Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-12 / 10. (3562.) szám

1935 január 12, szombat. ^tt^-MAG^AR-HlRLAP 3 Mpsziftí cifi'&d a néps tcc&Utícöt fényárban úszó Kiküldött munkatársunk első jelentése ■ A saarvidéki ember íeTtében eldőlt a húré Látogatás a népszövetségi kormány palotájában ■ A propaganda utolsó hullámai Készülődés a győzelmi torra Saarbriicken, január 11. Az izgalom a tetőpontra hágott. Ez az utolsó hét a Saarvidéken, a január 13-iki nép­szavazást megelőző idő, leirhatatlanul nagy belső rezonanciát okozott a saarvidéki em­ber lelkében. Amikor megérkeztem, elsősorban erre az emberre voltam kiváncsi, arra, aki eldön.i, visszatér-e Németországhoz, vagy önálló marad. Előreláthatólag visszatér. De előbb súlyos lelki válságon esett át Mond­ják, hogy a saarvidéki ember 1918-ig szerette a franciákat. Nosztalgiája volt a nemes gall forma iránt s kissé undorodott a porosz for­mától, amely másként értelmezte a német­séget. mint a saarvidékiek. A saarvidékiek megmaradtak a porosz fellendülést megelőző német ideál mellett, világpolgárok vol­tak, a goethei szellem, a jó élet, a mű­vészetek, kissé az elpuhultság hívei, távol Álltak a katonai mentalitástól, s okos epiku- reizmusukat nem zavarták imperialista ál­mok, széles, finom individualizmusuk nem értette a kollektív szigorúság szavát. Szíve­sen tértek vissza a német közösségbe 1815- ben, de az 1870—1914-es éra némi animózi- tással töltötte el őket Berlin iránt 1919-ben 18 000 saarvidéki családfő kér­vényt i”t alá és Franciaországhoz kívánt csatlakozni. Clemenceaunak azt jelentették, hogy 150.000 francia él itt. s a többiek olyan németek, mint az elzásziak, nem szerelik a poroszokat. Tele vannak francia vonatkozásokkal, s az egyik legnagyobb francia hadvezér, Ney marsall, itt született Saarlouisban. A franciák reménykedve vették át a Saar- vidéket 1919-ben, azt hitték, könnyű dolog lesz a francia nosztalgiában szenvedő néme­teket megnyerni. A franciák feladják a harcot Mint annyiszor a történelemben, most is másként történt: ellenkezőleg. A saarvidé­kiek végre megismerték a vágyva-vágyott francia formát, s elfordultak tőle. Látták, a francia, mint államhatalom, nem jobb a porosznál. Viszont, a birodalomban olyan fejlődés mu­tatkozott. amely kedves volt előttük: a saar­vidékiek két ősi pártja, a katolikus centrum és a munkáspárt uralkodott. A franciák csa­tát vesztettek: 1930 körül egyetlen ember sem akadt a Saarvidéken, aki a franciák pártjára állt volna, s ne óhajtotta volna a visszatérést a birodalomhoz. Csalódottan látta be Paris, hogy hiába eről­ködött szépszerivel vagy erőszakkal, ered­ményt nem érhetett el, a ..gall szellem" és a „gall fölény" nem kell ennek a népnek. A vá'aszuton S ekkor következett be a nagy fordulat: Hitler került uralomra a birodalomban, s vele a régi porosz forma második kiadása, amit a saarvidékiek annyira nem szerettek. A népszavazás küszöbön állt. Mit tenni? 1933-ig nem létezett Saar-probléma, biztos volt, hogy a lakosság 100 százalékosan a német birodalmat választja, hiszen ott ked­vencei, a katolikusok és a szocialisták ural­kodnak. De Hitler? Ő, aki visszaállította azt, amitől a Saar 1910—1918 között annyira ide genkedett? A franciák végleg elvesztették a csatát, igaz Valaki azonban kitalálta a „sta­tus quo" fogalmát. Maradjon meg egyelőre az autonómia. Majd ha a hitlerizmus meg­szűnt, vagy leszelidült, akkor térjen vissza a Saar a birodalomhoz. „Lesz, ami lesz..." Megkezdődött a hairc a saarvádékiek szive mélyén. Sokáig balhéztak, végül azonban dön­töttek. Burbachbam, Saarbrüdken elővárosában, a A katolikus pap, akivel beszéltem, hason­lót mondott: — Nem a mi fonmánk, hogy hátat fordít­sunk testvéreinknek azért, mert rosszul megy a soruk. Majd csak átszenvedjük a nehéz idő­ket. S azután eljön a mi birodalmunk. De mi jó jöhet számunkra ebben a felemás helyzet­ben, ahogy imost élünk? Lesz ahogy lesz, NIVEA Téli sportoknál, valamint hideg időben dörz­söljük be alaposan arcuncat és kezünket Nivea-Creme, vagy Olaj-jal. Bőrünk nem lesz érdes és nem veszti el rugalmasságát. A Nivea-Creme-OIaj mélyen behatol a bőr= szövetbe, védi a bőrt és ellenállóvá teszi. CREME: Ki 3.oo-13oo / OLA3 . Ke !2.oo, 22.oo lángoló, zakatoló, égben yuló kohóik tövében megkérdeztem egy munkást, aki a hitlepiáirti Deutsche Front jelvényét hordta, hogy miért téír vissza Németországihoz. Vállat vont. — Jcbb kivárni a bojcík végét otthon, mint másutt. Itt sem rózsás a dolgom, odt sem lesz az. De otthon legalább értem a szót. Biévülircil ha re elhalok a jussomért. S ha eset­leg megjavul a helyzet a birodalomban, ak­kor mi lesz velem a statusquóbm? Akkor ki- vüiirekedtem. Megtűrt robotoló leszek a fran­ciáknál. Idegenben. Vagy a genfi urak szol­gálja. gyáván nem íutamodiunk meg testvéreink előtt. Röchling nyilatkozik A legérdekesebb, amit Hermann Röchlámg, a Saar-vidék teljhataLmu ura, az iparmágnás, s a visszatérés vezető híve mondott. Meg kér­dez kik tőle, mi volna a véleménye a statusquo-ról, ha a birodalomban megfordítva állna a hely­zet. Ha Hitler helyett Tháimann és a kommuniz­mus uralkodna. Akkor is visszatérne? — Akkor is — szólt a határozott ,válasz, s az iparmágnás négyszögletes, korrekt arcán egyetlen vonás sem nanduit meg. A népszövetségi kormány palotájában A belső harc eldőlt Lesz, ami lesz, de a Saar-vidék visszatér. Nem túl nagy örömmel tér vissza, de reméli, hogy a helyzet a biro­dalomban megjavul. A középületeken a fekete-fehér-kék zász­lók kókadtan lógnak. Ezeket a színeket választotta a népszövetségi bizottság a Saarvidék hivatalos színeinek, a porosz és a bajor szín ékből, mert a mai auto­nóm terület egy része a háború előtt porosz, másik része bajor terület volt. Szerencsétlen, diszharmonikus szioösszeálllitás. Első látogatá­som, amit Saarbrückenben végeztem, a kor­mán ybiz olts ág palotájának, a Saar-vidék urai­nak szólt. A Landesgeriebt, ahol Knox ur és tábor­kara székel, már külsejében is genfi formá­kat mutat. A Saar partiján fekszik, előkelő széles terek­kel és pázsitokkal elkülönítve a várostól. ÜJ REKORDRA KÉSZÜL A „KÉK MADÁR". Sir Malcolm Campbell-nek, a gyorsasági világrekordernek fantasztikus gépszömyetege, amellyel a floridai Dayton t. Beach strandján meg akarja dönteni saját világrekordját. Nyugodt, finom diplomáciai légkör övezi Ás első emeleten számtalan „bürót" találunk, ezek a kormány hivatalai, a másodikon még több irodát: a népszavazási bizottság székel itt. Csupa külföldi ember, maga a tiszta nem­zetköziség. Az első kérdés, amit hozzám in­téznek: — Milyen nyelven kíván beszélni? A csatavesztes Géni Mert mindeniféleképen lehet. A legmaga­sabb hivatalnoktól a legutolsó szolgáig min­denki négy-öt nyelven tud. Halk, követség! tónus uralkodik a termekben. Az utolsó gépír ónő is, mint foglalkozásának primadonnája libeg jól öltözötten, ki fésű 1- ten a termeken át. Délután öt órakor — pontosan öt órakor, sem előbb, sem utóbb — fehérkeztyüs szolga nagy tálcán teát hoz a hivaitalnoknőknek s a hiva­talnokoknak. Látszik, hogy az emberek i-tt el vannak kényeztetve, a pénz nem játszik sze­repet Minden szolid, minden pompás. Svédek, svájciak, németallfiöldiek, norvégek minden­felé Itt, Gemf uralkodik, de Genf érzi, hogy nem soká. Busán mondják a hivatalnokok, hegy a nem­zetközi kormányzás is csődöt mondott á Saar vidéken. A kormány előkelő, finom, előzékeny, még­sem szereti a lakosság. Haragszik rá, Knox ur kénytelen volt katonákat kérni, mert máskép nem tarthatta uralmát. S a népszövetség finom, drága, „objektív** kormánya ma ugyanolyan eszközökkel dol­gozik, mint bármely diktatórikus uralom: karhatalommal, cenzúrával, csendőrökkel, gumibottal, hatalmi szóval, propagandával. A nemzeti szocialisták éppúgy nem szeretik e kormányt, mint a status quo-pártiak. Mind­ketten szemére vetik, hogy „elnyom", „egy­oldalú", „kíméletlen" és „terrorral dolgo­zik". A népszövetség finom kormánya! Ez is tanulság lehet Európa számára a Saar-vidéki esetből. A nagy nap előestéjén A kocka, a Saar sorsa el van vetve. De a meglepetések nincsenek kizárva. A né­met nemzeti szocialisták elöntőitek propa­gandájukkal a vidéket. így közelről látva, valóban megdöbbentő és elszéditő az az erő, amit Göbbels propagandagépezete ki tud fejteni. Ilyesmit nem lát mindennap az em­ber. Az élet utolsó zugáig eljut a propaganda­miniszter keze. Elképesztő a biztonság, ahogy dolgozik. Valamennyi üzlet, valamennyi kirakat a kezében van. S valamennyi üzlet biztos a német front győ­zelmében. Mintha már megtörtént volna: a kirakatok hihetetlen mennyiségben kínálják a hitlerzászlókat, a mécseseket, a képeket, a rakétákat, a jelvényeket, az egyenruhákat a január 13-át követő napok megünneplésére. A legjobb üzlet most az ilyesmi. Sok házon ott a felirás: „zászlók kaphatók". Saarbrückenben ma meg lehet gazdagodni a zászló-kereskedelmen. A város főútvonalai fölött sűrű sorokban vil­lanykörte-füzéreket vontak keresztül a győ­zelemünnepre. Egész héten előre világitoitak már. Nizzában, a karneválon láttam hasonló­képpen kidiszitett egyenes uccákat. Tünd-éri fényben úszik a város, Mintha Karnevál ké­szülne . . , Szvatkó Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom