Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-13 / 11. (3563.) szám
TOtAXxAW v tAfiYAR’HIRIiAR Ht „Községi gyámszülő társaság" Irta: Szombathy Viktor A szokásos vasárnap délutáni társaság a | faluban, — a falu nevét nem árulom el egyeOriásf választéki Legolcsóbb árak! Pausz T., KoStce Üveg — porcellán — villany csillárok! iiiiiiiiuiiiyiiiiiiiiniiiiiiinniiiiniiiiiiiiiiuiiiifniiiminiHiiiiiiiiiiniiiiniiinniiiiiiiitiniRHtiiniuiiiHfluiiniiiiiiiiitiiiHiiiiiniiiiiiiniuniiD modern képkeretezés, üvegezés RmiKuiiiuiiiiMiiiiiiiunttittnttiimiiitiiiiiiiminiiütniiitiiiiniititnnttiiiiiuiiHniiiimiiiiiiiiiiiitiimiimifmiiimmitnmmiHuiiminiuii Telefon 2423 Alapítva 1833 lőre, — a helybeli orvos, a tisztelete®, a tisztelendő, a patikus, a községi bíró, két tanító, a szövetkezeti vezető s a szokásos, derék gaz- daemtberek, akik már az ilyen álmos, téli vasárnap délutánok közönségét alkotják a kul- iuréigyesiiietíben, meg a szövetkezeti nagyteremben. Mindent megbeszéltünk már, a dohánytermeléstől kezdve a japán flottáig kimeri tettük a szokásos témákat, amelyek töb- bé-kevésbbé izgatják a vasárnapok délutánjának helyi szereplőit, bámulatos, mi minden nem foglalkoztatja az urat s a népet faluhelyen: Fedák esete Aknayval éppúgy, mint a televíziós készülék, azaz minden, ami újságban olvasható... A kérdésekre hol könnyeb- !;>©n, hol nehezebben fele Minik, a hangula t egyre jobban elhalkul. a beszélgetés lassúbbá lesz, csak a poharak koccanása hallik, valamint csörgése holmi szalonnát takaró papirosoknak. Ebben a pillanatban belép egy értelmes arcú fiuóska, lehet úgy tizeunégy-tizenöt éves. A váróéi diákok ruháját hordja, mintha ismerném is valahonnan, — vagy csak a tipus ismerős? A tipus, ez a vonattal járó diákgyerek, aki a „skolská m'ládez“ ciimü vasúti fülkében érkezik a gimnáziumi városba s ugyanabban távozik előadás után, hogy még esti szürkület előtt hazatérjen az állomástól meg- éhetősen mésszeifeikvö faluba, hogy ott megtanulja a másnapi leckét, miközben egv-egy csomó szénát ő is vet kinn a lovaknak.. A fiú bejön, illedelmesen köszön, odamegy az egyik úrhoz, aztán kezet fog vagy két módosabb gazdával, akik végigtapogatják, végigveregetik, valamit beszélnek még s a fiú búcsúzik. Mikor kimegy, a tiszteletes ut magya- rázóao szól oda hozzám: —• A mi fiunk! — mondja, aztán élesedetten néz körük Többen rábólinfanak helyeslőén. S hogy nem egészen érteni, az asztal sarkáról átül egy gazdaeimíher mellém s hosszas előadásba kezd. Az előadás olyan szép, mai világban szinte olyan hihetetlen, hogy megmelegedik a* ember szive tája tőle s biztatást merít a jövendőre nézve. Mert emigy szól a história: — Volt a faluban, az utóbbi években két tehetséges iskolásgye,Tek is. Feltűnt jóeszük már az elemiben s a tanító csak azt sajnálta, hogy a gyerek tovább nem tanulhat, mert nincsen pénze vén zsellér apjának. A másik gyerek meg éppen árva volt. De mi tőrének? A nyilvános vallási vizsgán azt mondja az egyik hallgatót „Ezt a kőiket taníttatni kéme!** Többrüfl-többre, szórul-ezóra: egy hét alatt megszervezte az egyik katonaviselt férfiú a szülői társaságot. Értett a szervezéshez: a szibériai fogságban a fogolytábor élelmezését i® ő szervezte meg, amikor a forradalom kitört s azóta is tes®vesz-cselekszik, mindig töri a fejét valamiben. Addig fáradozott, amíg két csoportra valót szedett össze a szülőkből!.. Egy katolikus csoportot s egy reformátusát. Hogy azonban vetélkedés ne támadjon, — hallj csudát, Szlo- venszikó, — a katolikus csoport taníttatja a protestáns fiút s a protestáns tanulót a katolikus csoport. Most abban vetélkednek, hogy a,,móshitü gyerekért is csak úgy kiállunk, mint a magunkért!“ Igv szervezték aztán meg: a gyereket felküldték gimnáziumba. Az egyik gyerek vonaton bejáró, a másikért fizetnek ellátást is, mert az szegényebb. Közösen összeadják havonta a pénzt, egy'' valaki a pénztáros, az intézi a ki fizetéseket., úgy, hogy a szülőkön, s a gyéreken kívül a városban senki nem tudta, hogy a gyéreket közköltségen tartják eb Mindenki anyagi erejéhez mérve áldoz a célra. Már évek óta tanul a két fiú s igazán nem válik szégyenre. Ami azonban a legérdekesebb: a két gyereket nemcsak „lárpulár*1 nevelik. Dehogy! Hasznosítják a nevelt fiaik tudományát: m a guk 11 ak név öli k. Az egyik taidja már, hogy a községben belőle tanító lesz. A másikból orvost nevel magának a „községi gyámszülő társaság'*: a fiúnak mindenképem a faluban kell letelepednie s kötelezve van arra, hogy a falubeli szegényeket oktassa, gyógyítsa, s ha valamelyik gyámszülőijc később elszegényedik, a nevelési pénzt valamilyen formáiban az orvosi Jövedelemből vissza is adja, ha szükséges. (Élő takarékpénztár.) Különös ez a kisebbségi élet, hogy ilyen eszméket i« kitermelt A gyámszülő társaság a Ieghe terogénebb elemekből ál'l, nincsen világnézeti, vagy politikai egység közöttük, céljuk csuuán az, hogy a falu tehetséges gyermekeiből a falunak magának intelligenciát neveljenek. Anyagi eszközük nincsen sodr, azért aztán a nevelt gyerekek számla is csekély. A gyerekek vígan és hálásan tanulnak, még eddig nem volt panasz ellenük. S van egy szép vonás a társaságban üreg. Már előre kijeleutetegyetlen megbízottal érintkezzen, mint szülővel: nem akarják azt, hogy a zsengelelkü fiút napcól-mtapra alázatos hálákra neveljék, aki meghunyászkodva húsvétikor, karácsonykor 6 minden alkalmas ünnepen egyebet se csináljon, csak a szülőknek köszönigessie jóakaratukat. Egyszóval: önérzetre szoktatják a nevelt gyermeket, nem szolgai alázatra, egyetlen hála. jel csupán a magyar nyelvhez való szilárd, ragaszkodás és a tanulás beli jóer edraény. A községi gyámszülő társaság aztán hosszan okolta meg ezt a különös lépést: dehát van ebben még különös magyarázni való? Nyolc- tíz ember összeállt e intelligenciát nevel a falunak. Ez a nevelt gyermek ismerni fogja községét, bajáí-örömét, föltétlenül ió tarait ója s jó orvosa lesz falujának, nevelője, istápolója, Olyan szép gondoláit, hogy már akkor is érdemes megkísérelni, ha nem bízunk teljesen az eredményben, s némileg pesszimisták vagyunk. A községi gyámszülő társaság eszmélje az illető község harmadik szomszédjában is gyökeret vert: ott nemrég alakult meg, már van egy kiszemeltjük, papot akarnak nevelni, — ha a kijelölt nebuló vállalkozni fog erre. • Nem bánjuk, ha mérnök lesz is! — nyugodtak bele a polgárok, — most már benne vagyunk. Megbecsülendő példaképen irtuk, le ezt. Sokat beszélünk ifjuságneveléeröl, sokszor el- busuitunk már azon, hogy ifjaink nem mindegyike ért el oda, ahová pedig szerettük volna, sokszor volt azonban örömünk a kitartó, példaadó ifjúságban i®. Neveljünk, teremtsünk magunknak ilyen Jó ifjúságot, a falu neveljen macának orvost, lelkészt, tanítót, ha kell, közköltségen i*, „termelje ki értékeit*4 magából s tegye lehetővé a felbukkanó tehetségek megmentését. Tudjuk előre, hogy nem sikerül száz százalékosain, hogy sok csalódás követi a vállalkozást, — de, ha csaik felében sikerül is a kísérlet. ha minden tehetősebb falu csak egy értéket tud visz&hozni a maga számára a városból, ha minden faluban ceak egy jóeszü, tehetsége® gyereket mentenek meg az elkal- lódóstöl, akkor többet teszünk magyarságunk megmentése érdekében, mint tiz segélyakció ... Emberek, magyarok! Alakítsuk meg mindenütt a „községi gyámszülő társaságot*' s adjunk utravalóul, hiaimubasült pogácsa helyett. egy-egy vasúti jegyet s egy-egv tankönyvet a tehetséges gyermek kezébe. Ez a« igazi önmentés. Igaz, hogy egy adag altruizmus ke-ll hozzá. Valljon van-e még ebből a lelki tulajdonságból egy-egy iskolásflura való? A sebesség az ember életében As embernek örökké at, volt a vágya, hogy fokozza a gyorsaságát A gépek korszaka konlátdan lehetőségeket nyitott a fejlődésben. A nemi is olyan régen még utópiának számitó földk örüli repülés nemsokára talán mindennapos teljesítmény lesz. Itt adjuk összehasonításképpen az 1934. esztendő végéig dérit sebességi rekordokat méterre átszámítva. Úszás: (Fidk 100 m 56.8 mip) egy másodperc. alatt megtesz 1.76 méternyi utat Futás: (Tolan, 100 m 10.3 mp) egy másodperc alatt 9.7 m. Gyorskorcsolyázás: (Egnestangen 500 m 42.5 mp). Másodpercemként 11.74 méter. Lovaglás: (1000 méter 1 p). Másodpercenként 16.66 méter. Kerékpár: (Miéhard 500 m 29.8 mp). Másodper^ ©énként. 16.77 méter Sí: (Gasperl 136.3 km óránként). Másodpercenként 87.86 méter. Motorcsónak: (Gar Wood 199.5 km órámként). Másodpercenként 55.416 méter. Motorkerékpár: (Hemme 246.069 km óránként). Másodpercemként 68.35 méter. Autó: (Cainipbell 433.496 km óránként). Másodpercemként 121.8 méter. Repü'-őgép: (Amgello 709.202 km órámként). Másodpercemként 197 méter. lék, hogy a közköltségen névéit két fiú csak KOMOR LÓ A fiOHTOBÁGY LEGENDÁI A Irta: Móricz Zsigmond (1) 1. Hajnalo-dik. A Hortobágy harmincezer holdas háta végigvonaglik. Halk ropogások, mintha a ló ásit s roppan a csont a pofájában. Puha párák szakadnak fel s foszladozva szállnak szanaszét. A ménes fölemeli fejét a földről s a halványuló csillagok felé nyerit. A bojtárok már mind kidőltek s mint sárgombolyagok dőltek el. ki itt, ki ott, elhullottak a lovak után és c Éra szűrj ükbe pakolőzva hortyognak édesen. Egész éjjel legeltettek, nem vélték észre a hajnalt. Egy emberi alak ál! rendületlenül. Egy vén ember, az a.ggság szakadékán: a legöregebb számadó csikós: Erszény András. A Komor Ló. így hijják a pusztákon. Hosszú, egyenes bot van a két tenyere alatt arra támaszkodik s nyakába vetve dús karikása, körülkanya- rilva vállán, disz. Szembenéz a kelettel, szemei _ hunyorítva néznek a végtelembe. Harmincnégy esztendő alatt egy reggel el nem múlt, hogy szembe ne nézett volna a nappal: mióta itt. van a pusztán. Április ne! gyedikén van a kiverés, október utolján a szítverés. Mig a ménes kinn él, itt áll felette éccakárul éccakára. Egyszer át nem aludta az éjszakát s a hajnalt. Ha a méneseket szétverik s beteregetik a Város felé, ő akkor is pusztán marad. Nem kívánja a szülőhelyét, nem akarja látni a házát, benne az asszonyát. Nem akarja látni a feleségét. Rideg ember. Harmincnégy esztendő óta. 2. A kisbojtár a cseréuy megett, a reggeledé világosságnál valamit fabrikál. Nézd csak, bicikli. Elgörbült a pedálja, azt javitgatja. A szerszámos ládáját kirakta a fűre, százféle különös holmit egymás mellé, mint egy műhelyben. Kis fogót választ, azzal mes térkői s apró kopácsolással kalapál. TJgy el van benne merülve, hogy észre sem veszi, hogy az apja, a számadó, Sárkány, a háta megett áll. — Hát e mi a zisten? A gyerek felijed. Már tegnap akarta megcsinálni, de a tanyás mellé volt beküldőé s annak sok dolga volt, nagytakarítás, nem jutott hozzá. Mire a vacsorát is megfőzték, besetétedett. Alig várta a reggelt, hogy fel-! serkenjen, kigurult a „vasadóbuT* s óvatosan munkához látott. Most ijedten néz az apjára, feláll s mint a kotlós, testivel védi csibéit. Még a rádiót ás kirakta a fűre, szép rendben minden alkatrészét. Ezt is fel akarná már szerelni, csak egy kis érkezése lenne, de egy csikós- bojtárnak nincsen érkezése, hogy maga dolgával törődjék a pusztán. •— Az apád erre arra, — rikkantja el magát hetykén Sárkány számadó s akkurátusán el- kanyaritja s az arca is vérbeborul. — Nem megmondtam? Megmondta. A gyerek jól tudja, hogy megmondta: ha mégegyszer a kezébe meri venni ezt a fertelmes biciklit, összetöri. De nem hitte, hogy az apja — már mondta, nem mondta: — meg is tegye. De Sárkány számadó hirtelen vak dühbe borul. Ész nélkül ront rá s beletapod a biciklibe. — A zisten a teremtésedbe: velem akarsz te kibaibráini? A fiú reszketve nézi, ahogy az apja nagy patkós csizmájával szétzúzza a bicikli finom, hálóköllős kerekét, szanaszét ragja a szerszámokat, holmikat, jaj, a rádiónak vége, csak úgy recseg a hajnalban a patkó alatt. —r— Vagy csikós vagy, vagy keresztes szamár, — ordítja az öreg s megragadja a fiát és rázza, őt js odaveti, mint valami rongyot a sok dirib-darab vacakra. — Nekem Itt nem piszkitod be a Hortobágyon — fújja lihegve s otthagyja a fiát. A gyerek csak áll, csak áll. Arca lángol, nem oly kis fiú már. hogy ilyet lenyeljen, t. i ze nh a teszt e udős. A cserény nádja mellől kúszva huj elő a ! tanyás. Kicsit gyengeelméjű vénlegény, El1 rettenve nézi, mi történt.. Hason mász elő s kézbe vesz egy elrúgott szerszámot s a biciklihez kigyóz s ráborul és megsimogatja, mint egy megvert leányt, simogatja, babusgatja s pislog a gyerekre: — Csijja, csicsijja... 9 Távolról hallani az apa hangját: — Heé, te... A fiú megrázkódik. Két kezébe fogja a fejét. Vár, nem akarna menni, kétszer-három- szor elvárja a kurjantást, akkor lesütött fejjel, elvadulva, nagy kalapját szemébe huzva indul a hang felé, mint egy gyilkos. A hülye marad és sorra csókolgatja a szegény halott bicikli nyakát. 3. A falu is ébred. A pici házak fehér hajnali világosságban állanak már. Kieresztik a lovakat. Azok átfutnak a házak között, egyre több, ember sincs körülöttük, mind tudja a maga útját. Meunek a pusztára. Gyerekek néznek utánuk. Még az ablakból is csak gyerekek. A felnőttek aratásra mennek. Gyerekekre marad a falu. A puszta reggele csodálatos világ: az állatok reggele. Tehenek mennek a síkon, egyesével, csoportosan, majd roppant gulyákba olvadnak. Bárányok jönnek, birkák, felbukkannak a kis árokparton s felbégetnek a magasba. Egy tehén a két méter magas domb csúcsán, mintha az égbe szökkenne. Magyar juhok torlódnak előre, helyes, csavartszarvuak, hosszugyapjas bundájuk lebeg. Nem férnek egymástól a roppant pusztán, egymást törik, gyúrják. (Folytatása következik-)
