Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-01 / 1. (3553.) szám
>^lC^Vv Uiévi számunk 16 oldal Mra Ke TSO ML/ Jtn iH| ?% ' j XIV. évf. 1. (3553) szám • Kedd • 1935 január 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre; évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség; Prága II., Panská jlice 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, IIL emelet. • • TELEFONI 30311. » • SÜRGÖNYCIM HIRlflP, PRflHfl, UJESZTENDŐ KÜSZÖBÉN Irta: Forgách Géza A rómaiak az évforduló istenét, Jánust kettős arccal képzelték el; egyik arca: idős férfi- arc visszafelé tekint a múltba. — a másik: ifjuarc, előrenéz a jövőbe. Midőn ma az újév küszöbét átlépjük, mi is visszanézünk az elmúlt esztendőbe s mérleget állítunk fel a csehszlovákiai magyarság létkérdései szempontjából annak aktív és passzív tételei között, — egyidejűleg reménykedés és aggódás között révedezve kutatjuk az ujesztendő ho- mály-boritotta, bizonytalan kontúrokban sejthető útjait. Mit könyvelhetünk el javunkra a mögöttünk maradt tizenkét hónapból s mit várhatunk 1985-től? ★ ‘Az elmúlt év — bár tagadhatatlanul egy nagy plusszal zárult — nem sok jót hozott nekünk s nagyon sok olyan napunk ivóit, amikor sötét felhők borultak a kisebbségi élet szemihatáraira. A kisebbségi élet nemzetközi vonatkozá- saiban szinte sorsdöntő jelentőségű volt Len* gyelország genfi fellépése, amikor egyoldalúan megszűntnek jelentette ki önmagával szemben a kisebbségi jogokkal kapcsolatos nemzetközi ellenőrzést. Ez a „forradalmi" gesztus, ha nem is renditette meg a kisebbségek nemzetközi jogi helyzetét, semmiesetre sem volt kívánatos példa és legkevésbé volt alkalmas arra, hogy a nemzetiségek pozícióját bármely országban megerősítse. Azonban a legsötétebb árnyoldalnak is megvan a fényoldala. A lengyel föllépés következtében a kisebbségi kérdés az európai nagypolitika egyik főkérdése lett, s a genfi areopág hosszú idő óta elsőizben foglalkozott érdemben — nemcsak formailag — az európai kisebbségek problémáival. A negyvenmilliónyi európai embert jelentő nemzeti kisebbségek sorsa mint égetően aktuális európai kérdés bevonult Genf zöldasztalára. Sajnos, az általános európai feszültség súlyosan torlódó eseményed átmenetileg újból háttérbe szorították a kisebbségi sorskérdést, azonban az európai légkör megenyhülésével minden reményünk meg lehet arra, hogy a most kezdődő esztendő nemzetközi problematikájában az egyetemes kisebbségi kérdés még nagyobb fontosságot fog nyerni, mint amilyen fontosságúvá emelkedett már a szeptemberi vitában. Kétségtelen, hogy a kontinens két vezető nagyhatalmának római megegyezésétől s az azt természetszerűleg követő középeurópai közeledéstől mi, dunavölgyi magyar kisebbségek csakis jót várhatunk. Amint a jugoszláviai kiutasítások európai visszhangja is igazolja, a középeurópai kisebbségek sorsa nem közömbös többé a nagy nyugati nemzetek lelkiismerete előtt. Magyar kisebbségi szempontból aktívumként kell elkönyvelni a múlt esztendővel ikapcsolatban azt a jelenséget is, hogy Magyarországnak úgy hivatalos külpolitikájában, mint belpolitikai és társadalmi vonatkozásaiban örvendetesen előtérbe nyomult az a vezőrszempont, hogy mindeuekfölött álló magyar érdek és magyar kötelesség az utódállamokban élő magyar kisebbségek helyzetének javulását elősegíteni. S amikor a kisebbségi kérdés nemzetközi előrehaladásának egyre határozottabb képe1 igy elénk rajzolódik, önmagunkkal szemben való kötelességünk annak megállapítása,1 hogy a nemzeti kisebbségeknek nemzetköz: akciói, az európai fórumok előtti együttes fellépései nem voltak hiábavalók. Azokkal szemben, akik arról akarnák meggyőzni köz-! véleményünket, hogy egy nemzeti kisebbségnek nincs semmi keresni valója a nemzetközi politika utjain s nincs mit várnia az európai szolidaritástól, fölényesen rámutathatunk arra a bizonyított tényre, hogy elsősorban a nemzeti kisebbségek nemzetközi akcióinak köszönhetjük Európa lelkiismeretének fölébredését. A negyvenmilliót kitevő európai kisebbségeknek a nemzetközi fórumok előtti fölvilágosító, önvédelmi küzdelme változatlan lendülettel folyt az elmúlt évben is s ebből ismét oroszlánrészt vállaltak a magyar kisebbségek immár nemzetközi tekintélyű képviselői. * Belpolitikai téren 1934 a csehszlovákiai magyarság szempontjából semmi uj ered—eh—bhb———auiwinn'i——Mreiirim w ményt nem hozott. Az a hangiilatjavulás, ami a kisebbségi kérdést illetőleg az európai nagypolitikában kétségkívül jelentkezik, a csehszlovák belpolitika síkjain még nem éreztette hatásait. Okunk van azonban remélni azt, hogy a középeurópai légkör enyhülése s a csehszlovákiai magyarságnak jog- feladást nem ismerő, további gerinces kitartása már talán az ujesztendőben megterml kívánatos gyümölcseit s bekövetkezik a kedvező irányváltozás az itteni kisebbségipolitikában is. Közismert tény, hogy a csehszlovákiai kisebbségek pártjai évek előtt közös indítványt nyújtottak be s parlamenti bizottság kiküldését javasolták a többség és kisebbségek Mussolini nem fogadja el a francia feltételeket ? Váratlan nehézségek Laval rámái iitia előtt A középeurópai poiitika áll a tárgyalások középpont* iában - A négy francia főfeltétel - Fiandin 1935-ről Páris, december 31. Tegnap jelentettük, hogy a francia és az olasz tárgyalások, amelyek Laval francia külügyminiszter római útját megelőzik, kedvező mederben haladnak előre. Az utolsó pillanatban azonban váratlan nehézségeik tornyosultak a megegyezés útjába. A francia lapok m* ' nem biztosak abban, hegy Laval januá apjaiban Rómába utazhat. A félhiva celsior egyenesen azt írja, hogy az utazó , a népszövetségi tanács január 11-iM üié előtt gondolni sem lehet. Az ugyancsak f > hivatalos Petit Párisién szerint mind t koy lány föltétlenül meg akar egyezni az >lvi W désekben, különösen KÖzépeurópa megLélatéséniek módjaiban, de a közös ve még nincsen meg. A Petit Párisién lesz í. ogy Franciaország nem követ egoista élői kát. Az a francia javaslat, amelyet a óníiai nagykövet bemutatott Mussolininak Lás rtria függetlenségének garantálására von és a territoriális status quo mellett foglal állást. Az olasz kormány egyelőre húzódik ennek a határozott megállapításnak elfogadásától résziben azért, mert az nem egyezik meg eddigi politikájával, másrészt azért, mert a revizionistáknak más ígéreteket tett ezen a téren. A Journal szerint a francia—olasz ügy középpontjába a dunai kérdés került. A francia közvélemény nehezen érti meg, hogy miért ütközik annyi nehézségbe Ausztria territoriális függetlenségének garantálása. Az Eelio de Paris is részletesen foglalkozik Olaszország vonakodásával Laval terveivel szemben. Mussolini szemmelláthatőan még mindig kitart revizionista politikája mellett — írja a lap. A duce tudja, hogy a francia kormány kívánja az olasz barátságot és éppen ezért sokat követel. Viszont a duce azt is tudja, hogy meddig mehet Franciaország az engedékenység terén. A lap kiemeli azokat a jelentős nehézségeket, amelyekbe a Súlyos kilengések a Sasi-vidéken és Bajorországban Saarbrü&ken, december 31. Vasárnap Blies-Oasteli ben súlyos összeütközésre került a sor a laiolliikus népegylet gyűlésén. Amikor Imbusch, * keresztény szakszervezetek vezére szólásra emelkedett, a nemzeti szocialista német front tagjai benyomultak a terembe és a ráruházták Imbuschra, akit véresre vertek. A nemzeti szocialisták a gyűlést szét- ugrasztoftáií. / A bajorok az osztrák légionáriusok ellen München, december 31. Az elmúlt napokban a r ajorországban működő osztrák légioné ru&ok és a bajor nemzeti szocialisták között súlyos összeütközésre került a sor. Fürtlh- ben egy összeütközés alkalmával egy embert agyonütöttek, többet megsebesítettek. Aidling- ban 350 osztrák menekült tartózkodik. A kilengések ezen a helyen oly snlyossakká váltak, hogy a kormány kénytelen volt a vidéki SS-csapatokat mozgósítani és a városba küldeni. Fürtűben az összütközés egy táncmulatságon keletkezett az egyik kávéházban. Az osztrák zenekar játszani akart, amikor a közönség váratlanul szidalmazni kezdte a légionáriusokat és állást foglalt a „parazita menekültek" ellen. A legionisták erre Hitlert ab- cugolták. Az általános verekedésnek csak az elősiető SS-<csapatok tudtak véget vetni, tárgyaló felek az elmúlt napokban ütköztek az északafrikai kérdéseknek tisztázásánál, különösen a Tuniszban élő olaszok jogainak leszögezésénél. Az Excelsior szerint Laval kitart amellett, bogy az olasz—francia megegyezés végérvényes szövegébe a következő pontok bekerüljenek: 1. Franciaország és afrikai gyarmatai élet- érdekének megőrzése. 2. A kisantant egységének megőrzése Ausztria függetlenségének garantálásánál. 3. A szerződések megőrzése és tiszteletben- tartása, továbbá az egyes államok egyenrangúságának elismerése a népszövetségben. 4. A biztonság kérdésének szem előtt tartása a lefegyverzési tárgyalásoknál a jelenlegi német fegyverkezés figyelembevételével, továbbá újabb flottatárgyalások kezdése a washingtoni flottaszerződés felmondása után. Chambrun római francia nagykövet szombaton újból tárgyalt Mussolinivel ezekről a problémákról. 1935: béke és kibontakozás Páris, december 31. Fiandin miniszterelnök a petit P&risiennek adott interjújában 1935-öt a béke fenntartása döntő évének nevezte. Kijelentette, hogy Mussolini régebben ugyanezt mondta az 1935-ös évről. Fiandin reméli, hogy a nehézségeket sikerül kiküszöbölni és nemcsak a háború veszélyétől lehet megszabadulni, hanem a békét is sikerül megerősíteni. A Saar-kérdés nem oly veszedelmes többé, mint az elmúlt évben látszott és a probléma elintézése után a német—francia viszony is javulhat. Ha a népszavazás simán fog lefolyni, akkor az eredmény alkalmas lesz a világban hiányzó bizalom helyreállítására és a két nagy nyugaieurópai állam békésebben tekinthet egymásra. Fiandin Laval római utazásáról is megemlékezett és az olasz—francia kibékülést is a kedvező előjelek közé sorolta. Véleménye szerint 1935- ben gazdásági téren is megtörténik a kibontakozás.
