Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-08 / 6. (3558.) szám

Előfizetést ár: évente 300. félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki., külföldre évente 450, félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KE. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11„ Panská ali ce 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • « TELEFON: 303 11. « ft SÜRGÖNYCIM HÍRLAP. PRAHfl, Véget ért a nagy konferencia Megegyezés Rómában Laval a pípfná! - Sz öl aláirt dokunenliiai - „Az államférfiak mosolyog­nak" - Megelégedés Londonba* - A francia sajtó a magyar álláspontról 1 üésiial nagykövetet bevonták a tárgyalásokba Róma, január 7. Laval francia küliigymi- gét oly mértekben garantálni, mint a nyugati 5. Az északafrikai francia—olasz gyarmati Ki irta alá a konzultáns paktumot? 5. Az északafrikai francia—olasz gyarmati kérdéseket szabályozó szerződés. Hétfőn este csupán a hivatalos kommü­nikét és a kölcsönös megegyezésről szőlő jegyzőkönyvet hozzák nyilvánosságra. A má­sik három diplomáciai okirat közlésétől egye­lőre eltekintenek. A pápánál A pápa hétfőn délben fogadta Laval fran­cia külügyminisztert. Hétfőn este Charles Roux vatikáni francia nagyköve ^ francia külügyminiszter tiszteletére H^ítfiő-estélyt adott. Laval kedden délben utazik el az olasz fővárosból. Folytatás Genftsen Paris, január 7. A csehszlovák távirati iroda jelenti: Az párisi Excelsior úgy tudja, hogy a római tanácskozásokon a revizió kér­déséről egyáltalán nem beszéltek. A konferen­cia legszebb eredménye politikai és lélektani szempontból, hogy Olaszország és Francia- ország barátságét kötöttek és arra fognak tö­rekedni, hogy barátaik kölcsönösen szintén közeledjenek egymáshoz. A félhivatalos fran­cia lap úgy véli, hogy a népszövetségi tanács küszöbönálló összejevetelén a római meg­állapodás meghozza első gyakorlati gyümöl­cseit, amennyiben a dunai államok közelebb kerülnek egymáshoz. követeket is. Ezen az összejövetelen mutatta be Chambrun római francia nagykövet Hassel német nagykövetet Lavalnak, aki a német diplomatát is bevonta a tárgyalásokba. A ró­mai konferenciáról szóló hivatalos kommüni­két a fontos diplomáciai okiratok aláirása után hétfőn este adják ki. Csehszlovákiát, Jugoszláviát, Romániát, Lengyelországot, Magyarországot és Német­országot fölszólítják, hogy vegyenek részt A kompromisszumok korszaka (sp) Prága, január 7. Hir szerint a német nagykövet közbelépése döntötte él végleg a római egyezmény megkö­tését s ha Laval és Mussolini a szerencsésiki- menetelii konferencia után a megszokott, állam­férfim boldog mosollyal hagyta el a Farneze- paiota meghitt légkörű kis termét, ahol vasár­nap este kilenctől tizenkettőig megpecsételték Európa békés sorsát, akkor ez nem utolsó sor­ban ven Hassel német nagykövet megnyugtató szavainak volt következménye, amennyiben a berlini diplomata kijelentette, hogy a biroda­lom nem gördít akadá'yt az osztrák független­ség biztosítása elé, ha ellenszolgáltatás fejében megkapja a vágyva vágyott fegyverkezési egyenjogúságot, illetve a nagyhatalmak szen­tesítik a fegyverkezés terén amúgy is fennálló mai fait-accompli-t. Ez a hir Londonon át jött, 8 talán pozitivabbnak, tekinthető (habár az óvatosság most sem árt), mirt a néhány nap ellőtt szárnyra kelt másik hir, amely a konfe­renciát megakadályozni akaró római német de- marsról szólt a, németekenes sajtóban. Bánmint van, a szombaton este elhangzott római pohárköszöntök után az olasz-francia megegyezést, sőt barátságot, való dolognak kell tekinteni még akkor is, ha e barátság út­ja nem mindig lesz rózsás és a hangulatot Ró­ma és Páris között gyakran megzavarják Kö- zépeurópában is, Afrikában is, a fegyverkezé­si kérdésben is némi disszonanciák. De nem e disszonanciákon múlik. Elvégre az elmúlt tizenhat esztendőben sem volt csupa disszonan­cia Róma és Páris viszonya, sőt voltak idők, amikor a két főváros a lehető Legnyugodtabb egységben élt egymás mellett. A különbség annyi, hogy míg eddig a béke és a barátság ellenére a két latin testvér merőben ellentétes politikai irányt követett a kontinensen s mint­egy más felfogást vallott főleg Középeurópá- ban,. addig ezután, az esetleges abessziniai, tu­niszi, flotta-beli, vagy akár középeurópai rész- ieteülentét ellenére közös lesz az a politikai vo­nal, amellyel a békét és a jövőt biztosítani óhajtja. A két nagyhatalom eddig jó barát le­hetett, de máskép gondolkozott. Most esetleg ellentétek is lesznek néha közöttük, de közös nevezőre hozták gondolkozásukat. Egyformán értelmezik a béke, a háború, a kibontakozás, a gazdasági újjáéledés, a fejlődés, a rend és a jövő problémáit. S ez a fontos a római ered­ményben. Mármost felmerül a kérdés, van-e valaki, aki az olasz és a francia húr összestimmelésé- nek kárát vallja? Nem hisszük, hogy van ilyen. Mussolini szombat-esti pohárköszöntője, amely egyébként az olasz és a francia hangszer össz- hangbahozását ünnepli, erre a kérdésre is ki- terjeszkedik. A cél — mint a Duoe mondja — az általános összebarátkozás. A törekvés: a baráttá lett nagyhatalmak igyekezete, hogy eddigi személyes barátaikat közelebb hozzák egymáshoz. Tehát nem barátcseréről van szó. Mussolini pohárköszöntőjében kategórikusan ki terjeszkedett erre a kérdésre és fontos nyi­latkozatot tett a régi barátok felnem adásáról. Ép úgy mint Laval nem ejti el barátait, Mus­solini sem teszi ezt, hanem lassú, kitartó mun­kával. a barátság atmoszférájában megkísérli „a középeurópai népek életérdekeinek össze­egyeztetését". Erre a módszerre var már üdvös precedens: a Marsei'lle-i merénylet genfi vitá­ja. Franciaország barátságos befolyásával üűérséklőlég hatott a kisantamtra, Olaszország Magyarországra, s az eredmény annyira ked­vező volt, hogy a>i egész beijedt öreg emberi­niszter római tárgyalásai szombaton és vasár­nap az előre elhatározott módon folytak le. A konferencia szenzációs fordulatot csak ak­kor vett, amikor vasárnap este beavatkozott a tárgyalásokba von Hassel római német nagykövet. A német diplomata beavatkozásá­val az atmoszféra természetesen tetemesen megjavult és mindenki a legnagyobb optimiz­mussal néz az eredmény elé. Londonból az a hir érkezett, hogy a birodalmi kormány ki­jelentette hajlandóságát az Ausztria függet­lenségiét garantáló paktum aláírására, ha a birodalom mint egyenrangú fej vehet részt a tárgyalásokon, azaz, ha a nagyhatalmak bele­egyeznek fegyverkezésébe. Németország szemmelláthatóan ígéretet ka­pott arra vonatkozóan, hogy fegyverkezési igényeit elismerik, mert Hassel nagyuovet ellenkező esetben nem vehetett volna reszt a tárgyalásokon. A német diplomatát Cham­brun gróf francia kollégája mutatta be a francia külügyminiszternek. Rövid eszme­csere után Laval fölkérte a német nagyköve­tet, hogy kövesse öt és tárgyalják meg Mus­solinival a helyzetet. A német nagykövet bevonása a francia nagykövetségen rendezett vasárnap esti re­cepción történt, amelyen az olasz notabilitű­sökön kívül megjelent a diplomáciai testület számos tagja. Az ebéd után Laval és Musso­lini visszavonultak az egyik terembe. Később közvetlen munkatársaik is bevonultak ugyan­ebbe a terembe. Éjfél után a vendégek látták, amint a két államférfin mosolyogva elhagyja a termet. Mindketten