Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-03 / 2. (3554.) szám

6 1986 január 8, o8fi*»r*gfc. Az elmúlt esztendőben nem volt munkanélküli tüntetés Kassán Tost László helyettes polgármester nyilatkozata az elmúlt év városházi munkájáról ■ Sürgősen hozzá kell kezdeni az uj városi strandfürdő megépítéséhez Kassa, január eleje. (Kassai szerkesztősé­günktől.) Ilyenkor, esztendő fordulóján, álta­lános szokás, hogy visszatekintünk a leper­gett év eseményeire s számot adunk ma­gunknak, mit végeztünk és mit nem végez­tünk el, ami pedig szükséges lett volna. Kü­lönösen fontos az ilyen évvégi számadás a közületek életében, melyek közvagyonnal gazdálkodnak és főként fontos a mai rendkí­vüli viszonyok között, amikor a súlyos gaz­dasági válság egyformán nyomta rá bélyegét mindenkire és mindenre. Fölkerestük ezért hivatalában Tost Lász­lót, Kassa város helyettes-polgármesterét, hogy az ujesztendő beköszöntővel vázolja előttünk annak a városházi munkának a ké­pét, melyet a város vezetősége végzett a múlt évben. A polgármesterhelyettes kérdéseinkre a következő választ adta: — Szociális téren, — mert hiszen pártunk elnevezéséhez és programjához mérten szo­cialista, — mint óriási kérdőjel meredt fe­lénk elsősorban a munkanélküliek sorsa és a kereseti lehetőségek hiányában kilakoltatot- tak elhelyezése. A munkanélküliség enyhí­tésére miinkakalkálmakról kellett gondoskod­nunk. Az elődeink által megindított Hemád-szabá- lvozás munkálatai folyamatban vannak ugyan, de ezek a munkálatok alig számbavehető kézierőt kötnek le. M unkák öles önhöz kellett tehát folyamod­nunk, hogy az amúgy is nagyon elhanya­golt uccáinkat legalább részben újból kö­vezzük és a többi uecákat, amelyeken a for­galom mvár veszélyeztetve vojt, ha átmene­tileg is, javítsuk. Meg kell említenem, hogy a város uccáinak hossza meghaladja a 80 kilométert, ami a Kassa—Miskolc közötti távolságnak felel meg. — A másfél milliós műnk a kölcsönből kö­vetési és aszfaltozási munkálatokat végez­tünk s az uocák egész sorát hoztuk rendbe. Rendbehoztuk a Köztemető- és Rozália-teme­tőbe vezető utakat, a város kezelésében levő vicinális utakon javításokat eszközöltünk. Munkaalkalmak biztosítása céljából parkíro­zás i munkálatokat végeztünk a Bethlen-kör- uton, a Pesti-uton és a Petőfi-téren. Megépí­tettük a főuccai parkok körül az aszfaltjárdát és rendbehoztuk a bankói nyaralótelepet. — Továbbá a városi gépjármüvek részére bét gép befogadására alkalmas uj garázsokat építettünk. A Pesti- és Szepsi-körutakon uj emeletes vámházakat, a Vörösmarty-téri piacon pedig földalatti nyilvános illemhelyét építettünk s bekerítet­tük a Szociális-ház telkét. A város tulajdonát képező főuccai Korzó-Mozgó, a régi honvéd- kaszárnya és az erdőhivatalt befogadó két­emeletes házak homlokzatait javítottuk és festtettük. Mindezen munkálatokat az évi rendes költ­ségvetés keretein belül végeztettük el. — A lakásínség csökkentése és a kilakol- tatottak fedél alá juttatása céljából hivatalba lépésünk első évében megkezdtük a három- dombi építkezéseket. A csehszlovák pártok munkás-blokkházak építését tervezték, ami ismét csak több milliós kölcsön felvételével lett volna keresztülvihető. E szándékkal' szemben keresztül tudtuk vinni azt, hogy a város tulajdonát képező területen a vá­ros által szolgáltatott anyagból szakembe­rek kellő felügyelete és vezetése miellett maguk a munkanélküliek építettek maguk­nak szabványos terv szerint egy szoba, konyha, kamara és előtérből álló munkás- ,házakat. Ez az akció kiváló sikerrel is járt, mert ma már 59 ilyen munkáslakás van készen, munkanélküliek lakják és egy-egy ilyen lakás csak hétezer koronájába került a városnak. Ezt az akciót az uj évben folytatni szándéko­zunk. — Működésünk ideje alatt a város törzs­vagyona is gyarapodott. Megvásároltuk az újonnan épült két vám­ház telkeit, megvettük a kincstártól a Fegyverház-uoe-ai emeletes házat, amely szintén a kilakoltatóttak elhelyezésére fog szolgálni. Vettünk egy uj öntöző-autót és egy pótkocsis teher-szentinelt, beszereztünk a vágóhíd részére automatikus mérleget. Létesítettünk faiskolákat, hogy a jövőben az uocai fásításokhoz szűkéé^ ges fiatal díszfákat ne legyünk kénytelenek idegenből drága pénzért vásárolni. Mindezek a munkálatok, beszerzések és vásárlások a rendes költségvetés keretein belül történ­tek és a községi pótadó megmaradt to­vábbra is 200 és 220 százalékos nagyság­ban, mint eddig volt. a város adóssága pe­dig a másfél milliós munkakölcsönf is bele­számítva, az 1982. évi 64,015.000 koronával szemben ma csak 62,836.000 korona, vagyis 1,679.000 koronával kevesebb. — Az 1935. évre szóló költségvetésünk ké­szen van, jóváhagyás céljából fel van ter­jesztve, amire a város történetében évtize­dekre visszamenőleg példa nem volt. Ebben a költségvetésben jelentékeny összeget biztosítottunk a kis­iparosok felsegélyezésére, tervbe vettük egy nyári strand és uszoda építését a bel­város területén és egy ravatalozó helyiség építését a köztemetőben. A köteles ravatalozásról szóló szabályrende­let munkában van. A többi szabályrendele­tekkel kapcsolatosan a város vezetősége abba a helyzetbe jutott, hogy a felsőbb hatóságok Jicín, január 2. A Sobotka melletti Ostovice községben tragikus események játszódtak le. Vretala József gazdálkodó fia néhány nappal ezelőtt megörült. A szerencsétlen fiatalember dühöngő rohamot kapott, letépte testéről a ru­hát, meztelenül felment a háztetőre és onnan bibliai idézeteket és összefüggéstelen monda­tokat kiabált le. Néhány szomszéd segítségével az apa lehozta fiát a háztetőről és beszállítot­ták egy prágai magánintézetbe. A férfiak kö­zött, akik a fiatalembert megfékezték, volt Pavlicsek József 40 éves gazda is, akit az őrjöngő fiú megátkozott. Pavlicsek ettől az időtől kezdve buskoihor lett valamennyi felterjesztett uj szabályrendele­tünket jóváhagyták, úgyhogy most már min­den intézkedésünk e jóváhagyott uj szabály­rendeletek alapján történik. — A városi zár­számadásokat 1983-ig bezárólag szintén jóv4- hagyta a legutóbbi közgyűlés s ezirányban is bizonyos megnyugvás állott be. — Végül el nem mulaszthatom hangsú­lyozni, hogy Kassán 1934-ben munkanélküli tüntető fel vonulás nem volt s a városházán nyugodt munka folyik. Eddig tart a helyettes-polgármester nyilat­kozata. A magunk részéről csak azt fűzzük hozzá, hogy a város lakossága szempontjából rendkívül fontosnak tartjuk az újévi munka- programban jelzett strandifürdő megépítését, mivel szégyenszemre talán Kassa az egyetlen város Szlovenszkón, amelynek nincsen a mai követelményeknek megfelelő strandfürdője. A Gajda-fürdő köztudomás szerint rossz és egészségtelen, a katonai uszodát pedig, amely különben is nagyon kicsi, úgy tudjuk 1935- ben már nem nyitják meg, mert a helyén a katonai kincstár építkezni fog. Múlhatatlanul szükséges tehát a városi strandfürdő meg­építése s hogy a fürdő idejében elkészülhes­sen, már most kell elindítani az érdemi elő­készítő munkálatokat. Erre a strandfürdőre Kassa lakossága egy nappal sem válhat to­vább. és két nappal későbben, Szilveszter éjszakáján rajta ig kitört as őrület. Fölkelt ágyából, összefüggéstelen szavakat mondott, majd felköltötte álmából 12 éves leá­nyát és ráparancsolt, hogy azonnal hagyja el a házat. A leányka nem engedelmesedett azon­nal, mire Pavlicsek felkapott egy fejszét és többször a gyermek fejére sújtott. A szomszédok siettek segítségére, akik lefegy- verezték az őrjöngőt és igy megmentették a leányka életét. Az orvos utasítására őt is be­szállították a prágai intézetbe. Családi tragédiát okozott az őrült átka egy csehországi faluban SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA FÖLD“ Sí (55) Édesanyám, édesanyám, mér* szültél a világra? Kilenc fontos,, kilenc, fontos Ágyúgolyó számára... Régi nóta lehet. Hiszen ma az ágyúgolyót nem mérik fonttal. De hányszor éledt újra ez a nótaszöveg! Vájjon az ő Palikája is arra született-e? Rájött a láz. A szavakban való gondolko­dás megszűnt, majdnem egészen. De az érzés annál intenzivebb. Az anyai szeretet é, a kiöűy- két védő fenevad kétségbeesett iszonyatáé. És vele együtt, egész váratlanul, minden át- onenet nélkül egy forró, szivrepesztö, epedő, izzó vágyódás, amit mát rég nem érzett: Sze­relmi vágyódás Jani után. Hátha mégis él? Élnie kell, hisz, ha nem: ő utána hal. Irtóztató türelmetlenség fogta el, mintha álomból ébredne. Egyszerre szörnyű nyűgnek érezte a betegséget, mely ágyhoz szö­gezte. Mintha valami nagyom-nagyon, helyre­hozhatatlanul sürgős dolgot mulasztott volna el. A szive hangosan,, gyors ütemben vert, mintha segiteni akarna az akaratnak, a be­tegség leküzdésében. És igazán — már tisz­tulnak az eszméi! Megálljunk csak: Mikor, hol kapta tőle az utolsó hirt? Bár naigyon gyenge volt, felkelt, s támo­lyogva kereste elő az utolsó levélcsomagot. Majd szétszórta őket, annyira reszketett a keze. óimét nézte: Stefánia-ut 21. Hiszen ak­kor lehet, hogy oda azóta is írt! Lehet, hogy a címét is megírta, s most várja, várja — már több, mint egy éve várja a feleletet! Nem, nincs idő betegnek lenni! bemosako­dott tetőtől talpig hideg vízzel. Az egész szo­ba úszott bele. Aztán felöltözött, kiment. Az állomásra indult a tejeskocsi. Felült a bakra. A kulcsait a kocsissal küldte vissza anyjának. LXXIV. VÉGRE EGYÜTT. Úgy volt. A Stólánia-uti levélhordó egész csomag levelet dobott a kézbesitbetetlen ka- cat közé. A legutolsót, azonban még át tudta adni. Juci reszkető kézzel tépte fel az össze­vissza fogdosott, piszkos, ifélviilágot 'bejárt bo­rítékot. Ez volt benne: Asszonyom, nem remélem, hogy szokásától eltér, s igy feleletre nem számítva tudatom, hogy elin­dultam hazafelié. Ha esetleg találkozunk, amit én mindenesetre meg fogok kísérelni, anyagi dolgaink elszámolása után megbe­szélhetjük a Válás módozatait- Tisztelő híve: Nagy főhadnagy. Juci kövéválian meredt a levélre- Mikor kelt a levél? Azaz mikor érkezett? Már majd egy hete! Hiszen akkor Jani már itt is lehet! Vagy minden pillanatban megórkezhetik! Sietett ki a főpályaudvarra. Az ucoákon rik­kancsok üvöltöztek: — Szenzáció! Budapesten kitört a forrada­lom! Tisza Istvánt agyonlőtték! Prágában a cseh forradalom letörésére kirendelt magyar eziredek fegyverhasználat helyett a Himnuszt énekelték! Vége a monarchiának! Nem aka­rok katonát látni, mondta az uj hadügyminisz­ter! Az emberek megállották, összefutottak. Jucit mindez nem érdekelte. Rohant ki az állomásra. A Vöröskeresztes hölgyek közt vol­tak ismerősei. Örültek, hogy ő is ajánlkozott katonaifogadó-nővériiek, mert rengeteg dol­guk volt a hazaözönlő tömeggel. így hitte, hogy a legbiztosabban találkozik Janival, mindjárt az érkezésekor. Bár nagyon gyenge volt az alig kiállott betegség után, késő estig osztogatta, főzte a teát. Akkor jutott eszébe, hogy nincs lakása Pozsonyban- A főnővér gon­doskod olt róla, megengedte, hogy ott aludjék nz ügyeletes szobában. A katonák hazaözönlése úgyszólván óráról- órára nagyobb méreteket öltött. A tömegek már nemcsak a kocsikat töltötték, zsúfolásig,-»———»*—...-------■——'nTiturn nini, 'i qiniTnfn de a kocsik tetején, a mozdonyok oldalán, a lépcsőkön, ütközőkön annyi ember szórónko- dott, ahány csak elfért. Katonai fegyelemről, rendről szó sem volt már — fékevesztett, ész- nélküli tömeg volt az egész, mely lövöldözött, tört, zúzott, bemocskolt mindent, ellopott min­den elvihetőt. De a vöröskereszt es állomást bizonyos mér­tékben megkímélték, sőt olyanok is akadtak köztük, akik még meg is köszönték a kapott ételt, italt. Három napot töltött már Juci ebben a kör­nyezetben, mikor magas prémkucsmában, orosz egyenruháiban megérkezett Jani. De bármily félelmetes volt is kéthetes, torzon- borz szakállárai, mégis ő volt, áki meghök­kent, mikor Juci elébe toppant, s kitörő öröm­mel borult a nyakába. Egy pillanatig hátra­szegte a fejét, de aztán visszaadta az ölelést, a csőkot. Juci restelkedve búcsúzott el a vöröskeresz- tes főnővértől, de ez természetesnek vette, hogy Juci otthagyta a szolgálatot végleg­Megindultak a város felé. Mikor a Stefánia- uti lakás felé közeledtek, Janii nyugtalankod­ni kezdett. — Két hete van rajtam ez a ruha anélkül, hogy levetettem volna. Nem megyek fel a la­kásodba, nehogy elpiszkitsam. Egy-két napig szállodáiban maradok! Juci elmondta neki a pozsonyi lakás elveez- tét. Jani meglepetve hallotta. Nem tudott róla semmit. Úgy látszik, Juci utolsó levelei el­vesztek. Mikor meghallotta, miért nem irt neki Juci uj címére egyetlen levelet sem: le­sütötte a szemét. Juci kedves volt. Beleka­paszkodott Janiiba.#­— Hat óra negyvenötkor megy az esti vo­nat Csallóközbe. A vonatnál mindig kint van a tejeskocsi. Azon bemegyünk Kislucséra. Ott aztán begyújtunk a kemencéibe is, a konyhába is, föl teszünk egy nagy kondér vizet, a kony­hában szépen beleülsz a szabóiéba nyákig, ezt a muszka holmit beledobjuk a kemencébe mindenestül. Felöltözik az én uracskám az itt- houmaradt civilrulhájába, fehérneműjébe, — mintha el se ment volna soha hazulról- Csak abból ismeri meg az idők múlását, ha ránéz ránoosképü, elvénhedett feleségére! Hót ráncos képű, elvénhedett ugyan nem volt Juci, de különösen ma, a 'betegség, s a három napi vöröskeresztes-szolgálat után minden volt, csak nem üde. Arcvonásai ve­szedelmesen kezdtek hasonlítani az anyjáéira. Jani sunyin nézett félre- Ezt a tekintetét Juci még sohase látta. — Nem lehet. Itt jelentkeznem kell. Aztán a kávéháznak is utána akarok látni — A kávéházat eladtam. Ahogy kívántad! — Eladtad? És a pénz? — Megvan. '— Befektetve? — Takarékban. — Szerencsétlen! Hiszen akkor elveszett­nek mondható! — Hogyan? — Nem tudod, mi az értéke a koronának? Tizenegy svájci fillér! De csak papiroson! Va­lójában annyi sem! — Hogy lehet az? — Elvesztettük a háborút, a badikőlosonök tömegei megesznek, s még jön az óriási ha­diké rp ót lás! Itt van a takarékkönyv? — Itt­— Menyiünk, amint lehet, de - lögtön! A pénzt Sugár tanácsára Juci a négy leg­megbízhatóbb pozsonyi pénzintézetbe tette be, négy egyenlő összegű takarékkönyvre. Ez az elővigyázati rendszabály most nagyon jó­nak bizonyult. Az összegek mindegyike sok­szorta nagyobb volt ugyan annál, amit fel­mondás néskül kifizetnek, a bankok mégis hajlandók voltak szivességhől a felét azonnal kifizetni Janinak. Egyelőre- elég volt ez is. — A másik felét is fel mondtam, azt majd azután veszem ki. Juci természetes dolognak vette, hogy Jani a pénzt is, a könyveket is zseb revágja. Tekin­télyes összeg volt az, még a tizedére bukott koronákban is, ami Janit kellemesen lepte meg. — Odahaza pedig vau még hetvenezer ko­rona hadikölcsönünk ás! — dicsekedett Juci. Folytatjuk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom