Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-25 / 21. (3573.) szám
4 TOX<ZU.A\\oAARHlRIiai> 1968 frnafe 28, péntek. A kommunisták pénzügyi rémuralma a vörös forradalom idején Újabb fejezet a magyarországi tanácsdiktatura történetéből a Rákosi-pör főtárgyalásán Budapest, január 24. (Budapesti szerkesztőségiek telei önje leütése.) A Rákoei-pör mai tárgyalásának negyedük napján folytatták a. tanúkihallgatásokat. Dr. Vargha Gerzeon nyugalmazott miniszteri osztálytanácsos részletesen mondja el, hogy hogyan szállották meg 1919 március 21-én este a kommunisták a 'budapesti Kel éti -pá'l y aud vart. ö egy késői vonattal! érkezett. A pályaudvaron, már fegyveres fcengerészika tornáik álltak és vezetőjük azt kiáltotta a vonat utasai felé, hogy nem szabad leszálltatok, ö azonban mégis leszált a tulsé oldalon és sikerült az épületből kiszöknie. A pályaudvar előtt több gépfegyver volt fölállítva. Másnap olvasta a lapokban, hogy kikiáltották a proletár diktatúrát. Vargha vallomására Rákosi a következő megjegyzéseket tette: . — Elveim szerint ugyan minden eszköz feH- használható, még a fegyveres fölkelés is, de mi a proletár diktatúra kikiáltásakor nem Űztünk sportot abból, hogy erőszakot alkalmazzunk, mert erre nem volt szükség. Az erőszak alkalmazása csak ott hasznos, ahol ellenállás van. Én is többizben használtam fegyveres erőszakot, ahol szükség volt, például saját kezemmel öltem meg embereket a fronton'. Hogy kommunikálták a bankokat? Br. Mamdy István ügyvéd, a belvárosi takarékpénztár igazgató-helyettese arról tesz valRákosi Mátyás, a volt kommuni sta népbiztos a vádlottak padján. lomást, hogy 1919 március 22-én egy fegyveres kommunista csoport hogyan vette át a bankot. Minden értékpapírt, valutát, készpénzt és aranyat át kellett adni. A bank vezetésével Fodor és León banktisztviselőket bízták meg. Tomyay János volt postaifelügyelő a központi táviróhivatal elfoglalásának történetét mondja él vallomásában. Március 21-én délután hat órakor egy Lévai nevű egyén bement hozzá és Rákosi Mátyás nevében kijelentette, hogy a proletariátus átvette a hatalmat Rákosi itt közbeszól, hogy valószínűleg tévedés van a dátum körül s ez csak március 22-én történhetett, mert 21- én még javában folytak a tárgyalások a szocialista és kommunista kiküldöttek között Keseelibauer Sándor, az ORH cégvezetője, az OKH megszállásáról, Zsembery Béla, a Magyar Általános Hitelbank megszállásáról tesz vallomást. Rusz Gábor, a Nemzeti Bank tisztviselője vallomásában a Nemzeti Bank megszállását ismerteti. Elmondja, hogy a proletár diktatúra kitörésének éjszakáján nagyobb csoport kommunista szállotta meg a bankot, majd reggel Lengyel Gyula népbiztos jelent meg a bankban és közölte, hogy kormányzói hatáskörrel átveszi az intézet vezetését a proletár diktatúra nevében. Azt is kijelentette,, hogy az ellenszegülőket forradalmi törvényszék élé állítják. Lengyel Gyula intézkedésére 220 millió koronát kellett a banknak propagandacé lókra Bécsbe irányítania, 2 millió koronát pedig aranyban Bruckba szállítottak. Ez utóbbit olasz katonáiknak adták, akik vállalták ea élelmezés biztosítását és kiegészítését. Az állami jegybank a kommunisták kezében Kraus István, az állami jegybank voit tisztviselője, elmondja, hogy Lengyel Gyula több fegyveres emberrel jelent meg a hivatalban és első kérdése az volt, hogy mennyi pénz van az osztrák-magyar bank páncéltermeiben. 1200 millió korona készpénzkészlet és nagyobbmennyiségü arany volt ott, amit hiánytalanul át kellett adni Lengyelnek. Kraus elmondja még, hogy hogyan találták meg a 25 és 200 koronás bankjegyek kliséit, s ezek segítségével nyomtattak azután újabb bankjegyeket Dou'ár Róbert ceglédi kereskedő elllenforra- dami működéséről tesz vallomást. Elmondja, hogy május 3-án már tagja volt a fehér gárdának és akkor gyanús volt előtte egy Stern Mózes revü ember, akit elfogatott. Később ez. a Stero valahogy megmenekült és őt fogatta el. A súlyosabb kínzásoktól csak uigy szabadult meg, hogy Sternnek kocsisa lett. Másnap a vörösök megszállották a várost, Samueli is megérkezett. A tárgyalás folyik. A vallástan az iskola tannyelvén tanítandó — mondja a bártfai tanfelügyelő rendelete Eperjes, január 24. A ruszin politikusok gyakran tették panasz tárgyává azt, hogy Ke- letezlovenszkón az 1921-es népszámlálás alkalmával a ruszinokat számos helyen szlovák ajkunknak regisztrálták. Az 1930-as népszámlálás e tekintetben orvoslást hozott, mert adataiban a. eárosi, észak-szepesi és észak-zempléni falvakban a ruszin falvak ruszin jellege erősebben domborodik ki E népszámlálási adatok alapján a ruszin autonóm földműves szövetség beadványt intézett az iskolaügyi miniszterhez, hogy azokban a községekben, amelyeket régebben szlovák jellegűnek tartottak, de az uj statisztika szerint túlnyomóan ruszin jellegűek, az eddigi szlovák tannyelv helyett vezessék be a ruszimryelvü elemi oktatást. A kívánságot az agrárpárt egyik képviselője is magáévá tette s a Bártfa-vidéfci ruszinok biztosra vették kívánságuk megvalósulását. A Lidové Noviny mai jelentése szerint a dologban nem- várt fordulat következett be. A bártfai tanfelügyelőség ugyanis rendeletet adott ki az iskoláknak, hogy a jövőben a vallástant Is az iskola tannyelvén kell tanítani, ami azt jelenti, hogy azokban a szlovák tannyelvű iskolákban, ahol a görögkatolikus vallásoktatást eddig az egyház hivatalos nyelvén* oroszul látták el, az orosz nyelv teljesen kiszorul. Tudni kell azt, hogy a görögkatolikusoknak a liturgiája orosznyelvü, a vall ás tani tankönyveik fe e nyelven vanirak Írva. i nnipun viovivi w LIAM CROOKE KÉMREGÉNYE A 1IU111U fidOMM (6) — Egy kis türelmet kérek, asszonyom. | Parancsoljon helyet foglalni. Juanita leült egy kis vörös plüssel bevont székre és türelmesen várakozott, míg a na'i- vészlhaju fiatalember és a tulajdonos tárgyalása végetér. A fiatal zeneakadémikus végre kellőképpen (megérttette kívánságait a hegedű javítását illetőleg és eltávozott. A tulajdonos most előkerült a pult mögül és Juan Mához lépett. — 'Már várja önt, — suttogta. Juanita megborzongott, mint mindig, amikor a B 24.-nél meg kellett jelennie. Ismeretlen parancsolójában volt valami lenyűgöző, valami félelmetes. Hatalmát, befolyását már számtalan esetben tapasztalta és vakon meg is bízott benne, de azért a tudat alatt folyton ott égett az ismeretlen veszély érzése, amely bármely pillanatban rátörhet és megsemmisítheti őt. Halk sóhajtással emelkedett fel székéről és követte az üzlettulajdonost. A bolt hátsó ajtaját földig érő vörösposztó Függöny borította, amelyet a tulajdonos jobbjával elhajtott és a támadt nyíláson belépett. í<is szobába értek, amely a tulajdonos lakásául szolgálhatott. Berendezése igen egyszerű volt, mindössze egy vaságy, egy kis asztalka, vasmosdó és az ajtóval szemközti falhoz támasztott szekrény volt a bútorzata. A szobában nehéz, áporodotí levegő terjengett, érezhetően ritkám szellőztették a kis lyukat. A hegedükészitő kinyitotta a szekrény ajtaját. A szekrénynek nem volt hátsó fala. A falnak ez a része üreges volt és Juanita előtt sötét nyílás tátongott. Belépett a szekrény ajtón, mire kÍvűiről rácswkták az ajtót. Juanita I gyakorlott keze most a falhoz nyúlt és ujja a kapcsolóba kadt. A villany azonnal kinyilt és megvilágította a pincegádorszerü lejáratot, j Keméinyfából készült lépcsőzet vezetett lefelé s Juanita remegő szívvel, kezét melléhez szorítva haladt a lépcsőkön alá. A lépcsőzet végén kis üreg nyílott, amelynek egyik falát vasajtó fedte el. Juanita kézbe kapta a kopogtatót és egy hosszabb, meg két rövidebb ütemű kopogással adta hirül érkezését. Az ajtót ebben a pillanatban belülről felnyitották és a táncosnő belépett a főnök titkos helyiségébe. Kényelmes, tágas szoba volt ez, melynek egész falazatát nehéz szőnyegek borították. Két széles kerevet, alacsony, kényelmes pamlagok és egy hatalmas Íróasztal volt a szoba bútorzata. Az Íróasztal mögött egy hatalmas alak ült, akinek- egész testét fekete kámzsa burkolta. Fejére csuklya volt huzva, amely csak a száj és a szem számára hagyott nyiláét szabadon. Juanita most is ugyanazt érezte, mint mindányiszor, ahányszor meg kellett jelennie a rejtélyes ember előtt: két éles, lélekbe fúródó tekintet mé- lyedt a szemébe. Már az első pillanatban megfogta, leigázta ez a tekintet, nem tudott szabadulni varázslatos hatalma alól. Teljesen telhetetlennek érezte magát, ez az ember mindeme felhasználhatta volna. Ha azt parancsolja, hogy öljön, gyilkoljon, azt is megteszi, annyira rettegett ettől a borzalmas nézésű két szemtől. A kámzsás alak felemelte jobbját, úgyhogy a kámzsa ujja széles redőket vetett és az Íróasztallal szemközti zsámolyon helyet mutatott Juanitának. i— Wikenas főhadnagy ima nem volt ott a {találkozón, — mondotta furcsa, kissé selypítő hangon, amelyről Juanita meg volt győződve, hogy nem természetes, hanem átváltoztatott hang. — Nem jött el. Nem tudom, mi történt vele, — mondotta a táncosnő. — Bosszankodtam is miatta. — Wikenas valami megbízást kapott és eltűnt a szemünk elől, — fűzte hozzá a kámzsás alak. — Egyelőre csak a sötétben tapogatózom és nem is sejthetem, hogy milyen irányú ez a megbízás. De remélem, hogy néhány napon belül megkapom a szükséges információkat. Az ön feladata lesz, hogy Wikenast ártalmatlanná tegyük. — Nagyon félek, — rebegte Juanita és komoly aggodalom volt a hangjában. — Oh, jóval nehezebb feladatokat oldott meg ön ennél sikerrel. Wikenas bátor, vakmerő ember, de neki is van gyengéje és ez a szép nem iránti határtalan vonzalma. A dolog már egész szépen előrehaladt s ha ez a váratlan megbízás nem jön közbe, könnyen célhoz jutottunk volna. Wikenas most Robin- íhood szanatóriumában van és Parpiras ezredes olyan titkos megbízást adott neki, amit senki mással nem közölt. Ez mutatja, hogy nagy dologról van szó, különben már nekem is tudomással kellene 'bírnom a dologról. De megfigyeljük, hogy kik hagyják el a szanatóriumot és azoknak a nyomába szegődünk, önnek lesz a feladata, hogy m egáll lapítsa, milyen maszkban jelenik meg majd Wikenas újra a világ szeme előtt és önnek lesz a megbízatása, hogy a nyomába szegődjék és adandó alkalommal leleplezze. — Nem tudom, képes leszek-e erre? — Miért ne? Aránylag egyszerű feladat. És amint észrevehette, még itt is, ezen az igazán veszélyes ponton ^ nyugodtan dolgozhatott. MegvédeLm eztük miniden bajtól. — De most olyan különösen nyugtalan vagyok. Egy pár nap óta feltűnően figyelnek. — Tudom. Az a szűrös szemű férfi ott a Merais-ban. Paltais kapitány. Parpiras ezredes őt bízta meg az ön megfigyelésével]. — Tehát megfigyelnek? — riadt fel megdöbbenve Juanita. — Ezt igazán nem lehet rossz néven venni _l_tőlük és egész természetesnek kell találni. Megjelenik itt a távol északkeleti kis államban egy ragyogó szépségű spanyol táncosnő, aki feltűnően keresi az érintkezést a tiszti körökkel és intim barátságot köt a kémel- háritó osztály egyik legügyesebb emberével, Wikenas főhadnaggyal. Gondolhatja, hogy az ilyet észrevétlenül, feltűnés nélkül nem lehet csinálni. — Jaj, mit tegyek, Istenem, mibe keveredtem?! — Csak nem veszti el a lélekjelenlétét? Hiszen akkor veszedelembe rohan. A mi pályánkon a játszmát nyugodt idegekkel kell végigjátszani. Tudhatja, hogy mig az én parancsnokságom alatt van ennek az országnak a területén, baj nem érheti. Csak természetesen, be kell! tartania az óvatosság szükséges rendszabályait. Eddig nagyszerűen viselkedett és orránál fogva vezeti őket. Az a szerencsétlen Paltais kapitány gyanakszik, hogy valahonnan ismeri önt, de nem tud rájönni, hogy volt találkozásuk egymással... — Én sem tudok erről. — Talán nem mondták meg magáinak, hogy amikor Londonban Lady Lowlyn estélyén végezte munkáját, az a fiatal brazíliai katonai attasé, aki olyan hévvel udvarolt magának zengzetes spanyol anyanyelvéin, Paltais kapitány volt. — ő lett volna? — No lássa, nem olyan veszélyes. Akkor is magát kellett megfigyelnie és mégis fényesen sikerült a vállalkozása. Juanitét jókedvre hangolta a visszaemlékezés. Felnevetett. — Orránál vezettem az egész társaságot. — Paltaistól nincs mit tartania. Nyugalom és hidegvér. Most tehát jól figyelje meg az utasításomat. Amikor megkapja az értesítést, hogy kit kell megfigyelnie és hálójába fonnia, azonnal munkához lát. Természetesen el kell készülnie arra is, hogy Wikenas nyomában azonnal külföldre kell mennie. Egy pillanatra sem téveszti szem elől és minden lépéséről információt küld arra a címre, amit adni fogok önnek. Ezúttal, azt hiszem, nagy tétre megy a játék. (Folytatása következik.)