kijelentették, hogy va­lamennyi kérdésben sikerült megegyezniük és a végérvényes diplomáciai dokumentumo­kat hétfőn aláírják. Chambrun gróf párisi francia nagykövet este tiz óra tájban vezette Hassel nagykövetet Láváihoz, illetve Musso- linihez s a német diplomata tárgyalása a francia és az olasz miniszterekkel csaknem egy óra hosszat tartott. Ezek után nyilván­való, hogy Németországinak nagyobb elvi ki­fogásai nincsenek a római megállapodással szemben, ámbár egyelőre nem tudni, vájjon a birodalom hajlandó-e Ausztria függetlensé­ség álla leesett a csodálkozástól és az örömtől. Nos, a jövő középeurópai politikája a genfi módszer síkján fog maradni. Franciaország is, Olaszország is szem előtt fogja tartani barátai érdekeit, de az olasz-francia megegyezés és a általános béke érdekében mérsékelni is fogja őket, tanácsokkal ellátni, közvetíteni érdekük­ben. Minden megegyezés csak 50—50 százalé­kos lehet ezentúl Középeurópáiba.n. A kompro­misszumok ideje jön el, a<z áthidalásoké. Ad­dig, amíg a nagyhatalmak külön politikát Le­gét oly mértékben garantálni, mint a nyugati hatalmak kívánják. Az őt aláirt dokumentum Páris, január 7. A francia lapok római kü­lön tudósítóinak egybehangzó jelentése sze­rint Laval és Mussolini a vasárnapról hétfőre virradó éjjel mindem kérdésben megegyezett. Hétfőn délelőtt a francia külügyminiszter és ax olas* miniszterelnök utóljára tárgyalt egy­mással és aláírta a szerződések szövegét. E szerződések és a más fontos okiratok a kö­vetkezők: — , 1. A konferencia zárókommünikéje. 2. Az a jegyzőkönyv, amelyben a tárgyaló hatalmak megállapítják, hogy valamennyi fő­kérdésben megegyezik politikájuk. B .A francia—olasz javaslat, amelyben a két nagyhatalom fölszólítja az osztrák-ma­gyar utódállamokat, hogy egyezzenek meg a határok tiszteletbentartásában és kölcsönö­sen határozzák el, hogy nem avatkoznak be egymás belügyeibe. 4. A konzultatív paktum, amelyben Francia- ország és Olaszország kötelezik magukat, hogy azonnal érintkezésbe lépnek egymással, ha olyan események történnek, amelyek Ausz­tria függetlenségét veszélyeztetnék. Magyar- országot, Csehszlovákiát, Jugoszláviát és ké­sőbb Lengyelországot és Romániát fölszólít­ják, hogy csatlakozzanak e konzultatív pak­tumhoz. Róma, január 7. A Havas-ügynökség a kö­vetkezőket jelenti a római tanácskozások be­fejezéséről: Úgy mint szombaton, az állam­férfiak vasárnap is két konferenciát tartottak, egyet délelőtt, egyet délután. A döntő jelentő­ségű konferencia azonban vasárnap este volt a francia nagykövetségen a diner után, ami­kor tiz órakor Mussolini és Laval vissza­vonultak egy külön terembe s később maguk­hoz kérették Suvich államtitkárt és a nagy­lehetett, mert sem Franciaországnak, sem Olaszországnak eszébe sem jutott, hogy mér­sékelje a középeurópai államokat, hiszen a disszonancia neki kedvezett, saját, egyéni du- napolátikának. Most más a helyzet. Olaszor­szág és Franciaország közös politikájának ér­deke, hogy egyaránt mérsékelje barátait és kölcsönösen engedékenységre birja őket. Mint Géniben történt. Hogy mi lehet majd a kölcsönös engedé­kenység platformja, a jövő mutatja meg. Min­denesetre beletartozik a gazdasági kibonta­kozás és a kisebbségi problémák megbeszélé­se. Ezen a téren nemcsak lehetséges, sőt sür­gősen szükséges a kompromisszum és nélkülöz­hetetlen, hogy Franciaország és O’aszország egyaránt hallassa szavát. Páris, Jeftics jugo­szláviai kísérletén át máris tanujelét adta, hogy vannak dolgok, aminek megváltoztatását kívánja barátainál is. vettek a Duna medencéjében, erről szó sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom