kalap- kákat" készítenek belőlük. Ezt a különös, lapos dobozra emlékeztető formát Marina kenti hercegné viseli előszeretettel. Kelengyéje számára kerek 24 különböző szinti dobozkalapkát csináltatott. A népszerű hercegnő divatot csinált, mert a koratavaszi kalapdivat formái között igen sok „orvosságáéhoz kalapot'* látni, Hajtókával vagy fénytelen szalmával összedolgozva készülnek. Jellegzetességük a lapos tető közepére tűzött csatt, virág, vagy szalagcsokor. Ezeket a formákat is félhosszu, harang- szabású fátyollal szegélyezve viselik. A sima satinon kívül a pettyes és schottis taft a koratavaszi kalapok selyemanyaga. Filcből a sport-komplékhoz és az angol kabátokhoz illő, mély bevaealáeokkal díszített tetejű, keskeny karimáju angolkalapokat készítik. Filcben a barna, a drapp, az ezüstezürke és a sötétkék árnyalatokon kívül a „Marinazöld" ezin divatos. Mert Marina hercegné népszerűsége a kalapdivat szineire is kihatással van: a sötét mandulazöld szint, amely a hercegné kedvenc szine, a tavaszi divat divatszinként alkalmazza. A szalmából készült kalapoknál ugyanezek a formák divatosak. Természetesen a díszítésük más. Itt a hajtókák helyett érdekesen bevasalt ráncokkal, majd plisszérozott szalagokkal és virággal díszítenek. Mert az ellentét fokozásául a koratavaszi kalapok díszítésében az or- gandiból vagy viaszkozott selyemből készült kamélia és szegfütüzék vezet. Fehér, halvány- rózsaszín, halványsárga és pasztellkék virágokat látni. Tekintettel a kalapok kicsi voltára, a virágokat csak egész mérsékelten alkalmazzák. A két-három lapos virágból összeállitott csokrocskákat vagy hátul a kalapok felhajtott karimájához, vagy a tető hátrészéhez erősítik. Szalmákban a fekete, a sötétbarna, a sötétkék és a „Marinazöld" szinek vezetnek. A tollat — apró tüzékek formájában — csak az angolos filckalapok díszítéséhez alkalmazzák. Angol kosztümökhöz nyakkendőselyemből, pettyes szatinból vagy skótkockás taftból ösz- szeállitott, felhajtott karimás kalapokat készítenek. A kalap mintás anyagából készítik a sált, kézitáskát és a kesztyű manzsettáját Í6. Rose Valois ezeket a garnitúrákkal ellátott sima, fiatalos formákat „Coie d’ Azur“-nak nevezi és nagy népszerűséget jósol nekik. Radványi Magda. „SAIE“ Nagy árzuhanás Londonban „Sale" (szél), olyan angol szó, amit nehéz lenne egészen pontosan magyarra fordítani. „Sale"-t nem igen rendeznek a pesti kereskedők, viszont a londoni sem igen tudná megérteni, mi is voltaképen az „okkázió". De ha talán anyámat kérdezném, — mert ő időnkint nagyon találékony, — azt felelné: „nahát végeladás, a szezón végén — szolid boltban". Ez a „végeladás" Londonban annyira „bevett szokás", mint a tél és a nyár érkezése. De még. azt is merem állítani, hogy az időszakok nem mindig követik pontosan a kalendáriumot. Sokszor van úgy, hogy a tél nem pontosan december 21-én kezdődik s a tavasz vájjon hányszor vétette el, hogy március vége- felé kell eljönnie. Ezzel szemben Londonban még nem volt példa arra, hogy „végeladást" ne tartsanak a kereskedők január és julius első hetében. .... , ■ , — , . A végeladás heteiben a londoni kereskedők összegyűjtik a raktárukban felhalmozott árukat és jóval olcsóbban adják el a szokottnál. Ezekben a végeladási hetekben bámulatosan nagy és lázas nyüzsgés van az üzletekben. Ugyanis a világválságban is biztosra dolgoznak az angol kereskedők. Karácsonyra és a nyári báli szezonra rengeteg árut rendelnek 8 ami „karácsony kéthetében" vagy a nyári nyolchetes nagyszezónban nem kél el, azt könyörtelenül „végeladják". El sem mondom, hogy ilyenkor az Oxford Street és a Regent’s Street (a nők ikerparadicsoma), a Picadilly és kis mellékutcái (a férfiak paradicsoma) és a Knightsbridge, meg a Kensington High Street (a háziasszonyok paradicsoma) tele van ilyen kis plakátokkal, hogy „végeladás" és „szenzációs árzuhanás". A kirakatokban csupa elsőrangú áru van, rajtuk kis cédulán a régi és a leszállított ár. Jámbor lelkek igazán azt hihetnék, hogy a londoni kereskedő irgalmas szamaritánus, akinek azonfelül még szép magánvagyona is van. Végeladás idején vajmi nehéz a közlekedés másszándéku halandónak az üzleti negyedekben. Ez a sok vásárlókedvü ember, — főképpen nők — azt az impressziót kelti az emberben, hogy egy hatalmas folyam igyekszik lassan a tengerbe jutni. De ez a szerencsétlen ember, — a „másszándéku" — ha véletlenül belesodródik egy ilyen „folyamba", menthetetlenül elveszett, akárcsak a légy a pók hálójában. Ez kimondottan londoni tünet. Ismétlem: nem nyugati, mint ahogyan a magyar ember gondolná, hanem kimondottan londoni. „Nyugat", az néha mást jelent. Példának okáért, ugyanezt a férfiakból és nőkből álló nyugodt, udvarias, nem tolakodó tömeget nem igen találhatnék meg Párisban, vagy Madridban, annak ellenére, hogy ezek a városok nyugatra vannak tőlünk. Londont csakis önönmagával lehet összemérni. * Az angol a végeladást nőknek találta ki, mert jól tudja, hogy a vásárlási láz női szenvedély és szórakozás. A férfinak mindig azon jár az esze, hogyan teremtse elő a pénzt, a nőé azon, hogyan költhetné el. A nő szinte mámorosán nézi azt a remek sorozatot, mi selymek bői, kalapokból, parfőmökből, retikülökből, aranycipÖkből, bundákból, boákból, tüllfüg- gönyből és a jóég tudja még mikből áll és olyan görcsösen kapaszkodik beléjük, mint a vízben fuldokló az utolsó szalmaszálba. A végeladás végén a londoni asszony belátja, hogy bankbetétjéből sok hiányzik, azt úgy hozza egyenesbe, hogy egy-két hónapig nagyon takarékoskodik. De mikor elérkezik a juüus elseje és az ezzel járó júliusi végeladás, már régen elfelejtette, mit csinált januárban és rohamban kezdi élűiről az egészet. Rendszerint azzal megy el otthonról, hogy „veszek egy pár kesztyűi és egy pár harisnyát" s mikor hazajött megrakodva apró csomagokkal, az embernek az ismert karcolat jut eszébe, aholis a feleség vett egy néhány kis skatulya gyantát, azután négy üvegalátétet a zongora három lába alá (persze zongorája nem volt), továbbá néhány kiló porzót, nagymennyiségű itatóspapírt s végezetül egy kiváló minőségű pipaszurkálót (az urának 6oha pipa a szájában nem volt). Miss Pearl Adam, a brilliánseszü é6 humoru angol újságíró három orvosságot javall a „vásárlási áfium" ellen. Először: Menj falura, másodszor: légy beteg két hétig, harmadszor: légy kátói jellem és semmi körülmények között ne vágy semmit!! Menj végig az üzletek előtt, fordulj vissza, de ne nézz se jobbra, se balra! Hogy könnyitsünk egy ilyen „szegény" nő helyzetén, talán szemellenzőt kellene rárakni, úgy, hogy oldalvást ne lássanak, csak előre. Intelligens nőknek nincs szükségük ilyen bölcs tanácsokra (a női intelligencia ott kezdődik, amikor a nő okosan költi el a férj pénzét). Ezek tudják, mit akarnak. Ismerek ón Londonban jó egy néhány csinos és divatos asszonyt, aki még végeladáskor sem veszti el a fejét s azt. vesz, amire szüksége van. Ezek, ilyenkor, féláron vesznek szép ruhát és igazán jó cipőt. Néha vesznek anyagot is, ilyenkor a házivarrónő lekopiroz egy tavalyi Chanel, vagy Lanvin modellt. Sok elegáns londoni és párisi nő nem törődik azzal, hogy a fazon tavalyi. Szereti, neki jól áll és pont: mit bánja, hogy ez meg az, két évvel ezelőtt volt divat. Bölcsen elhallgatom, hogy a magyar nők sokkal divatosabbak és kevésbé konzervativek, mint a londoniak vagy a párisiak. * Ugyanilyen az intelligens férfi is. őt a .Picadilly környéke érdekli, Burberry és Harrod üzletei. Nagyáruházakban leginkább esőköpenyt, vagy felöltőt vesznek. Inganyagot a Jermyn Streeten, itt az atmoszféra a XIX. századból való. Nyakkendőt a Burlington Arcadon, ahol tizenkét órakor harangjáték van az Atkinson illatszer üzletében. Az angol férfinek sohasem jut eszébe azon bánkódni, hogy az inge, vagy a nyakkendője mintája öt óv előtti. Egy igazán szép férfiing ezen a környéken néha két fontba kerül, de vógeladáson ugyanezt meg lehet kapni a feléért is. A legszebb férficipők a St. James Streeten, vagy a Dover Streeten készülnek, innen látják el cipővel az angol királyt és a velszi herceget. Ezek a cipők éppen olyan szépek és jók. mintha Pesten készültek volna. Csak az árban van valamelyes különbség. Ugyanis itt egy cipő hat font, vagy még több. „így vásárolnak a szegény emberek Londonban", szokta mondani egy barátom. Amint elnéztem ezt a „szegénységet", szemrebbenés nélkül kész vagyok arra, hogy a folyószámlájukat elcseréljem az enyémmel. j ,, ÜCT.nETElC . Irodalmi szerkesztőnk üzenetei VERSEK: Uj esztendő: Sfcép gondolatai vannak, de a versformával küszködik még, ez egyrészt rímeinek kezdetlegességében, másrészt a kifejezések erőltető ttaégében mutatkozik meg. — A meg nem szült gyermek vádja: Érdekes vers és keserűen aktuális. Sajnos, a versforma kezdetlegessége, a ver 8 irodalmi szempontból való hibái, nyersessége s emellett erőtlensége akadályai annak, hogy közölhessük. — Csendes: Szlovák versfordításait közlésre ajánlottam. — Imába foglalom neved: Azt- írja levelében, hogy „egész fiatal költők táborához tartozom", versében mégis azt Írja „gondterhes ősz fejem". Vagy az egyik nem őszinte, vagy a másik. Verset pedig csak őszintén lehet Írni. Azt i6 Írja a levelében, hogy „irányzatom nem radikális, hanem magyar célzatú". A kettő nem ellentétes foga’om az „egész fiatal" magyar poétának illenék radikális magyarnak lenni. A verse különben éppen olyan ellentmondásokkal van teli, mint az egész beállítottsága. Vagy legyen kötött a vers formája, vagy szabad, de a kettő együtt olyan, mintha valaki fekete ünneplőhöz sárga cipőt húz. Küzd a formával, de az nem engedelmeskedik. És e for- mátlansághan is csak el'koptatott gondolatokkal vesződik. — Merengés: Lehet, hogy vidéki lapnak megfelel a verse, nekünk még nem. Ezért kár volna abbahagynia a verseiéit, ha magának örömet szerez, ez legyen a fő szempontja, ne az, hogy köz- lik-e, vagy sem. Gyakorlás nélkül senki sem fejlődhetik. Egy szempontot ajánlhatunk irányelvül: Nyilvánosság elé csak az való, amiből másnak is haszna és öröme lehet A beküldött verse, — ép- penugy, mint kieérő levele is, — zavaros, maga számára is igyekezzék egyszerűen és logikusan irni. — Halál és Élet, Láttam az embert, stb.: Akar vlamit, van érzéamagja, vannak gondolatai, de bjm versformája, sem kifejező ereje nem olyan kicsiszolt még, hogy érzés- és gondolatvilága megfelelő köntösben állhasson az olvasó elé. Kár, hogy az életválságban osak a hitetlenségig, fásultságig ju- ; tott el s meg sem próbálja megkeresni a kivezető utat. — L. K. Presov: Névtelenül beküldött írásra ugyan nem lenne kötelező a válaszunk, kivételesen mégis eleget teszünk kívánságának. Versei olyan múlt század végén divatos, bizonytalan, farkasimrés gondolat-kerülgetések, melyek nótaszövegekn^k megfelelőek volnának, ha nem hiányoznék beiő'ük a szabályos ritmus és a pontosan összecsengő rim. Röviden: versei sem gondolatukban, sem formában nem ütik meg a mértéket. — Üres zsebbel az uccán, Siri hangok, Látom a csillagot, stb.: Nagy részvéttel vagyunk sorsa iránt, de az, hogy keserűségét rossz versekben eirja el, még nem költészet, sem nem életfelfogás, sem nem világnézet. A vers önmagáért kell, hogy beszéljen, ha mindegyikhez prózai magyarázat .kell, — mint ahogy maga is szükségét látja ennek, — megette a fene az egész poézist! — Mondd csak Zsófikám! Szép, szép, — de a végin se érti az ember, mit akart a versében mondani. Az nem elég, hogy a „költő" tudja, miről beszél, mert ismeri a „helyzetet", melyből verse fogant, az a fő, hogy az olvasó is megértse s hogy éppenugy öröme teljék benne, mint az, aki megélte és megírta. Versteohnikája, rímei tökéletlenek. — Csikorgó hóban: Névtelenül beküldött írást, — mint fentebb Írtam, — nem kritizálunk. Verse kü| 7 [önben oly rossz, hogy nem érdemel kivétel-tevést. — Üstökös jár: Gondolata érdekes, érdemes volna feldolgozni, de jobban, mint ahogy próbálkozása sikerült. PRÓZA: Az egyke: A téma annyira belevág a kisebbségi életünkbe, annyira — véresen — aktuális, hogy ezt ilyen ,,hangulat"-cikkel, — bármilyen ügyesen és poetikusan van megírva — megoldani nem lehet. Szívesen vennők, — ha volna rá módja, — ha a témát kevesebb poéziesei, de több valóság-élmény, esetleg adatok alapján dolgozná föl. — Egy fiatal kezdő: Mindenekelőtt! A nyomdába szánt kéziratot csak a papir egyik oldalára szabad irni. Csak teljes névvel aláirt kéziratot bírálunk meg a jövőben. Kél novellája nem üti meg a mi mértékünket. Mindkettőben lehetetlen helyzetet agyait ki, melynek az élethez semmi köze. Az első nyálasán szentimentális, annyira, hogy az ember csak kacögni tud rajta, a másik humoros szeretne lenni, de inkább elszo- moritóan száraz és vértelen. Tanuljon meg mindenekelőtt helyesen irni. — Zúzmara: Hangulat-cikkében annyi a tiszta érzés, meglepő gondolat, hogy szívesen foglalkozunk írásaival a jövőben is. Beküldött hangulatcikke egyelőre amolyan „jeles" iskolai, vagy dicséretre méltatott önképzőköri dolgozat, mely egy „kötött témáról" szól, stílusgyakorlat, mely kiválóan sikerült, de mint ilyen, egyelőre csak Ígéret a számunkra. Az lenne a tanácsunk, hogy igyekezzék nem „örök aktualitásokon", mindég visszatérő jelenségeken rágódni, mert az ilyesmit ezerszer feldolgozták már s a legszebb uj gondolat sem érvényesül bennük, ha nincs valami élethez, a mai élethez simuló aktualitása. Figyelje a mai életet s felkészültségével, irói készségével fog találni benne bizonnyal megírni valót. — A zseni: Ügyesen, könnyed stílussal megirt elbeszélés, csak az a baja, hogy nem novella. Témája tulnagy, ezért feldolgozása elnagyolt, vázlatszerü és felületes. Igyekezzék írását jobban koncentrálni egy reményre, ha rövid elbeszélést akar irni. vagy szélesebben megfogni a témát, — (u. n. kis regényre gondolok) — s elmélyíteni a gondolatait, ha nagyobb életszakaszról érzi, hogy meg kell írnia.
