Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-11 / 9. (3561.) szám
t>ra:gaiA\ao^arh i rí »ar 1935 JamnárllL pótfWk. ezont neim zárijaik ki egy ilyen jószomszédi politikának lehetőségét, sőt mindig ajánlottuk s küzdöttünk érte és ebiben az értelemben hid voltaink Oselhszloiváikiia és Magyarország között. Nem rejtjük véka alá, hogy sorsaimk lényeges javulását várjuk Csehszlovákia és Magyarország viszonyának megjavulását61, e®ért csak helyesellhetünk minden olyan lépést, amely barátságot, jó szomszédi politikát segít elő a két szomszédos állam között, amelyek egyikének állampolgárai vagyunk, a másikat pedig nemzet test véreink alkotják. Ezt az álláspontot parancsolja iáink nemcsak kisebbségi helyzetünk és magyar mi voltaink, hanem Csehszlovákia jól értelmezett állami érdeke is. A jószomszédi viszony politikája. Ám azt ed kell ismerniük Granatierékniak, hogy a csehszlovák-magyar külpolitikai közeledésben a hidat mindkét irányban járhatóvá kell tenni. A hid a magyar kisebbség. A csehszlovák külpolitika magyar problémájának megoldása felé vezető ut akikor lesz a legjárhatóbb, ha a belső magyar kérdés, a kisebbségi magyarság jogigényl鮩 megnyugtató megoldást nyer. A jó külpolitika útja a jó kisebbségi politikán át vezet. A ruszin ifjúság kongresszusa hevesen tüntetett a kormániftámogatók ellen Bo'ránnyal fefezüdS t be a nánes kongress us ■■Az au’onóm fSidmikesszövetség sikere ■ ■ éppen a magyar határ mentéiben, amely körülmény rendkívül jelentőségű mindkét államra nézve. A magyar kisebbség attól a pil- gyar partner semmit sem adhat, amit nekünk kompenzálnunk kellene". E negatív megáilapitással szemben bennün- lan attól Jogva, amikor megállapították a határt, sui generis teljes jogai alanya lett annak minden attribútumaival együtt a valódi nemzeti, 6 nem csupán a nyelvi kisebbségnek. A maga számára alannyá lett, Magyarország számára pedig politikai tárggyá" — ,,Hogy ezzel szemben milyen a magyarországi szlovák kisebbség helyzete, — folytatja néhány sorral alább — azt mindnyájan jól tudjuk. A hivatalos becslés szerint mintegy 140.000 lelket számlál. Nem alkot területi egységet, hanem csak szigeteket a magyar tengerben s kivéve az ipolymemti kihalófélben levő sávot, nem haláros velünk, úgyhogy a legjobb akarat mellett sem szolgálhat a mi részünkre politikai tárgyuk" Nem követjük Gránátiert abbeli fejlege léseiben, hoisry milyen véleménye van Magyarország kisebbségi politikájáról, a végső következtetése az, hogy a kisebbségi kérdés kö’csöniös rendezése fel ősi nem érdemes Magyarországgal tárgyalni, mert szerinte „a mákét — mini pozitívum — legközvetlenebbül az érdekel, amit a csehszlovákiai magyarság- gal szemben követendő politikáiról mond. í „Az ón figyelmeztetéseim — iirja — nem azt célozzák, hogy ne igyekezzünk megjavítani a mi magyar kisebbségünkkel szembeni gyakorlatainkat. Ez azonban már teljesen a mi problémánk, amelynél nem akarunk Budapesttel egyezkedni. Eigy évvel ezelőtt éppen a Sloivensky Deniik hasábjain megmondtam, j hogy a mi k’sribbségi politikánk hatékonyságának megitélői maguk a kisebbségek. Javaslati tettem a zöld asztalnál való ösisze"l1ésre, azonban nem egy idegem hatalomnak, hanem az itteni maevarrknak a képviselőivel, olyanokká!, akikről tudjuk, hogy a csehszlovák köztársaság tartós hónuk, saját államuk, amelynek eredét és ellenálló képességét a lakosság lehető legszélesebb rétegeinek megelégedettsége alkotja. Neim félek kimondani. hogy az a gyakran ismételt szólás, hogy „a magyaroknak többet adtunk, mint amennyit adnunk kellett", csak kétes fékigazság értékével bír. Mintha bizony az általános titkos szavazati jog már az egész demokrácia volna. A kisebbségi gyakorlat is alá van vetve a fejlődésnek." Ennyit mond Granatter, a tegsovémebhnek ismert nagy elflemfelünk. És ez az ellenfél beismeri. hogy az a formula, mellyel kisebbségi idényeinket fölényesen bagate’tzálni szokták, bizony még az ő szemében is csak „féligazság" s a magyaT kisebbséggel szemben követett gyakorlat igenis megjavításra szorul. Abban is igaza van Granatiernek, hogy azt minden külpolitikai konstellációtól függetlenül, tisztán belső szükségszerűségből kellett volna javítaná. Abban is igaza van, hogy a kisebbségnek a békeszerződésben és az alkot- [ mányban biztosított jogát!cmánya ezentúl sem 1 lehet semmiféle államközi politikai alfcudozá- I soknak tárgya. Jogállományunk fölött csak magunk rendelkezhetünk, már pedig mi abból egy jottányit sem engedünk sem ma, sem a jövőben, sőt a múltban mutatott szívóssággal tovább is minden erővel küzdeni fogunk azért, hogy papíron levő jogainkat gyakorlati valósággá érvényesítsük. Ez számunkra tisztáin jogi probléma, bármennyire is akarnának ebből politikai alkut faragni egyes csehszlovák politikusok. A minimális jogáíllomány, melyet a békeszerződést kötő hatalmak eleve kikötöttek számainkra belső fórumon, s minden külső tekintet nélkül kell, hogy valósággá válljon pusztán az államnak az alkotmányban és az elismeerő nemzetközi alapokmányban lefektetett alapkötelmei következtében. Szóval nemcsak 'külpolitikai, hanem belpolitikai alkunak sem lehet tárgya. Ám téved Granatier, ha azt hiszi, hogy a nemzeti kisebbség joráíllományának terjedelmére nézve minden lehetőség ki volna merítve. Szó sincs róla. A nemzetközileg biztosított általános mini mormon fölüli kedvezményeket is elértek már egyes kisebbségek, hogy csak a csehszlovákiai lengyelek, a ro- márn':ai szerbek, vagy a jugoszláviai románok esetére utaiiurlk. És ez az eset, amikor a kisebbségi jogok kereteinek kiszélesítése nem belföldön, hanem igenis csakis külpolitikai téren, kétoldalú nemzetközi megegyezéssel, a kisebbségeik anya országainak egyezségével j történhetik. Kö7ér)eurórvában bárom példa is van rá: a román-iugoszláv kisebbségi szerződés, a csehszlovák-len,gyei mégálaipodás és a nyírét-leng vei paktum, amely a német és ten- gvel kisebbségre is modus vivendit létesített. Téved tehát Granatier. amikor a hasonló jog- kiterjesztés lehetőségét csehszlovák magyar viszonylatban eleve ki akarja zárni. Mii vi% Munkács, január 10. (Munkatársunk telefonjelentése.) A kárpátorosz főiskolások szövetsége, amelyben a nagyorosz irányzatú ifjúság tömörül, tegnap délután Munkácson országos kongresszust tartott, amelyen mintegy 800 ember vett részt. A kongresszus meglehetős izgatott hangulatban folyt le és este háromnegyed tízkor botrányos körülmények közt ért véget. A kongresszus elnöke Tudósi Vaszil volt, aki élesen birál a a kárpáialjai ruszin kormány- párti törvényhozók működését. Követelte, hogy kormányzónak objektív embert nevezzenek ki, aki nem áll a görögkatolikus klérus szolgálatában. E szavaknál a rendőrkiküldött mérsékletre intette a szónokot, aki ezután a Galíciából jött orosz és ukrán emigránsokat ostorozta. Azt állította, hogy Kárpátalján csak két százalék ruszin tisztviselő működik. Lintur Péter, a kongresszus előadója a tisztviselőjelölt-rendszer ellen foglalt állást s diákjóléti intézményeket követelt. Dobos István, a ruszin ifjúság munkanélküliségéről beszélt. Ezután Bacsinszky agrárpárti szenátor és Scse- reczky agrárpárti képviselő felszólalása következett volna, de mikor látták, hegy a kongresszus hangulata a kormánypárti törvényhozók ellen irányul, felszólalás nélkül elhagyták a termet. Ezután dr. Homicskó Vladimír főorvos azt fejtegette, hogy a ruszin ifjúságnak az idősebb nemzedékkel vállvetve kell küzdenie Kárpátalja autonómiájáért, a szojmért és a kellő hatáskörű kormányzó kinevezéséért. Hatalmas taps fogadta Bródy autonóm föld- müvesszövetségi nemzetgyűlési képviselő felszólalását, aki az ifjúsági probléma nehézségeit fejtegette. Curkanovics kormánypárti szenátor jelentkezett utána szólásra, de a kongresszus résztvevői óriási lármában törték ki? hangja teljesen elveszett a nagy zajban, alig néhány szót mondhatott, végül is sietve távozott az emelvényről és a teremből. Demkó Mihály földmüvesszővetségi tarto- mánygyü'.ési képviselő a diákjóléti intézmények kiépítésének szükségességéről beszélt s javasolta a prágai ruszin menza megalakítását. Később Tudósi, a diákszövetség elnöke, hangulatot akart kelteni Fencik István, az Amerikában tartózkodó újságíró fasiszta izti politikája mellett. Demkó tartomány gyűlési képviselő erélyes fölszólalásában visszautasította Tudósi vádját, hogy ő a Duchnovits- egyesület segélyezése ellen foglalt volna állást, sőt kimutatja, hogy ő volt az, aki 30 000 koronát szavaztatott meg as egyesületnek. A Ra Pozsonyba főn, ne mulassza el meglátogatni az újonnan átalakított PARK KÍVÉRÁZAT Séta-tér 12. szám Feneik-párti elnökség nem akarta megadni a szót Demkónak, mire kitört a botrány. Demkó nem akart távozni a pódiumról, heves dulakodás támadt, úgyhogy a rendörtisztviselő vezette le a tarto- mánygyülési képviselőt a pódiumról. A nagy zűrzavarban az autonóm földműves- szövetség emberei a ruszin himnuszt énekelték el s a kongresszus résztvevői kivonultak a folyosóra. A teremben csak az öttagú elnökség maradt, úgy hogy Tudósi kénytelen volt a kongresszust berekeszteni anélkül, boy a néphez és a kormányhoz terjesztendő manifesztumot felolvasták volna. A gyűlés után a rendőrség a kongresszus három tagját beidézte a rendőrségre s kihallgatták főként arra vonatkozólag, hogy ki pénzeli őket s kinek az utasítására hivták össze a kongresszust. A rendőrség nagy készültséggel vonul fel a kongresszusra, mert attól tartottak, hogy tüntetések lesznek a Fencik- irányzat mellett. Enyhébb rezsin a ma*yir kisebtségcel szemben Jugoszláviában! Belgrád, január 10. Ismeretes, hegy Pál ré~e'18- herceg az utóbbi időben igyekezett azokat a vezető pozícióban lévő közigazgatási tisztviselőket kicserélni, akik működésűkkel megnehezítették a szomszédokkal való jóviszony kialakulását A rá* geneherceg intézkedésére most több bánt rendelkezési állományba helyeztek, másokat viszont írás bánságok élére állítottak. így Matkovics újvidéki bán a moravai bánság élére helyezek. Ö képvi el- e ugyanis a vajdaságban az erős kéz ren isze1 ét, különösen a magyar kisebbséggel szemben és nem titkolta ellenszenvét a magyarok Iránt. Matko- vicsnak uj beosztásában a kisebbségekkel nem less dolga. Hesetil diadal Ida: Se&e&i Scná Határozottan az volt a sejtelmem, hogy érvelem most ugyanaz történik, mint a halálra- itólttel a siralomház utolsó éjszakáján. Innen van, hogy olyan figyelmes és gyöngéd hozzám a tanár. Hirtelen arra gondoltam, hogy meg fogja, kérdezni tőlem: mit parancsol az utolsó tízóraira? Körülbelül délre gondoltam a kivégzésemet, de csak homályosan láttam a kontúrokat, teljesen elmosódva a bizonytalanság fui'laszitó gőzében. — Miért nem irtási dolgozatot? — kérdezte a tanár és ez agy hatott reám, mint egy tüske, amit ha ki is akarnék hu zni, akikor sem tudnám. Tehetetlen voltam. Rémképek gyötörtek. Mintha távoli magas emelvény felöl jött volna ez a hang. Pedig egészen köze! állt hozzá ma tanár. Még a ruhája illatát is éreztem. Pillanatra behunytam a szemem és egy rideg tárgyalóteremben láttam magam. Lobogó gyertyák sercegő fénye közt egy feszület meredt reám és valami megnevezhetetlen félelem szorongatta a torkomat és a szivemet egyszerre, mert ezt úgy is a torkomban éreztem már. De ez csak egy pillanatig tartott. Felnyitottam a szemem és felálltam. — Kérem szépen, tanár ur, én nem tudtam megírni a dolgozatot... — kezdtem el a védekezést. — Miért nem? Talán nem voltál ott azon az érdekes és tanulságos előadáson? — De ott voltam, tanár ur. — Hát akkor? Ökölbe szorítottam a kezem és nagynehezen ki böktem: — Valami diktálta, hogy ne írjam meg a dolgozatot. — Valami diktálta? ... — Igenis! tanár ur, valami diktálta... — Hogy érted ezt, fiam? Tetszik tudni, tanár ur, én ... én ... És elsírtam magam menthetetlenül. Olyan jó! esett a sírás, hogy szinte élveztem. Valami jótékony szelep nyílt meg a lelkemben. Már akkor derengeni kezdett bennem az a felismerés, hogy vádlottnak lenni nem is a legutolsóbb dolog ezen a világon. Főleg, ha valaki olyan ártatlan vádlott, mint amilyen én vagyok ... 4. Arra pontosan emlékszem, a tanáromnak is tetszett, hogy elsírtam magam, pedig nem volt szentimentális ember. Aminthogy én sem voltam az. — Mindent elmondhatsz nekem, fiam, ami fáj neked... — biztatott a tanár. Egy-kettőt nyöszörögtem és azon a porton voltam, hogy végre leleplezzem a nagy titkot. — Tetszik tudná, tanár ur, nekem borzasztóan fáj, hogy az én apám nem láthatta azt az előadást, azokkal az egzótiikus játékokkal. — Hisz másnak az apja sem látta — jegyezte meg a tanár. — D© tetszik tudni, ha másnak a-z apja akarta volna- látni, akkor megnézhette volna, de az enyém még akkor sóm ... Megint csak éreztem azt a furcsa, kopogó lüktetést, a bálántékom körül. Mintha visszaélést követteán volna el azzal, hogy az apám nevében bűnt követtem el, az ő tudta nélkül és most bűnhődnöm kell. — Miért nem nézhette volna a te apád? — kérdezte a tanár oly hangom, amelyben több több volt a sejtelem, mint a bizonyosság. — Mert az én apám vak ember... — adtam meg magam a tanár részvétének, amelyről tudtam, hogy nem késhet már soká ... Néztem a tanárra, de a szemem tele lett forró könnyel < és törülni kezdtem a szememet a zsebkendővel, de az olyan gyűrött volt és csöppet sem ünnepi, hogy visszatettem a zsebembe és inkább a < tintás ujjaimmal babráltam a könyes szememet. : A tanár felvonta a szemöldökét. — Nem értem az összefüggést. Attól, hogy édesapád vak ember, te még nyugodtan meg- i Írhattad volna a dolgozatodat, — Nem tetszik érteni, tanár ur? — magja-1 rángattam fölényesen a tanár urnák. Hangomban a csodálkozáson kivül még a fölény is rezgeti. — Nekem az nagyon fáj. hogy a többi diáik apja mind megnézhette azt a gyönyörű találmányt, hogy a moziban mindent láthatnak, az egész világot, meg mindent, ami csak van. Például az ■ orosz-japán háborút is. mert én ezt is láttam, én most bevallom, én engedély nélkül is végignéztem, nekem már úgyis mindegy, ha meg is tetszik büntetni ezért... És most megint leültem a székre és keservesen zokogtam. — Ne sírj fiam — simogatott meg a tanár. — Tanár ur kérem, ne tessék haragudni, folytattam nyöszörgő stancátokban. — Az előadáson is úgy fájni kezdett a szivem, hogy miért pont velünk történt az, hogy az apám szerencsétlen vakember?! Tudom, hogy ez egy buta kérdés, dehát mégis csak különös, annyian járunk az iskolába és senkinek sincsen vak apja, csak nekem. Hát mit vétett ő az Istennek? Hiszen ő olyan jó és rendes ember, mint a többi apa. tessék nekem ezt megmagyarázni. Én csak egy buta kis diák vagyok, még ha jeles tanuló is vagyok, de ez semmi, a fökérdésre még sem tudok válaszolni. Én nem akarom, hogy a tanár ur engem most megsajnáljon, azért meri az én apám vakember. De hát én azt tudtam, hogy ez ki fog belőlem törni, ez a kérdés És az egy véletlen, hogy pont akkor a színházban jött ki belőlem és a dolgozatírásnál. Hiszen, — nem tagadom — nagyon érdekes témát tetszett feladni azokkal a játékokkal, az egzotikus népeknél, a fiuk jól mulattak és én b... De éppen ez az, tanár ur kérem, mert vaj ahányszor mulatok, mindig megszűr a lelkrsmeretem, hogy az apám ezt nem láthatja, hogy ő nem mulathat, ő nem örülhet semminek csak ül a széken és szomorúan néz bele a világba. De csak úgy tesz, mintha nézne De ő nem is néz, én tudom, hogy ő nem néz, hiszen én azon csodálkozom, hogy egyáltalában él ané1 hogy látna... És tetszik tudni az a furcsa, hogy ő nyMtan néz bele a világ szemébe. És tetszik tudni miért? Mert Ő ártatlan!! Mert ő nem csinált semmit!!! És mégis... (Folytatása következük.) 2
