Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-15 / 39. (3591.) szám
A flemingtoni ítélet (sp) Prága, február 14. Az óriás-léghajó több-kevesebb szerencsével végbement katasztrófája sem téritette el az amerikai nép érdeklődését a flemingtoni pertől, amelyben a német-származású Hauptmann állt vádlottként az esküdtbiró- ság előtt, mert alapos gyanú merült föl ellene, hogy ő rabolta el és ölte meg Lind- bergh ezredes gyermekét, „Amerika bébijét", mint annakidején nevezték a nemzet bálványozott hősének szerencsétlen leánykáját. Az esküdtszék halálra ítélte Haupt- mannt, anélkül, hogy a vádlott vallott volna, vagy sikerült volna a védelem érveit teljesen megcáfolni. De az amerikai nép haragja és hangulata könyörtelen. Elképzelhetetlen volt, hogy az esküdtek szembe mernek helyezkedni a nép véleményével, amint egyszer az újságok, az egyesületek, a mee- tingek, a testületek, a politikai közületek pálcát törtek Hauptmann fölött s lelkűkben kimondták a halálos ítéletet. Nem túl nagy kár Hauptmannért. Nem nagy és nemes ember vész el benne, nem az, aki valamiféle ideál miatt kerül összeütközésbe a társadalmi renddel, mint esetleg Sacco és Vanzetti. Nem áll ragyogó múlt mögötte, mert akár bűnös, akár nem bűnös az elitéit, annyi bizonyos, hogy egyike az amerikai földön csúnyán elszaporodott gangszter-tipusoknak. Kis és jelentéktelen gangszter, igaz, — sokkal nagyobbak ülnek fénnyel és pompával körülvéve az amerikai luxusvilág csarnokaiban, — de gangszter és sötét múltú ember, akiért a megható ragaszkodást mutató családtagokon kívül vajmi kevesen fognak sirni az óceán túlsó partján. Nem túl nagy kár érte, s korántsem biztos, hogy egyáltalán a villamosszékbe kerül. De mi az amerikai bíróság ítéletében csupán az elvet nézzük, s ez a bizonytalanul alkalmazott elv az, ami az ítéletnél némileg megdöbbent. Amerikát a lincs-jusztic népe lakja. Hirtelen haragú és hirtelenkezü nép, amely nyomban vért és himbálózó holttestet akar látni, amint azt gondolja, hogy a szadista kéj kielégítése elég látszólagos erkölcsi alappal rendelkezik s az úgynevezett' igazságérzet nem találhat kivetnivalót a mámo- ritó emberölési torokon. Az amerikai nép csak akkor nem öl, ha alapelvei nem engedik meg. Amint sikerül megfelelő platformot találni s a mesterséges dühbe ringatott hangulat mentesíteni tudja a népitélkezést, kéjjel és szívesen öl, s örömét leli a bűnösök látványos megbüntetésében. A rendes amerikai törvénykezés ebből a lincs-jusztic- ból, a lincselésszerü igazságszolgáltatásból nőtt ki, s magában rejti annak elemeit. A nép hangulata a mérvadó tényező benne, a szigorú esküdtrendszer is ezt bizonyítja, s az esküdtek a legtöbb esetben alig mások, mint a nép lincselési kedvének végrehajtói. Nem szabad tehát túlzottan csodálkozni, hogy Hauptmannt a bizonytalan bizonyit- gatások ellenére oly könnyen halálra ítélték és az egész kontinens tapsol hozzá. A biró szerencsét kíván az esküdteknek a „szerencsés állásfoglalásért , a város gratulál a bírónak, a nép Los-Angelestől New- yorkig kitörő lelkesedéssel ünnepli az eredményt. Örül, mint a kisgyermek a játéknak, karnevált rendez, tombol, mulat, vigadozik. Mintha ki tudja miféle világrengető dolog történt volna, uj társadalmi rend, uj élet született volna, — pedig csak egy szerenA villamosszék árnyékában... Halálra ítélték Hauptmannt Haupímann védője fellebbezett ■ VcHső döntés csak májusban lesz • Ötször kelleti kérdezni az esküdteket, mig egyöntetűen mondották ki bűnösségét Hauptmann a halálcellában Flemington, február 14. Tegnap a késő esti órákban hirdette ki Ítéletét a flemingtoni bíróság az úgynevezett bébi-perben, amely nemcsak az Egyesült Államok, de úgyszólván az egész müveit világ közvéleményét hetek óta lázban tartotta. A bíróság az esküdtek verdiktje alapján bűnösnek mondotta ki Hauptmannt és halálra ítélte. Tizenegy óra tájban hirdették ki a zsúfolásig megtelt kis tárgyalási teremben az esküdtek döntését, amely szerint Hauptmann a bébi elrablásában elsőfokon bűnös. Félórával előbb jtegszolalt a bíróság harangja, jelezvén, hogy az esküdtek tanácskozása véget ért és meghozták döntésüket. A harangszó leírhatatlan izgalmat kavart fel a tárgyaló terem hallgatói kö- 1 zött, Hauptmann halálsápadtan meredt az ajtóra, amely az esküdtek tanácstermébe nyílik. Pontban tizenegy órakor lépett az elnöki emelvényre Trechard bíró és kihirdette az esküdtek döntését és ennek alapján a bírói ítéletet A bíróság ítéletét március 18-án fogják végrehajtani, ha addig nem kap kegyelmet Hauptmann vagy pedig a felsőbb fórumon meg nem nyeri perét. Hauptmann védője, Railly ügyvéd ugyanis azonnal fellebbezést adott be az ítélet ellen és a sajtó képviselői előtt a leghatározottabb hangon jelentette ki, hogy bízik í-bht., "togy végül mégis meg fogja nyerni ezt a nagy csatát és sikerül beigazolnia Hauptmann ártatlanságát A drámai ítélethirdetés Az ítélethirdetés drámai lefolyásáról részletes jelentést közölnek az amerikai lapok, amelyeknek nagyrésze külön kiadásban számol be olvasóinak az eseményről. A lapok jelentése szerint abban a pillanatban, amikor a harang megszólalt és röviddel utóbb a bíróság tagjai elfoglalták helyüket, erős csendőri készültség szállta meg a tárgyalási termet A csendőrök a falak mentén és az ablakok tövében helyezkedtek el. Halálos csönd ülte meg a termet, amikor a csendőrök benyomultak és elfoglalták posztjukat. Alighogy elhelyezkedtek a csendőrök, fel- emelkedett helyéről a bíróság elnöke és felszólította Hauptmannt, hogy álljon fel Dermedt csöndben hangzott el a biró első kérdése, amecsétlen gangsztert küldtek a túlvilágra a flemingtoni esküdtek. Másutt mindenütt az igazság, vagy legalább a vélt igazság keresése kell az ítélkező embereknek, Amerikában nem ez, hanem a jogcím arra, hogy valakit kivégezzenek. Alig képzelhető el nagyobb különbség, mint az amerikai esküdtszékek és például a néhány év előtti osztrák esküdtek verdiktjei között. A bizonytalan esetekben az amerikai rendszerint a halált, az osztrák rendszerint a felmentést választja. Az egyik fiatal, s naivul kegyetlen nép, a másik sem angyalokból áll, de fáradt és rezignált s néha előkelő gesztussal nem lő rá a nyulra, amely puskája csöve elé kerül. Az amerikaiak bíráskodási mentalitása sokban emlékeztet a cézári Róma népének eféle kedvteléseire, mint Friedlánder leírja kitűnő római kultúrtörténetében. A római és az amerikai egyenesen babonás odaadással kívánja a vélt bűnös halálát. Nem haragszik rá, nem irtózik tőle, —- ellenkezőleg, elhalmozza barátságának jeleivel, szívesen mutatkozik vele, a vállát veregeti. Mintha a régi tündérmese elevenedne meg, ahol a boszorkány előbb hiizlalja áldozatát, mi-j előtt megöli. Aki figyelemmel olvasta a fle- j mingtoni pör lefolyását, ismeri a tárgyaiályet az esküdtekhez intézett: bűnösnek találják-e Hauptmannt, igen vagy nem? Az esküdtek elnöke, Charles Walton válaszolt a biró kérdésére: — Igen, bűnösnek találjuk abban a bűncselekményben, amelyet a vád terhére ró. Ez a precíz és kemény válasz, mint lehulló bárd zuhant Hauptmann fejére, aki megtörtén áll birái előtt. A teremben az esküdtek elnökének válaszára riadt morajlás szalad végig. A közönség izgatottsága szinte pillanatok alatt növekszik, s ebben a túlfűtött hangulatban emelkedik fel helyéről az ügyész, aki felszólítja a bíróságot, hogy azonnal hozza meg ítéletét. Az ügyész felszólítását a bíróság tudomásul vésőkről készült fényképeket, megfigyelhette azt a joviális és szinte patriárkális jó viszonyt, amely az áldozat és a közönség között kifejlődött. Mintha Hauptmann csupán az eljátszott grand guignol-darab sztárja lett volna, oly hízelgőnek találta az amerikai nép a vele való intim érintkezést és kitüntető barátságot. Van valami idegcsiklandozó abban, ha az