Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)
1934-12-23 / 218. (3549.) szám
27 1934 december — Karácsony. ^^GAI-MAGtAR-HIRMR Tdliwz gyors (Az elősedáei jog' a szerzőé) Tlé*ndcú*nó> irta: BoéatModát i'I. (Szín: rettenetesen rendetlen tegénylakás. Senki sincs benn.) SÁNDOR (Ferivel fütyörészve jön): TraJaia- iaaa-Hlalalam!* Barátom, ibarrátornán! Boldog vágyóik! Három nap váratlan szabadság! Az orvossal megbeszéltem előre, aztán azt mondta az igazgató előtt: súlyos ideg-izé, közvetlenül az összeroppanás előtt, néhány napi föltétlen pihenés, különben nem állok jót semmiért! S a diri három napot adott! Barrátom, boldog vagyok! FERI: Halála előtt senkit se nevezz bőid ... SÁNDOR: Úgy van, három napra meg fogok halni! Először is — huszonnégy órát alszom! (Végigveti magát az ágyon.) Hetek óta nem aludtam és minden garasom elvérzett. Most három zsiurba nem megyek el, három napig csak egy kismenü ebédet eszem. Egészen rendbejövök, anyagilag és 'erkölcsileg! Meghalok, boldog vagyok! FERI: Halála előtt... SÁNDOR: De meghalok! Mindenekelőtt tégedet magadat is kirúglak! Mars ki, engedj meghalni! (Csöngetés.) Ez a. levélhordó! Ezt a szív megérzi! Alighanem mégis küldik a. pénzt! (Ajtót nyit és nagyon elcsöndesedve táviratot ve&z át.) Ki a fene küldheti? Abaváraü járói (Fö'I- bontja és elképedve olvassa.) ,,... örömmel ragadom meg az alkalmat és filléres gyorssal fölkereslek Ibolykával, nálad száliunk, három napi programról, ingyen jegyiekről gondoskodj. Csókol Páll néni.., FERI: (bődületesen elröhögi magát.) SÁNDOR (viHámsujtottan): Ki lehet ez a Póli néni? ... FERI: Amióta filléres gyors van: dús boikro- soSásnak indultak a családfák. SÁNDOR: óóó! Abaváralja! Ott volt ötéves koromban egy borzadalmas Póli néni! Egy ekkora bibit csók volt rajta! Nem! — ő volt a bibircsófcon! Mindig üvöltve menekültem, ha. meg akart csókolni! FERI: Most is üvölthetsz majd mindjárt. mert (óráját nézi) már negyedórája itt a gyors és mindjárt meg fog csókolni! SÁNDOR (elszántan fölüvölt): Nem!! Megvédem a. szabadságomat! Mindhalálig! Azértis meghalok! (Lázasan tintát, tollat ragad és ir.) így: Kiss Sándor ismeretlen helyre tartósan elutazott! Most egy rajzszöget! így. Kiakasztom az ajtóra. (Kívülről kifüggeszti.) Te pedig: ei- pirc! Megkezdem halálomat. FERI (megy): Aztán csak kopogj át hoz- I zárna, ha mégis megjön és meg akar csókolni. (Feri el, Sándor bezárja utána az ajtót.) Nnnal (Feri újra dörömböl az ajtón.) Te szerencsétlen, két hölgy odalenn kérdezősködik utánad a lépcsőházban a házmesternél. SÁNDOR: Mernybéli irgalom! Menekülj, szerencsétlen! (Feri el, Sándor kétszer is ráforditja a kulcsot, aztán ruhástul befekszik az ágyba és elbújik a takaró alá.) II. (Kopogtatás, majd mindinkább fokozódó dö- römbölés az ajtón. Aztán jövés-menés, mialatt Sándor ki-kidugva fejét mind mélyebben igyekszik magát beásni az ágyba.) PÓLI NÉNI: De hiszen, nini, az ajtó üvegablaka nyitva van! Persze, szegény Sándor most a vasúti állomáson van, bennünket fo-. gadni és elkerültük egymást. Nagyon udvarias, csókolni való fiú. (Bejön Ibolyka is, csomagoddal.) Majd aztán csókold meg szépen az unoka- bátyádat. Vigyázz, azt mondom, kitűnő parti! IBOLYKA: Milyen a Sándor? Barna? Milyen, magas? . PÓLI NÉNI: Úgy emlékszem, ilyen magas, (ötéves gyermekmagasságot mutat.) IBOLYKA: Na persze, mikor utoljára látta! De azóta! ... PÓLI NÉNI: Lehet. De mit késik ez ennyit? Talán most a szabadjegyek után jár. Hja, könnyű az ilyen pestieknek, csak egy szóba kerül. IBOLYKA: De hiszen, mama. ki volt irva az ajtóra, hogy elutazott! PÓLI NÉNI: Lári-fári! Az csak a hitelezőknek szól. Sok adóssága lehet a semmirekellőnek, úgy hallom, gyalázatos életet él. IBOLYKA: Jesszus! De mama! (Rémülten az ágyra mutat.) SÁNDOR (a párnákba fúrva magát): Elutazott! Nincs itthon! PÓLI NÉNI: (némi rémületek után): Hát maga itt kicsoda? SÁNDOR: Én? Hogy én? Én... a Sándor inasa vagyok. És nekem szigorúan megparancsolták, hogy senkit be ne eresszek! Méltóztae- sék elfáradni..(Távozást int.) PÓLI NÉNI: Ah úgy, tehát ön a személyzet? (Ibolykához): Nézd, a nyavalyás, hogy rázza a rongyot: inast tart! (Sándorhoz.) Mars rögtön ki az ágyból! Látszik, hogy nincs itthon a gazda! No, majd rendet csinálok én! Én a nagynénije vagyok, a régóta hívogatott és várvavárt vendége! SÁNDOR: Netalán méltóztassék hotelbe szál- laoi. (Távozó mozdulattal.) PÓLI NÉNI: Gazdája kimentette magát udvarias levélben, hogy pillanatnyilag nem lehet itthon, de esdve kért, hogy csak érezzük magunkat idehaza. Személyzet, teljesítse kötelességét: hordja be a csomagokat, amelyeket a hordár letett az ajtó előtt. Mily késedelmezés! SÁNDOR: De a gazdám szigorúan megtiltotta ,.. PÓLI NÉNI: Szót se akaróik hallani! Mit tudja maga, ostoba! A gazdája önt is rendelkezésemre bocsátotta! SÁNDOR: Viszont én úgy vagyok értesülve ... PÓLI NÉNI: (erélyesen): A csomagokat!! (Sándor lekapja a fejét és fejcsóválva behozza a csomagokat.) Azt a nagy koffert vegye a fejére. A hordár is úgy hozta. Oda. föl a szekrény tetejére ... ön. úgy látszik, teljesen tájékozatlan. Mi a legbizalmasabb viszonyban vagyunk a gazdájával. Mikor innen olykor-olykor elutazik, rendszerint, hozzánk rejtőzködik el, pihenni. Húzza le a cipőmet. Takarítsa ki. Mozgás, mozgás! Na hát, majd megírom a gazdájának, hogy milyen hasznavehetetlen, tátott- száju fráter ön. Szegény, szegény ki6 Sándor- kám, hogy ilyen tőkfilkóknak van kiszolgáltatva! Látod, Ibolykám, ha nincs mellette egy gyöngéd, szerető asszonyi kéz... Mondja csak, ugy-e, komisz, önző agglegény az a maga, gazdája?! SÁNDOR: (dühösen dörzsölve a dpöt): Hát... Butának buta. a keseervit a fejőnek, hogy igy lehessen a fején táncolni neki... PÓLI NÉNI: Aztán, mondja csak, kije van neki, hogy nem házasodik meg, mi? SÁNDOR: Nincs annak senkije, úgyszólván ... Nőgyülölő, ÍTtózatosain undorodik a nőktől, kivált az idősektől. PÓLI NÉNI: A pimasz! SÁNDOR: Többször emlegette a barátainak, hoigy van neki a vidéken valami távoli nagynéni-féléje, de az nem lehet kegyed, mert azt ő már ötéves kora óta nem látta és annak csupa müfogai vannak s amint a barátainak szokta, mondogatni, az egy undok nöszemély, hát az őt ötéves korában megcsókolta, nahát, azóta ő úgy megoindoroidott a női nemtől, hogy nem is tud nőre nézni. Nahát, pocsék egy teremtés lehet az a távoli rokona, aki akkortájt Aba- váralján lakott, nem tetszik-e véletlenül ismerni? PÓLI NÉNI: Nem tudom, kiről lehet szó, kiről fecseg a barátainak az az ön jeffilemtelen, züllött gazdája. SÁNDOR: Nagyon derék, jellemes, csókolm’- való, drága jó fiú, és ne is tessék én előttem szem tői-szembe az én gazdámat pocskondiáznyi! PÓLI NÉNI: Mi köze hozzá! Csak szidhatom az én édes unokaöcsémet! Nagyon is rászorul még az én nevelésemre! (Rendezget, tesz-vesz.) Inas, ezeket a ruháinkat tegye be a szekrénybe. SÁNDOR: A szekrény zárva van. Kulcs nincs. PÓLI NÉNI: Akkor ezt a szöget verje be ide. Ezt meg ide. SÁNDOR: Attól félek, a szomszéd ... félreérti ... a kopogtatást... PÓLI NÉNI: Adja ide, mafla. Azt hiszi, én magam is nem tudok egy szöget beverni? Ötször voltam már zászlóarya és vertem be szöget nagy eszmék nevében. (Szöget ver.) SÁNDOR (mintha zászlószeg-beverés volna): Lobogj magasan és győzedelmesen! PÖLI NÉNI: Uff! Az ujjamra. ütöttem! Magát el fogom bocsátani! m. FERI (beront): Na. mi az, bratyeszV! KopogKarácsony a négy tetőn Irta: Szombathy Viktor Illésnek támadt az ötlete, ezért jöttek fel ma egészen a menházig. Valami egészen különös, fehér, hangulatos karácsonyestét akart Illés, rendkívülit, a hegyek tetején, ahol a karácsonyfáknak eleven gyökerük van s a karácsonyi díszek vattája igazi, puha hó, üvegdisze jégcsap... Reggel óta mindig másztak, térdig érő hóban lépdeltek s végül már ingujjra kellett vetkőzniük, olyan meleg volt. Lenn, a völgyben enyhe köd boritotta be a szállók tetejét, a vasúti állomás körül fekete füst kavargót! s vékony fütty hasította át a levegőt. Fenn, a menház alatt eléjük terült a végtelen csöndesség, két eltévedt síelőt igazítottak hazafelé, azok hálálkodva kaptak ej erőre s lesuhantak a bob-pálya irányában. — Igazi karácsony! — nyújtózott ki boldogan Ágnes, a boltosok nem sietnek az üzlet- zárással s nem kell látnom, hogy a szálló éttermében hidegarcu pincérek hivatásból gyújtogatják a mennyezetig érő fát... Csak Rolff nem szólt semmit, az uj fiú. Gondosan, ügyelve rakta lábait a hóba s rántotta ki belőle, ha mélyre süppedt. Olykor Illésre nézett ellenségesen s rajtafelejtette szemét Ágnesen. Ha Ágnes nem lenne, Rolff és Illés nem is ismernék egymást, igy mégis azt hozta a sors, hogy létekből ellenségek már. Ágnes ezt nem akarja észrevenni. Lenn, az ut kezdetén még hógolyókat gyúrt s játékosan dobálta a két fiút, később azonban egyre jobban elfáradt s hogy délfelé megérkeztek a menlházba, félóráig ült szótlanul a kályha mellett és szárította ruháit. Mindössze két elszánt ismeretlent találtak a házban, a gondozón kívül. Újév utam majd megindul a roham a ház ellen is, olyankor még a palláson is alusznak síelők, ma azonban, karácsony napján megbújik családi körben mindenki. A két ismeretlen fenyőfát eipelt magával a forrástól s most azon dolgozik, hogy felállítsa az asztalon. A tül eve leken ragyogó csöppekben kezd olvadni a jég. Gyertyát illesztenek rá s néhány csillogó díszt aggat rá a vidámabbik ismeretlen, még énekel is hozzá. — Utóiért mégis a karácsony, — düinnyőgi Illés. Rolff szorosan Ágnes mellé ül s a lányt nézi, akinek sapkája alól most. szétszabadultak a szőke fürtök s lebegnek a melegben. A ház gondozója meglepődve jön, teát készít s befőttet a szobákba. Ágnes ledobja a cipőjét s harisnyában jár-kel, olyan mint egy kisfiú. Nyomott, kedélytelen a hangulat, Illés Rolffot figyeli, Rolff Illésre haragszik: nem igy gondolták ezt a karácsonyestét. S ekkor, a délutáni szürkületben felkiált Ágnes: — Valami egészen rendkívülit szeretnék, olyan karácsonyestét, amilyen még nem volt! Gyerünk a csúcsra! Illés riadtan néz, Rolff összehuzódik s önkéntelenül a kályha mellé ül. Aztán dac száll beléjük s egyszerre ugrik mindakettő. — Gyerünk! A két ismeretlen bágyadtan ejti vissza gyertyáit s kedvetlenül hagyja abba a díszítést. A ház gondozója összecsapja a kezét s gyors ellenvetéseiket, pörögte! egymásután. Nem hajlik azonban a három, Ágnes máris húzza cipőjét, csákányt s kötelet hoz, indul utána a két fiú. Csakhamar eltűnnek a kőtorlasz mögött s keresik az utat. A csúcs félhomályba burkolózik s várja a három botorkáló embert. Olyan a csend, hogy belefeszül a fül, az agy s a szem minden idege. Végtelen fehérség terül el végtelen körben, itt-ott emelkedik puha halommá. Néha megkoccan a láb: váratlanul szildán csikordui, máskor derékig esik Ágnes. Egyik sem fordul vissza azonban, dacosan, roppanva megy előre. Csikorog a hő, szél kapja fel s szórja szerte. Messze, a határtalan utakon túl apró fényszemek csillannak fiöl, a szállók lámpái látszanak ide, aztán az is eltűnik, hogy helyet adjon egy messzi város fényének, amely halvány vörösen ivei föl az égre. Most már mind a három tudja, hogy bolondság volt ide feljönni, de szólni egyik sem mer, csak vágja magát előre s néha már bele kell kapaszkodni a kiálló sziklacsucsiba. Illés lámpát erősít mellére, Ágnes zilhál. ‘Most... most... Rolff hirtelen úgy érzi, hogy hang szólítja a mélységekből s biztatja, lökje meg könyökével Illést. Illés a meredek szélén jár, tapasztalatlan turista s ha most meglökné a kisujjával. csak egy kicsit... — Vigyázz — szól hátra Illés, erre Rolff faátrahuzódik s viaskodni kezd kisértő szellemével. Hol közelebb, hol távolabb halad, aztán önmaga lépteire kell figyelnie, mert megcsusszan ő is és Ágnes halkan sikolt: — Nem kellett volna jönnünk, — zihálja bűnbánóan. De azok nem felelnek. Kéz, kő, szikla, perem, hó, kötél, csákány ... Végre ... végre ... fenn! Elsőnek Ágnes kapaszkodik föl, hasmánt a csúcsra, lenyujtja a kezét, Illés ugrik föl s utána, sokára Rolff. Fönn vannak a csúcson, dermedt, sötét az éjszaka, sehol egy csillag, a hideg most beléjük vág s keresztülszeli a ruhát. Alig néhány lépés széles a csúcs, fel — alá járnak s Ágnes halkan elkezdi a karácsonyi nótát. Illés hozzálép s rátapasztja szájára a kezét: — Nem énekelni! Meg akar betegedni? — Teát! — rimánkodik Ágnes. Van, egy ü1veggel, megosztoznak hárman s állanak tovább a csúcson. Miért kellett ide föl jönniök, mennyivel jobb volna most a szoba melegében ... Mennyből az angyal... Koromsötét van, a szél most hirtelen fel- sivit s lassú pelyhekiben megindul a hó. — Vissza! — könyörög Ágnes. Rolff lejebbcsuszik óvatosan, a vaksötétben nem tud megkapaszkodni semmiben s fájdalmasan elkiáltja magát. Kis ficam az uj'jbavi, vissza kell húzódnia. Aztán Illés próbálkozik, majd Ágnes kezdi meg a lépéseket s dermed- ten merednek a sötétbe. — Nem lelhet, nem merünk, meg kell várni a reggelt... Ott állnak a. csúcson s úgy érzik, innen soha többé nem mehetnek el. — Kár volt! — mondja rekedten Illés. A hideg egyre kegyetlenebb, a hó szemen- csapja Illést, meg kell fogóznia. Rolff ismét úgy véli, oda kell ugornia s csak egy taszítás ... — Most akár végezhetnénk is egymással! — tör ki belőle a szó, — talán a sors úgy akarta, hogy itt intézzük el a kérdést... — Milyen kérdést? — kérdi Ágnes. — Hogy Illés, meg én ... mi ketten s te, Ágnes... Ágnes felsikolt s megragadja mindákéitól. De Rolff leül egy kőre s csak a hangját hallani: „Majd elintézzük!" — mondja. — Nem leülni! — kiált Illés, mert nem érdekli, amit Rolff mond __ — Semmi közöd hozzá! — felel Rolff. — Nem leülni, az a halál! — kiált ujfent Illés és táncolni kezd. Rázogatja a lábát, karjait csapkodja, bokáját veri össze. Odaugrik Ágneshez, derékon kapja, megszorítja s ütögetni kezdi, hogy pezsdüljön fel benne a vér. — Mozogni, mozogni! — mondja rekedten Illés és Roltfifhoz fut, aki ernyedten ül a kövön. — Hagyjatok! — kiált Rolff, -- ne nyúljon hozzám senki. Illés nem figyel, gondja csupán egy: nem szabad leülni, elemyedni, aludni, mert az a halál. — Most pofozni foglak s te is üss! — mondja, aztán hatalmasat üt a levegőbe^ Az első nem talál, a második azonban a Rolff arcát érinti csattanóan. — Bitang! — kiáltja Rolff s visszaüt. Csattognak az ütések s Ágnes is kap. Illés néni bánja, üt és sújt. Most szenibenállnak egyi- deig s Rolff szól, halkan: — Nem bánom, üss! Aztán majd én jövök... Csattognak az arcokon az ütések. Olykor Ágnest kapja föl Illés, lejt vele karácsonyi tnácot a mélyre taposott havon. Csak mozogni, mozogni, vért pezsditeni az arcokra, a bőrre, ugrálni, táncolni, ez az igazi haláltánc, éjféli tánc karácsonyi estén ... Messziről, mintha nem is e világról szólna, éjféli harang szava csendül. Rolff ekltil néha, fáradt, álmosság lepj meg, de Illés felkapja s ugrál vele te-
