Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-04 / 3. (3555.) szám

4 t?^<m-Mac&ar-hi rlaö 1068 fonná* 4, pfafefc. Sziíveszíer éjszakáján agyonlőtte a szépét egy Nagyszombat-környéki lakatos Halálos féltékenység a szabadságos katona miatt Pozsony, január 3. (Pozsonyi szerkesztőségünk te- leifonjelentése.) Véres szerelmi dráma jálezódott le Szilveszter éjszakáján Báhony. Nagyszombat melleti községben. Svorc János 24 esztendős géplakatos revolverrel agyonlőtte kedvesét, a 23 éves Kottinger Katalint. Svorc tettét féltékenységből követte el. Kottinger Katalin a falu legszebb leánya volt, aki­nek az egész falu fiatalsága csapta a szelet. Alta’á- ban mégis tudott dolog volt. hogy a leány szive Gas- parovics János felé vonzódott, mert a-zzal látták a legtöbbet. Gosparovics ősszel azonban bevonult ka­tonai szolgálatra — s amilyen ingatag a női szív, — a leány hamarosan Svorc Jánnossal kötött isme­retséget. Svorc állítólag egy alkalommal az oltár előtt meg is eskette a leányt arra, hogy soha töb­bet nem néz Gasparovicsra. Szilveszter estéjén a szövetkezeti korcsmában mulatságot rendezett a falu fiatalsága s erre Svorc is hivatalos volt, aki megbeszélte a leánnyal, hogy együtt mennek el a mulatságra. Szilveszterkor azonban Gosparovics is szabadságot kapott a kato­naságtól s haza jött Báhonyba. A leány ezt megtud­ta, megfeledkezett Svorcnak tett Ígéretéről és & szilveszteri mulatság helyett az állomásra ment ki, hogy régi kedvesét megvárja. Amikor ü katona megjött, együtt mentek kettesben az állomásról a leány szüleinek lakására. Közben Svorc, hiába várta e szövetkezeti korcs­mában kedvesét s ezért elment annak lakására, ahol a leány nővérénél érdeklődött, hegy miért nem jött a Kati a mulatságra. A legény kissé pi- tyókos volt, mert előzőleg már a korcsmában ivott. Amikor kedvesét nem találta otthon, elbújt a liáz kapujában. Nem sokkal ezután megjött a leány, akit karonfogva vezetett a katona. Svorc, akit kedvese hűtlensége határtalan dühre ger­jesztett, kiugrott rejtekéből s revolverét a kato­nára fogta heves szidalmak közben. A revolver csütörtököt mondott, de a következő pillanatban már a revolver a leán.v mellének irányult. A lö­vés eldördült és a leány véresen bukott a földre. A dörrenés zöjára kiszaladtak a házbeliek és a szomszédok is, de a merénylő közben elmenekült A leány melléből patakzott a vér. A leány hozzátartozói azonnal befogattak és a szomszéd Ciffer községbe hajtattak orvosért, de mire aj megérkezett, a leány elvérzett Svorc njév hajnalán önként jelentkezett a csend­őrségen s elmondotta szörnyű tettét — A leány megmérgezte az életemet, ezért bosz- szultam meg magam, de bűnhődni akarok, — mon­dotta. A gyilkos legényt ma behozták az államügyész­ségre, ahol dr. Markoviig vizsgálóbíró kihallgatta. Pénteken bírósági bizottság száll ü a helyszíni szemle megtartására. A szerencsétlen leány holttestét a bazini járásbí­róság intézkedésére tegnap fölboneolfcák s megálla­pították, hogy a revolvergolyó a szív burkolatát fúrta keresztül. A lövée föltétien halálos volt. Göring romantikus svéd szerelme és uj házassága Párisi hírek szerint elhunyt felesége húgát veszi el a porosz miniszterelnök Páris, január 3. Az Excelsior érdekes cikket közöl Göring porosz miniszterelnök állítólag tervbevett házasságáról, melynek hire már bejárta a világsajtót. A berlini szalonokban, a követségeken és a kormányhoz közelálló körökben már ré­gebben úgy tudták, hogy Göring házasodni készül. A hirt hivatalosan ugyan nem erő­sítették .meg, de meg sem cáfolták miindez- ideig. Sem Göring barátai, sem közvetlen környezete