Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)
1934-12-23 / 218. (3549.) szám
23 1984deoember — Karácsony. [•MAfitettlHTRLZé ffl(44^lcC^CS d0C& CŰ&0& Színek és foltok a köztársaság legkeletibb a legruszinszkóibb városának életéből — Munkácsi munkatársunktól. — Munkács, december 23. Ez a város él és élni fog. Megtörhetetlen, csodálatos életerő és élm-aikarás van benne. A messzi történelmi múltban a tatárok, törökök, labancok, a háborúk nem egyszer felégették, elpusztították és mégis mindig újból épült. Élete, melyet a nagy, kis és legkisebb kereskedelem táplál, szívós és lüktető ma is, a gazdasági és pénzügyi világválságok közepette. Soha semmiféle kormánytól nagyobb pártfogásban nem volt része. Megyeszékhely is csak néhány évág volt a Baoh-korszak alatt, majd alig egy évig a nagyzsupa rendszer idején. Kormányzósági székhely volta csak hetekig tartott 1919-ben. És mégis: Munkács mindeneik ellenére is fejlődött és fejlődik. Nagyobbodik, rendeződik, modernizálódik, tisztul. Az immár távolabbi múltban a Budapest és Lemberg közti kereskedelemnek voilit valóban csomópontja. Ez a helyzete és szerepe természetesen megszűnt. Azelőtt itt csomagolták s indították a gyümölcs-, szőlő-, bor-vaggonoik százait Galícia felé. Élénk volt még később is gabonanemii- s állat-kereskedelme. Fások alkonya A háború utáni években a fásoknak volt központja. Angol, német, spanyol, magyar, Palesztinái favásárlók tanyáztak s dolgoztak itt heteken át. Mia szinte láz önti el a „Csillag“- kávéházat és környékét, mely a város kereskedelmi (és politikai) központja, ha nagyritkán egy-egy külföldi fás jelenik meg. A fás-életet a csehszlovák-magyar kereskedelmi szerződés megszűnése, a különböző országok devizaforgalom-korlátozásai, a belföldi fuvardíj magassága, s az angol font leértékelése akasztotta meg. Ugyancsak megszűnt Munkács valuta-kereskedelme is. A ,ybŐTzén“ (a városháza előtti kerte ceke vasrácsán) ma munkanélküliek ülnek. A valutások más tevékenység után néztek. Ma már csak alig egy-egy pengő-, lei-, zloty-specialista dolgozik. Nincs a kereskedelemnek ága és szakmája, mely ma Munkács kereskedelmi életének kellő foglalkoztatást és forgalmat adna. És Munkács s kereskedelme mégis él. Csiak kicsiben és csak a jó Isten tudja, hogyan s miből... Nagy hossz: újságírásban Mindenben nagy a dekonjunktúra. Csak egyben van igen nagy hossz: az újságírásban. Munkácson ma 24 újság jelenik meg és legalább 27 újságíró (persze ebben inkább csak a főszerkesztőiket számolva és mellőzve a munkatársakat és tudósítókat), a legtöbbjük egyben laptulajdonos is. Vannak munkácsi lapok, melyeknek szerkesztősége Beregszászon vagy Ungváron van és viszont. Másoknak a világ minden részén, vagy legalább is SzGoven- szkó és Ruszinszkó minden városában van „szerkesztőségük14 a 4 oldalas hetilapjuk számára. A sportmérkőzések jegykiadói, a színtársulatok igazgatói azt a megállapítást tették, hogy tán Genfben sincs még a legérdekesebb nemzetközi események tárgyalásán sem annyi újságíró, mint Munkácson, s általában Ru6zingzkóban. Ha egy Duna-menti bankvezér megérkezik Munkácsra, nem győzi fogadni a nála tisztelgő újságírókat. De azért a munkácsi, ruszinszkói újságíróknak sem könnyű a kenyerük. Főleg nehéz ma a lapkiadó-fő szerkesztők számára is az inkasszó. A mecénások is eltűnteik, mintha valami járvány pusztított volna közöttük. Az előfizetőik 6záma sem nagy: a 24 munkácsi újságnak a 27 ezer lakosú városban legfeljebb ha összesen 3—4 ezer, vagy még kevesebb előfizetője van. Ez a helyzet oka annak, hogy több lap nem is minden héten jelenhetik meg, hanem csak kihagyásokkal, „technikai akadályok41 miatt, amit a nyomdatulajdonosok jobb kezük hüvelyk és mutató-ujj felső részének összeszoritásával szoktak mutatni. No, de hagyjuk saját szakmánkat! Fontos csak az, hogy a lapoknak legalább fele magyar nyelven irottan (már ugy-ahogy) jelenik meg s e tekintetben a 20 százalékos magyarságnak nem lehet oka panaszra.. „Libabiztositás" Hogy Munkácson mennyire találékonyak az emberek a kereskedelmi-üzleti életben, arra nézve legfényesebb bizonyítók az a legújabb biztosítási szakma, melyet szintén egy magán- társaság vezetett be. Ez a liba-biztositás. Tudni kell, hogy a rendkívüli szigoruságu zsidó rituális előírások igen sok esetben kifogásolhatják a libát és megtilthatják a zsidók részére annak elfogyasztását, ha a liba külsőleg vagy belsőleg hibásnak, „tréfli44-nek állapíttatott meg. Hogy károsodás ne érje az ilyen hibásnak tálált liba tulajdonosát, bevezették a tréfliség elleni bitzositást. A liba tulajdonosa 1 vagy 2 kor. biztosítási dijat fizet a metszőnek a levágás előtt, s ha a liba mégis tréfli volna, árát megfizetik tulajdonosának. Azt mondják, hogy az angol biztosítók minden ellen biztosítanak, nem hiszem azonban, hogy errőd a speciális munkácsi biztosítási ágról lenne tudomásuk. Süketnéma, aki a legtöbbet beszél Hogy a munkácsi ember mennyire akar élni s hogy tud megélni, annak viszont bizonyítéka az a munkácsi stiketnéma, aki Munkács minden hírét meghallja, tovább mondja. Ott van minden autó s autóbusz érkezésénél s indulásánál, segít fel- és leszál'lni, a csomagokat fel- vagy lerakni, mindenkit ismer, mindenkivel beszél, mindenről tud. Re gg élénk int a „Csillag44 reggeliző vendégeinek leadja (kézmozdulatokkal, arc-mimikával) az összes híreket, beszámol arról, hogy kivel mi történt, mi újság a városban. írni, olvasni nem tud, de a rábízott levelet oda s annak adja át, ahova s akinek küldik. Tessék szószeirint venni: ez a süketnéma ember a legtöbbet beszélő és legnagyobb pletyka Munkácson. Minden nap megkeresi 6- tagu családja részére apró szívességekkel, ki6 kijárásokkal a mindennapi kenyeret. Állandó társasutazások Persze minden üzletágban nagy itt a kon- kurreneia, — de hogy azt miként lehet szervezni, fegyelmezni és, hogy milyen itt a meg- élniakarás, — annak jellemzéséül álljanak a munkácsi autotaxisok, kik szakmájukban olyan uj rendszert honosítottak meg, mely páratlanul álló s igy olyan forgalmat teremtettek, mely ugy-ahogy mindennapi kenyerüket (vaj nélkül) biztosítja. Munkácson közel félszáz az autótaxik száma. Konkurrenseik egymásnak, — de viszont együttesen konkuTTálnak a vonattal, az állami autóbuszokkal. Ungvár—Beregszász— Ilosva—S;:o \ v ) felé olyan az autótaxi forgalom, mintha :tt senki sem akarna járni más közlekedési alkalmatossággal. Belátták, hogy az egynnásközötti konkurreuciában tönkremennek. Összeállottak s a maguk körében forgalmi és üzleti rendet teremtettek. Forgalmi- főnököt választottak a maguk köréből s ennek munkája a következő: Minden hétre kiosztja, hogy melyik 9 nagykocsi lesz az, mely főként Ungvár s Beregszász felé a társas utazásokat bonyolítja le. A forgalmi főnök az, aki a társasutazás résztvevőit a kocsiban elhelyezi, s aztán megadja a jóit az indulásra (tárcsa nélkül) és szavára megindul a kocsi. Ez a társas utazás megint munkácsi találmány és specialitás. Munkácson senkinek sincs pénze ahhoz, hogy egymaga finanszíMa már nehezebb Nyugodt hangulat volt a háziban. A férj ebédutálni szendergéeét befejezve, már elment hazulról, a házikisasszany egy régi ruháját alakítgatta az ablaknál, a háziasszony pedig a díványon ült az óra alatt. A bútorok keményen, mereven álltak régi helyükén, a Mi képeket árnyba borította a téli délután hirtelen jövő, gyorsan növő homálya. Kívül egy-egy ajtót csapott be néha a jó- idegzetü cseléd, s változatosság kedvéért egy kis ledénycsörömpölést küldött a szobai csendbe. Az anya a lányát nézte, amint gyorsian bökdöste a tüt az omló szövetbe. Szegényke, gondolta',, milyen szomorú, milyen reménytelen, milyen kevés örömet add ma a lány élete. S mint ahogy a lövöldében, ha a golyó egy titokzatos gombot eltalál és a széthulló plléh- tábláfc alakijai vidám táncra perdülnek, úgy talált el gondolata egy múltba burkolózott gombot. Ugyanilyen ködös, hideg téli délután volt. A kaszinókertben akkor avatták fel az ujj korcsolyapályát. Már tudott egy kicsit körözni is, mert egy télen át a nagynénijének vendége volt, akinek a Tisza mellett volt birtoka. Belső gyönyörűségtől borzongott, amíg a kiét templom közt a jégre sietett. Látta, hogy a járásbiró kihajol az ablakon, s a hideg idő dacára jó hosszan utána néz. A járásbiró már nem vodt fiatalember, megrögzött agglegénynek számított, de mégis volt valami kellemes bírálat abban a kihatjoláában. Emlékszik, a fűszeres még utána is szólt, valami bókfélét, mert szerette a szép szavaikat. Találkozott a joggyakomokkail, aki látva, hogy korcsolyát visz a karján, ő is szaladt haza a korcsolyájáért. Hiába, akkor volt valami a levegőben, a ködben, az esőiben, a hóban, ami egész más volt, mint manapság. Aztán leért a pólyára. Mosolygott, mikor meglátta az uj doktort, akit még nem is ismert. Az nj doktor egészen különösen kezdte az élete t náluk. Nem tett látogatóiét még sehol, pedig már harmadik hónapja lakott a városban. Megelégedett szűk asztaltársaságával, mely a vendéglői étteremben verődött körülötte. Zárkózott természetű fiatalembernek látszott, aiki mintha tüntetőleg kerülni akara volna a lányos házakat. Egy hosszú pad volt a jégpálya közepén, ő odasietett, hogy felkösse korcsolyáját. A pad végére ült, egészen a végének a szélére, mert a pad másik végén a doktor ült, az uj doktor, aki kerülte a lányos házakat, s csak akkor állt szóba a nőkkel, amikor mint betegek álltak előtte. A doktor hamarább lett készen a korcsolya felkötésével, minit ő, felállt, hogy tovairamodjék, a pad azonban felbillent, s ő akikorát pottyant a jégre, hogy majdnem beszakadt alatta. Valószínűleg egy kis sikoly is elhagyta a torkát, mert a doktor hirtelen megfordult, s mentegetőzve hebegte: — Oh, bocsásson meg, milyen vigyázatlan voltam! Megengedi, hogy felemeljem? — Természetes, hogy megengedem, — felelte ő egy kicsit magához térve, s meg vigasztalódva a doktor vezeklése által — siőt el is várom. Hiszen maga juttatott ide. — Egy iilemkérdés, — mondta a doktor, mikor már Leporolta a havat a szoknyájáról, s a padra segítette az elesettet — egy illemkérdés, Mondja meg, kérem, őszintén, illik ilyenkor bemutatkozni? — Nem, — felelte ő epésen, s még mindig egy kis fájdalommal, — ilyenkor nem illik. Az előtt illik bemutatkozni, mielőtt félkel a padiról. Az ember akkor legalább tudja, hogy kit szidjon. — Hála Istennek, jó kedve van, — örvendezett a doktor — úgy látszik, nem történt komolyabb baj. De azért most is szidhat, s hogy szidhasson, engedje meg, hogy megmondjam a nevemet. És bemutatkozott. Levette szépen a kalapját, megvárta, amig ő feléje nyújtotta a kezét, s melegen megrázta a békét nyújtó kezet. — Persze korcsolyázni ma nem tud? — Szó sem lehet róla. Gondolni sem tudóik rá. Csak a hőst adom, mert igazán fáj a csontom. Nem akarom, hogy ide figyeljenek a korcsolyázók. Az mindig nagyon komikus, amikor valaki felbukik. Az ilyen művészi rendezéssel való félbukás pedig éppen ... — Bántani akar? — kérdezte az orvos. — Egy kicsit: igen. Hadd fájjon magának ie. -, rozzon, mondjuk, egy ungvári utat. De mégis mindenki autóval akar utazni. És mivel minden reggel van ügyvéd, alperes vagy felperes, aki kerületi bírósági tárgyalásra, — újságíró, aki sajtóperre (vagy szubvencióért) megy Ungvár- ra, — ember, akinek az országos hivatalban,; —* licences, maradékbirtokos, vagy ehhez hat sondó, kamek az agrárpárti vezérekkel az agrárpárt irodájában van elintéznivalója, — s aztán vannak rendszerint olyanok is, kiknek néhány napra, be kél! rukkolniuk hűvös központi ungvári helyre, — ezekből a forgalmi főnök összeállítja a személyes társasutazást egyenkint 10 korona részvételi díjjal. S aztán indit. (Sokszor megtörténik, hogy egy-egy szegényebb utasnak egy pár fillérje még hiányzik a részvételi díjhoz s ezt maguk a taxisok egészítik ki. A sofőr melletti ülést, mert itt csak ketten ülnek, kényelmessége miatt „mizrach44 ülésnek nevezték el, — a belső üléseken, hátul vagy elől padkával kiegészítetten három utas ül s csomagok is vannak!) Egymásután indulnak a, társasutazások, óránkint van kO'Osi — persze szombatot kivéve — Ungvárra. És ugyugyanilyen rendben indíttatnak vissza is. Ungváron is van forgalmi főnök, aki szintén pontosan betartja, hogy egy munkácsi, egy ungvári kocsi váltakozva induljon. Ungváriéi Munkácsra már 5 utassal is indulni kell, öten is elegen vannak az együtteshez. Ez a rendszer hallatlanul népszerűvé tette a taxi-keresetet, sűrűvé és rendszeressé a közlekedést. íme, néhány szín, folt, jellegzetesség Munkács megélhetéséből, éilniakarásából. Ma mindenki úgy és abból él, ahogy s amiből tud. Másutt sem különbek gém az emberek, sem a felfogásuk és még sincs olyan rossz híre egy városnak sem, mint Munkácsnak. És mi, munkácsiak, mégis szeretve szeretjük elevenségét, élniakarását. Szeretjük, mert itt a lakosság legegységesebb, legöntudatosabb, mert itt tudnak még összefogni, lelkesedni, s meggyőződésükről bizonyságot tenni is. Szeretjük városunkat, melynek még hibáival is dicsekszünk, de amelynek jótulajdonságai azonban messze felülmúlják azt, amit városunk rovására lehet inni. Jó darabig beszélgettek a pádon, most már a pad közepén, egymás mellett Ülve, hogy a baleset meg ne ismétlődhessek. A doktor hazakisiérte, másnap elment első ■vizitre, s a látogatások egyre sűrűbbek lettek. Az asszonykerülő fiatal orvos nemsokára jegygyűrűt viselt az ujjján. Az asszony az ingaóra alatt pár percnyi időköziben végigélte életének légmosolygó- sabb korszakát. — Bizony, igy lett a te apád a te apád — gondolta a leányára nézve, aki még mindig varrt az ablak mellett. De azután felnézett a feje fölött ketyegő órára, s sürgetve jelentette ki: — Itt az idő, Olga, hogy a jégre menjünk. Tudod, hogy az esti hideg árt neked. Olga lecsapta a varrást, s szaladt felöltözni. A gyorsölitözők közé tartozott. Csakhamar a legteljeselbb rendiben állt az anyja elíé. — Mehetünk, ha parancsolod. Elindultak. A köd, a házak fátyla, eltakarja a nagyokat, sejtelmessé teszi az alacsonyakat, sízéppé teszi a hibásakat. A doktoráé úgy érezte, hogy amiig a két templom közt halad a lányával, a régi világ tért vissza újra, hogy ami történt, csak délutáni álom volt. Szinte természetesnek tartotta volna, ha a járásbíróság emeleti ablakából kihajolni látta volna az agglegény járásfoirót, akinek nevét már az összes alperesek és felperesek elfeledték. Vagy megjelenni látta volna a küszöbön a fűszerest, fűszeres mosolyával. A jégen vígan siklottak a korcsolyázók. Egy pad állt a középen, mintha a régi pad lett volna. Az egyik végén a fiatal ügyvéd ült, aki most telepedett le a városban. Mlég nem ismerték, nem tett náluk látogatást, általában azt beszélték, hogy igen visszavonult életet él. — Ülj a pad másik végére! — súgta parain- csolólág az anya lánya fülébeOlga nem tudta, anyja mire gondol, de engedelmeskedett. Leült a pad másik végére, s kezdte kötni a korcsolyáját. Pár pillanat múlva a fiatal ügyvéd oldalt nézett, s udvariasan szólt: — Bocsásson meg, nagyisád, ha figyelmeztetem, sziveskedjék a középső részre ülni, mert ha felkelek, felborul a paid. A felebarát! figyelmeztetés után nem vélt szükséges a bemutatkozás sem, a fiatal ügyvéd korcsolyájára állt, s körözve eiliraanlott. i „.j ..//••-< Ir ta: Falu Tamás
