Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-10 / 8. (3560.) szám

T>RaCGAlA\AG^ARHIRLAg

1&S5 fcam&T 10, egfffrrtófc. 7

MŰSORON KÍVÜL

Irjat MÁRAI SÁNDOR

Ronda nő, kalapban

(Vázlat.)

Csornán szállott 'be a gin-autóiba: elsőnek a vállas termetű, korán kopaszodó, zamatos beszédű fiatalember kapaszkodott fel a kópéba — veje, vagy fia, — aki helyet keresett számára s elhelyezte a poggyászkárban kézitáskáját. Aztán, lassan, mintegy felolvadva a bucsuzás é.zelmi ünnepélyességében, mosolyogva megjelent ő maga. „Vigyázz a gyümölcskosárra. fiaim" — mondta automatikusan, kabátját körülményesen vetette le és a fogasra akasztotta, majd átölelte a fiatalembert és cuppanós csókokat váltott vele. A -fatalember aztán rögtön le is szállt. Az ablakon át integettek egymásnak, gyöngéden és mosolyogva, majd, az indulás pillanatában, csókokat dobált kesztyűs ujjahegyé- vel a fiú. Mikor a sinautó elkanyarodott a kukoricatáblák közé, rendezgetni kezdte blúzát, szoknyáját, majd szemlélődő nyugalommal bámulta a tájat.

Éles fényben utaztunk. A sors különös kedvezéséből szemközt ülhettem vele. Egy pap utazott még a kocsiban. Fekete kabátjának vállán korpa tapadt, breviáriumot lapozgatott és szomorúan nézett maga elé. Két gazdálkodó utazott még s egy fiatalabb nő. aki színházi lapot' olvasott s körtét evett. A körte fülledt szaga eltöltötte a kupét. Utunk első tiz perce valamilyen dermedtségben telt el. bűvöletben. Szemérmetlenül néztem, leplezetlenül, egyenesen arcába bámultam, igézetten és tehetetlenül. Különös boldogságérzet járt át. hogy láthatom, itt ülhetek szemközt vele, éles fényben kitárul előttem minden vonása, szabadon, buján, szemtől- szembe szemlélhetem. így nézték mind, a kalauz és a gazdászok is. Különös mámor, ittas öröm fogott el, mint mindig, ha a természet irtózatos szeszélyét bámulhatom közvetlenül, a valóságot, mely mindig hajmeresztő, szabály- és m egegyezése 11 enes.

Kézitáskájáról névjegytartó lógott le, e két betűvel': .,K. E“.

Ahogy szemléltem, első gondolatom azt su- galta, hogy rendőrt hívok, jegyzőkönyvet veszek fel, országos akciót indítok a lapokban s kinyomozzuk a tettest. Nyilvánvaló, hogy itt merényiéit történt, melynek nemcsak ő az áldozata, hanem az egész emberi nem. Aztán arra gondoltam, hogy a merényletet régen követték el, ötven év előtt, x u ™ % :*** v

Egy pillanatra megvillant eszméletemben valamilyen manifesztáció gondolata, melyet az emberiség minden egyes tagja aláírna, egy nyilatkozat., melyben az emberi nem tagjai kijelentik, hogy rém azonosak. De aztán eszembe jutott, hogy ez talán fájna neki. Mikor tovább szemléltem, szomjasan és tehetetlenül, zavar és feszengés fogott el. Már úgy éreztem, hogy nincs jogom megtagadni. Valahogy ismerősebbnek tűnt az arca. Talán álmodta egyszer valaki ezt; az álom a valóság e’6Ö fogalmazása, hevenyészett és szertelen piszkozat s ezt a pofát elfeledte szerzője tisztába Írni. Nem látszott

n.

A paraszt környezete a falu. Életének mozgási körzete legfeljebb a közigazgatási és bírósági gócokig terjed általában. Hogy a magyar falu a nemzeti szellem feltétlen hordozószomorúnak. Elfogulatlanul nézett körül. Mikor pillantása arcomon pihent, könnyű csodálkozást vettem észre szemében, mintha megütöd*

ne, milyen emberfelettien ronda vagyok. Aztán — diszkréten — elfordította fejét. Elképzelem, hogy talán neki is vannak „beau jour“-jai, mikor reggel, a toalettasztalnái, elégedetten szemléli arca látványosságát a tükörben s azt gondolja: ,-Ma jó napom van“. S fehér selyemblúzt ölt, hosszan fésülködik. Képzeletem az élet minden szituációjában felvonultatta, villámgyorsan, láttam őt, mint fiatal anyát, amint gyermekét szoptatja s szelid mosollyal — egy orrszarvú mosolyával — fö’éje hajol a csecsemőnek és bölcsődait zümmög. Elképzeltem a strandon, vagy egy premieren, prémes belépőben. Aztán elfáradtam. Kontárok vagyunk. Lajhár fantáziánk lekushad a valóság észveszejtő variációi előtt,

Aztán belenyugodtam, hogy rokonom. Ember, akit válla’ni kell, ő az emberiség szörnyeteg nagynénije, de mégis vállalni kell, őt is, mirdenikik Reámosolyogtam. Komoran elfordult, sértődötten, mint aki nem köt utközbeni ismeretségeket. Kikéri magának egy ripők asz- faltbetyár tolakodását. Sopronig reám se nézett. Népes család várta, asszonyok és kisgyerekek ... „Remek színben vagy, nagymama" — mondta az egyik asszony és lekopogta a sinautó oldalfalán.

nek összetétele sem abbéi a szempontból, hogy a. statisztika szerint is magyar-többségű falvaiban a községi képviselőtestületekben szám- szerint mily mértékben érvényesül a népszámláláskor megmutatkozó magyar többség. Mert reáipolitikánknak ebben van egyik ta’pköve.

Á kisebbségi népi élet és az „egyén“-re épitett nemzeti reálpolitika

Irta: Ifj. Bolyky János

Ez a szemérem meghatott. Elvégre, a fennálló törvények ér teliméiben kiírhatta volna teljes nevét is, törvényeink kétségtelenül feljogosítják erre. Hogy mégsem tette 6 elrejtőzött e két betű szánalmas inkognitója mögé, gyöngédségnek tetszett a családdal szemben, melynek nevét viseli, de nem óhajtja ezt a nevet a világ szájára adni. csúffá tenni a hozzátartozókat, hetedizig- len. Néha köhécselt, ilyenkor kezét szája elé emelte, úgy tetszett, meghűlt az éjjel. Ez is meglepett, mint minden, amit észlelni lehetett körülötte, hogy ilyen banális nyavalyáktól szenved, mint általában az emberek s a meghűlés érvényes reá is. Érzésem szerint kü’önös betegségekben illett volna csak szenvednie, uj. ismeretlen nevű betegségekben, melyeknek az orvos- tudomány hírét sem ismeri. Felfoghatatlannak tűnt. hogy úgy tüsszent, mint mi. Az is meglepett, hogy kora van. Valahogy időtlennek képzeltem, mint egy alakot a mythológiából, holott nem lehetett több ötvenévesnél.

Elképzeltem mint gyermeket, ahogy kariká- rik valamilyen különös mezőn, nyilván az al- világbar, va’ahol az elysiumi mezők egy elkerített területén, melyet az ő számára tartottak fenn. Elképzeltem, mint fiatal asz- szonyt, egy órával az esküvő után, a fotográfusnál, mirtuskoszoruval homlokán, amint ura vállára hajtja fejét. Elképzeltem családi körben, vacsora után. mikor horgol vagy mesél gyermekeinek. Lázasan illesztgettem rá az élet matricáit, de egyik sem illett. Valamilyen ismerős szó után kutattam emlékezetemben, mely körülbelül, hézagosán meghatározná: ,-csuf“, vagy „förtelmes" oly erőtlenrek tetszett, mintha valaki egy rákos daganatra azt mondaná: „pattanás", vagy Kínára, hogy „bércig". Csúfsága kifejezhetetlen volt, az élet szavai erőtlenül pattantak vissza e szörnyű pofáról, rettenetes, kékesen, szederjesen, lelógó, duzzadt ajkai, ormányszerüen félrecsapott, negyedkilós orra. hegyes, fekete bibircsókkal benőtt orcái, fekete bajsza, szemei, melyek alatt zöldes könnyzacskók lapultak — ez volt K. E., ez az eszelős, részeg indulatban elkövetett rémtette a természetnek. Mintha egy ismeretlen szobrász csúffá akarta volna tenni az emberiséget, megmintázva gyalázatát, mementóul és pimasz örömmel, letörölve mindent az emberi arcról, ami fenséges rajta s odakenve reá mindent, ami sár, puha szemét és vakarék az emberi test hulladéktárában, esetleg egy klinikai operációsterem vedrében feltalálható — ez volt K. E. Nyugodtan ült, néha köhintett, A tájat nézte.

ja lett, a legutóbbi népszámlálási adatok is 90—99 százalékig igazolják. Azonban az a tény, hogy a szinmagyar községek nagyrésze a községet kormányzó képviselőtestületnek gyakran még az ötven százalékát sem tudja a magyarság pártjaiból delegálni, sajnálatos é6 egyúttal komoly jelensége a kisebbségi életnek. Kétségtelen, hogy ilykép a szellem és az élet rém haladnak egy utón, hanem diszharmóniát mutatnak fel úgy a népi, mint a nemzeti óiét kifejlődésének rovására. A diszharmónia indítéka kereshető akár politikai iskolázatlanságban, akár turáni átokban, akár más politikai irányzatok befolyásában, — bizonyos, hogy csakis a szellemi és a való élet tökéletes összhangjában terebélyesedhet önfejlesztő, gyümölcsöző, kisebbségi magyar élet.

(„Nekem úgy tetszik, hogy mindenekelőtt az értelmiséget tágítani és igazítani kéül..." —

Széchenyi.)

Nyilvánvaló, hogy ebben a szemszögben a népi élet fontosságai még markánsabban domborodnak elő, úgy is, mint falu, úgy is, mint a népi egyed, a paraszt életének körvonalai. Tudott dolog, hogy tömegek elhatározásának kevésbé a megfontoló é6z, mint inkább ösztön szokott irányitója lenni. Legtermészetesebb ösztön maga az élet. A lét elemi ösztönének megnyilatkozását kéül tehát gyanítanunk a magyar lényegü kisebbségi egyén olyan állás- foglalása mögött, amikor magyar lelikületével nem azonos szellemű politikai táborban vél életsegélyt nyerni. A falu ugyanis, egy másik szempontból, mint a legkisebb politikai egység, a politika tényezője is, — s a népi élet é» a politika e pontban találkoznak a bétteöz- napbar. Végzetesen téves szemlélet lenne tehát a magyar kisebbségi pártpolitikát úgy megítélni, mint amely szabványos pártéletben élje ki magát. A szó szoros értelme szerint egyetlen, kisebbségi magyarnak sem szabadna csakis pártpolitikáról beszélni. Ma e’sősoTban kisebbségi nemzetpoütikáról lehet szó! Uj idők uj követelményeket írnak elő. A szellem a fogalmak uj meghatározását, az étet pedig ehhez alkalmazott realitásokat követel. Amikor pedig a kisebbségi élet tengelyévé a politika van megtéve és a falusi egyén már községi életkörében kötelezve van a politikával találkozni, — a kisebbség egyetemére nem lehet, közömbös egyetlen község képviaeiótestületóA szellemi eiők realizálásában pedig mindenkor a szellemet hordozó egyén lép az előtérbe. Széchenyi úgy mondja: „Nem a népek sokasága okozza egy vidék (vagy országrész) virágzását, hanem a nép miinemÜ6ége‘‘. Mi ezt ma igy mondjuk: a magárahagyott népi egyén felvirágoztatása érdekében teremtsünk szüntelen fokozódó egyéni érdekszolgá’atot, — népek sokaságában realizálódni fog a kallódó szellem, s újra kél az élet.

Ezúttal a „tömeg" megjelölést az „egyén", a „személy" megjelölés váltja föl. Az egyéni érdek szolgálata személyekkel foglalkozó részletesség. Nem zárja ki a nagyvonalúságot, azonban néhány irányitó tényező kezébe helyezi azt. Nem a nép közé hintendő szólam vagy ígéret, hanem szüntelen munka, amelyet — éppen azért, mert munka — hangtalanul, a falusi egyén mellé állva, érdekében gyámo- ütólag végezni kéül. E szolgálatnak megszabott határai épp úgy nem lehetnek, mint a testvéri szeretetnek. Terepe politikai, kulturális, de legfőképpen az egyén gazdasági kvalitásainak emelése; a közigazgatási, adózási és község- politika terén pedig a mogárahagyatottság megszüntetése.

Eredmény biztositéka azonban csak rendszer lehet, aminek viszont előfeltétele a szervezettség, a feltétlen lelki fegyelmezettség és készség. Sajnos, hogy átfogó gazdasági organizmusról éppen e pillanatban nem is beszélhetünk, azonban beszélhetünk működő, országos keretű ku'lturszervezetünkről. melynek szerepköre portosan födi elhatározásunkat. Az egyénre 6 az egyéni életkertül szolgáló falura támaszkodó kérdés súlypontja azonban végül is kenyérkérdés, — élet é6 erő, lélek és szellemiség kenyérré, majd haladássá való átalakítás sa. Reális nemzetpolitika. Ebben a tekintetben pedig szinte legh ivatottabhan állnak rendelkezésre a nép élet-medencéit szervesen behálózó kisebbségi politikai pártjaink. Meglevő kereteiket a népi, egyéni élet kívánalmai szerint kifejlesztve, a népi élet színvonalának kifeje* zett előmozdítására rendszerességgel és célszerűséggel telitve. valóban megtestesitői annak, amit úgy neveznénk: önfejlesztő, kisebbségi, nemzeti reálpolitika.

(„Engem soha rém ijesztett csekély számunk, de fennmaradásunkért annál erősebben rettegtem mindig, azon okból, — ezt ki keH végre mondani, — mert fajtánk anyagi, mint szellemi léte oly Mette könnyű." — Széchenyi.)

Hűt íchoíc a topók?

A LIDOVÉ NOVINY „Harc az iparosságért Szlo. venszkón" cián alatt jelentést közöl a szlovák nép* párthoz közel álló ,.Szlovák iparos és kereskedőszövetség" alakuló üléséről. A lap szerint hasonló szervezeteket az agrárok is alapítanak s közben kCL lönösen egyes helyi és vidéki követelések és kívánságok teljesítését ígérik. A ludákok által szervezett szövetség a nagyipari vállalatok és a nagy szövet- kezetek ellen ígér védelmet ö kisiparosoknak.

A CESKÉ SLOVO jelentése szerint dr. Spina miniszter Fisdher Emilnek, a Prager M:ntagsblatt kiadójának megbízást adott a német agrárpárt eaj Lójának teljes átszervezésére.

Az olmützi néppárti NASINBC Srimek miniszter vatikáni útjáról a következőket irja: Srámek miniszter fontos egyházpolitikai kérdésekről tárgyalt, különösen a modus vivendi megkötésére irányuló tárgyalások befejezését sürgette. A in íriszt er ezenkívül info miáltatta magát a katolikus parinknak az államiban való állása kérdéséről és a katolikus liokk kérdéséről. Srámekkel egyidejűleg R ón árira tartózkodott Ciriaci lisszaboni nuncius is, aki mcst is és állandóan nagy érdeklődést tanúsít a medus vivendivel kapcsolatos kérdések iránt. A modus vi- vend'ire vonatkozó tárgyalások egyébként a befejezés stádiumában vannak s azt Rómában röviden ünnepélyesen alá is Írják. Csehszlovákia részé ől vagy Krofta meghatalmazott miniszter vagy maga Benes külügyminiszter irja alá a modus vivendiL

Hogyan hészül

a vérszérum

Brazíliában évente 5C.000 embert oltanak be kigyó- marág ellen

Sao Paolónak, a brazíliai Rio de Sül kerület fővárosának egyik. külvárosában, Bufantanban ven a világhírű állami szertherapeutikus kigyóméreginté- zet, amelyet dr. Vitai Brazil vezet. Az intézetben, a laboratórium-épület mögött hatalmas házal.rin. kigyósavak vannak, amelyekben nagyság és faj szerint szétosztva sok száz kígyó él. Az intézetet Brai- zilia gazdagon ellátja mérges kígyókkal, amelyeknek mérgét gyógyszérummá dolgozzák fel. A ezé- rum gyógyüó hatását Brazíliában mindenki ismeri, úgyhogy minden ültetvényes szívesen beküld mérges kígyót az intézetnek, amely egy mérges kígyóért megfelelő adag gyógyszérumot ed a beküldőnek. Aki hat kigyót küld be, az a gyógyszérumlos használandó fecskendőt is kap ingyen.

A mérges kígyók megfogása igen könnyű feladat,

Minden bot felhasználható erre a célra, ha a vérén egy begörbített erős vasdrót van. Ezzel a vas Írottal bármelyik pihenő vagy kúszó kigyót tesle k ze- pén fogva fel lehet emelni, úgyhogy a feje és a farka leógjon A kigyó teljesen tehetetlen, ha nem tud testének hát6Ó részére támaszkodni.

Az intézet lasszókat is osztogat kígyók bef'gása céljára. Ezeken a lasszókon — ame'yek korbácshoz hasonló eszközök — olyan hurok van, amelyet az állat feje alatt rögtön össze lehet huzni és ezzel a mérges kigyót ártalmatlanná lettük. Az ültetv’nye- sek az intézettől megcímzett ládákat is kap ak, amelyekben a befogott kigyót el kell csu'án helyezni, leszegezni és a legközelebbi vasutá’.lomá ra vagy postahivatalba levinni, ahonnan díjmentesen továbbítják. Miután aratás idején igen sok kigyó van a brazíliai ültetvényeken, az intézet működ 'sé« uek elmúlt huszonöt éve alatt több mint 80.(TO mér- ges kigyót kipott Ma évenkint mintegy 4000 k'győt küldenek be, amelyeknek fele csörgőkígyó. Fz ary- nyiban fontos ,mert a csrögfekigyók mérge ötször- te erősebb más mérges kígyók mérgénél.

A kígyókból kicsalják a mérget. Egy lasszóval megfogják a fejét és farkánál fogva kinyújtják. A kigyó dühösen harap bele az eléje tartott széles szájú üvegbe és a harapás nyomán a szinte’en. vaey tej6zerü, némelyik fajtánál sárga méreg belefo yik az üvegbe. A laboránsok ügyes nyomás segítségével a méregzacskókból ilyenkor az utó‘só cs pp mérget is kinyomják, azután a kigyót a megfelelő medencébe dobják. Hónapokon keresz'ül nem táplálják. A kigyó ugyanis hónapokig elél táplálék nélkül. Miután pedig a kigyóméreg négyhetenkint újra meggyűlik, a kígyók mérgét többször levezetik.

Ebből a méregből készül azután a gvógyszé um olymódon, hogy a mérget megfelelő hőfoknál krig. tályositják ég sósvizben feloldják. Ezt az oldatot egészen kicsiny — a milligramm törtrészét kitevő — adagokban lovaknak vagy öszvéreknek a bőre alá fecskendezik. Három vagy ötnaponkint az adagot növelik, végül is az állat az eredetileg halá’oe mennyiség sokszorosát is elbirja. Az állat vérében ekkor ellenméreg fejlődik ki és ez az úgynevezett vérszérum, amely gyógyító erejű, a sao paloi intézetben háromféle vérszérumot készítenek.

A vérszérumot 20—40 köbcentiméteres adagokban fecskendezik a megharapott ember bőre alá éa minél gyorsabban követi a szérumfecskendezés a harapást, annál biztosabb a gyógyulás, ami igen nagyifontosságu Brazíliában, ohol évenkint miruegj;

00.000 embert oltanak be kigyómaráa ellen. ^

4