Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-10 / 35. (3587.) szám
6 'PRXGAlAWitARHlRLAIÍ 1935 február 10» vasárnap* Filmet csináltak a Peer Gyntből, a filmtechnika minden kellékével felruházott, kétségbeejtően jó filmet, amelynek csak egy baja van, az, hogy film. Tehát igen rossz Peer Gynt. Önkéntelenül is találóan jegyezte meg egy néző, akinek a film tetszett, azokkal szemben, akik élesen bírálták azt, hogy Ibsen Faustján micsoda változás esett: „Kiváló film és semmi köze sincs Ibsenhez és a norvég költő Peer Gyntj éhez!“ Semmi köze, ellenben Peer Gynt a film cime, a cselekményből átvették a külső vázat, transzponálták a korra, neki megfelelően átalakították Peer Gynt jellemét, aki derék és szimpatikusán amorális faiseur a filmben, gondosan kerülték, ami a dráma belső jellege, happyendet fésültek a cselekmény tetejébe, leöntötték szép természeti felvételek pácolt mártásával: eredmény a siker. Peer Gynt is beugrott a filmes korba. Ibsennél Gedingrat-ugrást kell rögtönöznie, ami cirkuszi mutatványa a szakadékok felett lebegő léleknek, és Ibsen akkor sem ismeri a happyendet, amikor Solvejget penelopehüségü várakozásáért megjutalmazza, mert a szerelmesek nyomában ott a Gomböntő: a halál. Ilyen csekélységekkel nem törődik a szcenáriumiró. Neki csak egy feladata van: Peer Gyntet úgy beugratni, hogy be- ugorjon a korba és vele a filmbe. Sikerült. Ha ma a régivágásu ember szelíd nyomatékkai ellene van ennek az üzleti meggondolásokból fakadó meggondolatlanságnak, bizonyára rossz néven veszik tőle, hogy megzavarja a nagy siker harmóniáját, és ha nem fér a fejébe, hogy a Peer Gynt-filmnek semmi köze a Peer Gynfhez, magára vessen, ha csendes mosollyal napirendre térnek az. ilyen elavult morfondériázás fölött. Mégis vannak ilyenek is. Vannak, akik azt tartjuk, hogy a Peer Gynt-filmnek mégis és már azért is kell, hogy legalább némi köze legyen Ibsen Peer Gyntjéhez, mert belőle vették. Nemcsak a témát és a „történést", de az alakokat, Ibsen költői fantáziájának gyerekeit. Griegtől a zenét, Ibsentől az alakokat és a történetet, a mesét, minden nagyszerű tartalmával és eszmemenetével, amely egybeforrt a Peer Gynt-drámá- mával, — és a filmnek mégsem legyen köze mindehhez? Különös vallomása ez a mi korunknak: Peer Gyntet beugratták a korba. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a mélység beugrott a sekély- ségbe, belsőség a külsőségbe, lélek a lelketlen- ségbe. Peer Gynt ugrott, de a film gondoskodott róla, hogy ne ugorjon olyan kellemetlenül komplikáltan és mélyen, mint Ibsen előírása szerint hanem kellemes könnyedséggel ott és oda, ahol szórakozni akarnak a pénzükért az emberek, ha egy önmagát és a körülötte lévő embereket egy lelkesen és filozofikusan izgága parzifalos ifjú marcangolja, mert ebből a szomorúan vigadó, •véletleneken múló világból ki és oda akar beugrani, ahol megtalálja jobbik önmagát, lelki nagybetűvel irt halhatatlan Énjét. A filmben másfele ugrik: a véletleneken múló, szomorúan vigadó filmateliékbe, ahol Peer Gynt Énjének percei meg vannak számlálva. Ballasztnak oda nem viheti magával, amit öreg Ibsen tarsolyába rakott: lelki problémák ósdi terhével nem lehet vásznon táncot járni, misztikumot és az élet végső dolgait nem lehet premiér-plános nagyzási hóborttá realizálni és főképpen nem lehet hallgatni a költőre ott, ahol megkezdődik a filmrendező diktatúrája. Mert Ibsen, annyi bizonyos, minden filmet eleve elrontana, ha megengednék neki az ő darabjai alapján, hogy beleszóljon. Tudjuk, milyen kellemetlen volt ez az északi mágus már a darabok színpadi előadásánál, hát még milyen lenne a filmstúdióban! Nem kell rá hallgatni, semmi köze a saját darabjához: más egy jó Peer Gynt-film, és más egy Peer Gynt, amit Ibsen irt Egyébként pedig a Faustok és a lelki diktatúrák kora lejárt. .. Ezzel meg kell barátkozni, ez a kor joga, azé a koré, amely minden Peer Gyntet beugrat és azt, aki nem akar ugrani, kiugratja az életlehetőségek köreiből. Egy jó film, — egy meghamisított. egy agyonütött költői mü! Gyorsan pereg az élet, ezerszerte gyorsabban, mint Peer Gynt ugrásai: tehermentesítsük magunkat! Ha szerencséd volt, o Peer Gyiit, két hétig élheted moziéletedet, ha pecched volt, már holnap valaki más, Peter Lorre, Hatold Lloyd, vagy Burián foglalja el he1yedet és a filmkölcsönző, aki rövid időre nagy nvereséaek reményében kért kölcsön Gomböntő-Ibsentől, úgy visszahaiit hozzá, hogy lábad gedingrádosan nem éri a földet. Persze. a filmesek is tudják, miről van szó és hogy lelki és metafizikai esetekből nem nagyon néz ki siker és nyereség. Ezért elszedik a világhírűvé lett nevedet, hozzákeverik Ibsen és Grieg nevét, mindezt beleapritják a filmstúdió retortájába és kész a „jó film", amelynek semmi köze az eredeti darabhoz, de annál több a slágerhez. Nem lepheti meg csak a spengleri eszmék árnyékában idejét vesztő és lebzselő könyvmolyt az sem, hogy Peer Gynt történetesen fogadást köt a vásznon, hogy sikerül-e, vagy sem a Gedingrát- szakadék átugrása. Az sem lepne meg, ha az „Adieu, du kleiner Gardeoffizier" kezdetű slágert griegi változatban elénekelné a sikeres ugrás után Solvejg, aki már tudja, hogy egy életen át fog várni erre a filmsztárra, akinek más dolga is van, mint házasságot kötni egy fiatal és szimpatikus norvég nővel, akiből azonban nem néz ki kariér a Mariéne fajtájából, ő tudja, hőgy vászon után mégis csak Norvégiában találkozunk, ha nem jól sikerült, ha azonban szerencséje volt Peer Gynt csapodárnak, akkor Hollywoodban, ahol farmot vásárolunk, mint Fairbanks és a többiek. De ezt csak akkor, ha nem kisért a tenger és Gabler generális pisztolya, nem kisért az sem, hogy mi történik, ha mi holtak feltámadunk, nem kisértenek a kisértetek, mert farmos sztár nem támad fel halottaiból Hollywoodban, ha rossz spekuláció következtében elveszti vagyonát és nem nyeri vissza hangját, ruganyos alakját és rutinos játékát Ne vegyük túl komolyan azt, amit nem lehet elég komolyan venni, ha megmaradunk komoly embernek: Ibsent és Peer Gyntet Megszoktuk, hogy ma nem veszik komolyan az embert és az életet, amelyet olcsón mérnek, szinte filmesen, hát nem kell mélyebben elgondolkoznunk azon sem, hogy Ibsennek semmi köze Peer Gynthez. Okvetetlenkedő emberek azt mondanák, hogy a szülőknek ugyan köze lenne hozzá, ha a gyereküket egy kicsit agyon akarná ütni valaki, azzal a szándékkal, hogy minden nála lévő értékét elrabolja és aztán derűs fölénnyel kijelentse, hogy a kirabolt, agyonütött igen szép hulla és semmi köze a szülőkhöz. De nem kell hallgatni az okvetetlenkedőkre. Van jobb dolgunk: Olcsón, mint az életet, mérik a mozijegyet. Vegyünk gyorsan, amíg a készlet tart és nézzük meg Peer Gyntet a vásznon, hiszen ahhoz, hogy Ibsent olvassuk, nem lesz időnk és türelmünk soha. Peer Gynt ugrik, Sclvejn altató dalt énekel, — mindez hat koronáért Tnen jutányos ár, testvérek közt megéri. < azért is, mert minden mulatságos élvezet ni^^rontój át, öreg metafizikás Ibsent kirekesztettük a saját darabjából: a „jó filmből", amelynek Peer Gynt a cime és amelynek semmi köze Peer Gynthez. Polgárék a hegytetőn s a sídeszkákon Polgámé őnagysága egyideig elmélázva forgatta a „Die Dame" cimü képes folyóirat legújabb számát, amig csendesen csuklani nem kezdett s fájdalmasan mutatott rá egy képre, amely valami olasz üdülőtelep hengeralaku toronyszállodáját ábrázolta. A tizenkétemeletes hengerszálloda képe minden vetületben látható volt, Polgámé előtt kitárultak a fényes szálloda belső titkai is, a meleg hall, a siruhás hölgyek a kandallónál, a pipázó angol s a napsugár, amely havas cipőkre esik ... — Nem akarok itthon megszáradni, — jelentette ki végül Polgámé, én az idén síelni akarok menni. Elvégre miért csináltattam ruhát, hogyha divatja el fog múlni s egyszer sem mutogattam meg a téli üdülőtelepen. Polgár ur óvatosan-számolgatni kezdett s már látta, hogy őnagysága parancsa, mint eddig, úgy ezután is teljesedésbe fog menni, tekintet nélkül a válságok magas fokára. Polgámé nem habozott sokáig, csütörtökön parancsolt s szombaton mán indult is a család, — nem éppen az olasz hengerszállóba, hanem a közelebbfekvő, kiesnek mondott s éppen olyan dárga „téli nyaralóhelyre". Polgárék már az útra sidresszbe öltöztek, — biztos, ami biztos, — igy legalább kevesebb lesz a poggyász s elég egy estélyi ruha csak a sífelszerelés mellé. A botok, deszkák, sálok s tarka bojtok, pápaszemek s szijjazatok tömkelegéből alig látszott ki a szegény Polgár ur. aki a bőröndcipe- lés örömeit is izzadta s mig a család kényelmesen elhelyezkedett az üléseken, addig Polgár ur bánatosan támaszkodott neki az ablaknak s a reumáját becézgette, amely ebben a pillanatban határozott formában érvényesítette jogait. Polgár ur úgy formázott, mint egy eleven divatkép, norvég volt a nadrágja, svájci a cipője, svéd a sálja s angol a pipája. Kár, hogy a cvik- ker és a lelógó toka nagyban rontotta a fess dalia hatását. Polgámé el is határozta, hogy alkalmas pillanatokban mellőzni fogja férjét, ügyesen megszökik tőle. Polgár ur sóhajtozott s mint sportemberhez illik, a hóviszonyokat tanulmányozta a lapos, fekete tájon. Néhány varjú szállongott a fűzfák teteje körül s Polgár ur aggodalmasan pislogott a méla tájra. — Istenem, — busongott, — még a végén nem lesz hó. — Tulajdonképpen minek magának a kaláber- hez, hó? — szólalt meg Polgár ur mellett egy régi, kedves ismerős, miközben látható derűvel nézte végig Polgár ur harcias alakját. — Nem fogok kaláberezni, — felelte Polgár ur dacosan s úgy szállott le a vonatról, mint aki egyenesen a FIS-versenyek döntőjére érkezik, személyesen. , A következő órák lázas izgalomban teltek el s Pirinek sikerült megszöknie egy nyájas idegennel, aki oktatónak s .vezetőnek ajánlkozott. Piri csak az esti órákban került elő nyakig csa- takosan. Polgárnő pedig az édesanya bús fájdalmával, megadóan vigasztaltatta magát egy angolosképü ródli-tanárral, aki, mint bevallotta, a walesi herceg társaságából szökött meg, hogy egy kis pihenővel érdekes hölgyek társaságában szórakozzék. Polgárnő egyenesre húzta magát s ezt kérdezte: — Nos, hogy van az Ede? A helyes Eduárd? Nemde, igy hívják? Maguk hogy becézik? A simaképü ródli-tanár titokzatosan mosolygott s e sugárzó előkelőségben, — felelet nélkül hagyva Polgárné kérdését, — ezt a különös kérdést adta fel: — Nincs véletlenül nagyságos asszonyomnak egy százkoronása? Roppant zavarban vagyok, csak angol valutám van ... — Ödön! — kiáltotta Polgárné s Polgár ur, homlokára tolt pápaszemmel rögtön előkerült, némileg bosszankodva, mert nála volt éppen a család, az összes adu s a tuletroá. Parancszóra elővette a százkoronást s átadta a feleségnek. Polgárné negédes mosollyal nyújtotta át viszont a herceg barátjának, aki meg sem köszönte, angolosan, mint illik, hanem zsebébe süllyesztette az összeget, ruganyos léptekkel távozott. Piri erősen flörtölt másnap is, amikor Polgárné megtette a kezdő lépéseket a hegyoldalban és sikerült nekirohannia egy magányos fának, amelyről később derült ki, hogy egyedül lézengő úriember, nem mert túlságosan mozogni lécein, mert a lábtöréstől félt. S mig a merészebbek az ugrósánc körül merészkedtek s a terep- sielés magasabb tudományát sajátitgatták, addig Polgárné s a magányos úriember bizalmas és meleg barátságot kötöttek a hidegben. Polgámé bevallotta, hogy a walesi herceg közeli ismerőse s közös jóbarátjaik vannak. Az úriember csak a lábát fájditotta s lehetőleg keveset hallgatott Polgárnéra, aki még néhány úriembernek nekiszaladt. Csodálatos, hogy csak úriembereket választott ki, nőket sohasem, céltáblául. Később feltűnt a ródlimester is, a herceg barátja s ismét száz korona sürgős kölcsönt kért. Ezt a száz koronát Polgárné Piri egy udvarlójától kérte viszont-kölcsönben, amit az udvarló savanyu arccal adott át. A derék fiatalember röviddel ezufán el is tűnt a látókörből, csupán délután küldött át egy névjegyet Polgár ur ka- láberező asztalához s a száz koronáját kérte, amelyre múlhatatlanul szüksége van. Polgár ur erősen átkozódott s izgalmában három játszmát elvesztett. A telelés több-kevesebb szerencsével folyt tovább. A herceg barátja bizonyos időközökben feltűnt és sem több. sem kevesebb kérése nem volt, mint száz korona, ennek fejében Polgárné erkölcsei a bárban bizonyos mértékig veszélyeztetve .voltak: őnagysága a koktejes poNátha, katarrbus kezelése Rbinosannal. A. Rhlnosan tudományos alapon van felépítve, használata egyszerű, hatása biztos. A Rhlno- san belélegzése által bevonódik az orr nyálkahártyája egy kellemes antiszeptikus párával és rövid pár óra alatt megszünteti a náthát ée katarrhust. Meghűlésnél 3—4 csepp Rhinosant zsebkendőre cseppentve mélyen belélegzünk Ezt naponta többször megismételjük. Az infekció rövidesen megszűnik. —- Egy üveg Rhinosan ára 12 korona. Kapható: Vörösrák gyógyszertárban, Bratislava, Mi- hálykapu. hár aljába túlontúl erősen nézegetett s reggel felé többen támogatták. Csak Piriről nem lehtett hallani semmit: Piri kétnapos hegyiturán vett részt, fenn járt különféle menházakban, jéggé fagyva s hóvá mere- I vedve, — később bevallotta, hogy szélben csó- j kolózni mandulagyulladást jelent, de ugyanettől I náthát is lehet kapni, ami azonban arra jó, hogy j bizonyos derék fiatalember átkarolja s a bort j forróra hevítve töltögesse a szájába. Piri két ( napig csatangolt a hegytetőkön, dombhajlatokban, rövid közelharcot vívott egy bécsi leány- ] nyal egy Kurt nevezetű német s egy Pista nevezetű magyar fiúért, akik azonban ismeretlen helyre távoztak s igy Piri végül is egy harmadik, Szipi s egy negyedik Rolff nevű fiatalemberrel érkezett a szállóba, egy összetört léccel s egy megfoltozott szívvel. Polgámé viszont okosabbra szánta idejét s nem töltötte tétlenül a napokat. A herceg barátja időközben eltávozott, magával véve háromszázötven koronát s összetört reménységet. Később kiderült, hogy több hölgynek összesen négyezer koronába került a hercegi ismerős. így aztán Polgárné más partner után nézett és sikerült is megismerkednie Piri első számú udvarlójával, bizonyos Kurttal, akivel együtt csatangoltak a sima és jól letaposott terepen, — tekintettel arra, hogy Polgárné nem mert feljebb menni az utón. Mikor Piri elsőizben látta meg mamáját s Kürtőt, odasugta neki: —- Vigyázz, Kurt náthás. De ekkorra már Polgámé is erősen szipákolt s két napig ágyban fekvő beteg volt. A pincérek később eskü alatt bizonyították, hogy maga a nyughatatlan ördög feküdt betegen Polgárné álruhájában. Egyszóval kitűnő telelés volt a hegyekben. Piri többször eltűnt s csokrot kötött a fiukból. Kurtnak náthája volt, Pistának kis mandulagyulladása, de Piri erős volt és a bacillusok messzire elkerülték. — Öregedsz, mama! — mondta sajnálkozva az anyjának. A herceg barátja még egyszer feltűnt: csendőr hozta vissza egyidőre s a hölgyek nem akartak emlékezni rá. Közben hó esett, olvadt, fagyott s néhány elszánt férfiú korongokat dobált a sima jégen. Polgárné azonban lefényképeztette magát s be- küldette a képet a népszerű színházi lap „üdvözletek" rovatába ezzel: Üdvözlet Sankt-Moritzból. Hetedik nap végén, kövérebben s pirosabban, mint valaha, végre Polgár ur is befejezte sportolását: nem volt ember a határban, aki leült volna Polgár úrral alsózni. Kibőjtölte a bank- igazgatót Zsolnáról, a kassai gyárost, a rozs- nyói ügyvédet és a pozsonyi hentesmestert. Elégedett ábrázatíal nézett szét a terepen s kijelentette, hogy kitünően mulatott. Még megpróbálta. hogy felköti a sideszkákat, amire elindult az orra vére s úgy, norvégesen, svédesen és angolosan, ahogy jött. hazavitte családját. Olvadt mindenfelé. — Éppen időben megyünk haza, — állapította meg Polgár ur, — tovább már nem maradhattunk volna, rossz az idő ... Polgárné elégedetten nézegette magát a képeslapban s azt tapasztalta, hogy előnyösen fest a kandalló mellett. Mint a „Die Dame" cimü lapban. Piri majd a jövő héten jön utánuk. Találkozott a svéd király udvarmesterével. Tamás Lajos: EGYENSÚLY A háztetőn se jég, se dara nem kopog. A telő alatt hat méternyire szunnyadok. Biztos téglákból épült föl az emelet. Lezárt zsaluk mögött nyitom fel a szememet. Barna szekrény, tüzes tükör bámészkodva áll, Vastag kása ömlik rájuk, nyúlós fé'homáíy. De jó volna igy maradni két pillér között, Az álom s az ébrenlét is belém költözőt*Testem a Ilid közöttük, csak hozzá ne nyúlj* Tudjam soká, mi a béke, mi az egyensúly. {fyut uycásctJutó,: IfáubouGc VJii a f ilmes U&c&a Irtai SZOMBATHY VIKTOR
