Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-27 / 23. (3575.) szám
1966 fcuraAr 27, nMirnap. aSsZ°NyOk LaPjA Mátvány~e nőnek születni Aid és a A nők nem szeretik a szemüveget. Mármint eajátmaguikon. Mert, hogy mások (értsd: férfiak) hordanak-e ilyen szerszámot, vagy sem, azzal nem sokat törődnek. De minden fiatal nő egyenesen irtózik attól a gondolattól, hogy ivét bekeretezett üveggel szerelje fel a fülét vagy az orrát. Nagy ritkaság, nagyon-nagyon rövidlátó az a nő, aki rászánja magát, hogy utcán, társaságban pápaszemet tegyen az orrára. Otthon, a.z még hagyján, — de mások előtt, Isten ments! Ha egy nőnek gyengülni kezd a látása, eszébe 6em jut, hogy szemorvoshoz menjen el és megkérdezze: hány dioptriáé üvegre van szükségem? Inkább hunyorognak, ráncolják a homlokukat, felhúzzák az orrukat a fejük búbjáig, lerántják szempillájukat az állukig, de világért sem viselnének szemüveget. Bizonyára okuk van rá. Egy szellemes és rendkívüli rövidlátó hölgy azt mondotta: a szem a lélek tükre s ők azt a tükröt semmivel sem akarják elhomályosítani! Pedig abból, hogy a rövidlátó nők nem hajlandók szemüveget feltenni, sok kellemetlenség származik. Az még az enyhébb esetek közé tartozik, hogy az ismerőseiket nem ismerik fel és akikkel tegnap még vidáman együtt bridzseztek, azoknak máma nem köszönnek vissza, egyszerűen azért, mert nem látják őket. Súlyosabb dolog azonban ennek a fordítottja, amikor — ismerősnek vélve —. bűbájos mosollyal bólintanak vadidegen férfiak felé. A férfiak, sajnos, nem mind tartják magukat a legszigorúbb illemkódex által előirt feszes szabályokhoz e bizony megtörténik, hogy a. csinos, de rövidlátó hölgy tévmosolyát félre- magyarázzák... Kinek nem tűnt fel, hogy „lépcsős41 helyen mennyi a csetlő-botló nő? Férfiaknál nem tapasztaljuk, de annál inkább nőknél, hogy két lépcsőt lépnek egy helyett és egyet kettő helyett. Nekiütköznek az oszlopoknak, megbotlanak a küszöbökön, nekimennek embertársa- iknak, még az is megesik néha, hogy végig- vágódnak a földön. Ezek a hölgyek is a tosz- SBullátók seregébe tartoznak, de szemüveget nem tennének fel a világ minden kincséért sem. Némelyiknél van ugyan szépki vitelü lornyon, de inkább csak dísznek. Nem szeretik használni. Inkább tétováznak, botladoznak, összeütköznek, végső esetben el is esnek, de szemüvegről, óh, arról szó sem lehet! Megkérdeztem egy optikust, van-e sok nő a vásárlói között? — Sok? Dehogyis! Vásárlóim között legkevesebb a- nő, azok közül is a legtöbb öregasszony. akik már tényleg nem tudnak szemüveg nélkül boldogulni. Ha, elvétve bejön egy fiatal nő szemüvegért, látható idegenkedéssel teszi az orrára. „Rémesen nézek ki!“ — mondják kétségbeesetten és hozzáteszik, hogy csak házi használatra kell, otthonra, mert: „kicsit gyenge a szemem olvasáshoz11, — pedig valójában néha két lépésnyire sem látnak jól. Persze, az ilyesmi megbosszulja magát, mert a szem a gyógyító vagy javító szemüveg nélkül tovább romlik s akinek esetleg egész életén át elég lett volna gyenge szemüveg, az negyvenéves korában kénytelen a legerősebb üveget megvenni, hogy látni tudjon. De hát kérem, ez igy van, ilyenek a nők!... Aztán megkérdeztem egy nőt is, aki szemüveg híján sokkal kevesebbet lát a világból, mint szeretné, miért nem visel s általában miért nem viselnek szemüveget a rövidlátó nők? — Egész őszintén beszéljek? Jó' A szem- Üvegkérdésben a való ok és az egyetlen ok: a hiúság! Nem viselünk szemüveget, mert azt hisszük, rontja az arcunkat, a szépségünket. De hát hogy is lehet például elképzelni azt, hogy egy estélyi ruhás hölgy fekete keretes pápaszemmel jelenjen meg! iSzörnyü látvány lenne!... A szemüveg különben sem. semmiképpen nem áll jól a nőknek, eltakarja a szemet, a félarcot, sokszor megváltoztatja az egész arck"fejezést, a karaktert. És nem vétek a szép fekete, barna vagy kék szemet, üveg alá rejteni? így hát inkább elviseljük a szem- ü vegnélikü 1 béggel járó kellemetlenségeket, minthogy kevésbé csinosak legyünk. Azonkívül: a szemüveg öregít! Ez pedig olyan súlyos tulajdonsága a szemüvegnek, amit a nők sohasem fognak megbocsájtani neki. Tehát a nő a szemüvegre mindig ellenségesen fog tekinteni. Ez a ezi.íjigazság ebben a kérdésben, — a lélek tükre és a hasonló kifogások szép szólamok, de — hamisak! Régi időkben nem merült fel ilyen probléma. Egyetlen nőnek sem jutott eszébe, tanakodni azon, jobb lett-e volna férfinak születni. A nőt arra nevelték, hogy életcélja és hivatása: hitvesnek és anyának lenni. Ezt — kevés kivétellel — el is ér* ték s boldogok, elégedettek voltak a családi élet keretein belül. Nem is vágyakoztak másra. Nem kívántak kilépni a közéletbe. Csak a mi korunkban, mióta a nő résztvesz a politikai és közéleti harcokban, mióta a levegőben, vizen és szárazon versenytársa akar lenni a férfinak, azóta zsúfolódnak a nők körül a különböző problémák, a megoldható és megoldhatatlan problémák százai. Azóta elmélkednek és vitakoznak oly sokat a nők azon, vájjon jól van-e igy, ahogy ma van, elértek-e már eleget vagy követeljenek még többet? Az idők változása hozta magával, hogy a nők tábora két részre szakadt. Az egyik résznek az a fel* fogása, a nők természetének ma is az felel meg legjobban, ha a családi élet keretén belül tevékenykedik, — a másik oldal pedig jogokról szónokol, elégedetlen és köretelődzik. Ez utóbbiak közé tartozik Sackwille-West angol írónő is, aki „Hátrány-e nőnek születni?" eimmel tartott most előadást Londoniján. — Ha végigtannhnányozzuk a mai női társadalom szociális és gazdasági helyzetét, összehasonlítják munkájának értékét a szolgáltatásokkal, — mondja az írónő, — akkor belátjuk, hogy nőnek születni manapság — hátrány! A nő már szüleié’ sekor hátránnyal indul a férfiakkal szembeu. Ha fingyermek születik, ezt diadalmasan jelentik be az ismerősöknek, ha pedig leányzó az újszülött, akkor sajnálkozással, sokszor bosszúsággal fogadják érkezését. „Csali leány", — mondja gyakran az apa sa- vanykásan, mig a, fin születésekor boldog örömkiáltásban tör ki. Ez a mellőzés végigkíséri a nőt egé z életén. Vagy nem engedik megfelelően érvényesülni, vagy ha a férfiak által elébe rakott akadályok dacára is eredményeket ér el, akkor azt leki- esfnylik, nem méltányolják eléggé. Viszont, ha a férfiak érnek el sikert valami tipikusan női foglal* kozási ágban (mint például főzés, raliaszaba-s), akkor ezt dicsérőleg kürtölik világgá. Ma már, sajnos, úgyszólván általános vélemény is, hogy a férfiak közül kerülnek ki a legjobb szakácsok) női szabók, divattervezők, sth. . ^5 .-. . < — Azt mondják — folytatta Sackwille-West asz* London, január. Az angol férfi szilárd jelleme, egész egyénisége s az a mód, amellyel aránylag rövid idő alatt a világ ura lett: nem vélelienség, hanem ősi adottság és a speciális angol élet szükségszerű következménye. Hogy a Sziget- ország női társadalma mindvégig előnyben részesíti saját férfiait az idegenekkel szemben, ez is a nevelés sajátosságának különös virága. Hogy ezek a nemes virágok honnan erednek, milyen gyökerekből táplálkoznak, azt csak az látja, aki huzamosabb időt töltött el Angliában, különösen pedig az angol egyetemeken. Az angol „middle Schoor‘-okban s a különböző college-okban a tanulók mindenekelőtt megismerkednek a „mens sana in corpore sano“ jelmondat jelentőségével, ami sehol a világon nem érvényesül oly intenziven, mint éppen a Szigetország iskoláiban. Szinte azt állíthatnék, hogy az angol diákok talán már túlzásba is viszik a sport-életet. Tény, hogy peroentualiter ők sokkal több időt szánnak a testi, mint a szellemi fejlődés biztosítására. Az angol diák kétségkívül büszkébb arra, hogyha tagja lehetett valami győztes válogatott team-nek, mint arra, hogy esetleg emi- nenter végezte iskoláit. Ez az érdekes jellemvonás mindig atavisztikus, mert hiszen ugyanaz fellelhető az angol diáklányokban, de a fiatalok szüleiben is, sőt, változatlan családi tradíció, hogy ha az apa valamely sportágban kiváló volt, az ivadéknak feltétlenül követnie kell az apa vagy ős nemes példáját, ha nem akarja magát kitenni a család és valamennyi rokon haragjának Angliában a kalkulus nem lényeges. Lényeg, hogy a diák bármilyen eredménnyel, de elvégezze iskoláit! Ezzel szemben egy győzelmi serleg dicső&égszáraba megy s foltétleszony — menjen férjhez a nő! Az ám, de manapság a férjhezmené8 nem olyan könnyű! Itt is hátrányban vannak a nők a férfiakkal szemben. Míg a férfi, ha akar, feltétlenül talál magának élettárral, nagyon sok nő akarata ellenére kénytelen pártában maradni, egyszerűen ezért, mert — mint tudjuk —■ a férfiak száma a háború óta jelentékenyen kisebb, mint a nőké. Ha mindezeket végiggondoljuk, akkor tényleg azt kel! kívánnunk, amit az apák szoktak: inkább fiuk szülessenek, mint ,,csak leányok". De éppen azért az a nő, aki rájött arra, mennyi hátránya van az életben a férfiakkal szemben, nem le* hét egészen elégedett és boldog. Legboldogabbak ma is azok a nők, — Jelentette ki az írónő, — ak'k az indus asszonyok típusához tartoznak, vagyis akik alá tudják magukat vetni egy férfi akaratának, rabszolgák gyanánt tudnak élni a férj mellett! Sackwille-West asszony előadásához többen is hozzászóltak s szó szó után parázs vita kerekedett a kérdésről. Miss Emily Parker, az angol nőmozgalmak egyik vezető tagja, elismeréssel adózott az Írónőnek és szintén hangoztatta, hogy a máj világban bizony „nagy hátrány nőnek születni". A férfiak gúnyolódnak, hogy egyes nők azt hiszik, a függetlenség elengedhetetlen kelléke: a feminista klub, lapos cipősarok és a whlskytől vörös orr. A va’óság az — mondotta Miss Parker — hogy a körülmények kényszerítenek sok nőt arra, hogy más utón járjon, mint a régi világ asszonya. Ezt a férfiaknak be kel! iáíniok és segíteniük kell a „lapossarku nőket" céljaik eléréséhez. Végül Mrs Gregory szólt hozzá a kérdéshez és megemlítette, hogy amikor Annália Earhardt, a bátor pilótanő, nemrégiben átrepülte a Csendes* óceánt és leszállt Kaliforniában, férje az örömhír hallatára ezt mondotta: — Inkább babyval ajándékozott volna meg a feleségem, mint repülőbravurral . • . — Ez tökéletesen jellemző a mai férfiak gondolkodására — jegyezte meg lenézően Mrs. Gregory7. •Jellemző —- de nem a pilótanő férjének van mégis csalt igaza? : Bartók Irén. nül helyet kap a család töfohi tagja által szerzett trófeái között, mig egy7 iskolai bizonyítvány sikere fölölt elsiklanak az angol idők. Az egyetemi évek három csoportra tagozódnak. Ezek: tanulás, sport és fiirt. Az arányszám azonban — alig hinnők — egyáltalán nem a tudományok oldalán van! Az egyetemi ifjú éleiében fordulópontot a flört jelent, inért az angol fiatalember ezen a téren kezdi meg társadalmi, egyben pedig társasági életét, a különböző klubok látogatását s ekkor kezd kidomborodni benne az a tulajdonság, amit odaát „eharming fellow“-nak hívnak. Minél szolgálatrakészebb, hasznavehe- tőbb, minél kellemesebb társalgó, annál nagyobb a sánsza az élet első, de legkomolyabb etappejánál, ami döntő jelentőséget ád az életnek: a nőknél. A kellemes és csinos partnereket — akikről leérzik a testi erő biztonsága és a hidegvíz illata — az angol nők mindenekfölött szeretik, tisztelik és megbe csülik, mert hiszen mindenütt, de különösen az angol társasági életben nagy tekintély és nélkülözhetetlen szórakoztató egy jó táncos, golf-, séta- vagy tenniszpartner! Az angol férfi szerelme majdnem mindig az egyetemi évek folyamán születik. De a komoly szerelem mellett egyetlen angol egyetemista sem mulasztja el, hogy becsületes rajongásával körül ne vegyen egy-egy tiszta- életű, de rendszerint művészettel foglalkozó második számú ideált, akinek közelében és segítségével szert tesz az úgynevezett „eve- ning dress" sajátságos és az általános intelligencia terén nagyjelentőségű csiszolódásra. Ennek a rajongó ismeretségnek azonban soha sincs komoly alapja s a házasság napjával rendkívül kedvesen, utógondolatok nélkül abbahagyják ezt a barátságot. Amikor az egyetemi tanulmányok befejeződlek, akkor már sokkal komolyabb dolgok Tanulás^ sporf? fiirt: az angol férfi három jelszava következnek. Ez ama időpont, mikor a fin sorsába beleszól az apa. Ha a családfő úgy kívánja, egy-két évi „business“-gyakorlat kivetkezik, akár a gyarmatokon, akár a tengereken, ahol az a legcélravezetőbb. Az összeköttetésektől függ, hogy a fiatalembert a katonasághoz teszik-e be, vagy elküldik elefánt- agyarakat keresni a legsötétebb Afrikába. Ritka, hogy a ledoktorált ifjú azonnal vállalathoz kerüljön, először megtanítják arra, hogy a világon elemek és szenvedések is létezhetnek. Ezzel aztán vég© a bolondos, rajongó, rózsaszínű álmodozásnak, vége mindennek, ami a fiatal éveket oly gyönyörűvé varázsolja. Komoly, odaadó munka következik, munka az életért, a jövőért, a családért. Munka azért, hogy a fészekrakás minél jobban sikerüljön. Vége a flörtnek, vége a dalnak. Es az angol ifjú ugyanazzal az akarással, amely az egyetemi évek alatt belesodorta őt a társasági forgatagba, beleveti magát uj hivatásába is. Ez a titka annak, hogy odaát a munkát és a munka nyomán fakadt tisztes erényeket oly erős kézzel tudják összetartani. A három jelszó: tanulás, sport és fiirt immár más színezetben élik tovább magukat az angol férfi jövőjében. Csak a mindent rózsaszínűvé festő máz marad el s a tánc a nőkkel, a beszéd a szépekkel, a mód, ami azelőtt annyira más volt, most parallel halad a komoly és tiszta, férfias élet nyugodt, flegmás követelményeivel, Mivel az angol férfi soha el nem tér ezektől az ősi szabályoktól, melyek életét meghatározott szakokra osztják be: ezért kell elismernünk, hogy ők a világ legigazibb, legkomolyabb és leghatározottabb térfiai, ami mégis csak nagy dicsőség oly nemzet számára, amelynek a múltjában sokkal több a társadalmi kisiklás, mint sok más nép ősiségiben. Az igazi gentlemenek ma Angliában teremnek s hogy ez igy van, abban nagy része van a három jelszónak, közöttük talán a legkáprázatosabbnak, amit úgy hívnak: szerelem! A téli sportok kozmetikája A jég- és hósport. híveinek nagy örömére itt a várva várt Tél apó. A korcsolyapályák mindenütt megtelnek, a hegyoldalakat ellepik a tielők seregei. Ezért aktuális most arról beszélnünk, hogy mi jót és mi rosszat jelentenek ezek a sportok a női szépség és általában a bőr egészsége szempontjából s mit keli tennünk, hogy a káros hatásokat kiküszöbölhessük. A szabad levegő kedvezően befolyásolja az egész szervezet egészségi állapotát, a bőr anyagcseréjét élénkíti és edzi a bőrt. A hóról visszaverődött napsugarak a bőrön élősködő baktériumokat pusztítják és nemcsak a bőrt szépítik, de még betegségeket is tudnak gyógyítani. Mindezzel tisztában vannak hölgyeink és talán éppen ezért hódolnak oly szenvedéllyel a téli sportoknak. Figyelmeztetnünk kell azonban őket, hogy a természet semmiben sem tűri a túlzásokat s igy a téli sportolásban sem. Szabályra int a sok fagyott orr, barnafoltos vagy szeplős arc, repedezett és gyulladásos bőr, — a természetnek mind megannyi tiltak ozó jele az óvatosság nélküli síelés és korcsolyázás ellen. A sportolónak tudnia kell ugyanis, hogy a hóról visszavert napsugarak és a magaslati napfény éppen olyan, vagy még erősebb hatású, mint a nyári nap, tehát bőrgyulladást, ezeplőket, barna foltokat, sőt napszurást is okozhat. Éppen ezért a hegyi túrákon résztvevőknek téli időben, vagy havasokon széles ka- rimáju, leghelyesebben piros, sárga vagy barna kalapot kell hordaniok, ugyanilyen színű fátyollal. A blúzt Is ilyen színekben kell megválasztani és azon nem szabad áttört vagy színes mintának sem lennie. Erősebb napsütésben tanácsos még sárga napellenzőt és szemüveget is használni. Ha pedig érzékenyebb bőrű valaki, akkor még ennyi óvatosság is kevésnek bizonyul. Ilyen esetekben úgynevezett fényvédő (kiivin tartalmú) krémet, vagy kenőcsöt és pirosas vagy ocker púdert kell használni. Ilymódon megvédheti magát mindenki a túlságos napsugárzás káros hatásaitól. De van más veszély is, ami a téli sportot űzőkre leselkedik: a nagy hideg. Ez ellen a ruházat kellő meg- válogatásán kivűl azzal lehet védekezni, hogy korcsolyázás, vagy síelés, téli túrázás előtt és alatt, nem szabad szeszes italokat fogyasztanunk, elég bő cipőt és keztytit kell viselnünk és az esetleg használt fátyolt nem szabad olyan feszesen megkötnünk, hogy az orrunkat, állunkat szó-, ritsa. Arra is gondoljunk, hogy sportolás közben a szél túlságosan kiszárítja bőrünket, mely ezáltal cserepessé, repedezővó válhat. Ezért a szabad sportok űzóse előtt a szélnek kitett testrészeket, elsősorban az arcot, kenjük be valami jófajta krémmel, melynek feleslegét, töröljük le. Ha minden alkalommal követni fogjuk, vzeket. a tanácsokat, akkor a téli sport, kozm:; i'-y szempontból is az lesz, aminek lennie kell: az egészség megőrzője és a szépség fokozó ja. H. Al-nó dr. % US RLAP
