Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-13 / 11. (3563.) szám
18 1995 JwHría* 15, vasárnap. ASSZONYOK LAPJA A bátfrzá (nú4na szeretne, de mosolyogni muszáj. Körülnéz — már ismer minden rnhát ée minden arcot, a tömeg egyénekké bomlott, és mind csapa ellenség. Ellenség minden fiú, aki más lánynak udvarol. Ellenség minden lány, akinek táncosa van. Ellenség minden anya, akinek láuva van. Ellenség a saját imádott lánya, aki „ugyanmama” váll von ogatással intézi el öt. Ellenség a jazz duhaj lármája, a csillár goromba lénye, a szerpentin rikitá tarkasága, a kelő hajnal beszűrődő derengése. Ellenség a tegnap gondja és a holnap kötelessége. Ellenség a mások diadalmas ifjúsága és a saját rezignált öregedése... drága anyókáim oiy remekül mulattam, ugrik a nyár kába kócos, gyűrött, kipirult gyermeke, —» az ö gyermeke! Es a hálózó mama repeső szívvel nyújtja kezét a bemutatkozó frakkoknak és büszkén vonul e délceg kísérettel a taxihoz, amelybe úgy lép, mint győztes hadvezér a diadalszekérbc. Otthon boldogan nézegeti a kislány eltáncolt cipöcskéjét és királyfit álmodik hozzá a ködös hétköznap szürke délelőttjén. (Budapest) Kasszandra. Fiatal lányok estélyi ruhái Vasárnapi divattevéI — E héten kezdődnek a farsangi mulatságok érkeznek lányos házakhoz a parádés meghívók, indulnak meg a vezérkarok vitái ren dező-hizottságokban és varrónőknél, időszerű tehát, hogy megemlékezzünk a báli éjszakák •mártírjáról: a bálozó anyáról. Nem a fe&s .,kismamára” gondolok most, akiről az udvarias néző nem hiszi el, hogy gardíroz ek>nek szőkesége esti fényben versenyt ragyog a lányáéval és aki reggel felé versenyt láncúi a fiatalokkal. A „mamuskáról” akarok beszélni, aki lánya tizenhetedik születésnapján megszűnt nő lenni és azontúl kizárólag mint kisérő tünet tengeti napjait. A „pelikán-anyáról”, aki a vircsaftpénzböl spórolja le a gyerek selyemharisnyáját, a maga ajándékkom- biliéit titokban becseréli a lánya számára, hat évig rendületlenül alakítja a fekete se- lyemruhát, menthetetlenül beleszeret a lánya aktuális főíiujába, és minden erkölcsi és anyagi kilengést fedez a papa előtt Ez a mama veszi át korán reggel a postástól a bá.-li meghívót és viszi be a reggelivel együtt (két narancs leve!) a pihenő hajadonnak, ö vívja meg az elengedés és az ujruha harcát a családfővel és öt tépázzák meg az előkészületek viharai. Amig elérkezik a bál napja, szegénynek nincs egy nyugodt perce sem. Az utolsó órákban izgalma paroxizmusra hág. Hej a telefont rángatja, hogy a ruha hazaszálitását sürgesse, hol langyos bórvizes borogatást rak a jövendő bálkirálynö orrára, amelyre a pech gonosz tündére egy mákszemnyi pattanást biggyesztett pont erre az alkalomra. Végre megérkezik a nagy pillanat* ott áll a nagylány 8, nagy tükör előtt, a nagy ruhában, nagy várakozással. ,,En csak nem vagyok elfogult anya, mondja a mamuska, de meg kell hagyni, hogj gyönyörű!” Megérkeznek a frankos gavallérok, a mama rókánöltözni, licitében bal arcára kétszer annyi rúzst rak, mánt a jobbra, viszont a kocsiban veszi észre, hogy elfelejtette feltüzni brillián* hrossját, a fekete selyem egyetlen díszét: úgyse néz rám senki, ezzel vigasztalja magát. Megérkezés: zene szól, csillár ragyog, szépség elhomályosul, megfagy a mosoly és a marna derrnedten roskad egy székre. A szék rossz helyen áll, lökdösik és cúg van, de ezt nem veszi észre senki. Miközben ölében szorongatja lánya legyezőjét, retikiiljét, belépőjegyét, az egész mama szemmé alakul. Ez a szem keresi a lányát; keresi este tíztől reggel hatig és nagj baj. ha megtalálja, mert az annak a jele, hogy a gyermek unatkozik. Mert ha mulat, akkor táncol, vagy a bárban udvarol tat magának, vagy a folyosón flörtöl, de a mama közeiébe nem kerül. Ez a szem viszont meglát minden más lányt, száz lányt, kétszáz lányt, és a tükrök sokszorozó lapjában a lányok ezreit. Meglátja, hogy a nagy szalonban vásárolt eredeti párisi modell tucatszám ismétlődik itt, (kár volt a töméntelen pénzért!), viszont rájön, hogy a forgatagban elenyészik a gondosan kispekulált lábatbosszitó oldal- ránc, az öv apartan elhelyezett karcsúsító vonala, a hátkivágás egyénien stilizált merészsége. Itt szép minden lány és minden ruha, — de nem tűnik fel egv sem. A szép tánc nem érvényesül a túlzMifolt parketten, de éppoly kevéssé zavar az idétlen tipegés. A tömeg elnyeli az egyéni kiválóságokat és nivellálja az egyéni hibákat. Ami otthon szenzációnak tűnt, itt sablon csupán és a család hercegkisasszonya itt nem nagyobb csoda akármelyik kis bálozó leánynál. De jaj neki, ba egy véletlen kiemeli öt az átlagból és nem simul észrevétlenül a báránykák seregébe. A mamák immár többesszámban vannak, a közös unalom összesodorta őket. Együtt ülnek egy müpálma sivár árnyékában, álbókokkal kedveskednek egymássá és álbizalmaskodással igyekezne’<■ " - ihatni egymást. „Drágám, mindenkié- -Tinik az Iluska sárga ruhája a sok len ,, rózsaszín közt!” Iluska?, bámul a megszólított mama. „Hát a te leánykádé, az Ilikéé!” „Úgy, szivem” eszmél a mama, , nem tudtam, kiről beszélsz, mi mindig Ilonának szólítjuk.” Ilona fölött pálcát tört az anyák hada: aranysárga ruhát visel, mint „nyitólány” és nincs beceneve. .-»• mit képzel magáról ez a csitri, hogy ö beérkezett démon? Ilona anyja észbekap és visszaadja a kétes értékű bókot. „De Erzsébetnek mily csodajói áll a bosszú ruha!” „Igen* tudom, Pötyikének, sajnos, kissé vastag a bokája”, szerénykedik cukrosán Erzsébet púk-! | Uadozó anyja. Az esi királynője kétségtelenül ! a Tucika — szögezik ic egyhangúan valamennyien. Tuci éppoly kevéssé az est kiválj nője, mint Pötyi, Ilona vagy más, — de az együttülő mamák egyikének sem a lánya és igy valamennyi megsértődött valameny- uyire és dacból állítja ugyanazt, mint a többi. Értik kérem? én nem, de igy van! Amikor szupéhoz telepszik a társaság, az összes anyák matematikusokká válnak. Gyors áttekintéssel megszámolják, kinek asztalánál hány fiú ül, levezetik, hogy miért van ott, hogy kerül oda, hivták-e, vagy maga ajánlkozott, paríiképes-e, vagy csak táncos? És percek alatt megmérik az esetek súlyát és jelentőségét. Néhány súgott kérdéssel informálódnak saját kincsük közérzetéről és fölösleges tanácsokkal látják el: mulatsz? sok uj fiú kér le? vau-e veled a Pista? légy' kedves Teáihoz! ne kacérkodj Palival! „Ugyan, marna” — hárítja el magától az ifjú hölgy a fecsegő anyát, aki túllépi a szükséges báli! kellék határait és embrri jogokat formál. j A szupécsárdás barbár tombolá ja > égi cg I kimeríti a bálozó anyák életenergiáját. Lan-1 kadó fejjel, fáradt mosollyal üldögélnek to-l vább. Már minden szépet közöltek egymással leányaikról: kikosarazott kérőiknek összegéi ' felemelték a hatodik hatványra, fölsorolták házas tehetségeiket és tanulmányi sikereiket, elpanaszolták, hogy a gyerek nem akar komoly partiról hallani, csak kisfiúk udvarlását fogadja szívesen. Most beáll a téma hiány és a hajnali órákban, jazzband hangjainál hetek óta először gondol a mama önmagára. Hirtelen észreveszi, hogy fáj a lába és nehéz a feje. Eszébe jut, hogy nincs kifizetve a báli- ruha, pedig okvetlenül zsúrt kell rendi zuie és nem szabad elfelejteni a Zsiga fiát, mert abból lehet valami! Érzi, hogy álmos és hogy o felesleges itt. Nem kell senkinek, nem szereti senki, vágyakozva gondol ágyára és utópia gyanánt arra a jó könyvre, amelynek rég örül, de még nem ért rá felvágni sem. Ásítani Paris a téli szezon divatjánál is beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Az idény divatirá- nyáriak kidö’gozásá-nál nemcsak a felhasznált ötletek újszerűségére- és hatásos voltára, de az ugyancsak ellaposodott pénztárcánkra is tekintettel volt. Ennek a szokatlan figyelmességnek .köszönhető, hogy a téli divatban főként a simaság és az egyszerűség dominál. A simaság és egyszerűség a rappali ruházkodásnál éri el a tetőfokát. A sima vonalvezetés és a. nem feltűnő díszítési megoldások a ruháknak és kompléku-ak szinte kfeleányosan tgj szerű jelleget kölcsönöznek. Kisleány-ős az uj 'hajviselet is. A fejhez simuló, feLnyirt frizurák helyett a fürtökbe göndörített hajviselet lett divatos. A homlokból kisimított frizura. pillanatnyilag egészen „passó”. A magasabb irányítás homlokba nyírt kteleáinyois „frufru* l-k viselését írja elő. A báli hajviselet pedig nemcsak féühosszu fürtösek de egész copfokat igényel, melyeket — a jó .kisleányok .,Grátcken”-f mura jóihoz hasonlóan — koszö- ru-aiakbán felfűzve viselnek. A különbség csak annyi, hogy a nagykom „Gratobestek” vastag copfjait óhajból pótolják és piros raáslik helyett mügyöngyökkel díszítik. A fiatalos divatirány, amely minden előnye mellett változatos és olcsó is, általános sikert uratett. Korra való tekintet nélkül mindenki (3) (Befejező közlemény.) Most felsóhajtottam, mint akinek a rejtély feltárásához nincs meg a szükséges kulcsa. Egyre törölgettem a könnyeimet. — De édes fiam, erről senki sem tehet, az apád sem — mondta a tanár egy tehetetlen részvét kifejezésével a hangjában. És újból megsimogatott s már a hangjával is körülbecézto a fájdalmamat. — Én tudom, hogy senki sem tehet róla, mégsem tudok megnyugodni. — folytattam. — - Ne tessék haragudni, mégis képtelen voltam azt a vidám témát kidolgozni. Én nem tudóik úgy szívből nevetni, mint más fiú. Biztosan a tanár ur is ilyen lenne, ha a helyemben, volna. Bocsánatot kérek tanár ur, hogy ony- nyít beszélek, de azt tetszett mondani, hogy beszéljek ed mindent, de ez még sem minden. Tauár ur kérem én arra gondoltam, hogy a szomorú dolgokkal inkább tudok szimpatizálni. És ha véletlenül egy más mozit láttam volna, é« egy szomorú témát kaptunk volna, azt biztosan jól megcsináltam volna. Ne tessék haragudni, de ha például a rcessiniai földrengést mutatták volna, akkor igen! akkor annak örültem volna, mert jól esett volna, ■hogy szegény apám talán az egyetlen, akinek nem kell látni ennyi pusztulást meg szerencsétlenségét, hogy legalább egyezer van megkímélve ... Ez nekem — tetszik tudni — egy elégtétel, nem tudom, hogy jó> fejcztem-e ki magam? De engem csak a sötét dolgok érdekelnek. a szomorúság az az igazi öröm nőkéin, de ezt talán az apámtól örököltem. És én is olyan szomorú ember leszek... A tanár rosszalló mo zdulattal most hír te! megnyugtatott: Ida: Sefí&si ■ Ugyan, kérlek, hogy mondhatsz ilyet? — Tudom, tanár ur, hogy rosszul fejeztem k i magam, de én nem tudok, ilyenkor világosan beszélni. — Miért nem? — Mert folyton arra a nehéz sötétségre gondolok, ami szegény apám szemeire fekszik ... Csengettek hirtelen ... A tanár felriadt. Olyan figyelmese® hallgatott,, hogy egészen megfeledkezett az osztályról. Kinyílt az ajtó és a másik tanár visszajött, kezében az újsággal. — Na most, fiam, gyerünk az osztályba — invitált a tanár és megindult. Do az ajtónál visszafordult. A noteszt közben az asztalon hagyta., most felemelte, fellapozta a nevemet és a fülembe súgta: — Látod, fiam, jelest kapsz most tőlem a dolgozatért, holott meg sem írtad .,. — Ezt ón rom érdemiem — ujjongott bennem valami elégtétel. — Te ezt nem érted, fiaan — és még jobban megnyomta a ceruzát s aláhúzta a jelest. — Tulajdonképpen érzéstanból kellene jelest kapnod, de ezt a tantárgyat még nem vették fél — mentegetőzött a tanár s látszott rajta, hogy meg van hatva. Engem pedig egészen elkedvetlenített ez a keserű diadal.., Most már a másik tanár te odajött— Mi van ezzel a kis legénnyel? — érdeklődött ez. A tanárom elmondta. a.z esetemet. Én csak álltam és pirultam az ajtónál. Arra gondoltam, hogy tóik ót kovácsolok abból, hogy az apám véletlenül vak ember és szinte restellem, hogy olcsó' érdeklődést ébresztettem önmagam iránt... Ezalatt egymásután jöttek be a tanárok az . . ztáiy'Könyvekkel, amelyeket meglehetős undorral odacsaptak a zöJd posztóval bevont egyforma simán megvarrt, fiatalos komplékat visel. Felhajtott karimáju, leányos kalapokat csináltat és félhosszu haját kxkniba csavarva, vagy apró kontyba fogva hordja... A uappaili ^ életnél egészen természetesnek vesszük, hogy a fiatal leányok és — mondjuk — a mar irt1* ruihavlse'ete között nincsen sok különbség. Hozzászoktunk ehhez a* simult évek folyamán. A- ünnepélyesebb d"'utáni és estélyi ruhák- t<ál már más a helyzet. Akármennyire te elmosó uk a mai divatban a korhatárok, a déhitá- n ruháiknál és különösen az estélyieknél súlyt h' \’-őznek a fiatal leányok és ezen a koron túllépett hölgyek délutáni és -estélyi ruhái közötti n. - g k i ilömbö z tetősre! A fiatal leányok délutáni ruháit például nem bakáig érő hosszúságú a, de a földtől számítva 25—30 cm hosszúra szabják. A sötét-barna helyett a középbarna és a terakotta, a sötétkék helyett pedig a középkék árnyalatokat alkalmazzák. A feketét csak kombináltan látni. Rózsaszínnel és halványkékkel kombinált fekete délutáni ruhák valóban fiatalosak és leányosak. A fiatal leányok délutáni ruhái számára a divatos anyagok közül a matt crépe maró- oainfc, a georgettet, a kreppel te n préselt crépe de toilt, & csikós és a sima rahabársonyokat és a fénytelen csipkéket do’go-zzák fel A szabásuk igen egyszerű. A ruhák felsőrészét a nagy asztalra. Legutoljára az Igazgató lépett be. — Hát te mit keresel itt? — fordítót felém. És még mielőtt, valamit dadogtam volra, odajött a tanárom és lelkesen elreferálta az esetemet. — Tyü, hisz ez akkor olyan, mint egv revolver es iró! Jelest kapni egy dolgozatért., holott, meg gom írja!? Próbált felháborodni rajtam, de joviális mosolyba mártotta a müfelháboro- dását. — Meg tudod-e nekem határozni, hogy ki egy revodveres iró? — förmedt rám a földrajztanár. Én hallgattam. Az osztályfőnök meg csak biztatott: — Hát felelj már! És kiböktem ezt a szót: — Browning — !,.. óriási hahota fogadja a feleletemet. — Browning? Még jó, hogy neon Flaubert-t- nevezted meg... — viccelődik az igazgató. — Honnan veszed ezt a browningot? — kérdi a tanárom. — A múlt vakációban kezembe került egy diezalbum — feleltem mentegetődzve. „A világ költői” volt a címe és ott az angol költők fejezetében mindjárt a legelején volt az a név: Browning... Hát csak azért gondoltam ... Erre a furcsa válaszra egy barack ott nyomott a fejemre az igazgató és gyengéden kituszkolt a tarári szobából 4 Végigmentem a folyosón. Mithológia-i képek lógtak a falon. Különböző hőstetteket örökítettek meg a képek. Naiv költők emelték ki azokat a hőstetteket, de hirtelen eszembe jutott, hogy mennyivel igazabb és elevenebb hőstett, az, amit én követtem el azzal, hogy ott felelősségre mertem vonni a sorsot, hogy válaszoljon egy azóta te fájdalmas kérdésre... De a. sors nem válaszolt... Pedig szívesen visszaadtam volna neki azt a jelest, amit azért a dolgozatért kaptam, pedig meg sem írtam. %
