Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-05 / 4. (3556.) szám

4

<PRXGATMAiC&AR-HI RLAP

MŰSORON KÍVÜL

hja: MARAI SÁNDOR

GIGERLI

Három nappal halála előtt, ahogy ez már lenni szokott, a gigerli jobban érezte magát, elhagyta a betegágyát s inasa társaságában megjelent a szanatórium előtt. Egy kis ideig állongott, nézte a kurázókat, akik vizespohárral kezükben sétáltak s csövön át itták fintorogva a savanyú, vasas, büdös vizet. Aztán hamar elfáradt, leült egy padra s illedelmesen nézett maga elé.

Ebben a három napban rendszeresen megjelent a közös étkezésnél is. A betegek közül soikan most láttáik először, mert érkezése óta ritkán hagyta csak el szobáját. Szénsavas, ttjesen-zavaros, langyosan csípős nyáreleji reggel volt, mikor először jelent meg körükben. Különösen az tűnt fel, milyen szépen tud ülni. Úgy tudott ülni, mint más zongorázni. Az üléshez egész padra volt szüksége, mint valami óriási mesterzongorára, noha sovány ember volt. magas és hajlottdereku. Két kinyújtott karjával átölelte egész szélességében a pad támláját, s teljesen igénybevette azt. Botja, kalapja és kesztyűje, nemkülönben virágja mellette hevertek a pádon, inasa a szomszéd pádon ült, vadászzekében, cérnaikesztyüsen, kalapja megett madártollal.

Az utolsó három nap elsejének reggelén fehérbetétes sárga cipőt viselt, szalmasárga harisnyát vastag gyapjúból, rozsdalevélszinü nyersvászonruhát, krémszínű selyeminget barnapettyes, vörös csokornyakkendővel, és — valamilyen spleennek engedve — drappszinü, puhán varrott utazókalapot, melynek karimáját köröskörül lehajtotta. Csinált önkényesen ilyen kis hibákat, kényesen és kacéran, mint az a kalap, — úgy hatott ez, mint mikor egy nagy művész, aki megengedheti magának, hogy müvében egy pillanatra, hanyag is legyen, valamely verssorát rigolyás nemtörődömséggel lazán kalapálja csak meg, vagy két zenei tétel között odavet egy forradalmi banalitást. Fehér 6zarvasbörkesztyüt viselt mindehhez, nem csontsárgát, hanem fcejfehéret, egyetlen 6zál eárgarózsabimbót, mely mellette hevert a pádon, 3 rövid borostyánfogantyuval ékített bambuszpálcát.

Egy órát üldögélhetett igy, de hamar megunta, felment szobájába és átöltözött. Tizenegyre visszatért s elfoglalta helyét a pádon,

ahová senki nem mert közben leülni. Most könnyű, porszinü havelokban érkezett, ezüstös- fényü, selyemgumiszerü anyagból készült felöltőben, melyet hamarosan levetett, megmutatta a kabát pepitapettyes selyembélését, s szürke kamgárn-ruhában, melyhez gombos fekete félcipőt és fekete 6elyemharisnyát viselt. Feltűnő volt, hogy nemcsak inget és nyakkendőt váltott. — a krémszínű selyeminget szürke oxfordi-inggel cserélte fel, s fehérpettyes fekete pamutnyakkendőt kötött hozzá —, hanem monoklizsinórt is. A monoklit, mely állandóan gomblyukában fityegett, órájával előbb világosdrapp selyemszálon lógatta a nyersselyemruha gomblyukából, mig aztán délelőtt fekete selyemfonálra aggatta fel. Ez alkalomra szürke glacébőrkesztyüt lógatott ki kabátzsebéből, érett vörös rózsát tartott ujjai között, s fej ©búbján kis, kerek vadá6zkal>ap ült, zöld posztóból, egészen kerek, kemény és keskeny posztókarimával, — ilyen girardi- kalapokra emlékeztető karimája fövegben érkezett, melyet nem is vett le. Néhány lépést sétált, aztán nem látták ebédig.

Minthogy az emberek megfigyelöképessége véges, be kell érnünk vele, hogy csak azt a sötétkék kétsoros öltözetet fogadjuk még el hitelesnek, melyet az első ebédhez öltött fel, mikor megjelent a nyilvános étteremben. Délután félöttö] azután, amikor lejött teát inni sötét társasági zakójában, szürke ke ménykalapban, zavarosak már a megfigye-^ lések és bizonytalanok. A lázas állapotban, mely a szanatórium vendégein erőt vett, délutánra mindenki rémeket látott; volt aki órával a kezében esküdözött.hogy félhét felé is más ruhában látta őt, amint vadásznak öltözvs haladt az eTdei utón, mig mások tanukat tudtak állítani, hogy ugyanakkor drapp gyapju- háziruhában, azonos anyagból készült és azonosszinü pla:dbe osavartan hevert erkélyén a fekvőszékben és egy drappszinü könyvet olvasott. Tömegesen mindig i’yen megbizha- tatlanul észlelnek az emberek. A sötétkék ruhát, melyben első nap, félikettő tájban, ebédhez megjelent, nagyjából hitelesnek fogadhatjuk el. Részben a felcsigázott várakozás, i mellyel megjelenését lesték, részben az élmény- | anyagnak akkor még mindössze három alka1965 fannár 6, azomba*.

lomra sűrített mennyisége engedi feltételeznünk, hogy ebédnél még tisztábban látták a jelenséget s nem folyt össze minden abban a zavaros káprázatban, melynek másnapra kétségtelenül áldozatul esett a tünemény minden szemlélője, az orvosok, a vendégek és a személyzet is. Nagyjából tehát fogadjuk el megbízhatónak a jelentést, mely határozottan állitja, hogy ebédhez fekete, magas antiiop- bÖTcipőt viselt, puhát, mint egy kesztyű,

szürke selyemharisnyát, s egy kétsoros sötétkék uocai ruhát A meglepő talán csak az volt, hogy a viselethez magas, lehajtott dupla- gallért öltött és puha, fehér pikkónyakkendőt, melyet nem is csokorra, hanem egyszerűen hosszan kötött meg. Szobájából érkezett s nem volt szándéka ebéd után közvetlenül elhagyni a szanatórium épületét, mert kabátot nem is hozott magával, csak egy sötét posztóból készült, fekete posztóellenzös, feketeselyem

passzomántos tengerészkap '.tány-sapkát, minden disz vagy aranygomb, sőt felírás nélkül, amilyet az ember szanatóriumban visel, mikor lemegy szobájából az ebédlőbe. S egy könnyű, ezüstnyelű ébenfabotot. Ez volt minden.

Éjjel állítólag látták még végigmenni a

folyosón frakkban, lazán vállaira hajtott, selyembélése6 fekete cape-ban, kezében összehajtogatott klak'kcillnderrel, bot nélkül, gomb-1 lyukában a francia akadémia pálma-lila 6za- j lagocskájával és néhány'szál ibolyával. Reggelihez aztán egyesek szerint pezsgőszinü

covercoat-golfruhát viselt, két kötet hasonló- szinü, bőrbe kötött Rilkével. Ki mer itt határozott véleményt mondani? Ismerjük a tömegtéboly lélektanát. Délutáma már amugyis a főorvosnak kellett közbelépni: a szívbajos

betegek izgalma tetőpontra hágott, mikor másodnap délután a tea órájában cutavayban látták feltűnni, s az előrehaladott korú svájci hotelest, aki itt gyógykezelted magát, hordágyon kellett szobájába felvinni, mert a látványtól eíszédült. Az igazgatóság estére hideg ülőfü.rdőket rendelt és több betegnek megtiltották a megjelenést az ebédlőben. A neves textiles és felesége, akik nem birták az izgalmakat, azt a fojtogató, kínos feszültséget, mely eláradt az épület folyosóin ahol minden pillanatban tartani lehetett a tünemény megjelenésétől, bejelentés nélkül elutaztak. Szerencsére, harmadnap délután, a tea órájában, mielőtt valanrlyen nagyobb katasztrófa bekövetkezett volna a páciensek között, meghalt a gigerli, előrehaladott szervi szívbajban, rövid haláltusa után.

A halottat természetesen mindenki látni

akarta. Az inas rendbehozta a szobát, gyom gyászt öltött, mindössze fekete libériáját

■a.nn minim iwiinn iiBaBMBBBawMWBpnBBW———w—s«m

Gyomorsavtultengése, gyomorégés©

/ég lóg megszűnik dr. Sztankay-féle ,Hajdúin*4 használata mellett A „Haj- iuin“ a gyomor- és béifekólyt kitünően gyógyítja, a gyomor érzékenységét csökkenti. A beteg munkakedve fokozódik és ‘áradsági érzése elmúlik. Egy üveg ,Hajduin“ ára 22.50 korona, 3 üveg vételénél frankó postai szállítás. Vezér- lépviselet CSR részére „Vörősrák“ gyógyszertár, Bratislava (Mihálykapu).

húzta fel, s nem viselte ez alkalommal fehér cérnakesztyűit. Az orvosok és a páciensek egyenkint érkeztek, liba6orban több íámolygó asszonyt ki is kellett aztán rögtön vezetni. Egybehangzóan megállapították, hogy a halálhoz sötétzöld pizsamát viselt, arannyal átszőtt zöld szattyánpapucsokat, s jobbkezében fekete rózsafüzért szorongatott. Az oxigéncső cuclija kicsúszott szájából és a paplan szélén bevert, elég ízléstelenül, de az első sietségben valahogy nem távolították el. Nyolc óra felé mosdatni és öltöztetni kezdték. Állítólag mosolygott a halott arca e pillanatban.

I De, ami különös, erre az arcra később 6enki nem emlékezett pontosan: volt, aki határozottan állította, hogy őszes, dús haj bomlt homlokára, más hogy kopasz volt és beret- vált, más, hogy macskabajusza volt. Nem tudnak megfigyelni az emberek.

A szlovenszkói üzletek

kirakataiban kötelező az ár jelzés

Komárom, január 4. (Saját tudósítónktól.) Az országos hivatal rendeletet bocsátott ki a szlovenszkói kereskedőkhöz. A rendelet sze- rint ezentúl nemcsak az élelmiszerüzletek kirakatában s üzletében elhelyezett élelmiszerekre kell kitenni az árjelző cédulát, hanem ezentúl az összes más kirakatok árucikkei ie árjelzéssel látandók el, hogy a kö önség azonnal tájékozódhassák az árak felől. Úgy a divatcikkek, mint edénynemüek, ruhakerea- kedések kirakatait is el kell látni tájékoztató cédulákkal, még a lukszus-cikkek üzleteinek kirakatát is. A rendelet ellen vétőket megbüntetik.

SZENT KONSTANCIA’ KÁPOLNÁJA '•‘"Í/.'.T.

— És most én adjak be válópert !

— Nézd csak: Én Jucit tisztelem, becsülöm, még azt is megsúgom neked: Szeretem. De ennek a nőnek az életemet köszönhetem. Még pedig a becsülete árán.

— Miért nem maradtál ott? Itt szépen holt- tányilvánitattuink volna.

— Nem lehetett. Olyan jól ment a bott, hogy vagyont szereztünk. Mikor kitört, igazán a bolsevizmus, hiába volt a forradalmi jelszavak ismerete. Nekünk jöttek, kiraboltak. Az asz- szonyt is el akarták kommunizálni. Most én adtam vissza a kölcsönt: a svéd konzullal már előbb összeb a rátkozt am, s ez kimentett a biztos halálból. Egy krajcár nélkül értem ide vele Pozsonyba.

— Szegényjogom akarsz perelni?

— Dehogy, sőt! Rögtön fizetek egy ezrest előre— Van egy eszmém, összegyűlj tünk annyi pletykát, amennyi egy váló keresetbe belefér. Ha nem igaz, az se baj. Erre aztán beadja önagysága, ilyen nagyfokú komiszság folytán felmérgesedve, a viszontkeresetek Hisz a fő az elválás, ugy-e? De amit lehet, bizonyítunk. Cselédekkel, pincérekkel. Igaz, most jut eszembe, egyszer volt valami skandalum, valami éjjeli zene-história, ami az újságokban is megjelent. Majd élőkét rom. Ha lehet, kihúzzuk oda, hogy mindkettőtöket mondjanak ki hibásnak 1

Jani csak állt tanácstalanul.

— Te, én azt hiszem, hogy igen nagy ko- aniszság, amit mi teszünk. Nem tudnád valahogy anélkül nyélbeütni?

— Kedves barátom! A válóper nem valami épületes dolog. A mienk pedig, ha nem dolgozunk lélektani eszközökkel, előre vesztett per. Nekünk nincs bontó okunk és — neki sincs. Tgy legalább nem tudja, hogy van. De cy/n! a -eltel mi adónk egy olyan okot,

] amit önagysága felhasználhat, s amit — elkeseredésében fel is fog használni ellenünk. Mi ez esetben megszégyenültén hallgatunk, alperesek leszünk a felperesiből s csak azért küzdünk mindkettőtök vétkességének kimondásáért, hogy tartásdijat ne kelljen fizetned. Sugár Pál gazdag ember, milliókat szerzett a háborúban. Eltarthatja a leányát! A dolgot különben is rendbe kell hozni minden áron, mert a bigámia akkor is az, ha két különböző földrészben követtetett el!

LXXVI.

VAROM A GALAMBOMAT.

Másnap Juci nagytakarítást rendezett már hajnalban. Minden virágvázát telerakott csokrokkal. Sajnos, nem volt már más a kertbein, csak csupa krizanténum, aszter, fátyolvirág, meg Őszirózsa. Azokat is megcsípte a dér az éjszaka. A patvária szobái nem voltak nagyon 1 világosak. A sok virágot akárhogy rendezte, mégis volt valami kriptaszerü az egész lakásban.

Juci elhessegette a szomorú hangulatot. Énelkelt hangosan:

Hej, csinosítom magamat * Várom a galambomat!

1 De bizony a Jani elé kiküldött kocsi üresen jött meg. Helyette a posta hozott egy le- 1 velet:

‘ Kedves Juci,

az elszámolás tegnap simán ment, s remé- , lem, megelégszik, ha azt javasolom; maradjon végleges a dolog! Pozsonyi lakásunk- : bél származó Íróasztalomat, karszékemet,

ágyamat, éjjeliszekrényemet és ruhaszekrényemet szíveskedjék ruháimmal együtt elszállításra készen tartani, a napokban teherautót küldök le érte. A kislucséi laiká- 1 sá't — bármily csábitó volt is a kilátásba ’ helyezett szapulló fürdés, és minden, amii j vele járt volna, — érthető okokból nem 3 nézhettem meg, mert károsan befolyás ol- ., háttá volna válópörünk sima lefolyását. A

keresetet ma beadja az ügyvédem, válóokot találtam eleget.

Üdvözli

Nagy János.

Juci lerogyott a pamlagra, ott sírt óráik hosszat. A krizanténumok körülvették bús, temetőillattal.

Pedig Kata mama most igazán jókedvűen jött hozzá be; jóízű nevetése már kívülről hallatszott.

— El kell mondanom neked, Juci, milyen jót nevettünk tegnap. Tegnap? Dehogy! Ma is ázom nevet az egész falu. És nevetni fog mindig mindenki, ahányszor eszébe jut. Képzeld csak, hazajött a Nagy Sándor. De megijedt mindenki, hogy ez is olyan bolondot tesz, mint a Csefai János. Az a nagyménkü Vaszili a hírére úgy elinalt, hogy talán még most is szalad, ha meg nem állt. De a Verőn nem szökhetett, sem a kis muszkafi. Hát egyszerre csak látjuk, hogy a Sándor cibálja a Verőn t 'be a faluba, a hajánál fogva. A csörgésből a kezében. Féltünk, hogy itt üti agyon a falu közepén. De csak elverte alaposan. Azaz hogy alaposan-e, vagy csak úgy püfölte, hogy puffogjou nagyon, de ne fájjon nagyon — ón bizony nem tudom. Az egész falun vógig- botozta. A falu végén hóna alá fogta a csörgésből ot s azt mondta:

— Gyere haza, Verőn, főzz vacsorát! Elintézte az ügyet a lovagiasság szabályai szerint. Most már szent a béke köztük.

*

— Vannak emberséges, lovagias gondolkodású emberek a parasztemberek közt is. De nem mindenki az! — szólt Juci s átadta Jani levelét.

Kata mama örömmel kapott a levél után, ahogy megismerte Jani írását.

— Szeretem Janii leveleit, olyan viccesek!

Mikor elolvasta: elsápadt. Ajka elkéktilt.

Ültéiben támolyogni kezdett.

— Nem, nem, semmi! — mondta Juciinak irtózatosan eltorzult arccal.

— Azt a párnát! Közelebb! Hadd tegyem rá a fejemetJ

Fejét a párnára hajtva, egy szó nélkül kiszenvedett.

Nagy János virágosbóltja nagy reklámmal nyílt meg a város közepén.

A gyászoló Juci apjával odament. Még mindig reménykedtek, hoy csak félreértés az egész. Eljöttek koszorút rendelni. Janit nem találták az üzletben. Egy feltűnő szép, cserkesz vagy georgiai nő fogadta őket. Nem tudott magyarul, csak ennyit:

— Bocsánat, tessék várná kissé, férjem jön, öt perc!

De Sugár nem várta meg.

— Menjünk más boltba, lányom, itt nem tudnak magyarul! Nem is értenek meg minket!

LXXVII.

TADDEUSZl HOL VAGY!

A válókeresetre nem kellett soká várni. Biz az egy piszkos, rágalmakkal telt, rosszindulatú, valóságos szennyirat volt. Jucit nem kevesebbel vádolta, mint ismételt házasságtöréssel. Kifejezte azt a gyanúját, hogy a kém- jelentést Juci játszotta orosz kézre. Miért? Hogy a megunt, megcsalt férjtől szabaduljon. Ez nagyon ravaszul volt megfogalmazva, mert bár egyáltalán semmit sem állított határozottan benne volt a vérvád, ami az előzmények és az utóbb felhozottakban alátámasztást nyert. Mert hát, aki a férje vagyonát oly rosszul kezeli, hogy végül a jó üzletet kénytelen elvesztegetni, persze, mert a vendégekkel ő maga mulatott a legjobban... Mellékelve volt a Presse cikke az éjjeli zene-históriáról, s a rendibiró bőségesen megokolt Ítélete, ki az ítélet indokolásában adta bele stílusa virágjait.

És nem veit Liindenmayer, aki félbeszakítsa;

— Elég lesz miár Lajosi! Hat ökör vagy te ahhoz!

Bizony nem volt.

Folytatjuk-