Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-16 / 13. (3565.) szám

4 T>RAGA!-yv\AG^AR-FnKrA'P 1935 Január Ifi, sierftaL „Osztályellentétektől mentes, egységes magyarság éljen a csehszlovák köztársaságban" A magyar nemzeti párt szépsikerü gyűlése Bucs községben MAGYAROSAN Párkány, Jaaiuáir 15. (Salját tudósítónktól.) A magyar némáét i pért nagysikerű nagygyű­lést rendezett Rucs községben- A gyűlésre ér­kező politikusokat a köbölkuti állomáson a köbölkút! helyi szervezet fogadta s Szőos Fe­renc helyi szervezeti elnök üdvözítő szavai után Szőcs Mária, Hartai Irén, Hartai Mária, Barta Teréz és Szuper Rozália virágcsokrokat nyújtottak át a vendégeknek. Bucs községben hasonló meleg fogadtatásban részesítették a párt kiküldötteit Marosa Ferenc helyi szerve­zeti. elnök, Pál Julianna, Nagy Erzsébet, Gse- kes Margit és Retkes Irén. Az üdvözlésekre Jiaross Andor országos ügyvezető elnök vála­szolt Istentisztelet után a szövetkezet nagytermé­ben nagyszámú hallgatóság gyűlt egybe. A gyűlésre a párt bucsi hívein kívül eljöt tek a köbölkuti, szögyéni, kisupalusi, bátorkeszi, ibélad, liibádi, párkányi, garamkövesdi, duua- mocsi és karvai helyi szervezetek kiküldöttei is. A gyűlés kezdetén Kerekes Lajos vezetése (mellett alkalmi énekkar előadta Kerekes „Testvérek a szép órában" kezdetű megható énekét. Baig Árpád körzeti elnök lelkes megnyitója után Jaiross Andor tartománygyülési képvise­lő hosszalbb beszámolót mondott s ismertette a magyar nemzeti párt fejlődését. Az -állam,for­dulat után, amikor a belpolitikában az osz- tályliarc gondolata előtérben volt, szükség volt olyan keretre, amely átfogó erejével az osz- táiyharoot nemcsak tompítani képes, hanem ki is küszöbölheti a magyar kisebbségi társa-1 dalomból. Erre a misszióra vállalkozott a ma­gyar nemzeti párt. Célja az, hogy osztályell entétektol mentes, egységes ma­gyarság éljen a köztársaság területéin. Ma a politika — ugyan — életszükséglet, be­nyomul az ember mindennapi ételéibe, tehát politikával, és pedig kifejezetten magyar ki­sebbségi politikával kell foglalkozni az itt é5ő magyarságnak. A szónok az alkotmányba iktatott kisebbségi jogokról beszél, majd a római egyezmény utáni külpolitikai helyzettel foglalkozik és megállapítja, hogy a magyar nemzeti párt kitart eddigi állás­pontjánál s továbbra is a minden szomszéd­dal való jó viszony megteremtését kívánja, de a magyar kisebbség jósaiért való harcát változatlanul folytatni fogja, mert azt füg­getlennek tartja minden esetleges államkö­zi megállapodásoktól. Jaross beszédét mindvégig zajos tetszésnyil­vánítás kisérte. Utána Füsisy Kálmán szenátor sziivh-ezszóló példákra utalva a megértés és összetartás po­litikáját ajánlja a magyaroknak. Visszautasítja az irredentizmus vádját s nagy hatássá,! vá­zolja a kisebbségi magyar nő hivatását. Dr. Holota János nemzetgyűlési képviselő beszámol parlamenti munkájáról. A magyar­ság képviselői, mondja, minden kitalált vád Pozsony, január 15. (Pozsonyi szerkesztősé­günk tetefonjelentése.) A Bandlovai Kőszén­bánya irodájában történt kasszafurás ügyé­ben méig mindig sok a homályos részlet. A há­rom letartóztatott tettest már napokkal ez­előtt átadták az államügyészségnek, ahol dr. Markovits vizsgálóbíró hallgatta, ki őket. Az egyik tettes, Sobola még mindig tagad, a másik kettő teljes beismerésben var. A vizs­gálóbíró kihirdette előttük a vizsgálati fogsá­got, amely ellen csak Soibofla élt feifolyamodás- saö. A vádtanács elutasította a felfotyaimodást és igy Sobola is vizsgálati fogságba került. A beismerésben tevő tettesek pontos elszá­molást adtak a vizsgálóibáró előtt, amelynek értelmében 74.800 korona még mindig hiányzik. Valószínű az a föltevés, hogy ezt az összeget Sobola rejtette d, bár még azt is tagadja, hogy egyáltalán Po­zsonyban járt volna. A vizsgálóbáró most be­idézett egy tanút, aiki Meseinger szerint látta mindhármukat a Stefánia-uton a betörés elkö­vetése előtt. Ha ez a tanú ráismer Sobolára. ellenére hirven teljesítik kőtwleenógwihwt ór­ái lő helyükön. Bár számbelileg kevesen vagyunk, követe­léseink igazsága azonban !öMoko®»a erőin­ket. A képviselő beható vizsgálat alá veszi a tör­vényhozási munkát és a kormány giazdaság- poditikáját s ennek kapcsán ismerteti a sajtó- törvényt, a meghatalmazás! törvényt, a gnibo- niamonopóliumot. és a banktörvényt. Koczor Gyula érsz. h. elnök a kisebbségi magyarság föladatairól beszélt, dr. Saikov- saky Jenő tartománygyülési 'képviselő külpo­litikai kérdésekkel foglalkozott, Varedha Jó­zsef, a párt munkás szakosztályának politikai titkára munkáidkérdéseket fejtegetett Baig Árpád elnök zárszava után Kerekes Lajos énekkara a „Tartsd meg e nemes érze­lem" kezdetű dalit énekelte el A kitünően sikerült gyűlést 120 terítékes közebéd követ­te, melyen több lelkes pothárköszöntő hangzott el. úgy az ő sorsa is etMőlt. A két beismerésben lévő betörő érdekes, szinte komikus módon ad­ja. elő találkozásukat. Eszerint Messinger a Ste- fária-utóm sétált és „véletlenül" találkozott Moravec Józseffel, akit a fegyház- ból ismert. Séta közben érteik a Handlovai Kőszénibámya irodája elé. Az épület előtt le­ugrott a villamosról Soboila János, megismerte régi fegyhájzi ismerőseit és rögtön azt kérdezte, hogy hol tehetne „valamit" csinálni. Moravec a Handlovai cégtáblájára mutatott és igy szólt: — Itt van a pénz. Ketfcen azután belopóztak a házba. Messin- ger pedig eltávozott ée csak másnap találko­zott cinkostársaival. Kiderült, hogy Moravec már hároamzbem, Sobola öt ízben volt büntetve. Messinger csa­lásért hét napot, katonai bűncselekményért pe­dig három évet ült Messinger védelmét dr. Ká­vé cska Ferenc ügyvéd váffilálta el. A főtárgya­lást hir szerint még februárban megtartják. Budapest, január hó. A Magyar Tudományos Akadémia nyelvművelő bizottsága Szinyey Jó­zsef elnöklésóvel a közel múltban ülést tartott* amelyen elhatározta a bizottság, hogy a „Ma­gyarosan" cimü folyóirat mellett a „Nyelv-* művelő Füzetek" címmel uj sorozatot indít* Örömmel állapította meg a bizottság, hogy á tudományok ée mesterségek magyar szaknyel- vében hemzsegő idegen szavakat törekednek kiirtani és három szakegyesület már el is készí­tette a maga magyaros müszótár tervezetét. A következő szóajánlásokat fogadta el: „Addi- tionális export" helyett „többkivitel"; „össz­komfortos" helyett „teljes kényelmü"; „anten­na" helyett „hullámfogó", „trolleybusz" helyett „6intelen", „turista" helyett „természetjáró" és „turistaság" helyett „természetjárás". Divatos Kajszin: bronz és hamvasszölce Budapest, január 15. Vasárnap rendezte a budapesti női fodrászipar testület harmadik nemzetközi fésülőversenyét, amelyre a kül­földről is számos versenyző érkezett. A verseny délután 3 órakor ünnepélyes külsőségek között kezdődött a Szent Geilért- szálló márványtermében és a késő éjjeli órá­kig tartott. Ekkor hirdette ki a zsűri az ered­ményeket. A tartós ondoláló-verseny győzte­sei lettek: 1. Heiss Georges (Ausztria), 2. Wittanek József (Ausztria), 3. Berger Jó­zsef (Budapest), 4. Biczó Béla (Budapest). A természetes vizhullámversenyben: 1. Noll János (Ausztria), 2. Heiss Georges (Ausz­tria), 3. Tidio Max (Ausztria), 4 Biczó István (Budapest). Vasondolálóverseny: 1. Cente András (Bu­dapest), 2. Molnár József (Budapest), 3. Biczó István (Budapest). Parókaverseny: 1. Taubner Ferenc (Ausz­tria), 2. Hold Antal (Ausztria), 3. Heiss Georges (Ausztria). A bécsi női fodrászakadémia aranyplakett­jét, amelyet a legtöbb pontot elért verseny- zőnek ajánlottak tel, Biczó István (Budapest) nyerte el. A versenyen alakult ki az idei női hajvise-wi let. A tartósan ondolált rövidhaj az ezévi di­vatos nappali viselet, este pedig hajfonatok és loknik diszitik a fejet A szezón divatos hajszíne bronz és hamvasszőke. >,Véletíenül " találkozott a három kasszafuró a handlovai kőszénbánya pozsonyi irodája előtt Februárban lesz a főtárgyalás — Még mindig hiányzik a zsákmány nagy része KOMOR LÓ A HORTOBÁGY LEGENDÁJA Irta: Móricz Zsigmond — Jön? — Jön. — Harminc esztendeje nem vót kinn. — Harmincnégy ... Most jön ... Meg akar halni, azt mondja; békülni akar az emberrel. — Békülni? — Mer akkor nagyon összevesztek,.» Jancsi is felfigyel: — Min? — A Komor Ló akkor még fiatal vót, gazda ... Gazdalányt vett... rettentő csúnyát, de rettentő gazdagot... Azt huzattá a lako­dalomba: Mert én nem az ü szépségét szerettem, Szegény legény, gazdagságot kerestem. Osztón a fiatalasszony felduzzta az orrát és egykettőre megcsalta az urát. Nevetnek. Úgy nevetnek az ég alatt, mintha a feneketlen mélységben lennének. A fel­hők verik vissza a kacagást. — Ettül háborodott meg az öreg ... Kijött a pusztára ... Harmincnégy év óta nem ment be Debrecenbe ... Újra nevetnek. A föld dübörög a nevetéstől. — S ma jön? — Jön. Jancsi nem nevet. Jancsinak lóg az orra, mint a pujkáé. Megdőlik. — Ennek mi baja? Az újonnan jött legényt megtanítják: — Siratja a biciklijét — Jancsi: — Nem leszek csikós. — Hát mi? — Sofőr. Csönd. Mindenki elhallgat. A nap árnyéka 'borul rájuk. A pusztán végigfut az árnyék. A lovak valamitől megvadulnak s rohanni kezdenek. Nagy rohanás, robaj a pusztán. Bojtárok lóra s utánuk, előzik, térítik, a né­gyes kúthoz vágtatnak s vizet húznak. A hosszú váluk megtelnek vízzel. A lovak fel­torlódnak a válukra s isznak. A vedrek emel­kednek, a víz a válukiban dagad s elfogy, a lovak, mint az iskolás gyerekek. Jó iskolások. — Hol a Jancsi? Körülnéznek, keresik. Jancsi eltűnt. — Utána. Megöl a Komor Ló. Rohanás a pusztán. Minden mozog, vágtat. A gyerekek most mennek az iskolába a pusztán. Az iskola is a szabadban van, kirak­va az ég alatt a padok. Tanító ott tanít. So­vány tanító. Megénekelteti őket. Jancsi megjön: — Tanító úr. — Mi kell fiam? em Sofőr akarok lenni 1 wiibiihi 11 ■■n—inmniinii—1———un — Sofőr? A tanító csudálkozva nézi a puszta fiát. — Ez szép elhatározás. A bojtár lehajtja a fejét. — Édesapám agyonver! — örülni fog neki. — Nem. összetaposta a biciklimet. Pedig már jó volt, csak a pedál vót megerőltet­ve... A rádióm is már majdnem kész vót. Egy olyan kis detektorost kaptam a lakatos fiától... S magyaráz: a tanító maga eIámul a szak­kifejezéseken. Asszonyok a pusztán. A szent hajdanban nőknek a Hortobágyra kimenni tilos volt Az egész harmincezer holdas mezőt valami száz férfi bírta s élte. Száz kemény pásztorember. Ott jártak, a szemmértékkel jelölt határukon egymás mel­lett. Még egy fa, vagy egy hányt dombocska sem volt, ami a mátai, meg a zárni határt egymástól elválassza. A Pentezug, csak a pásztor tudta hol van s mégis századokon át alig volt villongás; megismerte a pásztor a maga határát a kakukfíről, hogy hol virít jobban. Ma máT az asszonyok hozzák ki az elemó- zsiás szekeret. Felülnek Debrecenben, vagy Nádudvaron, vagy Újvárosban a szekérbe s ott van a szekérderékban egy hónapra való eledel. Kijönnek egy napra. Éjfél előtt indul­nak, hogy délre kiérjenek a két lóval, amit értük küldött a gazda s nem hálnak meg: mikor a nap lemegy, vissza kell indulni. Leg­később, ha a kaszáscsillag feljön ... No, addig még, úgy éjféltájig, elcicázhatnak odakinn, de akkor el... A pusztát az asszonyok szok­nyája nem keverheti fel. Mert a pusztai szél ia veszedelmes, hanem azért minden viharnál nagyobb kavarodást tud csinálni a fejérnép vasalt alsószoknyája. Pedig az csak alig libben meg a cipellők felett. Mégis. Lám, a kicsi Juliska is, a kemény bojtár- szívben nagy fordulást mivel. Pista, az első bojtár, aki úgy áll a lovak zászlós serényénél, mint egy sétáló kopjafa, szót se szól, csak megnézi Juliskát, aki megáll mellette, míg ő az ostorát fonja. A nehéz karikásostort, har­minckét hasiszíj'ból. Rámosolyognak egymás­ra s mintha semmi se történt volna, Pista többet fel nem néz, uijjai dolgoznak, más gondja nincs... Vagy talán mintha minden el lenne végezve, a barna ujjak már dolgoz­hatnak: újra rámosolyognak egymásra s vége Sárkány számadó minden álmának, Juliska sorsa egy-két kis mosoly s már el van határol­va: már az ő élete idekötődik a puszta csilla­gaihoz, mert itt egyébhez kötni még a sátor kötelét sem lehet Míg az apjok a cserónyben elhallgatja a felesége szapora beszédét s egy-egy felbólin- tással eldönti: ennek s ennek pedig így kell lenni... már ez az egy, a Julis dolga nem úgy lesz, hanem másmint... Bundi uramnak hiába van huszonhét lova a nagyságos pusz­tán, Juliska már csak az egy csikósbojtár, Pista mosolygását látja, akár ébren s akár álomban: még virágot is szedne, ha lenne virág a Hortobágyon Péterpálkor, a kiégett mezőn. Van bogáncskóró, ezt ad neki Pista, ha más nincs: őt már kettőbe hasíthatják, neki ez a bogáncs szebb a kiskertek minden bokré‘avirágáná'1, — ő már elfut s viszi lel­kében az égő szerelmet... esak anyja sejti majd meg a kisszíve titkát... — Hun a Jancsi, apjuk. Sárkány számadó elkomorodik; (Folytatása következik.) f 1 % r

Next

/
Oldalképek
Tartalom