Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-20 / 17. (3569.) szám

6

1985 |aauár 20, vasárnap.

T>iyCGAlMAO^ARHlRW®

Mii imák a topok?

A politikai munkaprogramról a REICHENBER* GER ZEITUNG azt jelenti, hogy a kormány részletes tanácskozásai a személyügyi bizottság hétfőn tartandó értekezletével kezdődnek meg. Kedden a gazdasági miniszterek foglalkoznak az állatmonopólium tervével. Ugyancsak kedden intenziven kezdi tárgyalni a pénzügyi, belügyi és kereskedelemügyi minisztérium az önkormányzatok szanálására irányuló törvény tervezetét. A minisztertanács pénteken tart ülést. A lap értesülése szerint a kormány tanácskozásait Bechyne miniszter távolléte miatt kellett elhalasztani. Bechyne a Tátrából vasárnap vagy hétfőn érkezik meg.

A VEXKÖV ismételten cáfolja az áprilisi választások hírét, anélkül azonban, hogy a vidéki agrár lapoknak aggressziv és választást sürgető cikkeire reflektálna. Ellenben ugyanerről a kérdésrö' a REICHEXBERGER ZEITUNG a következőket Írja: Február közepe táján dől el, bogy a választásokat tavasszal, vagy csak ősszel tartják-e. Február köze0 péig ugyanis feltétlenül tisztázódik, hogy a kormányprogramból a nemzetgyűlés mit képes elintézni, különösen hogy az agrárpárt két fő követelését-, az állatmonopóliumot és a gazdák tehermente- tdlését a szocialista pártok elfogadják-e vagy sem. Ha elfogadják, akkor nincs ok a tavaszi választásokra, ha azonban nem fogadják el, úgy viszont az agrárpárt feltétlenül levonja a helyzet összes konzekvenciáját. Minden tagadás és félhivatalos cáfo’at- ellenére nem tagadható tehát, a Hospodársky Rozhled értesülésének valószínűsége és ezt az álli5 tűst megerősíti a Ceské Slovo is. Emellett valószínű. hogy a tavaszi választások számára a napot az agrárpárt januárvégi végrehajtóbizottsága határozza meg.

A Légionárius NÁRODNI 0SV0B0ZENI szerint a választásokban Szlovenszkó nagyon fontos tényező lesz és ezért a történelmi országbeli pártok már most akarnak kapcsolatokat találni a szlovenszüói pártokkal. Különösen Hodác-Stribray igyek-zk megnyerni Hl inkáikat., ebből a társulásból azonban aligha lesz tartós barátság, mert Hodácék számára nehéz falat a Hlinkáék kiélezett autonómizmusa, viszont o Hlinka-pártiaknak sem izük a cseh ncg.-tőkével való együttműködés. A Hlinka-pártban jelentős szerep jut a radikálizál't fiatalságnak, amely feltétlenül többet fog követelni, mint amennyit a mai ve- zetőség neki adni akarna. A szlovenszkói németek egységét a kárpáti német párt elgondolása szerint aie.m sikerült létrehozni e szepesi népiét párt ellenállása miatt, amely különösen Henleinébkal szemben éles frontot csinált. A szepesi német pártnak sikerült megtalálnia az együttműködést egyes kisebb német frakciókkal, de a jövő mutatja majd meg, hogy mi fog e dologból kifejlődni. A szlovenszkói németek egészséges ösztönét bizonyítja az a tény, hogy nem kacsintgatnak külföldi minták után.

A LIDOVÉ NOVINY a német agrár és a Henleinpárt kapcsolatairól ezeket írja: A német agrárpárt cáfolta ugyan azokat a hireket, hogy sajtójának reorganizálásával valakit megbízott volna, de F'scher Egon szerkesztő felmerült nevét nem cáfol ák. Újabb hírek szerint Fisoherrel nem sikerült megegyezni s jelenleg Stier szerkesztővel tárgsa'nak a reorganizálás kérdéséről. A nemet agrárpárt egyéb5 ként a kisebb német- csoportokkal tárgyal, igy a német iparosokkal, a munka- és a gazdasági közösséggel 9 ezek számára hajlandó manc’át mókát biztosítani, bár még a közelmúltban-erről hallani sem akart. A hirtelen változás oka, hogy a Bund dér Landwirte és a Henlein-féle honi front utjai kezdenek szétválni. Henlein Spinával csak mint egyenrangú féllel hajlandó tárgyalni, mert a honi front tudatában van egyrészt kétségtelen önerejének. másrészt annak is, hogy a német gazdapirton belül különösen a fiatalok' közölt igén sok hive van.

A Bund dér Landwirte tehát a Henleinntl való teljes szakítás esetére tartalékolja magának a kis német pártokkal való szövetkezést.

A CESKÉ SLOVO egy statisztikája szerint a köz5 alkalmazotti családok negyvenkilenc százaléka gyermektelen.

A NÁRODc. 0SV0B0ZENI a pardubitzi reális5 kólából eltávolított kereszt ügyében a Lidové Lis- tynek azzal válaszol, hogy a keresztet már az államfordulatkor eltávolították s bizonyos befolyásos néppárti körök intervenciójára helyezték ismét el a tantermekben 1929-ben. A lap szerint szofizmus a lidákoknak az az érvelése, hogy a kereszt az állami címerben is helyet foglal s igy az iskolában is eihe5 lyezhetö. Az állami címerben nem felekezeti jelvény a kereszt. Ha a keresztet az iskolában mint felekezeti jelvényt helyezik el. úgy akkor az összes többi hitfelekezetihez tartozók is megkövetelhetik a saját vallásos jelvényeinek kitűzését. A katolikus egyháznak nincs joga privilégiumok igénylésére.

A magyar kormánynak Genfben beterjesztett ' á- Iaszjegyzókét a prágai lapok a következő címek alatt ismertetik: Ceské Slovo: „Magyarország uj

pert idéz elő Marseilleről. A magyar kormány rettenetes jegyzéke Genfben. Ismét, vissza utasítják a felelősségét. Csak öt hivatalnokot büntettek meg Maiseille miatt. A magyarok visszautasítják a vá* dakat. de nem cáfolnak." Národni Osvobozeni: ,.Ma- , gvarország ártatlan?" Lidové Noviny: „Magyaror szag visszautasította a felelősséget a mareeillei me- ' réuyletért. Genfet nyugtalanítja a magyarok köntörfalazása." Právo Lidu: „A magyar válasz nem 1 nyugtatja meg Genfet. Beismerés, hogy a hivatalnokuk hibásak voltak. A tanács a kérdésről a jövő i i 1 ússza kán hat á roz“.

Látogatás Pacelli bíborosnál, a Szentszék államtitkáránál

1935 vatikáni programja:

Minden szivbe ejjuttatni a béke eszméjét

Róma, január. Az évnek ebben a pillanatában, amikor valamennyi nemzet figyelme azok felé az államférfiak és miniszterek felé fordul, akik a világ sorsáról döntenek, abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Pacelli bíboros, a Szentszék államtitkára fogadott, az a miniszter és államférfi, akinek Ítélete a civilizált világ legnagyobb tömegére vonatkozik.

Úgy érzem, nincs jogom ismételni a látogatás fo lyamán kiejtett szavakat, amelyek főleg egyszerűségük révén voltak megindítók, de le kel] írnom rendkívüli benyomásaimat. Az 1934-es súlyos év, diadalmas volt a vatikáni kormány számára, mert a bue- nosairesi eucharisztikus kongresszus ekkor folyt le, ez a kongresszus, amelyen az egész világ katolikus kiküldötteinek jelenlétében, fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül nyilvánult meg a pápaság tekintélye és szilárdsága. Ezen a kongresszuson Pacelli bíboros, a Szentatya követe volt a legkimagaslóbb személyiség és természetesen diplomáiciai pályájának valamennyi sikere közül ez volt az, amely papi szivének legkedvesebb. Valdszinüleg nem a kormányfők hivatalos tiszteletadása, a hadihajók iidvlövései, a lobogóik tették rá a legmélyebb benyomást, hanem a tömeg fogadtatása, azé a tömegé is, amely nem tartozik a katolikus egyházhoz.

És a kardinális szívesen emlékszik, hogy egy délután kiséret nélkül, mindössze egy argentínai tiszt társaságában, a délamerikai metropolis vörös negyedébe, a kommunista negyedbe indult. Nemcsak hogy egyetlen ellenséges hangot, ellenséges mozdulatot- nem látott, hanem az asszonyok gyermekükkel karjukon körülvették kocsiját és áldását kérték magukra és gyermekükre.

— Még ma is látom egyiküket, — mondja a kardinális — amint elkésve a futástól kihullva, lihegve, kimerülve borul térdre egy asszony s gyemekét kocsim felé nyújtja.

A pápai Róma számára ez a jelenet igazolja a marxizmus és leninizmus felületes mázát a munkásnépen s igazolja azt, milyen könnyűszerrel pa'.tog- zana le ez a máz, ha mindenki megfeszítené erejét megsemmisítésére

Elmondtam a bíborosnak, mennyire meglepett e

Vaiikánvárcs szélsőséges modernizálása, amit hosz- szu sétáim alatt a világ leghatalmasabb drótnélküli táviróállomása jelképezett számomra a vatikáni domb csúcsára épített antennáival, amelyek csaknem elérik Michelangelo kupolájának magasságút.

A bíboros mosolygott csodálkozásomon. Hosszú délamerikai utazása során ő maga is megtanulta a tudomány materiális hatalmának értékelését a kormányok kezében és a Vatikán drótnélküli táviróáüo- mása segélyével a nap és éjszaka bármely órájában összeköttetésben maradhatott a Szentszékkel és foglalkozhatott a kereszténység ügyeivel, mintha állam5 titkári hivatalában lett- volna.

A Vatikán mint a propaganda nélkülözheteilen eszközét vette igénybe a rádiót és maga XI. Pius pápa már háromszor beszélt személyesen a mikrofonba. A Szent-atya valamennyi ünnepélyes alkalommal ezentúl is beszélni fog a rádióba.

Úgy a rádiót, mint minden modern találmányt, sőt még a mezit is helyesli a Szentszék, ha ezek a találmányok támogatják a vatikáni politika két elvét, amelyet minden erejével védelmez. E két elv: az egyetértés és a béke.

Amint átsétáltam a Vatikán szalonjain és különösen azon a nagyszerű kongregációé termen, amely az államtitkári dolgoszobát megelőzi, meglepett, hogy csaknem valamennyi allegorikus festményen, mely a menyezeteket- díszítik, ilyen vagy olyan formában visszatér a Pax-szó, — az évszázadokon keresztül Szent Péter trónján egymást követő pipák legfőbb törekvésének jelszava. S meg’epett az is, mennyire kerüli a Szentszék, hogy ebben a tekintetben nagy szavakat használjon, nagy retorikai megnyilatkozásokkal hasson.

— A béke — mondotta a bíboros — nem kívánkozik az ajkakra: elsősorban a szívben a helye.

1935-ben a Vatikán politikájának célja az lesz, hogy a béke eszméjét valamennyi szívbe eljuttassa. És ez a vatikáni politika, amely csodálatos módon ismeri az emberi szivet, tudja, hegy az emberi szív biztonságot és bizalmat keres magában és az emberiségben. Azon a napon, amikor a háború pszichózisa meghal, a békében való hit születésének pillanata közel lesz. S. L.

Tévedés azt hinni, hogy a rövid mondatok „magyarosabbak" és „természetesebbek^ Szerkesztésük váltogatja, hogy melyük micsoda.

Van egy úgynevezett „elaprózott rrásano- dor", mely a gondolatot mozzanataira tépve állítja elénk- Egy példa erre:

„Bejött/ Leült. Várt. Látta, hogy mi vám előtte. Bgy könyv. Nézte. Kezébe vette. Lapozgatta, Vissza tette."

Az ilyen írásmód or kellő helyen érzékletes és szemléletes lehet, de bizony gyakran mo- . dorossá, fontcskodóvá és fárasztóvá válik, ügy

■ is haihat, mint a kehes ember libegőse.

Viszont akadnak olyan hosszú mondatok,

’ mélyek a maguk végtelen Ívelésükben és hullámzásaikban is szükségszernek, természe- ' lesek és művésziek. Ha a mi bírálóink rémüldözve és szörnyülködve említik meg, hegy va- . laki egy 10-scros mondatot irt-, akikor én fejükre idézhetném Proust nagyon sók olyan mondatát, mely több lapon át sem ér véget,. : anélkül, hogy lainikasztuná figyelmünket, vagy csorbitaná művészi élvezetünket. Mindez pedig nem a francia nyelv szellemevéi függ ’ össze. Az ő mondatai egyáltalán nem „fran- . oiáisak", amint nem is „magyarosak", csak preustiak, Írói egyéniségéből fakadnak.

, Találomra kinyitom egyik könyvét — Swan- i nék oldalán —- s nem sokáig kell keresgél-.

■ nem, nyomban lelek egymás mellett két olyan mondatot, amely az én széles oldalakra nyomtatott kiadásomban együttesen 30 sort tesz. nek ki (az első 16 sor, a másik 14), abban a fejezetiben, ahol a cambrayi harangtomyot „ Írja le, ilyenképpen:

„Akár öt órakor láttuk ezt a tornyot, amikor postára mentünk levelekért, néhány háznyira tőlünk, bal'kézt, amint egyik magános csúcsával felemel intette a háztető-gerincek

i vonalát, vagy akár akkor, amikor Sezaret- ; néhez igyekeztünk, érdeklődni hogyléte felöl ! s lejutva a lejtő kaptatóján ez a vonal éppen | ellenkezőleg alacsonnyá vált tekintetünk ' ellőtt és mi tudtuk, hogy a torony után a má- I sodik uocában be kell fordulnunk, vagy akár akkor, amikor a vasúti állomásra tartva tovább haladtunk és tetőélének, uj felületeinek körvonalát ferdén pillantottuk meg, mint holmi kézzelfogható meglepetést körforgásának egy eddig ismeretlen pillanatában, vagy akár akkor, amikor a Vivoune partjairól úgy rémlett, mintha az izmosán-zömök és a távlattól megnövesztett apszisz abból az erőfeszítésből hársannék ki, melyet a torony tesz, hogy nyilát az ég szivébe röpítse: mindig a toronyhoz keltett visszatérnünk, mindig a torony uralkodott mindenen, váratlan ormával föl- hujjogatva a házakat és úgy emelkedve elém, mint Isten ujja, aki nyilván az emberek tömegében rejtőzködött, noha én őt sohase tévesztettem volna össze a tömeggel. És még ma is,

! ha valamilyen járókelő „útbaigazít" egy nagy vidéki városiban, vagy Páris egy előttem is- ‘ mérettem negyedében s ha a távolban egy kórház haranglábát mutatja nekem vágj7 egy kolostor tornyát, fejében a hegyesedé papi-sü- v-egével, mint valami célpontot, melyet el kell órnem, emlékezetem bármily csekély és homályos hasonlóságot tud is találni e tornyok és az eltűnt kedves torony között, mihelyt hátra fordul a járókelő megbizonyosodni, vájjon nem tévedtem-e el, még ma is ámúlva láthatja, hogy feledve megkezdeti sétámat vagy sürgős utamat ott rekedek a torony előtt, órák hosszáig, gyökeret vert lábbal álldogálok, emlékezni próbálok, érzem, amint lelkem mélyén visszahódítom a feledés árvizétől elöntött területeket és azok lassanként kiszáradnak, megint fölépülnek s ekkor — és sokkal szórongóbban, mint az imént, amikor a járókelőtől fo’lvilágositást kértem — még mindig keresem az utam, befordulok egy uc- cán •.. de ... benn a szivemben ...“

Ez a szöveg csakugyan zsúfolt, de — azt hiszem — az értelmes olvasónak semmi különösebb nehézséget vagy fejtörést nem okoz a megértése és elemző finomságában is mindvégig világos, kézzelfogható marad a számára Az, hogy ennyire tömött szintén megokolt. Itt az Írót, mint Utáni regénye majdnem minden részében, az emlékek áradata ragadja el és sodorja visszafelé az elmúlt, időben, akár egy megduzzadt záporpatak és vele együtt kell rohannia, akár akar akár nem s egyszerre, egy lélekzetre vagy inkább egy szuszra kell kimondania mindent, ami hirtelen eszébe jut. különben, ha pontot tenne oda, ahová pont nemi való, egyszerre megsemmisülne az emlékezés és szeltem idézet egész varázsa.

Most már azt. kérdezzük, szabad-e, lehet-e a fordítónak ilyen mondatokat egyszerűsíteni, részükre bontani, széttagolna? Nem szabad és nem lehet. Aki egy mondatot kettévág, az merőben mássá teszi, meghamisítja, megöli magát a gondolatot is- Gyilkosságot követ el a formán, vagyis a szellemem.

MŰHELYTITKOK

Irta: Kosztolányi Dezső

i.

Jeliem és cselekmény

Azon panaszkodsz, hogy regényed alakjai ugyan élnek, de -mégsem mozognak úgy, hogy olyan mese bonyolódjék és kanyarodjék belőle, mely eléggé érdekeljien ahhoz, hogy majd kedvvel folytathasd s te most egyelőre pihensz, vársz, amíg alakjaid elhatározzák magukat valamire. No erre aztán várhatsz itéllet- napig is. Azt hiszed, hogy ezek a ködálimok megszánnak téged? Nem, neked kell megszánnod őket. Eszelj ki valamit, mégpedig sürgősen, készítsd el a vázat. Néha, mint most teuálad, az embereket világította meg az egye- diülvaló ihlet, néha pedig az útjukat, a cselekmény menetét- Hogy melyik a jobb, nem tudom- A művészi teremtés örökös bírok és viaskodás szeltem és anyag, forma és lényeg között s hol az egyiket, kel pótolnod valamilyen mesterséges leleménnyel, lio'l a másikat, hol embereket, kell alkotnod a semmiből, hol vasgereudázatot kovácsolnod, melyet aztán betombolsiz, fö'Mrágzol lélekkel, eltakarsz az olvasó szeme elől, oly finom, élő ék iámén y- nyel, oly ravaszul-lelkes és csalafintán szemfényvesztő kárpitosmunkával, hogy az megtevőd és azt. hiszi, hogy pusztán ezért az elkalandozásért és vargabetűért Írtad a müveit és neon azért, ami már légen készen volt benne s amiért ezt . az elkalandozást, ezt a vargabetűt letted. így vitatkozik szakadatlanul a. gondolat. és nyelv is. A gondolat rá akarja nyomni bélyegét a nyelvre, de ez nem engedelmes viasz, ellenáll, erre a gondolat, enged, kissé föladja .jogát, vagy túlzott követelményét s ebből az isteni egyezkedésből támad a remekmű, melyen sohase látszik, hogy voltaképp kicsoda is alkudott meg. Nemcsak a költő idomítja a nyelvet, a nyelv is idomítja a költőt. Az, hogy te most tunyán az alakjaidtól várod a cselekményt, olyan, mintha a költő a rímet várná az érzésétől. Olykor — ritkán — szerencsés körülmények között a kettő együtt is jelentkezhet, egy időbeai. Ez a mi ünnepünk. De olykor hiába minden várakozás. Az érzéshez nincs rim- Ekkor a rim — ez a megvetett külsőség — sugallja az érzést, nem azt a1? érzést, melyeit ki akartunk fejezni, hanem egy másikat, egy jobbat, egy igazabbat, egy tökéletesebbet. Mit gondolsz, hia Arany János azzal a makacs elhatározással ül le írni, hogy töri'k-szakab betetszoritja a versbe ezt a lá- tományát:

„Beesteledett, lefekszik mindenki

Kinn, az eperfa ága sötéten hajladozik" talá'l-e hozzá valaha is megoldást? Sohase talál, De ő nyílván másként dolgozott. Először is előre csendült, meg fűiéiben és szivében e-z a két szó: „nyugalomba és lombja", ebiből hajtott ki a sor pár:

„Este van, este van: kiki nyugalomba

Feketén bálon gat az epeirfa lombja"

s meglepetésünk annál nagyobb, mert amit ő előbb tudott, azt mi később tudjuk meg, mint valami visszafelé pörgetett moziszalta- got. A művész, barátom, hasonlít a bűvészhez, a kárt yabüvészül ez, aki elkápráztat mutatványaival, de ehhez mindig előre kell megnéznie legalább egy kártyát s erre a tudására, vagy csalására építi bűvész étét, amint te a művészetedéit.

IIRövid és hosszú mondat

A mondat: egy7 gondolat, összefüggő, kerek- ded kifejezése, formai tagolása, természetes léfekzetvé'tele.

Hogy milyen legyen a mondat, rövid-e vagy hosszú, az nyilván nevet,séges, avatatlan kérdés. A gondolatot és mondatot nem lehet rőf- fel mérni. Véralkaj, dolga, hogy ki melyiket kedveli, hogy melyik felel meg az iró közlési vágyának, cél,járnak, mondanivalója és előadása ütemének.

Miudalketitő egyaránt jó lehet és közvetlen is. Mináliumik a bírálók sokszor megróják ennek vagy annak „hosszú" mondatait. Ez a kifogás csak akikor volna helyénvaló, ha a rossz bosszús mondatokat rónák meg. Mert a hosszai mondatok között éppúgy lehetnek rosszak, minit a rövid mondatok között. I