Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-01 / 1. (3553.) szám
ti«gaiA\\g^arhiu1í5» 1936 Január 1, kedd. ®eíefctiv~ie&émt Irta: Hettai Jenő Megvallom rajongok a detektiv-regényekért. Este amikor lefekszem és fülemre huzom a takarót, az ágy biztos fedezékéből szeretek ügyesen kieszelt betörésekben, körmönfont csalásokban, hajmeresztő gyilkosságokban, nagy gonosztevők és még nagyobb detektívek mesterfogásaiban, izgalmas és szórakoztató élet-halál harcában gyönyörködni. Nem a tisztes nyárspolgár kiéih etettem bünvágya ösztökél olvasásukra, még csak az a nagyon is természetes kíváncsiság sem, amellyel szerencsésebb nőtársaink veséjébe iparkodunk betekinteni, hogy meglessük műhely-titkaikat és megtaláljuk sikerük és népszerűségük kulcsát. Lázas érdeklődésemnek más az oka. Egyszerűen és egészségesen az, hogy álmomat semmiféle mesterséges altatószer nem hozza meg olyan gyorsan és biztosan mint a detektivregény. Nem tudom, min múlik, de mihelyt a regényben eldördül az első gyilkosság, szemem lecsukódik és mire a ravasz detektiv megjelenik a tett színhelyén, én mélyein alszom már. Scotland Yard legfürgébb felügyelője a legnagyobb iparkodással sem előzi meg álmomat. Hiába vágtat váltott autókon, hiába pattan repülőgépre, sőt hiába ad le titokzatos fényjeleket és rádió-jelzéseket is, hiába füttyent halkan, de jelentősen, amikor az első nyomra bukkan; én sem az autótülkölést, sem a motorberregést, sem a füttyentést nem hallom már, másnap vagy harmadnap este értesülök csak róla közvetlenül lefekvés után és elalvás előtt. Ilyenformán hetekig, sőt hónapokig is eltart, amig egy-egy nagyobb regény balzsamos cseppjeiből elfogyasztom az utolsó kávéskanálnyi adagoeskáf és sűrűn megesik, hogy inkább négyszer-ötször végigalszom ugyanazt a kipróbált és kifogástalanul működő régi regényt, semhogy bizonytalan ujjal kísérletezzek. Azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez mindig igy volt. Igen nagy utat tettem meg, amig fölfedeztem, hogy a detektivregény altatónak jó csak. Valamikor magam is lelkendezem ünnepeltem Sherlock Holmes tüneményes eszét és izgatottan lestem, mikor vágják fejbe Nick Cartert az elmaradhatatlan homokzsákkal. Féléjszakát is boldogan átvirrasztottam, hogy megtudjam, ki ölte meg kaliforniai farmiján a dúsgazdag ültetvényest vagy a New-Bond-street sarkán a klubjából gyalog hazasétáló eladósodott, de rokonszenves fiatal orvost. A szervezetem gyöngült-e meg azóta vagy az irodalom — nem kutatom. De valahol baj van, az bizonyos. Mégis — mint minden régi szerelemnek — a detektiv-regény varázsának az emléke ma is lobog még bennem. Azt hiszem, igy vagyunk ezzel valamennyien. Ki nem tűnődött! még olyan problémákon, amelyek hallatára minden valamirevaló detektiv elkáromkodja magát, mérgesen megtörni makrapipáját és magába roskodtan fújja a füstöt a mennyezet felé (nyáron) vagy fölkapja a piszkavasat és elgondolkozón túrja szét a kandalló hunyó parazsát (télen). Ártatlan és mitsemondó jelenségek és történetek mögött ki nem keresett még büncselekedetet? Szent Fantázia nemcsak az írók, művészek és szélhámosok védőszentje, megszállja a nyájas olvasót is, temploma a kávéház, oltára a kerek mű- márványasztal, tömjéné a szivarfüst. Amig egy titokzatos bűntény szövevényei kibogozódnak, amig egy detektiv-regény végére eljutunk, üldözők és üldözöttek, detektívek és gyilkosok vagyunk magunk is. Akármilyen elragadtatással kövessük is fáradságos nyo- mozó-utjának vészes fordulóin a nagy detektívet, titokban mindig az az érzésünk, hogy mi mégiscsak jobban tudnók csinálni, minket a minden hájjal megkent gonosztevő kelepcéi és fondorlatai nem tévesztenének meg. És akármilyen kevés meggyőződéssel éljük is bele magunkat a gyilkos lelkivilágába, mégis fensőséges mosollyal állapítjuk meg, hogy mi jobban tudtuk volna meggyilkolni a City ódon bankházának titoktudó ősz főpénztárosát és ügyesebben eltüntetni az áruló bűnjeleket és nyomokat. Nem az örök fenevad ágaskodik ilyenkor bennünk, hanem az örök gyermek játssza tovább első és felejthetetlen izgalmas társasjátékát, az isteni bujócskát; az örök gyermek töri fejét kis rébuszok, képrejtvények és találós mesék megfejtésén vagy szerkesztésén. Ez a detektiv-regény óriási hatásának a titka. A végtelenségig meghosszabbítja gyermekkorunkat. Véres dajkamese, amely álomba ringat. Még, még, el ne fogyjon soha! Némelyek szerint ártalmas a detektivTelefon 2423 Óriást választéki Legolcsóbb áraki Pausz T., Kosié® Üveg — porcellán — villany csillár ok! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiniHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiH Modern képkeretezés, üvegezés d Lapítva 1833 ■ regény. Ebben vau valami. De nem azért az, mert szélhámosságra, betörésre és gyilkosságra uszítja az éretlen és fogékony lelkeket, hanem azért, mert Írásra ösztökéli őket. Jól gyilkolni még egy ember sem tanult detektiv- regényből, rosszul Írni azonban nagyon sok. Egy jó detektiv-regény 1 Mulatságos, izgalmas, olyan, amelyet egyhuzamban végigolvas, sőt végigir az ember anélkül, hogy elaludna rajta! Gyönyörű álom! Életem nagy álma! Mióta töröm rajta a fejemet! Nem kell hozzá egy bonyolódott nagy bűnügy, engem a mindennapos élet megoldhatatlan kis rejtélyei ezerszer jobban izgatnak. Számomra itt kezdődik a detektiv-regény, azoknál a jelentéktelen kis dolgoknál, amelyeket gondolkozás nélkül tudomásul veszünk ... igy van, hát igy van! Pedig nincs igy! Vétkezünk, amikor magyarázat nélkül belenyugszunk valamibe ... vétkezünk magunk ellen, talán más ellen is. Egyszer sok esztendő múlva értetlenül állunk meg valami nagy baj előtt és csak sokára tudjuk meg, ha ugyan valaha is megtudjuk, hogy minden másként történt volna, ha annak idején nem a papírkosárba, hanem az Íróasztalra hajítjuk dühünkben azt a félkeztyüt, amelyet az irodában a szőnyegen találtunk. Akkor talán a sógort se építették volna le és Matildot is kinevezték volna a városhoz ... egész életünk másként fordult volna! Rögtön kitaláltuk volna, hogy amikor földig hajoltunk a vezérigazgató gyász'ba- borult szeretője előtt, méregkeverő asszony fogadta őszinte részvétünket. Egyformán fontos minden. Hogyan került a ruhakefe könyvtáram legmagasabb polcának a könyvsora mögé olyan helyre, ahol csak egy sóhajtás választja el a mennyezetről? És miért rejtettem el olyan óvatosan az üres pléhskatulyát oda, ahol magúm is csak évek múlva találtam meg? Mindenütt titok és bűn ólálkodik körülöttünk. Ne áltassuk magunkat, akárhány bűntényről ir is mindennap az újság, az emberiség napi bűn 1 aj stróman ak elenyésző töredékéről tud csak. Sok eset hónapok sőt hosszai évek múlva derül ki csak és talán igazük van azoknak, akik azt vallják, hogy a legtöbb bűntett örök titok és örökké meg- torlatlan marad. Alig egy-két gonosztevő kerül hurokra, a szörnyű többség sohasem lakói azért amit elkövet, egyetlen büntetése az, hogy köztiszteletben fejezi be életét. Évek óta fáradhatatlanul gyűjtöm az adatokat soha meg nem Írandó nagy detektiv- regény emhez. Kis noteszokba jegyzem föl azt a sok furcsát, rendkívülit, érthetetlent, amit lótok. Följegyzem a dátumot is, évet, napot, hadd tudjam pontosan, mi mikor történt. 1828. május ‘13-án Nápolyban, egy lármás uccán hatalmas autó robogott végig, az autóban két ember ült, köztük egy harmadik állt fehér kendővel vérző homlokán. Hangosan beszélt és gesztikulált, aztán az autó eltűnt. Kik voltak ezek az emberek, mi volt velük, azt éppen olyan kevéssé fogom megtudni, mint azt, hoisy ki volt az az asszony, aki egy évvel később Becsben a Sacher-szállóban a szomszéd szobában egész éjjel hangosan zokogott, összefüggött egymással ez a két jelenet? 1930-ban nyáron, éjjel az Andrássy- uton egy autó ablakán kirepült egy kemény, gömbölyű férfikalap. Az autót nem állították meg, úgy ment tovább, mintha semmi seim történt volna. Egy ember fölvette a kalapot, behajitotta egy villa kertjébe, aztán keresztet vetett és elszaladt. Ezer meg ezer ilyen furcsa kis följegyzést őrzök. íróasztalom fiókja tele van velük, tömegüknél csak céltalanságuk nagyobb. Ahhoz, hogy egy tizedrészüket fölhasználhassam, még egyszer annyit kellene élnem, mint amennyit éltem már. Valahogyan csoportosítani is kellene őket, hogy hamarább eligazodhassak bennük. De rendet csinálni számomra annyi, mint készülődni a halálra. Könyvtáram is azért áll tótágast. Négyezer kötete között mégis nyomban megtalálom azt, amelyikre éppen kiváncsi vagyok. Igaz, hogy ezért olykor-olykor fenekestül föl kell forgatnom. De jó sorsom ilyenkor mindig valami meglepő kedves lelettel ajándékoz meg. így találtam meg minap azt a bizonyos ruhakefét meg az üres pléhdobozt, egy másik polcon pedig egy nagyitólencsét, egy régi pápaszem csontvázát és huszonöt osztrák virzsiniát. Ártatlan dolgok. De a nagy detektívet talán éppen ez a ruhakefe, ez a pléhdoboz meg a többi apróság vezeti majd nyomra, ha egyszer ebben a könyvtárszobában valami rettenetes dolog történik — mondjuk például, hogy fekete csukás, álarcos ismeretlenek éjjel rámtörnek, az asztallábához kötöznek, kloroformmal elkábitanak és tudtom és beleegyezésem nélkül rendet csinálnak a szobában. -----o----De rűs emlékek a kassai mozik hőskorából Bayern Béni az első kassai moziigazgató ■ A Sám- sony-étteremben játszódott le a kassai mozik őstörténetének második fejezete ■ Hogy volt az, amikor a Hunyady-indnióval meg nyitották az Urániát? Kassa, dec. 31. Már talán csak Szambád, — akii állandóan vörös postakocsin utazott a bányavárosok vidékén — emlékszik azokra a kassal időkre, amikor a vállalkozó szellemű Bavern Béni, Kassa egyik legrégibb zsidó patrícius családijának nesztora megjelent ,.Király Mo'zgó“ cím alatt ■működő sátoros mozijával az Erzsébet-téren, mely tündökletes szenzáció volt a maga ideijében. Ez volt az első kassai mozi, melynek csodájára jártak az emberek. Bayern Béni zsakettben és a la Ferenc József fésült oldalszakállal fogadta a „Király Mozgó11 ünnepélyes megnyitására érkező vendégeket és a sajtó képviselőit, akik közül Herboly Ferenc részére — tekintettel nehéz alkatára (mindég 130—140 kiló körül járt a jeles kassai újdondász) a mozgó „vézna" székedből két darabot rezerváltak. Itt volt természetesen Horkay főszerkesztő is, aki viszont tmdkivül szikár megjelenésű ur volt és gyakori pénzzavarokkal küzdött, mely körülmény megleibetősen morózuissá tette szerkesztőnket, de a jókedélyü Herboly Ferenc mindég tudott valami nagyszerű kassai kiskocsmát, ahol a. szerkesztők ilyfajta gondjai hatkrajcáros, mesébe- illő kispörkölt és kétkrajeáros nagykoréó Bauer- néhl-sör mellett elcsitultak .. . A mozgó fényesen kivilágított diiisrafromtján a kor divat szerint egy ciintányénos angyalokkal és fuvolázó ámorofcka! ékesített monstre zongora- verkli illetve klasszikus zenélőláda zengte Verdii Troubadarijának nagy nyitányát. A megnyitón Ba- yera Béni rövid szakelőadást tartott a „ibiograph" jelentőségéiről és megnyugtatta a városi és vidéki előkelőségekből és a „bátor" kassan polgárokból regrutálodó közönséget, (hogy az villanyos áramot, fejlesztő eleifántnagyságu gőzgép nem fog fetroh- rabmi s hogy, amikor elsötétítik a nézőteret, zsebtolvajok alattiomois támadásáról sem lehet szó. mert Sárossy Árpád alkapitány személyesen vo- banná s hogy, mikor elsötétítik a nézőteret, embereivel ... a biograpih vetítőgépe sem életveszélyes s Iha mégis netalántán a film kiigyulna, a mozgó- szinház vászonfalaiü át és természetesen a megfelelő számiu vészkijáratokon minden mozilátogató ur és urhögy idejekorán és teljes garancia mellett elmenekülhet... A vámosi tűzoltóság nagyarányú biztosító intézkedései azonban mindenkit megnyugtattak, mert Rozsies Jenő főparancsnok és Heissig aJiparancs- nok rendelkezésére táz Ihomdó vizet és megfelelő készültséget „koncentráltak" minden eshetőségre a harminc, év előtt ilyen idillikus" külsőségek között megnyitó első kassai .Jcinematograph környékén. A kassai mozik hőskorának második fejezete volt az egykori Sámsony-étterem helyén megnyílt első kassai mozgó, mely „Royal-kinematograplh" elnevezés alatt működött. A mozi neon tudta meghó- ditani a közönséget, mert ebben az időiben még meglehetősen pmimátiv volt a vetítő készülék, a filmek állandóan elszakadtak, ugráltak és 'homályosabb voltak s a kassal közönséget nem lehetett, 35 méteres természeti felvételekkel, 70 méteres cowboy drámákkal és 140 méteres világéiágemk- kel meghódítani, mikor a színházban Várady Margit énekelt, Horayay Janka táncolt és Fáy Flóra klasszikus idomaiért Ó6 oseltószerüen zemő altihangjáért lelkesedett a közönség... Komjáthy János színigazgató és Barta Béla színházi titkár ez a két feledhetetlen magyar színművész s kitűnő jellem- és apaszimész, ha elkezdtek dörögni az 0c6kay--brigadérosiban a színpadon: még a színházi csillár is reszketett a gyönyörűségtől és ki ne emlékeznék a régi gárdából a bájos kis Étsy Emíliára, Várady Arankára s a nótacsináló kedves Pápa.y Miicur... Egyszóval a színház mellett még csak komolyan számba sem jöhet egy kezdő stádiumban levő kassai állandó^mozgó, mert nyáron még csak elmentek a kassaiak a szellőé ponyvasátorban működő „Király Mozgó" előadásaira s a szünetek alatt nagy fröcosöket ittak és dupla krdgli sört az Erzsébet-téri Moskovits-vendéglő pirított- bor jiimájszagu helyiségeiben... de ki ült be tél idején egy kinematográfba, ahol nincsen csak egy vész kijárat s a műsor végén közkívánatra több mint egy éven át állandóan a „Dráma Velencében" ciimiü közkedvelt, de sajnos csak 46 méter hosszú filmet vetítették ... Az első nagyszabású és városfejlesztő szempontból nis jelentős kassai mozgószinház-alapitás az „ Uránia-(Mozgó11 létesítése volt, melyei a város agilis és külföldi tamilmányutjáról nagyszerű tervekkel hazaérkezett fiatal kiuilturtanáceos, dr. K ö rmendy Ékes Lajos kezdeményezésére építették. Nem lehet elfelejteni az Uránia ünnepélyes megnyitását, ahol a főispántól és a hadtestparancsnoktól kezdve minden kassai társadalmi kapacitás jelen volt. A 84-ik gyalogezred kitűnő szalonzenekara a , Jlun yady-indulóval' ‘ kezdte meg az ünnepi előadást 6 közismert kassai ifjúsági vezérek, mlint pl. Libertíni S„ fehér keztyüben és kifogástalan szmokingban fogadták — mint újdonsült mozititkárok — az illusztris vendégeket A megnyitó előadás műsorán pontosan fel volt tűntetve, hogy minden előadásra kerülő film hány méter. Tizenkét számból állt a megnyitó műsor s a szín- lapon vastag betűkkel állt, hogy „műsorunk bosz- sza: több mint 2123 méter". Annak idején óriási szenzáció volt a városi közművelődés szolgálatába állított hatalmas befogadó képességű, első kassai, modernül berendezett mozigószinház, melynek külön színpada is volt s kitűnő zenekarát- Komáromi János karnagy vezényelte. Ebben az időben még nem sétáltak jóknegteraieth kassai mozikedvelő (patkányok a fürdőberemdekés csatornáin keresztül nézőtérre, mint az a háború után egy időben megtörtént ... Előkelő és divatos hely volt az Uránia- Mozgó, ahol zeneiskolai tanárok és a római kat'ho- likus plébánia ősz kántora: WeimingeT mester működtek közre a zenekarban. Szép idők voltak ezek ... különösen, mikor a moziban folytatólagos előadásokat rendeztek és délután /43-tól este 11-ig szakadatlanul ment uigyanaz a pa^ram. Baranyai bácsi, a derék városi jegyszedő, négy-öt órán keresztül angyali türelemmel békében hagyta a hatkrajcáros harmadik helyen szorongó diákokat, akik képesek voltak ötször is végig izgulni ugyanazt, a remek műsort, de a hatodik szünet és megfelelő békés figyelmeztetés után barátságosan kirepültünk a nézőtérről, hogy újabb és még lelkesebb kassai mozi'látogatóknak adjunk helyet-. .. Bekény László. Tamás Lajos: MEGÉRTENÉL Alszik a fában az élet. Most csókollak meg téged. Ha igaz volna, amit mondtál, Nem kutatnál, csalt mosolyogni Mint köd borítja a világot, ITgy hullana rám a jóságod. Ne keressen minket senki. A télben is lehet szeretni. önmagádnál többet látnál, Megértenél ős megbocsátnáh 6