ember közvetlen közelről, barátságos mosollyal figyelheti egy ember vergődését élet és halál között. Ó, haragról, gyűlöletről szó sincsen itt. A gyermek sem gyűlöli a békát, amelynek naiv kegyetlenséggel egymásután szakítja ki végtagjait. A kocka eldőlt. Az ítélet: halál. Az öröm általános. S mégsem állíthatjuk biztosan, hogy Hauptmann lakolni fog. Megélhetjük, hogy a néphangulat megváltozik, az elítéltet felmentik, s tejbe-vajba fürösztött csillaga lesz az amerikai varietéknek, asszonyok kedvence, leányzók ideálja, a hősi hírnévre vágyó ifjak mintaképe. — Mert a védelem intézői, az amerikai lelket pompásan ismerő védő-ügyvédek, máris áthangolták a védekezés motívumait, s nem lehetetlen. hogy trükkjeik sikerrel járnak annál a népbiróságnál, ahol csak a hangulat számit. A bizonyítás értelmi csatáját elvesztetszi és Trenchard biró a következő szavakkal fordul Hauptmann felé: — A bíróság ítélete szerint önnek halállal kell bűnhődnie akkor és oly módon, ahogy ezt a törvény előírja. Hauptmann igyekszik nyugodtan viselkedni, amikor elhangzik a bíróság iélete, halvány vörösség fut át az arcán, ez az egyetlen látható jele annak, hogy mi játszódik le a halálraítélt belsejében. Hauptmann felesége halálsápadtan hallgatja az Ítéletet, látni rajta, hogy közel van az ájuláshoz. A védő még tovább harcol Az Ítélet elhangzása után Hauptmannt két fogházőr visszakiséri cellájába. Amikor Hauptmann elhalad a védői emelvény előtt, azzal a kérdéssel fordul helyettes-védőjéhez, Lloyd Fi- sherhez, hogy még az esti órákban meg tudná-e látogatni a cellájában? Az ügyvéd azt feleli, hogy ez lehetetlen, már csak holnap reggel tud jönni. Hauptmann szó nélkül bólint és a fogházőrök között már el is tűnik a tárgyalóterem ajtajában. Amikor Hauptmann elhagyta a termet, a bíróság elnöke köszönő szavakkal fordul az esküdtekhez, köszönetét fejezi ki, hogy az esküdtek komoly felelősségtudattal mérlegelték a bűnösség kérdését és igy hozták meg döntésüket. Az elnök egyébként azt ajánlja az esküdteknek, hogy ne menjenek egyedül haza, hanem vegyenek igénybe karhatalmat, amelynek fedezete alatt nem lesznek kitéve esetleges inzultusnak. Nyomban ezután — az ítélet elhangzása óta mindössze tiz perc telt el, mert express tempóték a védők. Most az érzelmi csata jön. Feltűnően sokat olvasunk az amerikai lapokban Hauptmann tisztességben megőszült édesanyjáról és az odaadó hitvesről. Mindketten kitartóan hisznek Hauptmann ártatlanságában. Megrázó és megindító jeleneteket rögtönöznek uton-utfélen. Könnyen megtörténhetik, hogy rendíthetetlen hitük és szívós odaadásuk, szomorú sorsuk és meg-nem-érdemelt tragédiájuk bizonytalanná teszi az amerikai lélek mai állásfoglalását, s bekövetkezik a hangulatváltozás oly gyakori jelensége az amerikaiak mentalitásában. A nép — néni az igaz- j sáara. hanem az anvára és a hitvesre való j tekintettel — kegyelmet követelhet Haupt- mann számára. S ha követeli, mc' ’ *.qia. I Hauptmann sorsa attól függ- ügyes' ' operálni a védelem a hitves és az a ér- 1 zelmeivel. elég publicitás áH-e rendel^czé-J sér^. s nem keletkezik-e újabb ellenakció. 1 Május közepéig elég idő van a kampány 1 lefolytatására. Az agitációtól. a propaganda I intenzitásától és ügyességétől függ, vájjon 1 a villamosszékben végzi-e életét Haupt- 1 mann. a gangszter. vagy a várnék szinpa- | dán arat-e babért. Hauptmann. a népszerű 1 mozicsillag. 3—0—o—o ♦ Előfizetési ér* évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága 1U Panská évre 76, havonta 26 Ki, külföldre: évente 450, SzloVenSzkÓÍ ÓS TUSZinSzkÓi magUCtrság *Ilcel2, II emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. • ....... 0,7 ö Prága II., Panská ullce 12, III. emelet R képes melléklettel havonként 230 Kö-val több. politikai napilapja •• TELEFON, 303-11 •• ■gyes szánt ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. SŰRQÖNYCIM HtRLftP. PRflHfl,
