Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-17 / 14. (3566.) szám

Határkő a káka utján Prága, január 16. Sok megnyugtató, sőt felvillanyozó nyilat­kozat hangzott el az utóbbi napokban, s majd csak ezután fog elválni, hogy milyen cselekedetek fakadnak e békés nyilatkoza­tok nyomában? S annak ellenére, hogy az •elmúlt évek tanulságai nem jogosítanak fel bennünket valami túlzott optimizmusra, azt hisszük, ezúttal több tárgyi oka van Európa bókétvágyó népének a reménykedésre, mint eddig. Elsősorban reményre jogosít az a tény, hogy Németország és Franciaország kö­zött elsimult a legkényesebb kérdés, amely tizenöt évig lövelte a nyugtalanitó energiá­kat magából s még Locarnó éveiben is nyo­masztóan nehezedett a lelkekre, a legszebb békeaktusokra árnyékot vetett. Tizenöt évig nem lehetett elfelejteni, hogy 1918-nak előz­ményei voltak, hogy az, ami ma van és ma nincs, következménye annak, ami volt. S kü­lönösen nehéz volt elfelejteni Németország­nak, hiszen négy és féléves szakadatlan fonó győzelmi mámorból egyszerre, minden átmenet nélkül szakadt rá hideg zuhanyként 8 tény, hogy a háborút elveszítette, s a kon­zekvenciákat vállalnia kellett, még mielőtt megbarátkozhatott volna a legyőzebós gondo­latával. Még mielőtt befelé is levonhatta volna a konzekvenciákat, kívülről már rágá­zoltak a konzekvenciák, el kellett őket fo­gadnia, úgy ahogy a történelem izzó kohójá­ból rázúdultak. S aztán tizenöt évig birkózott a német nemzet ezekkel az emlékekkel. Ti­zenöt évig nem tudott felejteni; — igaz, hogy azok sem tudták felejteni, akik vele szemben álltak. S ebből a túlfűtött európai légkörből nézve az események alakulását, a Saar-szavazás még két hónappal ezelőtt is a láncra vert robbanó erők elszabadulása pillanatának látszott. Az első komoly enyhülést ebben a túlfűtött atmoszférában a római egyezmény hozta meg. S ebben az egyezményben már a francia—olasz együttműködés ereje és szel­leme nyilatkozott meg. Franciaország enge­dékenységét tagadhatatlanul érzékenyen be­folyásolta Németországgal szemben az a tény, hogy Olaszország felzárkózott az euró­pai blokkhoz. Ez a tény a német birodalom számára valóban egyetlen utat hagyott osák nyitva — a blokkba való bekapcsolódás út­ját. S ebből következett az első olyan gesz­tus, amelyben Franciaország végre félreért­hetetlenül kinyilvánította békés szándékait Németország felé. Igaz, tehette. Először azért, mert ha nem tette volna meg, vállalnia kellett volna a felelősséget az események to­vábbi rosszabbodásáért. A felelősség pedig ebben a pillanatban, amikor a tőzsdei jelen­tések általában optimisztikus hírekről szá­molnak be, sokkal nagyobb, mint volt ezelőtt két esztendővel, mikor a gazdasági krízis nyo­mása alatt a kormányok bizalmatlansági po­litikáját eleve igazolta a gazdasági helyzet. Másodszor pedig azért, mert az Olaszország­gal köböt? szövetség lehetővé tette számára az engedékenységet, hiszen nagyobb erőket érez­hetett a maga oldalán az olasz szövetség ré­vén, mint amiilyen erőket Németország tud ki­csiholni magából, ha lélekzethez engedik. A Saar-kérdés ugyanis sokáig nem jelentett egyebet Franciaország számára, mint. pozíció előnyt, amelyet nem szabad átengednie Né- xnetországtnaikj — nnert hiszen nemcsak a Saar­Újabb német béke-nyilatkozat Közvetlen tárgyalások indulnak meg Frick birodalmi belügyminiszter nyilatkozata a visszacsatolásról Laval a népszövetségi tanácsban válaszol Hitler békeszózatára Hitler helyettese Parisba utazik? Berlin, január 16. A saarvidéki nép­szavazással kapcsolatban dr. Frick birodalmi belügyminiszter nyilatkozatot tett az „Asso- I ciated Press41 főszerkesztőjének a Saar-vidék | visszacsatolásáról. A birodalmi kormány re- ! méli, hogy a Saar-vidéket a legrövidebb időn belül sikerül a birodalomhoz kapcsolni. Az Aloisi-bi iottság jelentése szerint a legrövi- | debb idő, amely alatt a visszacsatolás tech- ! ni kai munkáját el lehet végezni, egy hónap, j A birodalmi kormány kész arra, hogy az összes függőben lévő kereskedelempolitikai kérdéseket gyorsan letárgyalja a francia kor­mánnyal. — A birodalmi kormány — mondotta dr. Frick belügyminiszter — minden intéz­kedést megtett, hogy az esetleges összeütközé­seket és zavargásokat, már mennyire ez ha­talmában áll, megakadályozza. így például az összes német határőrök és határvidéken szolgálatot teljesítő hivatalnokok a leghatá­rozottabb utasítást kaptak a kormánytól és a határokat mindenütt meg is erősítették. Az SA és SS főparancsnoksága pedig meg­tiltotta, hogy a Saar-vidék határán negyven kilométeres körzetben az SA, vagy SS-oszta- gok tagjai tartózkodjanak. Ugyancsak kijelen­tette Frick belügyminiszter, hogy az 1934 december 3-i római SaaT-egyezményben le­fektetett fizetési feltételek, amelyek a Saar­bányák visszavásárlására vonatkoznak, a biro­dalomnak nem fognak nehézségeket okozni és a német kormány gondoskodik arról, hogy kötelezettségeit maradéktalanul teljesítse. A bányák visszavásárlására mobilizálandó összeg mindössze 900 millió frankot tesz ki, ez pedig a birodalom pénzügyeinek mai állása mellett nem fog nehézséget okozni. Az amerikai újságírónak arra a kérdésére, hogy a birodalmi kormány milyen magatar­tást fog tanúsítani a stafcus-quo-szavazókkal szemben, Frick kijelentette, hogy a birodalmi kormány minden körülmények közt helyt fog állapi 1934 julius 4-én és 1934 december 3-án vállalt kötelezettségeiért és kijelentheti, hogy a szavazási küzdelemben való részvétel­nek semmiféle káros következménye nem le­het a Saar-vidék egyetlen lakosára sem. A továbbiak során dr. Frick vázolta a bi­rodalmi kormány szociális programját, ame­lyet a Saar-vidék visszacsatolása után a munkanélküliség enyhítése érdekében kíván megvalósítani. Arra a kérdésre pedig, hogy a Deutsche Front teljes egészében felzárkó­zik-e a nemzeti szocialista párthoz, a leg­határozottabb nemmel válaszolt a miniszter, de hangoztatta, hogy ez nem jelenti azt, hogy a Deutsche Front egyes tagjai be nem lép­hetnének a pártba. Mi fesz a nemzetközi hadsereggel? Saarbrücken, január 16. Az „United Press“ értesülése szerint a nemzetközi csapat, amelyet a népszavazás zavartalanságának biztosifására szerveztek s angol vezény­let alatt a Saar-vidékre küldtek, egyelőre még helyén marad. Az „United Press“ értesülése a S&air-vidéken nagy feltűnést kéltett, mert tegnap már Londonból olyan hírek érkeztek, hogy a nemzetközi csapatokat az eredeti terv­nek megfelelően a népszavazás befejezése után azonnal visszahívják a Saar-vidéikről. A kormány köréből most olyan hírek szivárog­tak ki, hogy a hónap végéig minden körülmé­nyek között helyén marad a nemzetkö­zi katonaság, mert nem látják egyelő­re még biztosítottnak a rendet. A kor­mány véleménye szerint az idegen fegyve­res erőnek mindaddig a Saar-vidéken kell ma­radnia, amíg a teljes nyugalom helyre nem áll és a népszavazás által felkavart hullámok régkép el nem ülnek. Csak azután lehet szó a nemzetközi csapatok visszavonásáról. Álta­lános a vélemény, hogy a nemzetközi csapata­iét azé«rt nem meri Knox visszaküldeni, mert attól tart, hogy az egységfrontnak azok az ex­ponensei, akik még népi tudtak elmenekülni a Saar-vidékről, esetleg áldozatul esnek vala­milyen felelőtlen akciónak. A lakosság han­gulatát mindenesetre igen kellemetlenül be folyásolja az a tény, hogy a, nemzetközi had­sereg katonái még mindig ott mozognak Saar­brücken uccáin. Hessből alkancellár lesz! Paris, január 16. A francia lapok általában teljes megnyugvással regisztrálják a népsza­vazás eredményét és úgyszólván valanieny- nyien kifejezést adnak reményüknek, hogy a közeljövőben közvetlen tárgyalások indul­hatnak meg Franciaország és Németország között. Ezzel kapcsolatban a Matin azt a szenzációs értesülést közli berlini tudósítója tollából, hogy Rudolf Hess, Hitler helyettese rövide­sen Párisba utazik, ahol felveszi a tárgyalá­sokat a francia kormánykörökkel. Amint is­meretes, Ribbentrop báró több Ízben kísérle­tet tett, hogy Hitler helyettesét Párisban mérvadó körökkel érintkezésbe hozza, Rib­bentrop kísérletei azonban nem valósulhat­tak meg mindaddig, amíg a Saar-kérdés meg nem oldódott. Most — úgy látszik — sor ke­rül Hess sokat emlegetett párisi útjára és ő lesz az, aki Hitler tegnapi békeszózata nevé­ben az uj politikai irányt Franciaország és ipar fogja siettetni a német fegyverkezési pro­gram befejeizését, de gazdasági erőforrásokat nyit meg a harmadik birodalom számára. Már pedig két hónappal ezelőtt még úgy látszott, hogy Franciaország még egyszer megismétli a régi taktikát Németországgal szemben és megpróbálja gazdaságilag elszigetelni. . A római egyezmény azonban gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Franciaország sza­badabban és szélesebb alapokon tárgyalhat, a Saar-visszacsatolása pedig Németországban fog olyan lelki megkönnyebbülést hozni, ami lehetővé teszi a német kormánynak, hogy most már teljes bizalommal közeledjék Fran­ciaország felé, — és elfelejtse a múltat a jövő érdekében Igen, most már talán meg lehet emészteni néhány János tényt és el Miét osz­latni néhány szomorú emlék l'idéroót, hiszen a történelem tényei nem kötik tiöbbé a má­hoz ezeket az emlékeket. Ez a lélektani ré­sze a dolognak. Reálpolitikai része pedig tálán így foglal­ható röviden össze: Franciaország az olasz szövetséggel annyira megerősödött, hogy reá­lisan számolhat a német fegyverkezés tényé­vel lés tudomásul veheti, amit eddig nem akart tudomásul venni: hogy Németország visszahódítottá magának 'azt a katonai rangot, mely történelmi jogon, de a nemzetek elvi­tathatatlan létjogániak alapján is megilleti. Ez .a száraz tudomásulvétel azonban még nem oldaná meg az összes kérdéseket, mert hiszen nemcsak arról van szó, hogy a dolgok szabad fejlődésének elvét ismét nyeregbe kell segí­teni, hanem épen ellenkezőleg, a béke szem­pontjából egyetlen nagy megoldásra váró kór- ­dés van: újjá lehet-e építeni a fegyverkezési áradat gátjait, melyek ti zen ötév alatt megla­zultak? Anglia igen reálisan azt javasolja, hogy a versaillési szerződés katonai klauzuláit változtassák meg. fektessék le az ui alapelve­ket s egységesen szervezzék újjá a gátakat. Ennek az eljárásnak kéi előnye van: az egyik politikai, még pedig az, hogy a hatalmak kö­zött megindul egy olyan eszmecsere, amely a mai erőviszonyoknak megfelelően fogja bé­késen rendezni az összes vitás kérdéseket, — a második erkölcsi és jelentősége abban van. hogy a háború osztályozás nyomait tüntetné el a nemzetek között. Megszüntetné a két kate­góriát, amelybe a háború- után beosztották a nemzeteket, megszüntetné a győző és legyő­zött fogalmát', s ezzel eltakarítaná a békés fejlődés útjaiból az utolsó akadályt. Ma: Képes melléklet 14 * ********** * Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- ^ ^ ^ ^ Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Kfe* külföldre: évente 450, SzloVeTlSzkÓÍ BS rUSZÍTlSZKÓÍ JTlClgUCirság sllcel2, 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • , 6 Prága II., Panská ulice 12, HL emelet H képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. politikai napilapja •• TELEFON; 3 0 3-1 1. •• Egyes szám ára 1.20 KE, vasárnap 2.- KE. SÜRGÖNYÖM- HÍRLAP. PRflHfl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom