Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-02 / 28. (3580.) szám

2 1935 február 2, szombat kozik minden olyan konfliktusba, amelyben egyik szövetségese „megtámadott félnek" érzi magát. Elképzelhető tehát, hogy az orosz had­sereg rázúdulhat Európára, anélkül, hogy az oro­szokat közvetlenül megtámadták volna. Ez is defenzív cél lenne? Nagy fantázia és nagy jogá­szi képesség kell ahhoz, hogy az ilyen eset an­nak legyen nevezhető. Négy napja nem érkezik posta a fürült fővárosba ístambul, február 1. Annak az óriási méretű árvízkatasztrófának, amely egész Tráciát el­borította. s amely megszakította a vasúti ösz- szeköttetést Törökország és Európa között, van még egy következménye Törökországban, amely ugyancsak nem egészen mindennapi. Négy nap óta ugyanis teljesen szünetel a pos­tai forgalom is ístambul és Európa között, a török fővárosba most már negyedik napja nem étkeznek levelek és újságok Európából. A tö­rök-bolgár határon a postazsákok hatalmas garmadákba nőnek, mig Istambulban az Euró­pa felé irányított posta gyűlik fel, anélkül, hogy továbbítani lehetne. — Eperjesről hozott Kassára kommunista röp- iraokat. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefo­non: Drocár Erzsébet kassai magántisztvisolőnő ügyét tárgyalta ma a kassai kerületi bíróság. Az volt a vád ellene, hogy az elmúlt esztendő feb­ruárjában Eperjesről autóm nagyszámú kommu­nista röpiratot hozott át Kassára s azt terjesz­tette. A röpiratok sztrájkra és tüntetésekre hív­ták föl a lakosságot A biróság közbékehábori- tás vétségében mondotta ki bűnösnek a vádlot­tat s ezért őt egyhónapi és kétnapi fogház, vala­mint ."00 korona, pénzbüntetésre ítélte. A sziléziai Trinecben ismeretlen merénylők lerombolták a csehszlovák államhimnusz centenáriumára emelt emlékművet Kommunisták vagy lengyel nacionalisták követték el az emlékmü-gy átázást? Prága, február 1. A prágai lapok nagy megdöbbenéssel jelentik, hogy a sziléziai Trinec városkában ismeretlen merénylők csütörtökre virradó éjszaka lerombolták és meggyalázták a csehszlovák államhim­nusz emlékművét, Trinec, mint ismeretes, az Oderberg-kassai vasútvonalon Teschentől délkeletre fekszik s arról hires. hogy itt van a csehszlovák köz­társaság leghatalmasabb vaskohótelepe. A városkának mintegy négyezer lakosa van, legalább háromnegyed részben lengyel. A ,,Kde domov műj‘‘ kezdetű csehszlovák államhímnusz, mint ismeretes, éppen száz esztendővel ezelőtt keletkezett. A jubileum alkalmából a sziléziai népmüvelődési Ma- tica emlékművet emeltetett a lengyel határon fekvő városkában. Ez volt az első emlék­mű, amely a csehszlovák nemzeti himnusz múltját és jelentőségét szimbolizálta. Az emlékművet decemberben leplezték le nagy ünnepségek keretében. A merény­lők csütörtökre virradó éjszakán kalapá­csokkal összezúzták az emlékművön levő szöveget, úgyhogy az teljesen olvashatat­lanná vált s a romokra egy lengyel nyelvű plakátot rögzítettek, mely a himnusz és az állam ellen gyalázó kifejezéseket tartal­mazott. A szoborrombolás az egész vidéken nagy izgalmat keltett. A csendőrség nyomban erélyes nyomozást indított a tettesek kinyo­mozására. A lengyel körök véleménye sze­rint a tettesek kommunisták voltak, ezzel szemben a Vecerní Ceské Slovo annak a határozott nézetének ad kifejezést, hogy az emlékmürombolás a lengyel naciona­listák müve és a legutóbbi csehszlovák-ellenes lengyel propaganda eredményének tekinthető. Beck expozéja TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON. Varsó, február 1. Beck lengyel külügy­miniszter a szejm külügyi bizottságának mai ülésén expozét mondott az aktuális külpoli­tikai és belpolitikai kérdésekről. A miniszter bevezetésében rámutatott a lengyel-orosz viszo^r megjavulására, amely az érvény­ben lévő támadást kizáró szerződés me» hosszabbításában nyilvánul meg. Beck ta­valyi moszkvai látogatása után a támadást kizáró szerződést 1945-ig meghosszabbítot­ták. Az orosz-lengyel viszonyt a miniszter szerint Szovjetoroszországnak a népszövet­ségbe való belépése is megszilárdította. Beck ezek után utalt a német-lengyel szer­ződés egyéves évfordulójának ünnepi han­gulatára és megállapította, hogy a barátság igazi szellemével áthatott e fontos szerződés az elmúlt évben teljes mértékben bebizonyí­totta életképességét és a mindennapi élet valamennyi terrénumán meghozta gyümöl­csét. A barátságos szerződés után sok gya­korlati kérdést sikerült szabályozni a két ország között, így elsősorban véget ért a régi vámháboru, továbbá értékes gazdasági, kulturális, turisztikai és publicisztikai kap­csolatok keletkeztek. A két állam viszonya egyre javul, amit a fontos politikai látoga­tások is bizonyítanak, amilyen Göbbels, vagy legújabban Göring látogatása volt. Bsrtiiou emléke A miniszter ezután megállapította, hogy Len­gyelország újabb szerződései nincsenek ellentét­ben a régebben kötött szerződésekkel. Ünnepel­te Barthou emlékét 8 kijelentette, hogy Lavallal a genfi talajon ugyanolyan szívélyes hangon tárgyalt, mint tragikusan elhunyt elődjével. Beck ezután a romín-lengyel viszonyról nyilatkozott, majd íallinr.i és rigai látogatásáról emlékezett meg. A magyar-lennel viszony és a kisebbségi ügyek A magyar miniszterelnök lengyelországi láto­gatásával kapcsolatban kijelentette, hogy a ma­gyar miniszterelnök varsói tartózkodása alkal­mat adott annak megállapítására, hogy az ősi tradícióknak megfelelően Lengyelországnak sem­miféle oka sincsen olyan politikai akciókban résztvenni, amelyek Magyarország ellen irá­nyulnak. Beck cr beszámolt a népszövetség őszi ülésszakért nyilatkozott a kisebbségi szer­ződések kérdésében elfogadott lengyel álláspont­ról. Kijelentette, hogy Lengyelország jóakarat­tal nézi a népszövetség sorsának fejlődését s Genfet továbbra is a nemzetközi együttműködés legfontosabb eszközének tekinti. A keleti paY'tsm és a tiuaai összefogás Expozéjának végén a keleti paktumról nyi­latkozott a miniszter. Lengyelország szerinte rossz tapasztalatokra tett szert a Locarnóhoz ha­sonló szerződéseknél, mert ezek nem vették fi­gyelembe Lengyelország érdekeit A keleti paktum a tárgyalások stádiumában van és Len­gyelország a legrészletesebben akarja felül­vizsgálni az indítványokat, mert nem akarja, hogy a keleti paktum aláírásával föláldozza azo­kat az eredményeket, amelyeket egyes szomszé­dainál mostanáig elért Egyelőre korai volna végérvényes álláspontot elfoglalni a keleti pak­tum ügyében, A legújabb francia-olasz római megegyezést Beck örömmel üdvözölte. A római megegyezés a dunai államok közötti szorosabb együttműkö­dés problémáira is ki terjeszkedik. Az a gondolat, amely valamennyi dunai államnak kivétel nélkül való, szerződésekkel megalapozott összefogásá­ra vonatkozik, Lengyelországban is rokonszenv- re talál. A varsói kormány érdeklődéssel figyeli a dunai kérdésben megindult tárgyalásokat és vizsgálat tárgyává teszi az eddigi eredményeket (12) Juai’ita nyugodtan meg vacsorázott és ami­kor már a gyümölcsöt is megette, magához intette az élethordót. — Egy diszkrét kérdéseim volna magához. Nem ismeri véletlenül azt az urat, aki a szem­közti asztalnál foglal helyet? A pincér tudta, hogy Juanita kire céloz. Lehetetlen volt észre nem vennie, hogy ami­óta a szép spanyol táncosnő az étterembe jár, ez a férfi is állandóan hűségesen megjelenik náluk, mindig a táncosnővel szemben helyez­kedik el és kitartó hűséggel figyeli a szép nő minden mozdulatát. Valami kitartó hódoló­nak gondolta, de nem sokat törődött a dologgal. — Nem ismerjük, kérem szépen, — suttog­ta vissza. —- Szeretnék ezzel az úrral megismerkedni, még pedig lehetőleg azonnal. Fontos okom van rá. Kérem, legyen olyan szives, menjen hozzá és mnodja meg neki, hogy ha nem esik terhére, iiljÖD át az asztalomhoz. Igyekezzék feltűnés nélkül csinálni a dolgot. A pincér megértőén hunyorított. Sok ilyen diszkrét megbízást teljesített ő már, tudja a módját. És amikor az idegen ur már ott ült Juanita asztalánál, azonnal intézkedett, hogy állítsák oda a pezsgés vedret. A férfi kissé esetlenül hajolt meg Juanita előtt és valami érthetetlen nevet mormogott, mire Juanita édes nevetéssel csapott a karjára. Ugyan kérem, csak nem gondolja, hogy előre''ven nem informálódtam a személyéről. Lehetetlen volt észre nem vennem azt a ki­tartó hódolatot, amellyel hetek óta minden lépésemet kíséri. A férfi zavartan dadogott néhány mente­getőző szót. Juanita azonban nem volt kí­méletes. — Nem tudom, kinek szólt ez a nagy érdek­lődése? Juauitának, a táncosnőnek, vagy pedig Juanitának, a veszedelmes kémnőnek? Erre úgy sem kapok ősizinte feleletet, ugy-e. Paltais kapitány. A leleplezett kémelíháritó most már el­mosolyodott. A pincér lépett asztalukhoz és szinülitig töltötte a pezsgés poharakat. — Most, hogy ilyen erőszakos és feltűnő módon kényszeri tettem, hogy velem meg­ismerkedjék, elbeszélgethetünk egy keveset. Azt hiszem ez a beszélgetés mindkettőnknek hasznára lesz. — De én azt hiszem, a művésznő félre­értette érdeklődésemet.. — Oh, dehogy is értettem félre. Két hónappal ezelőtt megj elemik Kannában, Keleteurópának ezen az exponált helyén, amely annyira ben­ne van a nagy események forgatagában, egy spanyol táncosnő. Ebben még semmi csodá­latos és rendkívüli nincs. Ez még csupán az idegeneket ellenőrző hivatalhoz tartozik, amely a külföldiek munkavállalási ügyét in­tézi. De az már nem ehhez a jámbor köz- igazgatási szervhez tartozik, hogy ennek a táncosnőnek társaságában igen gyakran lát­hatni fiatal tiszteket. Különösen egy Wikenas nevű főhadnagyot, aki, ha jól tudom, Monesia állam katonai kémelíháritó szervezetének egyik tevékeny tagja? Nincs így? Paltais kapitány zavara nőttön nőtt. — Kérem, művésznő, rám nézve nagyon kényelmetlen, hogy ezeket a dolgokat itt pertraktáljuk. — De hát kell-e ennél megfelelőbb hely? i Senki sem zavar, a hangulat pedig igen ba- j rátságos. És én hiszem, hogy nem mint ellen­felek, hanem mint barátok ülünk egymással szemben. : — Én is igv szeretném. — Higyje el, nem azért hivattam az aszta­liamhoz, mintha gyanújának alaptalan volitá­: ról akarnám meggyőzni. Aki tisztának érzi ■ | magát, annak nincs szüksége ilyen eszközök-1 ! re. Hanem már bizonyos tapasztalataim vannak ezen a téren s a kémosztály érdeklő- j dósét nem is veszem rossz néven. Valamilyen! könyvben olvastam, hogy Európában négy- ■ venezer kiképzett kém dolgozik és ezeknek a sorában temérdek sok az artista, táncosnő és vándormuzsikus. Miért lennéuek velem szemben elfogulatlanok, mentesek ettől az előítélettől? j ségtelenül elegendő arra, hogy megenged­hessem magamnak a Merais-nál való étkezés luxusát. A tiszt bólintott, de nem szakította félbe a leány szóáradatát. — És én éppen azért, hogy lojalitásomat megmutassam önöknek, egy olyan dolgot mondok el most százados urnák, amit bízvást elhallgathattam volna, mert önök soha nem szerezhettek volna tudomást. Valóban, történt olyan kisérlet, hogy engem bűnös játékba vonjanak. Nem is olyan régen, egy héttel ezelőtt. Amint tudja, kémelhárilójuk egyik fiatal tisztje, Wikenas főhadnagy érdeklődött irántam. Paltais arca megélénkült és most már feszülten figyelte a nőnek minden szavát, minden mozdulatát. Arca azonban teljesen nyugodt maradt és nem vallott semmi sem arra, mintha ez a dolog különösképpen érdekelné. — Mi csak bizonyítékok alapján dolgozunk. — Ellenem pedig nem sikerült összegyűj­teni ezeket a bizonyítékokat. Különben talán nem is ezen a meghitt, barátságos helyen ül­nénk egymással szemben. — Úgy van, — bólintott rá Paltais kapi­tány és olyan komoly, szúrós tekintetet vetett a táncosnőre, hogy Juanita egy pillantra meg­döbbent. Hogy feltámadt idegességét leplezze, nagy gyorsasággal folytatta szavait. — Nos hát, én azért fordultam öuhöz, hogy minden kellemetlenségtől megszabaduljak. Én ©gy egyszerű, szimpla életű táncosnő va­gyok, akinek az élete nyitott könyv. Hála Istennek, nagyon szépen keresek művésze­teimmel is, azt hiszem, erről meggyőződést szereztek az urak. —■ Igen, jövedelmi forrásait ismerjük. — Kérem, kérem, csak ne beszéljünk for­rásokról. Nincsenek forrásaim, csak egy for­rásom van, a színházam pénztára. — így gondoltam. — Nincs szükségeim arra, hogy nyaktörő, ólel veszély es játékokkal gyarapítsam pénze­imet, Azt is láthatták, hogy jövedelmem két-, — Wikenas főhadnagyot tiszti ismerősei mutatták be, amikor valahonnan külföldről visszatért. Az öltözőmbe hozták s ott töltött egy negyedórányi időt. Észrevettem, hogy hatással vagyok rá, mondjuk ki kereken, hogy tetszem neki, de — ne tartson elbizako- dottnak, ha ezt mondom — ebben semmi kü­lönöset nem láttam. Én is szívesen fogadtam a fiú széptevését. Illedelmes, kedves, müveit fiatalember, több nyelven beszél, még spa­nyolul is, jól esett, a társaságában lennem. De a szolgálati beosztása, a munkája, a teen­dői felől soha nem érdeklődtem. Ezekről ö soha nem is beszélt nekem. — Mindenesetre megnyugtató — vágta rá Paltais kapitány. — No lássa, ha az lenire a hivatásom, ami­vel gyanúba fognak, ezt az alkalmat csak nem hagytam volna kiaknázatlanul elsuhanni? De, hogy a dologra térjek, egy héttel ezelőtt különös kalandom volt. Ezt akarom elmon­dani magának, ezért vettem a bátorságot, hogy asztalomhoz hivassam. (Folytatása következik.) J WÍIPil 1‘IPIfiIÍS W I A M C R O O r E KÉMREGÉNYE k UUIUU JkldMM

Next

/
Oldalképek
Tartalom