Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-17 / 14. (3566.) szám
4 'prxgaiMag^arh! m.ap 1985 január 17, eHHgrtfflc. MŰSORON KÍVÜL írja: MÁRAI SÁNDOR A DOBOS A nyáira vendéglő bejárata felett vakító láng- be tűk ■hirdetik az éjszakában az örvendetes hirt: „Gereben Berci dobok4. Válláraikéi* Lisztet- hirdették így, ha nagyritkán fellépett Pesten, vagy falán őt sem. A szűkszavú reklám letorkol minden kételyt, nyilvánvaló, hogy világmárkával állunk szemközt, csak éppen elfelejtettünk eddig informálódni, bűnös gondatlanság és velürkszületett restség az okozói, hogy nem tanultuk meg 'eddig a dobos nevét. Most itt az alkalom. Ezenfelül kapni még a vendéglőben flekként is, csikkáposztával. Ápolt italok. És Gereben dobol. A helyiség, ahol a dobos dobol, félhomályos s az előkelő úri társaság, nemkülönben a jobb tpolgári körök kedvenc találkozóhelye. A jobb polgári körök, mint a gőzfürdő jótékony ködéiben, elvegyülnek a félhomály intimitásában az előkelő úri társasággal, mely rangrejtve jár ide. A dobos mindenkit személyesen ismer. Az érkezők láttára néha. diszkréten levegőbe dobja örömében a dobverőit, melyek tompa kattanással verődnek össze s rövid synkopa után visz- szahnllanak a dobos kezeibe. Ha rangrejtve érkezik aa előkelő úri társaság, a dobos beéri azzal, hogy láttmkra mámorosán lehunyja egy pillanatra szemeit s alig észrevehetően, csukott szemekkel, kéjesen mosolyog, mint aki el akar ájulni. De nem ájul el. Lábával közben heveseket, fájdalmasakat rag a dobba, mintegy figyelmezteti, hog*y szedje össze magát, mert megérkeztek, itt vannak. A dob, ez a groteszk állat, melynek állandó gyomorrontása van, halk, rekedt, morgásszerii böffenésekkel válaszol ilyenkor. Két test ők, a dobos és dobja s egy lélek. Egyszerű optikai és akusztikai csalódás azt hinni, hogy a dobos csak lábával és kezével dobod. A figyelmes szemlélő a félhomályban is kénytelen észrevenni, hogy említett végtagjai mellett a dobos más, ismeretlen testrészeivel is dobol, így többek között gyomrával, vállalva.], térdével, de esetleg kis uszonyokat is rejteget akár karján, a mancsetta alatt s azokkal is paskolja a dobot. Ha nagyon belejön, elkomo- rodik, összes testrészeivel elkezd dobolni, tiz lábujjával külőn-külön dóiból, mell izmával is dobol és eltorzult, szenvedélyes arcvonásai elárulják, hogy közben ezt gondolja: .Élni neon muszáj, dobolni muszáj44. Magas és előkelő ember, egy kissé Chaplinre hasonlít civilben, kissé elkallódott repülőtisztre, aki estémként felöiti a dobosok nemzetközi egyenruháját. Szeretik egymást, a dobosok. összetartanak? ... Talán előfordul. Külö-1 nős mesterségük bizonyára súlyos atacsonyren- düségi komplexumot gerjeszt 'bennük: odaláncolva a zongora lábaihoz, térdűik között az ed- lerséges, morgó, nehezen szelídíthető nagydobbal, kezükben érovirgáccsal és dobverőkkel, mintegy felfegyverezve minden eshetőségre, ha a dob fellázadna, inkább állatszeliditőre emlékeztetnek, mint zenészre. Valószínű, hogy élesre töltött browningot is viselnek szmokingjuk hátsó radrágzsebébeu s ha baj van, lelövik a dobot. Viszonyuk a zenéhez rejtelmes, alattomos. Állandóan lesik a zenét, hol rúghatnak egyet bele, de csak észrevétlenül, ám mégis úgy, hogy a dallamnak nagyon fájjon. Az igazi, vérbeli dobos szünet nélkül résen van. Mint az égzengés a vihart, úgy kiséri a zenét s létjogosultsága a produkcióban az, hogy ahol a zene már nem biir és ellfuíli’ad, ott ő megmagyarázza, közbeszól, profánul és férfiasán kijelenti. A zene lá.tPáris, január 16. A Stavisky-ügy parlamenti vizsgálóbizottságát kincs meglepetés érte. Tegnap, mint közöltük, megtalálták azokat az üdvözlő táviratokat, amelyeket az 1932. évi választások után kaptak a Stavisky baráti köréhez tartozó képviselők. Mint most kiderül, a másolatok között, amelyeket a posta- minisztérium a vizsgálóbizottság rendelkezésére bocsátott, egyetlen egy sincs olyan, amelyet tényleg magia Stavisky küldött volna el. Kétségtelennek látszik, hogy Stavisky táviratai egy korábbi kormány idejében elvesztek. A vizsgáló bizottság megállapította, hogy a táviratok még megvoltak Madaraié postaminiszter hivataloskodása idején. A táviratokat maga a miniszter őrizte, de nem adta át azokat a vizsgálóbizottságnak, hanem hatóan ürügy csak arra, hogy Berci dobolhasson. Két dob verés között ki kell tölteni néha az üres szünetet, valamilyen hig, merőben felesleges anyaggá!, mondjuk a Liszt-rapszódia néhány ütemével. Ezt a szívességet a zongorista végzi el, barátságból, a dobos irárt érzett rajongásból rak zenét a dobverés hangjai közé, alig észrevehetően. Liszt irta, Berci dobolja. Néha vállat von, mikor a zene előtolakszik, fáradtan és csodálkozva pillant a zongorára. Ha ő ezt a különbséget dobolni tudná! És, unalomból, kidobolja. Gyakran érzéki és szenvedélyes. Az érevir- gáccsal megkeféli a dobot, amely erotikusán felszisszen ilyenkor s ugyanakkor tomporon ragja a dobot, hogy a hallgató szívverése kihagy az ijedségtől. Kidobolja a szív titkait is, az utolsó titkot, melyet a zongorista már nem mer elénekelni. A zongorista csák bevallja szerelmét, a dobos már magyarázza is. „Szeretlek44 mondja a zongorista s a dobos már korbácsolja és ragja a dobot. Beteges helyzet. Berci, Berek Negyvemkétéves. Állítólag kitűnő családapa. Este tíztől reggel négyig dobol, aztán hazamegy s reggel kézenfogva iskolába kiséri gyermekeit. Ilye okot rém venni észre rajta semmit. Olyan, mint egy dobos civilben. Ahogy megy az uocán, szerényen, tiz ember között kettő, ha felismeri s összesúgnak a hátamögött: „Itt megy Gereben Berci41. magával vitte őket a minisztériumból, mikor állásáról lemondott. i Mallarmé, mint ismeretes, most a közoktatásügyi tárcát tölti be. A vizsgálóbizottság elhatározta, hogy Mallarmé minisztert ki fogja hallgatni. LETARTÓZTATTAK EGY PÁRISI BANKIGAZGATÓT Páris, január 16. A francia kereskedelmi bank Huyert nevű igazgatóját kedden letartóztatták. A bank, amelynek székhelye Páris- ban van, nemrégiben csukta be pénztárait, mert nem tudta többé kielégíteni klienseit. A letartóztatott bankigazgatót csalással és ok- mán vhamisi fással vádolják. Üzelmeivel az eddigi hírek szerint körülbelül egymillió frank kárt okzott az ügyfeleknek. Az önkormányzatok szanálásának második javaslata Prága, január 16. A Právo Lidw néhány nap előtti jelentése szerint az önkormány zári testületek kérdésében elkészül a második javaslat. Mig az eredeti javaslat a községi pótadók maximumát 300, a járásiakét 150 százalékban állapította meg, addig az uj javaslat a községekben 350 százalékos pótadót enged meg, a járásokét változatlanul hagyta. Ha azonban a költségvetési eziiík- ságiét még úgy sem volna fedezve, abban az ecetben a községi és a járási pótadók is újabb 50 százalékkal emelhetők az önkormányzati tartozások törlesztési részleteinek és kamatainak fizetésére. Az önkormányzati testületek szanálására létesítendő alap jövedelmed a következő tételekből állanának: A tartományoknak az állami adókon való részesedéséből 35 százalékot adnának a szanálásra. A mai helyzet szerint az egész összeg a tartományt illeti. Az első módosító javaslat 50 százalékot javasolt a járások és községek szanálására. Bevezetik a müzsirdlle léket, ami 48 milliót fog jövedelmezni. Az állam a jövedelem- adó bevételből 60 milliót ad a szanálás céljaira. Végül a községi ingatlan értékemelkedési díjnak a felét a szanálási alap kapná. A legújabb javaslat olyan nagy mértékben szigorltja meg az önkor-mán y zaéok gazdálkodásának. ellenőrzését, hogy emiatt a javaslat az ön- kormányzatok részéről igen nagy ellenzésre talál. A javaslat az országos pénzintézetek emissziós központjának létesítéséiről szóló intézkedéseket megtartotta. Az uj javaslat érdekes intézkedése volna az, hogy a községek és a járások uj kölcsönöket csakis a felügyeleti hivatal és az emissziós központ engedélyével s jóváhagyásával vehetnének! fel s ezt az engedélyt csak abban az esetiben kapják meg. ha igazolják, hogy a felveendő kölcsön törlesztését és kamatfizetését a község, illetve a járás a törvényes pótadókból biztosítani tudja, A felosztatott német nemzeti szocialista párt volt képviselőinek bünperében elkészült a vádirat Prága, január 16. Jung, Kasper és Schubert volt német nemzeti szocialista képviselőik bünperében az üigyész a vádiratot elkészítette s azt a legközelebbi napokban nyújtja be a vád tanácshoz. A volt képviselőket a köztársaság védelméről szóló törvény alajpján vonják felelősségre. A vádlottakat óvadék ellenében szabadlábra helyezték. A vádlottak egyik társa, Krebs volt képviselő Németországba szökött, a másik társuk, Knirsah volt kétpviselő pedig időközben elhunyt. A Polednii List szerint a bűnvádi eljárás nagyon hosszú ideig tartott. Még mindig dagad a Stavisky-botrány Elvesztek a póstaminiszt áruimban Stavisky üdvözlő-táviratai KOMOR LÓ A HORTOBÁGY LEGENDÁJA Irta: Móricz Zsigmond (4) 6. — Baj van avval. — Baj? Mi baj? ;— Meg van rontva. —- Hogyhogy s mitül? ........Fiatal a még. Nem n yílik annak még a szerelem rózsája, hájjá. — Szerelem ... nehézség... Bicikli... Bicikli annak a szerelme... Nem akar csikós lenni... Az asszony jól tudja. Rettegve várja mi sül ki még ebbe a nehéz életbe. — De szíjjel tapadtam ... Megnízheted, ott van a cserény megett... Az anya fut s nézi a szétzúzott csudát. Kezeit tördeli. Csíkósbojtár jön vágtatva, a lóról lekiált: — Hazajött a Jancsi? — Minek? — Megszökött a Komor Lőtul... nem tudjuk há lőtt... A számadó felhördül: — Megölöm. Lóra veti magát és utána. A két lovas el- porzik a pusztán. Az anya összeteszi kezét és rettenetes félelemmel »éz az emberek után, Az ember felneveli a gyerekeket s ime ... Könny fakad az anyai szemből. Botladozva keresi a lányát s ott leli a karikás fonó legény mellett. Ijedten szólítja: — Gyere csak, tésis. A lány összekapja magát, rebbenve fut anyjáhez: — Édesanyám, — s a nyakába borul. — No, fiam, no. — Édesanyám, meghalok érte. — Szólt? — Nem szólt, de meghalok érte. — Szereted? — Szeretem. — Aj haj, apád megöl, — Nem baj. Az anya nem tudja mit kezdjen. — Azér akartál kijönni a Hortobágyra? — suttogja szemrehányó hangon. — Nem, akkor még nem is tudtam, anyáim. — Hát hogy lőtt, szójj. — Nem tudom, csak megvan. Gólya kering a levegőiben. Rászáll a párjára. Mén kerülgeti a kancát, a fejeit összenyi- hoiginak. Harapva egymást. A puszta szerelme villanásnyi. ■— Most lőtt? — Most. Az anya csüggedten néz. Itt már nincs segítség. Jól tudja magáról. Csikósbojtár csak egyszer látja a lányt, akit el fog venni. Ritka a már nagyon, ha kétszer, háromszor meg kell nézni, míg elszánja magát... Csikóslegény nem udvarol: ha itt az ideje, házasodik, s megvan. 7. A gyerek lóháton vágtat. A puszta nem elég nagy, hogy elbírja a keservit. Hirtelen meglát valamit, amitül megáll. Egy autót. Felnéz az égre, viharfelhők kezdenek gyűlni. Lenéz az autóra. Sehol senki sincs körülötte. — E meg még megázik. Leszáll a lóról s nézi. Az autónak bársonyos bőrülése van. Kár lenne, ha vízzel telne meg a kocsi. De nem tud vele mit kezdeni. Nem ismeri a szerkezetét, nem tudja felhúzni a karosszériát. Talál a kocsiban egy könyvet, amiben meg van írva, hogy kell a kocsit kezelni. Nézi: — Németül van a fene. Megrázza a fejét, de nézi a rajzokat s egyenként felismeri a szerkezet darabjait A vihar egyre jobban közeledik, ő egyre jobban siet. Végre hozzányúl s egyenként kifejti a csat- tokat, a lécezetet, a csillogó nikkel-alkatrészeket s mire a vihar megjön, tökéletesen fel van szerelve a kocsi s ő áll mellette, mint egy silbak; lova megriad a vihartól s elvágtat. Megjönnek a zuhogó esőben az urak, az autósok. Két német úr s örömmel látják, hogy a kocsi rendben van. Kérdik a kis csikósbojtárt: miért neon ült/ be a kocsiba? Ez nem érti a német szót, de tudja mit kérdenek s szerettei simogatja meg a kocsit: — Nekem nem árt. De üneki kár lett véna, ha tele csorog vízzel — Akarsz sofőr lenni? — kérdik az urak. — Sofőr? ... Csakis. Beültetik s elviszik magukkal. A gyerek ott ül a sofirozó úr mellett s lesi a szeme annak minden moccanását. 8. Sárkány számadó újra ott van a Komor Lónál. — Hol a gyerek? Körülnéznek. Sehol sincs. Egy bojtár jelenti, hogy elment. — Hova? — Arra e, napnyugatra. A számadó Sárkány csikós utána. Tán a kokszvetőknél. Arra lovagol. Közben elmarad mellette a vad puszta s megérkezik a legényekhez, akik a hortobágyi kokszot verik. Villával forgatják a tehénganéjt, amit a pusztán szedtek össze taligával. Szénbányát építenek belőle s azt kitapasztják, hogy elálljon esőben, szélben. — Láttátok a fiam? ~• Nem vót erre. — Hol lehet a betyár? Megölöm, megölöm. — Tán a birkányírásánál van, mert jóbarátja a juhászbojtárnak. Arra lovagol. A birkát az akolban terelik, nagy tömegben. Eregetik a nyírókés alá, megkopasztják bundájától. A vékonyra szelt birkák frissen ugranak ki az olló alól és futnak frissen, mintha újjászületettek lennének. .(Folytatása következik.) %
