Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-18 / 15. (3567.) szám

. 1588 JmmAt 18, péntek. i8@55H5H55B5H5H55 A miskolci Süssmann-fiu esete a munkácsi Teichmann-lánnyal Sussmann szive és valutája a bíróság előtt Budapest, január 17. HázaseAgezédelgési ügy­ből keletkezett v&lutabünügyet tárgyalt tegnap a 'budapesti büntetőtürvényszék Horváth tanácsa. Az ügy előzményei a következők: Süssmann Béla miskolci kereskedő, — amint erről már a PMH i« beszámolt, — házasságkö*- vetltő utján megismerkedett egy munkácsi gaz­dag kereskedő leányával, Teichmann Fánival, akinek 140.000 korona hozománya volt. Sátoraljaújhelyen megtartották a polgári esküvőt, ezután Munkácsra utaztak, ahol a leány szülei az egyik bankból 90.000 koronát vettek ki is adták át Sfiesmanmak. Házasságszédelgés ? Süssmann kevesellte a pénzt és mindaddig nem volt hajlandó egyházi házasság­ra lépni feleségével, amíg a teljes hozományt meg nem kapja. Miután ez nem történt meg, Síié sutáira hazautazott Miskolcra ée az egyházi esküvőből ütem ’ett nem- mi Közben Süssmann Budapestre utazott ée itt érte feleségének házasságazédelgés címén tett feljelentése. A törvényszék egy évi börtönre Ítélte, de az ítéletet a tábla és a Kúria megsemmisítette óe felmentette a fiatalembert. A házasságezédelgési ügy tárgyalásán azonban kiderült, hogy Süssmann a 90.000 koronát Magyarországra csempészte és nem jelentette be a Nemzeti Bankban. A törvényszék felmentette Süssmainnt a valuta be nem jelentés vádja alól, de az ügyészség valuta- üzérkedés, illetve pengőkiajáulás címén vádat emelt ellene. Valutaüzérkedés ? A büntető törvényszék Horváth-tanácsa előtt Süssmann tagadta bűnösségét. Az elnök elébe tárta, hogy a vád szerint 1931 telén tlzszer-tizenkétszer járt Munkácson és ott Budapestről csempészett pengőket adott el zugárfolyamon és a kapott pénzért dollárt vásárolt, azt Budapestre csempészte és itt zugaid oly anion értékesítette. A vád ezerint 50.000—60.000 pengőt ajánlott ki külföldre Siiesmann, de azzal is bün­tetendő cselekményt körvetett el. hogy az apósá­tól ihezományképpen kapott csehszlovák koroná­kat a Nemzeti Bank megkerülésével adta eh — Az ellenem valló tanuk nem mondanak ága­zat — védekezett Stlesmamn. — Ezek a tanuk összefogtak ellenem. Fondorlatos módon belevittek egy házasságba, egy 34 éves öreg nőt vetettek el velem feleségül. Hamis születési bizonyítvánnyal akartak félre­vezetni. Amikor rájöttem erre ée azt mondtam, hogy ed akarok válni, 800 pengős havi tartásdijat követeltek és 10.000 pengő fájdalomdij megfize­tését összefogott ellenem az egész család. — Vissza kellett volna adni a hozományt, — mondotta az elnök. — — Ha annyira gyűlölte az asszonyt és a csalá­dot, miért nem fizette vissza a pénzt? Azt mondja, hogy félrevezették, akkor máért vette fel a hozományt? Az is furcea, hogy a leányt öregnek tartja, hisz látta maga a házasságkötés előtt íb. — A leány külseje ellen néni volt kifogásom. — Maga egy napig sem élt a feleségével, de a pénzét nem adta vieeza.-r Azért adták nekem a hozományt, hogy be­fektessem üzletembe. — De még sem tudja visszaadni. Tisztességes ember ilyeneket nem céklái. De nem is ez a fon­tos most, hanem a valutázás. Maga a csalási btta­per tárgyalásán belemerte, hogy a pénzzel üzér­kedett. Az após közlései — Nem ismertem be semmit. — Elébe tárom vallomását, amelyben elis­merte, hogy 55.000 csehszlovák koronát csem­pészett be Magyarországra. — Erkölcsileg és anyagilag teljesen tönkre­tette k, soha nem akarok már elválni, de nem Is nő­sülök meg soha többet Az ellenem vallott tanuk nagyrészét nem is ismerem. Ezután a tanukat hallgatták ki. Herczeg- falvy Mihály detektiv elmondotta, hogy a múlt év április 5-én Süssmann házasságszédelgési ügyének tárgyalása után felkereste őt a ren­dőrségen Süfismann apósa, Teichmann Sala­mon, Teichmanné és még mások, akik elmondották, hogy Süssmann havonként megfordult Mun­kácson, 4000—5000 pengőt adott el ilyenkor egy lengyel kereskedőnek. Ezekért a pénzekért dollárt vásárolt, amelyet azután Budapesten értékesített. Egy-egy dol­láron 2.5 csehszlovák koronát keresett Süsa- mann. Az elnök részletesen ismertette azokat a vallomásokat, amelyeket a feljelentők annak­idején a rendőrségen tettek. Kotsie Miklós ügyészségi alelnök, a vád képviselője indítványozta, hogy személyesen hallgassák ki az ügy tanúit. A bíróság hozzá­járult az ügyész indítványához és a tárgyalást I elnapolta. Dalványplros papíron és inén telfesebD műsorral jdenih meg holnap a P.M.n. raoiomeuéhictc SzroHÁzKönfrv-KabTm.\ Mmwii im ni i pitir „A banda forradalommal a Ma forradalmának képéi akartam megrajzolni" mondja Götz Józsa cseh írónő, akinek Mária Antónia drámáját most mutatja be a Prágai Nemzeti Színház Prága, január 17. A Prágai Magyar Hírlap uj és nagyszabású rádióuielléklete az olvasóközönség kö­rében nagy feltűnést keltett és élénk visszhangra talált. A műsor teljessége és az állomások áttekint hetősége mindenki számára meglepetés volt ée már az első szárai után sok levél ég lap érkezett a szer­kesztőségbe. Most azon leszünk, hogy a különböző kívánságoknak eleget tegyünk, amennyire tőlünk telik. Az e heti rádiámelléklet még bővebb műsorral fog kedveskedni az olva­sóknak, halványpiroj papíron művészi fejjel jele­nik meg és igyekszünk mindenütt a fontos leadá­sok teljes müserát közölni. A sok levél köz' egy pozsonyi olvasó levelét kell kiemelnünk, mer: ez az olvasó pompásan megér­tette intencióinkat.. Ezt írja; „Az uj rádiómelléklet minden tekintetben fe­lülmúlta a várakozást, mert köuuyeu áttekint­hető, változatos és pontos. Ezen felül ügyel ar­ra, hogy azokat az állomásokat ismertesse ki meritően, amelyeket Szlovénekén jól lehet Beregszász, január 17. (Saját tudósítónktól.) Beszámoltunk arról a megdöbbentő gyilkos merényletről, amelyet a Munkács-környéki erdőben a vadorzók követtek el Masják Mi­hály pósaiházai erdőkerülő ellen. A Latorica erdőiipari társaság erdésze négy orvvadász- szal találkozott az erdőiben, akik rálőttek a kötelességét teljesítő kerülőre és az egyik puska dum-dum golyója átfúrta a szerencsét len ember lábát. A négy orvvadász elmene­kült, az erdőkerülő pedig, aki súlyos sebével nain tudott hazajutni, az erdőben megfagyott. Közöltük, hogy halála előtt bucsusorokat irt feleségének a hatgyermekes családapa. A noteszben talált feljegyzés így szól: „Édes feleségem, Isten Veled! Vigyázz a gyermekekre!4* A halálosan sebesült erdész nemcsak támadói külsejét írta le, mint az első jelentés szólt, hanem pontosra meg is nevezte a négy vadorzót. A szolgálati könyvben talált feljegyzés sze­rint Bakos András gáti, Molnár András, Ba­kos Miklós és Bakos András vadorzók voltak fogni és amelyek számunkra érdekesek. Mikor ezt köszönettel és elismeréssel nemcsak a ma­gam, hanem számos olvasó nevében nyugtázom, arra kérem a szerkesztőséget, hogy amennyi­re lehet, igy építse ki a mellékletet tovább is, mert ez még a nagy rádiófüzetek mellett i# megállja a helyét." Érkeztek olyan hozzászólások, amelyek pozitív javaslatokat is tesznek. Nyolc oldalon a nagy nem­zetközi füzeteknek csak a lényegét adhatjuk, de ezt teljes mértékben tesszük. Az automatikusan visszatérő jelzéseket — mint hangverseny, stb. — rövidítjük és igy alkarjuk elérni, hogy a műsort tö­mörebben adhassuk. Rövidesen arra is sor kerül, hogy külön kis rovattal toldjuk meg a mellékletet ■és ebben rövid kritikai áttekintést nyújtunk a. fon­tosabb zenei müveknek. Minden hozzászólásért há­lásaik vagyunk éa kérjük olvasóinkat, hogy juttas­sák el hozzánk a rádiómellékletre vonatkozó öt­leteiket az erdőkerülő támadói. A két Bakos András egyikét „Paszuly" néven, a másikat pedig „Huszár" néven isimerték a környéken. A pontos adatok alapján a csendőrök hamarosan elfogták a négy vadorzót, akik beismerték bűnüket. Elmondták, hogy vasárnap estefelé találkoztak Masják Miíhály- lyal ez erdőben. Mikor az erdöőr felelősségre vonta őket, ők felszólították, hogy távozzék. A bátor és kötelességtudó erdész nem engedelmeske­dett a vadorzóknak, mire azok közül ketten ijesztésül a levegőbe lőttek, Bakos András „Paszuly" pedig az erdész lábának irányí­totta fegyverét és elsütötte. A dum-dum löveg súlyos sebesülést akozott és a szeren­csétlen ember halálát idézte elő. Az orv­vadászok sorsára hagyták az embert, aki­nek életét könnyűszerrel megmenthették volna és tovább folytatták a vadászatot az erdőben. A négy el ve leninit vadorzót a beregszászi ügyészség fogházába szállították. —o— Prága, január 17. A prágai Nemzeti Szín­ház most fogja bemutatni Götz Józsa ismert cseh Írónőnek „Mária Antónia" című drámá­ját, ezt az örök és örökké uj témát. Huszon­egynél! árny évvel ezelőtt Budapesten nagy si­kert aratott Szoanory Dezső ..Mária Antóniá­ja" és igen érdekes összehasonlítás kínálko­zik a két darab közt marosak azért is, mert köziben sok és sokféle forradalom rázta meg a világot, oij színiben tükröz tetve ezt a szeren­csétlen és szerencsétlenségében nagyszerű francia királynét és uij értelmet kölcsönözve a majd százötven éves történésnek. Szamory ötfélvouásos színmüvet irt, amely­ben minden jelenet Mária Antónia jel lemének kidóimlboritáisát, a jeleim fokozatos átalakulá­sát és a tragédia emberi analízisét célozza. A szociális háttér inkább pasz tejszínekben van tartva: emberi dráma ez, egy asszony tragédi­ája. Erre az asszonyra uj abban Stefan Zweig mesteri könyve terelte a figyelmet és Igv nem lephet meg, hegy Götz Józsa felfedezte a ma­ga számára. Ahogyan ezt tette, fokozott fi- gyelmet érdemel.. — A.z első lökést Hiilair Be Hoc életrajza ad­ta nekem, aki valóságos költő-történetírója Mária Antóniának, — mondja az Írónő. — Müve tele van varázsos erővel, és érett ecset­tel festi meg a forradalmi zivatart és benne az embert. Mária Antónia asszony volt, aki szeretemre és boidosgágra született, de a ro­hanó események lefogják és teljesen, gyökere- sem átalakítják. Minden kicsinyes, minden já­tékos és felületes lehull róla: ő lesz a nagy, tragikus típussá, amelyet a franci® forrada­lomban oly nagyon csodálunk. Mikor ezt az életrajzot olvastam, azonnal megláttam az én Mária Antóniámat, azt az asszonyt, kinek az alakja, a mai embert érdekli. A forradalom középpontjában: asszony, aki korának min­den édességét, zenéjét és szánét magában egyesíti, ő a régi világ és ezért küzd utolsó leheli étéig ama forradalom ellen, amely ezt a világot meg akarja semmisíteni. Elet és halót közt küzd a forradalom ellen, amelynek személyes, nagy és kérlelhetetlen ellensége. Egymaga áll az óriási kollektívámmal szem­ben és nincs erő, amely őt erről a halálosan küzdelmes útról le tudná téríteni. (Itt jegyzem meg, hogy Szom orv is igy raj­zolja meg a királyné portréját és igy látja a tragikus konfliktust.) — Ha meg akarom mondani, hol rejlik ná­lam az uj felfogás, akkor meg keli említenem, hogy én azon a ponton láttam a tragikus kon­fliktust, ahol mindkét félnek igaza van. Ezért, mert igaza van, kell elbuknia Mária Antóniá­nak. A tizenhetedik század feudális embere ütközik össze a tizen kilencedik század születő leikével- A régi viliág porba hull és egy uj világ keletkezik. A királyné a régi világot védi és a keletkező uj századok lavinája maga ailá temeti. Bár az em'beri haladás szempontjá­ból nem szimpatikus jelenség, emberi tragé­diája megrázó. Megrázó azért mert tizenöt éves, mikor Mária Terézia udvarából Versail­les-ba kerül, ahol hét évig kell egy tehetetlen király oldalán élnie. Magyarázatot nyer az, hogy miért kellett Fersenbez, a ragyogó svéd nem eshez menekülnie ... Talán éppen ebben a szerelemben nyilvánul meg legszebben és legriasztóbban a bukófélben levő világ és az az uj, amely keletkezik: emberi szerelemben, amely kétségbeesett és mégis fenkölt kapasz­kodás roskadó oszlopokba. Az oszlopok végül maguk alá temetik az embert. — (Sokat kellett az idevágó irodalommal foglalkoznia?) — Igen sokat, hiszen már minden meg volt írva. Rengeteg anyagot kellett átvennem, leg­utóbb Stefan Zweig könyvét. Annak ellenére, hogy az irodalom úgyszólván kisajtolta ezt a témát, Mária Antónia alakja élő alak maradt és az élet csábit, különösen ez a halálos élet Próbáltam az emberi rejtélyt 'megoldani, hogy rajta keresztül értessem meg a forradalom tragédiáját. Valóságos élő drámát akartam Írni, embereket, akik ma is élnek. A királyné mellett XVI. Lajos alakja érdekelt legjobban, mert ezt a királyt a történelem majdnem gro­teszk jelenségként rajzolta meg. Másként lát­tam a maga tragikusan sötét fatalizmusában és egy kihaló nemzetség melankóliájában- Flegmája, amely arra készteti, hogy a Gilotín árnyékában is jóizüen falatozzon, jobban szem­ügyre véve nagy hajtóerő. Francia volta egy­re nő, mennél íragikusabb a konfliktus és amikor elveszett, akkor csatlakozik szivével és leikével a franci® forradalom eszméihez, megértvén az uj kor hajnalhasadását. Ezzel el­lentétben Mária Antónia eltávolodik a for­radalomtól, hiszen Rács gyermeke és idegen Párisban, amelyet nem szeretett és amely őt sem szerette soha. — (Hogyan látta a dráma alkotásánál tör­Elíogtáh a ruszinszkói erdőőr gyilkosait Szolgálati könyvébe irta főt a támadók neveit a halá­losan riilt áldozat ■ ■ „Édes feleségem, Isten veled!" 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom