Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-30 / 25. (3577.) szám
1935 Január 30, wggÉÉ. A magyar szellemi termékek behozatala érdekében konferencia készül Magyarország és az utódállamok között A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA AKCIÓJA B u (I a. p e s t, január 29. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A magyar tudományos akadémia mai teljes ülése foglalkozott a magyar sajtótermékeknek az utódállamok területéről való kitiltásával. Balogh Jenő főtitkár ismertette a kérdést s példaként említette meg, hogy a kolozsvári egyetem egyik román professzora a magyar akadémiától tudományos könyveket kért, de hiába küldték el a kért könyveket, a küldemény felbontatlanul érkezett vissza, mert a román hatóságok, — anélkül, hogy meggyőződtek volna arról, hogy kizárólag tudományos könyvek voltak a csomagban, — azokat nem kézbesítették. Az akadémia ezért elhatározta, hogy a magyar külügyminisztérium utján szőkébb értekezlet egybehivását szorgalmazza., amelyet Bécsben tartanának meg és azon román, csehszlovák és jugoszláv kiküldöttekkel együtt megállapodást igyekeznének létesíteni a magyar szellemi termékeknek az utódállamok területére való beengedése érdekében. Saar ünnepség Bécsben Bécs, január 29. A’i UFA-moziban hétfőin este a Béesben élő birodalmi németek nagy Saar-ünnepséget rendeztek, amelyen Papén bécsi követ is felszólalt. A termet óriási kam- póskeresztes zászlók díszítették. Beszédében Papén kifejtette, hogy az ezeréves német-francia ellentétet sikerült eltemetni. A Saar-sza- vazásnak világtörténelmi jelentősége az, hogy ezentúl nincs elintézetlen probléma Franciaország és Németország között és a 'két nagy nép kibékülhet. Németország hajlandó a múltat elfelejteni e célja az, hogy békében éljen Európában. Franciaország a Saar-vidéki népszavazás alkalmával csodálatos korrektséggel viselkedett s ezt Németországiban becsülni tudják. Papent személyesen rendkívül kellemesen lepte meg a Saar-ezayazásuak ausztriai visszhangja. Érezni lehetett, úgymond, — hogy a német nép mindenütt örül a szavazás eredményének. Az angol munkáspárt rohama MaeDonald ellen „Meg kellene korbácsolni'* - Mosley átszervezi pártlát London, január 29. Az alsóházban tegnap este az uj 5 millió fontos alap kérdéséről vitatkoztak, amely alappal azokat a munkanélkülieket kívánják segélyezni, akiknek nincs joguk a rendes muuanélkiili segélyre. A vita folyamán Buchanan, a Labour Party balszárnyának képviselője elégtelennek minősítette a tervezett segélyt é6 éles kirohanásokat intézett MaeDonald ellen. Kijelentette, hogy a miniszterelnököt „meg kellene korbácsolni és kiűzni a nyilvános életből'4. Az alsóház vitája egyébként is elmérgesedett és az angol parlamentarizmusban szokatlan formákat öltött. Amikor a Labour Party egyik képviselője szólásra emelkedett, a közönség tribünjén számos férfi és nő tüntetni kezdett és az „éhségkormány*' eltávolítását követelte. A nyugtalanság egyre nőtt, úgyhogy a tribünt ki kellett üríteni. A vitát elnapolták. Feketeing és polgári ruha London, január 29. Sir Oswald Mosley, az angol fasiszták vezére pártját két részre osz| tóttá. Az egyikbe a fekefceduges harc! szerve- , zetek kerültek, a másik 'békés politikai szervezet, Eddig az angol fasiszta párt valamennyi tagja köteles volt fekete inget hordani és intenzív politikai tevékenységet kifejteni. E szigora föltételek sok angolt visszatartottak a pártba való belépéstől Mosley most úgy szervezi meg pártját, hogy a harcos élcsapatot elválasztja a politikai szervezettől és ezáltal reméli, hogy a tagok seregestül özönleni fognak szervezetébe. A nemzeti összefogás eszméje mellett tüntetett a magyar nemzeti párt peredi népgyiifése Komárom, január 29. A magyar nemzeti párt vasárnap nagysikerű nópgyülésl tartott Pereden a szövetkezet nagytermében. A gyűlésen Vágsellye, Deáki, zsigárd és más szomszédos községek magyar nemzeti párti szervezetei is képviseltették magukat. A terem a megjelent közönségnek csak egyik részét tudta befogadni, sokan az uccáról hallgatták a szónokokat, Borsányi Gergely peredi helyi elnök megnyitója után Jaross Andor országos ügyvezető pártelnök, tartománygyülési képviselő mondott beszámolót. A szónok a magyar összefogás szükségét hangoztatta. A magyar nemzeti párt — mondotta — arra törekszik, hogy a magyarság minden rétegét, a gazdát, az iparost^ a munkást, a városi intelligenciát, közös összefogásban egy testté-lélekké formálja. A párt nem üz személyi f . üti kát, nem áll egyetlen osztály szolgálatában, hanem a* egész itteni magyarság érdekeit egyetemesen felölelő néppolitikát folytai A magyar nemzeti párt ereje éppen abban van, hogy a magyar néptömegek erejére támaszkodik. Füssy Kálmán szenátor a magyar gazdák helyzetét ecseteli eleven színekkel. A súlyos adósságterhek alatt roskadozó földműves- népnek gyors segítséget kell nyújtani, különben az összeroppanás veszélye fenyegeti. Az államnak magának érdeke, hogy mindent elkövessen e legértékesebb adófizető réteg megmentése érdekében. De maguknak a gazdáknak sem szabad összetett kézzel várniok, amig fölöttük összecsapnak a hullámok, hanem a magyar iparossal és munkással összefogva, erős és hatalmas politikai táborban kell kiharcolnia helyzetének megjavítását. Dr. Holofca János nemzetgyűlési képviselő beható bírálat alá veszi a méghataImazásí törvény alapján kiadott kormányrendeleteket. Nekünk, mint a magyar kisebbség képviselőinek — mondotta a képviselő — erkölcsi kötelességünk rámutatni a hibákra és az Igazságot leplezetlenül kell föltárnunk. Mi egyetlen egy lépést nem teszünk a tör= vény határain kívül, ellenben kötelessé, günk a törvény keretein belül mindent megtenni, hogy a magyarság helyzetén könnyitstink. Varecha József, a párt munkásosztályának központi titkára megrázó színekkel számol be a pozsonyi külvárosi tanyákon nyomorgó magyar munkáscsaládok nélkülözéseiről. A magyar társadalomnak sürgősen rá kell térnie a gazdasági önsegély útjára, — mondja, — hogy a nyomorban pusztuló magyar telkeket visszarántsa a sir széléről Azonban a magyar munkásságnak is kötelessége, hogy a saját kezébe vegye sorsát olyképpen, hogy a magyarság többi rétegével egy tábort alkosson és igy erősítse meg politikai erejétöt halott az uruguayi forradalomban Montevideo, január 29. Uruguaybau a kormányellenes nyugtalan elemek föllázadtak, Tegnap Kolóniában súlyos összeütközésre került a sor kétszáz forradalmár és a kormány- mánycsapatok között, A forradalmárok öt katonát agyonlőttek. J MliA ÍmIV L WilLIAM crooke kémregénye a troli ív mámra (9) j — Mi lehet az a szolgálat, amit Parpiras- J nak tehetek, anélkül, hogy a mi ügyünknek ártalmára volnék? — Éppen ezért hivattam! Mondtam már, hogy a nagy ügy nagy áldozatokat követel. Egyeseket fel kell áldoznunk. Ki kell szolgáltatnunk Parpirasnak. — A mieink közül? — Igen! Kérieth eteti en keménységgel hangzott el az igen. A hanglejtésből ki lehetett érezni, hogy az az ember, akii vakmerő bátorsággal vívja a föld alatt láthatatlan harcát egy egész állaimmal szemben, a siker érdekében nem j riad vissza attól sem, hogy munkatársait is ] áldozatul dobja, ha ezt a cél úgy kívánja j meg. — De hát ez a feladat nem nekem való, én ezt nem tudom megtenni, — sikoltott fel kétségbeesetten Juanita, — Ha nem engedelmeskedik, ha nem teljesíti parancsomat, még a déli harangszó előtt Paltais kapitány hatalmában lesz és én majd gondoskodom róla, hogy Paltaisnak elegendő bizonyító anyaga legyen kézben, amellyel tizenöt évig eltüntetheti a napvilágról. Juanita összegörnyedten zokogott. — Tizenöt esztendő! Gondolt-e már arra, hogy mit jelent tizenöt esztendőt börtönben tölteni. És nem valami modern, szociális berendezésű polgári zárkában, hanem a kémeknek kijáró katonai várfogságban, földalatti, penészes kazamatában. Bizony, az nem szanatórium. Egy hónap alatt ellhervasztja a rózsát az arcon, kiszívja az életnedveket, el- tompitja az agyat. A csontba berágódik a szu... — Elég, elég, az Isten szerelmére! — Tehát megteszi? — Mindent, amit parancsol. A Főnök monoton hangon adta ki most az utasításait. VII. Wikenas végigolvasta az összes lapokat, amiket a kalauz beadott fülkéjébe. Ez a tavasz ugyancsak izgalmasnak ígérkezik Európa életében. A levegő nagy eseményekkel terhes, államférfiak, diplomaták utaznak egyik fővárosból a másikba a népszövetség urai úgyszólván állandó permanenciában vannak, a feszültség elektromos hullámai vibrálnak az európai légkörben. A távoli kelet kérdései is gondot okoznak. És Mouásia, az ő kis hazája, amely évszázados elnyomás után a nagyhatalmak akarátából született meg itt a nyugati civilizáció pereimén, benne van az események sodrában. Szomszédai áskálódnak ellene és minden pillanatban készek arra, hogy az első pillanatot megragadják s ha lehet, a torkának ugorjának. El is készítették már a felvonulási tervet, mondta Parpiras és a fiatal tiszt jól tudta, hogy főnökének értesülései elsőrendüek, azokhoz kétség neim férhet. Most érezte át igazán a felelősség nagy sullyát, meg kell szereznie ezt a felvonulási tervet,, hogy meg■SHHNNQBHREuHflDKBHBSBBHflHHHQBSMflHHHHKMBOBHBHHHflHEHEBl hiúsítsa a támadó szándékot és megmentse hazáját. Úgy érzi magát, mint amikor a háborúban küzdött népének elnyomói ellen. Nem volt szabad az ellenség kezébe elevenen kerülnie, mert rettenetes sors várt volna rá. Nem hadifogolynak, hanem árulónak tekintették volna és az első fára felkötik. Most is a harctérre megy, ahol ugyan nem kerül szemtől szembe az ellenséggel, nem dörögnek ágyuk, nem ropognak gépfegyverek, mégis harc folyik, elkeseredett, késhegyre menő harc. Láthatatlan frontok állanak egymással szemben, fegyverük nem a kard és a puska, hanem az ész, a ravaszság, a képimutatás és álnokság minden fortélya. Nem bizhatik meg senkiben és semmiben, csak önmagában és amelyik pillanatban ez az önbizalma megtorpan, cserben hagyja, már el is veszett. A nagy feladat azonban nem hat rá nyomasztólag, szinte büszkévé, boldoggá teszi az a tudat, hogy ő reá jutott a nagy feladat és az ő ügyességén, éberségén lélekjelenlétén fordul meg kis hazájának jövője. Ha el is kell pusztulnia, a legszentebb cél érdekében áldozza fel fiatal életét. Különben is nincs senkije, aki miatt különösen nehezére esnék az élettől való megválás gondolata. Szülei már régen meghallak s még nem találkozott senkivel sem, aki mélyebb érzelmet keltett volna szivében, akiért érdemes volna megpihenni és nyugodt, csöndes életmódra adni a fejét. Arcát az üvegablakhoz szorította és kilbá- mult a sötétedni kezdő estébe. Karkötőjére nézett, féltizenegyet mutatott az óra, még jó félórája van a cselekvésre. A gyorsvonat őrült viágtatással száguldott a fennsíkon, kis nyárfacsoportok maradottak el mellette, mint titokzatos, kísérteties árnyak, leik kopasz ágaikkal derékig hajladoztak a szeles estében. Apró tavak csillogtak ki a nyárfaligetek közül, ezek a tavak ihlették meg országának költőit, festőit, felejthetetlen bájuk belopózik a szívbe s minden momesiait szülőföldjének rabjává tesz. Kis őrházak világitó ablakai suhannalc el olykor-olykor a tovaszáguldó vonat mellett, amely most már megállás nélkül , robog végig a fennsíkon Donmiszig, a kedves egyetemi városig, ahová őt is diákkorának annyi édes-bns emléke fűzi. A visszaemlékezés ábrándos hangulatba ringatja és hosszú ideig ül igy csöndben, magában elmélkedve. Amikor órájára pillant, felriad. Tizenegy óra! Készenlétben kell lennie. Felöltőjét magára veszi, összegombolja, kalapját mélyen fejébe húzza s a hálóból leemeli a kis bőrtáskát, amiben iratai vannak. A vonat száguldó irama mintha alábbhagyna. Gyorsan kinyitja az ablakot. A gyors sebessége most alig tíz kilométeres. Amikor még lassabbá válik, óvatosan leereszti csomagját az ablakon és megfigyeli, hogy egy fűzfa tövébe gurul A következő pillanatban, már áttornássza magát az ablakon és a töltésre ereszkedik. Senki sincs az ablakokban, nem vehette észre senki a vonatból szökő titokzatos alakot. Mire a gyors megáll, ő már ott rejtőzik az egyik füzfabokor mögött. Néhány pillanat múlva a szemafor szinjelzése szabadot mutat, a vonat éles füttyel újból nekiront az éjszakának. Szikrázó tüzkoboldok ugrálnak nyomában, mint óriásra nyúlt, tüzes menyasszonyi fátyol. Még jó ideig látja a vörös fényt az est szürkületében, aztán előbujik a bokor mögül. Megkeresi táskáját, megtűrlii és vidám Füttyszóval az útra ugrik. A dolog tehát, jól kezdődik. Északi irányban kell mennie kétszáz lépésig, ahol egy kőhidat talál A kőhíd kontúrjai már kibontakoztak, az autót azonban nem tudja felfedezni, bizonyára a sötétben húzódott meg és lámpáit kioltva vár reá. Pár perc maiivá a kőhidra ér, de a kocsi nincs ott. Mi történhetett? Mi most a teendője? Egy pillanatig tanácstalanul áll, majd megfeszített figyelemmel fülel, de az éjszaka esendőjét semmi sem zavarja, ö pontos volt, de az autó nincs itt és igy talán meghiúsul az egész vállalkozása. Bár nem az ő hibájából történt, mégis felbosszantja a sikertelenség, hiszen már annyira beleélte magát nagy feladatába, annyira várta az izgalmasnak ígérkező kalandot, hogy most rosszall esne, ha a dolog esetleg meghiúsul .(Folytatása következik.) 2
