Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-26 / 22. (3574.) szám
t>mgaiA\\g£a&hirlab 1935 január 26, szómmal magával hozott kötelet. Ezen a kötélen mászott fel az emeletre a tu- lajdonképeni gyilkos, Gert Schubert. A pincér Gert Schubertét nem ismerte es a szállodában való jelenlétéről senki sem tudott. Karlsbach kisasszony egyedül maradt Formis- sal a földszinten s valószínűleg ő volt az, aki a mérnököt szobájába csalta, ahol meggyilkolták. A szobába való csalás és detonáció közötti hosszú idő arra enged következtetni, hogy a gyilkosok szadista módon közölték a mérnökkel, hogy meg fogják ölni. Azután agyonlőtték Formist és holttestét átcipelték a 6-os szobába. Ebben a pillanatban jelent meg a folyosón Flie- ger, a szálloda pincére, akit a lövések zaja tett figyelmessé. A gyilkosok töltött revolverrel elkergették a pincért, majd fölgyujtották a 6-os számú szoba ágyát és a kötélen leereszkedtek a szabadba. Bizonyára nem számítottak azzal, hogy akkora egéruthoz jutnak, mint amennyit később a közbejött körülmények miatt nyertek és az ágy fölgyujtásával meg akarták nehezíteni a nyomozást. A három gyilkos a készenlétben álló autóhoz futott. A kötélen és az autóhoz vezető utón vérnyomok láthatók, amiből arra lehet következtetni, hogy az egyik merénylő dulakodás közben megsebesült. fii eiőzmémev A szálló bérlője a következőképen adja elő az előzményeket: — A két fiatal vendég, aki a gyilkosság napján érkezett, az elmúlt hét csütörtökén már itt volt a szállómban. Hans Müller az előkelőén öltözött kiéli kereskedő és elegáns barátnője, Edit Karlsbach sikirándulást csináltak a környéken, do amikor látták, hogy kevés a hó, estefelé elutaztak. Az étteremben véletlenül megismerkedtek Formissal, a szálloda egyetlen vendégével. A fiatalemberek elutazása után Formis elmesélte a szálloda bérlőjének, hogy mit meséltek a vendégek. Hans Müller azért érkezett Prágába, hogy nagyobb tranzakciót végezzen ipari olajokkal. Sajnos, az üzlet elhúzódott s igy hosszabb ideig kénytelen maradni. Záhoriban a vidék rendkívül tetszett neki és barátnőjével együtt megígérte, hogy visszatér. —- Amikor szerdán visszatértek, beírták nevüket az idegenkönyvbe és szívélyesen üdvözölték régi ismerősüket, Formis mérnököt. Hogy miről beszélgettek, nem tudom. Kilenc órakor Müller kijelentette, hogy nem jól érzi i magát és aludni megy. Elvitte a 4-es számú | szoba kulcsát és fölment az emeletre. Tiz óra- i kor Edith Karlsbach és Formis mérnök is el- j hagyták az éttermet. Fél tizenegy lehetett, ami- í kor a lövések zaja fölriasztotta a szállodát. ; Flieger Károly pikoló a konyhából fölrohant az í emeletre, mig mi egyedül maradtunk a szálloda konyhájában. Miért nem értesítették a csendérséget! Egyelőre teljesen tisztázatlan, hogy a szállótulajdonos miért nem értesítette még az éjszaka folyamán a csendörséget. A szálló személyzete az éjszakát rettegve töltötte. Senki ; mozdulni sem mert A konyhába füst hatolt be, 1 de egyébként teljes csönd uralkodott. A pikoló | nem jött vissza a konyhába. Csak reggel fél I nyolckor mesélte el főnökének azt, ami tör- ! tént. fi p kóló késiéi — Fölmentem az emeleti folyosóra és majdnem beleütköztem abba a férfiba, aki háttal állt és belebámult a szobába — mesélte később a pikoló. — Megismertem, Ean6 Müller volt. Láttam, hogy Edit Karlsbach elájult és Müller magához igyekezett őt téríteni. Müller hirtelen megfordult, revolvert szegezett rám és rám ordított: „Kezeket fel!4* Valamit mondott né- : metül, amit nem értettem. Csak azt hallottam, ! hogy a szobámba, küld. Ijedtemben berohan- | tam szobámba és mozdulni sem mertem. | A kis pikoló rettegése okozta tehát, hogy a szálloda tulajdonosa nem értesitette a csendőrséget kellő időben. Bizonyára megnyugodott, amikor látta, hogy a lövéseket nem követi semmi, senki a szállót el nem hagyja és mindenütt csend van. Tizenegy óra múlt el a gyilkosság elkövetése óta, amig végre értesítették a csendőrséget a dologról. Flieger Ká* roly pikoló ekkor is azon a véleményen volt, hogy a szállodában valószínűleg Edit Karls- bachot gyilkolták meg, mert őt látta ájultan. A menekülés Ritkán történik meg, hogy e rendőrség egy bűntett elkövetése után azonnal úgy a kezében tartja az összes adatokat, mint ebben az esetiben e a különleges körülmények miatt mégsem' akadhat a gyilkosok nyomára. A tizenöt órás egérutat lehetetlen volt behozni. A Csehszlovák Távirati Iroda a merénylők meneküléséről a következő jelentést adta ki: — Az IA 48.259 számú német autó január 24-én hajnalban hagyta el Csehszlovákia területét, de nem azokkal az utasokkal, akik január 13-án vele jöttek Csehszlovákiába. A schneebergi halárállomáson Cáp pénzügyőr csütörtök hajnalban három órakor a határ épület kéziében egy üres német birodalmi autót talált, amelyben néni voll semmi más, csak egy koffer és két pár si. Megállapította, hogy ez az az autó, amely január 13-án ugyanezen, a ha áralloniáson jött Csehszlovákiába. A határőr természetesen még semmit sem tudott a gyilkosságról. Két órával később a szász- országi Rosenthal határmenti község egyik lakosa jelentkezett Cápnál, akit a határon látásból ismert és átnyújtotta Hans Müller levelét, amelyben az autó tulajdonosa arra kéri a csehszlovák határőröket, hogy adjá k át az üres au lót a ro- senthali lakosnak, aki áthozza azt Szászorszagba, ügy állította he a dolgot, mintha a sikirándnláa közben eltévedt volna s gyalog más határállomáson lép le volna át a határt. Cáp átadta az irás felmutatójának a kocsit, mire az hat órakor átvitte az autót Szászországba. Átkelés a szászországi határon A vizsgálat szerint a tettesek éjjel halkan dolgozó motorral valószínűleg a határépület közeiéig jöttek, kivárták azt a pillanatot, amikor a határőrök másutt vannak elfoglalva s gyalog átszöktek a határon, mert az autót a leeresztett sorompók miatt nem vihették át. Később egy szászországi embert átküldték a kocsiért. A nyomozás Stechowitz, január 25. A rendőrség biztosra veszi, hogy a Záhoriban elkövetett gyilkosság politikai természetű s ezért a politikai rendőrség is beavatkozott a nyomozásba. A vizsgálatot dr. Benda förendőrtanácso6 vezeti. Pénteken délelőtt Záhoriban bizottság jelent meg és átnézte a levelezést. A levelekből állítólag kitűnik, hogy Müller és Schubert összeköttetési tartott fenn néhány Prágában élő exponált külföldi állampolgárral. A csendőrség egész éjszaka nyomozott. A kiküldött bírósági bizottság pénteken délelőtt fél tizenegykor jelent meg. A szálloda nyílt verandáján ideiglenes műtőasztalt állítottak fel és a dobrisi orvosok ezen az asztalon boncolják föl a holttestet a bírósági személyek jelenlétében. A szép nő folyékonyan beszélt csehül A kornyék lakói azt állítják, hogy Edit Karlsbach folyékonyan beszélt csehül és mindig igy érintkezett a szálloda személyzetével. A rendőrség ma délelőtt a berlini rendőrséghez fordult és felvilágosítást kért az IA 48.259. sz. autó tulajdonosáról. Válasz eddig nem érkezett A vizsgálat folyamán megállapították, hogy a Mercedes- kocsi a gyilkosság elkövetésének éjszakáján csak fél tizenkét órakor futott át Stechowitzon, holott a merényletet már fél tizenegykor elkövették. Valószínű, hogy a sebesült merénylőt bekötözték és innét ered az egyórás késedelem. Ma délelőtt a helyszínén a postaügyi miniszlérium két alkalmazottja is megjelent, hogy fölülvizsgálja a Formis szobájában lévő rádiókészülékeket és megállapítsa, vájjon tényleg titkos rádióleadóállomás volt-e a szobában. A szegény hegyi falu polgármestere is megjelent a szállodában és érdeklődött, hogy milyen költségen fogják eltemetni az áldozatot. Prágában a tegnapról mára virradó éjszaka razziát tartottak a városban élő valamennyi német állampolgárnál és számos egyént beszállítottak a rendőrségre. Súlyos következmények Prága, január 26. Az országos hivatalban pénteken délelőtt tárgyalások folytak arról a kérdésről, vájjon a merénylet atán nincs-e szükség különleges és általános rendszabályok foganatosítására. Az illetékes tényezők azt beszélték meg, ■■ // / j iiAiimii vifivurL W L L I A M C R O O K E KÉM REGÉNY fi ouniu bISMM (6) V. Von Munckendorf valóban német alapossággal és pontossággal szedte napi ójegyzeteibe életének minden jelentős és az idegen szemében kissé jelentéktelennek tetsző eseményeit. Ez a pontosság és rendszeretet ott ragadt rá a potsdami katonai nevelő intézetben, ahol sorstársaival, keletporoszországi jnnkerfiukkal egyetemben készült arra az élethivatásra, amely az adósságaival küzdő porosz középfö ld b i r tokososz tál y gyermekei számára szinte szabályszerű életnorma volt. Mint fiatal gárdahadnagyot érte a háború kitörése, az orosz fronton szolgált és mert szolgálatát becsülettel, köt élesség tudőan látta el, sok kitüntetést szerzett és közvetlenül az összeomlás előtt már századosi kinevezését várta. A forradalom azután az ő életét is felforgatta. Mintáin semmi kedve nem volt hozzá, hogy a weimari hadseregben szolgáljon, követte több társa példáját és mert jó alakú, ügyes tartásn fiatalember volt, a parkettre lépett. Végig táncolta ■ egész Európát, voltak kisebb-nagyobb kalandjai és ezekről is beszámolt naplójában, mert ugyan hogy is gondolhatott volna arra, hogy ezek az írások valaha is idegen, illetéktelen kézbe kerülve, in- diszkréciót követ el. Wikenas meglehetős unalommal tanulmányozta a naplót, amelynek nem volt semmi stílusbeli készsége, olyan volt, mint. egy katonatiszt napi jelentése az élet mindennapos Frontjáról... Csak ott ébredt fel egy kevéssé érdeklődése, amikor Juanitára is sor került. Von Mun ekén dorf egy osztrák városban ismerkedett meg vele, partnerül szegődtek és egy hónapon át mint spanyol tánoosipár léptek fel az egyik előkelő mulatóban. Ebben sem volt semmi különös, állapította meg Wikenas, hiszen az ilyen élethivatásai emberek, akik keresztüil-kasnl barangolják egész Európát a Boszporusztól a Themze partjáig, az öreg kontinens különböző pontjain sokszor találkoznak egymással, hogy azután életútjuk isiméit szétváljon. Von Munckendorf és Juniata találkozása négy évvel ezelőtt volt, most isimét együtt vannak, egy városban, anélkül, hogy tudnának egymásról. A naplóból azt is megtudta Wikenas, hogy kettejük között nem volt semmi sem, amiért később talán elfogul tan kellett volna egymás szemébe nézniük. A fiainak tetszett a spanyol leány excentrikus szépsége, társaságban gyakran voltak is együtt és Munckendorf rendszerint pontosan megjegyezte, hogy hányán és mifajta emberek voltak a társaságukban. Wikenasuak feltűnt, hogy Juanita Aaisz- triálban is a tiszti társaságot favorizálta. Különösen vezérkariakkal és hírszerzőkkel tartott fenn barátságot s gyakran megfordultak körükben orosz emigránsok is, mind olyan ember, akik valami kisebb-nagyobb szerepet játszottak a cári Oroszország életében, vagy Kerenszky kormányzatának idején. Sőt Juanita viselkedését és társadalmi kapcsolatait az osztrák politikai rendőrség is gyamatsnak találhatta, mert Műn ok e ndorf fa 1 való egyiittlétiik azzal a zavaró akkorddal végződött, hogy egy szép napon a spanyol nőt kiutasították az osztrák köztársaság területéről. Ezen a napon Munok endorf kásáé rezignált | hangon irta meg szokásos napló jegyzetét, [ mert a tény száraz közlése után igy sóhajt fel: j „Scihade. Die Sacihe begann schön zu werden.“ És a következő oldalon egy képes levelezőlap volt felragasztva, amely a spanyol táncospárt ábrázolta: Senor Ibanez és Senorita Juanita, volt a kép aláírása. Mikor a naplónak a végére ért, ínegköny- nyebbülten tette le az írást a kezéből. Végeredményben egyszerű élet volt ez a Muncken- dorfé és ilyen pontos beszámoló birtokában kellemetlen meglepetések nem érhetik. Az igaz, hogy a háború előtti naplójegyzetek kissé hézagosak voltak, a fiatal gárdahadnagy akkor még nem nagyon tartotta fontosnak az életet, hogy minden eseményét megrógzitse és ezekből az évekből ilyen bejegyzéseket is talált. „Juni 1913. Karlsbad. Herrl ioh es Wetter, feime Dameu, besonders eine Ost- europáeriu.“ De hát ezekre az évekre és a fiatal porosz gárdahadnagyokra taláu már a keleteurópaj nők sem emlékeznek vissza. Robimhoodiban aztán teljesen megbízott, hiszen már többször volt a keze alatt és tapasztalhatta, hogy akit rajta kimintáztak, azt az édesanyja is annak fogadta volna el, akit maszkja ábrázolt. Kitűnő maszk, megfelelő magatartás, nyugalom és hidegvér, ez mind meglesz missziójához, a többi már a szerencse és a véletlen dolga, amely Olyan gyakran szegődik a bátrak sarkához. A három nap azonban alapos tortúra volt. Délelőtt és délután három-négy órát egyhuzamban kellett ülnie a modeÚszókén. Mindenféle kellemetlen, ingerlő, viszketést előidéző, csipős fájdalmat okozó folyadékkal preparálták az arcúit Robiníhood laboratóriumában legalább ezer üveg volt titokzatos címkékkel ellátva, minden színárnyalatú kémiai szer, ezekből töltögetett össze a mester egy-egy pontosan lemért keveréket, amiivei aztán bedörzsölte arcát, nyakát, karjait, j Ilyenkor nem volt szabad egy arcizmának | sem megrándulnia, nyugodtan kellett kivárnia, miig a keverék rászárad arcbőrére, akkor aztán ujablb folyadékkal mázolták be. Az első napon megvolt a bőr alapszíne. Ezután kis óbb- I nagyobb csipeszekkel esett Robiníhood mester az arcának és a nyakának, szőrszálakat esi-* 1 r pegetett ki, majd valami égető, titokzatos fekete kenőccsel dörzsölte be a bal halántéka közepén, amire a bőr feldudorodott és úgy . fájt, mintha darázs szúrta volna meg. Egy óra | múlva, amikor a fájdalom elült, ott volt a | halántékon Munkendorf jellegzetes szemölcse, I bizonyára anyajegy. Majd a haját kente végig nyolcfajta kenőccsel, aztán órák hosszat lekötötte egy fehér flanell-darabkával. Mire a kötés lekerült a fejéről, gesztenyebarna szinti haja hirtelen szőkére változott. — Ezt a kenőcsöt magával kell vinnie. Az arcszin, a bőr színe kitart, a hajfestés azonban kikopik. És arra vigyázzon, hogy esőben, ködös, párás levegőn hajadonfővel ne sétálgasson az uecán, mert akkor rövidesen furcsa foltokat kap a hajzata. Különben három-négy napig kitart, de a negyedik napon feltétlenül kenje újra. Jó vastagon márt bele az ujjávai és alaposan átdörzsöli, hogy egész a fejbőrig hatoljon. Aztán leköti, a legjobb, ha flanellel, az alatt puha, hullámos marad a haj. Egy óráig szárítja a kötés alatt. Egy alkalommal meg ne feledkezzék erről. A Munckeudorf haja természetes szinü s a haj körül történik a legtöbb kellemetlen meglepetés. A negyedik nap reggelén még egy-két simítás következett, majd Robiníhood felemelkedett görnyedt tartásából, három lépést hátrált és onnan mustrálta végig páciensét. Ekkor leakasztott egy kis fali tükröt és Wikenas kezébe nyomta: — Nézzen bele! Meglepetve pattant fel helyéből. — A megszólalásig ő vagyok! — A megszólalásig nem! Éppen a hangjára vigyázzon. Ne olyan puhán és lágyan, öblösen és ropogtassa meg azt az r-t! A beszédmódját, a stílusát a naplóból elsajátíthatta. — Gratulálok, Robiníhood. Maga egy páratlan ember! — Büszke vagyok arra, hogy az Infelligenoe Service emberén kivitt ezt senki nem tudja utánam csinálni Európában. Pedig vagyunk a szakmában elegen! És az alté regók is mind igy sikerültek. — Az alterégók? (Folytatása következik.); 2
