Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-15 / 39. (3591.) szám

A flemingtoni ítélet (sp) Prága, február 14. Az óriás-léghajó több-kevesebb szeren­csével végbement katasztrófája sem téritette el az amerikai nép érdeklődését a fleming­toni pertől, amelyben a német-származású Hauptmann állt vádlottként az esküdtbiró- ság előtt, mert alapos gyanú merült föl el­lene, hogy ő rabolta el és ölte meg Lind- bergh ezredes gyermekét, „Amerika bébi­jét", mint annakidején nevezték a nemzet bálványozott hősének szerencsétlen leány­káját. Az esküdtszék halálra ítélte Haupt- mannt, anélkül, hogy a vádlott vallott volna, vagy sikerült volna a védelem érveit teljesen megcáfolni. De az amerikai nép ha­ragja és hangulata könyörtelen. Elképzel­hetetlen volt, hogy az esküdtek szembe mer­nek helyezkedni a nép véleményével, amint egyszer az újságok, az egyesületek, a mee- tingek, a testületek, a politikai közületek pálcát törtek Hauptmann fölött s lelkűkben kimondták a halálos ítéletet. Nem túl nagy kár Hauptmannért. Nem nagy és nemes ember vész el benne, nem az, aki valamiféle ideál miatt kerül össze­ütközésbe a társadalmi renddel, mint eset­leg Sacco és Vanzetti. Nem áll ragyogó múlt mögötte, mert akár bűnös, akár nem bűnös az elitéit, annyi bizonyos, hogy egyike az amerikai földön csúnyán elszapo­rodott gangszter-tipusoknak. Kis és jelen­téktelen gangszter, igaz, — sokkal nagyob­bak ülnek fénnyel és pompával körülvéve az amerikai luxusvilág csarnokaiban, — de gangszter és sötét múltú ember, akiért a megható ragaszkodást mutató családta­gokon kívül vajmi kevesen fognak sirni az óceán túlsó partján. Nem túl nagy kár érte, s korántsem biztos, hogy egyáltalán a vil­lamosszékbe kerül. De mi az amerikai bíró­ság ítéletében csupán az elvet nézzük, s ez a bizonytalanul alkalmazott elv az, ami az ítéletnél némileg megdöbbent. Amerikát a lincs-jusztic népe lakja. Hir­telen haragú és hirtelenkezü nép, amely nyomban vért és himbálózó holttestet akar látni, amint azt gondolja, hogy a szadista kéj kielégítése elég látszólagos erkölcsi alappal rendelkezik s az úgynevezett' igaz­ságérzet nem találhat kivetnivalót a mámo- ritó emberölési torokon. Az amerikai nép csak akkor nem öl, ha alapelvei nem enge­dik meg. Amint sikerül megfelelő platfor­mot találni s a mesterséges dühbe ringatott hangulat mentesíteni tudja a népitélkezést, kéjjel és szívesen öl, s örömét leli a bűnö­sök látványos megbüntetésében. A rendes amerikai törvénykezés ebből a lincs-jusztic- ból, a lincselésszerü igazságszolgáltatásból nőtt ki, s magában rejti annak elemeit. A nép hangulata a mérvadó tényező benne, a szigorú esküdtrendszer is ezt bizonyítja, s az esküdtek a legtöbb esetben alig mások, mint a nép lincselési kedvének végrehajtói. Nem szabad tehát túlzottan csodálkozni, hogy Hauptmannt a bizonytalan bizonyit- gatások ellenére oly könnyen halálra ítél­ték és az egész kontinens tapsol hozzá. A biró szerencsét kíván az esküdteknek a „szerencsés állásfoglalásért , a város gra­tulál a bírónak, a nép Los-Angelestől New- yorkig kitörő lelkesedéssel ünnepli az ered­ményt. Örül, mint a kisgyermek a játéknak, karnevált rendez, tombol, mulat, vigadozik. Mintha ki tudja miféle világrengető dolog történt volna, uj társadalmi rend, uj élet született volna, — pedig csak egy szeren­A villamosszék árnyékában... Halálra ítélték Hauptmannt Haupímann védője fellebbezett ■ VcHső döntés csak májusban lesz • Ötször kelleti kérdezni az esküdteket, mig egyöntetűen mondották ki bűnösségét Hauptmann a halálcellában Flemington, február 14. Tegnap a késő esti órákban hirdette ki Ítéletét a flemingtoni bí­róság az úgynevezett bébi-perben, amely nem­csak az Egyesült Államok, de úgyszólván az egész müveit világ közvéleményét hetek óta láz­ban tartotta. A bíróság az esküdtek verdiktje alapján bűnösnek mondotta ki Hauptmannt és halálra ítélte. Tizenegy óra tájban hirdették ki a zsúfolásig megtelt kis tárgyalási teremben az esküdtek döntését, amely szerint Hauptmann a bébi elrablásában elsőfokon bűnös. Félórával előbb jtegszolalt a bíróság harangja, jelezvén, hogy az esküdtek tanácskozása véget ért és meg­hozták döntésüket. A harangszó leírhatatlan iz­galmat kavart fel a tárgyaló terem hallgatói kö- 1 zött, Hauptmann halálsápadtan meredt az ajtó­ra, amely az esküdtek tanácstermébe nyílik. Pontban tizenegy órakor lépett az elnöki emel­vényre Trechard bíró és kihirdette az esküdtek döntését és ennek alapján a bírói ítéletet A bí­róság ítéletét március 18-án fogják végrehajtani, ha addig nem kap kegyelmet Hauptmann vagy pedig a felsőbb fórumon meg nem nyeri perét. Hauptmann védője, Railly ügyvéd ugyanis azonnal fellebbezést adott be az ítélet ellen és a sajtó képviselői előtt a leghatározottabb han­gon jelentette ki, hogy bízik í-bht., "togy végül mégis meg fogja nyerni ezt a nagy csatát és si­kerül beigazolnia Hauptmann ártatlanságát A drámai ítélethirdetés Az ítélethirdetés drámai lefolyásáról részletes jelentést közölnek az amerikai lapok, amelyek­nek nagyrésze külön kiadásban számol be olva­sóinak az eseményről. A lapok jelentése szerint abban a pillanatban, amikor a harang megszó­lalt és röviddel utóbb a bíróság tagjai elfoglal­ták helyüket, erős csendőri készültség szállta meg a tárgyalási termet A csendőrök a falak mentén és az ablakok tövében helyezkedtek el. Halálos csönd ülte meg a termet, amikor a csendőrök benyomultak és elfoglalták posztju­kat. Alighogy elhelyezkedtek a csendőrök, fel- emelkedett helyéről a bíróság elnöke és felszó­lította Hauptmannt, hogy álljon fel Dermedt csöndben hangzott el a biró első kérdése, ame­csétlen gangsztert küldtek a túlvilágra a flemingtoni esküdtek. Másutt mindenütt az igazság, vagy legalább a vélt igazság kere­sése kell az ítélkező embereknek, Ameriká­ban nem ez, hanem a jogcím arra, hogy va­lakit kivégezzenek. Alig képzelhető el nagyobb különbség, mint az amerikai esküdtszékek és például a néhány év előtti osztrák esküdtek verdiktjei között. A bizonytalan esetekben az ame­rikai rendszerint a halált, az osztrák rend­szerint a felmentést választja. Az egyik fia­tal, s naivul kegyetlen nép, a másik sem angyalokból áll, de fáradt és rezignált s néha előkelő gesztussal nem lő rá a nyulra, amely puskája csöve elé kerül. Az amerikaiak bíráskodási mentalitása sokban emlékeztet a cézári Róma népének eféle kedvteléseire, mint Friedlánder leírja ki­tűnő római kultúrtörténetében. A római és az amerikai egyenesen babonás odaadással kívánja a vélt bűnös halálát. Nem harag­szik rá, nem irtózik tőle, —- ellenkezőleg, elhalmozza barátságának jeleivel, szívesen mutatkozik vele, a vállát veregeti. Mintha a régi tündérmese elevenedne meg, ahol a boszorkány előbb hiizlalja áldozatát, mi-j előtt megöli. Aki figyelemmel olvasta a fle- j mingtoni pör lefolyását, ismeri a tárgyaiá­lyet az esküdtekhez intézett: bűnösnek találják-e Hauptmannt, igen vagy nem? Az esküdtek elnöke, Charles Walton vála­szolt a biró kérdésére: — Igen, bűnösnek talál­juk abban a bűncselekményben, amelyet a vád terhére ró. Ez a precíz és kemény válasz, mint lehulló bárd zuhant Hauptmann fejére, aki megtörtén áll birái előtt. A teremben az esküdtek elnöké­nek válaszára riadt morajlás szalad végig. A közönség izgatottsága szinte pillanatok alatt növekszik, s ebben a túlfűtött hangulatban emelkedik fel helyéről az ügyész, aki felszólítja a bíróságot, hogy azonnal hozza meg ítéletét. Az ügyész felszólítását a bíróság tudomásul vé­sőkről készült fényképeket, megfigyelhette azt a joviális és szinte patriárkális jó vi­szonyt, amely az áldozat és a közönség kö­zött kifejlődött. Mintha Hauptmann csupán az eljátszott grand guignol-darab sztárja lett volna, oly hízelgőnek találta az ameri­kai nép a vele való intim érintkezést és ki­tüntető barátságot. Van valami idegcsik­landozó abban, ha az ember közvetlen kö­zelről, barátságos mosollyal figyelheti egy ember vergődését élet és halál között. Ó, ha­ragról, gyűlöletről szó sincsen itt. A gyer­mek sem gyűlöli a békát, amelynek naiv kegyetlenséggel egymásután szakítja ki végtagjait. A kocka eldőlt. Az ítélet: halál. Az öröm általános. S mégsem állíthatjuk biztosan, hogy Hauptmann lakolni fog. Megélhetjük, hogy a néphangulat megváltozik, az elítél­tet felmentik, s tejbe-vajba fürösztött csil­laga lesz az amerikai varietéknek, asszo­nyok kedvence, leányzók ideálja, a hősi hírnévre vágyó ifjak mintaképe. — Mert a védelem intézői, az amerikai lelket pompá­san ismerő védő-ügyvédek, máris áthan­golták a védekezés motívumait, s nem lehe­tetlen. hogy trükkjeik sikerrel járnak annál a népbiróságnál, ahol csak a hangulat szá­mit. A bizonyítás értelmi csatáját elvesztet­szi és Trenchard biró a következő szavakkal fordul Hauptmann felé: — A bíróság ítélete szerint önnek halállal kell bűnhődnie akkor és oly módon, ahogy ezt a törvény előírja. Hauptmann igyekszik nyugodtan viselkedni, amikor elhangzik a bíróság iélete, halvány vö­rösség fut át az arcán, ez az egyetlen látható jele annak, hogy mi játszódik le a halálraítélt belsejében. Hauptmann felesége halálsápadtan hallgatja az Ítéletet, látni rajta, hogy közel van az ájuláshoz. A védő még tovább harcol Az Ítélet elhangzása után Hauptmannt két fogházőr visszakiséri cellájába. Amikor Haupt­mann elhalad a védői emelvény előtt, azzal a kérdéssel fordul helyettes-védőjéhez, Lloyd Fi- sherhez, hogy még az esti órákban meg tudná-e látogatni a cellájában? Az ügyvéd azt feleli, hogy ez lehetetlen, már csak holnap reggel tud jönni. Hauptmann szó nélkül bólint és a fog­házőrök között már el is tűnik a tárgyalóterem ajtajában. Amikor Hauptmann elhagyta a ter­met, a bíróság elnöke köszönő szavakkal for­dul az esküdtekhez, köszönetét fejezi ki, hogy az esküdtek komoly felelősségtudattal mérlegel­ték a bűnösség kérdését és igy hozták meg döntésüket. Az elnök egyébként azt ajánlja az esküdteknek, hogy ne menjenek egyedül haza, hanem vegyenek igénybe karhatalmat, amely­nek fedezete alatt nem lesznek kitéve esetleges inzultusnak. Nyomban ezután — az ítélet elhangzása óta mindössze tiz perc telt el, mert express tempó­ték a védők. Most az érzelmi csata jön. Feltűnően sokat olvasunk az amerikai la­pokban Hauptmann tisztességben meg­őszült édesanyjáról és az odaadó hit­vesről. Mindketten kitartóan hisznek Haupt­mann ártatlanságában. Megrázó és meg­indító jeleneteket rögtönöznek uton-utfélen. Könnyen megtörténhetik, hogy rendíthetet­len hitük és szívós odaadásuk, szomorú sor­suk és meg-nem-érdemelt tragédiájuk bi­zonytalanná teszi az amerikai lélek mai ál­lásfoglalását, s bekövetkezik a hangulatvál­tozás oly gyakori jelensége az amerikaiak mentalitásában. A nép — néni az igaz- j sáara. hanem az anvára és a hitvesre való j tekintettel — kegyelmet követelhet Haupt- mann számára. S ha követeli, mc' ’ *.qia. I Hauptmann sorsa attól függ- ügyes' ' operálni a védelem a hitves és az a ér- 1 zelmeivel. elég publicitás áH-e rendel^czé-J sér^. s nem keletkezik-e újabb ellenakció. 1 Május közepéig elég idő van a kampány 1 lefolytatására. Az agitációtól. a propaganda I intenzitásától és ügyességétől függ, vájjon 1 a villamosszékben végzi-e életét Haupt- 1 mann. a gangszter. vagy a várnék szinpa- | dán arat-e babért. Hauptmann. a népszerű 1 mozicsillag. 3—0—o—o ♦ Előfizetési ér* évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága 1U Panská évre 76, havonta 26 Ki, külföldre: évente 450, SzloVenSzkÓÍ ÓS TUSZinSzkÓi magUCtrság *Ilcel2, II emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. • ....... 0,7 ö Prága II., Panská ullce 12, III. emelet R képes melléklettel havonként 230 Kö-val több. politikai napilapja •• TELEFON, 303-11 •• ■gyes szánt ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. SŰRQÖNYCIM HtRLftP. PRflHfl,

Next

/
Oldalképek
Tartalom