Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-20 / 17. (3569.) szám
mM<UUMAGVARHlRLAr» 1935 január 20, vasárnap. BESZÁMOLÓ írja: Sándor Imre Szépségkirálynö Nem szépítem a dolgot: előre megfontolt szándékkal tértem be éjfélkor a budapesti mulatóhelyre. amelyet leginkább dicsértek ismerőseim. Már ki is akartam fordulni, mert a zsúfolt helyiségben a huzatos ajtónyilás mellé akartak ültetni, mikor egy szmokingos ur állt elém a kijáratban. — Nem ismersz meg, ugye? A tagadást kezdetben kénytelen voltam hagyni, mert örökifjú barátom arcát, amelyet oly gyakran láttam valamikor, szintén alaposan megváltoztatták az elmúlt évek. A felismerés örömei után barátom az asztalához vezetett, amelynél még egy szmokingos ur és két hölgy ült barátom társaságában. Idővel az egyik hölgy — nagyon fiatal, csinosarcu é6 feltűnően szép szemű — igy szólt hozzám: — Jöjjön táncolni, kedves kolléga. Tánc közben a forgó parketten megkérdeztem a hölgytől, akiről semmit sem tudtam: — Miért nevez engem kollégának? — Mert én is újságíró vagyok. — Hogy hívják? — Gál Júlia, A név ismerős volt, de csakugyan azt hittem, hogy valami divattudósitás vagy vers alatt olvastam a nevét és nem tűnt fel az i sem, hogy a közönség élénken figyeli szolidan öltözött táncosnőmet. Csak későbben tudtam meg, mikor a hölgyeket már hazakisértük, hogy ki ö. Igen, ő volt az, a magyar „szópségkirálv- nő“, a legutoljára megválasztott. Utána nem választottak többet. Az összbenyomás nem volt rossz, mégis egyéni szempontok miatt — le akartam beszélni örökifjú barátomat a tippről. Hazamenet szóvá akartam tenni, de barátom, aki szivarral a szájában ült a volán mellett, néhány rövid és félreérthetetlenül mindent kizáró kifejezéssel megelőzött. Nem kellett többé szóvá tenni a dolgot. Másnap aztán megtudtam minden megtudhatók szegény Julikéról. Megtudtam olyasmiket is, amik nem voltak olvashatók a lapokban. Például azt, hogy a tizenhét éves Julik a kis otthon készült müselyemruhác-skában jelent meg a „Miss Magyarország"-ot választó zsűri előtt és zavart-ijedten kérdezte meg a választást rendező hölgytől: —r Néni, kérem, kimehetek igy a zsűri elé? A hölgy, a színházi hetilap munkatársa, végignézett a kislányon. — Hogyne, drágám. Nemcsak hogy kimehet, de maga lesz a szépségkirálynő. A hölgynek e pillanatban ugyanis az jutott eszébe, hogy a választáson, amely iráut már úgyis nagyon megcsappant az érdeklődés, valami újat, érdekeset kell produkálni. Arra gondolt, hogy az üdeségnek, a frisseségnek, a hamvasságnak, az otthon készült ruhácskának, egyszerűen a „ruhácska-stilusnak" kell győznie a megunt „nagy estélyi ruha stílusával" szemben. (Jgy vélte, hogy igy lehet megifjitani és széles rétegekre kiterjeszteni az elaggott és lefonnyadt érdeklődést, amely az ilyen választásokra még megfogható volt. Álláspontját érvényesítette a zsűri tagjainál és Julikat megválasztották szépségkirálynőnek. Az eredmények nem voltak kedvezőek. Sem azok, amelyek nyilvánosságra kerültek, sem azok, amelyeket én olvastam le Gál Julika arcáról, akit én semmiképpen sem választottam volna meg szépségkirálynőnek. Sem akkor, a árkor találkoztam vele, sem pedig két évvel ezelőtt, amikor a zsűri gondatlanságból elkövetett aktussal valóban szépségkirálynővé tette. Szörnyű dolgokon ment keresztül Julika a megválasztás után. Tizenhét éve6 volt a választáskor, az egyik verzió szerint hivatalnok - nö, a másik szerint elárus'tónő egy nagy textil- kereskedésben. .Julikát a főnök felesége kitüntette, szép ruhákat ajándékozott neki. de Jukka feje kóválygott a dicsőségtől, nem tudta a tizenhét éves tapasztalatlan híresség, hogy miképpen kell viselkednie — és bucsuzás és köszönet nélkül ott hagyta állását. Visszaperelték az ajándékruhákat. A ruhaálmokhoz megérkezett a szerelem álma is, egy délamerikai, fiatal, jóképű nábob személyében. Ez az álom is szétpattant: a nábob szélhámos volt. Julika azóta sok mindent megtanult, de nem eleget. Megtanulta már azt, hogy az egész szépségki rálynőséget el kell hallgatni, de tudatalatti énjében erősen megfészkelődött az az érzés, hogy ő lett, a dolgok közepe. Naiv, üde, biztató módon jött ez ki belőle. Mikor a parketten elmondta, hogy a divatról szóló cikkeket ir egy hetilapba, megkérdeztem tőle, hogy van megelégedve a lap szerkesztőjével, akit ismerek. Üdén bugyborékolt ki belőle a vélemény: — Kezdetben nem jól szerkesztett, de most már jobban tud. Kezdetben minden cikkemet átírta, de most már nagyon keveset javít bennük. Nem voltam kegyetlen,- nem mondtam neki, hogy most már talán ö tud jobban Írni, nem a szerkesztő szerkeszteni. így is a fejlődés kétségtelen jelei láthatók nála és e jelek azt mutatják, hogy a. gyötrelme® megrázkódtatást kezdi kiheverni. (Képzelhető, mi ment végbe e leány lelkében az első dicsőségtől kezdve addig, hogy igyekszik eltitkolni a dicsőséget.) Lehet, hogy a megrázkódtatás tényleg kihozott belőle némi újságírói kvalitást és ha szorgal-, másán dolgozik és tanul, akkor — a szerkesztő már egészen kitünően fog szerkeszteni. És akkor már Julika is megél valahogy az újságírásból. Idővel talán azt is megtanulja Julika, hogy az újságírás semmivel sem különb mesterség, mint a szvetterek és trikóselymek eladása. Sőt, talán már most is tudja. Ma még hangoztatja újságírói mivoltát, hogy elfelejtesse a szépségkirálynőt. Pedig, lám, nem lehet azt elfelejteni. Lelki és társadalmi szaltómortálét csinált Julikával az a hölgy, akinek eszébe jutott a „ruhácska-stilus". Julika sokat szenvedett és még fog is, amig megközelítően olyan szilárd talajra fog kerülni, mint amilyen a textilbolt talaja a pult mögött. A szép Julikát, az el- árusitónöt előbb-utóbb feleségül vette volna valamelyik „üzletvezető" ur, de hogyan szerezzünk férjet az utolsó „Miss Magyarország"- nak, akinek neve a lapokban szerepelt és akit oly csúnyán becsapott a szélhámos dél- amerikai. Hogyan szerezzünk férjet, a szépségkirálynőnek, akj után nem választottak többet szépségkirálynőt? Ha most gondolnak vissza a zsűri tagjai a két év előtti választásra, vájjon felmentik magukat a gondatlanság vádja alól? Mint bírósági könyvszakértő Budapesten fejezte be életét Paczauer Hugó, a régi Kassa „legzajosabb" muitu alakja Érdekes epizódok az örökös képviselő-önjelölt és párbajlovag változatos életéből Kassa, január 19. (Kassai szerkesztőségünktől.) A napokban, rövid újság jelentéseik adták hírül, hogy Budapesten meghalt Paczauer Hugó törvényszéki könyvszakértő. A magyar fővárosban bizonyára senkinek’sem tűnt fel ez a halálozási hir s az emberek elsikilottak fölötte, mint a halál aratásának egyéb napi . listái felett. Csak az elvan ember szeme akadhatott fenn ezen a rövid halálozási híren, aki ismerős volt Kassán, ismerte a háború előtti Kassa történetét, melyben a most elhunyt Paczauer Hugó „zajos szerepet" játszott. Ez a szereplése azután ismertté tette a nevét a messze vidéken s még Budapestre is eljutott a fairé, ahol főként a pártpolitikai körökben ismerték őt, mint örökös önjelöltet az összes akkori képviselőválasztás-okor. Paczauer Hugó ugyanis, miután gazdag famíliája tönkrement, abból csinált magának meglehetős bőven jövedelmező forrást, hogy függetlenségi programmal önjelöltként lépett fel vagy, három képviselőválasztáson s amikor már hangos „programbeszédei vei" ráijesztett a hivatalos jelöltekre, akkor „költségeinek megtérítése" ellenében mindig visszalépett a „jelöltségtől". Ezek a ..költség-megtérítések" rendszerint jelentős összegeket tettek ki. Például, úgy beszélik. a nagyidat kerületben Seansey László gróftól huszonötezer koronát kapott ilyen címen, ami. persze, a háboruelőtti időkben hatalmas összeget jelentett. De nemcsak örökös önjelölt, hanem nagy párbajhős is volt Kassán Paczauer Hugó, aki azonkívül!, hogy maga is számtalanszor verekedett meg ellenfeleivel, valamennyi akkori „lovaglás ügyben" segéd volt Kassán s ezt a tisztséget már valósággal privilégiumnak tekintette. Mindenki ismerte Kassán a nagy testalkatú, s ezzel egyenes arányban nagybe- szédii embert, aki annak idején ezereipíéseivél sok mulatságos órát szerzett a kassaiaknak. De jól ismerte a környékbeli falvak népe .is, amely sehogysem tudta kimondani a nevét s a képviselőválasztásokon mindig Ilyen formában éljenezte: — Éljen Pacal Hugó, szeretett képviselőjelöltünk! Ezt a. szót, hogy: ..szeretett", persze, Paczauer Hugó egyenes kívánságára iktatták a. falusiak a mondatba, amiért a ..képviselőjelölt" ur mindig gavaillérosan megfizetett. Gavallérom gesztusaiért állott tehát ragy becsben a falu népe előtt Paczauer Hugó. A „szeretett képviselőjeiölt" ifjúsága Egyébként egy mádi b orkereskedö-csallád sarjaként már kiskorában a szüleivel együtt került Kassára, ahol jól menő born agykereskedésük volt akkoriban. A Paczauer-família gazdag volt és a kis Hugót is előkelő nevelésben részesítette. Sok fin és sok leány volt a családban, de mindenkire jutott elegendő pénz és a kis Paczuoer-csemeték semmiben sem szenvedtek hiányt. Paczauer Hugó az előkelő nevelés hatása alatt, már fiatal korában feltűnt; mint, a vidám élet pártolója, mulatós társaságok solkpénzü tagja, aki a szebbik nem iránt, is nagyfokú érdeklődést tanúsított. Első nagyobb „cselekedete" az volt, amikor a múlt század kilencvenes éveiben megszöktette Kassáról a Szalkay-szintársulat primadonnáját s a szökevények Abbáziáiban kötöttek ki. A család természetesen, megrémült és az akkor ugyancsak Kassán élő Fényes Samut bízta meg azzal, hogy utazzon utánuk és minden összeg ellenében hozza vissza Hugót a primadonna karjai közül Fényes Samu el is utazott, vissza is hozta a primadonnaszöktető fiatal arezlánt, de hogy a primadonna. mennyiért volt hajlandó lemondani Hugó „kegyeiről" arról hallgat a krónika. Már ebben az időben szerepet vállalt a politikai életben is, mint főkortes s valószínűleg akkor születhetett meg a fejében az önjelöltségek ötleté is, amellyel később nagy pénzeket keresett. A választási csaták „bajnoka" A család anyagi jómódja azonban nem sokáig tartott,, mert töríkrement a bcxrüzlet és Paczauer Hugó. is azon vette magáit észre egy szép napon, hogy foglalkozás után . kell •néznie. Nem esett kétségbe, sőt: a talpára esett akkor, is, mert sikerüli megszereznie a nagyszebeni földhitelintézet kassai képviseletét és Ilyéü' minősegében kölcsönöket - szerzett a kassái háztulajdonosok részére. Ezeken a kölcsönközvetitéseken szépen keresett és. igy telt továbbra is a nagy lábon való életre. Mint függetlenségi kortes s később mint szevedé- •lyes önjelölt a választásoknál jutott mindig nagy szerephez, melyet minden tekintetben, főként a szónoklás tarén, alaposan ki. is ' aknázott. Szenvedélyes szónok volt és beszédeit mindig ugyanazzal a bombasztikus frázissal kezdte. Persze, a falusiaknak sok helyen tetszett a nagyhangú és üres beszéd és illő jutalmak elitemében mindig zajosan helyeselt is Paczauer Hugónak, ön jelöltségei közül a leghíresebb volt a zsadányi és a nagyidai szereplése. Amikor ugyanis zsadányi • önjelöltsége alkalmával a függetlenségi párt hivatalos jelöltje kétségbevonta Paczauer Hugó függetlenségi meggyőződését, akkor a „képviselőjelölt ur" a rákövetkező napon nagy, beszédet mondott Zsa- dányban. melyben azt üzente ellenfelének: — Mondják meg annak az urnák, hogy én már akkor Is pénzért hirdettem a függetlenségi eszméket, amikor Magyarországon még mindenki ingyen volt függetlenségi.,.! A nagyidai eset... Nagyidai önjelöltsége alkalmával pedig egy tizenhattagu lovasbandériumot rendelt be maga elébe Kassára. A lovak egytöl-egyig nem- zeti6zinüre voltak festve s a legények is nem- zetiszinü gatyáiban ültek a lovon. Paczauer Hugó előbb alaposan megvendégelte a házánál a. bandérium tagjait; azután maga is netmzeti- szinü íengemágyarba bujt és szintén festett lovon tette meg az utat Nagyidáig. Itt felmászott egy háztetőre és onnan kezdett hozzá beszédéhez. Alig fejezte be azonban az első mondatot, amikor megjelert a szintén előre megfogadott és betanított csendőr és „haragosan" kiáltott fel Paczáuer Hugónak: — Felszólitom a nagyságos képviselőjelölt urat, hogy távozzék onnan, mert a paliás ön- és tüzyeszélles,■ Paczauer, Hugó- erre a. felszólításra teétrális pózt vágott, felszakitotta a mellényét., és az ingét. e.a. meztelen mellét a kővetkező szavakkal tárta, a csendőr elé: — Ide lőjj, testvér, ha mersz, de ezt a népet nem engedem... A nagyidaiak, persze, hatalmas lelkesedésben törtek ki s a csendőr, .mint aki jól .végezte dolgát, szó nélkül távozott a gyűlés színhelyéről. Ez az önjelöl tség, mint fentebb említettük Seansey Lászlónak huszonötezer koronájába került, Ennyiért. már engedte „sorsára" a népet Paczauer Hugó. A „gulyáságyuk" mestere Legutolsó kassai szereplése a hadüzenet napján, 1914 julíne 28-án zajlott le, amikor az AndirássyHpalota erkélyéről egy uszító háibboTis beszédet mordott. A háborúban azonban nem vett részt, hanem hadiszállító lett, busás jövedelmekkel, sőt: hadigyáros, mert Békóssy tábornok társaként egy tábori konyha-gyárat rendezett be és „gulyáságyukat" szállított a hadseregnek. Mint hadeeregszáPütó, egy napor azt kezdte .hiresztelni, hogy a magyar kormány „érdemet elismeréséül" kinevezte a győri vagongyár igazgatójának. Mint ilyen „nagy ur" természetesen nem lelhet mindenkivel „per tu“ viszonyban , és . ............ ; hajlandó ezt a tegéződést pénzért visszaváltani. Közbe 'kél! iktatni ugyanis, hogy Paczauer Hugó boldog-boldogtalannal tegeződő viszonyban állt Kassán, ügynököket fogadott fel, akik csoportokban hozták fingó barátunk elé az embereket és mindenki öt koronát kapott a tegeződő viszony beszüntetéséért Akinek a tegezését nagyon szégyelte Paczauer Hugó, annak tiz koronát adott „fájdalomdijként". Evén módon sokszáz koronát osztogatott el, az emberek pedig boldogan vágták zsebre a. pénzt A győri vagongyár igazgatói állásából, persze, sosem lett semmi és Paczauer Hugó tábom-oktársával egyetemben hadserege zálli- tó maradt továbbra is. A háború vége felé Budapestre költözött, ahol összeköttetései révén a hadigondozó hivatalban kapott állást. Előbb azonban megvásárolta a Kazinczy-ucca.i házat, amely akkor Kassán a legnagyobb házak egyike volt s ennek révén, mint virilista, bekerült a városi • képviselőtestületbe is, ahol végnélküli beszédeiket mondott. A háború után Budapesten a kereskedelmi törvényszék hites könyvszakértője lett s mint ilyen is fejezte be most az életét. Halálával a háború előtti kassai é'et egyik legérdekesebb és legtöbbet ..szerepelt" figurája költözött- el az élők sorából... KELEMBÉRI SÁNDOR. — Uj mozdonycsodákat gyártanak a németek. Berlinből jelentik: A német, mozdonygyárak minden erejükkel azon dolgoznak, hogy versenyképesek maradjanak abban a harcban, amelyet a „Repülő Hamburgi" és készülő testvérgépei rájuk kényszeritettek. A Német Birodalmi Vasutak vonalain már a legközelebbi időben üzembe helyeznek két úgynevezett áramvonalas gyorsvonat- mozdonyt, amely 175 kilométeres óránkénti sebességet tud kifejteni. Az uj mozdonyok tehát sebesség tekintetében nem maradnak el versenytársaik mögött.; teljesítők epességük pedig messze túlszárnyalja a ..Repülő Hamburgi “-ét. mert ezek az uj mozdonyok öt gyorsvonata kocsiban 300 személyt, tudnak vontatni. A mozdonyok hat hatalmas hajtókerékkel rendelkeznek, amelyek négy- négy futókerék között vannak elhelyezve. A gép három hengerre 410 Celsius-fokig fölhevített gőzzel dolgozik. Egy másik hasonló formájú mozdony szénportüzelő berendezéssel van éllátva. Az eddig használt mozdonyoktól eltérően a, vezető helye a. gép elején van. A hegyes vidéken való közlekedés céljaira. két mozdonyt építettek, amelyek nehéz személyvonatokat óránkénti 140 kilométeres sebességgel tudnak vontatni. 6
