Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)
1934-12-30 / 221. (3552.) szám
1934 december 30, vasárnap. ca SzkmH&zkéi magyac fiatalok a kátéiét űtiá**... Még nincs huszonöt éves és már tíz éves ragyogó karrier áll a pozsonyi származású Bulla Elma mögött Egy csodagyermek karrierje a pozsonyi táncmatinétől a legnagyobb német és ma- gyár színpadokig ■ ■ Molnár Ferenc szerepet irt a tizennégy éves Bulla Elmának Budapest, december vége. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Ajz őszi szeréin elején Budapest nagyvonalú sziuiházi életiének komoly eseménye volft. A Belvárosi Színház évadnyitó újdonságában, Lothar „A döntő éjszaka" oimíii darabjában a színház vezetősége uj művésznőt mutatott be a kényes ízlésű pesti közönségnek. Az uj csillag fellépését iiem előzte meg reklámhadjárat, a sajtóban nem csaptak fel intrikák és afférok hullámai a magyar színpad hirtelen felbukkant tehetsége körül. Egy fiatal urHány lépett a rivalda fényében a fővárosi közönség elé és már első szavával, első mozdulatával megtfogta a nézők szivét. „A döntő éjszaka44 ragyogó szerepe döntő sikert hozott Bulla Elmának, a pozsonyi származású művésznőnek, aki mögött ugyan már biz éves karrier áll, de a magyar főváros közönsége elé csaik most jutott első Ízben. És már az első színházi estén a nagyok, a beérkezettek sorában könyvelték el. Lehet-e nagyobb öröm, kedvesebb élmény számunkra, mint amikor azoknak a sikeréről, eredményeiről számolhatunk be, akik a mi kis körünkből, a szlovenszkói magyarság köréből indulnak életutjukra? Mennyi tehetséget kell már jóleső érzéssel számonta<rtanunk! Füstök, írók, színészek, zenészek, tudósok díszes csoportján tekinthetünk szét, akik fiatal koruk ellenére már mind a beérkezettek között vannak és tudásukkal, tehetségükkel élő tanúbizonyságai a szloven«zkói magyarságban rejlő ku 1 turértékeknekt ‘Azt hisszük, a Prágai Magyar Hírlap olvasói örömmel fogadják azt a szándékunkat, hogy hasábjainkon felfedező útra indulunk és bemutatjuk azokat a szlovenszkói és ruszin- szkói származású fiatal magyaT tehetségeket, akik ország-világ előtt nevet szereztek mát magúknak s tiszteletet, megbecsülést a. magyarságban rejlő kulturértékeknek. „Jaj,., lélek az interjútól!** Félfedező utunk először Bulla Elmához, a budapesti Belvárosi Színház drámai művésznőjéhez vezetett. A Károlynkörut egy hatalmas bérpalotájának negyedik emeletén, penzióban lakik, ott kerestük fel. Filigrán termetű, bájos, fiatal leányka libbent a hallba, s mert kelten ültünk ott, kissé zavartan szólalt meg: — Prágai Magyar Hírlap? A bemutatkozás után már barátságos szóval invitált szobájába. Nem ilyennek képzeljük el a művésznők lakását, aminő Bulla Elma penzióbeli egyszerű, minden cicoma nélküli szobája. Komoly, masz- sziv bútordarabok, hatalmas Íróasztal, rajta telefon, a falakon nincs kép, sem koszom, a szoba sarkában nincsenek virágállványok, egy szál virág nincs az egész tágas szobában. Mintha megállapodott, öreg agglegény lakása volna és nem egy mosolygó, életkedvvel teli fiatal leánykáé, aki első felléptével a legnagyobb magyar művésznők sorába avanzsált — Nem szívesen adok interjút, — kezdi elfogultan, — alig is adtam még. Jaj... félék az interjútól. Olyan furcsákat kérdeznek, hogy nem tudok felelni rá. Hogy például. hányszor fürdőm napjában és mii a véleményem a szabad szerelemről. Komolyan, volt, aki ilyeneket kérdezett tőlem-.. Megnyugtatjuk, hogy nem ilyesmiről lesz szó. Csak azt kell elmondania, hogyan jutott el egy pozsonyi lakás intim, úri csendjéből a fővárosi színpad csillogásába. És már szalad is a ceruza a papíron. A döntő pozsonyi lapkritika — fiát kérem, azt mindenki tudja rólam odahaza, hogy nem mint színésznő, hanem mint táncosnő kezdtem. Amolyan oeodagyer- oaek voltam, már nyolcéves koromban felfedezték tehetségemet. Első mestereim Bérez,} Gyuiláné és Viscussi Achilles, a pozsonyi szlovák opera balettmestere volt. Nyolc éves koromban volt az első nyilvános fellépésem Pozsonyban. Nagy izgalommal vártuk a kritikát. Az akkori Magyar Újság szerkesztője, Gr célért Jenő irt egy nagyon kedves, hangulatos cikket rólam, ő volt a tulajdonképeni felfedezőm. Mert nem is hiszi, hogy ez a cikk elhatározó fontosságú volt pályafutásomban. Biztatást olvastunk ki belőle, hátha mégis ez az ut, amelyen haladnom kell! — Életemben a döntő fordulat tizenhárom éves koromban, 1925-ben történt. Miután már Pozsonyban többször felléptem és eléggé ismerték a nevemet, szereplésre hívtak meg Bécsibe is. A Joseph síid tér Theaterben, egy matinén kellett fellépnem. Ez úgy volt, kérem, mint a mesében- Történetesen Becsben tartózkodott akkoriban Reinhardt, akinek PáTie, december 29. A „Figaro" közli Napóleon legérdekesebb leveleit, amelyeket Mária Lujza császárnőhöz intézett s amelyeket néhány nappal ezelőtt vásárolt meg a francia kormány a nemzeti múzeum számára. Az egyik levél, amely mély pillantást enged vetni Napóleon leikébe, akkor íródott, amikor Mária Lujza francia földre érkezett Az érdekes levél igy szól: „Compiégne, 1810, március 24. Madame. A levelet, amelyet önnek istám, tegnap elküldtem, miután őfelsége levelét Stuttgartból megkaptam, ön oly szeretetreméltó dolgokat mond nekem és oly megható biztosítékokat nyújt, hogy szivem élénken megdobban. Neuohatel herceg és Oaro- lime levelei gyengédséggel töltenek el ön iránt és csak fokozzák türelmetlenségemet. Mily nagy lesz boldogságom, ha önt láthatom és mindazt elmondhatom, amit ön iránt érzek. A telegráf tegnap közölte velem, hogy ön meghűlt. Könyörgöm, ápolja magát. Ma reggel vadászaton voltam. Itt küldöm önnek az első négy fácánt, amelyeket lőttem, mint a mély tisztelet jelelt legtitkosabb gondolataim uralkodónőjének. Miértig nem lehetek az apród helyében, hogy hódoló esküt tehessek kezébe, féltérddel a földön, kezemet az ön kezében tartva. Gondolatban fogadja igy, gondolatban én is csókokkal borítom szép kezét. Ma este érkezik csak LuneviHebe! Holnap meglátogatja önt Schwarzenberg herceg és Metternich grófnő. Azt hiszem, hogy a látogatás kellemes lesz önnek. Nagyon fogok örülni, ha hallom, hogy a jó Strassburg városunkkal meg van elégedve. Adieu Madame! ön rólam beszél, tehát rám gondol. Ez a gondolat megigéz. De ön csak igazságos, mert én is nagyon sokat gondolok önre, Louise Az ön Napóleonja.44 A császár a leggyengédebben szereti a szőke osztrák Habsburg-leányt. Mikor ismét kivonul. a harctérre, valóságos szerelmes leveleket ir. amelyekből néha ki- hallatszik a csatazaj. 1812 szeptember 18-án levelet ir Moszkvából, amelyet az oroszok felgyújtottak. A levél, amely értékes történelmi dokumentum, igy hangzik: „Kedveseim, már írtam Neked Moszkvából. Fogalmam sem volt erről a városról, ötszáz palotája van, éppen olyan szép, mint az Ely- sée, francia módra bútorozva, hihetetlen fényűzéssel berendezve, több óriási palota, ka-j szárinyák, pompás kórházak: ezen a délelőttön nem volt elfoglaltsága és barátai indít ványára eljött a matinéra. Ha ez nem igy történik, az 'életem sora talán egészen máskép alakul. Reinhardt meglátott, aztán magához hivatott és azt mondta, hogy nekem művésznek kell lennem, de nem táncosnőnek, hanem színésznőnek. Tizenhárom éves koromban igy jegyeztek el a színpadnak. Reinhardt iskolájában Reinhardt keze alá kerültem és tizenhárom éves koromban játszottam Becsben a Szent- iv'ánéjd álom Puk-ját, ami unikum. Két évi iskola következett Reinhardt szem inár iximámindez eltűnt. A tűz négy nap óta pu«ztit a városban. Az összes kispolgári házak fából vannak és a tűz úgy terjed, mint ha gyulákat gyújtanának. A kormányzó és az oroszok gyújtották föl ezt a szép várost, dühtől, hogy legyőztük őket. Kétszázezer derék bennlakó kétségbeesetten bolyong az uccákon. A hadsereg részére elegendő maradt és a hadsereg különféle kincsekre tett szert, mert ebben a rendetlenségben minden ki van szolgáltatva a fosztogatásnak. Adieu, Madame, egészen a tiéd: Napóleon." Az egész hadjárat alatt a császár legnagyobb gondja fia, a „kis király". Leveledben, amelyeket feleségéhez intéz, folyton csak örököséről érdeklődik. Az 1813-i hadjárat idején Drezdából írja junius 27-i kelettel a következő levelet: „Kedves barátnőm, hosszasan beszéltem Metternicöbel. Nagyon kifárasztott. Egészségem mindazonáltal jó. Amit a kis király féltékenységéről mondasz nekem, megnevettetett. Nagyon szeretném látni. Csókold meg helyettem háromszor. Láttad a Jardin des Plan- tes-ben az elefántot? Remélem, hogy néhány napon belül béketárgyalások kezdődnek. Kívánom a békét, de csak a becsületes békét. Adio, mio bene, egészen a tiéd: N.“ A dicsőség zenitjét átlépte, nemsokára rá a császár vereséget szenvedett és Fontainebleauban lemondott az uralomról. Rezignáltan ir még mindig szeretett feleségének: „Jó barátnőm, megkaptam leveledet. Fájdalmaid szivemben visszhangoznak. Fájdalmad az egyetlen, amit nem birok elviselni: kíséreld meg leküzdeni a sors okozta keserűségeket. Ma este el fogom küldeni neked a megállapodást, amit létesítünk. Nekem adják Elba szigetét, Neked és fiadnak Páirmát, Piazensát és Quastallát. Ezen a földterületen négyszázezer ember él és három vagy négy millió jövedelmet biztosit. Neked legalább lesz egy házad és szép országod, ha a sajnálatos időzés Elbán ki fog fá- rasz'tani és ha én unalmas leszek, ennek be kell következnie, ha majd megöregszem és Te még fiatal leszel. Metternich Parisban van. Nem tudom, Apád hol van. Igyekezzél vele útközben találkozni. Ha Toscanát nem kaphatod meg és nem lehet mindent jól rendezni, úgy kérd tőle Luooa birtokát- Adieu, barátnőim, Rád gondolok és a Te fájdalmaid nagyók irántam. Egészen a tied: N. Fontaineabteu, 1.814. április 11. reggel" —o------ s ■ 17 b án, köziben persze kisebb szerepeket is játszottam. Mesterem hívta fel Molnár Ferenc figyelmét is rám. Megkérte Molnárt, irjon egy olyan szerepet, amely egy tizennégy éves művésznőnek való. így született meg a Riviéra Cibuflka szerepe, amelyet én alakítottam először Becsben. — Tizenöt éves voltam, almikor kikerültem Reinhardt iskolájából *és önállósítottam magam. Mesterem Amerikába ment, én meg szerződés után néztem.’ így kerültem 1928-ban a nagyon jónevü düsseldorfi színházhozHat év német színpadokon — Düsseldorf nagy szinház, kitűnő reno- méja van s alig tudtam keresztülvinni, hogy meghallgassanak, mert ott elv, hogy kezdőt nem hallgatnak meg. De a próba sikerült és engem rendes gázsival szerződtettek, önálló voltam, kenyérkereső és attól kezdve magam tartottam fenn magam. Édesatyám nyugdíjas tisztviselő, csali nem vehettem többé igényibe őket, miután elindítottak? — Igaz, a szülei... ? Örömük van, a maga fényes karrierjében? Kedvesen elmosolyodik. — Az édesanyám, akit én mindenkinél jobban szeretek a világon, nem ellenezte a színésznői pályát. Ha tehetségem és kedvem van hozzá, boldoguljak rajta. A fivérem, Aijó, a futballista, drága, jó flu, mindig egész szívvel volt mellettem. De az édesapám ... tudja, régi ízlésű, úri felfogású hivatalnokember, nem tartotta a színésznői pályát hozzám valónak ... — De talán most... A sok silker ... ? — Nem változott meg a véleménye. A leány menjen férjhez és ne szinészkedéssel keress© kenyerét. Nem is látott az apám színpadon. Egyszer nagynekezen elvitték öt Becsbe a Waterloo Bridge előadására. Egy uecalányt alakitok benne. Egy-két jelenetet megnézett, felkelt és távozott. Ez a mesterség neon az 5 lányának való, mondja... — Hát folytassuk a pályafutás útját. — Két éves szerződést kötöttem Düsseldorfban és játszottam ott igazán mindent. A színház azonban egy év után tönkrement. Ekkor tért vissza Reinhardt Amerikából és távirati utón tett szerződtetést ajánlatot. Két évre kötött le Berlinbe. 1930-ig voltam ott, de mindig titkos elégedetlenség lappangott bennem. Kaptam ugyan szerepeket, el is ismertek, de első nem lehettem. A nagy szerepek mégis csak a Bergnemek jutottak .és öt-hat évig várakozni nem volt türelinera A müncheni Kammerspiele szerződtetett, ahol egy év alatt tizennégy főszerepet játszottam ... Azután Bécs következett, a Volketheater és a Komoedie, igazi parádés szerepekkel. Magyar színpadon — Bárdos Artúr hosszabb időn keresztül tárgyalt velem és amikor bécsi szerződésem lejárt, elfogadtam ajánlatát. így kerültem Budapestre, magyar színpadra, magyar művésznőnek. — Nem okozott nehézséget az átmenet? — Semmit a világon! Mégis csak az anyanyelvén beszél a legnagyobb kedvvel és a legszívesebben az ember. Semmi zökkenőt nem tapasztaltam. De mégis... az első estén. Egyszer kicsúszott a számon az „alber was‘... De más kisiklás nem volt. — Nagyon örültem a pesti sikernek és annak, hogy a sajtó és a közönség is ilyen szeretettel fogadott. A „döntő éjszaka" ötvenezer ifuíott s most újabb szerepre készülök. Hogy mi lesz az, nem állapítottuk meg határozottan. Szép Ernő és Zúgom István is szerepet ír számomra ... — És a film? — Igen, filmem is szerepeltem. Bolváry egyik filmjéhez szerződtettek, amikor Berlinben voltam Reinhardtnál. Willy Forst egyik filmjében, a „Manó für Bestellung" címűben játszottam a szemüveges titkárnőt. Három nappal a premier után azonban elhagytam Berlint és Münchenbe mentem- És igy a filmkarrier abbamaradt. A rövid curriculum vitae ezzel el is készült.. Most már csak fényképet kérünk még a Képes Hét számára, örömmel írja rá a szíovenszkólaknak szóló üdvözletét 'és boldogan jegyzi meg: — Jaj, hogy fog örülni az édesanyám, ha olvassa a cikket és meglátja a képet a Prágai Magyar Hírlapban. (Bulla Elma fényképét karácsonyi számunk képes mellékletében közöltük). Napóleon dicsősége és bukása a Mária Lujzához intézett levelekbenf amelyeket most vásárolt meg a francia kormány Szerelmes levetek mint történelmi dokumentumok <prsgmA\ag%arhi,rlap ___