nem tiltakozott ellene. A hír nagy meglepetést keltett Berlinben, ■mikor szélesebb körökben is elterjedt. A berliniek nehezen tudják elképzelni Göringet, mint szerelmi regények hősét. A porosz miniszterelnök úgy szerepel a tö­megek előtt, mint vasember, akihez nem tud hozzáférni semmi emberi gyöngeség. Ez a zord katona azonban most — mint irjá'k — olyan szerelmi történet középpontjába került, amely a legnagyobb mértékben alkalmas volna romantikus költők megihletésére. A történet előzményei még a háború befe­jezését követő évekre nyúlnak vissza. Göring a háború után elhagyta Németországot és Svédországban keresett elhelyezkedést. Egy nagy svéd repülővállaliat alkalmazta a kitűnő pilótát, aki egy darabig mint egyszerű repülő­gépvezető kereste kenyerét. Egy napon egy gazdag svéd gyárost szállí­tott hidroplánján Göring. A felszállás után egy félórával észrevette, hogy motorja nem működik többé. Le kellett tehát szállnia. Szerencsére éppen egy nagy tó fölött haladt el abban a pillanatban s le is szállott hid rop Iónjával a tóra. A tó partján kastély állott. A kastély lakói nagy érdeklődéssel figyelték a hid-roiplán leszállását. Mikor szerencsésen vízre ereszkedett a repülőgép, Göringet és az utast meghívták a kastélyba arra az időre, am.ig a repülőgépet kijavítják. A kastélyban vendégségben volt éppen egy Karin Foch nevű fiatal, elvált asszony, aki igen előkelő családból származott. A fiatalasszony és a pilóta, aki a szó szoros értelmében a fellegekből szállt le, mint egy mesebeli herceg, hamar megtetszett egy­másnak. Göring néhány nap múlva feleségül vette Karin Foehot és vele együtt visszatért Németországba. Nyugodtan éltek egészen a híres müncheni p üresig. Göringnek, aki élénk részt vett a puccs előkészítésében, feleségével együtt menekül­nie kellett Németországból. Bajorországon ke­resztül akartak Olaszországba jutni. De a rendőrség már üldözte Göringet és igy nem folytathatták vonaton útjukat. Gyalog mentek a határ felé. Felesége mindenütt hűségesen Gyomaraartnltengéee, gyomorégése végleg megszűnik dr. Sztankay-féle ,Hajdúin* használata mellett. A „Haj­lóin* a gyomor- és bélfekélyt kitünően gyógyítja, a gyomor érzékenységét csök­kenti. A beteg munkakedve fokozódik és ‘áradsági érzése elmúlik. Egy üveg ,Hajdúin* ára 22-50 korona, 8 üveg vé­telénél frankó postai szállítás. Vezér­képviselet CSR részére „Vörösrák* gyógyszertár, Bratislava (Mihálykapu). követte Göringet, de alig érkeztek meg Olas®- országba, beteg lett a kiállott fáradtság kö­vetkeztében. Gyógyíthatatlan betegséget ka­pott, amelybe aztán néhány év múlva bele­pusztult. Mikor meghalt, Göringnek már nagy be­folyása volt Németországban s nagyon híres volt a külföldön is. A nemzeti szocialista párt egyik legtöbb vezetője volt ekkor. Felesége halála után gyakran utazott Svédországba Göring. Elhunyt felesége családjával igen jé barát­ságban maradt. Göring egyik sógornője rendkívül hasonlít halott nővéréhez. Egy ismert svéd festő felesége volt ez az asz- szony, nemrég maradt özvegyen három gyer­mekkel. A gyermekek neveléséről a férj ha­lála óta Göring gondoskodik és általában 5 gondoskodik a szegény sorba jutott családról. Mióta porosz miniszterelnök lett. azóta is époly gyakran utazik Svédországba Göring, mint azelőtt, mindig inkognitóban. Sokáig politikai okoknak tulajdonították ezeket az utazásokat. Csak most derült ki a titokzatos svédországi utak igazi oka. Göring állítólag néhány hét múlva házas­ságot fog kötni özvegyen maradt sógor­nőjével. Berlinben azonban mást emlegetnek mint Göring jövendőbeli feleségét. A miniszterelnök állítólag Sanomin kis­asszonyt, a szép moziszinésznőt fogja fele­ségül venni. Az Excelsior szerint ez a hir nem alapos. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy Göring a sógornőjével fog házasságot kötni. Akárhogy is áll a dolog, majdnem biztosra lehet venni, hogy a közeljövőiben meg­házasodik. SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA FÖLDES?* (56) De hát Janinak mindig volt valami kifogá­sa a Kishioséra való hazamenetel ellen. — Pedig szerettem volna, ha hazam együnk. Már három éjszakát az állomási inspekciós- szoba priccsén aludtam át. Azaz hogy — ki tud olyan lármában aludni? Most hát gondol­kodjunk azon, hol találunk Pozsonyban olyan csendes, lehetőleg félreeső szállodát, amely méltó legyen arra a megtiszteltetésre, hogy Nagy János (és neje négy évi távoliét után... — Ugyan, dehogy! Te csak menj haza a fél­hetessel! Pihend ki magadat! Rád fér, nem jól nézel ki... — Úgy látszik, igazán nagyon nyúzott az ábrázatám — mondta Juci szomorúan — Nem, ellenkezőleg! Nem úgy értettem! De értsd meg: Két hét a piszkos, túlzsúfolt vonaton! Majd ha rendben leszek, kétezer­be romszor megfürdöm... Van útiköltséged? Itt van 100 rubel, akarom mondani korona! Hát hiszen ez rendben volna. Bár — egy férj, apa, aki három éve nem látta a családját, — a mesében legalább — elsősorban a csa­ládjához siet. De Jani, ugy létezik kivétel. Gsak az a csúnya oldal pillantása ne volna. Nem ba j, majd leszokik róla Luosén. LXXV. AMIRŐL AZ ASSZONY NEM TUD Mikor Jucit elvitte a vonat, Jani sietett a fürdőibe. Útközben egy készáru üzletben ruhát vett, fehérneműt, kalapot. A fürdőből a szál­lodába ment, ahol két szobát vett ki egymás mellett. Az egyiket magának, a másikat egy orosz nevű hölgynek, gyermekével. Ez a hölgy eddig ott várt, türelmeden a vasút állomási váróteremben, reggel óta, étien számiján. Jani aztán, egy ügyvéd barátját kereste fel. — Nem haragszol, hogy este zavarlak? A dolog tudniillik sürgős. — Kérlek, szívesen! Miről van szó? — Egy kicsit kényes ügy. De ha meghall­gatsz: meg is ér lesz talán. — Miről van szó? — Válni akarok a feleségemtől. — Micsoda? — Megállj csak! Először is adj ide egy ügy­védi megfbizó blankettát, hadd Írjam alá. Aztán beszélek. Addig egy szót se! — Tessék. Nos? Minő alapon akarod a vá­lópert beadni? — Ezt majd te mondod meg, az ügyvéd. Én csak elmondom az én történelemét. — Tessék. Foglalj helyet! Gyújts rá! — Köszönöm! Tehát elhagyva az elhagyan- dókat, ott kezdem, hogy a kraszmojarszky tá­borban én nekem nem volt rossz dolgom. Jól tudok szlovákul, hát játszva tanultam meg az orosz nyelvet. így aztán magyar é® német tol­mácsnak használtak. Meg a hadifogoly tiszti- étkezdét is én vezettem, mint aféle félig-med- dig vendéglős-féle embert*. De hamarosan a nyakamba szakadt az orosz tisztiétkezde is, mert az ő menázsi-tisztjük, egy iszákos, lusta, rendetlen ember, .mindent az én nyakamba sózott. Még a pénztárt is nálam tartotta, mert tudta magáról, hogy ő elinná. Pedig becsüle­tes ember volt. — Nem rossz. — így aztán meglehetős szabadon jártam- keltem. A hadifogoly legénység kint dolgozott a civil-üzemekben, az maga kereste meg a kenyerét; — mi tisztek 50 rubelt kaptunk ha­vonta. — Pardon, egy kicsit rövidebben. — Jól van! Hát mondom, én meglehetősen szabadon jártaim, s az a bolond muszka mená­zsi tiszt igen büszke volt rám, elvitt az ottani előkelőségek estélyeire is, ahol én tőlem ipar­kodtak ellesni a bolondok a nyugati kultúrát. Hát, rájuk fért, az igaz. Így tőlem vette át egész Ázsia az úszónadrág használatának di­vatját fürdés közben. — Nagyon érdekes, de a tárgyra nem tarto­zik. — De arra tartozik. Mert fürödni azelőtt is íürödtek, még hozzá közösen a hölgyek s az urak, de ugy, mint a malacok: fürdőruha nél­kül. — Helyes lehetett. — Aki helyes: helyes úgyis. Szinte sajnál­tam, hogy elciviilizáltam őket, mert volt egy nagyon szép georgiai lány. A neve mellékes, nem is kell, hogy szerepeljen a válóperben. — Mellékesnek mellékes. De azért szere­pelni fog. Majd kinyomozza az ellenifél. — Egy jómódú virágkereskedő lánya. — Szóval szeretted a virágot és nem fél­tetted. a szivedet. — Várj csak. A fürdőiben egy kicsit barát­koztunk, ugy, szembeszéddel, messziről De másnap az orosz étkezde díszvacsorát adott, valami állítólagos diadal megünneplésére El­megyek, asztaldíszül virágot venni az egyet­len virágboltba — hát ott találom az én hab- testű vízitündéremet. Nem sok dolga volt az­nap, könyvet olvasott. Ahogy elkezdi össze­válogatni a virágokat, én felveszem a könyvet Érteni nem értettem belőle egy szót se, mert khartveli nyelven volt. De az illusztrációkban ráismertem Zichy Mihály kezevonására. Kér­dem a leányt: mi ez? Azt mondja: Rusztaveli Tarielje. Hát ebből se tudtam semmit. Mikor megtudta, hogy Zichy Mihály honfitársa va­gyok, kész volt köztünk a barátság. Vállalko­zott rá, hogy elmagyarázza nekem a könyv tartalmát. Tudod, mi magyarok, ott Ázsiában mind érdeklődtünk, minden nyelvészeti do­log iránt. Eljártam hozzájuk naponta. És ez volt a szerencsém/ De nem is volt kellemet­len. A párdudbőrös lovagnak ugyan sem a magyar nyelvvel, sem a magyar mondákkal nem volt semmi közössége, de a leány helyes volt és — szívesen magyarázta nekem a Nesz- táp Daredsán szerelmi történetét. Köziben a kint dolgozó legénység, aki előtt a népek szabadabban nyilatkoztak, meghal­lotta, hogy az oroszok közt forradalom van ki­törőiben. Volt egy birkaképü, de annál ügye­sebb emberem, civilben olyan Sherlock Hol- mes-féle, de ott szakács volt, az hozta a jelen­téseket. Megtudtuk tőle, hogy a polgári la­kosság, a legénység, de még az orosz tiszti­kar jórésze is benne van a forradalmi ligá­ban. Tiszti gyűlést tartottunk, s elhatároztuk, hogy kémjelentést küldünk haza. — Kinek küldted? — A feleségemnek. — És mi lett? — Baj. A jelien lest itt elcsípte valami orosz kém. Visszajelentette. — Ez egy adat. Ezt felhasználhatjuk. — Mi már akkor a Tariel utolsó fejezeté­nél tartottunk. Vagyis: (neked elmondhatom, hiszen ügyvédem vagy) Akarva nem akarva beleszerettünk egymásba. Kétségbeesel ten kerültünk minden témát, ami szerelem vallás­ra vezethet, de az a fene setappell! Na, nem történt semmi. Legalább akkor még nem. De a kémjelentés miatt baj volt. Az itteni kém azt is megjelentette, hogy a jelentést én küld­tem. A forradalmat elfojtották, engem pedig kémkedésért halálra ítéltek­— Ejhal — A legnagyobb baj az voflt, hogy kétféléi. — Hogyan? — A haditörvényszék is, meg a forradalmi liga is. Nem ért a fejem öt kopekát. — És hogy menekültél meg? — A lány mentett meg. Azt hiszem, ret­tentő összeget fizetett értem. — Honnan vette a pénzt? — Feltörte az apja pénzesládáját. így hált mikor hihetetlen ravaszsággal kimentett, kénytelen voltam magammal vinni. És ez nem voflt kellemetlen. — Mert a leány helyes volt — Azért sem. De nagyon hasznos is volt. Ismerte egész Ázsiát. És a fonradalmi szer­vezetek jelszavait. Simán eljutottunk Tinié­be, ahonnan a leány származott. Ott mint férj és feleség végigviziteltük a rokonságot, a lo­pott pénz maradékán boltot nyitottunk, és .., — Fogadjunk I — Megnyerted a fogadást. Megszületett a kis Tariel. Folytatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom