Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-15 / 12. (3564.) Második kiadás
'mw<MiMa<íyar-hi klar Darányi Kálmán miniszter elfoglalta hivatalát r Budapest, január 14. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója kezébe dr. Darányi Kálmán magyar királyi földmiveléeügyi miniszter szombaton délelőtt tette le a hivatali esküt a királyi Várpalota szertartástermében. Az eskütétel után a kormányzó magánkihallga- táson fogadta Gömbös Gyula miniszterelnököt és Darányi Kálmán földmivelésiigyi minisztert. Darányi Kálmán az eskütétel után egyenesen a nrnifiztériumba ment, ahol már várták a csoportfőnökök és osztályvezetők, hogy üdvözöljék hivatalbalépése alkalmából. Az üdvözlő beszédet a minisztérium tisztviselőkara nevében Mayer Károly államtitkár mondotta, aki kiemelte, hogy az uj minisztert a legbensőbb családi tradíciók fűzik a minisztériumhoz (néhai Darányi Ignác a miniszter nagybátyja volt). Lelkes éljenzés fogadta az államtitkár szavait, majd Darányi miniszter köszönte meg az üdvözlést. — A bürokrácia — mondotta többek között az uj földművelésügyi miniszter — elkerülhetetlen és szükséges a mindennapi élet problémáinak elvégzéséhez épp úgy, mint a nagy feladatok megoldásához. De amennyire áldásos a bürokrácia hivatása, épp annyira átkos is lehet akkor, ha indokolatlanul akadályoz és kerékkötő. Teendőim felől természetesen megvannak saját nézeteim és elgondolásaim, de súlyt helyezek arra is, hogy munkatársaimnak is megismerjem a nézeteit és amennyiben azok között jót és hasznosat találok, készséggel teszem magamévá azt. Az őszinte véleményt nagyra értékelem. Döntés előtt meg is kivánom azt, döntés után azonban elhatározásomnak pontos és lelkiismeretes végrehajtásához szigorúan ragaszkodom. — Nagy fontosságot tulajdonítok — folytatta beszéde végén a miniszter — az összes termelőágak harmóniájának, amely a miniszterelnök által a Nemzeti Munkatervben lefektetett gazdasági politikai programnak egyik alapelve. Súlyt helyezek erre akkor is, amikor a speciális agrár érdekeket tartom szem előtt és igy az agrárérdekekért és azok fontosságához mért megfelelő szerepért küzdeni fogok. Az ui földmövelésügyf m niszfer pályafutása Budapest, január í'\ Darányi Kálmán, az uj földművelésügyi miniszter 1886-ban szüle- tett Budapesten. Néhai Darányi Béla földművelésügyi államtitkár fia. Tanulmányait Budapesten végezte, s a Pázmány Péter tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett. Külföldi utazásai során bejárta Európa legnagyobb részét. Közéleti pályáját 1909-ben kezdte mint közigazgatási gyakornok Pest-megyében, de még ugyanebben az évben a belügyminisztériumba került. 1910ben Fogaras-vármegye főszolgabírója, majd főjegyzője lett. 1917 júliusában Zólyom- megye főispánjává nevezik ki. A világháború alatt mint tartalékos huszárfőhadnagy az orosz és a román harctéren teljesített szolgálatot és több kitüntetést szerzett. 1920-ban Győr- megye, Győr város és á magyarországi Ko- márom-megye kormánybiztosa, majd később főispánja lett, 1923-ban Moson-megye, s a következő évben Győr város főispánjává nevezik ki. Ebben a minőségben működött képviselővé való megválasztásáig. A múlt országgyűlésben a magyaróvári kerületet képviselte, ahol időközi választás során egységes A katona leggyakrabban napezálltakor érkezett; kétszer, halkan kopogott s aztán óvatosan nyitotta fel az ajtót; kardját az előszobában lecsatolta már s az esernyők és sétabotok közé állította, a horpadt pléhkosárba. Megesett az is, hogy ott felejtette bucsuzkodás közben kardját az esernyők és eétabotok között; ilyenkor a sarokról lért vissza, zavart mosollyal s amíg derekára felcsatolta a szab- lyát, fejcsóválva mondta: „Rossz katona vagyok. Az igazi katona nem hagyja el kard- ját.“ Kérdően nézett reám a birealmaszagu előszoba homályán át, megveregette vállamat s mintha égő, irigykedő pillantásom nem birná el, sóhajtásszerüen, halkan füttyentett. s köszönés nélkül ment odébb. Többnyire csak igy alkonyaikor, félhomályban láttam; ha nem tartották ott vacsorára, ami ritkán esett meg, lámpagyujtás előtt távozott már, mikor a szomszéd szobában terítéshez készülődött és edényekkel kezdett csörömpölni a cseléd. Ha megtűrjék a szobában — s később, mikor Irén félni kezdett a katonától, gyakran be is hívtak s ott kellett jülnöm közöttük a horgolásokkal borított, vastag- párnás, cseresznyefából faragott kanapén — nrndig csak igy homályban láttam s mint a kiskutya, mohón szaglásztam a homályban rejtett, idegen ember különös és világi illatait. Bőrszaga volt és levendulavizszaga. Keveset dohányzott; bal csuklóján, akkori divat szerint, arany karperecét viselt, mely megcsörrent, ha fölemelte kezét, hogy haját, megsinrtsa a halántékon, vagy könyvet, bonbont nyújtson párti programmal egyhangúlag választották meg. 1928 március 26-án gróf Bethlen látván felkérésére vállalta a miniszterelnökségi politikai államtitkárságot. Tisztségében mint Bethlen közvetlen munkatársa igen értékes munkásságot fejtett ki, 1931 szeptemberében a Bethlen-kormány felmentése után állását gróf Károlyi Gyula kormányában is megtartotta, majd később a Gömbös-kormányban is. Az uj országgyűlésben a balatonfüredi kerületet képviselte, ahol több ezer szavazattöbbséggel választották meg egységes párti programmal a kisgazdapárti jelölttel szemben. Irén felé. Keze néha megállt a levegőben, mintha eltévedt volna; gyürütlen, finom ujjai tétováztak a homályban, aztán csüggedten 6 unottan bajuszkáját kezdte pederni. A legszebb volt mégis, ahogyan érkezett. Az ajtó felnyílt s magas, karcsú alakja egyenesen állott az ajtófélfák négyszögében, mint egy történelmi festmény figurája valamilyen matt, barna képkeretben. Lakkcsizmásan, szarvasbörbetétes lovaglónadrágban állott mozdulatlanul néhány pillanatig; aztán halk léptekkel közeledett a zongóra felé, kissé felhevülten a lovaglástól, balkezében fehér kesztyű é6 a lovaglóvessző. E tárgyakat kis, utánozhatatlan mozdulattal, odavetette a zongorára. Két kézzel nyúlt Irén keze után, mélyen lehajolt, a nesztelen kézcsók után rögtön el is engedte a kezet s egész hosszában fölegyenesedett. Egyik kezét csípőjén nyugtatta, igy állt és hallgatott. Volt úgyis, hogy kukoricanadrágot viselt, cugoe la'kkcipőt és fehér nyári dolmányt. Irén bevallotta halálos ágyán, mikor gyermekágyi lázban feküdt, hogy Ő is szagát szerette leg- joouan: mikor igy lovaglásról érkezett, köny- nyedén átizzadt s a gyakorlótérről egy percre hazatért, ahol legénye leporolta, levendula- vizzel bepermetezte s aztán rögtön sietett hozzánk, felhevülten és szótlanul. Leginkább csak hallgatott. Ha szép kézimunkát talált valamelyik asztalon a szalonban, magasbaemelte, ujjaival gyengéden széjjelbontotta, komolykodva, elismerő hümmö- géssei nézegette, aztán ügyetlenül visszateregette az asztalra. Ha képet vett észre a falon, legtöbbször ugyanazt, egy „Táncoló tiroli“-t halkan 6zisszentett, fogait összekoccantotta, két lépést hátrált e csípőre támasztott te1936 január 15, kedd. nyérrel, komolyan és sókáig figyelte a lóiig mert festmény rejtettebb szépségeit. Oly döbbenetes komolyan vett mindent: Irént, a festészetet, a zenét, a horgolásokat, a leülést és a fölkelést, a beszédet és a hallgatást, azt, hogy ő katona 6 hogy mi nem vagyunk azok, Irén például nem is lehet soha! Lazán és •kellemes mozdulatokkal, de félreérthetetlenül egy másik világból érkezett hozzánk minden nap, alkonyaikor, , Néha úgy hatott, mint egy nagyon finom, fiatal pap. Szomorú volt. A világból érkezett, ahol állandóan kötelességét teljesítette. Oly tiszta volt, esküjével és ragaszkodásával eza- bályhoz, tekintélyhez és ideálokhoz s oly súlyosan átérezte és viselte világi felelősségét. Talán ez a felelősség okozta, hogy legtöbbször csak hallgatott. Néha, m;kor Irén kiment a szobából, karjába vett — ötéves lehettem, — erősen megölelt s némán végigsétált velem a szalónon. Ha nevetett utána könnyen elpirult, ezt a homályban is észrevettük s összenéztünk Irénnel. Egy délután korábban jött, civilben, fehér nyári ruhában, cugoe, sárga cipőben, szalmakalapban s fekete ébenfa sétapálcát forgatott ujjai között Mikor igy megláttam, sírni kezdtem. Zavartan állt, kalapját és botját forgatta kezében; aztán 6arkonfordult és elment, be sem várta Irént, aki aznap este elájult. Később még érkezett egy levél tőle, Csongrádról. De a levelet Irén felbontatlanul küldte vissza; mert akkor már beszélni sem volt szabad róla a családban. R *káni-eml ákünnepel re készülnek a S MKE helyi szerver ei Nyitra, január 14. Ez év nagypéntekjén lesz 200 éve annak, hogy I. Rákóczi Ferenc, a nagy szabadsághős ro-dos-tói száműzetésében elköltözött az élők világából A nagyfejedelem halálának 200 éve6 évforduló ja alkalmával sok helyütt rendeznek nagyszabású emlékünnepet és a SzLoven- szkói Magyar Kuitiuir-Egy©sülét számos vidéki csoportja fog szintén áldozni Rákóczi emlékének ebből az alkalomból. A nyitra! csoport előreláthatólag szintén hnsvét táján fogja megrendezni Rákóczi emlék ünnepségeit, mely alkalommal a dalárda és a helyi szereplőkön kivtil valószínűleg szerepelni fognak Darkó István, Farkas István, dr. Sziklay Ferenc szloven-szkéi magyar írók is, akikkel ez ügyben megindultak a tárgyalások. A nyitrai SzMKE nagyszabásúinak ígérkező kult-urestjének gondosan összeállított programja előreláthatólag olyan lesz, hogy méltón fogja reprezentálni az emlékezés és kulburtörekvée kettős céLját Hasonló módon fog áldozni a hírek szerint Rákóczi emlékének a komáromi és több falusi SzMKE-csöpört is. Érsekújváron szintén nagy ünnepség keretében emlékeznek meg RákócziróL Az ünnepséget huisvét után tartják meg. Ez alkalommal akciót is indítanak, mely azt célozza, hogy Rákóczi érsek-újvári tartózkodásának helyeit emléktáblával örökítsék meg. W—miMWaBBM—■—3K^J—a—JUBWWI MŰSORON KÍVÜL írja: MÁRAI SÁNDOR KATONA KOMOR LÓ A HORTOBÁGY LEGENDÁJA Irta: Móricz Zsi gmond veled beszélek, akár a csikóival: viszlek a Korai-or Lóhoz, az majd ráucb aszed... Ott 1 megmozdul az új élet. A csikós kiszabadítja az újszülött lábait a lepelből. Egy ló az ellő kanca felé néz. Az (2) Libák szállanak ki vijjogva s ellepik a pástot. Disznóik röfögnek elé. Túrják a talajt. Megelevenedik a puszta. Sárkány számadó rákit a fiára, ez kiereszti karikásostorát s cserdit. A ménes vágtatva karikáz, boldogan a nagy szabadságban. A fiú újra szemébe húzza kalapját. —- Tudsz te csikós lenni! — szól rá az apja. — Sárkány vér vagy... Sárkány az apád, Sárkány vót a nagyapád, minden fejed-foka Sárkány vót... Szántják a Hortobágyot, fogy a csikós... Vége a dicsőségnek. De egy Sárkánynak mindig helye lesz a Hortobágyon ... A fiú komoran néz maga elé. A másik bojtár, egy szélesképü bamba legény tűnik fel, Pista bojtár. — Erre hagyjam a ménest? ... No fiam ... Tied az. Czibere Pistára?... Mikor te itt vagy? ........ Ez nem csikós: kondás a lú me llett... De a fiú nem vigasztalódik. Nincs a szivében enyhülés. Forr benne valami vad és elkeseredett harag. Apa, fiú állanak egymás mellett. Mint két bálvány. Körülöttük a ménes legel. Megmozdul a ménes és ők lóra kapnak. Lóhátról téritik. A puszta villog s a felhők bíborosán éles aranyfénnyel szikráznak. Összekerülnek újra a lóval. Az apa a fia mellé tarol s beszél neki: — Jancsi fiam, hát nem örül a szived?... Te vagy az én szerelmes gyermekem Juliskát férhe adom. Bundi Péter fiát néztem foi neki. Gazdasszonyt teszek belőle... Csak téged tartalak meg magam mellett a csikós dicsőségbe. No fiam, ne lógasd az orrod, mert a nyakad közé kanyaritok ezzel az ostorral... A fiú nem'szelídül, szeme villog, de elfordítja, az apja ne lássa. — Bicikli kell neked, te nyavalyás pondrő ... Még nem is hajnalik, már a biciklijén ül..... Megmondtam: mégse hattál békén ... A fiú elvágtál Körül a ménesen. Egyszer csak újra ott az apja mellette. — Ma a Hidi vásár napja. Ma kijön anyád. Kihozzák az elemózsiát... Itt lesz Bundi gazda is: elkendőzzük a jányt... Retten maradunk, fiam ... Csikós nép vagyunk „.. Emeld fel a fe-jed ... Egy ló beleásit. ügy ásít, mint egy ember. Nagyokat, kiadósakat Az apa uijra rajta van lóval a fián: . Hallod.., Engem ne kunőrozz... Akár majd megtanulod a magyarok istenét... 4. A reggel teljes. Gulya is felkel fék tűből. Tehenek nyújtóznak. A gémeskútnál a pásztor felébred. Vizet kezd húzni. A nap a gémeskútra süt, a gémen megtörnek a sugarai. A pásztor vizet iszik a vödörből A falu már üres, minden állat kiment, csak egy kisborjú van otthon. Meg egy hároméves kisgyerek. A gyerek kezében hosszú ostor, megijeszti a bornyút, az megugrik s megijeszti a gyereket, aki egy ingben, mezítláb fut s elejti az ostort. Sárkány számadó a bojtárokra hagyja a ménest. Fiának int s együtt elvágtatinak az üres pusztán. Nyájak, gulyák maradnak el melletük. Disznófalkák Megérkeznek a Komor Lóhoz. Köszöntik egymást lóhátról. Kézfogás. — Apám, a fiamat hoztam kendnek. A Komor Ló bólint. Ránéz a gyerekre. Ez lesüti fejét*. Nem alkuszik. — Meg van rontva... Biciklin akar járni... Nem szégyell! magát... Csikóegyerek létire ... Kendre biznám ... javítsa meg nekem... Apjától! nem fél. A Komor Ló bólint Egy bojtár vágtat elő: — Gazduram ellik a sárga. A Komor Ló a gyerekre int: — Vegyétek magatok közé. — Ezzel megindulnak s vágtatva mennek az ellő lóhoz. Azt már a lekor segítik pásztorok. A kies-csikó már a füvén fekszik. A puszta megtenni a maga gyümölcsét. A nap alatt ellő kanca lihegve fekszik a fü-vön. Sárkány számadó kiált a fiának: — Csikós, el ne hadd magad. Másik bojtár vágtat elő: — Még egy ellett. Arrafelé vágtatnak. A másik ló magától végezte el a természet isteni munkáját. Fekszik a füvön, mellette a kiscsákó egészen hullaszerüen s lepelben, mint hal a hálóban. A kiscsikó megmozdul s eltépi a leplet. A kanca a fia után néz. Két ló jön s szaglásszák a csikót Ez a puszta élete. 5. Parasztszekerek mennek a pusztán, hozzákötött lovakkaL A hidi vásárra mennek. Egy csikós lovakkal vágtat, ez is a vásárra megy. Jön az elemőzsiás szekér. Rajta ül az asz- szony és a lánya. Jancsi a bojtárok között hever a szűrön. Komor, mint egy fiatal bika. Vágtatva jön egy bojtár, leszáll a lóról 8 hozzájuk lép: — Nagy nap van. Mint valami harangütés, ha egy szét szól valaki. A pusztán nem beszélnek az emberek. Itt csak hallgatnak. Ritka a szó. — Mi van? — Jön az asszony? — Milyen asszony? — Erszény Andrásné ........ A Komor LÓ fe lesége... Mind megnémulnak. Hihetetlen sző. (Folytatása következik.^ % 4______
